Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-11 / 84. szám
Értékes a pár őrás napsütés is... Nézzek meg, milyen a határ...! Napjainkban, ha ezt halljak a mezőgazdasági üzemek vezetőitől, tudjuk, nem a dicsekvés szól. belőlük. Nem arra, invitálnak, hogy a mező szépségeiben gyönyörködjünk, Ijanem a szomorú tényre utalnak: a mélyebb fekvésű táblákon, víz borítja az őszi vertest, fuldoklik a zsenge hajtás, dülöngélnék a vontatók a dűlóutakon. S az eső nem kegyelmez, órákra eláll, aztán ismét nekiered. Ügy mondják: lopva lebet csak egy-egy munkát elvégezni a határban, örülni' keill a pár ónás napsütésnek, az olykor kerekedő szélnek. A somogyszentlmrei vasútállomással szemben, a Bárdibükki Állami Gazdaság földjén traktor, mögötte vestőgép. Nyiri János traktoros, Kovács Lajos, a vetőgép kezelője és Fekete Sándor imagtáros bizakodva tekint körül a szépen munkált, elvetett táblán: — Talán most már megembereli magát az idő... — Az egész gazdaságban nagy már a mozgás — mondják. — Ez a tábla itt nagyon jó, mancséi: rajta vízállás. Ötvennyolc hóid, szeretnénk ma az egész területen elvetni a borsót Magnak lesz. Eddig csak borsót vetettünk, talajt készítettünk elő meg műtrágyát szórtunk ... Innen a B—12-es táblára megyünk, ott ugyancsak borsót vetünk. Körülbelül tíznapos késésben vagyunk a borsóval a múlt évihez képest. Exportra válogatják a burgonyát a mikei asszonyoknak — délután a nagyatádi! mi másról folyhatna járásban járunk, s alig látunk ki a kocsiból, olyan sűrű az esőfüggöny. A Somogy- szentimrén alig néhány órával előbb elvetett mag hízik, dagad a földben.. Persze, nem mind az ötvennyolc holdon. S a traktoros, a vetőgép kezelője meg a magtáros tető alá húzódott és bosszankodik. • A mikeri Rákóczi TermelőKora délelőtt még bizakod- I szövetkezet irodájában ugyan HUSZONÖT Ü.J TAG felvételéről döntött nemrégiben a termelőszövetkezeti közösség Csurgón. Mit bizonyít ez a szám, mi rejlik mögötte, ezt kutattam a Zrínyi Tsz csicső- pusztai üzemegységében. Meg a télen jártam errefelé utoljára. Akkor valahogy úgy éreztem, mintha a világ végén lenménlk, A hóesésben nem látszottak a házak, esontfagyasztó szél kapta hátára a tollpihe nagyságú pely beket. Kísérőm fázósan mutatott egy pont félé: »-Az ott Cslcsópuszta." Most, ahogy haladunk a kő- vesútan, mely köldökzsinórként köti a pusztát Somogy- csicsóíhoz, néha előbukkan a nap. A PUSZTA. A házak ugrálni látszanak, ahogy ameg- megbillanő gépkocsi ablakán át figyelem a látszólag egyre közeledő települést. Jobboldalt magasodnak a gazdasági épületek Közel az úthoz nagy ablaké tejcsamok. Baloldalt a még rügy nélküli fák mögött hosszú házak sorakoznak. KISS FERENCNÉ. Középtermetű, barátságos szavú asz- szony. ("Hat éve lakunk a pusztán. Ismerem. A férjem, mielőtt meghalt, kilenc évig volt beteg. Rám nehezedett minden teher. Egyedül neveltem a gyerekeket is. A lányom már férjhez ment Nagyatádra, a fiam meg szerelő Csurgón a tsz műhelyében, öt éve dolgozom egy munkakörben, se- gédtejkezelő vagyok. Orbán Ferenc személyében jó munkatársam van. Szeretnek itt a többiek is, úgy érzem. Így aztán tulajdonképpen a közösséghez tartoztam eddig is. A belépésem csak megpecsételte ezt a szövetséget. Együtt jobb. Ha az egészségem engedi, a munkámban ezután sem lesz hiba. A dolgos ember a jég hátán is megél. A lányomnak 15 ezer forintért tudtam bútort venni. Van televíziónk, rádiónk. Készülök a fiamnak motorkerékpárt vásárolni. Avval könnyebb lesz bejárni Csurgóra. Azt mondtam n e- kn: nem baj, ha menyemül olyan lányt hoz, akinek nincs bútora, csak rendes, szorgalmas legyen. Kaptam 1600 négyszögöl háztáji földet, ’ a fiamnak is van 1400 négyszögöle. Lesz munka elég. Az nagyon jo érzés, hogy az emberek óvnak, vigyáznak rám, tudják, hogy a szivem néha rendetlenkedik.