Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
Konferencia után, új feladatok előtt Irta: Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes B efejeződött az országos népművelési konferencia. Hosszú ideig készültek rá a szakemberek, s nagyon nagy volt 4 várakozás. Jogos a kérdés: Érdemes volt-e, elérte-e célját? Érdemes volt, és ha akikre tartozik — a közművelődés különböző területeinek munkásai, főként pedig a politikai vezetők — levonják a következtetéseket a konferencia tanulságaiból, akkor igazán azt mondhatjuk, hogy hasznos volt. Mik voltak a konferencia legfőbb eredményei? A konferencia határozottan elvetette a közművelődés »válságáról-« szóló elméleteket, és azt az álláspontot fogadta el, hogy a közművelődés űj, bonyolult, fejlettebb szakasz ele érkezett. Ennek a szakasznak a feltételei részben megertek, részben pedig meg kell őket teremteni. Ezt hangsúlyozta hozzászólásában Aczél György elvtárs, a Központi Bizottság titkára- Mennyiben értek meg ennek az új szakasznak a feltételei és mennyiben kell még megteremteni őket? Számottevő eredménye (ez az új szakasz kiiiidulópont- ja), hogy a konferencia magáévá tette - az előkészítés során kidolgozott korszerű közművelődési felfogást Ez a felfogás — a konferencia tézisei részletesen elemzik — a közművelődést a maga széles terjedelmében, hagyományos és a korszerű közművelődési eszközök egységében fogja fél, és nagyon hangsúlyozza a közművelődés művelődési funkcióinak politikai és gazdasági jelentőségét is. Ebből következik a másik lényeges tétel. Ha a közművelődés ilyen, szerepet játszik a szocializmus építésében, akkor mait össztársadalmi problémát 'J-7 jelentőségének megfelelően kell kezelni. • Ez nemcsak a közművelődés munkásaira — talán nem is elsősorban rájuk —, hanem a párt-, állami és a tanácsi vezetés egészére vonatkozik Harmadszor-.: A fentiekből következően is a konferencia elfogadta azt a tételt, hogy a kózművelődéspoliti- kának — mint egyenrangú résznek — biztosítani kell a megfelelő helyet a művelődéspolitika egészében, A Központ! Bizottság titkára hozzászólásában azt mondotta, hogy a szocialista kulturális forradalom egyik legfontosabb fejezete napjainkban éppen a közművelődés. Nyilvánvaló, hogy ez a felismerés a kiindulópontja annak, hogy. az oktatás-, a tudomány- & a- művésaefcpolitika ^ellett a;.párt és a kormány közművetódéspölitikáját is ki kell alakítani és fejleszteni kell. Végül a konferencia egyetértett azzal is, . hogy ha a közművelődés ilyen szerepet tölt be a társadalom életében, fokozatosan ennek megfelelően kell biztosítani anyagi eszközeit is. Ezek az alapvető megállapítások, amelyeket a tézisek, — a konferencia után már mint a további munka irányelved — tartalmaztak. Ezek egyetértésre talaltak nemcsak a közművelődés munkásad, a párt- es az állami vezetés képviselői között, hanem —' és ez rendkívül 'lényeges — az üzemi, vállalati és termelőszövetkezeti vezetők között is. Ezt fejezték ki hozzászólásaik. Mindezek az elvi jelentőségű eredmények a további fejlődés kiindulópontjai, s ennyiben a közművelődés további fejlesztésének elvi feltételei megvannak. Ezek azonban a gyakorlati életben csak további következetes munkálkodás, következetes harc útján érvényesíthetők. Nem lehet itt felsorolni a most következő összes teendőt. Ezeknek fő irányát a tézisek tartalmazták, s a konferencia azokat kiegészítésekkel, sürgető jellegű megjegyzésekkel jóváhagyta. Arra van szükség, hogy elsősorban az újjáalakítandó Országos Közművelődési Tanács konkrét munkaprogramot dolgozzon ki az irányelvekben vázolt feladatok végrehajtására. Nagyon1 veszélyes dolog lenne azonban, ha akár a közművelődés munkásai, akár a párt-, állami és társadalmi szervek mindent e munkaprogram- kidolgozásától várnának, s addig nem tennék, amit már most tenni lehet Az ilyen felfogás ellentmondana a konferencia szellemiének. M indenekelótt arra van szükség, hogy az irányelvekben megfogalmazott és megerősített elveket tegyük általánosan elismertté. Ez azt követeli, hogy tovább terjesszük és erősítsük a közművelődés korszerű felfogásának eszméit minden érdekelt szervezet és intézmény között Azt jelenti, hogy teljes joggal és nem kevésbé következetes meggyőző munkával, mint az előkészítés során történt, a gyakorlati életben kérjük számon a közművelődés valóságos társadalmi megbecsülését. Ez azt is követeli, hogy minden irányító szerv- . ben olyan hozzáértéssel foglalkozzanak ezzel a területtel, olyan szakszerű politikai döntéseket hozzanak, mint ahogyan. azt '-teszik a társadalom szarpos más területén: politikában, gazdaságban, közigazgatásban stb. A konferencia nagy súllyal követelte a közművelődés különböző területeinek, intézményi álozatoinak, a közművelődésben , szerepet játszó sziervezeteknék egységes tevékenységét Ennek további erősítéséhez sem kell várni későbbi szabályokra. A tartalmú elvi, szervezeti és anyagi ' egység megteremtésére már ma is számos feltétéi, adott,, s ha ebben a tekintetben következetes' és báírább harcot folytatunk, már példákkal igazolt eredményekben lehetünk gazdagabbak. Ugyancsak központi döntések .nélkül mipden területi' szervezet, pártbizottságók, tanácsok sokat tehetnék a közművelődés' munkásainak nagyobb társadalmi, politikái, erkölcsi és részben anyagi megbecsülése érdekében is. Miután bizonyos szervezeti változások várhatóak a megyei tanácsok művelődést irányító tevékenységében, a koordináció hatékonyságának fokozásában, itt az a veszély, hogy sokan erre várva a koordináció jelenlegi szintjét nem kívánják az adott lehetőségek között továbbfejleszteni. Alig lehetne károsabb dolog, mint ha a megyei népművelési tanács erre várva tevékenységét csökkentené. Ellenkezőleg: a példák is bizonyították, hogy ahol megfelelő pártirányítással rendszeresen tevékenykednek, ott ezek a tanácsok nagyon nagy eredményeket érhetnek el. Sok tekintetben rajtuk múlik, hogy a konferencia .gazdag eredményeit folyamatosan meg tudjuk valósítani. K ülön, szeretnek megemlékezni á megyei sajtó szerepéről és nagy felelősségéről. A megyei sajtó általában eddig is , többet foglalkozott a közművelődés aktuális problémáival, mint 3. központi. Még mindig nem tett azonban eleget. A közművelődés problémái megkövetelik a velük való rendszeres és hozzáértő foglalkozást. Ha a sajtó munkásai megértik, mit jelentenek a konferencia által elfogadott elvek —, hogy a közművelődés össztársadalmi ügy és a művelődéspolitika szerves része —, gondolom, nagyon sokat tehetnek, sokat segíthetnek az új fejlődési szakasz reális megvalósításában. A terület mindén . figyelmét megérdemel, és .a sajtó kiemelkedő szerepet játszhat az elvek gyakorlati megvalósításában. . Könyvhéti Jegyzet Az irodalom varázslata Dolgozatot ir egy iskolás lányka. Botladozó, bizonytalan betűkkel veti papírra: »És most jön a könyvhét és én sok könyvet kapok és mindet hamar elolvasom. Semmit sem szeretek úgy, mint olvasat* Betűzöm ezt a félszeg vallomást. Ez a gyermek még nem is tudja pontosan, milyen szerelembe bonyolódott. Hiszen még Verne kalandjai sem csábították. Nem ismeri ifjúságunk Bornemissza Gergelyért, és nem csodálkozott még rá a szeme Fatia Neg- rára. De Te, Olvasó, már ismered ennek a szép kalandnak ízét Emlékszel? A száraz kötelességtudat olvastatta veled kisdiák korodban a megtanulandó költeményt S egyszer csak szíven ütött egy kép: »Majd az édes álom pillangó képében Elvetődött arra tarka köntösében, De nem mert szemére szállni, még sokáig, Szinte a pirosló hajnál hasadtáig. Mert félt a szúnyogtól, fél a szúrós nádtól Jobban a nádasnak csörtető vadától, Félt az üldözőknek távoli zajától, De legislegjobban Toldi nagy bajától.* Emlékszel? Egy másik könyvből Széchenyi nézett vissza Rád, és te kigyúltan olvastad: »Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében.* Azután az irodalom kitárta értelmed ablakait a világ minőén tája, az emberiség minden korszaka felé. Láttad hadisátrában, lobogó mécsvilág mellett a Római Birodalom császárát, Marcus Au- reliust amint csaták után, küzdelmek előtt azt tartotta legfontosabb kötelességének, hogy üzenjen Neked: »Lehet valaki jártasabb a birkózás-, 'ban, mint Te, de neve legyen társas létre termettebb, szerényebb, az élet esedegesf-c- geivel szemben felkészültebb, embertársainak tévedéseivel szemben elnézőbb.« A XV. században perceg egy toll, bizonyos Colombus vagy Colon Kristóf tolla. És leírja neked az újkor kezdetét hírül adó mondatot: »E földet először egy Rodrigo da Triana nevű tengerész pillantotta meg, bár én éjszaka tíz órakor a hajófar emelvényéről világosságot láttam.« Talán az ilyen élmények miatt sohasem láttál a könyvben egyszerű tárgyat: a papír, a ragasztóanyag és a nyomdafesték együttesét Az elme hatalmát tiszteltük benne mindannyian, már ismeretségünk kezdetén is. Azt a hatalmat, mely romolhatat- lan szorgalommal alkotta meg az Ezeregyéjszaka meElcserélt Tegnap azzal állított haza a gyerek fiam, hogy délután a játszótéren elcserélte magát egyik pajtásával. Szótlanul, de örömmel vettem tudomásul, hogy ezentúl csak jobb fiam lehet. De kiderült, hogy csak a nevét cserélte eV. A cserefiút Imrének hívják. Az én fiamat szintén. Félreértés Két nyugdíjas találkozott a villamosmegállónál, és szívélyesen üdvözölték. egymást. — Hogy vagy1 — Köszönöm, megvagyunk. — Es a kedves feleséged? — Hál’ istennek ő is jobban van már. — Honnan, honnan'! — A piacról jövök — emelt meg egy liszteszsákot a fiatalabb —, napraforgót viszek a cinkéknek. — Aj, azokat mi már régen levágtuk! — legyintett az öregebb. Kamondy László: Mini novellák — Nem a csirkékének, hanem a ' cinkéknek — emelte meg a hangját a fiatalabb. — Cinkéknek? — kérdezte csodálkozva az öregebb: — Azoknak minek? Tálálnak ők élelmet magoknak, ne félj! Egy régi —Pápai ví• ■ •• lit, zeken kalózimakonyvből _ gyónta meg egy buzgó kislány, töredelmesen. — Tessék? Mit mondtál? — rezzent fel az öreg plébános a bűnlajstrom végén. S utána elkérte a leánya ka imakönyvéi. Egy régi, olaszból fordított imakönyv volt, amelyben ,s pápai vizeken való kalózkodás még halálos bűn volt, Atyai — Apu! Mi felvilágosítás Zmp^L tetején? — Az! — válaszolta szórakozottan az apa — meg jel, kislányom, plusz jel. — És miért van olyan magosán? — Mert magos a torony. Nemzedéki héke — Maradj csak, fiam, maradj! — mondta az qregúr, amikor a fiam át akarta qdni neki a helyét a villamoson. — De a bácsi idősebb — nézett fel a fiam, — Nem hiszem — válaszolta az öregúr. — Te hány éves vagyl — Hét —- Akkor egyidősek var gyy.uk, kispajtás, mert én a nullát nem számítom Hangosan nevettek ezen, s mint felnőtt, elmosolyodtam én is. örültem, hogy semmi nemzedéki ellentét nincs közöttük. Anyai Miután a ba... , rátörnék eladkívánság házukat, megkérdezték a mamától, hogy mi a kívánsága. A mamának, nem volt semmi kívánsága, és a családi örökséget szét akarta osztani a két fiú között. A testvéreket nagyon feszélyezte ez a nagylelkűség, mert nagyon szerették és tisztelték az édesanyjukat, aki apa nélkül nevelte fel őket, és szerettek volna örömet szerezni neki, bármilyen anyagi áldozat árán is. — De mama — mondta az idősebbik testvér —, csak van valami olyan kívánsága, amire gyerekkorában vágyott? — Kislánykoromban — vallotta be a mama szemérmesen — szerettem volna Irinába utazni. Oda szívesen elmennék most is... séit Kallimachos himnuszait Julien Soréi első vallomását és a sejtelmes logarithmus- táblázatokat Emlékszel a pillanatra, amikor felfedezted lelked felett Ady szavának uralmát’ »Rám néznek és minden rendben van: Nagy valaki ez, vagy nagy senki! Csupán azt nem kérdi senki sem. Gyűlölni keTl-e, vagy szeretni* Miért is kérdeztük volna, hiszen bódultán szerettük: Aztán a stílus részeg ereje ragadott el. Krúdy: »Ezekben az utcákban, házakban, lelkekben még mindig bűvösen szomorúak az őszi esték, betegség nyög a szalmazsákon, szegénység eregeti ki füstjét a düledező kéményekből ... éjszakánként a gond ebei vonítanak a holdvilág felé...« Aztán az ércszavú Zrínyi szemérmes, kurta vallomását 'hallod: »Írtam szerelemrül is, de csendesen ...« Milyen acéllelkű férfiakat láttál Jack London könyveiben! És milyen napragyogással világította be tudatod tájait a francia szellem Voltaire-! fényessége! Hogyan barátkoztál meg később Balassival, akinek ékes szavában virágok illatoznak. Aztán Strindberg feldúlta lelkedet. Aztán Dickens megbékítette. Aztán Carducci tévedhetetlen formabiztonságát csodáltad, és gyönyörködtél Calderon barokk bonyolultságában És akkor ránk szólt halk, tanító hangon Gorkij: »Aki lélekben gyönge, annak kell a hazugság, áki a maga lábán áll, aki független, annak minek a hazugság? A hazugság — a rabok és az urak vallása. Az igazság — a szabad emberek istene.* És meghökkentett, milyen egyszerű is az igazság, ahogy Móricz Zsigmond 1918-ban kimondja: »A népek nem harcolni akarnak: hanem élni. A népek nem barbárságot akarnak: hanem kultúrát. A népek nem azt akarják, amit a gyilkos, kardos, gázbombás katonák akarnak: hanem azt akarják, amit mi, a kultúra szerény s egyszerű munkásai csinálunk.« És milyen szeszélyesen törtek rád a hatások! Már férfi voltál, amikor megérezted Petőfi szavaiban a fenségesen komor pompát: »Ott essem el én ...« És eltűnődtél Bat- bits szomorú sóhaján: »Alira meghal.« Meghal? József Attila így tanít szerelemvallásra sorsa nehéz pillanataiban is: •*Ó, mennyire szeretlek téged, Ki szóra bírtad egyaránt A szív legmélyebb üregeiben Cseleit szövő fondor magányt s a mindenséget* Miféle elemzés deríthetné fel, hogy mit alakított jellemeden szelíd édesanyád, a csípős szavú Mikszáth Kálmán, a mindig ünnepélyes Vörösmarty, vagy az újságban éppen imént olvasott novella! Milyen indulatot ébreszt föl Benned Moldova? Miért parancsolnak vissza magukhoz Weöres valószínűtlen tökélyű sorai? Mi mellé kötelez el ülés Béla’ Mitől lobog föl szívedben Illyés sok mondata? Mit kovácsolták jellemeden, ízlése- den, műveltségeden, egész embervoltodon a klasszikusok s a feledésre ítéltek? Emlékszel? Talán sosem gondoltunk erre, hisz minden pillanat kínál valami soha vissza nem térőt. És minden író is.- Még az olyan egyszerű levélíró is, mint Eötvös József édesanyja, aki azt írta fiának: »Ne higgy oly gondolatban, melynek szíved ellentmond.« Mi minden jut az ember eszébe arról, hogy egy kisleány könyvheti dolgozatot ír, és kitárja benne gyanútlan értelmét a nyomtatott szónak. Hatvanhárom mű tólencszázezer példánya indult el hódító útjára ezen a könyvhéten, hogy százezreket bűvöljön a mai magyar irodalom barátainak körébe. Sikeres lesz-e a nyomtatott szép szónak ez a hadjárata’ Ez elsősorban nem a könyvforgalmi statisztikákból lesz - kiolvasható. Inkább az olyanfajta hatás a győzelem jele, mint ahogy egy régi könyvnapra hivatkozott a minap valamelyik diákköri pajtásom. »Emlékszel? — kérdezte — Tudod, azon a könyv- nopon jelent meg Móricz Rózsa Sándora.« Mi a hatvanhárom között azt az egyetlenegyet várjuk, amelyik jelenésével ünneppé avatja az idei díszes rendezvénysorozatot Az irodalom varázslatát Bajor Nagy Ernő SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. május 33L i i.
