Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-28 / 98. szám

Somogyi Felszabadulási Kupa A héten nem született várat­lan eredmény. A megyei fel- szabadulási kupa I. osztályú küzdelemsorozatában. Talán csak a K. Dózsa súlyos vere­sége számít némi meglepetés­nek. A Csurgó a Rákóczi-pá- lyáról vitt haza egy értékes pontot KAPOLY—ZAMÁRDI 2:0 (0:0) Kapoly, 200 néző. V.: Pesti. Jó iramú, izgalmas mérkő­zés, amely negyedórával a be­fejezés előtt még teljesen nyüt volt. Az utolsó húsz percben nagyon feljavult Kapoly vé­gül is biztosan nyert. G.: Kar­sai (11-esből), Csullag. Jók: Balogh, Krisán, Mester, ill Huszár, Nagy II. Kálmán Ferenc FONYÓD—LENGYELTÓTI 2:1 (1:0) Bala tanboglár, 200 néző. V.: Horváth Z. / Jó iramú, sportszerű mér­kőzés volt. A küzdőképesebb íonyódi csapat lelkes játékkal harcolta ki megérdemelt győ­zelmét. G.: Tamás, Farkas B., ill. Pozsonyi. Jók: Nagy, Ba- zsika, ill. Csordás, Horváth. Zákányi Kálmán TAB—BALATONBOGLÁR 3:2 (2:1) Tab, 200 néző V.: Bozsik. Jó iramú, változatos mérkő­zés. Az első félidőben a hazai csapat játszott fölényben, szü­net után feljöttek a vendégek. G.: Kovács II. (2), Puha. ill. Hegedűs, Hock. Jók: Tálas, Máté, Johann, ill. Androsovits, Hock. Dietzel Ede II.—ORDACSEHI RÖPLABDA NB I (Nőt) A K. Vasas Izzó kettős győzelme a fővárosban K. VASAS IZZÓ- DÍJBESZEDŐK 3:1 (—U, 7, 14, 10) V.: Dánóczd. Jók: Vermesné, Kovács, ill. István. K. VASAS IZZÓ—TFSE 3:0 (11, 10, 11) V.: Lajos. Jók: Mátrai, Tö­rök, ilL FülekL A kettős győzelemmel kap­csolatban Kökényessy Péter, a kaposvári csapat edzője a kö­vetkezőket mondta el: — Tíz versenyzőnk lépett pályára szombaton és vasár­nap. Koncz, Fábri, Petrus, Bánsági, Török, Vermesné, Unyatinszky, Mátrai, Kovács és Krehán a kétségkívül szép siker részese. Küzdelmes mér­kőzéseken nyertünk. Mindkét alkalommal talán azért, mert a lányok a kellő pillanatban tudtak erősíteni. Szokatlan volt nekünk a TF tágas terme. Ez eleinte zavarta a mieink játékát. Remélem, ez a kettős győzelem megadta a csapat önbizalmát mindenkinek, s most már van reményünk, hogy felzárkózzunk az élcso­porthoz. Talán még arra is, hogy ott megkapaszkodjunk. Persze ehhez legalább olyan lelkes és Jó játékra lesz a to­vábbiakban is szükség, mint amilyet az együttes szombaton és vasárnap Budapesten nyúj­tott. A röplabda NB I II-csoport- ban a bajnoki sorrend most a következő: TÁNCSICS 3:0 (0:0) SOMOGYTARNÓCA— TOPONAR 3:1 (1:0) Somogytamóca, 200 néző. V.: Polai. Ekkora tudáskülönbség volt a két nagy becsvággyal játszó csapat között. G.: Pintér (2), Molnár, ill. Haracsi. Jók: Bá- tori, Biczó, Nemes, ill. Dobos. Hegedűs. Horváth József SOMOGYI BSE—BABÓCSA 1:0 (0:0) Nagyatád, 200 néző. V.: Fenyvesi. Változatos, jó mérkőzésen Bojtor gólja döntötte el a mér­kőzést a hazaiak javára. Jók: Katona, Bojtor, Kakusi, Béres, ill. Bunyevácz. Varga Tibor K. V. LOBOGÓ—K. DÓZSA 7:2 (4:1) . Kaposvár, Textiles pálya, 100 néző. V.: Fenyvesi. ötletesen, gólratörően ját­szott a textiles csapat, igaz hogy az együttest nem nagyon tette próbára a gyengén ját­szó Dózsa. G.: Radax (2), Zi- monyi (2), Finota. Nagy J., Je- zeri, ill. Fábián (11-esből), Nagy J. (öngól). Jók: Radax, Zimonyi, Jezeri, Nagy J., ill. Fábián, Pakoth, Vasáros.. Kaiser Béla K. RÁKÓCZI II.—CSURGÓ 1:1 Felszabadulási művészeti szemle, 1970 TANÚ SÁGIÉT EL 9. Nyíregyháza 10. Szeged 11. Sz.-fehérvár 12. Almásfüzitő 13. K. Vasas Izzó 14. TFSE 15. Miskolc 16. Díjbeszedő 6 5 1 16:8 6 4 2 14:7 6 4 2 16:9 6 4 2 12:8 6 4 2 12:9 6 2 4 6:15 6 15 6-6 9:15 4:18 Ismét remekelt a K. Táncsics kosárlabáacsapata Hatalmas ér­deklődés előz­te meg vasár­nap délelőtt Kaposváron a K. Táncsics— Soproni Texti­les NB Il-ea férfi kosárlab­da-mérkőzést. A bajnokság éllovasa, a' K. Táncsics, ez alkalommal is bajnok jelöl thúz méltóan ját­szott, s a várt­nál nagyobb arányú győzel­met aratott a kitűnő játék­erőt képviselő Sopron ellen. K. Táncsics— Soproni Textiles 79:48 (41:16) Táncsics: Ba­konyi (11), Sza­bó (20) — Ko­vács (14) — Ga­lamb (8), Ta­kács (2). Csere: Tölgyes (14), Ruszkai (2), Megyeri (8), Nagy. Az első tíz percben fej-fej mellett haladt a két csapat. Az 5. perc végén 7:5-re, a 10. perc végén ll:9-re vezetett a T ömegmozgalom-tartalmát bizonyította vasárnapi szemléjén Somogy mű­kedvelő művészete. A felszabadulási művészeti szemle megyei bemutatóján — a műkedvelés szinte vala­mennyi ágának képviseletében — a mintegy félezernyi sze­replő, a találkozó egész han­gulata, feszültsége, izgalma régi emlékeket ébresztett. Rit­kán jut eszünkbe a kulturális forradalom kezdeti szakasza, a műkedvelés nagy tömegeivel és nagy lelkesedésével: a moz­galom demonstratív jellegével, amelynek fontos szerepét kár volna megtagadnunk. Hagyo­mány annak a lelkesedésnek az emléke, ha nem ápoltuk is eléggé. Nosztalgiával emleget­tük, néha már-már harangot is kongattunk fölötte. A mozga­lom sokat változott azóta. Számarányaiban csökkent, tartalmában mélyebb, igénye­sebb, értékrendjében szigorúbb és rangosabb lett. Erről ta­núskodott a legutóbbi — az eddigi legnagyobb szabású — megyei bemutató is, új vonás­sal gazdagodva. Egész légköre, ünnepi hangulata a húsz-hu­szonöt év előtti »•hőskor« fel­szabadult örömét és tiszta lel­kesedését idézte meg. Azzal a minőségi különbséggel, amit már az utóbbi négy-öt év tu­datos színvonalra törekvése hozott magávaL Fényesebb és helytállóbb ta­núságtételre, ennél a megyei bemutatónál aligha számíthat­tunk. összeállításában, szer­kesztésében, a művészeti ágak helyes arányaival színes, átte­kintő képet adott a mozgalom­ról. És egy-két megnyugtató bizonyságot is. Bizonyította ez a bemutató mindenekelőtt az útnak, a ha­ladás irányának és módszerei­nek jó megválasztását. Né­hány éve a megyékre 'bízták a művészeti szemle rendszeré­nek kialakítását. Somogybán a körzeti-járási bemutatók rend­szere alakult ki. Ez bevált, ér­demes folytatni: ösztönzi az együttesek, szólisták többségét; a következetes szakmai érté­kelés pedig segíti további fej­lődésüket. Huszonkilenc műsorszámot hallottunk. Valamennyi elmé­lyült, igényes felkészülésről árulkodik. Néhány művészeti ágban és egy-két szólistánál pedig az előadás művészi kész­sége, élménye kimagasló, a vártnál nagyobb fejlődést 'je­lez. Különösen nagy örömet okozott három vidéki (a siófo­ki, a babócsai és a ladi) és négy kaposvári kórusunk ön­álló koncertnek is beillő sze­replése. Szívből örülünk, ami­ért ismét magára talált a ka­posvári BM Táncegyüttes; ra­gyogó, élményszerű és hibát­lan-szép Kunsági táncuk a ki­fejező erő biztonságát sugá­rozta. N agy érték Somogy ere­deti népzenéjének ápo­lása, újabb és újabb megjelenés; formákban. Erre utalnak a sorra megalakuló menyecskekórusok, citera- együttesek és szólisták, újabb falusi népi együttesek (Torvaj, Gölle, Szenna, Inke, Somogy- sámson, Tótújfalu.) S . élnek régebbi, rutinos együtteseink is — ahogyan ezen a megyei szemlén is tapasztalhattuk. Nincs lehetőségünk valameny­nyi részvevő műsorának érté­kelésére. A bemutató összképe mindenesetre azt igazolja, hogy a szereplők nem érclemtelehül kaptak meghívót ide, és mél­tónak bizonyultak erre a meg­hívásra. Huszonkét együttes, hét szó­lista és versmondó vehetett részt a megyei bemutató rend­kívül nívós műsorában. A megelőző járási értékelések azt tükrözték, hogy sok hasonló színvonalú csoport és szólista dolgozik a mozgalomban me- gyeszeríe. A kiválasztást ez­úttal — helyesen — különböző műsorszerkesztési szempontok is meghatározták. De a me­gyei bemutató sikere az egész somogyi műkedvelő művészeti mozgalom sikere. És ez akkor lehet teljes, ha az elért szín­vonalat valamennyien tartani, fokozni törekednék a továb­biakban. Műkedvelő művésze­tünk — benne mindazzal, amit mostanig elértünk — csak így teljesítheti nemes küldetését. A bizottság odaítélte a legjobb címeket és az ezzel járó 7000—7000 forintos díjakat. Somogy leg­jobb irodalmi színpada ez év­ben is a Fonómunkás Kisszin- pad; a legjobb kórus címet hárman kapták meg: a peda­gógus férfikar, a tanítóképző női kórusa és a t Vikár Béla Kórus. A legjobb táncegyüttes: a BM-együttes. A legjobb fa­lusi irodalmi színpad díját nem osztották ki. A falusi cso­portok ötezer-ötezer forintos díját a ladi kórus és a mesz- tegnyöi együttes kapta meg. W. E. Kiosztották a felszabadulási pályázat díjait Kovács Sándor, a K. Táncsics SE csapatka­pitánya ez alkalommal is példát mutat tár­sainak, hogy miként kell kosarat dobni. A csapatkapitány Kovács egyik fő részese volt a Sopron elleni nagyszerű győzelemnek. kaposvári együttes. Azután megindult a »gőzhenger«. A csapat taktikai fegyelmének köszönheti biztos győzelmét. A LATINRA SÁNDOR Me­gyei Művelődési Központban vasárnap délelőtt dr. Várko- nyi Imre, a megyei tanács Vb- elnökhelyettese értékelte a felszabadulási és a Lenin- centenáriumi pályázat ered­ményeit, és kiosztotta a díja­kat. — Széleskörű visszhangra talált a pályázati felhívás — mondta. Megyénk kulturális életében nem volt még ilyen rangos pályázat. Mintegy két­száz pályamű érkezett be, s szinte valamennyi alkalmas megyénk kulturális értékeinek gazdagítására. Az eddig is­mert nevek mellett fiatal te­hetségek tűntek fel. Köszönetét mondott a taná­csoknak, a társadalmi szer­vezeteknek, a gazdasági in­tézményeknek, a termelőszö­vetkezeteknek mintegy száz­ezer forintos támogatásukért. A képzőművészeti pályadí- jakaf a május 10-én megnyíló tárlaton adják át. A honis­mereti pályázatra 27 dolgoizát érkezett be. A bíráló bizott­ság 'az első díjat nem adta ki. Második díjat kapott dr. Belényi Walterné és Orbán Gézáné. A harmadik díjat Gyarmati Erzsébetnek, Ki­rály Sándornak, Szerdahelyi Pálnénak, Szerdahelyi Pálnak, Mosóczi Istvánnak osztották ki. A helytörténeti pályázatra 29 pályamű érkezett be. Első dí­Lám, most már az barátja is meghalt.. Az öregember összehajto­gatta a levelet, és félretette. Mind elmentek, gondolta, csak én élek még. Es vajon miért? Kinek szerezhetek én örö­met? A szekrényhez ment, és elő­vett egy üveg bort. Egy-két pohár után már köd telepe­dett az agyára, s még jobban elromlott a kedve. Valahol van itt egy zászló, derengett fel benne a gondo­lat. Minden barnaingesért ki­tűzik a félárbocra eresztett zászlót. Miért ne lehetne az én öreg Baumann barátomért is? Gyors elhatározással kivet­te a zászót a fiókból, felerő­sítette a rúdra, és félmagas­ságig felhúzta. Hát ez meg­volna, mondta magában elé­gedetten, A szemben levő ház abla­kából végignézte a zászlófel­vonást egy Kuhnau neveze­tű utcabizalmi. Ostoba és kor­látolt ember volt, az egész Utca utálta. De 6 meg volt győződve róla, hogy mindent tud, ami a birodalomban tör­ténik. Most nem értette a dol­got, és megrettent. Lehetsé­ges, hogy ez a vén idióta meg­előzte? Egyébként eszébe ju­tott, hogy az öregember nem utolsó Kurt Müller: Meghalt Baumann is szokott az ilyesféle dol­gokkal olyan nagyon sietni. No, mindegy, időközben, úgy látszik, mégis csak meggyő­ződött a Führer politikájának helyességéről. Anélkül, hogy tovább fon­tolgatta volna, ő is kiakasz­totta a zászlót. Majd bekap­csolta a rádiót, hogy meg­tudja, ki is halt meg tulaj­donképpen. Végigtekerte az összes megengedett adót, de egyiktől sem lett okosabb. Nem maradt más hátra, mint hogy átmenjen az öreghez és őt faggassa ki óvatosan. Kilépett az utcára. Remé­lem, gondolta, most senki sem szólít meg, hogy megkér­dezze, kit gyászolunk. Kuhnaunak szerencséje volt, nem állították meg az utcán. De a lépcsőházban elérte a balsors. A vén Böhlkéné meg­pillantotta az ablakból, és elébe sietett. KuKnau neki­iramodott, hogy eltűnjön a lépcsőfordulóban: de elkésett, az asszony már kinyitotta aj­taját. Kuhnau elrobogott mel­lette. — Nincs időm — sziszegte vissza —, nincs időm. Majd később! Erélyesen csengetett. Eltar­tott egy ideig, míg kinyílt az ajtó, és a nyílásban megjelent az öreg Krebs feje. — Heiiiitler! — harsogta Kuhnau. — Kedves Krebs ba­rátom, meg kell magát dicsér­nem, hogy ezúttal elsőnek tűzte ki a zászlót. Az öregember értetlenül bámult rá. — Jó, jó, kedves Krebs. Tu­dom, hogy ez rendkívül szo­morú eset, de mégsem állha- tom meg, hogy ne mondjam el, mennyire örülök a pálfor- dulásának. Falként húzódott közöttük a hallgatás. És megint a bar- nainges törte meg a csendet. — Az élet rendje, hogy ha valaki meghal, más áll a he­lyébe. A halottból már senki nem csinál élőt. Kuhnau dühös volt, hogy az öreg nem válaszolt, de el­szánta magát. Addig nem mozdul, míg bizonyosságot nem saetez, Épp újra meg akart szólal­ni, amikor a másik felsóhaj­tott: — Hát igen, szegény Bau­mann meghalt. Becsületes ember volt. Kár érte. Kuhnaunak ennyi is elég volt. Kurtán elköszönt. — Na jó, öregem, örültem a szerencsének. Es siklott lefelé a lépcsőn. Baumann, Baumann — tör­te a fejét. Nem a Führer va­lamelyik közeli munkatársa volt? Mindenesetre, most már bárkinek felvilágosítást ad­hatok. Menet közben még hátraszólt Böhlkénének: — Meghalt Baumann! Az asszony nem tudta ki­ről van szó, de meg sem mer­te kérdezni. Kuhnau nagyon jól tudta, hogy senki nem meri majd megkérdezni tőle, mert nem akarjálc beismerni tájékozatlanságukat. De ha mégis, azt mondja majd: »Nem szégyelli magát? Ezt aztán igazán mindenki tudja, És maga még tőlem kérdi?« Amikor kiért az utcára, büszkén a mellére ütött. Zászlódíszbe öltözött már az egész utca. »Ezért megint meg fognak dicsérni« — örvende­zett magában. Az én utcám mindenben az első, jól kantá­ron tartom az embereimet. Otthon elővette az újságot, és kényelmesen elterpeszke­dett. öntudatosan mosolygott: »Mi is lenne az országból nél­külünk ...« Dühös kopogás vetett véget kellemes gondolatainak. Ré­mülten ugrott fel: — Szabad! Egy parancsoláshoz szokott hang üvöltött rá. Tulajdono­sában riadtan ismerte fel a körzetbizalmit, a felettesét. — Marha! Vén trotil! A Führer épp ma délelőtt arat­ta egyik legragyogóbb diplo­máciai győzelmét! Hogy jut eszébe félárbocra ereszttetni a zászlókat?! »Itt sosem lehet elég okos az ember« — gondolta magá­ban Kuhnau. Fennhangon azonban csak ennyit dünnyö­gött ügyefogyottan: — De hát azt hittem, Bau­mann meghalt. Fordította: Zilahi Judit — Kurt Müller, a Német De­mokratikus Köztársaság fiatal munkásírója. is.'M-ban született. 1357-ben költözött .át Nyugat- ííémetországbói az NDK-ba. Je­lenleg is ott él, és írásai rend­szeresen jelennek meg újságok­ban, folyóiratokban. Fenti szatí­ráját a Neue Deutsche Uteratur sírná folyóiratból vettük, jat nem adtak kk Második díjat kapott: Horváth László, dr. Kiss László, dr. Miklós Endre és Paál László. Harma­dik díjat öten kaptak: Simon Béláné, dr. Csima József, Laczkó András, Kovács Jó­zsef és Nagy Árpád. Díjat nyert az »Ismeretlen« és a »Tüzér« jeligés pályamű is, de a pályázók kilétét még eddig nejn sikerült kideríteni. A fotópályázatra 34 pálya­mű érkezett be; a bírálóbi­zottság egyik díjat sem adta ki. Az irodalmi pályázatra szintén 34 alkotás érkezett be. Az első díjat Papp Árpádnak ítélfe oda a zsűri, a másodi­kat dr. Györki Zoltánnak és Kordován Gyulának. A har­madik díjat Qyőri László és Magyar László kapta. Győri László a Hazafias Népfront külön jutalmát is megkapni. A filmpályázatra hét pálya­mű érkezett be. Csak a har­madik díjat adfák ki, egy há­romtagú alkotóközösségnek. Tagjai: Bemáth Gyula, Tóth István és Csonka Béla. A zenei pályázatna nyolc pályamű érkezett be. Az első díjat /Telsz Károly és Zoltán Jenő megosztva kapta meg. A második díjat nem adfák ki, a harmadik díjat szintén Heisz Károlyinak ítélték oda. Az irodalmi színpadi és drá­mái pályázatra 17 mű érke­zett be. Az első díjat nem adták ki. Második díjat ka­pott (megosztva) Vértes Ele­mér és Gulyás József, vala­mint Győri Attila és Klujbef László. Harmadik díjat Kluj- ber László kapott. A pályadíjak mellett hu­szonnégy munkajutalmat is kiadotf a bírálóbizottság. A DÍJKIOSZTÁS után rö­vid bemutatót rendeztek a díjazott művekből. Papp Árpád Metszéspontok című * versmonológját Szaba­dos Péter adta elő. Heisz Ká­roly A föld ébresztése című kórusművét a pedagóguskórus szólaltatta meg. Győri Attila és Klujber László Emlékek és vallomások című irodalmi színpadi összeállítását a Fo- námunfcas Kisszínpad mutatta 4» 0OMOGYI NÉPLAP im áecüte 2&>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents