Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

A zt Üssem csak frőfc­nak és a természettel szaros, közvetlen kap­csolatban élő földművelő em­bereknek juthat eszébe olyan tiszta, szép, sóikat mondó ha­sonlat, amilyet nem olyan ré­gem egy parasztembertől Hal­lottam. ».. .Megesett és megesik ma is, hogy elhullik a búza. Hány­szor láttam olyat, hogy vala­hol jó, zsíros, kövér földiben kihajt egy kalász. Nő, fejlődik egymagában, olyan erős, olyan csodálatos, hogy párját ritkítja. Be hiába... Jön egy nagyobb szél, egy vihar, és akármilyen délceg, erős volt a kalász, tő­ből törik ki. Mert maga volt. Egyedül. Amikor sok kalász ■van együtt, egyik védi a má­sikat Lehet, hogy a vihar meg­tépázza, Megcsapkodja őket, de megmaradnak. Mert sokan vannak. Védik egymást... Hát így van ez az emberrel is...« Azt hiszem, csak íróknak és a természettel együtt élő, érző és gondolkodó embereiknek jut­hat eszébe ilyen hasonlat. A közösség erejét, az egymáshoz tartozás máshoz nem hasonlít­ható jelentőségét sokan és sok­féleképpen megfogalmazták már. így még nem hallottam. Ha sokan vannak, védik egymást. Kalász kalász mel­A KALÁSZ lett. Ember ember mellett. A zsíros földben növő, magányos, délceg búza külön lehet a mil­liószám egymás mellett fejlő dő testvéreinél, de sorsát meg­pecsételi az első erősebb lég­mozgás. Lehet különb? A kérdés váratlanul ötlött fel. bennem, és nem tudtam határozottan, azonnal felelni magamnak. Mert hirtelen sok minden eszembe jutott. Ami összefügg a kalásszal, a búzá­val, a kenyerünkkel Akkor régein a magányos ember elvetette a kis búzáját. Sanyargatva, verítékével ön­tözve a földet; jó volt, ha az 1931—40-es években learatott holdanként 7,8—8 mázsát. Ami szem valahol elhullott, az va­lóban különb volt az együtt fejlődő társainál Az évek szaladtak, a tör­ténelem kereke fordul. Ha sokan vannak, védik egymást... Ember ember mel­lé került, közösségek alakul­tak, formálódtak. Nemcsak az ember, a kalász történetében is újat hozott ez. Az együvé tartozók sokasága, a közösség addig nem ismert tettekre sar­kallta az embert. Eltűntek a földekről a pengő kézikaszák, a marokszerő asszonyok. Jött és egyre több lett a gép. Míg egy napon természetes lett a megállapítás: egész gabonater­mesztésünket gépesítettük. És ezzel együtt más is történt. A kalászt nevelő földekbe egyre több tápanyag került, egy év­tized alatt megkétszereződött a műtrágya-felhasználás, és jöttek, tért hódítottak, elter­jedtek a jobb körülményeket megháláló, többet termő faj­ták. Vaskos köteteket lehetne ír­ni erről az egy mondatról: -1931—40-ben 7.8, 1969-ben 15,6 mázsát adott országosan egy hold búza.« L ehet különb a magányo­san növő kalász? Azt mondom: talán ma mál­nám! Az együvé tartozók, a kö­zösség ereje képessé tette az embert, hogy megváltoztassa ezt az évezredes megfigyelést, tapasztalatokat. A kalász változott Ám a hasonlat igazsága tiszta, szép, örök marad: -Amikor sok ka­lász van együtt, egyik védi a másikat. Lehet, hogy a vihar megtépázza, megcsappodja őket, de megmaradnak. Mert sokan vannak... Hát így van ez az emberrel is!