Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-08 / 106. szám

f miért csak négy diplomás? 1 jelenségek állnak e feltételes módú, de állító tartalmú álta­lánosítás mögött. Igazán kár volt nem említeni legalább né­hányat. mert így összegezése kissé a levegőben lóg. Sok elmarasztalás éri — a nyilvános fórumokon kívül is — a pedagógusokat. Türelmet­lenek, nem találták meg a ne­velés szocialista eszközeit, nincs idejük a gyermekekkel való egyéni foglalkozásra, ma­gas bukási arányt produkál­nak. nem tudnak elég eredmé­nyesen küzdeni a lemorzsoló­dás ellen, hajszolják a mellék- jövedelmeket stb. Mi tagadás — ezek objektív és szubjektív okait persze tovább kellene boncolgatnunk — a testületek, szülői munkaközösségek, fel­ügyeleti szervek ez irányú megállapításaiban, megjegyzé­seiben számos jogos mozzanat található, de ezt is iskolánként és még inkább nevelőnként le­het és szabad csak elbírálni, nem általánosítva. De: ha sok kivetnivaló akad is a pedagó­gusok magatartásában, munká­jában, nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy »tehetségmen­tő kedvük« nem csappant. Sem a városiaké, sem a falu­siaké. Hadd hivatkozzam én is tizenkét éves tanügyigazga- tási tapasztalataimra, és csak hely hiánya miatt mellőzzem a példák sokaságát öt évvel ezelőttről csakúgy, mint ta­valyról vagy az idei beiskolá­zása időszakról. Általános és középiskolából egyaránt. Higgye el Gulyás Mihály: a mi vidékünkön — és azt hi­szem az országban egyéb he­lyütt sincs másképp — a ne­velőle önbecsülése, ha úgy tet­szik: presztízse fejeződik lei abban az igyekezetükben, hogy egyetlen tehetséges gyerek se kallódjon el. Számukra előké­szítő szakköröket szerveznek, leiemelt feladatokkal látják el őket, különös gondjukat vise­lik már az alsó osztályok­ban, mintegy pszichológiailag is felkészítve őket a továbbta­nulás nehézségeire, buktatóira. Igazgatók és osztályfőnökök személyes kapcsolatokat te­remtve, keresve távolabbi vá- rosok szak- és tagozatos kö­zépiskoláival, járnak el a spe­ciális igények kielégítése érde­kében is. Igaz, útiköltségre — mint a cikkben említett példában sze­repel — nem telik a pedagógu­soknak, bár éppenséggel erre is akad példa a környékünkön: két nyolcadikos eigánylányt — testvérpárt — szülei engedélye nélkül, akarata ellenére készí­tette föl a kollégiumra a falu tanítónője, és küldte el mind­kettőjüket — jelentős anyagi áldozatot vállalva — középis­kolába. De azt hiszem, ilyen körülmény egyre ritkábban alakul ki, és nem is erre utal Gulyás Mihály, ha egyetlen példája hasonló esetről szól is. Inkább arra, hogy a »bizony­talankodó, félszekkel megter­helt« falusi gyerek megfelelő indítást kap-e arra, hogy meg­állja helyét a közép- és felső­fokú intézményekben. Azt hi­szem, a körzeti iskolahálózat, a hétközi diákotthonok kiépí­tésével egyre inkább csökken­nek azok a gátlást okozó társa­dalmi különbségek, amelyek a régi jellegű kisiskolákból és a városokból bejutott gyerekek között feszülnek. Hiszen egy- egy falusi gyerek ma már nincs egyedül sem a középis­kolákban, sem a felsőoktatási intézményekben. Beáramlásuk tömeges j ellegű — ha nem isi a társadalmilag megkívánt ará­nyú. Sokkal veszélyesebbnek ér­zem azonban a