Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-02 / 77. szám

Szilisztraiak vasfala MIÉNK A GYŐZELEM! A I. bolgár hadsereg csapatai 1945 januárjában ér­keztek magyar földre a 3. Ukrán Front déli szárnyának biztosítására. A hadsereg III. hadteste Ötvöskónyi, Barcs terepszakaszon váltotta fel az 57. szovjet hadsereg csapatait. A szovjet és a bolgár csapa­tok rendkívül súlyos harcok­ban megakadályozták, hogy az ellenség a március 6-án meg­indított támadással visszafog­lalja Kaposvárt. A bolgár egy­ségek részt vettek Somogy teljes felszabadításában. A március 29-én megindított tá­madás során számos dél-so­mogyi község bolgár katoná­kat köszöntött felszabadító­ként. Nikola Botev a 31. várnai ezred parancsnoka volt. Ezre­dé kemény harcot vívott Kis­hajóm és Szabás körzetében. A »Szilisztraiak a Nany Hon­védő Háborúban« című művé­ben így eleveníti föl Botev a márciusi harcok legvéresebb napját, március 10-e délután­ját. 14 óra 30 perckor az ellen­ség harmadszor is megismé­telte a rohamot. Felbőszülve eddigi sikertelenségükön, a fasiszták még nagyobb erőket vetettek harcba, többek kö­zött egy 22 harckocsiból és rohamlövegből álló zászlóal­jat, amely a 71. SS hadosztály ál'ományába tartozott. Ezt a hadosztályt a német hadveze­tés eredetileg az áttörés sike­rének növelésére szándékozott bevetni. Az ellenség azért vetette harcba a 7. SS hadosztályt, hogy gyorsan áttörje az ezred védelmét, kijusson a védelem mélységébe, birtokba vegye Kadarkútot és Szigetvárt, majd a sikert Pécs irányában kifejlesztve az 1. bolgár had­sereg hátába kerüljön. Az ezred állásai felé harc­kocsik közeledtek. Az acélgé­pek lassan és elővigyázato­san, a terepet kihasználva mozogtak előre, és meg-megáll- va tüzeltek a zászlóaljak tűz­fészkeire. A harckocsik rna- gött mint valami hosszú fa­rok kígyóztak a német gép- pisztolyosök. Az ellenség érez­te számbeli és technikai fölé­nyét, ezért. magabiztosan nyo­mult előre. Az ezred védőszakaszát "föl­szántották az ellenség' gránát­jai, aknái és lövedékei. A szi- lisztriaiak a fasiszta horda aradata és a gyilkos tűz elle­nére sem rendültek meg Lel­kesítette őket az a tudat, hogy vállvetve harcolnak a világ legjobb katonáival. Az ezred páncéltörő százada tüzet nyitott az ellen­ség harckocsijaira és roham- lövegeire. A kis űrméretű (37 milliméter), német gyártmá­nyú páncéltörő lövegek azon­ban nem tudták áttörni a tá­madó harckocsik páncélját, és azok lassan, de biztosan kúsz­tak az ezred állásai felé. Drá­mai harc kezdődött. A szi­lisztraiak könnyen elbántak a harckocsikat követő gyalog­sággal, de a harckocsik ellen nem voltak megfelelő eszkö­zeik. Az 1. századot, amely a zászlóalj balszárnyát védte, 16. órára az ellenség harckocsijai balról megkerülték. Bosz- landzsijev hadnagy, a század parancsnoka bátran vezette katonáit. Gyakov, a századpa­rancsnok helyettese fáradha­tatlanul járt-kelt a harcosok között, s ébren tartotta a szá­zad harci szellemét. Az al­egység nagy veszteséget szenvedett. Elesett az egyik szakaszparahcsnok is. A sza­kaszparancsnokságot Angelov szolgálatvezető vette át. A szolgálatvezető végigjárta az árkokat, tüzelőállásba helyez­te a megerősítésül kapott két géppuskát. Az ellenség tüze azonban csakhamar megsem­misítette a géppuskákat és ke­zelőiket. Angelov szolgálatvezető, az új szakaszparancsnok egy go­lyószóró mellé feküdt, amely­nek kezelőszemélyzete elesett, s gyilkos tűzzel fogadta a harckocsik mögött támadó fa­sisztákat. Rövidesen Angelov szolgálatvezető is hősi. halált halt. Az 1. zászlóalj harcosai és parancsnokai valamennyien a bátorság, a hősiesség és az önfeláldozás csodáit művel­ték. Goranov százados, az X. zászlóalj panancsnokhelyette- se a gyilkos tűzben a közle­kedő árkokon át kereste föl a harcosokat és a parancsnoko­kat, s bátorította őket. A vé­delem egyre szívósabb, egyre ellenállóbb lett. 16 órakor azonban, amikor az ellenség harckocsijai az 1. század balszárnyát megkerül­ve megjelentek az 1. zászló­alj hátában, Szaracsev őr­nagy, zászlóaljparancsnok el­határozta, hogy az erők meg­óvása érdekében a zászlóaljat hátravcmja a mögöttes állá­sokba és ott megakadályozza az ellenség áttörésének kimé­lyítését. Ezalatt a 2. zászlóalj foly­tatta a harcot. Az 1. zászlóalj visszavonulása után az ellen­ség harckocsijai és gyalogsá­ga még erősebben, még dü- hödtebben rohamozták Mi­hajlov őrnagy alegységeit. A harcosok sikeresen küzdöttek az ellenség élő erői ellen, de a harckocsikkal szemben nem vöt fegyverük. Nehéz pillanatok ezek. A szakasz, és századpa­rancsnokok többsége elesett vagy megsebesült. A lőszer fogytán van, utánpótlásra pe­dig nincs kilátás. A katonák már az utolsó kézigránátokat is elhajították. Az ezred­törzzsel megszakadt az össze­köttetés. Mihajlov őrnagy, a zászlóalj parancsnoka az első vonalban van. Lelkesíti és személyes példamutatásával tanítja a harcosokat, hogyan kell hős módjára viselkedni. Megnyugtatja a fiatalabb pa­rancsnokokat, hogy nemsoká­ra itt a segítség. Az ezrednek azonban már nincsenek tarta­lékai. A századok egytől egyig harcban állnak a túlerejű el­lenséggel. Nincsenek tartalé­kai a hadosztálynak sem. Mi­hajlov őrnagy tudja ezt, de nem veszti el a bátorságát. A harckocsik egyre jobban szűkítik a zászlóalj körül a gyűrűt. A helyzet egyre súlyo­sabb. A harcosoknak már csak tíz töltényük maradt. Ekkor a zászlóaljíparancsnok elhatá­rozza. hogy áttöri az ellenség gyűrűjét, és visszavonja a zászlóaljat egy mocsaras hor­hosba. ahol az ellenség harc­kocsijai nem tudnak mozogni. A kivonást a 4. századnak kell fedeznie. 16 óra 40 percre a zászlóalj áttörte a gyűrűt. Az 5 és a 6. század elérte a meg­jelölt állásokat. A 4. század irtózatos nehézségek árán fel­tartóztatta az ellenség táma­dását. A zászlóaljparancsnok- helyettes a harcosokkal egy sorban küzdött, lelkesítette őket. A 4. századnál maradt a zászlóal j pa ra'ncsnok is, hogy biztosítsa a foerők visszavo­nulását. A harc legválságo­sabb pillanatában Mihajlov őrnagy fölegyenesedett a lö­vészárokban és hangosan el­kiáltotta magát: »Tartsatok ki fiúk, miénk a győzelem!-» E pillanatban a figyelőpontot kúszva megkerülő fasiszta fe­nevadak tüzet nyitottak, és a parancsnok sebesülten zuhant az árakba. A géppisztolysoro- zat a mellét szakította fel. 1945. május 10-*én a Kisba­jomnál vívott véres harcok­ban a szilisztraiak tehát meg­tartották állásaikat a túlerejű ellenséggel szemben. Az el­lenség minden áttörési kísér­lete kudarcba fulladt, össze­omlott a szilisztraiak vasfa* Ián. Az ezred megmutatta, hogy nemcsak ellenlökést tud sikerrel végrehajtani, de a visszaállított eredeti helyze­tet is képes szilárdan meg­tartani még akkor is, amikor az ellenség nagy túlerővel ro­hamozza állásait. A szilisztraiak azonban drá­ga árat fizettek a győzele­mért. Az ezred hat tisztje, 13 altisztje és 56 harcosa elesett. Tíz tiszt. 13 altiszt és 163 harcos megsebesült. Az elöljáró parancsnokok magasra értékelték a szi­lisztraiak ' hősiességét és ön- feláldozását. A bolgár főpa­rancsnokság 1945. március 11- én kiadott 99-es számú hadi­jelentésében a következőket közölte: »A Sztojcsev tábornok pa­rancsnoksága alatt álló had­sereg folyó hó 6-tól kezdve súlyos védelmi harcokat foly­tatott. A védelemibe betört ellenséget erős ellenlökések- kel visszavetettéle, illetve megsemmisítették;.. E har­cokban a szilisztraiak Nikola Botev ezredes vezetésével igen nagy állhatatosságról és hősiességről tettek tanúságot A szilisztrai ezredből különö­sen Botev ezredes, az ezred parancsnoka, Borisz Mihajlov őrnagy és Zlatko Minyev al­hadnagy, továbbá az ezred rohamutászai tűnték ki. akik bátran és hősiessen küzdöt­tek. A hadsereg sikeres vé­delmi hadműveletében fontos szerepet játszottak kiválóan tevékenykedő, dicső tüzéreink. Az elkeseredett harc tovább folyik.-« Minél jobban távolo­dunk időben ettől az ese­ménytől. annál fényesebben ragyog az elesett hősök emlé­ke, akik hazánk szabadsá­gáért és függetlenségéért on­tották vérüket. (összeállította: Tóth Ilona) AKNASZEDŐK Még ma is pusztít, »Háborúból visszamaradt lö­vedéket talált Játék közben Mu­rányi Zoltán hetedikes tatai is­kolás. Kalapáccsal akarta szétverni a gryújtószerkezetet, s az felrobbant. A kisfiú súlyo­san megsérült. (Népszabadság, 1970. Hl. 27.) Egy nyílt parancsot nézege­tek. Vezér Árpád százados — ma már nyugdíjas — kapta 1945. május 14-én. Ebben fel­hatalmazták, hogy Somogy- vármegye területén szabadon mozoghat, mert ő az aknaksze- dők műszaki parancsnoka, s a községi elöljárók kötelesek munkájában támogatni. — A 41-es kiegészítő akko­ri parancsnoka, Bakay Árpád ezredes azzal is megbízott, hogy menjek a Honvédelmi Minisztériumba, kérjek segít­séget. főleg műszereket, mert különben lehetetlen elvégezni a munkánkat. Segítség helyett egy írást, nyílt parancsot kap­tam, hogy Somogv mellett még két másik megye aknátlanítá- sáért is felelős vagyok, mert akkor nem volt nálam maga­sabb rendfokozatú, műszaki­lag képzett tiszt ezen az ak­nákkal veszélyeztetett terüle­ten... . - .-ül z-f/Akf / , ! "'/Ml ?*>•«;<: SS. ?<&;£»,®:, »äff? "?»*.%• "h’SííS *áíjs. » ^ •-%<» *»*<!*,• *«* ä >m­s&swu jssrsseiifcjí* >'<w8«r»4fc ívír, «I »****&&$ m ' • * v /• * Vezér Árpád nyílt parancs». Néhány száz ember, ennyi1 volt a rendelkezésére álló erő, műszer pedig semmi. Sőt, köz­lekedni is csak egy ócska ke­rékpárral tudott, mégis ered­ményes munkát végeztek az általa irányított járőrök. A megye nyolc járásában, öt­venkilenc községében tették lehetővé — elsősorban az utak, hidak, vasutak megtisztításá­val, majd a földek, erdők ak- nátlanításával — az élet meg­indulását. Aknászok egy csoportja bevetés előtt. Mesztegnyő környékén az erdőséget, Varászlónál egy több kilométeres összefüggő aknamezőt hatástalanítottak. Barcson a főszolgabíróság mennyezetét egy több mázsás föl nem robbant bomba sza­kította át. Először fel akarták az épületet robbantani, majd a tűzszerészek — vállalva az életveszélyt — hatástalanítot­ták a bombát, hogy az értékes épület ne váljon romhalmazzá. S munkájuk nemcsak aízért felbecsülhetetlen, mert meg­í.v - ■*'»'*'*• *>/■•>. k.s'*•>.*£. '■ **>**>. ­* D 'A- ***»■ ' *'> «« '£>' <: *^''' • ./ /» " <".*3* í ,;■> > .<<£,/*3 /.*•> k ,> ' > ■ . *> D. . % cxWVj? ,'v—s'.‘ ~ v 'x-v- - ' '* kS'-'k , Miljutyin: Nyugtalan boldogság A fess gárdakapitány és Na­tasa, a szép, fiatal leningrádi énekesnő érzelmes-romantikus szerelmi története csaknem 20 éve szériasikerrel futott az operettszínpadokon. Miljutyin nem kevésbé érzelmes, de na­gyon kedves, dallamgazdag muzsikája állta az időt. Nem úgy a darab szövegkönyve. Frissítésre — a cselekmény lendületesebb, tömörebb és fő­leg fordulatosabb vonalvezeté­sére — lett volna szükség. De ezt úgy látszik, senki nem vé­gezte el. Gyökössy Zsolt ren­dezése is csupán a meglevő szövegkönyv színpadra »fény-, képezésére« szorítkozott. Ügy tűnik, ezúttal jobbára »diaké- pekkél« dolgozott, az ésszerű rövidítés legcsekélyebb igénye nélkül. Emiatt az előadás egyenetlen, vontatott és ter­jengős. A hosszú párbeszédek a darab bizonyos helyzeteit ál­lóképszerűvé teszik; hiányzik a cselekmény lendülete, a szi­tuációk feszültsége, humora, érdekessége; a zenei és a szö­veges részek váltakozásának jó, ritmusos pergése. , Ezt éreztem a kaposvári Csiky Gergely Színház húsvét­hétfő délutáni előadására ál­talában jellemzőnek. A Nyug­talan boldogság hosszú három és fé] órája közben csak egy­két szépen megoldott zenei részlet vagy dinamikusabb mozzanat tudott íelüdíteni va­lamelyest. Ügy éreztem, a pro­dukció népes szereplőgárdája sem állt feladata magaslatán, elismerve, hogy az igazi csat­tanók és fordulatok nélküli sztorit nem könnyű életre in­jekciózni. És lehetséges, hogy a szokatlanul kevés' néző és az egy nappal korábban — Pálfy Aliz betegsége ipiatt — hirte­len bekövetkezett főszereplő­változás is hozzájárult a nyo­masztó lehangol tság jeleihez, amelyet a produkció egészén érezni lehetett. Bajor Ferenc mintha az. esti előadásra tartogatta volna a hangját Egy-két száma (Tajga dal; a zárókórus szólója) kivé­telével hangja rezignált, szín­telen volt, a figura megoldása erőtlennek hatott. Szegő Zsu­zsa beugrásszerű alakítása — Natasa szerepében — sikeres volt. Hangja telt, hajlékony és biztos intonációval, muzikáli­san szólalt meg mindvégig. Szép színei jól érvényesültek a nem túl nehéz, de hatásos ötv­álló betétszámokban. Mozgása, játéka is mindvégig természe­tes, életszerű volt, s arcának tatáros szépsége sajátos ka­raktert adott ennék az alakí­tásnak. Csorba István gyakran úgy tűnt, hoigy csalt marki ráz­za a figurát; Fontos Magdának nem volt igazi feladata, s Komlós István is halványabb volt a szokottnál. De farkas Annival együtt nekik olykor sikerült némi derűt kelteni a csikorogva vánszorgó előadás alatt. Élénk, mozgalmas volt a két orosztancbetét (Baross Ist­ván koreográfiája); és meg kefll dicsérnünk Poós Éva stí­lusos, harmonikus orosz jel­mezeit is. Tetszett a harmadik felvonj záróképe; Baráth András teaházdíszlete jó és kifejező; az I—III. felvonás stilizált, giccses jelzései ellen­ben nem keltik bennünk a le­ningrádi konzervatórium illú­zióját. Sőt, merőben más kép­zettársításokra ingerelnek. Rónai Nándor biztos kézzel irányította a zenekart. V. E. 'AJVÍ < BK í te semmisítették, hatástalan ttot- ták a lakosságra veszélyes ak­nákat, lőszert, lövedékeket és bombákat, hanem hozzájárul­tak a bányák termelésének megindulásához is. A pécsi és a tatai bányák kapták meg azt a 90 000 gyu­tacsot. melyet Kaposváron a Hangya telepén szedtek össze. Hozzávetőleges számítások sze­rint mintegy 20 000 kilogramm robbanóanyagot juttattak a bányáknak. Vezér Árpád is sok nagysze­rű bajtársra emlékezik. Schindler József műszaki őr­nagyra, aki nem volt hajlan­dó a németek, nyilasok rob­bantásra vonatkozó utasításait végrehajtani, s inkább meg­szökött. Távollétében ezért ha­lálra ítélték. Schindler őrnagy is csatlakozott az aknaszedők­höz. A háromszor is megsebe­sült Dunai József őrmester, Gyenge Sándor őrmester, Sza­bó Antal, Tobak Pal. vagy a Nagybajom mellett meghalt Kiss József és Somogyi József tűzszerész honvédek emléke nem halványul. — Papíron már nem is vol­tunk, hiszen minden 1000 ak­nára számoltak akkor egy ha­lálos balesetet, súlyos sérülés­sel járó robbanást. Bennünket már csak így emlegettek: a halállégió katonái. 1944, októ­ber 15-ig 160 000 aknát hatás­talanítottunk embereimmel a legveszélyesebbnek meghatá­rozott területeken — emléke­zik vissza. Hosszan lehetne még írni a tűzszerészekről. Sokuknak még a nevét sem jegyezte föl a történelem, csak az életben maradt katonatársak emlékez­nek rájuk, s a közős, vesze­delmes munkára. Nem pontos adatok szerint csak 1945. ápri­lisában 193 aknaszedő lelte halálát, vagy vált örökre nyo­morékká az országban. A tűz­szerészek országos parancsnok­ságán őriznek egy naplót, s abban több száz hősi halált halt aknaszedő nevét jegyez­ték föl... S most. negyedszázaddal a háború után sem mondhatjuk hogy elmúlt minden veszély, mert az idő vasfoga tönkretet­te, hatástalanította a háborús lövedékeket. Csak néhány nap­pal ezelőtt történt Tatabányán egy tragikus eset, amely egy hetedikes kisfiú súlyos sérülé­sét okozta. És nem múlik el nap, hogy az ország különböző részeiből ne jelentenének egy régi épü­let, híd. gyár lebontásánál, egy új épület alapjainak kiásásá­nál aknát, bombát vagy más háborús lőszert találtak. Tavaly 3316 ilyen bejelen­tést kaptíjk a tűzszerészek, s ezek nyomán 355 923 bombát, aknát és gránátot semmisítet­tek meg. Ezek összsúlya 124 ezer kilogramm volt. E felsorolt adatok,még ma, negyedszázaddal a háború után is emlékeztetnek tűzsze­részeink egykori és mai bátor helytállására, de egyúttal fi­gyelmeztetnek is: e boriibák, aknák és gránátok ma is pusz­títanak. Csak hozzáértő embe­rekre szabad bízni hatástala­nításukat, megsemmisítésüket, Szalui László Építkező KISZ-esek Balatonszabadiban A népszerű KISZ-lakásépíté­si akcióhoz legutóbb a bala- tonszabadi fiatalok csatlakoz­tak a községi párt- és KISZ- szervezet kezdeményezésére. A község vezetői a legmesszebb­menőkig támogatják a fiatalok elképzeléseit. A termelőszövet­kezet térítés nélkül ad házhe­lyeket a leendő lakástulajdo­nosoknak, és a fiatalok 120 000 forintos OTP-kölosönéből is vállal törlesztést. Azoknak a fiataloknak, akik legalább tíz évig még Balatonszabadiban dolgoznak és élnék, tízezer fo­rintot fizet ki. Az első kétszintes, két és fél szabás, összkomfortos, négyla­kásos ház építését 1970 máso­dik felében kezdi építeni a ba- latonszabadi termelőszövetke­zet építöbrigádja. Átadását 1971-ben tervezik. Ezentúl, ameddig igény és jelentkező van rá, minden évben megkez­dik egy ilyen KISZ-lakás épí­tését. Az építkezésnél a fiatalok társadalmi munkát vállaltak. A KISZ-lakásokat a termelő- szövetkezet építésvezetője. Gál Sándor társadalmi munkában tervezi. Ugyancsak társadalmi munkában ő készítette el a mintegy 235 000 forintos költ­ségvetéssel épülő KlSZ-kltib- helyiség tervét is. A KISZ Érdeméremmel ki­tüntetett KISZ-szervezet klub­jának költségeiből a KISZ kb hetvenötezer forintot vállalt. A klubot a tsz építési szakembe­rei és társadalmi munkában a fiatalok építik föl. A munká­latokat áprilisban kezdik. A KISZ-szervezet augusztus 20-án tartja meg benne első rendezvényét. A klubot a termelőszövetke­zet és a községi tanács segíti ségóvel rendezik be. 1 SOMOGYI NÉPLAP CMtSrtSk, HA áprBs &

Next

/
Thumbnails
Contents