Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-17 / 89. szám

ELAVULT TECHNIKA - MARAD! GONDOLKODÁS F elszabadulásunk negyed- százados jubileuma kapcsán sokszor szóba kerülnek gazdasági eredmé­nyeink. Szakmai körökben az elismerés, • a lelkesedés elem­zéssel és előretekintéssel is párosul. A szakemberek nyíl­tan beszélnek arról, hogy ered­ményeinket,— főként az ipari termek» mintegy hat és fél­hétszeresre növelését az 1938- as szinthez képest — a fejlesz­tés úgynevezett extenzív mód­szerével, vagyis alapvetően új munkahelyek létesítésével, a foglalkoztatottság növelésével értük el. Az intenzív fejlesz­tés, a termelekenyseg növelé­se, a koszerű technika széles körű alkalmazása évek óta na­pirenden lévő feladat Ezt szolgálta egyebek közt a gaz­daságirányítás reformja, a vállalati önállóság növelése is. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy nem könnyű áttérni a gazdaságfejlesztés­nek erre. a korszerűbb mód­szerére. A nagy munkaerő­tartalékok kimerülése ugyan­is, a gazdasági kényszer nem vezet automatikusan az in­tenzív módszerek alkalmazá­sához. A reform nyomán pél­dául a nagyobb önállóságot él­vező vállalatok átmenetileg megoldást találtak egyes üze­meik vidékre való telepítésé­vel. így 1968-tól szemlátomást meggyorsult a vidéki üzemek, telephelyek, leányvállalatok fejlesztése. Miután az ipari centrumokban kimerülték az új munkaerőforrások, a ter­melést telepítették a létszám- tartalékok közelébe. Ezzel egyben az elmaradott techni­kát, az extenzív módszereket is többnyire konzerválták. S ma már egyes, az utóbbi évek­ben iparosított vidékeken is létszámgondok jelentkeznek. Kétségtelen," hogy a terme­lékenység gyors ütemű eme­lését objektív okok is akadá­lyozzák. így példától a fejlesz­tési eszközök hiánya, vagy az a körülmény, hogy olcsóbb a munkaerő, mint a technika, a gép. Mégis leegyszerűsítenénk a helyzetet, ha csak ezzel ma­gyaráznánk fejlesztési gond­jainkat E zért nem nyugtathatjuk meg magunkat azzal, hogy majd a negyedik ötéves tervben bővülnek a vál­lalati fejlesztési alapok, meg­drágítják a munkaerőt, s így lehetővé és kifizetődővé te­szik a gépesítést. Több jel sze­rint ugyanis a vállalatok e termelékenység emelésének meglévő lehetőségeivel sem él­nek jól Így például elhanya­golják a viszonylag kis anya­gi befektetéssel járó munka- és üzemszervezést, a technoló­gia korszerűsítését, az élen já­ró munkamódszerele, fogások széles körű alkalmazását. A szemlélettel, a gondolko­dásmóddal van baj. A vezetők, a műszakiak, a közgazdászok húzódoznak az igényesebb fel­adatoktól, az újtól, saját mód­szereik korszerűsítésétől. A maradiság, a középszerűség, a ragaszkodás a megszokott ré­gihez az intenzív fejlődés leg­nagyobb fékje napjainkban. A szellemi szegénység, úgy tű­nik, nagyobb, mint az anyagi. Kevés olyan vállalati fejleszté­si tervet, elképzelést ismerünk. Tárház a műtrágyának Egy figyelemre méltó tervezetről A közelmúltban a Dél-so­mogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségén arról be­szélgettünk Gergő Sándorral, a szövetség munkatársával, mi­lyen célok elérésén munkál­kodnak az idén, mit kívánnak megvalósítani a barcsi, a csur­gói és a nagyatádi járás tag­szövetkezeteinek hasznára. Az elképzelések gazdag csokrából két, egymással szorosan össze­függő témát emelek ki ezúttal. Az egyik küldöttgyűlésen, a másik elnökségi ülésen szere­pelt napirendként, s jóllehet, az utóbbi előterjesztés még a múlt évben készült és az ak­kel, s szállítóeszközöket sem kell kivonni a termelésből, mert a közelben helyezik el a szállítmányt Az is fontos szempont, hogy ebben a tár­házban mindenkor elegendő műtrágyakészlet várhatja a felhasználást. A beszerzésben azért tá­maszkodnak közvetlenül a ke­reskedelemre és nem a gyárak­ra, mert a hazai gyártás egye­lőre nem biztosít mindenfajta