szülők szemlé­letében inkább erősödő, mint csökkenő felfogást, amely — maradjunk a cikk szerzőjének kifejezésénél — »anyagi szá­mításokból« kiindulva akadá­lyozza meg, vagy legalábbis nem támogatja a gyereket a továbbtanulásban. (Ismerek agrárproletár származású anyát — férje építőipari se­gédmunkás —, aki mindent el­követett annak érdekében, hogy jelesen érettségizett, si­keresen felvételiző és jelentős pedagógusindítással egyetemre beiratkozott lánya fél év után abbahagyja a tanulást, és ke­reső foglalkozás után nézzen. A továbbtanulás társa­dalmi biztosítottsága, a szá­mos kedvezmény sem mentesí­ti a szülőt gyermeke jövője iránti felelősségétől, és ezen belül anyagi áldozatoktól sem! Nem egy szülő azonban — a pedagógusok meggyőző mun­kája ellenére — a könnyebb utat választja, legföljebb a gyorsan visszatérülő befekte­tést vállalja, gyermekét a könnyebb megoldás felé ösztö­kéli. E gondolatkör egyenesen vezet az agrár- és ipari prole­tariátus előtt nyílt kulturális lehetőségek kihasználásának problematikájáig. Paál László Három millió tonna szén Az Utóbbi időben ug­rásszerűen megszaporodtak a pedagógusokkal, a nevelői munkával kapcsolatos cikkek a különböző újságok, hetila­pok, folyóiratok hasábjain. A helyénvaló és jogos érdeklődés a fokozott figyelem, a segíteni akarás megnyilvánulása szük­ségszerű, régen várt és min­denki számára örvendetes. Sajnos, az írások jelentős há­nyada — egészében vagy rész­leteiben, elejtett mondataiban — olyasmit is számon kér a nevelőktől — finom utalással vagy nyers szókimondással —, amit egyrészt objektív helyze­tüknél fogva nem képesek vál­lalni, másrészt megteszik ugyan, de kevésbé látványos formában. Az írásokban álta­lában háttérben marad a csa­ládi felelősség, és túlzott hang­súlyt kap az iskola meghatá­rozó szerepe — nemegyszer az intézmények lehetőségeinek fi­gyelmen kívül hagyásával. E véleményekre a kibontakozó vita során — elsősorban a szaksajtóban — megfelelő vá­laszok is napvilágot láttak, ha a végső lezárás nemegyszer el­maradt is. Kedvelt hetilapom, az Élet és Irodalom legutóbbi — má­jus 2-i — számában azonban ismét a vádlottak padjára ül­teti a »magyar pedagógustár­sadalmat«. Gulyás Mihály »120-ból 4 diplomás« című — egyébként igazán figyelemre méltó — szociográfiai riportjá­ban azt vizsgálja, hogy 24 egy­kori agrárproletár családból miért csak négyen jutottak el a főiskolai, egyetemi diplo­máig. Az okok megállapításá­ban a szülői akaratosságig, anyagi számításokig, az elő­döktől örökölt beidegződöttsé- gig jut el. A cikkben egyetlen pedagógus szerepét említi — mégpedig meghatóan pozitív színben: annak a falusi tanító­nak a magatartását, aki a szü­lői akarat eS lenére indította el egyik tanítványát középisko­lába, ingyenes helyet biztosít­va, sőt — mivel a szülők ettől is elzárkóztak — útiköltséggel is megtoldva a gondoskodást. Más formában nem esik szó a pedagógusok ez irányú tevé­kenységéről. A cikk utolsó bekezdése mégis így összegezi az írás lé­nyegét, és jelöli meg a kiutat: »Sajnos, tapasztalataim arra indítanak, hogy megkockáz­tassam a kijelentést: korunk­ban mintha alábhagyott volna a magyar pedagógustársada­lom tehetségmentő kedve. A továbbtanulás társadalmi biz­tosítottsága nem elegendő ah­hoz, hogy egy bizonytalankodó, félszekkel ma is megterhelt falusi gyerek nekivágjon a ta­nulásnak ... A tanítók beléjük vetett hite a legfőbb bizta­tás.