Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-15 / 87. szám
Irodalom a hétköznapokban „Sosem unatkozunk“ Egy mondat különösen megmaradt a fejemben a beszélgetésből. Azt mondták: mi sosem unatkozunk. Pedig Bala- tonszabadiban sok fiatal él. Három KISZ-alapszervezet »is van. Mégis alig-alig akad közöttük csellengő. Sportolnak, tanulnak, az irodalomkedvelők irodalmi színpadi tagok, a község ifjúsága az ifjúsági klubban alakította ki azt a közösséget, melynek keretében vitatkozhatnak, szórakozhatnak. A község vezetői a szorgalmas törekvéseket mindenben támogatják. Valami egészen különös láng lobog az itteni fiatalokban. Állandóan újon, máson, hasznoson törik a fejüket Olyanok, akik nem kívánkoznak el falujukból, hanem a különbségeket szeretnék egészen elhalványítani a város és a község között Terveznek, intézkednek, építenek, művelődnek. Á legszebb eredményeket és a legnagyobb népszerűséget az Mén az irodalmi színpad vívta ki: a járási művészeti szemlén kiváló minősítést kapott. A traktoros nyomozó Az irodalom szórakozást Jelent. Az alacsony, kis házban ingujjban fogadott bennünket Kertai Sándor. ' — Még az anyósoméknál lakunk, de az épülő KlSZ-laká- sokban már nekünk is jutott hely. Kell is, hamarosan megérkezik az if jabbik Kertai ... Kedélyes mint mindig, szemében fiatalos fénj’ek, szavaiban melegség. — Az irodalmi színpadi szerepeim? A legszebb pillanataim felől érdeklődik. A színpadnak nemrégen vagyok tagja, de általános iskolás koromban állandóan játszottam. Nemrég a József Attila KISZ- alapszervezet titkárává választottak. Egyszer csak szóltak, gyere te , is játszani. Készülünk a szemlére, Hubay Miklós Fiatal nők kékben, pirosban című darabjában légy te a nyomozó. Elvállaltam, azt mondják, a szemlén nagy sikere volt. Foglalkozása: traktoros. Párttag, s minden szabad idejét a fiatalok között tölti. Maga is fiatal. — Hát annak szeretnénk még érezni magunkat néhány esztendeig feleségemmel. Mert esténként együtt indulunk a próbákra. ö a szavalókórus tagja. Mondja, kell ennél jobb szórakozás? Együtt az asszorfy- nyal. Az irodalom szórakozást jelent a hétköznapokban. Anna a kertészetből A versek boldoggá tesznek. Tizenhat éves. Szőke, lebbe- nő haja van, mosolyog és még gyakran el is pirul. Látogatásunkkor lábadozó beteg volt. — Megfáztam, de már nemsokára elhagyhatom a szobát. Nem szeretek bezárva élni — mondta. — Hiányzik, a klub, a társaság? — Nagyon. Ügy összeszok- tuhk már. Mindent megbeszélünk. Persze, ha elkészül az új klubunk, még jobban összeko- vácsolódik a falu fiatalsága. De a nehezebb körülmények között is törekszünk a szépre, jóra. Második éve vagyok a színpad tagja. Amikor bejövök a gyümölcsösből — ott dolgozom —, s kezembe veszek egy Radnóti-kötetet, igazán boldog vagyok. A Hubay- darabban újszerű feladatot kaptam. Márta voltam, de nehezen tudtam azonosulni ezzel a komoly, szerelmes figurával, a vidámabb szerepek közelebb állnak hozzám. Anna a József Attila alapszervezet kultúrosa, meg ifi- vezető is. Halk szavú, de igen vidám kislány. — Olyan jó, amikor a próbák után táncolunk, szavalatunk, beszélgetünk. No és az, hogy nemcsak a művészeti szemlére készülünk, hanem egész évben tanulunk. Bejárjuk a környéket is ... Ferenc a tervekről Szét se lehetne zavarni bennünket. « A három KlSZ-alapszerve- zet csúcstitkára Süli Ferenc. Az irodalmi színpad aktív tagja, legutóbb ő kapta a főszerepet. Szerencsés helyzetben van. Nővére Szathmári Lajos- né, a művelődési ház vezetője, ő irányítja az irodalmi színpad munkáját is. A két testvér nagy lelkesedéssel tervez, dolgozik együtt a KISZ-tagokkal. — Szeretjük csinálni. Nővérem rendezi a műsorokat, de a színpad valamennyi tagja beleszólhat. Harmadik éve rendszeresen próbál, előadást tart az Irodalmi színpadunk. Rangja, tekintélye van a községben. Szét se lehetne zavarni bennünket. Ott vagyunk a községi, családi, társadalmi ünnepeken is. A felszabadulás 25. évfordulóján Szerződés boldogságra címmel állítottunk össze műsort. Zenével, verssel, prózával és mozgásbetétekkel. A költészet napján verses ösz- szeállítással szerepeltünk. Soós Zoltán költő volt a vendégünk. Bán Zsuzsa 'Dunántúli színházak találkozója Brecht emlékeztetője »Az álmosokat ébresszétek fel.. .« (B. Brecht) A mihnr Brecht a Reichs' zímiKUf tag eiieni provokáció éjjelén menekülni kényszerült a hitleri Németországból, bizonyára több dráma ötlete vagy terve is megfogalmazódott benne. Köztük lehetett a Rettegés birodalma, s nem kevésbé e birodalom parodisz- tikus bemutatásának gondolata is. Mindezt — azzal, ami még onnan jöhet és jött is az emberiség veszedelmére — Arturo Ui megállítható felemelkedése című színpadi »példázatában-« írta meg 1941-ben. Nálunk ez a mű Állítsátok meg Artwro Vit címmel ismert. Az emigráció, a II. világháború éveiben sorra születnek meg az író olyan jelentős alkotásai, amelyekkel harcba hív a fasizmus, a háború borzalmai, az embertelenség ellen. Sajátos stílusban és dramaturgiával, a brechti epikus színház sajátos eszközeivel szólnak e művek az emberekhez. Brecht neve éppen ezzel, a színház epikus megújításával jelez fordulópontot a huszadik századi dráma történetében. Hirdette: az igaz művészet nem járhat a polgári hagyományok útján, hanem a színpadi illúziókeltés, az »átélt« megjelenítés helyett a színpad művészetének mindenekelőtt el kell mondania, be kell mutatnia valamit. Ügy, olyan módon, hogy azzal eszméltesse, gondolkodásra ingerelje az értelem emberét. Ilyen törekvéssel szólal meg Brecht epikus drámája az Arturo Uiban is. Sajátos színpadképekben, jelzett díszletekkel; a drámai-elbeszélő elemeket lírával, zenével, énekszóval, pantomimmai vegyítve, mégis egységes színpadi hatással merész, szatírába átcsapó groteszk tükörképét adva a fasizmusnak, a hitleri Németországnak. A mű, ahogyan szerzője is al- címezte, drámai parabola, példázat. Témája szabályos — a korabeli filmekből jól ismert — gengsztersztori. Egy amerikai »karfioltröszt« és egy gengszterbanda összefonódásának történetét beszéli el, párhuzamba állítva az eseményeket Hitler és a nácizmus hatalomra jutásának körülményeivel, következményeivel. Ez a párhuzam világos, nyomon követhető, és nemcsak az eseményekből. Fontosabb szereplőiben ráismerhetni Hitler és környezete jó néhány tagjának torz, groteszkségében is félelmetes vonásaira. (Hinden- burg, Rohm, Göbbels, Göring és mások.) Am Brecht ezen is túlmegy, és talán nem annyira esztétikai-dramaturgiai, mint praktikus okokból.. Az Egyesült Államokban szerette volna ezzel a művével szemléltetően, eszméltetően bizonyítani, hogy a fasiszta diktatúra és a gengsztervilág közé egyenlőség jel kívánkozik. Ezért kulcsot is ad a parabolához, a példázat szimbólumrendszeréhez: feliratok jelzik az események időszerűségét; nevén nevezve a harmincas évek fontos politikai fordulatait Németországban. A darab azonban nem kapott színpadot az Egyesült Államokban, sem hadbalépé- sük előtt, sem a háború után. 1959-es NDK-beli ősbemutatóját ' már maga a szerző sem érhette meg. A mii. a níi‘cizmu-s »anató- mu miáját« és természetét szemléltetve az általános emberi jogokért emel szót. Az agresszivitásra, az embertelenségre kiált nemet; a profit és a kalandorpolitika ösz- sze tartozását hangsúlyozza. Időszerűsége tehát — sajnos — mit sem vesztett a csaknem három évtized alatt. Megrázó figyelmeztetés Arturo Ui »megállítható felemelkedése« ma is. Mementónak pedig különösen lélekbe markoló érzés megtekinteni ezt a drámát most, 1970. május 9. előestéjén. Ezért is választhatta a Pécsi Nemzeti Színház éppen ezt a Brecht-művet, műsorpolitikájában immár, mindenéves hagyományként az Anya, a Koldusopera, a Kaukázusi Krétakör után. Tetszett a produkció. Mindenekelőtt az író szelleméhez hű rendezése, az előadás kitűnő összhatása és több kiemelkedő egyéni alakítás. Sík Ferenc rendezői stílusérzékét, korszerű látásmódját korábhan, a Hernani vendég- rendezőjeként is bizonyította már Kaposváron. Ezúttal a brechti színház ismerete és tisztelete szerencsésen kiegészült a rendező egyéni elképzeléseivel. Szintézisre törekedett, és úgy érzem, sikerült megvalósítania a mű tragjko mikus stílusának összetett ha tását: a játékosság és az iszo nyat kettősségét. Vagyis az írt elképzelését: érzékeltetni »; groteszkségben a borzalom atmoszféráját«. S hadd eméljül : Artur« Ui ki egy kitűnő rendezői ötletét. A brechti dramaturgia hatalmas feliratokkal jelzi a darabban az európai történelmi események időrendjét. Sík rendezésében ezeket egy narrátorszerű figura, egy ríls:- kancsnő mondja el( akit az író eredetileg csak a darab végén, szerepeltet egy villanásnyira) — hátborzongatóan ismételgetve az újságok címeit. Sajátos lüktetést adva ezz^l a dráma kétirányú feszültségének. Baumann Péter Arturo Ui- alakítása külön tanulmányt ér-, demelne. Fő értéke jellegzetes, groteszk, bábszerű mozgásával és karikírozó mozdulataival a kettősség, a tragikum és a komikum kitűnő összhatása ebben a rikácsoló, pitiáner gyilkosban. Környezete, a geng- szterhanda tagjai nem kevésbé sikeresen valósították meg feladatukat. Közülük Mendelé- nyi Vilmos Rövna-alakí tását emelhetjük Iá. A parodizáló stílus egysége általában jellemző, dicséretes módon megvalósult a darab szereplőinél. A népes gárdából Bősze György (Virágkereskedő). Paál László (Hindsborough, Dollfoot), Kéz- dy György (Színász), Győri Emil (Kikiáltó, Védő), Vajda Márta (Betty) és Sólyom Katalin (Dockdaisy) nevét emelnénk ki. S ide kívánkozik Pintye Gusztáv díszlettervező, Vágó Nelly jelmeztervező és Léka László maszkmester neve is. at,,/, oldódtunk a pécsi Nehezen előadás hatása alól. S ebben nem kevéssé részes a kitűnően megoldott zárókompozíció. Hatalmas tabló: az »Erika« feszes ritmusára menetelő katonákkal és az összkép hegyében Arturo Ui ismerős, torz, karlendítő figurája. Szinte megdermed az ember ettől a képtől. S mikor feléled az egész panoptikum — »vége a komédiának« —, a főgengszter és hadsegédei kitűnően szórakoznak — rajtunk. Hiszen játék volt, jót'játszottunk ... És miközben a lisztes arcú kikiáltó Brecht epilógusát idézi: »Lásson, ne csak nézzen szemetek,..«, bennem visszacseng a' bevezető négy sora: »Hisz azt, amit itt láttunk, látta a világ / Gengszterszínjáték, gengsztervilág / Vagy már fiókba vetette? Tán el is felejtette I S az egész akár újra kezdődhetne?« Halling er Endre Ljudmilla Kunyeckaja: LENIN DOLGOZÓSZOBÁJÁBAN IV. Röviden, röviden... Vlagyimir Ujics természetesen nem tudott időt szakítani arra, hogy mindenkivel beszélgessen, aki csak találkozót kért, de tudni akarta, hogy milyen javaslatokkal akartak hozzá fordulni. A Népbiztosok Tanácsának fogadászabájában ezért külön dossziéba gyűjtötték a beadványokat. Később ezek közül nem egy a szovjet kormány törvényeiben fogalmazódott újjá. Egy munkásnő például kérte, hogy adjanak ki dekrétumot a terhes anyák szabadságáról. Lenin a tervezetre ráírta: »A munkaügyi népbiztos hatáskörébe.« Nem sokkal később megjelent a törvény. Lenin gyűlölte a bürokráciát és a formalizmust. A Népbiztosok Tanácsában az volt a szabályi hogy minden beérkezett levelet 24 óra alatt el kellett olvasni, hogy írója egy héten belül választ kaphasson. 1921. szeptember 23- án Vlagyimir Iljics tudomására jutott, hogy nem továbbították időben egy levelét Ezzel kapcsolatban a következőket írta: »Tegnap észrevettem, hogy egy Fotyijevkának átadott sürgős iratot a »szokásos«, vagyis ostoba úton továbbítottak, így nem ért oda a szükséges órában, s ha nem avatkozom be, napokat is késhet. Ez a módszer megengedhetetlen. Ha még egyszer előfordul ilyen bürokratikus aktatologatás, szigorú büntetéshez, leváltáshoz folyamodom.« A bürokrácia ellen a Népbiztosok Tanácsának apparátuséban folytatott hairc — mint cseppben a tenger — tükrözi azt a feszült küzdelmet, melyet Lenin, az egész államban folytatott a cári hi- vatalnokgépezet súlyos Örökségének felszámolásáért. 1919. december 30-án ennek jegyében fogadták el a »Bürokrácia felszámolásáról« szóló dekrétumot. Vlagyimir Ujics sokszor maga intézkedett ilyen ügyekben. Annak idején például nagy jelentőséget tulajdonított a Fowler-ren dsze- rű kísérleti ekék elkészítésének. A gyártó szervek azonban nem lettek készen időben. Lenin, akit felháborított a késedelem, azt követelte, hogy állítsák »bíróság« elé a vétkeseket, sőt »ítélettervezetet« is írt: »A bürokratikus huzavonát elítélő nyilvános tárgyalásnak rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítva ezúttal a legenyhébb büntetést szabtuk ki, mivel a vétkesek eddig ritka lelkiismeretességgel dolgoztak. Egyben figyelmeztetünk mindenkit, hogy a jövőben a huzavonáért még a »szent«, de tehetetlen fajan- kókat is megbüntetjük (a bíróság fogalmazhat valahogy enyhébben is). Mert nekünk Oroszországban nem szentek« re, hanem, jól dolgozó emberekre van szükségünk.« Lenint felháborította a fegyelmezetlenség, más munkájának és idejének semmibevétele. Eleinte voltak, akik elkéstek a Népbiztosok Tanácsának üléseiről. Lenin, aki mindig pontosan a jelzett időben nyitotta meg az ülést, akármennyién jelentek is mag — eleinte megelégedett bíráló megjegyzésekkel, de 1920 áprilisában a Népbiztosok Tanácsa külön határozatot fogadott el azokról az intézkedéseikről, amelyekkel meg akarták szüntetni a pontatlanságot. Ez kimondta, hogy aki első alkalommal több mint tíz peroet késik, annak nevét figyelmeztetéssel a jegyzőkönyvbe is beírják, aki másodszor elkésik, attól levonnak egynapi fizetést, ha harmadszor is előfordul, a sa jtóban is közzéteszik. Azo-1 kát pedig, akik egymás után több mint háromszor el.kés- I nek, az érvényes utasítások alapján leválthatják azzal, hogy többé nem tölthetnék’be felelős tisztséget. Lenin szigorú rendet dolgozott ki az ülésekre is, az igazságügyi népbiztoshoz, Kurszkojhoz továbbított javaslatában: beszámolóra — 10 perc, első felszólalás — 5 perc, aki másodszor is hozzászól — 3 perc, csak kétszer lehet hozzászólni. Maga Lenin soha nem élt vissza elnöki tisztségével. Amikor felszólalt az üléseken, mindig kezében tartotta másodpercmutatós óráját, s ha észrevette, hogy a felszólalásra megjelölt idő a végéhez közeledik, gyorsabban beszélt, ■hogy ne lépje túl azt. Az egyik ülésen felszólalt egy katonai szakértő, és túl szigorúnak nevezte a felszólalási rendet. Vlagyimir Ujics mosolyogva megjegyezte, hogy jobb éjszaka előkészíteni a rövid, kimerítő beszámolót, mint éjszaka ülésezni. Lenin nem engedélyezte, hogy az üléseken magánbeszélgetésekkel rabolják az időt, ezért javasolta, hogy az ilyen mondanivalókat írásban közöljék egymással. Lenin nemegyszer több tucat cédulát kapott és válaszolt meg egy 2—3 órás ülésen. Ugyanakkor a Lenin elnökletével lezajlott megbeszéléseken mindig közvetlen, elvtársi volt a légkör. Mindenki kimondta, amit gondolt. Ki(jqplytatjuk) Mikor felszólalt az üléseken, mindig kezébe tartotta másodper emulates éráját. SOMOGTI NÉPLAP Sanda, 191«. április 15. 5