ás elegendő műtrágyát, szük­ség van az importra, s ezt a kereskedelem közvetíti a fel­használókhoz. amely anyagi eszközök hiányá­ban futott volna zátonyra. Több rendkívül merész elkép­zelés megvalósításáról viszont tudunk. De általában köny- nyebb milliárdos kiadásokra, rendkívüli daüárigényre hi­vatkozva eleve lemondani a fejlesztésről, a korszerűsítésről, a gondolkodásról, mint vállal­ni az újjal járó gondot, koc­kázatot Sokan gyakran merev sé­mákban gondolkodnak, látnak például egy korszerű gyárat, automata gépsort stb. külföl­dön, és mindjárt art akarják megvásárolni. Többnyire hiányzik az az adaptációs készség, amely a helyi terme­lési feltételekből, az adott szükségletekből és tehetősé­gekből indul ki. E realitások talaján, a földön járva már nem csupán szabad, hanem kell is bátran gondolkodni, tervezni, mondhatnánk, ál­modozni. Ez az elkötelező szenvedélvesság és alkotni akarás, az útkereső újító-kor- szerúsítő készség hiányzik me 'gen sok helyen. Az igazsághoz tartozik, hogy a vállalatok vezetőit a reform nyomán túlságosan lefoglalta a külső kapcsolatok ápolása, a sok szempontból újszerű piac' munka. Vitathatatlan eredmé­nyek is születtek például a tő­kés piaci konjunktúra kihasz­nálásában, az eladási árak emelésében. De néhol ezeknek az átmeneti tartalékoknak a feltárása megtévesztő, azt a látszatot kelti, minha a nye­reségnövelés kizárólagos for­rása a piaci munka lenne. Pedig a nyugati konjunktúra — és tegyük hozzá: a gondta­lan hazai értékesítés — nem tart örökké. Az eladási árak nemcsak növekedhetnek, de csökkenhetnek is. N em szabad tehát a pilla­natnyi helyzetből kiin­dulni sem a pia.ci mun­kában, scan másban. Á vezetés lényege az előrelátás. Ma még körültekintő mérlegeléssé!, több alternatíva közül vá­lasztva lehet a holnap felada­taira készülni. De később, kényszerhelyzetben már ne­héz tervszerűen cselekedni, így a növekvő munkaerőgon­dokkal is még időben, nyíltan szembe kell nézni. K- J. nnyi víz sohasem volt, Hajrá a vízházakban ÉJJEL-NAPPAL dolgoznak a szivattyúk a balatonfenyve- si vízházbam. Ennyi víz még sohasem gyűlt össze a főcsa­tornában. A gépek segítségé­vel átszivattyúzzák a gépház túlsó oldalán lévő több mint egy méterrel magasabban lé­vő csatornába, s innen a Ba­latonba folyik. A Balaton- nagybereki Állami Gazdaság területén még két vízház van, az egyik Bélatelepen, a másik pedig Rigóházán. A vízházak közül a fenyve­si a legnagyobb teljesítmé­nyű: a három szivattyú má­sodpercenként öt köbméter vizet emel át. A bélatelepi két, a rigóházi másfél köbmé­tert. Messzire élhallatszik a víz­ház motorjának pöfögése. Az épület oldalából kiálló kipuf- fogóosövek jelzik, milyen nagy munka folyik odabent, ötvenkilenc évvel ezelőtt épült az elődje, ezt a néme­tek felrobbantották a háború idején, s a felszabadulás után építették újjá. A vízházak hu­szonötezer katasztrális hold területről emelik át a vizet a magyar tengerbe. Sajnos, most csordultig telt a Bala­ton is, a parthoz közeli telke­ken víz van. A szivattyúk mégsem állhatnak le egyetlen pillanatra sem, mert szürkén hömpölyög a víz a főcsatorná­ban. A sok hó, eső megnövel­te a szintjét S hogy honnan táplálkozik a főcsatorna? Lengyeltóti, Csiszta puszta, Buzsák, Táska, Somogyszent­Egy percre sem állnak le a szivattyúk. Itt emelik át a vizet a Balatonba. pál, Kéthély, Balatonújlak földjeiről fut bele a fölösle­ges víz. S a környező lápok is mindig adnak utánpótlást Évenként átlagosan tizenöt­millió köbméter vizet emelnek át a vízházak a Balatonba. Most, az év első három hó­napjában jóval többet emel­ték át öt vagon gázolajat et­tek meg a gépek márciusban. Máskor négy hónapra elegen­dő ennyi. — Ilyen tavasz nem volt még. Ötvenhárom óta dolgo­zom itt, de ilyen még nem volt... Szinte hihetetlen, hogy ennyi a víz — mondja Bánik Emil építésvezető. A FŐCSATORNA magas vízállásának csak a horgászok örülnek. A fehér amurok öt­hatkilósra meghíztak, s bi­zony naponta nem egyet ki­fognak a vízház környékén. L. G. Foglalkoztatás, termelés Főbbet törődni a munkaerő gazdálkodással kori állapotokat tükrözi, kiin­dulási alapja annak a terve­zetnek, amelyet az idén vittek küldöttgyűlés elé. Ez a tervezet központi műtrágyatároló és -keverő üzem létesítésével foglalkozik, a tavalyi anyag pedig azt elemzi, milyen fon­tos szeretjük van a kémiai ta­lajvizsgálatoknak a talajok termőképességének fenntartá­sában, fokozásában, a hozamok növelésében. Elkerülni a veszteséget Hogy miért készült a köz­ponti tároló és keverő terve­zete, ennek okát napjaink, de még inkább az elmúlt éviek gyakorlata adja: a közös gaz­daságok többsége nem rendel­kezik fedett színnel a műtrá­gya szamara, ezért gyakran látni ömlesztett műtrágyát — jobb esetben műanyag zsá­kokban felhalmozva — a dűlő- utak mentén, melyet aztán a gépek a földbe taposnak — a csapadék ugyancsak bemossa a talajba —, egyszóval az eddigi módszer sok hatóanyag-vesz­teséggel járt. Ezt akarják en­nél a .tsz-szövetségnél most elkerülni úgy, hogy több szö­vetkezet közösen négy befoga­dóképességű ' tárolót építene. A tervezet szerint ti z-tizenkét- ezer hold szántóra elegendő műtrágyát tárolhatnának a Ba- bócsán építendő — a vízvári, a bolhói és a helyi termelőszö­vetkezet fenntartásában üze­melő — tárházban. Mivel ez az'épület, a vasúf-áílomás mel­lett lesz, a vagonok kirakása könnyen megoldható gépek­„Recept" szerint A tároló egyúttal helyet ad a mütr ágy akeverő berendezé­seknek is. A tapasztalatok sze­rint egyre inkább a kombinált hatóanyagú műtrágyákat igénylik. És itt van nagv sze­repük a talajlaboratóriumi vizsgálatoknak. A szövetség tagszövetkezeteinek többsége — szerződés alapján — rend­szeresen végeztet laboratóriu­mi vizsgálatokat: a határnak melyik részén milyen táp­anyagra van szüksége a ta­lajnak ahhoz, hogy a különféle növényi kultúrák bőséges ter­messel fizessenek. Gépi keve­réssel pontosan szabályozható a tápanyag aránya. Gyakran látni a gabonavetésekben söté- tebb csíkokat, ezek részben a műtrágya kiszórásánál előfor­dult hibából a rossz csatla­kozásból, másrészt abból is adódhatnak, hogy az alapmű­trágyánál elsokallták valame­lyik hatóanyagot A talajvizsgálat szerint ké­szült »recept" az irányadó a műtrágyakeverésnél, és ezt csak helyileg lehet helyesen elvégezni — nem kézi erővel, hanem az erre a célra alkal­mas gépekkel. így a műtrágya- tárház egyúttal keverőüzem­mé is válik, amely az üzemel­tető termeiőszövetkezetek igé­nyeit a lehető legjobban ki­elégíti. Ezért is figyelemre méltó az a tervezet, amely a dél-somogyi tsz-szövetségnél készült, s a megvalósulás kü­szöbén áll Harness Ferenc A nyereségeloeztási rendszer változása nyomán módosított kollektív szerződé­sek is jobban ösztönöznek: a vállalatok — a középvezetőkön kívül — a kulcsfontosságú munkahelyeken tevékenykedő fizikai dolgozóknak is adhat-1 nak nyereségprémiumot, jutal­mat. Bizonyára jó hatással lesz a vándorlás csökkentésére és a termelékenység növelésére, hogy több vállalatnál folytat­nak az egyes termelési mutatók által meghatározott bértömeg­gazdálkodást Ugyanakkor az egyes hatásköröket átadták a középvezetőknek. Csaknem mindenütt jelentős bérfejlesz­tést is terveztek. Ennek nagy­ságrendje elég változatos: egy százaléktól egészen hatig tart Keresik a megfelelő arányt az alap- és mozgóbér között A végzett munka megbecsülését szolgálja a nyereségeloszlás vállalaton belüli rendje is: a részesedés 40—80 százalékát az alapbérek arányában fizetik, a többit pedig a közösségek és a kiemelkedő munkát végzők nagyobb megbecsülésére for­dítják. Az elbírálásnál a maga­tartást, a teljesítményt s a törzsgardatagságot is figyelem­be veszik. Kisebb vállalatok próbálkoznak azzal is, hogy minden egyes munkásuk egész Az üzemekben kialakult el­osztási rendszereknek azonban hibájuk is van: keveset tarta­lékolnak. Arra utal ez, hogy a legtöbb helyen nem dolgozták ki a saját, hosszabb távú gaz­daságpolitikájukat. Ezért ke­rült előtérbe — a távlati fej­lődés hátrányára — az anyagi elosztás. A stabil munkásgárda kiala­kítását célozza az is, hogy. a vállalatok a korábbinál többet fordítanak szociális beruházá­sokra, munkaruhára. A része­sedési alapból nagyobb össze­get szánnak lakásépítésre, s a műszakiakon kívül egyre több munkásnak adnak ilyen módon anyagi segítséget gondjuk megoldásához. Ezek az intézkedések sokkal célravezetőbbek a munkaerő­vándorlás csökkentésére, mint az egymással kötött megálla­podások, mély szerint nem vesznek föl a másik vállalattól kilépett munkást. (Bár az ilyen megállapodásokat sem lehet egyértelműen rossznak minősíteni. Az öncélú egyezség úgysem szünteti meg a gondo­kat, de a helyes, a gazdasági eszközöket kiegészítő megálla­podások hasznosak.) A munkaerő-gazdálkodás azonban semmiképpen sem le­het idényfeladat., A' szabályo­zók megváltozást — a közpon- vállalatia’ egyaránt csak lehetőséget teremtett. A munkaügyi osztályoknak fo­lyamatosan kell felmérniük ezek hatását. A vándorlás okai sem változatlanok: adódhatna’: átmeneti f eszülts igék. Ezek feloldása folyamatos munkát igényel. Az üzemen belül még hatékonyabban kell felhasznál­ni a műszaki fejlesztést szol-1 gáló pénzt, a bérgazdálkodá" eddiginél is jobb formáit kell kialaki tani, hiszen ez teszi lehe­tővé a belső szervezettség fo­kozását. A munkafegyelem megszilárdításáért sem csak a munkások a felelősek: a jó fel­tételek megteremtése, a folya­matos anyagellátás a különbö­ző vezetők feladata. S nekik kell megszervezni a képzést és továbbképzést is a vállalaton belül. Az ipartele pítésről szói va soha nem marad figyel­men kívül a foglalkoztatás: a megye vezető politikai és gaz­dasági testületéi arra töreked­tek és törekszenek, hogy valós gondokra keressék a megöl- • dást A Somogyba telepített üzemek léte sürgeti: a szak­munkásképzés fejlesztését Megyei szinten a lehetőségek bővítése eddig is fontos fel­adat volt, s az lesz ezután is. Manapság sok szó esik a ha: táskörök es a jogkörök de­centralizálásáról. Ez az élet tá­masztotta szükségszerűség azonban a központ és a gyár­telepek között is egyre sürge­tőbben vetődik fel. A tapasz­talatok szerint a megyén kí­vül működő vállalati központ és a somogyi gyártelep, gyak­ran a telepek között Is bérfe­szültségek vannak. E gondot súlyosbítja, hogy a telepek nyeresége nem mindig a saját munkájuktól függ. Sok vitára adott okot a központ és a te­lep között az is, hogy a fel­adatokat és a végrehajtásukat segítő anyagi eszközöket nem a gyártott termékeknek megfe­lelően osztották szét. Pedig a termékeken keresztül a terme­lésre, s ennek révén a bérekre is hatással van a piac változá­sa. Előfordult az is, hogy a bérszínvonal helyett a bértö­meget határozták meg a köz­pontban. A megyei pártbizott ság ipari osztálya már vizs­gálta a megváltozott közgazda- sági szabályozók hatását is. A tapasztalat: nem minden esetben ösztönöznek a létszám ­takarékosságra. Oka ennek az, hogy a vállalatok nyereségért magas adókulcsot vetnek ki, mielőtt a bérmegtakarítás egy- harmad részét hozzáadnák. Emiatt a létszámcsökkentés következtében kicsi az átlag- bérszínvonal növekedése. Tapasztalták azt is, hogy a mostani szabályozók az egy­szeri nyereségrészesedésnél mi­nél nagyobb összeg felhalmo­zására ösrtänözriek. Ez nehe­zíti a vállalatok különböző egységei közötti érdekeltség kialakításál Kercza Imre évi tevékenységet külön-külön — pontozás alapján keljék, — érté- • — tiak es a sOMOGTI NÉPLAP Féaáak, 10M. április 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents