Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

TÍZSZEMKÖZT

a nevelőtestület egységéről

A pedagógussal szemben a társadalom mindig magasabb etikai követelményeket támasztott. Ma szocialista módon élő, gondolkodó és dolgozó embereket akarunk formálni az iskolában. Ez a nevelés célja, ez a társadalmi eljárás nevelőink iránt. Alapvető feltétele pedig a nevelőtestület egysége: politikai, világnézeti és pedagógiai egysége. Bonyolult, összetett fogalom. Hiszen ha alapvető kérdésekben sikerül is megvalósítani, valaki valamiért mégis »kilóg« a közösségből, vagy ha a kapcsolatokat a kispolgári mentalitás jellemzi, máris csorbát szenved a testületi egység. Éppen ezért a teljes megvalósulása

— különös tekintettel a világnézeti egység követelményeire

— meglehetősen ritka ma még.

»A homokszentgyörgyi iskolába legalább tíz éve személyi ügyekben nem kellett »kiszállnunk«. Nagy szó. S mindenképpen a testület egységét dicséri, ami szerintem ott megvan. Oda menjetek ki egyszer...« A járási osztály- vezető eme »útravalójával« kerestük föl az iskola nevelőit, hogy megkérdezzük, ki hogyan látja, és egyáltalán, hogyan sikerülhet megvalósítani ezt az egységet?

Beszélgetésünk részvevői: Hajdú Béla igazgató; Kováét Árpád, a helyettese; Papp Mihályné szb-titkár és Molnár László úttörővezető, a homokszentgyörgyi tantestület tagjai.

IGAZGATÓ:

»Megfelelő képzettségű emberek munkájára támasz- kodhatom. Olyanokéra, akik nem riadnak vissza a vitától, a bírálattól sem. Tízen vagyunk. Mindenki a magáénak érzi, vallja a marxizmust. Hat nevelő párttag, a másik négyet is bármikor ajánlhatnám. Mindebből következik, hogy emberileg is jól megvagyunk egymással, egyfajta kollegiális, ugyanakkor sértődésmentes, kritikai-önkritikai légkörben. Ez sem a legmagasabb, de egy bizonyos foka a közösségnek.«

(A beszélgetés a továbbiakban erről folyt. Bizony hosszú idő sok küzdelme árán jutottak. el ide: kilenc éve hét, képesítés nélküli nevelővel kezdte alakítgatni az igazgató ezt az egészséges közösségi légkört. A többség megszerezte a diplomáját, az alkalmatlanok

elmentek a pályáról... Így felkészültségük, tudásuk birtokában tisztelik, becsülik egymás munkáját, és a bírálat sem jelent köztük »presztízs- veszteséget.-k De az is biztos, hogy nem jut a falakon se túl semmi, ami másra nem tartozik. És nincsenek kicsinyes viták, hátamögötti pletykák, ösz- szesúgások. •■'■Csúnyán goromba tudnék lenni ilyen esetben!...-« — mondta az igazgató.)

SZB-TIT- KÁR: »ön azt kérdi, hátha szerencsés alkatú emberek kerültek véletlenül egymás mellé? Nem hinném. Inkább az van, hogy az új nevelők már ebbe a szellembe csöppentek bele, amely — kétségtelenül saját magukból is, de elsősorban a közösség hatására — életelemükké vált így azután jól érezzük magunkat egymással.«

IGAZGATÓ- HELYETTES: »Az első ami megragadott ebben a testületben, az egyenes beszéd volt. Ezt ideálisnak érzem egy közösségben. Igaz, magammal szemben is voltak követelményeim, így nem ért váratlanul a bírálat. Persze a megfelelő hangnem is fontos. És még valami: ne legyenek kivételezettek a tantestületben ...«

(A beszélgetés ezzel folytatódott. Ugyanis, ahol mindenki megérdemli, ott törhetik a fejüket, például kinek adjanak jutalmat? Alapvető szempontjuk ebben: milyen és mennyi plusz van valakinek a munkájában? A módszer: részletes indokolás: nyíltan, szemben, a tantestület jelenlétében. így elképzelhető, hogy van tíz pedagógus, aki tud örülni a másik eredményének, sikerének...)

ŰTTÖRÖVE- ZETÖ: »Mint

az egyik legfiatalabb a testületben, én is ezt a kritikai légkört értékelem a legjobban. Az egyenes, őszinte be- | szédből az ember érzi, hogy az I észrevétel jó szándékú, tárgyilagos. Az úttörőmunkában régi és tapasztaltabb kollégák kísérték, mit, hogyan csinálok. De soha nem éreztem, hogy ők »okosabbak«. Mindig a segíteni akarás fogalmazta meg tanácsaikat.«

(A beszélgetés ezután sokfelé elkalandozott, mert ehhez mindenkinek volt hozzátenni- valója. Többen hangsúlyozták: a jó szándék se lehet elvtelen, viszont az is baj, ha »elparen- tálunk* valakit. Ha egy csekély pozitívum van és arra építünk, a többi már jön magától — bizonygatta az igazgató, kiemelve annak a fontosságát, hogy a vezető tudjon munkatárs lenni. Megkérdeztem, mi van akkor, ha egy szakmai vagy személyi vitában alulmarad? Azt mondta, volt ilyen, és eleinte nemigen szerette elismerni ezt. Ügy gondolta, árt a tekintélyének. Később rájött, hogy ha magában tisztázta, érdemes nyíltan is megmondani. Legalább utólag ...)

IGAZGATÓ: "»Cselekedni,

nemcsak beszélni... Azt hiszem, érti mire gondolok. A személyes példáról annyit, hogy a vezetőn és általában a nevelőn mindig jobban rajta a szem. S itt térnék vissza az előbbi kérdésre, ön úgy vetette föl: elképzelhetőnek tartom-e a tantestület egységét csupán a politikai-pedagógiai egyetértéssel, a világnézeti nélkül? Nem, semmi esetre sem. Ha valaki másképpen érez, gondolkodik, mint ahogy az órán tanítana lelkiismereti kötelessége, az előbb-utóbb »kibújik«, ez a kettősség valahol jelentkezik. És mellesleg a gyerek is észreveszi...«

Ennek igazságát, úgy gondolom, nincs értelme kommentálni: önmagáért beszél. Csakúgy, mint egész eszmecserénk is, melynek főbb irányait kívántam vázolni, összegezésül mindössze annyit, hogy az a bizonyos hármas nevelőtestületi egység nem vágyálom, nagyon is megfogható. Ki lehet alakítani.

Búcsúzóul ezt mondta az igazgató: Ne higgyem, hogy náluk minden »rózsás«, hogy nincsenek gondjaik. Mert ezt az egységet meg is kell tartani. És ez legalább olyan nehéz, mint — megteremteni.

Wallinger Endre

13.

— Padre Plombái! — kiáltott fel örömmel a Madame, és lányaival együtt a szemüveges férfihoz sietett. — A mi drága napunk! Már attól féltünk, hogy valami baja esett! Három napja nem mutatkozott már!

— Ugyan! — legyintett mosolyogva a cémaember. — Rossz pénz nem vész el. És kérem, Madame, ne csapja be vendégeit. Tíz éve zártak ki a rendbőL Most csak amolyan illegális hitbuzgalmi munkát folytatok. Aranyásó vagyok, mint a többiek. Legfeljebb kevésbé szorgalmas, és mindig csavargók. Tudniillik még zug. felcserkedéssel is foglalkozom, diploma nélkül. Kész véletlen, hogy még szabadlábon vagyok

Az asztalhoz lépett, kezet fogott a Cartagena volt utasaival, aztán zöldkötényes kíső- rőjére mutatott:

— Ismerkedjenek meg se- nhor Diasszal, a róla elnevezett nagyáruház főnöke és teljes személyzete ő! Ez pedig Riva barátunk — intett az öreg felé. — Fuvarozási szakember és vállalkozó. Becenevén Dofdo, azaz a Bolond. De higgyék el nekem, egyetlen dologtól eltekintve nem bolondabb, mint bármelyikünk.

Senhor Dias, és az öreg Doi- do is kezet rázott mindenkivel, aztán letelepedtek ők is az asztal mellé. A lányok italt hoztak nekik is.

— Nagyjából mindent hallottunk — kezdte a padre. — Nem mintha hallgatózni akartunk volna. Köszörültük is párszor a torkunkat, de amíg a senhora — Anna asszony felé intett — nem teremtett egy kis csendet, nem juthattunk szóhoz. Először is gratulálunk szerencsés megmenekülésükhöz. Az a legfontosabb, hogy épségben evickéltek ki ebből a szörnyű kalandsorozatból. Azért hangsúlyozom ezt, mert pillanatnyilag nem sok jóval kecsegtethetem önöket a továbbutazást illetően. A gőzbárka ugyanis éppen tegnap indult Manausba, s két hét múlva érkezik vissza. De csak akkor, ha megint fent nem akad valamelyik zátonyon az Ördög-gázló környékén. Akkor várnia kell egy nagy esőre, amely felduzzasztja a folyó vi. zét. Persze, nem olyan ijesztő gond ez, mifelénk gyakoriak a nagy, tartós esők. Majd önök is tapasztalják.

— Sajnos, egyelőre üzenetet sem küldhetnek — tette hozzá a szatócs, és lustán megvakarta szőrös mellét. — Senhor Carbónak, tudják, ő nálunk a különleges megbízott rendőr, telekkönyvvezető, adófelügyelő, vadászati és halászati felügyelő, minden kutyafüle, most éppen gyengélkedik. Szóval neki van egy rádió adóvevője, de az pillanatnyilag nem szuperál. Valami csöveket rendelt Manausból, s azokat is az Ilha hozza majd visszajőve! Addig nincs sem utazás, sem üzenet. Bele kell nyugodniuk.

— Nyugszik a fene! — csattant fel Bobo. — Nekünk a jövő hónapban már díjmérkőzéseink vannak. Leszerződtünk, és szorítóba kell állnunk, előtte pedig edzenünk is kell!

A padre szemüvegének vastag lencséje mögül ránézett Bobóra, aztán tekintete a máLábakon álló úttest

A nagyvárosok szívében szükségszerűen végrehajtandó építkezések, átrendezések, rekonstrukciók hatalmas felfordulást okoznak, és jóformán megbénítják a közlekedést (mint azt Budapesten, a Keleti-pályaudvar előtti aluljáró- rendszer építésénél is tapasztalhattuk), aminek elkerülésére világszerte megoldást keresnek a szakemberek. A

nyugat-németországi Hannoverben az úthálózat teljes átépítésének idejére egy 600 méter hosszú, lábakon álló, acélszerkezetű magaspályát állítottak össze előre elkészített elemekből, mégpedig rekordidő alatt: öt hétvégét szántak rá a munkára, s az el is készült anélkül, hogy a járműforgalomban bármi fennakadás lett volna. A magaspálya mindaddig állni fog és részt vesz az elterelt járműforgalom lebonyolításában, amíg a városrendezéssel és a jelenleg építés alatt álló földalatti vasúttal el nem készülnek a kivitelezők. Elbontása után olyan helyeken fogják ismét felállítani, ahol jó segítséget nyújthat a hatalmas autóforglom lebonyolításában.

Szovjet

autók

AZ ELMÚLT ÉVBEN több

mint kétszázezer személygépkocsit gyártottak a Szovjetunióban, de a közeljövőben ez a szám ötszörösére nő. A szovjet ipar számol az egyre szélesedő autópiac lehetőségeivel. Felújítják a moszkvai, a gor- kiji és az uljanovszki autóüzem termelését, és épül egy új autóipari nagyüzem a Volga mentén is, Togliattiban. Az izsevi üzemben már megkezdték a Moszkvicsok szerelését. j Megjelentek az utcákon az új, korszerűsítettebb Volga,

Moszkvics és Zaporozsec modellek.

A szovjet személygépkocsik ról külföldön is jó véleménynyel nyilatkoznak. Nyugat- é; Közép-Európa, Afrika, valamint Észak-Amerika végei növekvő érdeklődést mutatnak a szovjet autóipar exportlehetőségei iránt Az Autóexport külkereskedelmi egyesülés 67 országban ad el Volga és Zaporozsec személygépkocsikat.

Az elmúlt évben a Lenin Komszomol nevét viselő

A gyorsan népszerűvé vált Zaporozsec kisautó.

sik két hallgatag mulatt fiatal. * emberre, Jucaréra és Pinchóra * siklott. Bólintott.

— Értem, önök ökölvívók ’ Nos, edzési lehetőségük itt is j akad majd bőségesen, öt éve’ élek Ciduróban, de nem emlékszem olyan vasárnapra,' olyan ünnepnapra, amikor e: falak között — intett körbe —, esetleg kint a főtéren ne lett volna tömegverekedés. Hosz- szantartó esőzések idején még, hétköznap is belátogatnak ide, a mineirók, mert olyankor a ( telkülkön nem dolgozhatnak Vagy mert nem bírják már a ( magányt. A program rendsze-( rint három részből áll, úgy - i mint: ivás, utána kártya, más i szerencsejáték, illetőleg — bc-i csánatkérő mosollyal nézett i Claudette-re és Ninette-re, de ( nem fejezte be a mondatot. — i Aztán következik az utolsói szám, a verkedés, a tombolás. Nem ítélem el őket ezért. Elkeseredett emberek, és mosta- 1 nában különösen sok okuk van 1 rá, hogy reménytelennek lás- * sák a jövőjüket.

— Mindez lehetséges — je-1 lentette ki méltóságteljesen' Anna asszony —, csak az az J egy nem lehetséges, hogy mi j négyen részt vegyünk ilyen civil hancúrozásokon. Mi profik' vagyunk, sportemberek, hiva. tásos ökölvívók.

(Folytaljuk)

Moszkvai Autóüzem megkezdte a viszonylag kis fogyasztású Moszkvics—412 gépkocsik sorozatgyártását. A kocsi motorja négyhengeres, soros, 1478 köbcentiméteres hengertérfogattal. A motor teljesítménye percenként 6 ezer fordulat mellett 75 lóerő. Az autó maximális sebessége 150 kilométer óránként. Két változatot is kidolgoztak az új Moszkvics alapján — az Uni- verszalt és a Furgont.

A Volga nemcsak a Szovjetunióban vívott ki elismerést, hanem más országokban is. Az új modellt, a GAZ—24- et azonban még kevesen ismerik. A Volga GAZ—24 nagyobb kényelmével és a modem esztétika követelményeit kielégítő korszerűbb karosszériájával különbözik elődjétől. Száz lóerős motor- ia több mint 130 kilométeres sebességet biztosít óránként.

Hamar megnyerte a szovjet és a külföldi közönség tetszését a ZAZ emblémás virgonc kisautó, az új Zaporozsec is. A ZAZ—966 elegáns külseje, új, léghűtéses U-alakú motorja, sebességváltó mechanizmusa és a főtengelye vonta magára a szakemberek figyelmét. Ez a kis fogyasztású kocsi 120 kilométerre tud felgyorsulni, benzinfogyasztása 100 kilométeren, az utazási sebességtől függően 8,5—10 liter normál benzin.

Hamarosan megjelenik az utakon a Volgái Autóüzem újszülöttje is. Mint ismeretes, az üzem bázismodelljét a FIAT-124 típusú gépkocsi képezi. A szovjet VAZ-2101 típusú kocsi a szovjet üt- és i időjárási viszonyokhoz való jobb alkalmazkodóképességével különbözik olasz elődjétől. A konstrukció módosítását szovjet és olasz szakemberek közösen végzték el.

Az ötszemélyes kocsi 60 lóerős motorja segítségével óránként 140 kilométeres sebességre képes. A gépnek zárt hűtése van, a hűtőfolyadék ->t két évig nem kell cseréit í.

A VAZ-2101 sorozatgyártásában a KGST-országok s részt vesznek. Magyarorsz. j készíti az autórádiókat, Lengyelország a rugózatát, Bulgária pedig az új szovjet autó akkumulátorait szállítja.

A VOLGÁI AUTÓÜZEM

építésének befejeztével jelentősen megnövekszik a Szovjetunió személygépkocsi-termelése — ami a növekvő élet- színvonalat figyelembe vét ? teljes mértékben szükségszer .

Korszerű karosszéria, nagyobb kényelem és megbízhatóság jellemzi az új Volgát.

SOMOGYI NÉPLAP

Szombat, 1970. májas 23.

5