Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
Ára: I forlfift ,t\ tßhjy.-. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából pénteken ünnpei ülést tartott az országgyűlés. A Parlament folyosói és az ülésterem körüli társalgók már jóval az ünnepi esemény kezdete előtt benépesültek; megjelentek az országgyűlés tagjai és a meghívott vendégek, köztük a munkásmozgalom sok régi harcosa, a negyedszázad előtti képviselők és közéleti személyek, élenjáró fizikai dolgozók, szellemi munkások, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői. Részt vett az ülésen Losonczi Pál, a Magyar Népköztár- ság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A földszinti páholyokban helyet foglaltak a felszabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett küldöttségek: L. 1. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vezetésével a szovjet, Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK államtanácsának elnöke és Wilti Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK miniszterelnöke vezetésével az NDK-, dr. Gus- táv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára vezetésével a csehszlovák, Józef Cyrankiewicz, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke vezetésével a lengyel, Ivan Mihajlov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, hadseregtábornok vezetésével a bolgár párt- és kormányküldöttség; Fadilj Hodzsa, a szövetség tanácsának, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának tagja vezetésével a jugoszláv küldöttség; Emil Bodnaras, a Román KP Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagja vezetésével a román párt- és kormány küldöttség; Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnökének vezetésével az osztrák pártküldöttség. Az ünnepi ülést — a Himnusz elhangzása után — Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, és felkérte Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát az ünnepi beszéd megtartására. Kádái* János beszéde Tisztelt Országgyűlés! — Kedves Elvtársak ! — Kivételes alkalomból, ünnepi -ülésre jöttünk ma össze. Mindenekelőtt, engedjék meg, hogy ebben az -ünnepi órában én is kpszöntsem legfelső törvényhozó testületünk, az országgyűlés tagjait, kedves külföldi vendégeinket, az ülés minden részvevőjét Innen, az ország házából köszöntőm népünk minden fiát leányát; műiden honfitársunkat. Külön köszöntőm, tül 'határainkon, a nagy szovjet népet, a szocializmust építő népeket, a nemzetközi munkásosztályt, a test- vérpártokat, a népi Magyar- ország minden barátját —f— Elvtársak! Barátaink! —- A létéért küzdő emberiség. a világ és Európa népei számára a második világháború véres! napjainak sorából nem emelkedett ki különösebben az 1945-ös év áprilisának negyedik napja. A magyar nép számára azonban ez a nap különleges jelentőségűve, újkort történelme nagy, sorsdöntő fordulatának kezdetévé vált Ezen a napon űzte ki hazánk területéről a diadalmasan előretörő szovjet hadsereg az utolsó hitlerfa- siszta megszálló csapatot, s adta tudtul a világnak: Magyarország felszabadult! — Huszonöt évvel ezelőtt, a felszabadulás napján, 1945. április 4-én új lap nyílt a magyar nép történelmében: népünk visszanyerte nemzeti függetlenségét és megnyílt előtte a fejlődés, a társadalmi felszabadulás lehetősége. A felszabadulás népünk számára felér egy új, második honfoglalással, s április 4-e méltán lett népünk legnagyobb nemzeti ünnepe. Amit azon a napon visszanyert, azt birtokolja; ami akkor még csak lehetőség volt számára, azóta megvalósult; leigázott- ból és jogfosztottból a hatalom birtokosa, sorsának ura lett a magyar nép, s ma független, szabad hazájában a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozik. Kádár elvtárs a továbbiakban idézte a nemzeti függetlenségi harcok célkitűzéseit, és megemlékezett a magyar munkásság internacionalista küzdelmeiről. Többek között hangsúlyozta: —■ A szabadságvágy mindig erős volt, s áldozatkészségben sem volt hiány. Saját erőnk mégis kevésnek bizonyult ahhoz, hogy hazánkat és. népünket végleg megszabadítsuk az idegen elnyomástól. — Negyedszázaddal ezelőtt a cégsek «aJaadsáaáoak legkovetkezetesebb harcosai, Lenin fiai, a Szovjetunió Vörös Hadseregének katonái jöttek el hozzánk, s áldozaté® harcokban - űztél' ki hazánk földjéről népünk leigázóit, a megszálló fasiszta erőket. Sok szovjet harcos öntözte vérével a magyar földet s adta életét népünk szabadságáért. Mély es el nem múló hálát érzünk a szovjet nép iránt a hallatlan áldozatokért. Soha nem feledjük: felszabadítónk a Szovjetunió. —< Köszönő szavakkal fordulunk az élőkhöz és kegyelettel emlékezünk azokra a szovjet harcosokra, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták . felszabadításunkért. Emléküket népünk . nemzedékről nemzedékre őrizni fogja. — A szovjet hadsereg oldalán küzdöttek már felszabadult más népek fiai is. Kegyelettel gondolunk azokra, akik vérüket ontották, életüket áldozták Magyarország felszabadításáért. . A fasizmus feletti győzelemről szólva kiemelte, hogy a Szovjetunió, a szövetségesek győzelme a második világháborúban, nagy, elképzelhetetlenül súlyos katasztrófától mentette meg az emberiséget, és új helyzetet teremtett a világban. A második világháborúból a Szovjetunió politikailag, morálisan és katonailag hatalmasan megerősödve került ki. A fasiszták elleni hősies harcban minden országban megnövekedett a kommunista pártok befolyása és ereje. Fellendült a különböző antifasiszta és demokratikus erőik harca és az elnyomott népek felszabadító mozgalma az egész világon. — A fasizmus európai és ázsiai fészkének eltiprása után olyan világhelyzet állott elő — hangsúlyozta —, amelyben sok nép számára elérhető vri'óság lett a nemzeti függetlenség kivívása^ és a társadalom forradalmi átalakításának: laheáősége. A Központi Bizottság első titkára emlékeztetett . arra, hogy a magyai- nép egy viszonylag kedvező világ- helyzet érlelődésének időszakában szabadult fel, de a magyar kommunistákra és a haladó erőkre, a népre hatalmas feladatok vártak, mert a helyzet hazánkban elképzelhetetlenül súlyos volt. — Utalt a háború utáni helyzet nehézségeire, majd így folytatta: ■— A kishitűség leküzdésére, a tömegek mozgósításához világos utat mutató vezető, erőre volt szükség. Ezt a politikai erőt társadalmunkban a fa-, sizinus negyedszázada alatt betiltott és üldözött, de mindvégig elszántan harcoló kommunista párt képviselte, amely az összes hazafias erő tömörülését, a társadalom demokratikus átalakításának szükségességét hirdette. Arra hívott fel, hogy a nép összefogásával, aktív harcával és munkájával, a reakciós erők szétzúzásával teremtsünk új hazát. Vallotta: Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország, de mindennek ellenére »lesz magyar újjászületés-. Az MSZMP KB első titkára ezután az új, demokratikus állam felépítéséért, az új szocialista társadalmi rendszer alapjainak lerakásáért folytatott küzdelemről emlékezett meg, kiemelve, hogy az újjászületés vezető és lendítő ereje a mua- i kásaszt.á.ty ioKpaöalsaä élcsapata, a Magyar Kommunista Párt Volt. Hangsúlyozta, hogy az a fejlődés, amely a felszabadulást követő években Magyarországon végbement, bebizonyította: ha van világos cél, ha van megfelelő vezetés, ha minden haladó erő összefog — a felszabadult nép ereje minden ellenállás, minden nehézség leküzdésére képes. — A demokratikus és szocialista forradalmi célokért a reakció erőivel vívott állhatatos harc, és az áldozatos, kemény munka eredményeként a felszabadulást követő első három évben hazánkban eltűntek a romok, megszűnt az infláció, megindult és szilárd alapokra került a termelés, megkezdődött és jelentős eredményeket hozott a kulturális forradalom. — Az első évek harcainak legnagyobb eredménye azonban a munkásegység megteremtése, a parasztsággal szövetséges munkásosztály hatal mának, a proletárdiktatúrának kivívása volt. A szónok hangsúlyozta, hogy a munkásosztály hatalma széles demokratikus alapokon nyugszik. A hatalom gyakorlásába a munkásosztály bevonta és bevonja legfőbb szövetségesét, a parasztságot, továbbá az értelmiség és minden dolgozó kategória hivatott képviselőjétJoggal mondhatjuk, hogy nálunk népi hatalom van, mert intézményeink demokratikusak és az állam, a nép ügyeiben a döntést, közvetlenül vagy képviselői útján, maga a dolgozó nép hozza. A Központi Bizottság elsó titkára ezután így folytatta: — A negyedszázad alatt megtett utat áttekintve, hazánk akkori és mai helyzetét egybevetve, a harc és a munka eredményeit számba véve, a Magyar Népköztársaság olyan vívmányokat mutathat fel. amelyek méltán váltanak ki elismerést. — Hazánk gazdasága termelésének jellege gyökeresen megváltozott. Az egykori elmaradott, nagybirtokos-tőkés gazdaságú ország ipari-agrár országgá vált, szocialista iparral, szocialista, szövetkezeti mezőgazdasággal, kisipari és szolgáltató szövetkezetekkel. Népünk a romokból nemcsak újjáépítette az országot, hanem teljesen új, szocialista népgazdaságot is teremtett. — Munkásosztályunk, dolgozó népünk az új erőművek, gyárak, üzemek sokaságát építette fel, új ipari városokat alapított. A népi Magyarország huszonöt éve alatt megkétszereződött országunk termelő eszközállománya, a gépek, a « 2» oMtete») XXVI. évfolyam. 79. szám VILÁG 1970. április 4., szombat PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ' ■ fel A Z H S Z M P S O ft O G Y M EGYiMlIOfT S A G Á N A Az országgyűlés ünnepi ilése hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából
