Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

Ha a párt kérné, újból kezdeném... | Zárszó és díjkiosztás Néhány napja már nyugdíj­ban van. Pihennie kellene, hogy megrongált egészségét helyreállítsa, hogy igazán él­vezni tudja hosszú munkás­életének g- ■"'•nőiesét. De ép­pen úgy bejár munkahelyére, mint amikor még felelős ve­zetője volt a Somogy megyei Lapkiadó Vállalatnak, s azon fáradozik szüntelenül, hogyan tudna minél többet segíteni... Nyugtalan természetű em­ber Szabó Gábor. Az élet ko­rán arra szoktatta, hogy dol­gozzon, saját maga keresse meg a kenyérrevalót. Mis­kolcon, az Avas tövében, a vasmű szomszédságában szü­letett. Ott szívta magába — testvéreivel együtt — már ap­ró gyerekkorában a gyár le­vegőjét. Édesapja, testvérei és barátai is nehéz fizikai mun­kát végző emberek voltak, munkás lett ő is. És az maradt érzéseiben még akkor is, ami­kor a párt más feladattal bíz­ta meg. A harmincé» évek közepén Budapesten, s aztán Csepelen kereste megélhetését. Testvé­reinek barátai, munkatársai között sok volt a szociálde­mokrata, így hamar kapcso­latba került a munkásmozga­lommal, amelytől aztán nem is tudott elszakadni soha. Kal- micz Béla, Orosz Lajos, Nagy József és más, nála idősebb, tapasztaltabb emberek ismer­tették meg vele, hogy miért is küzdenek, harcolnak a munkások a párt soraiban, s vállalta azután ezt a harcot ő is. A felszabadulás első pilla­nataitól kommunistaként állt az újjáépítésért, egy új tár­sadalomért lelkesedő munká­sok élére, s küzdött azért, hogy valamennyiük megélhe­tése jobb legyen. Vasárnapon­ként falura járt, segített el­tüntetni a háború nyomait, s közben agitált, terjesztette a párt szavát, segített megértetni a kommunisták célkitűzéseit Meglepődött amikor 1948 te­lén a pártközpontba hívtak, s azt a megbízatást kanta, hogy legyen függetlenített pármun­kás, segítsen a vidéken erősí­teni a pártot. Somogyba, Nagyatádra került. Soha nem járt itt, csak a munkásmozga­lomban szerzett ismeretei alapján tudta, hogy a paraszt- és munkásmozgalomnak mi­lyen mély gyökerei vannak ebben a megyében. S noha az ország más táján született, úgy látott munká­hoz, mirtha hazaérkezett vol­na. Rövid idő múlva a járási pártbizottság titkára lett, s ezt a feladatát tíz éven keresztül látta el. Kerékpáron, motoron járta a falvakat, igen gyak­ran késő éjszaka, nemegyszer hajnalban került csak haza. Tanácsválasztás tsz-szerve­zés, — rengeteg megoldásra, végrehajtásra váró feladat akadt. S bizony jó néhány közülük népszerűtlen, hálát­lan. 1958-ban a megyei párt- bizottságra került, 1963-ban nevezték ki a lapkiadó válla­lat igazgatójává. Hétéves te­vékenysége alatt a Somogyi Néplap példányszáma 33 000- ről 46-47 000-re fejlődött. Befejezetlen beszélgetés Szárszón A III. ORSZÁGOS József Attila szavalóverseny hosszabb szünetében, a selejtező után és a döntő előtt költő-versmondó találkozót rendeztek a helyi ál­talános iskoláiban. A program szervezői azt remélték, hogy az érdeklődés középpontjába majd a mai magyar költészet kerül; erre inspirálják a jelen­levőket a részvevő költővendé­gek, Fodor András, Somlyó György és Tüskés Tibor író is. Az első periférikus kérdés után a fiatal versmondóik na­gyot fordítva a beszélgetés irá­nyán, a szavalóversenyre te­relték a szót Sajnos, a zsűri tagjai nem voltak jelen, ők a döntő részvevőivel az esti üsort állították össze. De már nem lehetett az árnak gátat vetni... A szárszói szavalóverseny értékeléséhez sokban hozzáse­gített ez a parázs vita. Igaz, hogy a panaszosok, a selejtezőn kiesett vensmondók voltak itt a hangadók, de kimondott részigazságukat figyelembe kell venni, hogy továbblépjünk Szárszón a következő években. Arról esett szó, hogy a zsűri — és a különböző szavalóver­senyek zsűrije — milyen ; -ányba tereli a fiatal vers­iondókat? Ugyanis — vetették öl — azokat a produkciókat ászesítették előnyben, ame­lyekre előadóművészeirik is­mert tolmácsolása nyomta rá bélyegét a leginkább. A zsűri is szóvá tette, hogy a fiatalok nem felfedező mó­don választották ki az elő­adásra hozott verseiket, hanem az előadóművészeik »slágereit« mondták. Ezért is szűkült le a repertoár, és ezért is halvá­nyabb a fiatalok egyéni vers­mondó törekvése. A ZSŰRI következetlensége miatt saját csapdájába esett. Mást mondott és mást valósí­tott meg a gyakorlatban — panaszolták a versmondók. Többségében rutinos fiatalok vettek részt a szárszói országos szavalóversenyen, gazdag ta­pasztalatokat szereztek szerte az országban az értékelések sokféleségéről. Könnyen en­gedek annak a csábításnak, hogy elhiggyem, azért is volt színtelenebb a III. szárszói ta­lálkozó, mert színeiket otthon hagyták a versmondók. Egyoldalú lenne ez a véle­mény, azonban, ha nem ten­nénk hozzá, hogy az iskolák, a fiatalok is tehetnek az elszür- külésiről. Nem akarom azt mondani, hogy a »tehetség mindent elsöpör«, de bőven akad példa az eddigi szárszói tapasztalatok között arra, hogy igenis: a felfedezés útja nincs elzárva a vensmondók előtt, ha nem uralkodik el raj­tuk egyfajta beletörődés. Noha emelkedett az átlagszínvonal — nem volt túl rossz és kiugró produkció sem — mégsem le­hetünk elégedettek azokkal a műhelyekkel, amelyekben fia­tal versmondóinkkal foglalkoz­nak. Mintha nagyon is kicsú­szott volna az iskolák kezéből a versmondó kultúra ápolása, átadták volna teljesen ezt a feladatot az amatőr mozgalom­nak. Pedig, egyformáin szük­séges mindkettő. FIATALJAINK műveltsége is lemérhető egy-egy ilyen szavalóversenyen, Értelmileg képesek költészetünk tolmácso­lására, értik, amit mondanak. De ehhez ritkáin párosul ér­zelmi telítettség is. Ezért is keveset adnak a vers játékára. Mintha tájleíró, vidámabb hangszerelésű verssel nem le­hetne versenyt nyerni — ez a szemlélet uralkodott el a fiatal versmondók körében. Tisztázásra szoruló kérdé­sek. A költő-vesmondó találkozó befejezetlen beszélgetését ki- nek-kinek folytatnia kell. A versmondóiknak önmagukkal és tanácsadóikkal, a szakembe­reknek pedig egymás közt, va­lamiféle közös álláspont kiala­kításáért Hórányi Barna Tizenkét éves korában, gye­rekfejjel kezdett kenyeret ke­resni. S ma 58 évesen, ami­kor megrendült egészségi álla­pota a pihenést igényelné, sem tud tétlenül meglenni. Ma is fülemben csengenek azok a szavak, amelyeket né­hány nappal ezelőtt, nyuga­lomba vonulásakor mondott: — Pártmunkás voltam ne­gyedszázadon át. s az mara­dok, amíg erővel bírom... Ha szükséges, amikor csak lehet, jövök és segítek, részt válla­lok ezután is a feladatokból. Szabó Gábor egyike azok­nak a kommunistáknak, akik az első pillanattól kezdve lát­ták, tudták, milyen felelősség­gel tartoznak ezért a rend­szerért. Ez a felelősségérzet készteti ma is szüntelen te­vékenységre. — Ha a párt kérné, újból kezdeném — mondja, s ezt a hitvallását eddigi munkássá­ga fényesen igazolja. Mun­kásságát több kitüntetéssel ju­talmazták: a Munka érdem­rend, a Munkás-paraszt Hata­lomért Érdemérem, a Szabad­ság Érdemrend, a Szocialista Hazáért Érdemérem tulajdo­nosa. Megérdemelten büszke ezek­re a kitüntetésekre Szabó Gá­bor elvtárs. A legbüszkébb azonban arra, hogy egyre job­ban megvalósulnak azok a cél­kitűzések, amelyekért küzdött a múltban, s amelyekért a felszabadulás első pillanatai­tól harcolni kezdett... S zalai László Befejeződött a dunántúli színházak IV. találkozója F okozott érdeklődés fo­gadta a vendéglátó együttes, a kaposvári Csiky Gergely Színház együt­tesének előadását, Hubay Mik­lós Tüzet viszek című drámá­jának péntek esti bemutatá­sát. Ennek sikeréhez képest mélyebbre ható véleménycsere azonban nem alakult ki a teg­nap délelőtti ankéton. A mű, illetve az előadás rangját, ér­tékeit általában minden felszó­laló elismerte, hangsúlyozta. Molnár Gál Péter kritikus, a Népszabadság munkatársa ér­tékelte a kaposvári bemutatót. »Jellegzetes, zárt felépítésű Hubay-dráma ez, amely a negyvenöt utáni parasztértel­miség sajátos, két társadalmi közeg' közti vívódását ábrázol­ja. Igényes munkával kidolgo­zott, gyönyörű produkciót lát­hattunk« — mondotta vitain­dítójában, majd részletesen elemezte a rendezés, valamint a szereplők teljesítményét. El­mondta, hogy benne bizonyos hiányérzetet keltett a szerelem­nek, a főhős művészi zseniali­tásának és a két fiatal felmor­zsolódásának ábrázolása. Lacz- kó Mihály rendezése azonban megteremtette azt, ami drama­turgiai szempontból hiányzott a darabból. Dicséretet kaptak Jánosa Lajos gondosan előké­szített színpadképe, Poós Éva finom, halk árnyalatú ruhái, a két főszereplő teljesítménye, és kiemelte: Nagy Anna Margitja Tímár Éva átveszi a női alakítás díját a zsűri elnökétől. összetettségében kimagasló, rendkívüli tehetségű alakítás. Hiteles figurát állított elénk a többi szereplő: Takács Anna, Varga Tibor, Garay József és Koltai Róbert is — mondotta. Székely György és Rajk András az alaphelyzet szélső- | séges jellegét, hiányzó, illetve nem elég erős társadalmi mo­tiválását kifogásolta, a szerző pedig írói alkotóműhelyének titkairól vallott felszólalásá­ban. A közös összefogás kórusa Már távolról hallani, hogy megkezdődött a próba, ötven fiú és lány énekli Liszt örök szépségű ünimepi dalát, az egység ifjúsági klubjában. Próbát tart a Latinka vegyes kórus. Melletünk a díszes vit­rinben serlegek, oklevelek, ju- talomtárgyalk — a kórus alig másfél esztendős működésének elismerései. — Hogyan sikerült ilyen rö­vid idő alatt jelentős sikereket elérniük? — kérdezem Kalo- csay István őrnagytól, a házigazdától. — Az első és legfontosabb egy műkedvelő énekkar ese­tében az önkéntesség. 1968 novemberében kezdtük szer­vezni a kórust, és a nyolcvan jelentkezőből végül harminc maradit. A kórus vezetője Somoss István, a Csiky Gergely Szín­ház karnagya. — Eleinte csak egyszólamú nép- és katonadalokat tanítot­tam, közben rendszeres ének- technikai, hangképzési gya­korlással ... Olvasom-: 1969. március: arany oklevél a honvédségi kisegyüttesek fesztiválján; áp­rilis: a néphadsereg kórusfesz­tiválján a fődíj elnyerése; fel­lépés a szocialista országok te­levízió és sajtótudósítói szá mára rendezett bemutatón augusztus: kiemelkedő ered meny a tanácsköztársasági ju oileumi kórustalálkozón, Ta­tabányán. Ez évben az egészségügyi szakiskola lányaival vegyes karrá alakították át az egy­nemű kart. Jelenleg öt művel készülnék az április—májusi művészeti bemutatókra. A közös éneklés hatásáról beszélgettem ezután néhány kórustaggal. Kovács honvéd így nyilatkozott: — A legjobb bizonyíték ar- -a, mennyire megszerettük az éneklést, hogy legtöbben kö­zülünk a leszerelés után sem ' sznek hűtlenek a kóruséraék- éshez, a zeniéhez. A közös összefogás kórusá- ak ez a legnagyobb sikere. És zt nem helyettesítheti semmi- • éle serleg és oklevél. Erdei György A dunántúli színházak IV. találkozójának végén Ruttkai Ottó, a Madách Színház igaz­gatója, a Magyar Színházmű­vészeti Szövetség elnökségi tagja mondott zárszót. Hang­súlyozta: előrelépés volt az idei találkozó, jóllehet eltért az ere­deti célkitűzéstől, a magyar, illetve az új magyar drámák előadásától. Többségükben ér­tékes, szép produkciót hoztak a színházak, és visszhangot keltő, élénk, alkotó vitákat eredményezték. Köszönetét mondott a rendezőknek, a köz­reműködő színházaknak és nem utolsósorban a kaposvári közönségnek. Abban a remény­ben búcsúzott el a jelenlevők­től, hogy a következő évben már — a , találkozó eredeti gondolatához híven — több új magyar drámát hoznak el szín­házaink Kaposvárra. zután átnyújtotta a So­mogy megyei Tanács egyenként 3000 forin­tos tiszteletdíját Patassy Tibor győri, Tímár Éva és Csíkos Gábor kaposvári; Joós László veszprémi színművésznek, va­lamint Szalay Károlynak, a Déryné Színház művészének és Sík Ferenc pécsi rendezőnek. Laczkó Mihály a Tüzet viszek rendezéséért 4000; Haumann Péter, a Pécsi Nemzeti Színház művésze pedig Arturo Ui ah. kításáért 6000 forintos díjai kapott \V. E. E H a a címhez alcímet ad­nánk, azt kellene ír­nunk: vígjáték a javá­ból. Minden mozinéző szeret nevetni, ez a film pedig kivá­lóan alkalmas arra, hogy há­rom óra hosszat nevessünk. Mégis, ha azt mondjuk, hogy vígjáték, nem határoztuk meg ennek az alkotásnak sajátos hangulatát Ez a film több is a vígjátéknál, más is mint a vígjáték: ötvözete a humornak, burleszknek, paródiája és ösz- szefoglalója filmirányzatok­nak. Már a film első képei meg­határozzák az egész alaphaiv gulatát. A nagy verseny — ez volt a film eredeti címe — a század elején játszódik, gon­dok és konkrét történelmi hát­tér nélküli időben. Talán csak az emancipáció az egyetlen körülmény, amely a történel­mi tényekre utal. Már a felira­tok vetítésekor oda kell figyel­ni; szokatlanul érdekes, új­szerű — de mégis régi megol­dás. Mintha diaképeket ve­títenének elénk. Aztán a dia megszorul, kialszik a fény, »gyufát gyújt a mozigépész«, elhesseget egy bogarat stb. A vidám bevezető után megkez­dődik a történet: a Nagy Les­lie és vetélytársa, Fate profesz- szar vetélkedője. Leslie a nők körülrajongott bálványa, nagy sikereket ér el a sportban és veszélyes rekordokban. Ezeket a sikereket azonban Fate — Végzet — professzor intrikái, mesterkedései nehezítik meg. De Fate »balkeze« — Max, hi­hetetlenül szerencsétlen, talál­mányai rendre felmondják a szolgálatot. A vetélkedés során Verseny a javából a nagy autóversenyen látjuk viszont hőseinket és az erő­szakos újságírónőt, DeBoie kis­asszonyt. S hőseink megkezdik akadályökkal teletűzdelt útju kát New Yorkból Párizsba, vadnyugati országrészeken, Alaszkán, Európán, létező és nem létező államokon, kalan­dokon át A filmművészet történeté­ben számon tartott alkotások között olyan nagy vígjátéki, burleszki alkotóegyéniségek vannak, mint Chaplin, Stan és Pan, Keaton, Tati, hogy csak a jelentősebbeket — és köz­ismertebbeket — említsem. Mindegyik sajátos egyéni ar­culatát hozza ebben a műfaj­ban, és többé-kevésbé a mu- lattatáson túl ad is valami tar­talmi pluszt egyéni művészeté­vel. Csak utalok Chaplin Dik­tátor, vagy Táti Nagybácsim című filmjére, hol már a hu­mor konkrét politikai-társa­dalmi mondanivaló kifejezési eszköze. Filmünk — a Verseny a javából — esetében Jack I-emmon emelkedett az immár klasszikussá vált, előbb emlí­tett nagy nevettetők közé. Lemmon már az évekkel ez­előtt bemutatott Van, aki for­rón szereti című filmben is figyelemre méltó alakítást nyújtott, ott is Tony Curtis volt a partnere. De emlékez­hetünk a Legénylakás esendő figurájára is. Már korábban láthattuk, hogy Lemmon ki­tűnő filmművész. Nos, sejté­seink beigazolódtak. Filmünk­ben kettős szerepet is eljátszik: Fate professzort és a gügye Iiarceget. Ellenállhatatlan kedvvel hozza a figurák em­beri sajátosságait. Ha kell, túl­játszik, harsány, de ha kell, felcsillan az intrikus profesz- szorban az ember: a segítő­készség vagy a félelem. Leslie megformálója, Tony Curtis, méltó partnere Lemmonnak. A korábbi filmjeiből megismert Natalie Wood ugyancsak kel­lemes jelenség és jó színész­nő a szerepében. A film nem emelkedne ki csak a történet és a vígjátéki helyzetek, vagy a kitűnő sze­replők és alakítások alapján abból az igényes kommarsz- tömegből, amely az utóbbi időkben készült világszerte, ha nem figyelnénk fel arra a tényre, Jhogy a történet meg­oldásában Blake Edwards ren­dező — aki mellesleg a film társírója is — adta a legtöb­bet, ami ezt a filmet maradan­dó alkotássá, emlékezetes filmélménnyé tette. Nemcsak a kalandos történet, a főszerep­lők veszélyes és vidám helyze tei kedveltetik meg a nézők­kel ezt a filmet. Véleményem szerint Edwards merte és tud­ta a témát ötvözni azzal az elképzelésével, hogy a film­ben mintegy összefoglalását adja a filmvígjáték, a burleszk, a szatíra elemeinek, ugyanak­kor rákacsint más filmstílu­sokra is. Van ebben a filmben minden, ami jellemzője volt az amerikai filmgyártás stílus­irányzatainak. Láthatunk re­mekül megoldott vadnyugati filmrészleteket, indiánok tá­madását. Felvonul a burl esz'; teljes kelléktára: lezuhanáso. . felrobbanások, egymás lelo- csolása, sőt a fergeteges ka­cajt kiváltó habos tortacsata is előkerült. Tudott a rendező ez­zel az elcsépelt témával újat adni. Olyan tortacsata tanúi lehetünk, amely még a legem­lékezetesebb Staii és Pan bur­leszk tortacsatáját is felülmúl­ja, s mindezt színesben. De megadja a rendező a lehetősé­get egy kis kipillantásra a harmincas évek stílusában ké­szített szerelmi jelenettel a kommersz filmek felé is, s ' vállalja a giccs veszélyét i amikor a két szerelmest gitá ral (!) bírja vallomásra. I mégsem lesz giccses, mert e; eredeti ötlettel valósítja meg a szöveg közlését: feliratokká És mindezzel nem zárult le a stílusok felvonulása: a ka­landfilmek tőrei-kardjai is előkerülnek, ízig-vérig kaland- filmrészletet láthatunk. Tanúi lehetünk a hercegi udvar ár­mánykodásának — a történel­mi filmek stílusában. A film eredetileg panoráma változatban készült el. Hossz ’ ideig volt műsoron Budape' ten, a Corvin moziban. Mo: hogy mi is láthatjuk, úgy go: dolom, kellemes élménnyel gazdagodva távozunk a néző­térről. Dr. Torma Ákos SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. április 19. I

Next

/
Thumbnails
Contents