Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
Februar elsejével egy fiatal pedagógus, Tóth hajós vette át a klubkönyvtár irányítását, aki itt született, nevelkedett és most itt is tanít. Személyében egy lelkes, értő népművelő került a klubkönyvtár élére. Művelődési élet Kísbárapdtiban Mindenki egyet akar K isbárapáfc egyetlen városhoz sincs közel. Kanyargós utakon eléggé körülményesen lehet megközelíteni. Amióta azonban közigazgatásilag Bonnya és Fiad is hozza tartozik, s a termelőszövetkezet földjét, is a három falu emberei művelik, egyik helyen sem érzik elzárt világnak falujukat. És együttesen fáradoznak azon, hogy jobb művelődési lehetőségeket teremtsenek az itt élőknek. K isbárapátiban a vezetőik egyet akarnak: megtartani az embereket, színvonalasabban szórakoztatni a falu népét, emelni a tsz-tagság szakmai és általános műveltségét. A községben nemrégen adták át a gyönyörű, új Mub- könyvtárat. Egy ideig azonban csak a nevét viselte az épület Tartalommal már nem sikerült ugyanúgy megtölteni, több okból A jelen azonban mindenért kárpótolja az ide érkezőt A klubkönyvtár ajtói kitárultak, s úgy látszik, a ház a szó legnemesebb értelmében a falu művelődési központjává lett sősorban a három község állattenyésztési szakemberei látogatták sokat a klubkönyvtárat. Itt tartottak előadást az állattenyésztésről, az állatgondozásról, a takarmányozásról, a takarmánytermesztés, az állatértékesítés és az állategészségügy néhány fontosabb kérdéséről. A tájékoztatókat kiterjesztették a háztáji gazdaságokra is, így csaknem az egész lakosság érdekelve volt. Terveztek egy KRESZ-előadást is a tsz fogatosai és gépjárművezetői részére. A tsz és a művelődési ház között szoros kapcsolat alakult ki. A tsz vezetősége semmitől sem zárkózik el, megértette a klubkönyvtár küldetését, és partnerének, segítőtársának tekinti a helyi népművelőt. Ö viszont ügyesen csaknem az egész falut bevitte már a klubkönyvtárba. A faluban hagyományai vannak a színjátszásnak. És mivel a színjátszó csoportot meg a régóta működő vegyes kórust is ő vezeti, szinte minden ember a klubkönyvtárban tölti összes szabad idejét. A színjátszók jobbára fiatalok, a kórus tagjai között azonban sok idős embert is találunk, mint i Imre József mozigépészt, Horváth István MÁV pályamunkást vagy Botos Ferenc tsz-traktorost. Szeretnek olvasni, színházba, moziba járni és főleg szerepelni. Olyan műsorokat állítanak össze, amelyekben a kórus és a színjátszók együtt léphetnek föl Bejárják a környéket i&. Hefler Jenától, a tanács vb- elnökétől tudom, hogy amióta Tóth Lajos átvette a ház irányítását, szinte lesik, várják az emberek, mikor történik valami a klubkönyvtárban. Mit mond nekünk a tényeken kívül a Kisbárapátiban kialakult művelődési élet? Azok a föltételek, amelyekkel ők dolgoznak, nagyon sok helyen megvannak. Csak az akarat, a tenni vágyás, a falu vezetőinek korszerűbb gondolkodása hiányzik. Az együttes tervezés, az együttes munkálkodás. És egy jó népművelő, aki nem mulaszt «1 egyetlen alkalmat sem, hogy művelje, nevelje az embereket. A zokat akiknek fejlődéséért tudásuk gyarapításáért felelősséget vállalt, amikor erre a pályára lépett Bán Zsuzsa Várja a látogatókat a Baralla csepÉiarlans Az aggtelek-jósvaföí Baradla cseppköbarlang tavaszi pompájában várja a látogatókat z év többi időszakában rendszerint viztelen Styx patak medrében csobogó víz, a csillogó cseppkőcsodák küiönlegs élményt nyújtanak a látogatóknak. F ebruárban megalakították a három község gazdasági és tömegszervezeti vezetőinek a klubját Tagjai első ülésükön elhatározták, hogy még a nagy tavaszi és nyári munkák beállta előtt legalább egy részét pótolják annak a munkának, amelyre ez a szép létesítmény kötelezi a falu vezetőit A feladatokat elosztották egymás között Fehér Lajos, az egyesült Kossuth Tsz elnöke a tsz nevében kért támogatást. A beszélgetést a tervkészítés követte, és szinte néhány napon belül egyhónapos rendezvénysorozat színhelye volt a klub- könyvtár, A tsz állattenyésztési gondokkal küzd, ezért elÖten és az izzó parázs Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer Kaposváron öt fiú. Korban körülbelül hasonlóak voltak, de az idősebb is megértette a fiatalabbat, mert közös volt a szenvedélyük, közös volt az elhatározásuk. Zenélni akartak. Zenekart alakítani, jó beatot produkálni és megnyerni a tizenéves lányokat és fiúkat muzsikájuknak. Volt, aki tanult, volt, aki dolgozott, így délutánonként jöttek össze valamelyiküknél, hogy az elektromos hangszerekkel megőrjítsék a papát, a mamát és a szomszédokat. A fiúk szegények voltak, de nagyon akarták a zenekart, a felszerelést, a pódiumot, a sikert. Tavaly sikerült meghívatniuk magukat egy osztály- bulira, ahol hat számot játszottak és megtapsolták őket. Ez volt az első felépésük, s azóta a kaposvári úttöröházban minden szombat délután ők muzsikálnak. Deutsch István dobol, Petényi Zoltán, Petényi Miklós és Németh Gábor pengeti a gitárokat, Bárdos Attila énekel és püföld a csörgődobot. — Valamikor zongoráztam. Egy évvel ezelőtt vettem a kezembe először gitárt — mondja a zenekar vezetője, a húszéves Németh Gábor. — Minden különösebb zenei alap nélkül vágtunk neki, de azóta bújjuk a zeneelméletet és a kottákat. Sikerült eljutnunk a pódiumig A zenekar neve: Glowing embers — izzó parázs. Ha egyelőre más nem is, de a jó muzsika iránti igény ott izzik mindegyik fiúban. Na meg a táncoló tinédzserek láha alatt, akiknek láthatóan tetszik a zenekar játéka, dülöngélnek is a ritmusra szaporán. — Mibe kerül egy új, bemutatkozó együttesnek színpadra állni? — Sokba — válaszolják kórusban. — A felszerelésünk harmincezer forintot ér, de még koránt sincs meg minden, s persze a minőségen is akadna javítanivaló. Ma már letűnőben vannak az után jászó együttesek. Üjat hozni, saját számokkal előállni — ez a követelmény. A «-parazsaknak« egyelőre négy saját számuk van, de lesz majd több is — állítják. — Milyen stílust képviseltek? — Most keressük egyéniségünket. A lassú, melodikus blues stílust szeretjük, s reméljük, hogy tudjuk is jól játszani. Most az a legfontosabb számunkra, hogy a közönség megismerjen es elfogadjon bennünket. Szerda délutánonként «Guriga« és együttese játszik az ifjúsági házban, ök a konkur- rencia. A Glowing embers bemutatkozására eljöttek, s ahogyan észrevettem, tetszett nekik a zene. — Gurigáéknak a kisujjuk- ban van mindaz, amit mi most kezdünk csak tanulni — mondta Németh Gábor, s ez a sportszerű nyilatkozat még rokonszenvesebbé tette a zenekart és vezetőjét. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Kaposváron öt fiú. Korban körülbelül hasonlóak voltak, de az idősebb mindig megértette a fiatalabbat, mert közös volt a szenvedélyük, közös volt az elhatározásuk. Zenélni akartak. Ez az akarat felszíthatja a Glowing embers tüzét. 8.G. A lánynak nem láttam az arcát. Mögöttem ült a zsúfolt buszban, hátát fordítva felém. De szavait akaratlanul is végighallgattam. A hangokból ítélve egy középkorú férfinak magyarázott, akinek nem jutott ülőhely. A lány képesítés nélküli falusi óvónő. Szenvedéllyel, szüneteket alig tartva beszélt. A férfi csak néha szólt közbe, láthatóan nem akart vitatkozni. Ha szólt is, nagyon halkan: érezhetően res teilte a busz nyilvánosságát — Tessék megmondani nekem, miért tartanak engem a társaim csodabogárnak? Miért mosolyognak rajtam, amikor én mindent komolyan gondolok és teszek; amit hiszek, aszerint cselekszem. Őszintén, teljes szíweL Akármilyen furcsának tűnik, engem igenis érdekel a politika, minden, ami ebben az országban és az egész világon történik. Véleményem van az eseményekről, és a lehetőségeim szerint igyekszem is valamit mozdítani, ha már egyszer megszülettem. Miért korszerűtlen az ilyesfajta magatartás? Elavult, megmosolyogtató? Amikor ennek kellene természetesnek, általánosnak lennie, és éppen a fiatalok körében! És ezzel szemben mit tapasztalok? Ha odaállok a KlSZ-taggyülés elé, érdektelen, sót cinikus tekintetekkel találkozom — ha egyáltalán szíveskednek .megjelenni —, amikor én a nemzetközi helyzetről, a munka versenyről. valamilyen mozgalomról. társadalmi tevékenységről és hasonlókról beszélek De még a közvetlen érdekeikért sem Ellesett lépnek egy felet sem! Tavaly addig hadakoztam, míg kaptunk egy kis helyiséget. Nem nagyot, de legalább kizárólag a magunkénak mondhattuk Rendbe kellett volna tenni. Azt hiszi, él tudtam érni, hogy a tagok közül valaki is vállalkozzon erre a munkára? Pedig akadt köztük kőműves, mázoló, lakatos, minden. Végül a tsz főkönyvelője szánt meg — odajár a kislánya az óvodába —, és a saját brigádjukkal elvégeztette a munkát. Most már mindenkinek jó, hogy van. De hogy tegyenek is érte valamit?! ... Tanulom a marxizmust, most vizsgáztam nemrég filozófiából. Elhatároztam, ha végzek, beiratkozom a szakosítóra, mert kedvelem ezt a tudományt De miért nem úgy van minden a valóságban, ahogyan a klasszikusok leírták? Képtelen vagvok megérteni, hogy az olyan egyszerű alapigazságokat, mint a marxizmus elvei, miért nem lehet mindenkinek ep ésszel felfogni és követni, aszerint élni. Mondom ezt a múltkor a nagybátyámnak — ismeri, gimnáziumi igazgató és nagyon büszke hajdani NÉ- KOSZ-vezetői múltjára —, de gyorsan kifizetett. Hogy a társadalom bonyolult, sosem az történik, amit az egyes emberek akarnak, és a mozgás, a változás meg a többi. És hogy ebben a korban mindenkinek vannak illúziói. De az enyém legalább pozitív töltésű — vigasztalt. Csakhogy ez engem nem eléMAI KOMMENTÁRUNK Otthonteremtés Viszonylag rövid közlemény adta hírül, hogy a >párt és a kormány együttes, kibővített ülésén megtárgyalták a tanácsi munka helyzetét, körének kibővítését, a választási rendszer továbbfejlesztését, valamint a lakásépítés lehetséges növelését, a lakáselosztás és fenntartás rendjét, ezzel összefüggésben a lakbérek jövő év közepén esedékes új megállapítását. Teljességgel érthető, hogy a közvélemény nagy érdeklődéssel fogadta a bejelentéseket. És bár a megjelent dokumentum e tevékenységek fejlesztésének, javításának csupán főbb elveit határozza meg, az a körülmény, hogy e kérdések napirendre tűzésének fontossága és időszerűsége már jó ideje széles körben ismert, sőt elismert, csak növelte az érdeklődést. Egyébként valóban szinte minden családot, minden állampolgárt érintenek az említett tanácskozáson megvitatott problémák. Legfőképpen a tanácsi tevékenységre igaz ez a megállapítás, mert az ma már országszerte igen sok szállal kapcsolódik az egyéni és közösségi élet megannyi formájához, megnyilvánulásához, és most arról van szó. hogy e kapcsolatot még általánosabbá, szorosabbá és főleg még gyümölcsözőbbé tegyük. Azt mondja a közlemény, hogy a tanácsok hozzájárultak a néphatalom kiépítéséhez, következésképpen munkájuk továbbfejlesztése tovább erősíti a nép hatalmát, beleszólását falujának, városának ügyintézésébe. Hogyan valósítható ez meg?- Ha erősödik a tanácsok nép- képviseleti jellege, ami viszont a választási, közelebbről a tanácstagok választási gyakorlatának ugyancsak most tárgyalt fejlesztésével függ össze. Több jelölt állítása és azonos esélyű indítása a helyi, tanácsi választásokon éppúgy hozzájárul a népakarat megvalósításához, a szocialista demokrácia fejlesztéséhez, mint az országgyűlési választási rendszer ilyen irányú tökéletesítése, ami ugyancsak esedékes. Mindez teljesen egybevág a gazdasági reform célkitűzéseivel is, hogy a demokratikusan választott helyi népképviseleti, önkor* mányzáti testületek kezében összpontosuljon minden olyan hatósági, igazgatási és természetesen gazdasági, szociális és kulturális tevékenység, amelyet helyben lehet a legcélszerűbben. és a legeredményesebben megoldani. Sokan úgy gondolják, hogy ilyen körülmények között « központi, országos hatóságok, szervek »kiszállnak,« mindezen ügyek intézéséből, fontosságuk összezsugorodik, hovatovább nem is igen lesz szükség rájuk. Holott ennek csaknem a fordítottjáról van szó, nevezetesen arról, hogy az országos intézmények, mindenekelőtt a minisztériumok elvileg ugyan, de ténylegesen irányítsák, szervezzék és hangolják össze á helyi államigazgatási és gazdasági munkákat, mert ez az előfeltétele, hogy minden község és város úgy dolgozhasson a vxa- ga boldogulásáért, hogy ezzel az országnak is jól szolgáljon. Ugyanez ■ fordítva is igaz: vegyék a vállukra a tanácsok mindazoknak a jogköröknek és feladatoknak _ a terhét és a gondját, amelyék valóban őket illetik, de ezt országos felelősséggel tegyék. Nem véletlen, hogy mindinkább helyi hatáskörbe kerül a lakásépítés és gazdálkodós is, amelyről'a párt és á kormány hamarosan nagy jelentőségű állásfoglalást tesz közzé a most nyilvánosságra hozott elvek szerint. A cél lát- nivalóan az, hogy a lakbér- emelés ne terhelje a családokat, de segítse elő, hogy minden család mielőbb a jogos igényeinek megfelelő Lakáshoz jusson, és legyen elegendő anyagi erő a szépen növekvő lakásvagyon megőrzésére. Egyszóval, akár a jogok, akár a felelősség, akár a teendők oldaláról vizsgáljuk a tanácskozáson megvitatott, látszólag egymástól távol eső kérdéseket, kitűnik, végül is nagyon közel állnak egymáshoz. A szocialista építés eddigi eredményeire támaszkod- va, egyik legfontosabb célunkhoz keressük a legrövidebb utat: hagy minden értelemben igazi otthonra leljen, minden becsületes, dolgozó ember a hazában. B. X gst ki! És főképpen: nem nyugtat meg! Miért? Bele lehet törődni abba, hogy az igazgatóm ösz- szeveszik párttagsági díjának fölemelése miatt a beosztottjával? Aki történetesen pártvezetőségi tag? Amikor minden mellékest igyekszik saját magának, a feleségének és a vejének juttatni A községben is meg az iskolában is! Vagy ott van a másik eset, az óvoda tavalyi tatarozása. Odajön egyszer a gazdálkodási előadó az egyik barátjával, kéri a hajdani istálló — amit raktárnak használtunk — kulcsát, hogy kiad kölcsönbe három zsák cementet Hegy két-háram hét múlva megadják. Azóta a munka befejeződött, de a cement nem került vissza. Nem sokkal később a kocsmából jöttek ki együtt. Mondtam apámnak — ismeri, tizenkét óv óta párttitkára a falunak — én ezt kiborítom valahol, mert nem tudom lenyelni. Képzelje, mit mondott! Hogy lassabban a testtel, kisasz- szony! Nem kell a falnak fejjel rontani! Meg ilyesmiket. Mondom neki: — Apám, már te is így nyilatkozol? — De nyugodt maradt, higgadtan arról magyarázott, hogy nem szabad forrófejűnek lenni, hanem mindig meg kell nézni az összefüggéseket is. Aztán azzal folytatta, hogy egyébként is kár ilyen kis dolgokból ügyet csinálni. Mert — azt mondja — lehet, hogy kiderülne a te igazságod, de addig esetleg tönkremenne! a küszködésben, emberekkel kerülnél szembe, energiád, szabad időd menne rá, amire így vizsgák előtt amúgy is nagy szükséged van. Másrészt te itt akarsz maradni — mire mondtam én, hogy nem vagyok idekötve, ha itt is születtem — na mindegy, ha el is mégy, addigra sikerül kialakítani a rossz híredet. Hogy összeférhetetlen, furkáló vagy, elviselhetetlen meg a többi. Azt ajánlom, lányom, hogy máradj veszteg, tedd a dolgodat. A sajátodét. Hát most mit szól ehhez? Én nem így képzelem el á forradalmárokat, a kommunistákat. és ezt meg is mondtam apámnak is. Ö csak mosolygott, megértőén, kicsit fölényesen, és azt válaszolta, hogy tíz év múlva én is másképp látom a világot. De tessék megmondani: miért? Megváltozik a világnézetem? Elpárolog a hitem? Amiben nevelkedtem és amit később, most, ezekben az években igyekszem tudományosán is megalapozni? Idomulok az élethez? Alkalmazkodásra kényszerítenek a körülmények? Vagy a családi helyzetem nem engedi meg majd, hogy egyél talap kilépjen gondolatom, érdeklődésem, törődésem a szűkebb munkaköröm határán? Húszéves vagyok. Tíz év olyan nagy idő? Hogyan képes alapjában megváltoztatni az ember egyéniségét? Leszálláshoz készülődtünk. Ahogy a táskámért nyúltam, lopva megnéztem a lányt Barna, kissé kövérkés tucat- arc. Gyors mozdulatokkal igazította magán a sálat, aztán eltűnt a leszálló, utasok forgatagában. Paal László 9SOMOGYI SÉPLAP Saesrda, 19?®, április 22.
