Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-22 / 118. szám
Ősi diákhagyományunk megújulása Megnyitották a II. csurgói diákszínjátszó napokat T egnap ünnepélyesen megkezdődött a II. csurgói diakszín játszó napok négynapos rendezvény- sorozata. A huszonegy részvevő diákcsopórtot, valamint a járási és a megyei rendező szervek Vezetőit Svenda István, a Csurgói Járási Tanács vb-elnöke fogadta. Köszöntőjében megemlékezett a diák- színjátszás csurgói hagyományairól és Csokonai Vitéz Mí- hályról. 1968-ban a dunántúli megyék tizenhat diákcsoportja vett részt ezen a találkozón. Most rajtuk kívül debreceni, miskolci, szentesi, budapesti és mpnori diákegyüttesek is szerepelnek. Délelőtt tíz órakor Bíró Gyula, az MSZMP Somogy megyei' Bizottságának titkára mondott ünnepi megnyitó beszédet. Hangsúlyozta: »■Az ifjúság életre való felkészítésének egyik alappillére pártunk iskolapolitikája. Ismeretes a továbbtanuló fiatalok nagy száma. Az iskolai tananyag feldolgozása mellett a tanulóifjúságnak szórakozásra, művelődésre is jut ideje. A diákszínjátszó mozgalom egyre szélesebb kibontakozása nagyszerű eszköz erre. A színjátszó közösségekben végzett munka kiválóan alkalmas, hogy sokoldalúan segítse az öntevékenységet. Vitába kell szállni azokkal — mondotta a továbbiakban —, akik vallják, hogy a tv és a rádió elterjedésével már nincs jelentősége az öntevékeny művészeti formának. A kultúra terjesztése, művelése nem nélkülözheti a tömegek aktív részvételét, az előadók és hallgatók aktív kapcsolatát. Ezért többszörösén hasznos a diákszín játszó mozgalom felélénkülése; dicséretre méltó a csurgói diákszínjátszó napok kétévenkénti megrendezése. Ősi diákhagyomány megújulásáról van szó. A rendezvénysorozat névadója, Csokonai munkálkodott e tájon a magyar nyelvű diákszínjátszás meghonosításán. E négylapos program minden bizonnyal tovább erősíti ezt a szép mozgalmat, amely nem zárkózhat be az iskola falai közé. A diákszín játszás akkor lesz igazán hű Csokonai emlékéhez, ha a részt vevő csoportok tagjai ezt a missziót is teljesíteni fogják,« Bíró elvtárs megnyitója végén elismeréssel szólt a rendező Szervekről, továbbá köszönetét fejezte ki a rendezvényt támogató szerveknek és intézményeknek, valamint a részt vevő csoportvezetőknek és együtteseknek. Az ünnepi megnyitó után három produkciót láttunk, A kőszegi Hámán Kató Mezőgazdasági Technikum diákszínpada Jókai Mór A nagyenye- di két fűzfa című játékát mutatta be. Ezt a marcali Lady János Gimnázium Nyílik a tüzvirág című irodalmi összeállítása. majd a szentesi Horváth Mihály Gimnázium diákszínpadának Meg kén’ házasodni című népi gyermekjátéka követte. D élután 3 órakor koszo- rúzási ünnepséget tartottak a csurgói Gsoko- nai-szobornál. A2 ünnepség után négy csoport mutatta be produkcióját: a debreceni Tóth Árpád Gimnázium, a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, a csurgói gimnázium, valamint a székesfehérvári gimnázium együttese. Bartol Antal Tv és népművelés A kultúra otthonában Néhány éve még azon vitáz- 1 re bekapcsolják. Most szép tiszta a kép és a hang. De gyakran meghibásodik — panaszolja a gondnok. Klub, fiatalok programja? Ilyen nincs. Papíron 30 KISZ- tag szerepel a névsorban. A KISZ-vezetés gyenge, a fiatalok csak táncolni, szórakozni akarnának. A tv-ben meg csak a »Kloss érdekli őket, meg a bum-bum«. — Nézze, megmondom őszintén: ismerém, tanítottam őket. A többség az V—VI. osztályból »állt ki«... Ők maradtak itthon. Ha igényelnék, minden segítséget megadnánk nekik a művelődésre. De nem igénylik... Lehet, hogy maradinak tart: de valamikor én százakat tudtam becsalni ide, az előadásokra. Az volt a népművelés! ,:. Hogy változott sok mindem? Lehet. De ön mit tenne a helyemben? Nem tudom. Talán megnézném a fiatalokkal »a Klosst« Vagy mást, és megpróbálnék beszélgetni velük. Háborúról, Vietnamról, az ottani »Klos- sokról«. A falunak 25 éve 1300 lakosa volt. Ma a külterülettel együtt 800 se. A népművelés, az kimerül a nyolc ismeretterjesztő előadásban és az ünnepségekben. A faluban négy pedagógus él. A lakosság kb. fele tv-t nézhet otthon. A művelődési ház koszos, elhanyagolt, a klubhelyiség kicsi és ápolatlan; a könyvtár egy lyuk. De mégis: van. Igen, de kinek? Fehér folt? Bizony, az. Vatunk, hogy »elhódítja«-e a művelődéstől az embereket a televízió. Azóta — csekély kivétellel — népművelőink is belátták, hogy' a tv a maga sajátos műsortípusaival a segítőtársuk — lehetne. De miért nem az? Aki kezdi látni Korszerűnek mondható mű- velődési ház a homokszent- györgyi. Nagy terem, kis terem és klubhelyiségek otthonos környezetben. A sarokban tv, az asztalokon 10—15 féle folyóirat. A ház gazdája egy bájos, fiatal pedagógus-népművelő: Molnár Lászlóné. Néhány hónapja függetlenítették. Férjével a helyi KISZ-es és katonafiatalokból szép eredményekkel működő néptáncegyüttest, irodalmi színpadot szerveztek. A fiatalasszony legnagyobb gondja: behozni az embereket — a felnőtteket is — a művelődés központjába. De hogyan? A falu jelentős rétegei— beleértve több vezetőt is — tájára se néznek könyvtárnak, művelődési Otthonnak. -Pedig »már« több mint fél éve próbálkozik — elég sok mindennel. Alakulóban egy asszonyklub, hetvenen-nyolevanan össze is jöttek a nőnapon. Alakulóban a KISZ ifjúsági klub is. Főleg ,a fiatal műkedvelőkből, akik esténként jól érzik magukat a kellemes, Otthonos klubban. A fotószakkör, a bélyegszakkör és a citerazenekar is: kísérletek... Vasárnaponként »ötórai tea«: így hívják a fiatalok táncos összejöveteleit. Volt, hogy közösen néztek tv-mű- sort, például a költészet napján. Terveznek is ilyet, és ez már jó, ez már valami. De még csak olyan »valaki fölkészül majd« — alapon ... Pedig a tv bizonyos műsorai — a közös élmény mellett — vitafórumok, népművelési alkalmak lehetnének. Ha úgy tetszik, a népművelő munka gerince lehetne a tv-műsor. Persze tudatosabb, tervszerűbb alkalmazása. Ebben maradtunk. Ahol nem Hedrehelyen az igazgató, Márton István éppen kilép az ajtón. Szerda este, könyvtári nap. »Hétközben gyenge a forgalom — mondja a ház vezetője. — Ma ketten voltak, vasárnap kilencen ... « A szekrény tetején ö<reg Munkácsy-készülék. Kérésemt jón kik, mikor és hogyan fogják — hogyan próbálják meg legalább — eltüntetni ezt a fehér foltot? És ahol be se kapcsolják... Este fél kilenc. A kadarkúti körzeti művelődési ház üvegfala és ajtaja sötéten ásít felénk. Végigbotörkálok a folyosón. Sehol egy teremtett lélek. Igazgatóját, Simon Miklóst a nagyteremben találom. A Noszti fiú esetét próbálják a színjátszók. Ő a címszereplő. A fiatal népművelő széttárja a kezeit: —- Ez Van... A sötét? Áramtakarékosság. Tévé? Igeh, a honismereti klubhelyiségben van ugyan, de az emberek inkább a presszóban nézik. Ott meg is ihatnak valamit közben. Az ifjúsági klub 25 tagú, saját beatzenekarral. Vasárnaponként találkoznak. Programjuk nincs, néha esetleg valamilyen ismeretterjesztő próbálkozás. »A tánczenén kívül egyébre nemigen akad igényük. Esetleg 10—12 klubtag eljönne más rendezvényre is..f A tv-t még nem használták a népművelésben. A színjátszók részére sem. Mit lehetne? ... Igen, a tv-t is fel lehetne használni. Talán annak a 10—12 fiatalnak az összejövetelein, aki eljönne. »Noszti Feri« igazat ad, majd gondterhelten visszaindul a háromfelvonásos színdarab próbájára. Wallinger Endre „Portya“ a közlekedésreniiészettel Árulkodik a sebességmérő — Kint voltak a pincében A szerencsétlenségek hatására? Egymást érik a gépjárművek a 7-esen. HAT ISMÉT megkezdődött. Nem mintha a téli, kora tavaszi hónapokban nem írta volna föl elég gépjárművezető a nevét a fekete krónika lapjaira — az utak most ismét zsúfoltak. Kíváncsiak voltünk, az Idény kezdetén hogyan vizsgáznak a gépjárművezetők: a közieke. dés rendészet Moszkvicsában ültünk, s »szétnéztünk« a forgalmasabb utakon. Alighogy el_ hagyjuk Ka- pospárt, a 67-es úton ugyancsak igyekvő pótko- kis teherautó után szegődünk. Elég egy pillantás a sebességmérőre, s máris kitartjuk a piros tárcsát. Major István a kaposvári textilműveknek fuvaroz a fővárosba. Nem is tagadja a szabálytalanságot, szó nélkül kifizeti a bírságot. Balatonlellén a véletlen szegődik a segítségünkre, hogy egy súlyos szabályszegést ész- revegyünk. Mellettünk kanyarodik be egy Pannónia, utasa nem kapcsolta be a bukósisakot. Megállunk, hogy figyelmeztessük: így semmit sem ér a sisak. Az első szavak után látjuk, hogy a motorkerékpár vezetője, a negyvenhárom éves helybeli könyvelő, Sülé Zoltán bizonytalanul tartja a Pannóniát. Kérjük az iratokat. Nincsenek nála. A motor nem az övé. — Mennyi ideje, hogy ivott? — Fél órával ezelőtt kint voltunk a pincében, ott hajtottam fel egy deci bort így megrakodva veszélyes egy főúton rékpározni. ke— Nem egy deci lehetett az. Sülé Zoltán erősíti: nem ivQtt többet. Elővesszük a mellettünk. A tehergépkocsi és motorkerékpár sem ritka — de itt vigyáznak. Nem úgy, mint V. Kálmán, aki Wartburg személy- gépkocsijával szabálytalanul előz. Nem írjuk ki a teljes nevét, mert nem veszélyeztetett senkit. De ezeken a hasábokon is figyelmeztetjük: ha egy gép- járművezetőnek túlságosan sietős a. dolga, nemegyszer a mentőkocsiban folytatja az utat. Siófokon kopogunk a közlekedésrendészet kirendeltségének ajtaján. Panaszkodnak a gyalogosokra, de változatlanul sok gondot okoznak a kerékpárosok is. Kérdezzük, milyen nyári baleseti statisztikára számítanak. A rendőrtiszt följebb tolja a sapkáját. — Állandóan kint leszünk az utakon, tapasztalataink szerint a jelenlétünk óvatosságra inti a felelőtlen gépjárművezetőket. Igyekszünk minden szabálytalanságra felfigyelni, de csodákra nem vagyunk képesek. Reménykedünk, hogy nem lesz aránytalanul nagy a szerencsétlenségek száma. Több tehergépkocsit megállítunk: rendben vannak-e a papírok? A menetlevelet többen hiányosan töltötték ki, közéjük tartozik a bagladi Lóki Ferenc, aki az Ikarusznak szállít árut. REGGELTŐL késő délutánig sok szabályszegésre hívjuk fel a gépjárművezetők figyelmét. Furcsán hangzik, de szert Pof ékelésre ébredek: — Mikszáth Kálmán vagyok. Mit gondol, miért jöttem?! — Hogy bebüdösítse a szobám! — Témát hoztam! — Kár volt fáradnia, az utcán hever! — Az poros. — Úgy az igazi! — Poros téma — poros irodalom! Én mindig lefújtam... Azt mondják, sok nálam a romantikus elem. És kik beszélnek? A szocialista realisták! A neoromantikusok! A vezényszóra álmodók (ezt én sohase mertem volna leírni — de hát így mondta!)! A fiatalokban meg sok a világ fájdalom! Ezért hoztam a témát. — örvendek. — Helyes. Majd én... majd mi megmutatjuk! A történet 45 után játszódik. A jómódú nemesi család ifjú dbzsentmcsíny sarjától elveszik az eddig fényes megélhetést biztosító szállodát. Mit tehet, élni kell, fuvart vállal. Rossz napok járnak. Kevesen fogadják fel. Kénytelen eladni a kocsit. Majd a szamarat is, Hat gyereke van. Újabb eladnivalók után kutat. Már nincs semmi. A nagyapa szomorúan mosolyog a falon. Talán a keretért kapna valamit! Nézi a szakállas öregmagyart. Egyre inkább hasonlít Kossuth apánkra! Még néz rajta egy keveset, aztán lekapja a festményt. Berohan a Kossuth Tiszti Klubba. Leteszi a gondnok elé: Ez Kossuth! Aznap este húst vacsoráznak. Telnek a hónapok. Most jön a bonyodalom és a miniszter, aki meglepetten kiált fel, amikor nagy büszkén a díszteremben függő képhez vezetik: De hisz ez nem Kossuth! A sok vaksi tiszt felhorkan: Ez nem Kossuth! Rohannak az eladóhoz, letartóztatják (szabotázs!!!), de már nincs mire büntetni, pár nap múl-, va elengedik a képet is visz- szakapja, csak hallgasson! Mit tegyen a képpel?! Kiviszi a vásárra. Szerencséje van. A jámbor somogyszent- páli földműveseknek tetszik, s megveszik a nagyapát, a parasztnyúzó kizsákmányolót, mint Szent Józsefet, s még mostanság is hozzá imádkoznak az oltár előtt, ha meg nem haltak. Na ezt írja meg! De huncutkásan ám! — Ez nem téma! Megsértődött. Eltűnt. Azóta se láttam. Sípos Ferenc szondát — alaposan elszínező- dlk. A rendőr intézkedik, itt már nem lehet szó helyszíni bírságról, Sülé Zoltán följelenti. Szinte »lépésben« hajtunk a 7-esen Lellétől Siófok felé. Megszámlálhatatlan külföldi rendszámú gépkocsi húz el tettünk kedvező benyomásra is. Az elmúlt évekhez viszonyítva mintha udvariasabban, megértőbben fogadták volna a figyelmeztetést. Ebben talán szerepe van a sok szerencsétlenségnek is. Pintér Dezső IOM06XI NÉPLAP Péntek, 1970. májas 22. T