« V. M. Szakkönyv töl mintforintért Új olvasók, új könyvek A MEZŐGAZDASÁGI szak- jkfönyv ünnepi hónapját sok értékes, hasznos kiadvány je­lezte, és szerte a megyében különböző rendezvényeket tar­tottak a mezőgazdasági is­meretek terjesztésére. Minden évben sók újat hoz ez az ün­nepi eseménysorozat, s erről feltétlenül érdemes szólná a tapasztalatok összegezésénél. A szakkönyv segítőtárs, a mezőgazdaságban dolgozók munkaeszköze — ilyen, gondo­latokkal nyitották meg or­szágszerte a könyvhónapot. Most elsősorban azt kell meg­állapítani: érvényesült, ha­tott, több vonatkozásban is kifejezésre jutott; ez. A pél­dák közül ezúttal, néhányat szeretnék kiragadni. Az üzletekből összesen mintegy 135 000 forint értékű szakkönyvet vásároltak az érdeklődők, A .marcali járás­ban például harmincezer fo­rint értékű könyvet, adtak el, ötezer farinttal többet, mint egy évvel korábban. Önma­gukban is beszédes adatok ezek. De emellett érdemes említést tenni olyan szép kezdeményezésről, amellyel a csurgói járás sízolgáltatott példát Tizen,egy termelőszö­vetkezet 9200 forintot adott össze, ennek nagyobb részét saját szákkönyvállományuk gyarapítására fordították, de 1900 forintot a, községi könyv­tárnak adtak szákkönyvek vásárlására. Diesiéretes ez a kezdeményezés és mindenkép­pen azt a célt szolgálja, hogy a közművelődési könyvtárak­ban is hozzájuthassanak olvasók a legfrisebb szak- irodalomhoz. Egyre többen ke­resnék itt segítséget munká­júikhoz, feladataik elvégzésé­hez. Ez az ünnepi hónap ezt a tanulságot is magával hoz­ta. Lehetne szólni a különböző rendezvények jelentőségéről, a tapasztalatcserékről, anké- tókrói, író-olvasó találkozók­ról, televízióadások közös vi­tájáról, melyek mind-mind az érdeklődés falkeltését, az is­meretek terjesztéséi; segítették elő. S hadd tegyük mindjárt hozzá — sikerrel. * 2 Sok új kötettel gyarapod­tak szerte a megyében a kézi könyvtárak, sok olyan olvasó­nak került a kezébe szak- könyv, aki korábban nemigen olvasta, forgatta azokat S ha szabad rangsorolni, talán ez a legnagyobb eredménye a ha­gyományos mezőgazdasági könyvhónapnak. Természete­sen ez a fokozott érdeklődés nem korlátozódhat egy adott időszaki«, egyetlen hónapra. AZ IGAZI ÉRTÉK az lesz, ha azok, akik fölismerték a szakkönyv jelentőségét, rájöt­tek a szakirodalom olvasásá­nak -izére«, hasznosságára, azok továbbra is figyelemmel, kísérik, olvassák a mindig újabb, mindig korszerűbb is­mereteket nyújtó kiadványo­kat Lenin-centenárium könyv kiállítás a földhivatalban Vlagyimir Tljics Lenin szü­letése századik évfordulójá­nak tiszteletére könyvkiálLttást rendezett a Somogy megyei Földhivatal szaifcszervezeti bi­zottsága és KISZ-szervezete. A sok ötlettel és ízlésesen megrendezett bemutatón a Közalkalmazottak Szakszerve­zete teteti könyvtarának leg­Hasznosítva a tapasztalatokat Teryük: évi 6—700 ezer csirke A marcali járás tsz-ei kö­zül nagyüzemi módion, száz- ezres tételekben egyetlen gaz­daság sem foglalkozik csibe­hús előállításával. Ezért is hallgattam megkülönböztetett figyelemmel a tervtárgyaló részközgyűléseken Balogh Andrást, a véseí Űj Élet Tsz elnökét, aki az egyébként is többféle, de reális, megalapo­zott fejlesztési feladatokat tartalmazó tervhez kiegészí­tést terjesztett elő. Ismertette a vezetőség el­gondolásait egy jelentős nagy. ságú csibetelep kialakításáról, amelyhez a tagság hozzájáru­lását kérte. — Az ötletet elsősorban a csirke iránti nagy kereslet és az erre a célra alkalmas mag- tárpadlásos istállóink és egyéb kihasználatlan épüle­teink adták — válaszolt ké­sőbb érdeklődésemre Balogh aLvtárs. — Járom az országot a gazdaság ügyeit intézve, és közben igyekszem mindenről tájékozódni. Elsősorban ba­ranyai, de más megyék fez­einek ilyen jellegű tapasztala­tai alapján arra a megállapí­tásra jutottam, hogy igenis kifizetődő üzemág mindenütt a csibenevelés. újabb politikai és szépirodal­mi műveit és a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendelt­ségétől eladásra kapott köny­veket állították ki a klubhe­lyiségben. Jó ötlet, hogy kü­lön listán hívják fel a látoga­tók figyelmét ama, ' .melyik könyvet lehet megvásárolni a bizományosnál. A bejárattal szemben helyezték el Lenin mellszobrát és egy találó idé­zetet: «•Csak úgy válhatunk kommunistává, ha emlékeze­tünket az évszázadok során felhalmozott szellemi értékek ismeretével gazdagítjuk.« — Hányat kivannak beállí- A kiállítás anyagát rend- tamá ? i szeresen cserélik, ezért nem — Egy-egy rotációban 100— 120 ezret, ami évi hat-hét- sizázazar húscsibét jelent. —< És milyen jövedelmet biztosít ez a tsz-nek? — A legalacsonyabb, a da­rabonkénti 4 forintos tiszta nyereséget számítva is 2 400 000 forintot feltétlenül hoz. Egyébként amerre jár­tam, általában 6—7 forintos nyereséggel dolgoznak. De ha figyelembe vesszük, hogy a csirketrágyát — bizonyos táp­pal keverve — felhasználhat­juk szarvasmarha-abrakként is, ez — szerény számításaink szerint — ugyancsak több mint kétmillió forint hasznot jelent a gazdaságnak. — Azt hiszem, értékesítési gondjaik nem lesznek — Az átvevő vállalat haj­landó öt évre szerződést kötni vélünk. No meg ahogyan az ország ilyen jellegű ellátott­ságát ismerem, nem félek, hogy magunknak kell elfo­gyasztanunk a megtermelt árut — fejezte be tájékozta­tását Balogh elvtárs. csökken az érdeklődés a be­Ha a szívek találkoznak ,LENIN 1870—1970« Lenin születésének 100. év­fordulóját ünnepelve a magyar rádió és televízió szerkesztői megkülönböztetett gonddal ké­szültek fél az áprilisi évforduló műsornapjaira. így például 21-én a Lenin alakja köré szö­vődő legendák közül elevenít meg egyet a Három találkozás című rádiójáték Az Esti Kró­nika 70 perces adásban számol be a centenáriumi emlékün- nepségekrőL Április 22-én hangsak él a Lenin 1S70—1970 című rádióskomoozíció, amely­ben a kortársak visszaemléke­zéseiből idézik fel a történe­lem nagy alakját A televízió április 21-én 40 perces összefoglalót sugároz a Lenin-ünnepségekről. Április 22-én mind a rádió, mind a televízió beszámol a Lenin nevét felvevő Tiszasze- derkény »névadó ünnepségé­ről-*, Régen otthon vannak már szeretteik, körében azok a bol­gár katonáié akik felszabadu­lásunk negyedszázados évfor­dulóján megyénkben jártak. Elérzékenyülve járták végig azokat a helyeket, ahol egy­kor társaikkal együtt harcol­tak, s most találkoztak régi somogyi ismerőssikkel. Az él­mények elbeszéléséből — tu­dom — sokáig nem fogynak majd ki, s az emlékek, a ba­ráti fogadtatás, a bolgár hő­sök gondozott sírjai felejthe­tetlen nekik is, nekünk is. Magyarul nem tud, mégis, amikor beszélni kezd kellemes, mélyen zengő hangján úgy érzi az ember, hogy minden szavát érti. Két szót mond, ami félreérthetetlen: — Csurgó, Gyékényes... ( Az alkalmi tolmács máris fordítja, hogy Ivan Zselev tá­bornok 1945-ben Csurgó és Ivan Zsele.v, Csurgó egykori katonai parancsnoka. Gyékényes katonai körzetének volt a parancsnoka. — Első es legfontosabb fel­adatomnak azt tartottam, hogy a közigazgatás élére munkás származású, vagy ha­ladó gondolkodású értelmiségi polgármesterek kerüljenek. So­kat beszélgettünk .az egyszerű parasztemberekkel is a föld­osztásról, arról, hogy ezentúl majd övék lesz a föld. Voltak: jó néhányan, akik félve meg­jegyezték: mi lesz, ha az urak egyszer mégis visszajönnek. Mondtam, ne féljetek: akkor ismét visszajövünk mi is, és segítünk elűzni elnyomóitokat. Gerka Zidorova a két Iábodi Veneta Ivanova 1944 szep­temberében, Macedónia felsza­badulása után azonnal a had­seregbe kérte magát, hogyv részt vehessen más nemzetek felszabadításában. A bolgár csapatokkal Ka­posváron is járt 1945 február­jában, s a Lábod környéki har­cokban aknavetős tizedesként harcolt. Ma Szófiában szak- szervezett dolgozó. Gerka Zidorova is önkéntes­ként vett részt a háborúban, hazánk, megyénk felszabadí­tásában. Mint katonatársnője, ő is meg kapta a Harcolt a fa­sizmus ellen és még több más kitüntetést. Az tűnt fel, hogy hosszan beszélget egykori lá- bodi tolmácsokkal, Szokolics Gyulával, Szabó Józseffel és rajtuk kívül az 1945 áprilisá­ban született Nemes Lajossal. Hamarosan megtudtam en­nek okát is. ™ A bolgár írók katonai I 7 tolmács társaságában. 25 évvel, ezelőtt éppen az e térségben küzdő bolgár csapa- • tok parancsnokai voltak. Meglett férfiak, s mégsem restellik, hogy arcukon köny- nyek folynak végig, amikor az emlékművet nézik, s eszükbe jutnak azok a katonatársak, akiket hiába vártak vissza hozzátartozóik Sumenbe, Plov- divba. Amerre ez a bolgár katona­küldöttség járt, mindenütt végtelen szeretettel fogadták és ismeretlenek szorítottak barátként kezet. Eszembe jutnak Vaszil Bog- danovnak, Bulgária magyar- országi nagykövetének szavai, melyeket Lábodon mondott: — Ha a szívek találkoznak, hallgat a száj, mert a szívek beszélnek — tartja egy régi bolgár közmondás. A. bolgár és a magyar nép a történelem során már sok­Egy sereg kitüntetés ékesíti a tábornok egyenruháját. Leg­büszkébb azonban arra, amit legutoljára, éppen elutazása előtt lopott hazánk szófiai nagykövetétől. A Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki a magyar nép felszabadításában tanúsított bátorságának elis­meréséül. Két asszony is tagja volt a bolgár katanaasoportnak. A ruhájukon levő kitüntetések arról vallottak, hogy valami­kor ők is egyenruhát hordtak, fegyverrel harcolták. Emlékezés a Iábodi bolgár hősök temetőjében. kollégiumának vagyok a tag­ja. Szeretném bemutatni azt, hogyan élnek a felszabadult magyarok azokon a területe­ken, ahol valamikor a mi ka­tonáink küzdöttek. A Iábodi bolgár hősi emlék­műnél már csak ketten állnak. Dimiter Valkanov ezredes és Ivan Volkov alezredes, akik szór találkozott, amikor azonos célokért küzdött, harcolt S így találkozott negyedszázad­dal ezelőtt is. Ezt azonban csak most tudjuk igazan meg­érteni, s most tudjuk becsülni a bolgár katonák hősiességét, akik hazájuk felszabadítása után a mi szabadságunk kiví­vásáért is küzdöttek. S zalai László P. L. I SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 19TO. április 12. 3 ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents