Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

A demokratikus ifjúsági mozgatom Marcalau Földosztás Nagyatádon .wfli Ifjúmunkás SZIT-esek az 1949. május !• felvonuláson. fl felszabadulás után Mar­caliban a leghaladóbb ifjúsági mozgalom kialakulásának nyo­mon követését — e járási szék­hely érdekes sajátosságaként —- a cserkészettel kell kezde­nünk Azzal a tipikusan polgá­ri jellegű és megalakulásától kezdve gyakorlatilag is egyhá­zi vezetés alatt álló szervezet­tel. amely a polgári iskolában a fiútanulók mintegy harmad­részét gyűjtötte csapatába. A szervezetnek az iskolából való kikerülését — amely az úttö­rőmozgalom 1946 nyarán tör­tént országos zászlóbontásának volt a következménye — hasz­nálta fel ugyanis a 14—18 év közötti fiatalok egy része szer­vezeti élete keretéül. Tudvalevő, hogy e korosz­tálynak — amelynek leghala­dóbb magját n tanoncok al­kották — a felszabadulás előtt nem volt önkéntes szervezete. E helyzet Marcaliban közvet­lenül a felszabadulás után sem változott Az egyébként tekin­télyes Katolikus Legényegylet — amely egy hivatalos kimu­tatás szerint még 1946 márciu­sában is 222 rendes és pártoló tagot számlált — nem felelt meg haladó törekvéseiknek, de nem is fogadták volna be őket. Az 1945-ben megalakult MA- DISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) helyi szer­vezetét pedig elsősorban az ér­telmiségi, alkalmazotti rétegek 18—22 év körüli fiataljai vet­ték birtokukba, és éppen ezért a sokat szereplő, mozgékony, de mégiscsak kispolgári össze­tételű és töltésű szervezet távol állt a sajátos helyzetű inasok érdekeitől. Maradt volna a SZÍT (Szak­szervezeti Ifjúmunkás és Ta- noncmozgalom), amely a fel- szabadulás évében már jelen­tős szerepet töltött be a mun- KásSatalok összefogásában, el­sősorban Budapesten és a na­gyobb városokban. E szervezet azonban — megfelelő üzemi bázis és a pártirányitás hiánya miatt ■ — csak később, 1947 nyarán alakult meg Addig pe­dig — és még csaknem egy évig azután is — az egyházi befolyás megszűntével mun­II Jókai bánya munkásfelvételt hirdet Jelentkezni lettet 45 eves korig, föld alatti bánya­munkára. Munkaruhát, étkezést, munkásszállást kedvezmé­nyesen biztosítunk. Kereseti lehetőségek teljesítménybérben. Fölvétel esetén útiköltséget téritünk. Jelentkezni lehet személye­sen vagy írásban a Jökai- bánya munkaügyi csoport­jánál, Ajkán. (141836) kasfíatalok kezébe került cser­készcsapat, adott szervezeti le­hetőséget mindenekelőtt a ta­noncok részére. Az 1946 vége és 1948 nyara közötti időben tehát egy isko­lán kívüli helyiségben vert ta­nyát a cserkészcsapat Tagjai elsősorban 16—-18 év közötti cipész-, lakatos-, nyomdász- és egyéb inasok, sőt frissen sza­badult segédek, akik — bizony, eléggé magukra hagyatva — ezt az iskoláskorukban rész­ben általuk is megismert, más­részt kívülről, kissé irigyked­ve szemléit szervezetet próbál­ták — mi tagadás, naiv elkép­zeléssel — forradalmi tarta­lommal megtölteni, mintegy megreformálni ezt az ország­szerte haladó mozgalmat. E törekvést jelzi egyebek között az is, hogy az eredeti, 654-es számukat 1848-asra cse­rélték feL De e formaságon túl is tartalmas szervezeti éle­tet éltek, amelyből nem hiány­zott, sőt mindinkább meghatá­rozóvá vált a politizálás. A Szovjetunióról, a szocialista országokról, a világ munkás- mozgalmáról folytattak beszél­getéseket, forradalmi dalokat tanultak, különösen akkor, mi­kor egy fiatal joggyakornok, dr. Dénes György vétte át a csapat irányítását. Legjelentő­sebb témaként szerepelt azon­velését. Lassan mind többen csatlakoztak a Magyar Kom­munista Párt által irányított SZIT-esekhez, 1948 nyarán meg is szűnt a cserkészcsapat, illetve az általános iskolások bői álló őrsei — ilyenek is működtek a munkásfiatalok irányításával — egyesültek az erősödő helyi úttörőcsapattal. A SZÍT — megerősödve, az elmúlt évek során összeková- csolódva — jelentős szerepet töltött be a járási székhely forradalmi ifjúsági mozgalmá­nak kialakításában. Tagjai mindenütt ott voltak, ahova a párt hívta az akkor már zöm­mel 19—20 éves fiatalokat. Szá­mos politikai akcióban vették részt, és nemcsak helyben, ha­nem a járás legtávolabbi fal­vaiban is. Közülük került ki aztán az 1949 júniusában meg­alakult MINSZ (Magyar Ifjú­ság Népi Szövetsége) marcali járási bizottságának vezető apparátusa, sőt — immár fel­nőtt fejjel — többen ott vol­tak e csoportból a KISZ 1957. március 21-i megalakulásán is, mint az ifjúsági szervezet he­lyi létrehozót II hajdani SZIT-esek többsége rövid időn belül vezető szerep­hez jutott a mozgalomban: pártfunkcióba kerültek, köz- igazgatási tisztségeket kaptak, illetve nem egy közülük a párt hívó szavára a demok­zett, majd annak tisztikarában kommunista módra állt helyt. Simon Bélane—Paál László ban estéről estére a tanoncok | ratikus hadseregbe jelentke- helyzete, érdekvédelme, közös gondjai, szakmai és közisme­reti oktatásuk alacsony szintje. (Ne felejtsük el, hogy a tanon­cok között jelentős arányban találunk a háború miatt év- vesztes, polgári iskolát végzett fiatalokat, akiket már nem le­hetett nádpálcás fegyelmezés­sel és elemi iskolai módsze­rekkel oktatni. Sem a meste­rek műhelyeiben, sem az isko­lában.) A tágas cserkászott- honba a szünidőre hazalátoga­tó középiskolások egy része is szívesen tért be esténként, vagy vett részt a sokáig emlé­kezetes nyári túrákon. AMIKOR az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945. M. E. számú rendelete »-a nagybirtokrendszer megszün­tetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról« napvilá­got látott, Nagyatád még nem szabadult föl. így a földigény­lő bizottság is csak később — 1945. május 6-án — ala­kult meg. Tagjai a községi főjegyzőn kívül földművesek voltálc Elnökké Magyar Ist­vánt választották. A hivatalosan megalakult Földigénylő Bizottságnak (to­vábbiakban: FIB) a rendelke­zésre álló földterületet kellett először fölmérnie. A község­ben földosztás céljaira kiigé­nyelhető földdel három birto­kos család rendelkezett, a Lelbach, a Somssich és a Mándy család. A birtokok ki­sajátításával a FIB 3000 kát. hold szántó fölött rendelkezett. Ez a földterület az igénylők számához viszonyítva nagy. Ugyanis a községi FIB a Me­gyei Földbirtokréndező Ta­nácshoz mindössze 223 igénylő nevét terjesztette föl. A megyei tanács ebből 173-at hagyott jóvá. Kik igényeltek elsősorban földet? A már említett úri birtokon sok napszámos, gaz­dasági cseléd dolgozott, akik a rendelet szerint előnyben részesültek az osztásinál. Raj­tuk kívül — kiegészítéskép­pen — szegény- és középpa­rasztok is igényelték birtokot. A FÖLMÉRÉS a jogosult igénylők között a FIB hatás­körébe tartozó 3000 kh-ból háromféle módon történt: 1. A 3000 kh. szántó két­harmad részét, mely vetetten volt, egyenlő arányban osz­tották szét az igénylők között, (ez az adat bb. megfelel az úri birtokok nagyságának), és megindították rajta a tavaszi munkákat. 2. A takarmánnyal bevetett terület és a rét-kaszálók a nincstelenek kezébe kerültek. 3. A gabonával vetett terü­letet szintén a nincstelenek között osztották ki, egyenlő arányban. A kiosztott szántóterületek mellett az igénylők kaptak egy hold rétet és községi használatra 70 kh. erdőt is. A föld aránylagos bősége lehetővé tette a FIB-nek, hogy az Országos Földbirtok- rendező Tanács Telepítési Hi­vatala felhívásának eleget te­gyen. A község jogos igényei­nek kielégítése után telepíté­si alapot képeztek, amelyet a FIB az OFT rendelkezésére bocsátott. A Telepítési Hiva­tal ezután 30 »telepes« költö­zését jelezte a bizottságnak. Az országos akciók mellett egyéni kérelmezők is megke­resték a bizottságot, hogy szá­mukra itt földet biztosítsanak. Még 1947 augusztusában is jöttek igénylők Murakereszt- úrról, »mivel ott kevés föld van« és ott csak nagyon ke­veset kaphattak. Az ilyen egyéni akciók viszont a föld­reform végrehajtásának gyor­saságát veszélyeztették. Ezért hozott 1946 nyarán az ország­gyűlés rendelkezéseket a földosztás mielőbbi befejezé­séről A nagyatádi bizottság 1946. december 1-én zárta le a földmérést. Ezután már csak házhelyigényléssel fog­lalkozott Házhelyet — ellentétben a földdel — mindenki igényel­hetett, aki tudott 0,25 kg bú­za árának megfelelő összeget fizetni és rendelkezett 2 db faoszloppal (ti. a méréshez). A házhelyek kiosztását négy csoportban végezték. Külön a tisztviselők, hitelesek, föld­művesek és napszámosok ré­szére. Az elosztás húzással történt A parcellákat szá­mozták és a számokat a Nem­zeti Bizottság egy tagjának je­lenlétében kosárból húztak ki. Kivételt tettek Valcsics An­dorrái, aki az aknaszedesnél hősies munkát végzett, Durá- nyi Györggyel, akinek a fele­ségét a németek megölték, va­lamint Rada Károllyal, aki először igényelt A KMP je­lenlevő képviselője azonban a húzásnál szabálytalanságo­kat fedezett föl, ezt jelentette a Nemzeti Bzottságnak, s új­rahúzást javasolt Az naeg is történt. A földosztás megváltoztatta a birtokviszonyokat. A tíz hol­dig terjedő földdel rendelkező kis- és középparaszt réteg ke­zébe került 'a felosztható terü­let 52 százaléka. Eltűnt az úri birtokkategória. A község­ben az osztás lezárása után mindössze egyetlen 100 hold feletti birtokos család volt. A Somssich család, amelynek tagjai a felszabadulás előtt demokratikus magatartást ta­núsítottak, s így a rendelet ér­telmében jogosultak 300 kh. megtartására. A birtokviszo­nyok megváltozása megnövel­te a kisparasztság részará­nyát. Ez a réteg tette ki a birtokosok 67,1 százalékát Az arányszám kedvező volta el­sősorban a nincstelenek föld­höz juttatásának eredménye. > A FÖLDOSZTÁS tovább erősítette a község mezőgaz­dasági arculatát. Aminál is in­kább, mert a helyiipar az ál­lamosításig nem tudott mun­kaerőt fölvenni. A lakosság túlnyomó többsége — 83,1 százaléka — a mezőgazdaság­ban volt foglalkoztatva. Egé­szen 1950-ig, amikor a helyi gyárak, üzemek ugrásszerű fejlődésnek indultak. Laczko András II szovjet villamosítás „ősatyja“ így nevezik a Szovjetunió első és legrégibb vízi energiai­forrását, a volhovi vízi erőművet. Vlagyimir Iljics Lenin már néhány hónappal a szocialista forradalom győzelme után érdeklődött a Henrik Graftio — neves szovjet mér­nök — által készített tervek iránt, s 1918- január 13-án a Népbiztosok Tanácsa el is határozta a vízi erőmű megépí­tését. A volhovi vízi erőmű 1926-ban kezdte meg működé­sét 56 ezer kilowatt kapacitással, Leningrádnak szolgál­tatta a villanyáramot. Az újabb vízi erőművek kapacitása 50—60-szorosa az »ősatyáénak«, ám a volhovi vízi erőmű ma is hűséggel szolgál, mint a szovjet energetika hőskorá­ból való becses emlék. Képünkön: A volhovói vízi erőmű gépháza. 1947 nyarán a cserkészek legképzettebb, viszonylag idő­sebb tagjaiból megalakult a SZÍT helyi szervezete. Az új mozgalom tagjai azonban egy­előre továbbra is tevékenyked­tek a cserkészcsapatban, és jelentősen elősegítették az ott tömörült fiatalok politikai ne­! KUBIKOSOKAT MÉLYÉPÍTÉSI MUN­KÁRA, SEGÉDMUN­KÁSOKAT KOTRÓ- ÉS DÖSERGÉPEKRE BE­TANULÓ GÉPKEZELŐ­NEK (nehézgépkezelői vizsgalehetőség biztosít­va) FÖLVESZ a Földmunkát Gépesítő Vállalat fő-építésveze­tősége, Székesfehérvár. Seregélyesi u. 83. sz. (92521) Mi lesz a felfagyott utakkal? Felfagyott 186 kilometer hosszú út Somogybán abból az 1600-ból, amelyet a KPM Ka­posvári Közúti Igazgatósága gondoz. Április 20-ig ideiglene­sen 53, véglegesen pedig mind­össze 14 kilométert javítottak ki. Mindezeket Tajnaföi Sán­dor, a területi műszaki osztály vezetője közölte pénteken dél­után. Az országos jelentőségű somogyi útvonalakon 98 helyen nehezítik a közlekedést a ká­tyúk. — A munkának — mondta az osztályvezető — eddig leg­nagyobb akadáilya az időjárás volt: a bitumen kötéséhez szá­razság kell, mert ha vizet kap, újra felválik. Kaposvár kor­nyékén emiatt például egyes helyeken tizenegyszer is ki kel­lett javítani a kátyúkat. Törnek a rugók, szakadnak a gumik Ezeknek a gyorsan romló út­szakaszoknak a javításához 30 200 tonna kő kell: eddig a háromnegyed részét sikerült a bányákból elszállítani, s most méter, amelyet naponta meg­csinálnak, nem végleges meg­oldás. Ha nem követi egységes záróréteg — megint csak a szakemberek véleménye sze­rint —, előbb-utóbb kikopik. A szerint — ez már nem akada- bői is. Úthengerből összesen tíz gépellátottság vagy ha úgy A 186 kilométerből 14 kész végleg lyoZza a munkát, kivéve Ka posvér környékét: itt három­ezer tontja kő hiányzik, mert _a komlói bánya nem adott eleget. Ezen úgy próbálnak se­gíteni, hogy a korábban más munkára leszállított követ a már jelzett helyekre viszik. Csakhogy a szállítás sem zök­kenőmentes, annak ellenére, hogy az AKÖV biztosítja a gépkocsikat. A szállítóeszkö­zökből mindig hiányzik né­hány, mert rendkívül sokat áll­nak javítás miatt. Rugótörés­sel, alvázhibákkal, az erős gu­mikopások miatt kerül a ko­csik negyven százaléka sűrűn a javítóműhelybe. Az ok tehát: rosszak az utak. A bűvös kör itt bezárul: van szállítóeszköz és még sincs. Egyetlen megol­dás mutatkozik célszerűnek: gyorsítani kellene a munkát. — Ahogy most halad a mun­ka, annál gyorsabban nem le­het csinálni — mondta az osz­tályvezető. Mit bírnak az úthengerek? Nemcsak teherautókból van — az osztályvezető véleményei kevés, hanem speciális gépek­dolgozik: hatot az igazgatóság, négyet pedig a javításban részt vevő vállalatok üzemel­tetnek. Az igazgatóság hat út­hengerének napi kapacitása — nem tévedés — egy (!) kilomé­ter. S ezen érdemes elgondol­kodni. Az utak — a szakem­berek véleménye szerint — egyre rosszabbak. Tavaszi ja­vításuk évről evre nagyobb összegekbe kerül, s mindig több gépre van szükség. Azt, hogy az idén 186 kilo­métert kell — vagy inkább kellene — szinte rohammun­kában megjavítani, nem lehet egeszen váratlannak tekinteni: az utak állapotából, fekvéséből következtetni lehetett rá. S ha előre ki lehet — megközelítő pontosságggal — számítani, akkor előre föl is kellett volna készülni rá. Erre viszont nem egy tél, hanem hosszú évek álltak rendelkezésre, őszintén szólva egy megyére hat út­henger — napi egy kilométe­res teljesítménnyel — nevetsé­gesen kevés, még akkor is, ha a kátyúk ideiglenes betömésé­re különböző brigádokat is szerveztek. Az a tizenkét kilo­tetszik — a munka termelé­kenységének kérdése a válla­lat belső ügye, de az utak álla­pota, éppen a rohamosan nö­vekvő gépkocsiforgalom miatt — közügy. A határidők — közeliek Nem vagyok gépkocsitulaj­donos, motorom, sőt kerékpá­rom sincs, de sokat utazom, sok gépkocsivezető véleményét ismerem, s tudom azt is, hogy a nagy súlyú jármüvek szapo­rodása miatt egvre romlik az utak állapota. Tudom, sokakat érdekel a kérdés: mikorra ja­vítják ki ezeket a hibákat? — A főútvonalakon május 3Ő-ra, a mellékutakon pedig június 30-a a határidő. Az eddig elvégzett munkát ás az ütemet is figyelembe vé­ve erre szokták azt mondani, hogy: hiszem, ha látom. Kercza Imre SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 197ft, április 3ft

Next

/
Thumbnails
Contents