Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-29 / 124. szám
NEVELÉS A csodagyerek Könyv a régi képtárról Minden szülőnek a maga gyereke a legszebb, a legokosabb. Ez helyén is volna így, ha a szülői szeretet túlzásait nem szenvedné meg később a gyermek. A gyermek, ha sokszor hallja, hogy ő a legszebb, legokosabb, előbb-utóbb maga is érzi, hogy tényleg így van, hiszen a' szülők, a nagyszülők mondják. Ennek aztán az a folytatása, hogy elvárja a folytonos elismerést, sőt kikényszeríti. Először csak szülői biztatásra produkálja magát. Szaval, táncol, jókat mond, belekotyog mindenbe. Aztán már állandóan produkálja magát, hiszen megszokta, hogy otthon minden cselekedetét eredetinek, zseniálisnak tartják. Társaságban hallottam egyszer, hogy X.-ék igen nagyszerű emberek, műveltek, élvezet velük együtt lenni, csak ne kellene minden esetben elszenvedni a kislányukat, aki szaval, énekel, folyton jókat mond, és ezek a nagyszerű emberek lelkendezve várják vendégeik hasonló fokú lelkende- zését. Hát nem kész színész!? — kiáltja a mama elragadtatva. Nem, ezt más mindenki látja, de hát ki meri ezt megmondani? A legelső lelki törés az iskolában éri az ilyen gyereket. A közösség, bármennyire is apa-óságok a tagjai, a közösség erejével hat. Itt nem ő az első, nem a legszebb, még csak nem is a legokosabb. A közösség megérzi, ki az. A gyerek meg úgy érzi, hogy itt nem figyelnek rá, nem törődik vele senki, nem értik meg, nem szeretik. Csupa panasz otthon, nem akar iskolába menni. A szülők riadtan keresik fel az iskolát. Megpróbálják gyerekük kiválóságait megmagyarázni, ha eddig ott ezt nem vették észre. A pedagógus is elmondja az észrevételeit. Most aztán vagy zöldágra jutnak •e'tymással, vagy sem. Ha nem, megy minden tovább változatlanul, A gyerek megpróbál feltörni, hogy magára vonja a figyelmet. Ha nem megy szépen — gorombán. De az otthoni bevált módszerekkel itt nem bal-, dogul. Kötekedő lesz, összeférhetetlen, a legcsekélyebbért verekszik, de minden esetben a közösség ellenállásával találkozik. A pedagógus természetesen felfigyel az ilyen esetekre is. cgpróbál segíteni. Az ilyen gyerek igen agilis. Minden megbízatást szívesen vállal, csakhogy szerepelhessen. A pedagógus ki is használja ezt, és a gyerek lelkileg helyrezökken, ha a szülők is belátják közben, hogy a gyerekük bizony nem csodagyerek. Máskülönben csak annyit érnek el mindkét részen, hogy a gyerek kétszínű lesz. Más az iskolában. más otthon. Aztán az ilyen lelki megosztottság, amely nem csökken, hanem később egyre nagyobb mérvű lesz, sok lelki defektnek lehet okozója. Az ilyen gyermek még felnőtt korában is sínyli »csoda- gyerekségét«. Értetlenül, keserűen szembekerül környezetével. Ügy érzi, kijátszották, tönkretették, irigy rá mindenki, nem méltányolják képességeit, pedig ő csodagyerek volt. Keserű, kiábrándult felnőtt lesz. Keserves árat fizettet vele az elvakult szülői szeretet. A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM időszaki és állandó kiállításai az egyetemes művészet kiemelkedő alkotásait tárják a látogató elé. Az olasz reneszánsz, a XVII. századi németalföldi és mindenekelőtt a spanyol festészet egyedülálló gyűjteménye Európa legnevesebb képtárai közé emeli a magyar Szépművészeti Múzeu. mot. f A katalógusok, múzeumi ismertetők mellett mindenekelőtt a szép, színes reprodukciókat tartalmazó albumok hivatottak árra, hogy a gyűjteményt a legszélesebb körben ismertessék, népszerűsítsék. Ügy, ahogy ezt a Corvina Kiadó gondozásában, a Remekművek a Szépművészeti Múzeumban sorozatban megjelentetett Régi Képtár című kiadvány teszi, kevés szóval és sok képpel. Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója megismerteti az olvasót a több mint 200 éves gyűjtemény tör. ténetével. A mai épmletébe költöző és 60 éve megalakuló Szépművészeti Múzeum már megnyitásakor nagyszerű anyaggal rendelkezett. A Pyr- ker-, az Eszterházy-, az Ipolyi- képtár, majd a később megszerzett Pálffy-, Ráth- és Zichy-gyűjtemény, valamint az utóbbi évtizedek tervszerű vásárlásai tették teljessé a képtár anyagát. A 2000 remek, művet számláló gyűjtemény olyan képeket sorakoztat fel, mint Giorgione Férfiképmása, Gentile Bellini Comaro Katalinja, Dürer Férfiképmása, Palma Vecchio Jegyespárja, Tintoretto, Raffaello, Correggio Madonnái, Rembrandt Rabbinusa, Tiepolo Szent Jakab oltárképe, Claude Lorrain, Van Dyck, Frans Hals, a holland mesterek gazdag sorozatát, s mindenekelőtt a spanyol képeket, a Murillókat, Goyákat, Grecókat, Zurbaránohat. A szerző nemcsak a jól ismert és méltán csodált műveket részletezi, méltatja, de felhívja a figyelmet azokra a képekre is. amelyeket korunk fedezett föl újra, s tette a remekműveket megillető helyre. A kötet az európai festészet fejlődéséről nyújt áttekintést, a XHX. századtól a XXX. század elejéig, az újabb és legújabb kori művészet kibontakozásáig. A hatvan táblakép színes reprodukciója természetesen csak korlátozottan tükrözi a múzeum képanyagát. De a legkiemelkedőbb és legjellemzőbb alkotásokat összefoglaló válogatás érzékelteti a gyűjtemény értékét, és kedvet csinál a képnézéshez, a tárlatlá- fogatáshoz. KÖNNYŰ a p>esti embernek, diáknak. Művészettörténetóra után, egy-egy tv-műsor vagy képzőművészeti írás hatására buszra, villamosra ül, és végignézi, megcsodálja a Szépművészeti Múzeum páratlan anyagát. S igaz, hogy a szép képekért, a nagyszerű élményért érdemes egysaer-egyszer vidékről is (sőt külföldről) Pestre utazni. I>e mennyivel könnyebben elérhető és gyakran felidézhető az élmény, ha végiglapozunk egy ilyen jól szerkesztett, gondosan válogatott kiadványt, mint a Régi Képtár című ismertetőt. S akinek nem áll módjában Pestre utazni, így is lehet műélvező. Ezért üdvözöljük különös örömmel az ismeretterjesztő, népművelő feladatokat teljesítő kötetet. K. M. Mihályi Margit ■jr Érettségi dolgosatok Az írásbeliek lezárultak. A büszke negyedikesek, az életvárók, a búcsút vettek, de még nem mehetők, ezek szerint “-félérettek.-« Nézem a dolgozatokat. Kék remények — piros vádak! Néhol naiv, suta mondatok, másutt huncutkodó szavak. Kiírom őket. »Ö is, mint Ady, a műnk ásosztály feladatának látja a • szomszéd népekkel való közösülést.« (Ejnye, Attila!) »Az ebéd alatt nem beszélnek, mert mindenki eszik. Minden falatpt kénytelenek kétszer is megrágni, mert még jóformári ennivalójuk si ncs.« »Az ország csak a munkásoké és a költőké lehet, senki másé.« »A munkás a forradalomban harcolt és győzött, és elérte céljait. Költőink, Ady, Juhász Gyula és József Attila már nem érhették ezt meg, őket még előtte megőrölte a kapitalizmus vasfoga.« »A szövőlány cukros ételekről csak álmodik. Majd vádolja a nép>et a m eghunyászk odásért és az uralkodó osztályt, mert csak rágja a para szt kenyerét, de nem ad neki a jogból. Látja azt, hogy nem a mostani nemzedék a hibás, hanem azok, akik régebben éltek és nem követelték jogaikat. Ettől eltekintve a köl tő kéri a »Hazát«, hogy fogadja szívébe és lehessen hű «'égés fia.« »örül a forradalomnak, amelyet az elnyomott osztály vett kezébe.« »A munkásságnak, parasz «Ságnak megírja, hogy nyakukon vad, úri tatárok vann ak, de ők mégis büszkék arra, hogy Magyarországon elnyomásban élnek. Biztatja a proletárokat, ők az Isten Magyarországon és harcoljanak tovább.« »A város peremén él a munkásság s velük együtt a költő is. ahol örök homály és por van, ahol a leomló, düledező falakra lerakodott a forró bókevágy, a forradalom győzelme.« »A költő a Csák Máté földjén c. költeményében írja, bár a nép nyakán van a vad úri tatár, mégis büszkék lehetnek, mivel »Csák Máté földjén ti vagytok az Isten« Kék toliamat pirosra cseréltem. Diplomámon szárad a tinta. Menjetek csak! Nem rajtatok, magamon mosolyogtam. Lucifer ezer utat mutat. Menjetek csak ... te Sipos Ferenc Kölcsön 4 faluba nemrég érkezett körzeti állatorvos segédet keresett az oltásokhoz. Ajánlottak is neki egyet, a tréfára hajló, jó borivó hírében álló Sernyók Istvánt. , Jól meg is értették egymást a munkában, de a borivásbán is. István nem válogatós, és szívesen vállalja főnöke helyett is a kötelező vendégeskedés nehézségeit. Az orvos ugyanis csak a jobble borból fogad el fél po- i írnál többet, hol gépkocsi- vezetésre* hol — egyébként nem létező — betegségére hivatkozva. Egyik nap a körzet távoli községébe készülődtek. — Na, István — kezdte jelentőségteljesen az orvos, ahogy beszálltak a kocsiba —, most olyan helyen szóltunk ieg, ahol a minap jóféle nedűt szopogattam. A gazda szívesen adja, a poharak közül is válaszhat. Hát csak ragadja meg a legnagyobbat! Így is történt. Azzal a különbséggel, hogy a vendéglátó választás nélkül tette István elé a félliteres, füles üvegpoharat és töltötte meg valami halvány rózsaszín lével. Az orvos kimentette magát, hogy gépkocsit vezet, nem ihat. István mohó kedvvel emelte szájához a poharat. Az orvos jól látta, hogyan rándul össze a szája az ecetnek is erős lőrétől. Ahogy letette, a gazda újra töltött. Hiába volt minden szabadkozás, újra telecsordult a füles pohár. Hogy itt nem szokás csak eggyel inni, és éppen az ilyen kedves vendégnek, akinek a doktor úr részét is el kell fogyasztania. Az orvos alig tudta legyűrni a mosolyát. Búcsúzáskor meg is dicsérte Istvánt: — Látja, tudtam, hogy magára mindig számíthatok. István nem szólt. Hanem amikor néhány nap múlva az egyik pusztára indultak, a szekérre ülve megjegyezte: — Doktor úr, itt meg nekem akad jó cimborám, akinél megszállhatunk. Olyan vendéglátó gazda, amilyet környékszerte keresni kell. És a bora! Bízisten, felér a múltkorival, ami a doktor úrnak is annyira ízlett. Az orvos elfogadta a javaslatot. A gazda szíves meghívásának azonban csak délután tett eleget, munkája végeztével. A háziasszony ekkorra már szalonnás rántottéval, kolbásszal, metélő hagymával várta őket, és ott sárgállott az asztalon az István által dicsért bor is. Vendéglátójuk szívesen töltött. Az orvos azonban határozottan ellenállt a kínálásnak, mondván: mindennemű alkoholtól eltiltották. Legföljebb egy ujjnyit fogad él, a tisztesség kedvéért. István buzgón bizonygatta, hogy nem tud inni a doktor úr, ő szokta kisegíteni másutt is. A múltkor is azt mondta: az ő részét is igyam meg! — És jókat húzott a háromdecis 'pohárból. Az orvos a koccintgatásők után félénken emelte ajkához a poharat. De még meg sem kóstolta, már az illatáról érezte, hogy nemes, és nem a környéken termett borral kínálták. Amikor kortyintott belőle, biztonsággal állapította meg: kitűnően kezelt olasz- rizling! Ebből bizony szívesen ivott volna néhány pohárral! Szomjas is volt a zsíros, fűszeres uzsonna után, de már nem fedhette föl tartózkodása igazi okát, a vadszőlőből készített lőrétől való félelmét. stván meg szaporán emelgette a poharát, és amikor üresen lekoppin- totta, mindig megjegyezte: — No, most a doktor úr helyett is! Mert hogy azt szokta mondani, rám mindig számíthat. És én nem akarom, hogy csalódjon bennem! Paál László Délelőtt a Krénusz iskolában Közeleg a vakáció. A gyerekek az iskolában szorgalmasan tanulnak, van még lehetőség javítani a tanulmányi eredményeken. Az első osztályban a számtant mindenki tudja, valóságai verseny folyik, hogy ki feleljen. A testnevelőórát az udvaron tartják. A hetedikesek kísérleteket folytatnak a kémiaórán. A földgömbön könnyen kiismerik magukat az ötödik osztályosok. SOMOGYI NÉPLAP Péntek. IMI. májú SB.
