Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-25 / 96. szám
A Delta legújabb számából Holdon innen, Holdon túl A Föld körüli űrállomásról és a bolygóközi utazásokról egyre több szó esik. A tervek meg valósításához szükséges ÚJ rakétajárművek és rakétahajtóművek fejlesztését évekkel ezelőtt megkezdték — gyakorlati alkalmazásukra rövidesen sor kerül. vezték. Föld körüli pályáról indul majd célja felé, ide hagyományos módon juttatják fel. Alighogy elhagyta bölcsőjét, a Földet, alighogy a,z első idegen égitestre, a Holdra tette lábát, még nagyobb vállalkozásokra készül az ember. A hetvenes években ' Föld körüli űrállomások létesítésére, az évtized .végére, a nyolcvanas évekre pedig bolygóközi utazásokra, a Mars, a Venus elérésére. A merész lépések és a még merészebb tervek reális alapja a rakétatechnika fejlődése, az új feladatoknak megfelelő hajtóművek és üzemanyagok kidolgozása. A tervezett űrállomások személyzete rendszeresen váltja majd egymást, utánpótlást, kap stb. Ehhez ismételten startra kész. sokszor felhasználható rakétákra — űrrepülőgépekre — lesz szükség, amelynek Föld körüli repülését a légiközlekedéshez hasonlóan menetrendszerűvé kell tenni. A bolygóközi utak csak a mainál nagyobb sebességű rakétákkal képzelhetők el. Olyan energiában gazdagabb üzemanyaggal, amely, a máinál nagyobb sebességgel áramlik ki a rakétából, és ezzel nagyobb végsebességet hoz létre Föld körüli pályára két fokozottal juttatható rakéta. A másodikat kell olyanra kialakítani., hogy visszatérhessen a Földre. A léghíjas térben csak rakéta hajthatja, de nem lehet az ismert, hagyományos szerkezet, hiszen nemcsak az utasfülkének,. hanem az egész hajtóműrendszernek épségben kell visszatérnie az űrrepülőtérre. 4 különleges alakú, szárpy nélküli, rakétahajtóművekkel felszerelt repülő szerkezethez, az űrállomásoknak utánpótlást szállító »űrdongóhoz« hosszas áramlástani vizsgálatok vezettek el. A szárny és ejtőernyő nélküli leszállás megoldása után a pályára álláshoz szükséges sebesség elérése a következő lépés. Kísérleteket végeznek nukleáris és villamos rakéta- hajtóművek kifejlesztésére. A nukleáris hajtómű egyik nagy feladatát1 már kijelölték: asztronautákat kell maid szállítania a Marsra és vissza. A villamos haitómű, amellyel feltehetően eljuthatunk majd a naprendszer határára, még gyermekcipőben jár. A nukleáris rakétahajtómű sok tervezett változata közül a fűtőreaktoros változat került megépítésre. Folyékony hidrogén felhasználásával nukleáris energiát alakít'át hővé. Az elérhető hőmérséklet,- vagyis . a felfűtött hidrogén energiatartalma jóval nagyob, mint a ina használatos vegyi hajtóanyagoké. A folyékony ...hidrogént szivattyú nyomja az üzemanyagtankból a hajtóműbe. A hideg hidrogén a fúvóka, és a hajtómű falában áramlik visszafelé, á reaktortérbe vezető nyílásokhoz. Eközben hűti a fúvóka a reaktor falát, védi a túlmelegedés- től, míg saját maga előmelegszik. (Ezt az elvet a mai vegyi rakéták is felhasználják.) A meleg hidrogén egy része »félúton" kilép a hűtőelőmelegítő körből, és a szivattyút hajtó turbinának szolgáltat üzemanyagot. A turbinából kilépve, a repülési irányt szabályozó fúvókákon át távozik. A reaktormagot reflektor veszi körül, »mely szabályozza a maghasadási reakció sebességét, és ezzel a reaktor hőmérsékletét. Az üzemanyag- tartályt és a vezérléfulkét sugárzást árnyékoló /pajzs védi. A hidrogén a reaktormag hosszanti csatornáin áramlik végig a reaktortérben, és eközben nagy hőmérsékletre melegszik föl. A fúvókán kilépve az üzemanyag hőenergiája mozgási energiává alakul át, és így gyorsítja az űrhajót. A NASA és az Amerikai Atomenergia Bizottság közös programjában készülő Nerva nukleáris rakétahajtómű az ismertetett elvet felhasználva, túljutott az előkísérleteken, megkezdték az első kísérleti repülő végső tervezését és építését. A vegyi rakéták esetében megszoktuk, hogy az összehasonlításuk alapja a tolóerő. Az azonos energiafajtát hasznosító rakéták között ez helytálló, de a lényeg a nagy végsebesség elérése. Nagy távolságú űrrepülés esetében nem baj, ha kis gyorsulással, hosszabb idő alatt érik el a .végsebességet, hiszen a megteendő útnák még így is csak kis részén működik a hajtóerő. Ezért a nagyobb hatású energiafajtákkal dolgozó hajtóművek tolóereje egyre kisebb. De míg a kémiai rakétahaj tóművék elérhető kiáramlási sebessége kb. 3 km/s, a nukleáris hajtóműből 8—9 km másodpercenkénti sebességgel lép ki az üzemanyag. A Nerva nukleáris hajtómű tolóerejét kb. 34 tonnára térKiszobrászok a Dana-parton A Parlament alatt, a Duna-parti műhelyben értékes műalkotások készülnek. Itt dolgozik a Kőfaragó és Épületszobrász-ipari Vállalat 15 munkása, aki elsősorban a Parlament felújításával kapcsolatos kőszobrászmunkákat végzi Képünkön: Paál Dezső kőszobrász az időjárás viszontagságai miatt megrongálódott, sóskúti homokkőből készült Báthory István-szobrot faragja fagyálló kemény ‘mészkőbe, eredeti nagyságban. A naprendszer távolabbi tájainak elérésére tervezett villamos hajtóművekkel elvileg minden eddiginél nagyobb ‘ki- áramlási sebességet (10—100 ezer km másodpercenként) lehet elérni. A kísérletek még »csupán« 30-^100 km/s-nál tartanak, és az eddigi villamos hajtóművek tolóereje is rendkívül kicsi, mindössze néhány milligramm. Üzemanyaguk könnyen ionizálható anyag. pl. cézium vagy higany. A tartályból vékony csövön jut a gőzölögtetőbe, majd az ionizáló, kamrába, s ott- a gőzrészecskék villamos kisüléssel pozitív atommagokra (ionokra) és negatív elektronokra hasadnak szét. Az elektronok felfutnak az anód- ra. a pozitív ionok pedig a gyorsítórács villamos terében egyre növekvő sebességgel haladva, a gyorsítórács nyílásain át kirohannak a szabadba. Ez év elején a NASA fejlesztésében készült egyik villamos hajtóműtípus két példányát műholdra szerelve Föld körüli pályára juttatták.: A SERT—II. műhold két kísérleti hajtóművének higany az üzemanyaga. Kiáramlási sebessége kb. 35 km másodpercenként. a hajtómű tolóereje pedig mindössze 3 milligramm. A hajtóművek . működéséhez szükséges 1.5 kW villamos energiát napelemek szolgáltatják. Az első lépéseket már próbálgatjuk, de hosszú még az út, amíg eljutunk a Marson túli repülésekhez szükséges villamos hajtóműrendszerekhez. A repülő- és rakétaiparban a fejlődés ütemére jellemző a közmondásszerű szólás: »Mire felszáll, már elavult.« A Szojuz- és Apollo-kísérletek rakétahajtóművei ezek szerint »elavultak«. A korszerű hajtóművek próbapadon' vannak. Egyik-másik hamarosan lekerül róla, hogy — akkor már »elavult« rakétahajtóműként — új, ismeretlen világok felé indítsa el az emberiség úttörőit. A járási vezetőnek nehéz napja volt. Reggel hatkor már az irodájában ült, beszámolókat olvosott. aztán testületi ülést vezeteti le. Ebédre csak tíz perce maradt, de akkor meg közbejött egy sürgős intéznivaló, és így csak a kocsiban evett tíz deka sajtot, néhány szelet szalámit. Es egy almát, mellyel a gépkocsivezetője kínálta meg. Két, hosszúnak Ígérkező tanácskozás várt rá a járás két legtávolabbi községében. Tíz órakor érkezett vissza a székhelyközségbe. Ólmos fáradtsággal, maró éhséggel, szomjasan. Munkatársai eegy pohár bort javasoltak a főtéri étteremben, ebből aztán szerény vacsora is kerekedett. Pirított májat ettek. Palack bort, szódát rendeltek hozzá. Az értekezletekről beszélgettek, amikor egy alacsony, sovány, fekete férfi áll meg az asztaluk előtt. Kabátja kopott, ingnyaka gyűrött, ioszladozó szélű. Zavart mosolyán, szeme opálos csillogásán azonnal látszott, hogy ivott. Égy darabig állt, várta, hogy észrevegyék, aztán köszönt. — Jó estét. — Szervusz, Sanyi — üdvözölte a régi ismerős hangján a járási vezető. — Téged is lehet látni? — Hát... Egy kicsit hazalátogattam. Hogy mi újság ithon. — Merre vagy? — Százhalombattán. — Nem unod még a csavargást? Miért nem jössz haza? Akad itthon is munkalehetőség bőven! Tanulságok és tennivalók a kaposvári színházi találkozó után < E gy hétig Kaposvárra figyelt a szakmai és a színházszerető/ köz-- vélemény; esténként újabb és újabb előadásra készülődött a kaposvári közönség, amely'ezúttal is rendre igazolta, hogy akar és tud lelkesedni, ha van miért. Külsejében semmi nem jelezte ugyan, hogy van —' a dunántúli színházak IV. találkozója mégis fontos esemény volt. Részben a bemutatók. részben ezek vitáinak tartalma, színvonala miatt Az esemény hatása, eredményessége a két évvel ezelőttihez hasonló. A tavalyi mélyponthoz képest kétségtelenül előbbre léptünk és jó irányban. Ugyanis a dunántúli színházak .találkozóját három -éve a magyar színházkultúra fejlődése és szocialista elkötelezettségű új magyar drámák bemutatása jegyében hívtuk életre. Általános fejlődésről most, sem beszélhetünk. az esemény tartalmából, tendenciájából azonban lépten-nyomon a találkozó eVedeti. eszmei alapgondolatát érzem kicsendülni. Akkor is. ha több tényező ellene szól. Kezdjük talán ezzel. Öt közül csupán a vendége látó együttes hozott új magyar drámát. A Déryné Színház Darvas József első színpadi művével, a Szakadék felújításával jelentkezett; három együttes nem magyar szerzők szocialista tartalmú alkotásait mutatta be. Közülük egyedül a veszprémi Petőfi Színház előadása (Arbuzov Egy boldogtalan ember boldog napjai) keltett csalódást. »Rossz darab volt — megbukott.« És ezen a színvonalas produkció sem segített. A darab vitája azonban rávilágított szocialista színházművészetünk néhány fontos szemléleti, műsorpolitikai fogyatékosságára, így voltaképpen ennek is megvolt a maga haszna. A másik két mű, Brecht Állítsátok meg Arturo Uit és Werfel A Musza Dag 40 napja című alkotás viszont eszmei, művészi értékein túl sajátos hangsúlyt, sajátos memento-tartalmat kapott a fasizmus feletti győzelem negyedszázados évfordulója előtt néhány nappal. Ez mindkét esetben jórészt feledteti, hogy a pécsi és a győri sm'nház nem hazai bemutatóval jött; nem követte á találkozó fontos célkitűzését. Disszonánsnak csupán a hét egyetlen mozzanatát érzem. A díjazást, a díjak elosztását. A zsűri, a Színházművészeti Szövetség tagjai ezúttal sem ragaszkodtak a korábbi elgondolásokhoz. Nem rangsorolták a legjobb alakításokat, illetve rendezéseket, holott ez kívánatos lett volna. Egy kicsit egyenlősdi, egy kissé »jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek«-megoldás volt ez. Időszerű lenne végre feloldani a sértődéstől való görcsös félelmüket; enélkül továbbra is veszélyben a díjazás, a döntések komolysága. O l színházi este — öt előadás vitája. A találko- •Zó jövőbe mutató jelei mindkét soroza tban jelen voltak. Az előadásokról beszámoltunk, részben a vitákról is. Összegezésül ide kívánkozik még a rendezvény egy-két általános, fejlődést ígérő vonása. A délelőtti ankétok vitaindító értékelése, felszólalásai elemzést adtak valamennyi produkcióról. (A tartalmas, szakszerű és tárgyilagos értékelések szakmai segítséget, ösztönzést jelenthetnek a színházak alkotó gárdájának, különösen a rendezőknek. A műilletve produkcióelemzéseken túl több — színházművészetünk egészét érintő — kérdés is fölmerült. Csak néhány példát erre: Többen is fölvetették, hogy /vidéki- színházaink szinte hajszolják az eredeti bemutatókat, hazai ősbemutatókat. Sokszor öncélúan, műsorpolitikai megfontolások nélkül választanak ki műveket, nemegyszer azért, hogy az országos sajtó figyelmét magukra vonják. Évek eltelnék ugyanis, amíg a szakmai és az országos sajtókritika »rátekint« egyik-másik vidéki együttesre. Ugyanakkor éveken ' át mellőznek jó néhány, igazán szóra érdemes vidéki produkciót vagy kimagasló egyéni alakítást. Sok szó esett a színházak egy régi fájó pontjáról is: a kritikák irodalom*- és nem színházköz- pomtúak; csupán kis részben vagy felületesen elemzik . a produkciókat. Osztatlan egyetértést keltett Molnár Gál Péter véleménye: »A színházi kritikát a közönségnek írjak. Alapvető feladat megtanítani a közönséget színházat nézni.« Az őszinte, alkotó vitalég- / kör volt egy másik fontos jellemzője ennek az idei , találkozónak. A kertelés nélküli véleménycsere jegyében és személyeskedés nélkül hangzottak el a legkülönbözőbb észrevételek, bírálatok, A felszólalásokat általában az alkotó munka iránti felelősség és egymás művészi törekvéseinek a tisztelete hatotta át még az egyértelműen nem tetsző bemutatók elemzésében is. Ironikus sziporkák és ri- posztok helyett átgondolt, megalapozott érvek és ellenérvek csaptak össze. És ez a légkör, úgy látszik, jótékony hatású lehetett a bírálatok fogadtatására is. A dunántúli színházak IV találkozója nem , tükrözte eredeti célját, Nem tudott hozzávetőleges képet sem adni a mai magyar drámákról. (Jóllehet' például két izgalmas íllyés- dráma is tarsolyukban volt; Pécsnek a Tiszták. Veszprémnek a Malom a Séden.) Az előadások színvonala, a viták jó légköre a további fejlődés alapja, ígérete lehet. Ehhez többségében új magyar darabokra volna sízükség a kaposvári találkozón. Ösztönző lehetne a rendező szervek közös felhívása, kiírása már a jövő színházi évad elején : célszerű és ösztönző erejű díjazási feltételekkel, az új magyar művek színpadra állítása érdekében. Wallinger Endre Padszomszédok — Iszen éppen ez az! Már régen meg akartalak keresni, de hát... — Mi az a de