Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

Hol szándék - hol eredmények Nyakkendő­bemutató Táncos divatbemutatón, női manekenekkel sorakoztatta fel tegnap az 1970. évi nyakkendő újdonságokat mintatermében a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat. A magyar selyemipar, amely a nagykereskedelmi vállalat­nak egymillió nyakkendőt szállít, az idén mintegy 100 új mintával, s néhány olyan kor­szerű alapanyaggal jelentkezik a piacon, amely felveszi a versenyt az import nyakken­dőkkel. Az idei nyakkendő­divat, megtartva a múlt évi keresztcsíkos és egyedi mintá­kat, élénk színekkel, aprómin­tás, széles fazonokkal bővült. Egyre divatosabb a garnitúra, a nyakkendővel azonos színű díszzsebkendő. bőképpen mégis leültették egy 1 gép mellé. Az első látásra al- j kötött vélemény azonban hir- | telein megváltozott, amint meg­látták, milyen sebesen futnak a karcsú ujjak a billentyűkön. összehasonlítva az általa gé­pelt szöveget, a többi jelent­kezőével a törékeny kislány, Keczeli Mária mellett döntöt­tek. Igaz, akkor csak négy­órásnak alkalmazhatták az is­kola engedélyével, mert Mari­ka még nem fejezte be a gép- és gyorsíróiskolát Most azon­ban tűi van az iskolán, s mint főfoglalkozású gépírónő dolgo­zik napi nyolc órát a tsz-szö- vetségnél. Somogybán kevés még a kö­zös fenntartásban levő műve­lődési ház. Sajnos, az olyan községek száma is elenyésző, ahol szerződés nélkül jelent­kezik a tsz népművelési part­nernek. A pusztakovácsi egyesült termelőszövetkezet községei­ben (Nikla, Somogyfajsz és Li- biokozma) érdekes helyzettel találkoztunk. „Mire adjuk a pénzt?” Pusztakovácsi a hozzá tar­tozó három pusztával népes község. Sok fiatal él itt, nyolc- vanan a tsz^ben dolgoznak. A falu népművelőjének lenne tehát mit’ csinálnia, és a hasz­nos célkitűzésekben támogat­hatná őt a tsz is. A valóság viszont: a faluban évek óta pontos a munkájában, mint je­lentkezésekor tapasztaltuk. Harminc-negyven oldalt is le­ír, ritka, ha egy-két esetben akad elhállás következeiében gépelési hiba — mondják Ma­rikáról fölöttesei. TALÁN MAS A HELYÉ­BEN el is bízná magát ennyi dicséret, elismerés hallatán, ő azonban más természetű, ez még jobb, alaposabb munkára ösztönzi. Az iskolában is hasonló volt helyzete. Édesanyja ösztönzé­holtponton van a népművelés. Miért? Nem éppen a tsz túl­zott gazdasági szemlélete miatt. Princz István tsz-elnök- helyettes elmondta, hogy a tsz szívesen áldozna népművelési célokra. Szeretné szorosabbra fűzni kapcsolatát a művelődési házzal, különösen az egyesítés, a megnovekedett termelési fel­adatok után. A művelődési ház vezetője — sok egyéb megbízatása mel­lett — Takács István, az álta­lános iskola igazgatója. Tiszte­letdíjért kellene elvégeznie a népművelési teendőket. Sajnos, rengeteg elfoglaltságára hivat­kozva, alig-alig tesz valamit az esztendők során, ö is elismeri, hogy munkája jócskán hagy kívánnivalót maga után, vál­toztatni azonban nem tud sere határozta el, hogy megta­nulja a gyors- és gépírást, s hamar meg .is szerette. Taná­rai is rövidesen fölismerték, hogy mindkettőhöz jó érzékkel rendelkezik. Többször kapott már az iskolában dicséretet, versenyeket nyert meg. A múlt esztendőben a tanulók orszá­gos gépíróversenyének győzte­se lett. Legnagyobb sikernek azon­ban azt tartja, hogy az iskolát kiváló eredménnyel sikerült befejeznie. — További tervei, illetve milyen céljai vannak a jövőre? — Már hozzáláttam megva­lósításukhoz. Iskolába járok, folytatom a tanulást. Ugyanis az a célom, hogy elvégezzem a közgazdasági szakközépiskola mezőgazdasági tagozatát leve­lező úton, ezt itteni munkám­ban a tsz-szövetségnél is hasz­nosíthatom. Ezenkívül tovább­ra is indulok gyors- és gépíró­versenyeken, remélem az ed­digieknél sikeresebb szereplés­sel. ŐSSZEL UGYANIS gyors­íróversenyen is szerepelt. A vidékiek sorában a 250 szóta­gos versenyben hetedik, a 200 szótagos versenyben pedig ötödik lett. S ez nem is olyan szégyellnivaló, ha azt vesszük figyelembe, hogy vensenyző- társai nála jóval idősebb, gya­korlottabb, a szakmát is job­ban ismerő emberek. Marika még jóval a húsz esz­tendő alatt van. Ismerve szor­galmát. tehetségét, bizonyára sokra viszi még munkájában és a gyorsírók és gépírók ha­gyományos versenyeiben is. Sz L. rajta: nem bírja energiával — mondja. Horváth István vb-titkártól tudom, hogy a községi tanács vb-nek, is gond ez, de eddig nem talátak alkalmasabb em­bert a faluban. Túlterheltségre hivatkozva a pedagógusok kö­zül sem vállalta senki. A taná­csi körzetesítés után azt ter­vezik, hogy függetlenített nép­művelőt keresnek az igazgatói állásba; jövedelméhez a tsz is hozzájárulna. Tevékenység — szép eredmények Az alig kőihajításnyira fekvő Soanogyfajszon egészen más kép fogadott. Kovács Sándor fiatal pedagógus személyében lelkes, tevékeny népművelőt kapott a falu. A művelődési házban a fiatalok a jól műkö­dő ifjúsági klubban találkoz­nak rendszeresen. Az időseb­bek tv-nézéskor vagy az isme­retterjesztő előadások után cserélik ki véleményüket. A tsz az egyesülés előtt is támogatta a művelődési házat. Szabó Fe­renc, a somogyfajszi pártalap- szervezet titkára arról beszélt, hogy a művelődési ház és a falu kapcsolata nagyon jó. Az előző évben az ifjúsági klub és a sportkör öt-ötezer forintot kapott a tsz-től. Az ifjúsági klub beatzen ekarának pedig tízezer forintért vásárolt föl­szerelést a tanács és a tsz. Niklán kevesellik a pénzt Nem egészen ilyen biztató a helyzet Niklán. Kővári Ferenc, a művelődési ház vezetője fe­leségével együtt pezsgő kultu­rális életet teremt a községben évek óta. A falu lakói szabad­idejük nagy részét a művelő­dési házban töltik. Kiscsopor­tos népművelési programokra, olvasni, tévét nézni, kiállítá­sokra, honismereti foglalkozá­sokra járnak el. Rendszeresen tartanak itt színdarab-bemu­tatókat, irodalmi esteket és ve­télkedőket is. Most tervezik egy állattenyésztési szakkör létrehozását is. A könyvtár­ban, a KISZ-szobában, a klub­teremben, a pártirodában igénylik a nap nap utáni prog­ramokat. A művelődés utáni vágy elevenen, él Berzsenyi Dánielnek, a felvilágosodás nagy költőjének falujában. Ép­pen ezért panaszkodtak a nik- laiak; a tsz 197(T-ig nemigen adott többet a falu kulturális céljaira,^ mint évente Öt köb­méter tűzifát. De a nemrégen egyesült tsz-től már nagyobb támogatást várnak Niklán. Az ígéret és a remény meg­van arra, hogy most már a művelődés segítését is napi­rendre tűzik. Támogatásuk nélkül szinte elképzelhetetle­nek a kulturális eredmények. Bán Zsuzsa Hivatásának tekinti a gépelést AMIKOR A MÜLT ESZ­TENDŐBEN a hirdetés alap­ján munkára jelentkezett a közép-somogyi tsz-szövetség­nél, kicsit cso­dálkozva néz­tek rá. No per­sze azért is, mert előtte már többen jártak ott, hogy érdeklőd­jenek, mennyit fizetnek a ke­resett gépíró­nőnek, s meg­győződjenek arról, milyen körülmények között kell majd dolgoz­niuk. A törékeny, , fiatal lányból ;iem sokat néz­tek ki, de pró­— Nem csalódtunk benne, éppen olyan, szorgalmas és n4 páncélsisak A páncelsisak vadonatújan korült ki a gyárból sok tár­sával együtt. Még érződött rajta a friss festékszag, ami­kor Fekete XIII. Gábor a fe­jébe nyomta. Furcsa, energi­kus kis mozdulat volt ez, egy apró ujjmozdításnál alig több, mégis ez a mozdulat volt a döntő. Hatására valahogy megváltoztak az emberek. Fekete XIII. megfigyelte, mint alakul át a mellette álló kövér Zalai ugyanolyan ba­kává, mint 6. Mint a többiek. Egyforma, marcona nézésű férfia, szemük fehérje félel­metesen villant ki a sisak alól. Nadrághoz simuló kéz, feszes tartás. Az uniformizált tekintet tulajdonképpen uniformizált maradt. Két év múlva is. Csak éppen átalakult unifor- mizált-iszonyat tekintetté. A szemek kitágultak a félelem­től és a vad, harci kiáltásra beidegződött szájak furcsa, vinnyogó hangokat adtak ki. A menekülés kisebb megsza­kításokkal folytatódott. Feke­te XIII. Gábor agyában a sima felszínű mondatok he­lyett görcsös félmondatok kavarogtak. A méregzöld si­sak vasabroncsként szorította a fejüket. Levenni egyik se merte. A században azt sut­togták, hogy aki leveszi, nem éli túl. Fekete XIII. nem vette le. Amikor a faluja kö­zelébe értek, este szökni pró­bált. A gyerekekhez akart menni. Fekete Gábor tanító úr. Az osztály úgy élt benne, ahogy otthagyta. Szurtos, kó­cos parasztgyerekek ülnek az agyonfaragott padokban. Hátulról érte lövés. Felbil­lent előtte a sáros út a jege­nyékkel. Utánuk kapott, hogy beléjük kapaszkodjon, de a földre zuhant. A havas, sá­ros lét, mely az arcába fröcs- csent, már nem érezte. A si­sak érces pendüléssel kop- Pant egy kiálló kőhöz. Reggel néhány varjú for­májú paraszt temette el a katonát. A sisakot a fel pú­pozott, fagyos göröngyök te­tejére rakták. A szembejövő idegen katonákra úgy kö­szöntek: »Drásztutye1« Tavasz jött, virágillatú. A nagy eső hömpölyögve, pa­takként folyt a földeken. A sisakot a hátára kapta és le­vitte a faluvégre. Balog Miska, a mindig részeg, csö­pögő orrú kisbíró botlott bele egy este. Bevitte szeplős hóm­lokú házába. Vizet próbált benne melegíteni lábáztatás- hoz, de a sisak minduntalan megbillent. Balog Miska mér­gesen vágta a sarokba. Reg­gel azért nem dobta el. A gyerekek játszottak vele egy ideig, Aztán megunták. Ak­kor újra szép nap virradt a sisakra. Magas helyre került. Egy szalmával kitömött, vi­csorgó báb fejére, aki egyik kezében bombát tartott, a másikban tányér/ nagyságú, kemény papírból kivágott dollárt. Az imperializmust szimbolizálta. Nagyon jó tiis beszédeket lehetett alatta tar­tani. Balog Miska mindig meghallgatta Kurta Kiss Já­nost, aki a járástól jött. Az embernagyságú báb meg egyetértőén bólgatott, ha a szél meghimbáztatta. Balog Miska már nem emlékezett arra, miről beszélt Kurta Kiss, de azt még évek múlva is emlegette, hogy egy na­gyobb szélrohamkor a beszé­lő nyakába zuhant a szalmá­val tömött báb. A sisak ezután nem éppen fontos szerepet töltött be. A tanácsház ablakába került. Az ablak légypiszkos volt, a sisak minden bizonnyal meg­vetette környezetét. A föld­nek, melyet Balog Miska be­letömött, talán örült. Jó fe­kete föld volt, piros mus­kátlivirág pipeskedett ben­ne. A tanácselnök, Sovány Gergely nem sokat törődött vele, annál többet az ügyfe­lekkel. Káromkodott, vitat­kozott. Egyszer aztán másfajta ügyfelek jöttek. Sovány Ger­gelyt kituszkolták az udvar­ra és puskatussal verték. Az egyik suTíanc észrevette a páncélsisakot. Kiszórta belő­le a földet, majd körbekapa- rászta kezével. Mikor a fejé­be nyomta, a többiek kirö­högték. Ö bölcsen mosoly­gott. Ősz volt, fagyot leheltek már az éjszakák. Egyik reg­gel tankok jöttek. A sisak akkor került egy reflexszerü mozdulattól az árokba. Aztán egy géppisztoly is esett mel­léje. Meddig »él« egy páncélsi­sak? Ki tudja. Én egy nyári napon találkoztam vele. Ütött-kopott volt már. Egy hosszú rúdra erősítve bille­gett az öreg Vancsa vállán. Gondolom, kiváló szerszám­nak bizonyult a pöcegödrök tisztításánál. Leskó László Műanyag aktatáskák Balatonúj lakról Két műszakban huszonhatan dolgoznak a Horizont 'FÉ3Z műanyaghegesztő üzemrészle- gében Balatoriújlakon. A nagy, világos termekben Koczka Ist­ván műszaki vezető kalauzol bennünket. Ahogy elmondta, az alapanyagot a Hungária Műanyaggyártól kapják, öt- ven-hatvan terméket készíte­nek, szinte egyidejűleg. Egy- egy cikkből általában 10—15 ezres szériát gyártanak. Ott- jártunkkor műanyag gyorsfű­ző mappákon és piros színű, tetszetős kivitelű aktatáskákon dolgoztak az üaemrészleg nő- dolgozói. A szabászok külön helyiség­ben tevékenykedtek. A dara­bológépnél Székely Jánosné állt. A géptermet egy árnyéko­ló hálóval osztották két részre. Az árnyékoló hálóra a kör­nyékbeli televíziók, rádiók miatt volt szükség. A vételt zavarták a nagy frekvenciás hegesztőgépek, melyekkel ügyes kezű nők hegesztették » gyorsfűző mappa zárórészét A terem másik részében az ap­róbb. szintén kézügyességet kívánó műveleteket végezték. Egy különálló épületben mát! ott állt a vákuumformázó gép Horváth Mária kezelte. Még csali a próbaüzemelés folyt, Krémest tartalmazó dobozok; fali díszek, esztergakóstartóíe, kaptafák készülnek majd se­gítségével L. I«.. Menesztik a műanyag gyorsfűző mappát Székely Jánosné a darabológép melletti A vákuumformázót Horváth Mária kezeU. % SOMOGYI NÉPLAP Szent-, linó. április 8. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents