Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-27 / 122. szám
Vegyszer mérgezés? Tizennyolc sérült „Kérem, intézkedjen..." RIADÓ SIÚF0K0N “Látogatás a diákotthonban «... A szőlővel szomszédos területen ötvenen kapáltak. A szél rájuk hordta a permetanyagot. Tizenkét személynél súlyosabb tünetek jelentkeztek. Kórházba szállították őket...« (Vegyszermérgezés Bogláron. Somogyi Néplap, 1970. V. 17.) A növényvédelem egyre erősebb, veszélyesebb mérgeket alkalmaz. Fokozott elővigyázatosság mellett is történhet mérgezés — úgy tartják —, hát még az óvó rendszabályok mellőzésével! t A Balatonúj- helyi Állami Gazdaság igazgatói irodájában Fe- renczi Vendel igazgató kézében megremeg a papírlap. Elsápad, de arcizma se rándul, miközben .olvassa: »Gusation mérgezés történt permetezés közben. Tizennyolc sérült, egy súlyos, életveszélyes, három súlyos, tizennégy könnyű sérült. Kérem, intézkedjen...» Az óránkon pontosan 9 óra 10 perc. Talán tíz másodperc múlt el, talán harminc. Az igazgató mélyet sóhajtva töri meg a csendet. Hangja határozott: — Mindenekelőtt értesítem a mentőket meg a körzeti orvost... A telefonnál többször is próbálkozik. Vidék is bejön; vanalprobléma — közben az idő 9.15 —, újabb idegtépő másodperceik és percek. Végre 9.20-kor kapcsolják a mentőállomást. .«... Igen, egy élet- veszélyes. Hogy milyen állapotban? Ügy tudom, tűrhető. Indulnak? Köszönöm.« Űjabb telefon: Balatankiliti, körzeti orvos. Adatok. »... a mentőket értesítettem; igen, tizennégy könnyebb, három súlyosabb. Azonnal gyere, indulj !« — Kit értesít még az igazgató elvtárs? — Legelőször is a KÖJÁL-t; a városi közegészségügyi felügyelőt, a szakszervezetet, a növényvédelmi felelőst. — Kit még? _ ??? — ötnél több a sérült, te- *hát a rendőrséget is értesíteni kell. Egy hibaponttal — az ön részéről — minden rendben. Mert ahogy időközben talán észre is vehette, nem valós esetből indultunk ki. Próbariadóról van szó ... Dr. Csáki , László me- Mentik | gyei főorvos röviden ösz- szegezi a gyakorlat célját, különös tekintettel az egy héttel ezelőtti bogiári esetre. Szavaiba messziről éles szirénavijjogás hasít bele. 9 óra 26 perc. A két mentős csodálkozva néz körül. A sérültet keresik, a főorvos azonban megelőzi kérdéseiket. — Az Országos Mentő Főigazgatóság engedélyével riasztottuk önöket. Vegyszermérgezéshez jöttek, legyen szíves megmutatni a gyógyszerkészletet. — Atropin van nálunk ... Az életmentőszeres kazetta a legnagyobb rendben. A főorvos megköszöni, és elnézést kér. A kis piros zászlót ^bevonják«; a kocsi indulhat vissza. Az idő 9.28. Az eltelt perceket is beleszámítva tehát a feltételezett súlyos, életveszélyes mérgezett ezúttal • tíz percen belül a gyógyintéz- ménybe kerülhetett volna. S ez élete valószínű megmentését jelentheti. Nem sokkal később a ház előtt csikorog egy személy- gépkocsi fékje. Dr. Tiborc István falfehéren, verejtékezve siet az épületbe. Nem tud, még nem is tudhat semmit. — Találkoztam a mentővel ... Hol vannak a sérültek? — A tényállást ismered, légy szíves a táskádat: mit hoztál magaddal? — Van nálam elégendő PAM, Atropin és Toxogonin... A súlyosakat ellátom! Ha nyelt Nevelésről Csúnyát mond a gyerek Alig tud beszélni, de már folyékonyam káromkodik, panaszolja egy mama a kisfiáról. Olyanokat mond a gyerek, hogy égnek áll a hajuk. A mama szerint a legszörnyűbb az, hogy kitűnően alkalmazza ezeket a rútságokat. Minél inkább szidják, minél jobban rémüldöznek körülötte, annál inkább mondja. Le kell fektetni, el kell dugni, ha vendégek jönnek, mert már nagyon sokszor kerültek kellemetlen helyzetbe miatta. Nem használ se a szép szó, se a szidás. Még azt gondolják róluk az idegenek, hogy otthon hallja. Dehogy! Nem kell, hogy otthon hallja. Akad alkalom éppen elég, ahonnan ráragadjon. Most tanulja az édes anyanyelvet, amelynek édességére a felnőttek nem nagyon ügyelnek. Sok embert nem zavar az, hogy gyerekek is hallják arcpirító beszédét. Korunk nagy problémája a gyermek, de hogy eredménnyel segíteni lehessen, először a felnőttekkel kell kellene szót érteni. Hogyan kívánhatjuk, hogy az éretlen, kritikátlan gyermek tudja, mi a helyes, mi a helytelen, mikor a felnőttek legtöbbje a legkisebb dologban sem tud magának parancsolni. Hallottam már nemegyszer gyerekek szájából, hogy a felnőtteknek mindent szabad, de az nem baj, azzal nem törődik senki. A gyermek hihetetlenül pontos megfigyelő, páratlan az utánzó hajlama, ragad rá minden szó, máskülönben nem tudná megtanulni az anyanyelvét. A figyelmét megragadja valaki, akár az utcán, akár a szomszédban, aki mérgelődik, és közben beszél, esetleg mé° kiabál is. Megjegyzi. megüti magát, mérgelődik valamiért, vagy csak éppen az eszébe jutnak a hallott szavak, és megismétli azokat pontosan. Nem érti, nem is értheti még, amit mond, de azt hiszi, ezt így kell mondani. Ha szülei rémüldözését látja, esetleg még tetszik is neki, hogy minden esetben mekkora vihart kavar és csak azért is mondja. Nem csinál mást, csak az anyanyelvét gyakorolja ön- tudatlanul. Belső kényszer ez, erről sem tehet. Ilyen kis gyerekkel nincs sok értelme a vitának. Ne szidjuk, főleg ne verjük meg érte, mert ezzel csak azt érjük el, hogy még jobban megragad benne. Legokosabb ráhagyni, meg se kell hallani, amit mond, és a legtöbb esetben el is hagyja. Nem mondja többet, el is felejti. Könnyebb a helyzetünk, ha a gyermek már nagyobb, és akkor kezd használni ilyen kifejezéseket. Akkor már értelmes, könnyebb rá hatni. Ilyenkor beszélgessünk vele sokat. Azt is megérti lassan, hogy milyen sivár a trágár beszédű ember érzelmi világa. De mi van akkor, ha a gyermek valóban a környezetében hallja a káromkodást? Ebből lesz ám a valódi kettős nevelés. Gondolkozhat a pedagógus, mint csinálja helyesen, hogy ne keltse azt a látszatot, mintha a szülő ellen nevelné a gyereket. Szomorú, de az eredmény sokszor az: a gyermek megérzi, hogyan beszélhet az. iskolában és hogyan otthon. De olyan gyerek is akad szép számmal, aki szégyenkezik a szülei beszédén. Bizonyára megdöbbennének, ha belelátnának gyermekük gondolataiba is a vegyszerből? Szenet itatok véle és beszállíttatom. A könnyebbeket? Én azokat is kórházba vitetem ... A párbeszédből még megtudom: permetezés alatt — rendelet szerint — az orvosímok vagy a körzeti ápolónő tart telefonügy eletet. A vegyszere^ munkálatok bejelentési kötelezettségét a gazdaság mindig teljsíti. Most hat beteget hagyott a várószobában. De nagyon megértőék voltak. Ök is nagyon megrémültek, mikor hallották, hogy 18 mérgezetthez indult. — Nos, akkor elnézést, amiért izgalmat . okoztunk. Mindez próba, gyakorlat volt. Gratulálunk; rekordidő alatt éptél ide és — egy kivételével — minden rendben volt. (A rendőrséget ő sem értesítette.) A sérültek orvosi ellátása is — időn belül — biztosítottnak látszik. Lehet érte- sítni az otthoniakat: ne izguljanak tovább. Az ellenőrzés a két közeli gyógyintézetben: a siófoki rendelőintézetben és a kórházban is mindent rendben talált a feltételezett sérültek fogadására. Időközben a gazdaság területéire is kilátogatott két ellenőr. Megvizsgálták a méregkamrát. Munka közben a dolgozók az előírt védőfelszereléséket viselték. Általában mindent rendben találtak Két kisebb észrevétel: a növényvédő brigádban nincs kiképezve elsősegélynyújtásra a rendelet szerinti két személy; és a, gyenge mérgek raktárépületéről hiányzott a halálfejes -VIGYÁZAT, MÉREG!« feliratú tábla. Állítólag akkor festették... Az ellenőrzésben részt vevők — a megyei főorvos, dr. Tóth Sándor megyei KÖJÁL- igazgató, Ludván Zsolt, a Növényvédő Állofás vegyészmérnöke — számára kedvező a kép, a végeredmény. Ám az általános tapasztalatok szerint aligha zárulna ilyen kedvezően egy másik, kisebb állami gazdaságban vagy még inkább egy tsz-ben, valahol messze, esetleg egy-két órányira a kórháztól. Ügy tartják, a fokozott elővigyázatosság mellett is baj történhet. Hát még az óvó rendszabályok mellőzésével K Így búcsúzóul az ellenőrző hatóságok nevében is egy körkérdés mindenkihez, akit illet: »Vegy szermérgezés történt. Tizennyolc sérült, egy életveszélyes, három súlyos? Mit tenne ön ebben a helyzetben?-» Wallinger Endre A közösség megérett A modern vasbeton épületek ■ díszítés nélkül ridegek. Egyforma falak, helyiségek. Melegséget, barátságos hangulatot csak megannyi ötlettel, leleménnyel és sok munkával teremthetünk bennük. A fiúk is csupasz diákotthoni falak közé költöztek be 1968 őszén, amikor az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetet megnyitották. Egy kis néprajz A lépcsők, falak, vonalak egyhangúan kísérnek az utolsó emeletre. Itt hirtelen feloldódnak a merev vonalak. Kis bőrpuffok, kovácsoltvas asztalkák, újságok: rexasztal,, társasjátékok, virág, fotók. Jobbra folyosó. Hirtelen elkápráztat a sok szín, a tengernyi látnivaló. Néprajzi kiállítás — ez volna rá talán a legjobb kifejezés. ■ Köcsögök, tányérok, faragások, »pintösüvegek«, rokka és sok minden, ami a falusi életre jellemző volt egykor. A folyosó végén egy régi falusi szoba — eredeti berendezéssel. Vermes Vilmos igazgató: — A gyerekek is igen jól érzik magukat itt. Azt hiszi, nógatni kellett őket a gyűjtésre? Szorgalommal és lelkesedéssel hozták, cipelték mindezt otthonról, hogy együtt gyönyörködhessünk -bennük. Hazai tájakat idéz itt minden. Négyszáz somogyi hímesből álló tojásgyűjteményük van. Külön érdekessége a patkóit tojás. És amire nagyon büszkék vagyunk, az egy szép »hosszi- furugla«. Derű, fény, amerre tekint az ember. Hiába mesélték,, nem tudtuk már elképzelni, hogyan kezdték. Hogyan festették a kopott vaságyakat egyforma fehérre, hogyan bütykölgettek, szereztek be a legkisebb szögtől a virágokig saját maguk mindent. Az él bennünk, ami van: kényelem, egészséges szobák, tisztaság, rend és egy művelt közösség kétéves erőfeszítése. Szoba®l| közösségek , ■ Ez a külső, aa azonnal észlelf§§|| hető forma. S a tartalom? Az A is ugyanilyen ; tójb gazdag. Gondokkal. apró emberi örömökkel teli az életük is. örülni tudnak a kis sikereknek. Megízlel- tók az alkotómunka, az önálló tervezge- tés, tudatos építgetés ízét. Karancz János, az önkormányzat titkára: — Sokan bekerülnek ide úgy, hogy a legalapvetőbb követelményeknek alig tudnak eleget tenni. De segítünk egymásnak. Tanulópárok, tanulószo-o bai foglalkozások, külön korrepetálások. Az érettségizettek állandó «-ügyeletét« tartanak. A szobaközösségekben nagyon jó a szellem. Nemegyszer katonaviselt is lakik a hálókban. Megizzad a homlokunk, de gyúrjuk, formáljuk egymást. Aki innen kilép, az már tud a mai korszerű normák szerint élni, az életcélokat tűz maga elé. Á diákotthon tanulmányi átlaga 1969 végén 3,08, az iskoláé csak 2,83 volt. Vermes Vilmos: — Valamit, valamiért. Az önkormányzat kijárta például, hogy a fiúk dohányozhatnak az otthonban. Engedélyeztük és ök éberen őrködnek, megbüntetik 3 túlkapásokat. Én nem -is tudom, van-e valami, amiben nem ők dönthetnek. Már egy éve készülünk a kollégiumi cím elnyerésére. Hörkényi László, az önkormányzat gazdasági felelőse: —- Platánfát kell ültetni? Megyünk. Árkot kell ásni a gázvezetéknek? A Latinka tér rendezése? Mindegy. Nagyon szeretünk dolgozni. Ha kétszáz fiú megmozdul, mit nem lehet rendbe tenni? Szombatokra, vasárnapokra is vállalunk munkát. Kilencven óra helyett már a százhatvan órát is túlteljesítették a fiúk. Az ősszel csak almaszedéssel kilencezer forintot kerestünk. Hogy mindenünk legyen az otthonban... Padlásklub Néha olyan érzésem volt, hogy lényeik is laknak a diákotthonban. Szinte hihetetlen, hogy valamennyi ötletes csodabogarat fiúkezek csináltak. A diákotthon büszkesége a padlásklub. A társadalmi munkák értékéből vettek ide három rádiót, egy zeneszekrényt, egy tévét, egy gitárt és égy hangerősítőt. A magnót és a filmvetítőt a városi KISZ-bizottságtól kapták. De a 24 személyes klubíelszerelést már saját maguk készítették. A szórakozás is része napjaiknak. A padlásklubban minden kedden előre tervezett foglalkozás van. Előadások, tv-nézések, politikai viták. A lépcsőkre vastag műanyag párnákat tesznek, azon ülnek. A falon ördögmaszk villával és sok-sok színes kép. Az újságtartóban folyóiratok, napilapok, kis asztalon könyvek... Még csak a diákotthon nevet viselhetik, de többet szeretnének. Magasabb mércét, kollégiumi címet. A közösség megérett erre és reméljük, hamarosan. kollégiumavatóra leszünk hivatalosak. Bán Zsuzsa Cs. Valadka: Kérem a panasz könyvet! A divatszalon vezetője becsukta a panaszkönyvet és felsóhajtott. Ugyanis tegnap így szóltak hozzá az igazgatóságon: /— Ha csak egyetlen újabb panaszt beírnak ebbe a könyvbe, rögtön visszaküldjük a varrodába!... Nem a panaszkönyvet, hanem a vezetőnőt. A megrendelések pontatlan teljesítése, a határidők folytonos tologatása, s egyebek miatt panaszkodtak a megrendelők. Igaz, akadt egy dicsérő beírás is: »Szalonjukban kitűnő bársonyanadrágokat varrtak számomra. Viselem is mindet, amíg el nem nyövöm. Hálás köszönettel: Pjatrasz.» Ez az elismerő nyilatkozat azonban nem sokat számított, mivel a szalon vezetőnőjének egyik távoli rokonától származott. «0, csak jönne már egyszer egy igazi hálás kliens!» — sóhajtozott keservesen a vezetőnő. Nem sokáig sóhajtozhatott, mert a szalonba egy szemre- való fiatal lány lépett be. Az úzletvezetönő eldugta a panaszkönyvet, s a lány elé sietett. Ugyanazt a lányt ismerte föl a belépőben, aki egy héttel ezelőtt megtagadta a menyasszonyi ruha átvételét. Zokogva kiabálta, hogy a ruhát »ellőtték», s az esküvőt emiatt egy teljes héttel el kell halasztaniuk. — Jó napot, jó napot} —■ turbékolta az üzletvezetőnél. — Kérem, foglaljon helyet. Átalakítottuk a menyasszonyi fuháját. Fel lehet próbálni, azonnal hívom a varrónőt. — Nem kell! — szakította félbe határozottan a lány. — Nem fogom felpróbálni. Az üzletvezetőnő azonban már hozta is a leheletfinom ruhát. — Nézze, milyen álomszépen átalakítottuk ... Próbálja csak föl, legyen olyan kedves ... — Nem próbálok föl semmit. Csomagolják be és azonnal adják ide a panaszkönyvet! — Aranyoskám! Ne tegyen már teljesen tönkre bennünket! Hiszen a jóval nagyobb üzemekben is akadnak hibák. Még a négylábú is me'’-"’'” botlik néha ... — Kérem a panaszkönyvet! — ismételte határozottan « lány. Az úzletvezetönő átnyújtotta a panaszkönyvet, és reszkető kezekkel csomagolta be a ruhát. ■ A lány fogta a csomagot, köszönt, és eltávozott. A panaszkönyv utolsó oldalán pedig a következőket olvashatta a divatszalon vezetőnője: «. ..ha önök nem rontották volna el múltkor a menyasz- szonyi ruhámat, akkor már férjhez mentem volna. Viszont az egy hét alatt, amíg a ruhát űjravarrták, sikerült alaposabban kiismernem azt a férfit, aki feleségül akart venni. Hálás köszönettel tartozom a divatszalon dolgozóinak: késedelmükkel megakadályoztak abban, hogy elrontsam az életemet.» forditotta: Krecsrairy László MOGYIÜÉPbáP Szerd«, Mit. májas 27.