■«) VARGA FERENC. Arcának jellegét erős csontok szabják meg. ("En tulajdonképpen nem vagyok új tsz-tag. Csak ebben a közös gazdaságban. Először 1948. március tizenr- loettedikén léptem be a debreceni Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe. Hosszú volt az út, amíg a Dunántúlra eljutottam. De az ember a boldogulását keresve nemigen gondol á távolságokra. Régi juhászcsaládból származom. Az őseim 127 évig legeltették a birkákat Nagymarospusztán. Szép mesterség ez, magam is juhászként kezdtem el a felnőttéletet Akkoriban a Hortobágy még nagy, összefüggő terület volt Most itt a tehenészetben dolgozunk a feleségemmel együtt. Hogyan lesz a juhászból tehenész? Egyszerű ez. A két karja egyformán alkalmas mind a két munkához. Már a fiam is segít nekünk. Tizenhat éves. Ha eléri a korhatárt, ő is belép majd a szövetkezetbe. A munkánkat jól megfizetik. A múlt hónapban is háromezer forinton felül kerestem...«) FUISZ JÓZSEFNÉ. Fiatal, nyílt arcú asszony. ("A férjem már 1959 óta tagja a szövetkezetnek. Ö is, én is úgy láttuk jónak, hogy belépjek. Higgye el, az volt a legkisebb érv elhatározásom végrehajtásakor, hogy így egy holddal főbb földet kapunk. Fontosabb, súlyosabb érvek szóltak mellette. Havonta fizetnek. A tehenészetben kedvemre való a munka. Nem kell eljárni máshova, esetleg kilométereket utazva. A férjem gondozó, én meg fejőnőként dolgozom mellette. Aztán: minket, asszonyokat is érhet baj, a táppénz jól jön. Együtt lenni a többiekkel, ez is jó. Érv amellett, hogy belépjék Tizenkilenc család él itt. Mi azelőtt Józsefmajorban laktunk. Az a település is ehhez a termelőszövetkezethez tartozott. Úgyhogy md ide is haza jöttünk. És úgy érzem, meg is érkeztünk...«) "MEGÉRKEZTEK«. Barátságosan muzsikál fülemben a szó még az úton is. Leeko László a szó, mint az időjárásról. Frank Gyula elnök, Pitz Géza párttitkár és Tóth Zoltán főagro- nómus lemondó tekintetet vet az ablakon kívülre. Mennyi ilyen tekintettel találkozni manapság. Pedig itt még nem is esik, csak a levegőben lóg. — Az asszonyaink olyan öt- venen, hatvanan burgonyát válogatnak — mondják a vezetők. — Ez a tétel most Romániáiba megy. Tíz és fél vagonnal exportálunk, az asz- szonyok huszonöt kilós zsákokba mérik a gumókat Mind kisvárdai rózsa fajta. Ezt megelőzően Irakba is ilyent szállítottunk, összesen tizenhat vagonnal. Műtrágyát alap- és fejtrágyaként géppel szórtunk eddig. Sajnos a második gépünk még nem érkezett meg, pedig a vállalat az első negyedévre igazolta viszsza. 160 hold csillaigfürtot. vetettünk, ma is vetünk, ameddig tudunk. Nyolc traktorunk szánt, azonban mintegy 500— 600 hold olyan területünk van, amelyik annyira vizes, hogy nem mehet rá a gép. Tavaly ilyenkor a burgonyaültetés vége felé jártunk, most meg talán a jövő héten kezdhetjük ezt a munkát Ott, ahova majd a burgonya kerül, betárcsáztuk .a talajba a trágyát és 80 holdon ma kezdtjük a szántást. Közben szépen kel a döhánypalánta a melegágyakban, 70 hold dohányt ültetünk az idén. Ennek májusban volna az ideje, de ha az időjárás továbbra is ilyen mostoha lesz... Szerdán jártunk a Bárdibükki Állami Gazdaság so- mogyszentimrei üzemrészében és a mikei Rákóczi Tsz-1 Hernesz Fi ■ben.. érenc MAI KOMMENTÁRUNK A szolidaritás számlájára Vetőkkel találkoztunk Somogyszentimrén. Tíz- és tízezer fiatalember áldozza fel most vasárnap megszokott ünnepi pihenőjét. A gyárak, üzemek, egész Sóra fogadja az önkéntes társadalmi munkára vállalkozó fiatalokat, számos városban és faluban pedig különböző szépítést, rendezési munkákban tevékenykednek az önkéntes rohammunkások. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezi április 12- re a nemzetközi kommunista vasárnap »magyar szakaszát«. A fizetség nélkül, illetőleg a közösség javára végzett munka nem ismeretlen a magyar ifjúsági mozgalom történetében sem. Jól emlékszünk még, milyen nagy tömegek vettek részt tavaly és tavalyelőtt a vietnami műszakokban, hányán vállalták lelkesen, hogy vasárnapi pihenőnapjukat feláldozva segítik a maguk módján a vietnami nép harcát. Másutt városuk, községük javára dolgoztak ingyen a fiatalok. Huszonöt esztendeje, a felszabadulás utáni időszak oly sole nehéz feladattal terhes idején pedig mindenütt ismerték a MAD1SZ rohambrigádokat. Mégis azt kell mondanunk, hogy ez a mostani, vasárnapi akció minden eddiginél nagyobb jelentőségűnek és méretűnek ígérkezik. A nemzetközi kommunista vasárnapon nemcsak Magyar- országon, hanem a testvérországokban is ünnepi műszakokra indulnak a fiatalok. Része ez annak a nagyszabású ünnepségsorozatnak, amelyet Vlagyimir I Ijics Lenin születése 100. évfordulójának alkalmából rendeznek a szocialista országokban működő ifjúsági szövetségek. Ezzel is jelképezik, hogy a Lenin-centenárium mindenütt újabb tettekre serkenti a fiatalságot. S mivel az ő számukra az új társadalom építésén való munkálkodás adatott meg, az alapszervezetek és az ifjúsági közösségek munkával kívánják megünnepelni a nagy és nevezetes jubileumot. Vlagyimir Iljics Lenin — aki maga is részt vett a kommunista szombatokon igen nagyra értékelte ezt a mozgalmat és hangsúlyozta: »Óriási jelentőségük van a kommunista szombatoknak, melyeket a munkások a saját kezdeményezésükből rendeztek... Ez a saját magunk renyhe- sége, fegyelmezetlensége, kispolgári önzés fölötti győzelmet jelenti, győzelmet jelent azokon a szokásokon, amelyeket az átkozott kapitalizmus hagyott örökségül a munkásnak és a parasztnak.« Fél évszázaddal ezelőtt a kommunista szombatok jelentették a kezdetét annak a szocialista versenymozgalomnak, amely mind szélesebb körben terjedi a Szovjetunióban és a szocialista országokban, s amelyben ma az öntudatos munkások tíz- és százmilliói tevékenykednek. A magyar fiatalság a jubileumi. munkaverseny során is megmutatta, hogy tud és szeret dolgozni. A most vasárnapi rohammunka újabb cáfolatát adja azoknak, akik folyton azt emlegetik, hogy a mai ifjúság nem szereti a munlca nehezebbik végét megfogni. Nos, a fiatalság vállalta, hogy ezt a napot munkában tölti, s nem egy helyen magával ragadta az idősebbeket is, akik szintén korán kelnek, s munkával ünnepelnek ezen a napon. Egyelőre még nem. lehet megállapítani, hogy mennyi lesz az önkéntes munkások száma. Annyi már bizonyos, hogy több tízezer. Hiszen szerte az országból érkeznek a jelentések az előkészületekről. Szegedről azt jelentik, hogy a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat három gyáregységében ezren dolgoznak majd. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál — új városunkban, Százhalombattán — 1200 —1300 részvevőre számítanak, akik a lakótelep szépítésén, egy induló üzemnél és agy épülő üzemrésznél kapnak majd munkát. A Lenin Kohászati Művek és a EHósg-yőri Gépgyár fiataljai a Lenin parkban és az Üttörőstadion- ban építkeznek, a gyárban koksz- és vasérckirakodásban vesznek részt. Valaha az önkéntes munkások teljesen ingyen dolgoztak. Azóta természetesen sokat változott-a világ, ftfost a rohammunka részvevőinek bérét számfejtik, az összegeket azonban közös célokra fordítják. A vietnami szolidaritási számlára, a KISZ- szervezetek munkafettételeinek javítására szánják az ily módon megszolgált pénzt a kommunista vasárnap részvevői. Nemes cél érdekében áldozzák hát fel vasárnapi pihenőjüket a fiatalok, s a velük együtt ezen a napon dolgozó idősebbek. Jó munkál kívánunk nekik, s aztán a munka végeztével jó pihenést, szórakozást. K. I. % és részesedés Becsaptak egy munkást7 A névtelen levél írója szerint — igen. A Kaposvári Húskombinát igazgatója március elején nyilatkozott: a nyereségrészesedés átlagban várhatóan eléri a 20— 21 munkanapnak megfelelő bért Ez az összeg — miire kifizették — a levél írójánál tíz napra zsugorodott. Azt kérdi: miért? A kérdést sokan teszik föl ezekben a napokban azok közül, akik kevesebbet kaptak, mint amennyire számítottak. Lassan befejezéshez közeledik a nyereségrészesedés kiosztása, s a vállalat munkáját sokan úgy ítélik meg, hogy mennyi volt a borítékbari. A kérdésre tehát sok helyen kell válaszolni. S a legkézenfekvőbb felelet: a nyereségrészesedés összegének tükröznie kell a végzett munka értékét, a vállalathoz való hűséget, a szorgalmat. Egyszóval differenciálni kell. E ha egy vállalatnál vannak olyan emberek — márpedig vannak —, akik az átlag fölött kapnak, mert jobb munkát végeztek, régóta dolgoznak a vállalatnál, akkor olyannak is kell lennie, aki kevesebbet kap. S azt sem szabad elfelejteni, hogy a megtermelt nyereség az, amiből mindent fedezni kell: a bérfejlesztést, a szociális, kulturális kiadásokat, a tartalékot, s a nyereség terhére év közben kifizetett jutalmakat is. Tehát, ha a nyereséget számoljuk, akkor nemcsak a borítékot kell nézni, hanem az évközi jutalmakat, a bérfejlesztést és a vállalati üdülőben eltöltött kellemes nyári napokat is. Ha így számoljuk például a Kaposvári Húskombinát nyereségét, akkor nagyon is óvatos nyilatkozat volt a 20—21 munkanapnak megfelelő átlagos nyereség. Nézzük a számokat: a vállalat részesedési alapja 4 262 000 forint volt, s ez átlagosan 37,8 munkanapnak megfelelő nyereséget jelent. De az összegből le kell vonni az 5 százalékos bérfejlesztésre eső részt, hiszen ezt is megkapják évközben a munkások. Ez nem kevesebb, mint 1 882 000 forint, vagyis 16,5 napi nyereségnek megfelelő összeg. Aztán tartalékoltak szociális célokra, s év közben kifizettek a nyereség terhére csaknem kétszázezer forintot. Megmaradt az év végén 2 299 000 forint. Ebből jutalmazták a törzsgárda tágjait, s az ipari tanulók ösztöndíját is ebből fedezték. A megmaradt összeget nem egyformán, hanem differenciáltan osztották szét. Műiden munkás, aki legalább két évet eltöltött a vállalatnál, évenként négy százalékkal felszorzott bér alapján kapta a nyereséget. Egy tizenkilenc éves dolgozó — márpedig van ilyen a vállalatnál — a munkabérén felül még a 76 százalékát kapta a nyereségrésze- sedésbőL Ezt így írja elő a kollektív szerződés. Halász György munkaügyi főosztályvezető és Pápai István szb-titkár a bérlista alapján bizonyítja, hogy milyen nagy különbség lehet a munkások között a nyereségrészesedés összegét illetően. Egy rakodómunkás például, aki egy éve van a vállalatnál és kétezer forint körül keres, 1206 forintot kapott Ugyanebben a beosztásban egy nyolcéves munkás 1930 forintot. Két ember között ilyen a különbség: ezer hétszáz munkásnál — ennyi a vállalat létszáma — még nagyobbak lehetnek. — A vállalat helyzetét figyelembe véve — mondta az szb-titkár — nekünk úgy kellett differenciálni a részesedés felosztásánál, hogy megbecsüljük a törzsgárdát, elismerjük i nehéz fizikai munkát végzők erőfeszítéseit, ösztönözzünk a jó munkára azokon a helyeken is, ahol az átlagnál nagvobb befolyással vannak a nyereség képződésére. A pénz azonban nem lehet több, mint ameny- nyit megtermeltünk. Ha úgy tetszik, ez a nagy kalap: ebből lehet és kell osztani kinek-ki- nek annyit, amennyi a munkája. szorgalma, itt töltött ideje alapján jár. Becsapták hát a munkást? Nem. Sokat — a húskombinátnál ezernétszázat — csaptak volna be akkor, ha az átlag alapián egvenlő összegeket a'fösk mindenkinek. — Érdekes — mondja az szb-titkár —, hogy a fiatalok voltak azok, akik a kollektív szerződés készítésének idején kérték, hogy erősen differenciáljunk, s becsüljük meg a ré- . gi munkásokat. Egészséges szellem ez. Kercza Imre SÖMOGtl NÉPLAP Szombat, 1970. április 11. i I