hát? Tudhatnád, hogy mindenki előtt nyivta az ajtóm, és az utcán is elcsíphetsz, akármikor. Elvégre padszomszédok voltunk a polgáriban, nem? — Igen, igen... Ezért Is gondoltam már régebben, hogy megkérdezlek, mit tudnál segíteni vagy ajánlani. — Na, gyerek, húzz ide egy széket. Hozatok egy kávét, jó? Szóval, választékból nincs hiány. Attól függ, hogyan tudjuk összeegyeztetni igényeidet a lehetőségekkel. Most mennyit keresel? — Nyolc nyolcvan órabért. Kilencért hazajönnék. Félszeg mosollyal, ajkait idegesen nyalogatva várta a hatást. — Kilencért. .. Hm. És mihez értesz? — Mindenhez. Vasbetonszerelés, hegesztés, még a zsaluzás is megy. \ — Szakmád valamelyik? — Tudod, éppen itt a baj. Hogy nincs papírom. Sajnos. Egyikről se. — Miért nem szerzed meg? Ha már annyira ismered a szakma gyakorlatát. — Tudod, hogy van ez már ebben a korban. Amikor az ember elérte a negyvenet. Állandó nehéz meló meg minden .... Pillanatnyi szünet után kapta a kérdést, de nem sértődött meg: — Iszol még? — Mostanában nem. Csak ma este, hogy hazaértem, aztán a vonaton össze találkoztunk a régi haverokkal. Bementünk a vasúti vendéglőbe. Különben nemigen ... Néha ... de sokat nem. — Akkor meg igazán mozdíthatnál magadon. Sokan tanulnak munka mellett magasabb szinten is. — Tudom, te is elvégezted az egyetemet. De az más. Irodából, ugye. Nem is lehet ösz- szehasonlitani. — Együtt indultunk. Egyszerre vettük kézbe a polgári iskolai bizonyítványt. És ha jól meggondoljuk, te még könnyebb munkakörbe kerültél, nagyobb lehetőségekkel, mint én. Mert -azért más az asztalosműhely és á bolti munka, a kiszolgálás. Népi? — Még a bizonyítványunk is egyforma volt. Pajtás! Tudom. Rajzból meg énekből kaptunk kettest asupán, a többi egyes! Szóval, a mostani ötös. És én itt vagyok. Sok mindenhez értek, de nincs papírom. Érted te ezt!? Nincs semmiről papírom! Pedig a kezem..: Megkérdezhetnéd, milyen bonyolult munkákat bíznak rám! De szakma nélkül tekergek a nagyvilágban. Nem tudom semmire vinni az életben. — Ügy emlékszem, a kereskedői szakmában félszabadultál. — Igaz. De kirúgtak. Egy kis csekélység miatt. — Persze. Ittál. — Ittam, mert a feleségem elhagyott. — Te! Ez már utána volt. Nem? — Na igen, de hát már, ugye, addig is ... — Figyelj rám, Sanyi! Segítek, de csak úgy, ha összeszeded magad. Ha önmagadért felelősséget tudsz vállalni, keress meg! Most pedig, ne haragudj, haza kell mennem, mert hajnalban Pestre indulok. Szervusz. — Szervusz, édes pajtikám, és ne haragudj, hogy így megszólítottalak. De, gor.dol- tam, mégiscsak padszomszé ■ dók voltunk a polgáriban: Nem igaz? Elnézést a zavarásért. Visszament a társaságához. Az asztalon sörösüvegek, konyakos poharak. Gyorsan töltöttek neki... — Honnan ismered ezt a fejet? — faggatják. ■ — Együtt jártunk iskolába. Padszomszédok voltunk. Látjátok, ilyen az élet; ő fölfelé, én lefelé. Pedig még a bizonyítványunk is azonos volt! Értitek ti ezt? A pajtikám doktor valaki, szolgálati gépii öcsin jár. Én meg egy vacak papírt nem tudok s'zerezni, amivel igazolnám, hogy értek a vasbetonszereléshez meg mindenhez. Hát igazság ez? Mondjátok meg ti, arany haverjaim, akiket annyira tisztelek és szeretek, van ebben valami kevéske igazság is?... Paál László SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 197«. április 25. N.
