Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-09 / 107. szám

Megalakult a MTESZ megyei szervezete A Műszaka és Természettu­dományi Egyesületek Szövet­ségének Somogy megyei szer­vezete tegnap délután tartotta alakuló ülését a megyei ta­nács nagytermében. Tizenöt szakosztály 89 küldötte fél­ezernél több somogyi műszakit és agrárszakembert képviselt a tanácskozáson. Böhm József, a megyei ta­nács vb-elnöíke köszöntötte a küldötteket és a meghívott vendégeket, közöttük Kiss Ár­pád minisztert, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökét, Gaál Ödönt, az 1VI TESZ központi titkárát és Bogó Lászlót, a megyei pártbi­zottság titkárát. A tanácskozáson Bogo Lász­ló adott tájékoztatót a megye fejlődéséről. Elmondta: a me­gye vezető politikai testületé nagy várakozással tekint az MTESZ somogyi szervezeté­nek munkája elé. Létrejötte azt példázza, hogy a gyors gaz­dasági. fejlődéssel együtt tenni akaró műszaki értelmiség ala­kult ki Somogybán. A nehéz­ipar a korábbi 21 százalék he­lyett 34 százalékot képvisel. A A csehszlovák népet ■ •© 9» A • 99 J} koszont juk Kiss Árpád miniszter, négy esztendő alatt — örven­detes jelenség ez — 52 száza­lékkal nőtt az ipari tanulók száma, s ma 75Q0-an vannak. A harmadik ötéves tervben az építőipar fejlődött a legjobban, de az ütem nem volt elég gyors: megfelelő kapacitás ese­tén több elképzelés is valóra válhatott volna, hiszen a for­rásai biztosítottak voltak. A gyors ütemű fejlődés segítésé­re az MTESZ-re már a har­madik ötéves tervben is szük­ség lett volna. A negyedik öt­éves terv célkitűzéseinek meg­valósítása pedig el sem kép­zelhető ennek a szervezetnek a segítsége nélkül. A következő tervciklusban az eddiginél is jobban ki kell használni a so­mogyi adottságokat. Mód van például a faipar fejlesztésére. Tervek is készültek, s valóra váltásukért az új szervezet is sokat tehet.. Tovább kell fo­kozni a talajerózió elleni vé­dekezést, a vízkincs hasznosí­tását, az állattenyésztés ered­ményeinek növelését, s mind­ezek műszaki feladatok megol­dását is jelentik. Kiss Árpád miniszter A mű­szaki fejlesztés időszerű kérdé­sei Magyarországon címmel tartott előadást Hangsúlyozta, hogy a tudomány fejlődése rendkívül meggyorsult. Nagy lehetőségek előtt állunk. A mostani gazdasági mechaniz­mus megkönnyítette a munkát azzal, hogy a rövid távú fel­adatok megoldását a vállalatok kezébe adta. Ezzel lehetőséget teremtett arra is, hogy a leg­jobb szakemberek a kormány irányításával hosszú távú fel­adatokon dolgozzanak. Ez pe­dig azt hozza magával, hogy a vállalatok egy távolabbi idő­pontban is tudományosan elő­készített döntéseket hozhatnak rövid távú feladataik megol­dására. A jövő előkészítésére nem minden területen végez­nek kutatómunkát, hanem csak a távlati tervezés szem­pontjából fontos területeken. A feladatok megoldására aztán több variáció is születik. Ami­kor a jövő tervei készülnek, mindig számba kell venni a társadalmi munkafolyamatok történelmi sorrendjét és a tár­sadalmi összefüggéseket. Ez a jelen megismerésének az alap­ja. A szakembereknek — akik a távlati fejlesztéssel foglal­koznak — a jelent kell bírálni: ebből állapítható meg, hogy az élet melyik területén vagyunk elmaradva, melyiken állunk jól. A kialakult elképzeléseket a műszakiak megvitatják, s ha nincs túlságosan nagy né­zeteltérés a fejlesztés irányait illetően, a koncepció kormány- határozat rangjára emelkedik. Ez a módszer teszi lehetővé, hogy a politikai célt segítő műszaki problémák megoldá­Eldobták a tarisznyát az építők Hogyan élnek, milyen kö­rülmények között dolgosnak az építők? Ezekre a kérdések­re keresett választ egy felmé­résben a Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat Kü­lönös dolgot állapítottak meg: a vállalat legtöbb esetben nagyobb lehetőségeket bizto­sít, hogy kulturált körülmé­nyek között készüljenek fel az emberek a munkára, mint amennyit ebből igénybe vesz­nek. Igaz, sok esetben az építésvezetők következetlensé­ge és a művezetők önkénye az oka annak, hogy a határ­időnél később, s nem a jóvá­hagyott terveknek megfelelően készülnek el a munkahelyek szociális ellátását biztosító felvonulási épületek. Volt erre példa a nagyatádi ke­nyérgyár és az új kaposvári G-elka-szerviz építésénél is. Miért nem használják? Időnként az is előfordul, hogy az építkezés befejezése­kor lesz kicsi a munkások öl­tözőjére, mosdójára és étkez­tetésére szolgáló épület, mert több munkás dolgozik a mi­előbbi átadás érdekében, mint amennyire eredetileg számí­tottak. Különös dolog, de az is előfordul, hogy maguk a munkások teszik mestersége­sen 'kicsivé ezeket a helyisé­geket. A szakmunkások és a szerelést végző iparosok pél­dául több helyen nem szíve­sen — vagy egyáltalán nem — használnak a segédmunká­sokkal közös öltözőt, mosdót. Gyakran annak ellenére, hogy a munkakezdéskor és befejezéskor hideg-meleg vi­zes zuhanyozót használhatná­nak, a munkaruhában men­nek haza. Kaposváron ezt az­zal magyarázzák, hogy a munkásszálláson kényelme­sebb és kulturáltabb körül­mények között tisztálkodhat­nak, vidéken pedig indokként azt hozzák fel, hogy a munka befejezése után másutt to­vább dolgoznak. Természetesen nem mindig a munkások a hibásak. A gyékényesi kavicsbánya épít­kezésén az is előfordult, hogy az öltözőszekrényeket az iro­da berendezéseiként használ­ták fel. Konyha a bürokráciában Ha a fürdést nem is, a na­pi egyszeri meleg étkezést mindenütt igénylik. Megszűnt a tarisznya, és vele a hideg koszt Olyan nagy munkahe­lyeken, mint a siófoki Ezüst­part építésé, minden igényt kielégít az étkezőhelyiség. Furcsa, hogy éppen Kaposvá­ron megy nehezen ennek a megszervezése: a vállalat lét­számának rohamos növekedé­se következtében kicsi lett a Május 1. utcában működő konyha. A KÖJÁL elrendelte a bővítést és korszerűsítést, s a vállalat pénzt is teremtett rá. A munkák elkezdéséhez szükséges engedélyek viszont valahol a bürokrácia útvesz­tőiben elakadtak. A vállalat most csak szükségmegoidás- sal tudja biztosítani itt a munkások étkeztetését. Furcsa dolog, de ehhez ha­sonló nagy gondnak számít a felvonulási épületekbe lévő öltözők, mosdók takarítása. Többek között főmérnöki uta­sítás is van már erre, megol­dás azonban még nincs. A legtöbbet a munkahelyek ve­zetői tehetnének: mindenütt van egy ezzel megbízható dol­gozó. Érdemes ezen elgondolkod­ni, mert különös, hogy millió­kat tud költeni a vállalat a lehetőségek megteremtésére, de ezekkel élni már nem mindig tudnak. Autóbuszon utaznak Tavaly felvonulási költség címén 10,5 milliót költött el a Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. Hogy miből tevődik össze ez? A munka- és védőruha 3,9 millióba ke­rült. A munkásszállások 1,9 millióba, a különböző védő- fölszerelések pedig 800 000 fo­rintba. Az egyik legnagyobb tételt a munkások szállításá­nak költsége teszi ki: 3,7 mil­lióba került egy évben. Igaz, a mai kőművesek és szakipa­rosok már nem teherautó- platón, hanem bérelt autóbu­szon utaznak, s az idén to­vább fejlesztik a szociális el­látást is. A siófoki központi te­lepen. például a mostam kony­ha mellé korszerű éttermet készítenek. Mindenütt nyug­díjba küldik a széntüzelésű kályhákat, s olajkályhákat szerelnek fel helyettük. Nagy­atádon pedig — a központi telep mellé — munkásszállót létesítenek. K* L sát a szakemberekre bízza a kormány. Eredményei már lát­szanak a távlati tervezésben. A tudománypolitikai irányel­vek is segítik a távlati terve­zés nehéz munkáját azzal, hogy szorgalmazzák a nemzet­közi kutatásokban való részvé­telt. Ez energiát szabadít fel, s ugyanakkor sok és gyors in­formációt is szolgáltat a távla­ti tervezéshez. A/, előadás után Mautner József, a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat igazgatója, a jelölő bizott­ság elnöke terjesztette elő a javas­latot a választmányra. A választ­mány ezután megválasztotta az MTESZ Somogy megyei szerveze­tének elnökségét. Elnöknek Sugár Imrét, a megyei tanács vb-elnök- helyettesét, társelnöknek Fábri Ist­vánt, a megyei pártbizottság osz­tályvezetőjét és Fehér Józsefet, a Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatóját, aleluöknek Szakonyi Gyulát, a DEDASZ kaposvári üz­letigazgatóságának vezetőjét és Kovács Bélát, a megyei pártbizott­ság osztályvezetőjét választották meg. A titkár: Deák Ferenc, a megyei tanács ipari osztályvezető­je lett. Szaktitkároknak Moring Edét, a tervezőiroda főmérnökét, Szerecz Lászlót, a villamossági gyár igazgatóját, Solymossy De­zsőt, a megyei pártbizottság mun­katársát és Berek Jánost, a mező- gazdasági gépgyár Igazgatóját vá­lasztották. H uszonöt évvel ezelőtt, 1045. május 9-én a haj­nali órákban a szovjet hadsereg elörevetett páncélos osztagai benyomultak Prágá­ba, a nap folyamán felmor­zsolták a hitlerista haderő el­lenállását, és ezzel Európá­ban véget ért a második vi­lágháború utolsó hadművele­te. Ez a nap Csehszlovákia félszabadulásának napja. A hitlerista megszállás hat esztendeje alatt a cseh és a szlovák nemzet nehéz harcot folytatott a betolakodók el­len. A földalatti ellenállási mozgalom, a partizánok te­vékenysége, a szlovák nemze­ti felkelés, a szovjet hadsereg hadrendjében működő í. csehszlovák hadtest jelentő­sen hozzájárult az ország fel­szabadításához. A harc élén mindenütt a kommunisták jártak, a legnagyobb áldoza­tokat a párt vállalta; az anti­fasiszta. harcban több mint 25 ezer kommunista áldozta éle­tét. A csehszlovák kommunis­ták az ellenállási mozgalom­ban valamennyi demokrati­kus erő összefogását hirdet­ték. Ugyanez a gondolat ölt testet a háború utáni új, de­mokratikus Csehszlovákia lét­rehozását meghirdető kassai kormányprogramban. A bur­zsoázia a háború idején együttműködött Hitlerrel, és eljátszotta a jogát ahhoz, hogy beleszólhasson az ország sorsának további intézésébe. Bár a háborút követő első években még volt képviselete az államhatalmi szervekben, az 1946 májusi választásokon a kommunisták 38 százalékot, az általuk vezetett baloldali blokk pedig abszolút többsé­get szerzett a nemzetgyűlés­ben. A nagyüzemek, a bányák, a bankok államosítása után a megvert burzsoázia ellenfor­radalmi puccsra szánta el ma­gát. Az 1948 februárjában végbement erőpróba azonban a kommunista párt vezette dolgozók teljes győzelmével Végződött. A legendás februá­ri napokban a hatalom végleg a nép kezébe került, a jobb­oldal, pedig teljes vereseget szenvedett. A néphatalom évei soha nem latoit fejlődést hoztak Csehszlovákiában. A háborús pusztítások felszámolása után a nemzetgazdaság, az ipar fej­lődése felgyorsult. Az utolsó békeévhez viszonyítva ne­gyedszázad alatt az egy főre jutó nemzeti jövedelem 3,3- szeresére, az ipar összterme­lése 6,3, a mezőgazdaságé 3,3- szeresére növekedett. Kor­szerűbb lett a népgazdaság szerkezete, új iparágak jöttek létre, gyorsan emelkedett a lakosság anyagi és kulturális színvonala. Csehszlovákia fejlődései a- ötvenes évektől sajnálatos hi­bák és torzulások befolyásol­ták. A kommunisták fölismer­ték a fejlődés rendellenessé­geit, és föl is léptek azok megszüntetéséért. Az akkori párt- és államvezetés azon­ban következetlenségével, szűklátókörűségével nehezí­tette a hiányosságok és tor­zulások káros következmé­nyeinek felszámolását. Így történhetett, hogy a jobboldal lábra kapott, támadást indí­tott a szocialista társadalmi rend alapjai ellen, és súlyos politikai válságot robbantott ki. A szocialista országok in­ternacionalista segítségnyúj­tása és Csehszlovákia egész­séges politikai erőinek fellé­pese megállította a jobbrato- Iódást, és elhárította az el­lenforradalmi fordulat veszé­lyét. Jelenleg biztatóan halad a politikai, társadalmi és gaz­dasági konszolidáció folyama­ta. f elszabadulásának ne­gyedszázados forduló­ján a magyar nép szí­vélyes testvéri, elvtársi érzé­sekkel köszönti északi szom­szédját. Kívánjuk a cseh és a szlovák népnek, hogy tö­retlenül munkálkodjon bol­dogabb jövője építésén, le­gyen úrrá valamennyi nehéz­ségén, és érjen el 'minden ed­diginél nagyobb sikereket szocialista társadalma fejlesz­tésében. őszinte szívvel kí­vánjuk, hogy gyümölcsözően tevékenykedjen hazája, a szo­cialista országok közössége, az egész emberiség békéje és biztonsága érdekében. Hej halászok, halászok. ## A JÉGI halászat ma már az egész Balaton területén megszűnt. A hálók, vezérru- dak, tolórudak a többi szer­számmal együtt a múzeumok­ba kerültek. A századfordulón még vi­rágzott a jégi halászat. Ezt a 300 m-es paráshálóval végez­ték. A hálót szánkón vagy né­ha fakutyákon vitték ki a jég­re. A mély vizen nagy bedön­tőléket vágtak. Kemény tele­ken a 40—50 cm vastag jeget elég volt a »jegellőcsákánnyal« kivágni. A négy méter széles hálót, melyet felül gyékény- csuták, alul félkilós őlomgom- bok feszítettek, a jég alatt a vezérrudakkal vezették előre a kivágott kisebb lékekhez. A vezérrudat a rövidebb toló- rúddal lökdösték. Ha a vezér- rúd eltért volna a helyes iránytól, a geminocsel lenyúl­tak a jég alá, a rudat megke­resték, és a helyes irányba terelték. Az egyik vezérrúd kezelője a »vezeres«, a másiké a »jegellö« volt Mikor a tervezett területet bekerítették és a háló két szár­nya innen is, onnan is össze­jött, kihúzták és rávertek ci- békkel. A cibék nyakba akasztható húzószerszám volt A nyakbavalóját hálóból ké­szítették, ezen feb. félméteres finom lánc lógott. A lánc vé­gére pogácsányi parafát erő­sítettek A cibéket a kötélre alulról verték rá. Egy arasz­nyi lánc a parafa lendülete folytán a kötélre tekeredett. A hálót addig húzták, míg a hal- fogó zsák ki nem ért. A hal­fogó zsák három méter hosz- szú, sűrű szövésű háló volt, melyben sokszor 70—80 mázsa hal is nyüzsgött. A halat Sió­fokra és Tihanyba vittek Ha ködös volt az idő, jelt adtak egymásnak: »Erre va­gyunk-e!« Télen háromhetes jéggel kezdték a halászatot Némelyik esztendőben a jég annyira kitartott, hogy József- napkor a jégen köszöntötték a Józsefeket. A gyertyásodó jégen vesze­delmes volt a halászat. Intő példát adtak erre a kenesei halászok. A régiek mesélték, hogy éppen Aliga táján halász­tak, mikor a hirtelen feltámadt nyugati szél feltörte a Bala­ton jegét. A halászok a moz­gó jégtáblákon kapaszkodtak. Elkapta őket a szél, és a jég­táblát besodorta Kenéséig. Ott a jégtábla széttöredezett, har­minc ember a vízbe fulladt DE NYÁKON is érte nem egy vihar a halászokat. Hajdú Ferenc bácsi elbeszélte, egy­szer olyan viharba kerültek, azt hitték, mindnyájan elpusz­tulnak. A hajóról ketten is a vízbe estek. Valami Borbély nevű endrédi gyerek a kor­mánynál ült, és a vihar kiütöt­te a vízbe. Holtan húzták lei. Egyik kezével akkor is a nyár­sat szorította, amelyre garda volt rátűzve. Előzőleg ugyanis halat sütött. A hajón szabad volt sütni-főzni. A másik vízbeesettre, az akali gyerek­re rászórták a hálót, így va­lahogyan kimentették. Mivel a halászok sokat tar­tózkodtak a vízen, a sütési-fő­zést meg kellett tanulniuk A hajó fenekére földet, homokot tettek, hogy ki ne égjen. A fát a Balaton mellett szerezték, vagy a telepről magukkal hoz­ták. Legszívesebben halászlét főztek. Egy liter vizet és fél, kiló krumplit tettek a »dóz- niba« (bádogba) vagy a bog­rácsba. Kevés víz, inkább több hal, ez volt a jelszavuk. A kopoltyúját kivették, mert az homokos volt. A hasát elha­sították, belét kidobták. Az úszóit levágták, a hátát finom apróra megmetélték, farkát is levágták. A feje megmaradt, az is Ízes volt. Kis sót, egy ka­nál jó erős házi paprikát, vö­röshagymát, egy kis fokhagy­mát tettek bele. Fél óra alatt főtt meg. A bogrács két le­szúrt ágasfán nyugodott. A halkocsonyához burgonya nem kellett. Ügy főzték, mint a halászlét. Bennhagyták a csónakban, reggelre megfa­gyott. Nyársonsültnelv a legjobb halat, a vezérgardát választot­ták 3d. Negyven centiméteres, vékony fenyőágat vágtak, ki­hegyezték, erre húzták fel szá­ján át a halat. Többször meg­loccsantották vízzel és meghin­tették sóval. A nyársat a tűz­höz támasztották. Hajón ho­mokba szúrt ágasfára tették. Csak tiszta parázsnál sült meg a hal. Ha más tüzelő nem volt, meggyújtottak három-négy ha­laskosarat, amellett sült meg a hal. A HAJÖN elhamvadt ha­laskosarak keserű füstje már vagy hetven éve elillant. A megmaradt régi szerszámok a mai ember szemében érthetet­len limlomok. Ma már iva­dékkeltő telepek működnek és elektromos hálóval halásznak a Balatonon. Az ott élő embe­rek azért szeretettel gondolnak vissza a régi, elaggott, vagy örökre elköltözött balatoni ha­lászokra! Pillér Dezső SOMOGYI SSPUP é*»mbal, 1&7S, májas 9, 3

Next

/
Thumbnails
Contents