« Az oroszlányi szénbányák­nál csütörtökön megkezdődtek a második negyedévi termelési tanácskozások. Ebben az évben a tervezettnél 100 000 tonnával több szenet kér tőlük a nép- csaknem 3 mil­lió tonnát kell felszínre kül­deniük. A termelési értekezle­teken a múlt évi kimagasló munkáért 674-en kapják meg a kiváló dolgozó kitüntetést és a vele járó több mint egymil­lió 200 ezer forint jutalmat. A szerző az idézett cikkben azonban nem utal konkrét ta­pasztalatokra — nyilván má­sutt és máskor szerzett tények, | gazdaság, így 43. — Talán a fájdalom a lélek — gondolta a költő. — Talán a fájdalom a halhatatlan. Ki­száll a csendes testből, és meg­keresi azokat, akiket a legjob­ban szeretünk. Iszonyodva fohászkodott, ne­hogy rászabaduljon a lelke egy ismeretlen asszonyra a távoli Zalaegerszegen ... Sűrűsödő, hangosodó ba­kancskopogás közeledett a cellája felé. Felállt az asztal­tól és szembefordult az ajtó­val. Odakint kulcsok csörögtek, reteszek csattogtak. Sarkig vá­gódott az ajtó. Négy szuronyos katona állt a folyosón, és előt­tük Sztasák Mátyás tizedes, a hóhér. — Mozgás! — parancsolt rá nyersen a tizedes. A költő nem mozdult. Eszé­be jutott, hogy valaha egy aranyat adtaik a bakónak az elítéltek, mielőtt a bárd alá hajtották a fejüket. Ha pénze lenne, ő akkor sem adna aján­dékot ennek a Sztasák Mátyás­nak. Brutális, állati ábrázatá­ról csak a kegyetlenség imá­datát lehetett leolvasni. Pedig szegény ördög volt Mezőko- vácsházáról, három gyermek apja. Mivel az állami ítélet- végrehajtó a bekerített fővá­rosban maradt, önként jelent­kezett hóhérnak, és minden kivégzésért huszonöt pengő ju­talmat kapott a fegyház gaz­dasági irodáján. — Nem értetted?! Mozgás! — ismételte még nyersebben Sztasák. Néhány percnyi irgalmat- akart kérni, hogy megírhassa búcsúlevelét, de eloldozta ma­gát immár minden szándéktól. — Megyek. Adjanak egy cigarettát! Bizalmatlan körültekintés­sel teljesítette kívánságát a hóhér. ö szelíden mondta, miután rágyújtott: — Sztasák tizedes, hadd mondjak magának valamit. Ha volt olyan elvetemült, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrét hu­szonöt pengőért felakasztotta, akkor értem egy fillért se mer­jen elfogadni! Indulhatunk. Sztasák tizedes kitaszította a folyosóra. Ott azonnal közre­fogta a négy szuronyos őr. Németh László János fedet­len fővel, köpeny nélkül lé­pett a szabad ég alá. Verőfény szikrázott, vakítóan verte visz- sza a ragyogást a hó. A fegy­ház két szürke. épületóriása között, az udvar mélyén meg­látta a bitófát. De mintha egészen mellékes lett volna, csak futólag figyelt oda. Te­kintete a négy fénylő szurony­hegy közül az ablaksorokra siklott. A barátait kereste, a József Attila Kör súlyos fegy­házbüntetésre ítélt tagjait. 0 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. május S. * Gép az árokban Nem véletlenül került ez a markológép Barcson az árokba. Az útrekonstrukció előké­szítéseként ezekben a napokban ássák a víztelenítő árkokat. Rugalmasabb üzletpolitikát Az Omnia bár után a Park Étteremmel gazdagodott Ka­posvár vendéglátóhelyeinek száma. Az első napok tapasz­talatai azt mutatják, hogy az emberek szívesen látogatják ezeket a korszerű egységeket, mert színvonalas, kulturált szórakozást biztosítanak szá­mukra. S ha így nézzük a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat munkáját, fejlődését, azt lehet megállapítani: egyre több a mai, jogos igényeket kielégítő, modem étterem, eszpresszó Kaposváron, lassan eltünedez­nek a megyeszékhely képét rontó füstös kocsmák. Még ebben az évben meg­kezdődik a Kalinyin lakótele­pen a szolgáltatóház építése, benne egy presszó, bisztró. A Ságvári lakótelepen egy biszt­ró készül, s végre hozzálátnak a régen ígért cukrászüzem megvalósításához is. De nemcsak a vendéglátó vállalat fejlődik. Hamarosan egy új versenytárs jelentkezik majd Kaposváron az Utasellá­tó és a szövetkezetek mellett: a Pannónia Szálloda és Ven­déglátó Vállalat. Átépiti a Bé­ke-szállót és éttermet. Ez arra kell késztesse a Somogy me­gyei Vendéglátó Vállalatot, hogy időben és megfelelően készüljön fel a versenyre. Alacsonyabb osztály, előszezon — Erről is beszélgettünk a napokban megtartott termelé­si tanácskozáson. Abban álla­podtunk meg, hogy olyan ru­galmas üzletpolitikát kell al­kalmaznunk, amely jobban megfelel a gazdaságirányítási rendszer követelményeinek, le­hetőségeinek, jobban vonza a vendégeket is — mondta Ba­logh Lajos, a vállalat igazgató­ja. Tavaly például a fonyódi Présházat első osztályú egy­ségként üzemeltettük. A ven­dégek magasnak találták az árakat, nekünk is ez volt a véleményünk, ezért a Présház az idén másodosztályú lesz. Ugyancsak Fonyódon a Gyöngyhalász és a Lidó étte­rem már május 1-én megnyílt, ezekben elsőzezoni, olcsóbb árakat vezettünk be. Törekvésünk, hogy árpoliti­kánk segítse az ifjúsági turiz­must, ezért a fonyódi és a ba- latonföld vári strandon — itt működnek melegkonyhás ét­termeink — ol xsó ételeket, szendvicset, lángost, fánkot, hi­deg készítményeket kínálunk, s nemcsak az éttermekben, ha­nem mozgóárusítással is. A számok mögött Ha csupán a számokat te- venkintjük, jónak ítélhetjük a vendéglátó vállalat múlt évi tevékenységét. Túlteljesítette összforgalmi tervét, ezen belül a saját készítésű ételekét, nye­resége pedig kétmillió forint­tal lett nagyobb. A számok mögött azonban azt is kell látni, hogy nincs minden rendben, akad bőven javítanivaló. A vállalat belső ellenőrzése meg sem közelíti a vendégek, és a vállalat érde­keinek kellő védelméhez szük­séges színvonalat. Szóba került ez a Kaposvári Városi Tanács nemrégen tartott ülésén is. Tavaly a vállalat 19 dolgo­zója ellen indított az igaz­gató, fegyelmit, kilenc másik dolgozó ellen pedig bűnvádi följelentést tettek. A kávéha­misítás, a borhígítás, a szűk mérés és a helytelen — a ven­dégeket megkárosító számolás — is eléggé gyakori. Tapasztal­ni azt is — sajnos ez országos jelenség —, hogy kiszolgálják az erősen ittas embereket, el­tűrik rendbontásaikat, sőt 18 éven aluliaktól sem tagadják meg a szeszes italt, így akar­nak nagyobb forgalmat elérni. Rendszeres, alapos ellenőrzéssel Munkaerőgondokkal is küzd a vendéglátó vállalat. Balatoni egységeinek megnyitásakor kaposvári éttermeit, presszóit kénytelen gyengíteni. Mégis rendelkeznek olyan törzsgár­dával, melyre a vállalatvezetés számíthat. A Corsó szocialista brigádja most nyerte el az arany jelvényt, a Kedves cuk­rászda közössége pedig az ezüstöt érdemelte ki. A Rákó­czi téri bisztróban bronz jelvé- nyes brigád tevékenykedik eredményesen, s a balatonföld- vári étteremben is indul szo­cialista munkaverseny. Az utánpótlást negyven tanulójuk jelenti, s az idén is vesznek föl harmincötöt. Legfőbb törekvésük a válla­lat vezetőinek, hogy megszer­vezzék a belső ellenőrzést, hogy fokozottabban érvénye­sülhessen a vendégek és a vál­lalat érdekeinek védelme. Szalai László És meglátta őket! Az egyik? Növényvédelmi tájékoztató ablakban Balogh Mihály, Osz-I fSi,snihtzKaiä;vSl Rajzik a káposzta- és a répapillangó nossi Péter, Baranyai Mihály,i ” r 3 a harmadikban Bogdanov Ist-< Káposztaféléink egyik leg- vám, Kucsera László, Kurellai veszedelmesebb lombrágó her- Mátyás. Mind a kilencen! Zo-f kogva tapogatják a rácsos ab-i lakot, homlokukat az üveghezi szorítják... A költő sápadtan felmosoly-i gott az ablakokra, kivette szá-' jából a cigarettát, és köszön-1 tést intett barátainak. Amikor szorosan a bitó mel­lé állították a pribékek, még, mindig látta az ablakok mö­gött zokogó embereket. Aztán elhomályosult a szeme. Mégis, mégis összeomlott, erejét vette' a gyászoló szeretet... — Ne sírjatok! — suttogta az ablakok felé. — Tavaszra' szabadok lesztek!... A halál már nem is volt ha-»1 zalék). Káliszappant káros Iái. Néhámy idegen ember va-'1 mellékhatása miatt (viaszol­lami értelmetlen dolgot csele-Jdás) nem szabad használni! kedett körülötte, s kilobbant í Kieiégítő eredményt ad a fia­4-ril 1 n.WTTnlr I 1 rtv» n Tyv-fcl'IO fi fi— minden fény a világból. 'nyójának lepkéje kezdte meg rajzását: a káposztapillangó. A lepke virágokon folytatott hosszabb táplálkozás után kezdi meg tojásrakását a ká­posztafélék levélfanákjára. A tojásokból kikelt hernyók ké­sőbb szabálytalan lombrágás­ba kezdenek. A terület rend­szeres figyelésével elejét ve­hetjük a súlyosabb kárositás- i nak. Védekezésre használható növényvédő szexek: Phosdrin 0,1, Anthio 0,15, Ditrifon 0,2, Fiiból E 0,3, Metation 0,2, Foszfotion 0,3, Dipterex 0,2 százalék. Tapasztóanyagot kell a permedébe kevernünk (San- 1 dovit 0,2, Citowett 0,025 szá­(Vége) i tál lárvák ellen a kora reg- i gél végzett Wofatoxos poro- * zás. Ugyancsak rajzik a répapil­langó áttelelt alakjainak lep­kenemzedéke. Kártétele na­gyon hasonlít a káposztalep­kééhez, de hernyói csaknem teljesen zöld színezetűek. Vé­dekezés tekintetében nincs különbség a répapillangó és a káposztapillangó között. Megyénk középső és déli ré­szén minden évben fellép a kukoricabarkó. Kártétele az idén különösen nagy lehet, mert a késői kitavaszodás va­lószínűleg lehetetlenné teszi a kukoricabarkó által súlyo­san károsított tei-ületek újra- vetését. Az imágó napközben a tő melletti rögök között hú­zódik meg, s csak a borús vagy az éjszakai órákban ka­paszkodik fel és pusztítja a fiatal leveleket. Védekezéshez használhatjuk a rágókártevők ellen hatásos szerves foszfor- savésztereket vagy a Wofatox' Staubot. I *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents