Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
FORMASÁGOK NÉLKÜL... Köszöntjük az építőket! Nagy szám a kétmilliárd. rost, a tüzes szájú téglagyárak. Azt hiszem, minden, embert izgató kérdés — hol ring a jövő bölcsője. Mi az a máiban, ami a holnappá lesz? Melyik, az a kezdet, amely elkövetkező valósággá érik majd? Biztos -kéz kell ahhoz, hogy kiválasszuk hétköznapjaink kohó forgatagából azt a szemcsét, azt az alakot még alig- alíg öltött kezdeményt, amely a.jövőt ígéri. Es vajon jól választunk-e mindig? —■ Árva. gyerek voltam, ketten jutottunk árvaságra a húgommal. Tizenhat évesen kerültem ebbe a gyárba, gyerekfejjel meg. Lehet, hogy ezért is van, de tudja, az ember vágyakozik a többiek után. És az a jó, ha meg tudja találni magát á többiek között. Engem hívtak a Május 1. brigádba, én meg szívesen jöttem, Abban segítettek, amiben a legjobban kellett. Hogy kitanuljam a szakmát. Persze kitanulni igazából csak most fogom, 'hiszen nemsokára vizsgázom. Ne haragudjon, hogy kicsit zavartan beszélek, de a feleségem! Marcaliban van kórházban. Sziülni fog ■■.. Síeíner János mondta ezeket. A Nagyatádi Konzervgyárban körülbelül negyven szocialista brigád, illetve szocialista címért küzdő brigád dolgozik, Ennek a mozgalomnak már vannak hagyományai, de a gyárban azt mondják, hogy igazában csak most kezdődik valami. 1960-ban indult a mozgalom, főleg külső példák nyomán, Meglorpant, 1965-ben újra kezdődött, Szerveződtek brigádok anélkül is, hogy valaki a vezetők köziül felhívta volna figyelmüket ennek fontosságára. De a kezdeményezések mögött mindig ott voltak a vezetők, és most is ott vannak. Még nincsenek kiforrott terveit, szabályok. És: ez jó is ... A konzervgyárban az emberek és a gépek között ott úszik a zaj. Szorgalmas targonca kanyarog megrakottan, nagy hasú üvegekkel a platóján. Az üstökben magas nyomás alatt' gyümölcs forr. Gyöngyökben csillog az édes szirup. Almák, körték, barackok hámozott sárga arca nevet az üvegekben. A Fölker-mtíszakban volt úgy, hogy huszonötezer nevető üveg került ki a kezek közül, A zajban, a gyümölcsillatban cuppogó gumicsizmában dolgoznak a szocialista brigádok — meg a többiek is. Sokfelői sokféle gmber. Vannak »refesek« — rendón felügyelet alatt álló nők —■ és családanyák. PaczeJc Mihály üzemvezető: — Az az óriási többlet ezekben a brigádokban, hogy közel kerültek egymáshoz az emberek. Nézze, én nem azt látom elsődlegesen fontosnak,' hogy minden héten elmenjenek moziba, és minden hónapban színházba, mert €Z magában kevés. Azt sem tartom különösen jelentősnek, hogy minden héten mindegyik kivegyen egy könyvet, mert aki sieret olvasni, az úgyis 'olvas, aki meg műszálnak véli, az csak a nevét írja alá. Az a fontos itt, tudja, hogy az emberek viszonya változott 'meg. összetartóbbak. És ennek a termelés szempontjából óriási leien tősége van Azt \ hiszem, minden embert izgató kérdés, hol ring a jövő bölcsője. Mi az a mában, ami holnappá lesz? Gyermekeink — Engem a gyár küldött technikumba. Nagyatádi vagyok. Most művezetőként dolgozom. Ügy húszezer üveg az átlagos termelés. — És a brigádban mi a funkciója? — A brigádban — brigádtag vagyok. A Május 1. 1965-ben alakult, és olyan brigád volt ez, amelyik tudott hajtani, ha kellett, tudott termelni a minél több pénzért. Aztán, amikor oda került a sor, hogy szétosszák, kezdődött a marakodás. Később kicserélődött a tagság, és ez megszűnt. Persze többet is keresnek az emberek. Én azt mondom, hogy nem szabad megragadni a formaságoknál. Eleinte mondták, bogy járjunk oktatásra, aztán jött egy oktató, beszélt is mindenről, csak éppen, nein érdekelt senkit. A mostani oktatásra, higgye el, nem a szépítés kedvéért mondom, de mindenki szívesen megy. mert a gyár jogtanácsosa tartja,, és olyan dolgokról, ámi leköti az emberek figyelmét. A brigádmozgalom csak úgy lenne jobb. ha egy versenyfelelős fogná össze ügveinket. Mert csúsznak az értékelések is nagyon sokat, és ez sem jó. Fölkér Pál művezető — akiről a műszak a »nevét-“ kapta. Itt így szokás... Marika Imrené brigádtag; —• Hát igen, asszonyok között könnyen kipattan a veszekedés, meg azt is mondják, hogy család mellett nehéz brigádtagnak lenni. Hogy ne csak a szöveg legyen meg a hajtás a termelésben, hanem más is. — Mi as a más? — Hát az együttlét. Volt itt egy asszony. Mindig itt volt a munkában, szó se róla, de amikor arra került a sor, hogy valami másban is velünk legyen; akkor azt mondta, hogy nem enged' az ura. Mit tehettünk. Beszéltünk az urával is. Az ígérgetett, aztán rrtegse engedte el az asszonvt O^'-hozv kizártuk a brigádból. Ő itta meg a levét. Miért nem állt lobban a sarkára?* — Meddig szólhat bele a brigád a családi dolgokba? Beleszólhat-e egyáltalán magánügyekbe? Marika Imréné; — Ha segíteni kell valakin, miért ne? Nézze, mi nagyon sokszor — más brigádok is — elmentünk építkezni, segíteni, ha volt ilyen dolog. Hát akkor vannak dolgok, amikbe bele lehet, bele kell szólni! Fölkér Pál: — Feltétlenül bele kell szóljon, hiszen varír nak közösségi célok, amelyek megvalósulásáért a brigád közösen felel. És ha valakinek otthon zűrösek az ügyei, az itt is kihat. Ha valaki mértéktelenül iszik, természetes, hogy közbelépünk. Persze ebben is, mint mindenben az életben, tudni kell a határt. Az életoniszeriparnák: ebben az ágában nehézségekkel kell megküzdeniük a szocialista brigádoknak. Hiszen nem dolgoznak mindig együtt, sok az átcsoportosítás, ha kezdődik a borsószezon vagy érkezik a gyümölcs. De éppen a termelési vezetők mondták, hogy itt a dömpíngben kamatozik a brigádok öntudata, munkaszeretete. A vállalat szlb-titkára, Kaurics János és a vállalat főmérnöke, Vojkovics István nagy elismeréssel szólt róluk. Hiszen ezek az asszonyok társadalmi munkában még téglát is tisztítottak, ha úgy hozta a sor — Nagyatádnak. Mert az itteniek szeretik a falujukat nagyon — néhá- nyan már városnak mondják. A brigádvezető, Palaics János kevés szavú ember, a főzőüstök mellett találtam meg. Ha jövőről, elképzeléseiről beszélt, álmodozás csillan meg a szemében. — Meggyőzés meg türelem kell. Nagy türelem. Az sem mindegy, hogy mikor hogyan szólunk. Tudja, vannak szép eredményeink, de itt legbélül nem ezt vártam. Szebb, jobb közösség kellene. Valahogy jobban együtt a vezetéssel. Azt szerettem volna, ha a gazdasági vezetők jobban mögénk állnak, többet tájékoztatnak bennünket a dolgokról. Itt van sz a sterilizáló, már mióta kérem, még mindig nem javították meg Törekvések, elképzelések. Lehet, nem egyformán hangzik mindegyik, de mégis egy irányba mutat. Brigádok. Alig szárba szökkenő megvalósulások, de máris termést hozók. Azt hiszem, minden embert izgató kérdés, hol ring a jövő bölcsője. Itt is. Nevető gyümölcsök, telt hasú üvegek, cuppogó gumicsizmák között Tröszt Tibor A harmadik ötéves terv elmúlt négy esztendejében Somogybán ennyit fordítanak beruházásokra. A tervekből olyan nagy jelentőségű épületek léptek át a valóságba ebből a pénzből, mint a VBKM Kaposvárt Villamossági Gyára vagy a siófoki kórház. Elkészült a húskombinát és a Nagyatádi Konzervgyár rekonstrukciója, épültek lakások Kaposváron is, a járási székhelyeken is. Ha nem milliárdókban, hanem otthonokban, kórházi ágyakban, munkahelyekben számolunk, nagyon érzékelhetővé válik a kétmilliárd forint. Ahhoz, hogy az álmok valóra vál janak, a pénz mellé a tenni akaró ember erőfeszítésére is szükség van. A világos színű, új épületek — akár üzemek, akár iskolák, akár pedig lakóhazak — ennek az erőfeszítésnek a gyümölcsei. Mindegyiknek története van: sokasodó gondokkal kezdődtek, s ha nehézségek árán, ha viták közepette is, de megvalósultak. Az építő ember legyőzte a. nehézségeket. Tegnap és ma őket köszöntik a vállalatoknál. Az újat teremtő építő embert: a tervezőt, a kőművest, a szakipakemenccmunkását. Az cpiték napjának hangulatos hagyománya van. S a hagyomány ebben az évben némiképpen módosult, A kőműves es a mérnök, a téglavető és a szállítómunkás nem majálisba ment, hanem dolgozni. Az elemekkel való harc hetek óta tart. A küzdelemben több helyen ideiglenesen az ember lett a vesztes. A rohanó ár átmentíleg legyőzte az embert: pusztított, féltve őrzött családi fészkeket döntött romba. A harcnak nincs vége: aki teheti, arra vállalko0ik, hogy eltüntesse az elemek pusztító nyomát. Ünnepükön erre vállalkoztak az építők is: pihenés, majális helyett vakolókanállal a kezben a téglahalmok melle állták. Dolgoznak, hogy minél előbb eltűnjenek az árvíz nyomai. A nagy újjáépítésben, amely a szennyes áradást követi, egy léglát jelent az építők napján, a szabad szombaton végzett munka. A köszöntés azért az idén sem maradt el. Munka után visszatekintésre csak rövid percek jutottak, mert a sürgető idő nagy feladatai áldozatot is követelnek. Hol kisebbet, hol nagyobbat. S az áldozatvállalás is its újat akaró, a holnapot építő ember sajátja. Tizenhét év tanulással, mániával — “«ÉGI TÉGLÁS családból származom. Apám js a téglagyárban dolgozott, s mind a kilenc testvéremnek valamilyen módom. kapcsolata volt a téglás szaikmávai. Kölyök .koromban tanultam meg formázni és vetni az agyagot, s alig jutottam túl az első x- en, már rendszeresen dolgoztaim. 1948-ban a tüskevári téglagyárban fiatal korom ellenére szakszervezeti bizalminak választottak, Három év múlva én lettem a gyári bizottság titkára, 1953-ban pedig, amikor a vállalatnak függetlenített szakszervezeti bizalmira volt szüksége, rám gondoltak. Elvállaltam. Azóta dolgozom ezen a vonalom. Balogh Ferenc munkahelye a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál van. Fölcseperedése, felnőtté válása óta ugyanott. A munka, amit végez, megváltozott ugyan, de mindvégig azokkal az emberekkel foglalkozott, akiknek a gondjait maga is átérzi, de örömeiket is átéli, — Annak idején mondogatták néhányan, hogy előnytelen cserét csinálok. A fizetésem kevesebb volt háromnégyszáz forinttal, és az új feladatokat is meg kellett szokni. De aztán rájöttem, högy jóformán semmi sem változott. Amit a gyárban tanultam, itt is hasznosítani tudtam. A kiszállásoknál sokat forogtam az emberek között: ügyes-bajos dolgaikat ki érthette volna meg nálam jobban. Ilyenkor minden érdekelt, néha még a közvetlen családi környezetük is. Sokszor kellett kiállni az emberek elé, s megmondani azt, amit mindenkinek kínos hallani: niri.es igazuk. S ugyanezt kellett tennem a vezetők előtt is más ügyekben. Én mégis szerettem a kijárást. Mennék most is, de a töméntelen adminisztráció az íróasztalhoz szögez. Ráncos arcán negyvennyolc év munkája hagyott nyomot De alakján, járásán látszik az a kifogyhatatlan energia, amely minden tettét meghatá- rozza — Munka és tanulás. így ment ez tizenkét éven keresztül. Amikor fiatal voltam, hamar dolgozni kezdtem, a tanulásra nem jutott idő. így a „Vegyétek körül a gyűlölet falával...“ Az öregek még emlékez- I szervezett munkásságának körében mélységes felháborodást nek rá a fiataloknak már csak történelmi esemény, hogy közvetlenül a 133 napos Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után az ország vezetését 1919. augusztus 1-én Peidl Gyulával az élén egy szakszervezeti funkcionáriusokból alakult kormány vette át. Ezt a feudális arisztokrácia és a nagytőkések vezette ellenforradalom egy hét leforgása után minden ellenállás nélkül, puccsszerűen félreállftotta. Helyét elfoglalta az úgynevezett Fridrich-kor- mány. Ezután I. Ferenc József egykori szárnysegédének, Horthy Miklós volt császári és királyi altengemagynak »fővezérig, majd kormányzói uralmával megkezdődött és egyre féktelenebbül, bestiális módon fokozódott Magyarországon a fehér-terror.. Vérszomjas, darufoUas tiszti különítmények garázdálkodtak országszerte, rettegésben tartva az egész magyar népet. A magyar elleníorradalmárok — mint a későbbi külföldi fasiszta rendszerek — nem tettek különbséget szociáldemokraták és kommunisták között A nemzetközi sajtó állandó témaként folyamatosan számolt be a szervezett munkások és a haladó gondolkodású polgárok üldözéséről. A világ váltottak ki a fasiszta magyar reakció és az elvadult katona- tiszti rémuralom borzalmas tettei. S a munkásság nemzetközi szolidaritása tettekben nyilvánult meg: az amszterdami szakszervezeti szövetség kezdeményezésére a Nemzetközi Szállítómunkás Szövetség 1920. június 1-én bojkottfelhívást adott ki. A Kommunista Internacio- nálé II. kongresszusa, amely a bojkott idején ülésezett, külön felhívást bocsátott ki a magyar proletariátus megsegítésére. »Fel a harcra Magyar- ország hóhérai ellen !■« — mondja a kiáltvány. — ... »Vegyétek körül a gyűlölet falával a gyilkosok és hóhérok országát!-“ — »Legyetek erősek! Az egész világ proletariátusa veletek van!« — szól a magyar munkásokhoz. 1920. június 20-án a bojkott tervszerűen megkezdődött Magyarországgal megszűnt a külföldi vasúti forgalom, megszakadt a posta-, a telefon- és távirati összeköttetés. A bojkottban legjelentősebb szerepe az osztrák és a csehszlovák munkásságnak volt, mert Magyarország e két országgal, illetve rajtuk keresztül bonyolította le nemzetközi forgalmának túlnyomó részét. A nemzetközi szállítómunkás szervezet bojkottakciója a magyar proletariátusnak jelentős segítséget nyújtott. Éiz a nemzetközi szolidaritási bojkott, amelyben a Magyarországgal határos országok munkássága közvetlenül részt vett, mintegy másfél hónapig tartott. Ha a bojkott nem is érte el kitűzött célját: a fehér- terrorista rendszer megdöntését, mégis erős morális és politikai nyomást gyakorolt a magyar fasiszta kormányra. Horthyéknál kormányválságot idézett elő. A Simonyi-kor- mány a bojkott megrendezése után egy héttel lemondott Az újonnan megalakult kormány, amelynek miniszterelnöke Teleki Pál gróf, az úgynevezett Bethlen-csoport egyik vezető politikusa lett, a nemzetközi nyomás hatására az internáltak nagy részét szabadon bocsátotta. A magyar munkásság rendkívüli szakszervezeti kongresszusa 1921 decemberében köszönetét fejezte ki a nemzetközi munkásosztálynak e bojkottakcióval tanúsított szolidaritásáért és harcos megmozdulásáért Síz, A nyolc osztályt fejeztem be először, aztán kétéves ipargazdasági tanfolyamot és egyévés pártiskolát végeztem. Minden évben akadt valami speciális továbbképző. És nincs vége. Jövőre például öthónapos ye- zetőképző iskolára küldenek. A feleségem, bár súlyos beteg, mindig megértett, támogatott Segítőkészsége nélkül nem tudom, bírtam volna e! — Az ember, ha nem látja a munkájának eredményét, elkedvetlenedik, s jobb, ha nem is csinálja. A szakszervezeti munka bonyolult, de különösen az a tégla- és cserépiparban. Valahogy mi is úgy vagyunk, mint az építők: a munkát sokan csak ideiglenesnek tartják, néhány hónapot vagy évet itt dolgoznak, aztán továbbállnak. Olyan helyre mennek, ahol könnvebb munkáért több a pénz. Nagyon nehéz köztük a szervező munka, s örülök, hogy ilyen szépen sikerült. Türelemmel, szép szóval értük el, hogy vállalatunknál a szakszervezeti szervezettség 94 százalékos. Jobb, mint a megyei átlag. — LASSAN ÖTVENÉVES leszek, de még nem fáradtam bele. Ha újra kezdhetném, azt hiszem, ugyanezen az úton indulnék el ismét. Tegyük még hozzá: Balost Ferenc 1968-ban megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Most az építők napján pedig a SZOT-kitüntetés arany fokozatát. Cisupor Tibor SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1910, május 31.
