Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-02 / 77. szám
I ÜNNEP A SZOMSZÉDBAN Városi rangot kapott Dombóvár Zászlódíszbe öltözött tegnap megyénk legközvetlenebb szomszéda. Dombóvár. Ünnepi eseményre, rég várt aktusra készültek lakéi. S hogy éppen most. hazánk fel- szabadulásának negyedszázados jubileumán vehették át a várossá szervezés díszes okmányát, ez tovább növelte az esemény jelentőségét. Délelőtt kiállításokat nyitottak a járási művelődési házban. Fotódokumentumok árulkodnak a város, a járás dinamikus fejlődéséről. És elküldték müveiket azok a Dombóvárról elszármazott műveszek is, akik nem tudják feledni itt töltött éveiket. A Béke parkban jelképes alapkőletétel volt. Napjaink dokumentumait ásták föld alá az utókor számára, s köréje bárom platánfát ültettek a várossá avatás emlékére. Dombóvár három megye határán fekszik, s a közelség Ide vonzotta az ünnepre a szomszédokat is. Délután térzene volt az Apáczai Csere János Gimnázium előtt, a MÁV pécsi fúvószeeiékara köszöntötte a város lakóit, A gimnázium dísztermében ünnepi tanácsülést rendeztek, városavatásra gyülekeztek a "honatyák'“. S az új várost megtisztelte Losoncai Pal, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke is. Ő nyújtotta át a várossá szervezés dokumentumát, ö tolmácsolta a Kézponti Bizottság, az Elnöki Tanács, a forradalmi munkás-paraszt kormány szívélyes üdvözletét és jókívánságait Ünnepi beszédében méltatta szocializmust építő népünk huszonöt éves eredményeit szólt a dombóváriak odaadó/ építő munkájáról, a tizenhétezres várossá fejlődő település jelenéről és biztató jövőjéről. Lo- sonczi elvtárs így fejezte be ünnepi beszédét. — Töltse be. a várost, szorgalmas lakóit a lokálpatriotizmushoz oly méltó lelkesedés. Virágozzék a huszonöt éve felszabadult hazánk legfiatalabb városa, Dombóvár. Vastaps fogadta szavait, mint ahogy minden felszólalót az ünnepi tanácsülésen. Utána gazdag műsor várta a vendégeket. S a szünetben, a műsor után nem is folyhatott másról a beszélgetés, mint az új város örömeiről, sikereiről, gondjairól Tíz év alatt három és fél ezerrel nőtt Dombóvár lakóinak száma. Es a hagyományosam vasutastelepülés egyre több ipari létesítményt vallhat magáénak. Megháromszorozódott az iparban foglalkoztatottak száma, épül az új ipartelep, amelynek csak előközmű- vesítésére százmillió forintot fordítanak. Három új lakótelep épült 1950 óta, nemrég avatták az új járási kórházat, épül az új tanácsszékház, és egyre szebb, egyre városiasabb lesz a helység. Az okmány azonban —* így szokták mondani — önmagában még kevés. Attól még nem lesz város a város. Mint Siófokon, úgy Dombóváron is sok gondja van a tanácsnak. Tovább kell javítani a foglalkoztatást, a közművesítést, a lakáshelyzetet és ki tudná felsorolni., mi mindenre kellene a pénz, az energia. De jól megalapozott terveik vannak, szorgalmas, városukat szerető lakók, s a hosszai évek odaadó fáradozása bizonyára sikerre vezet. A várossá avatás alkalmából Somogy és az öregebb testvér, Kaposvár is szeretettel gratulál legközelebbi szomszédainak. örülünk örömüknek, lelkesedni tudunk terveikért, várható eredményeikért. Megérdemelték a városi rangot. Őszintén kívánjuk: tudjanak élni vele, s szorgalmas munkával alapozzák meg hírnevét. Felejthetetlen napok Amikor gyorsan kellett cselekedni (Ma hatvannégy éves dr. Rdsonyi Sándor. Ahogy beszélgetünk. mindinkább kialakul bennem• a meggyőződés: égi) életutat végigkísér, szinte önkéntelenül is kötelez, ha e,,y ember szinte lehetetlennek tűnő vállalkozásba kezd, de saját erejére, hitére támaszkodva győztesen kerül ki a legnehezebbbői is. Próbatétel — így is lehetne mondani —, de olyan próbatétel, melynek tanulsága újra és újra előkerül; ha akkor megbirkóztál minden, nehézséggel, jól kell vizsgázni most is. Dr. Rdsonyi Sándor a nagy próbatételen fiatalon esett át: gimnáziumi érettségivel, kizárólag magyar anyanyelvű tudással beiratkozott a pozsonyi csehszlovák jogi egyetemre. Négyszázötvenen kezdtek, tizenketten doktoráltak. Köztük egyetlen magyar: dr. Rdsonyi Sándor. Ami a beiratkozás és diplomaosztás között, történt, arról regényt lehetne Írni. Ám az első nagy próbatételen nemcsak jegy szerint — ön- maga előtt is, és talán ez a több — jelesre vizsgázott. ..) — 1944 őszén kerültem Kaposvárra. Itt ért a félszabadulás. Tolmács vol tam — talán ezért is valahogy hamar közel kerültem a felszabadítókhoz. Debrecenben akkor már dolgozott a földreformprogramon az ideiglenes kormány, és ha jól emlékszem, negyvenöt január tájékán a Somogy megyei Nemzeti Bizottság megkért, hogy töltsem be a megyei Földbirtokrendező Tanács elnöki tisztét. Kijött a híres 600/45-ös rendelet. Erről csak úgy beszéltünk, hogy a hatszázas, mert ha kimondta valaki, mindenki tudta már, hogy miről van szó. Ez a rendelet döntötte el az évezredes pert, kimondta a nagybirtokrendszer megszűnését és a földek kiosztását a földműves nép között. Nekünk kellett biztosítani, hogy a földreformot szervezetten és jogi formák között hajtsuk végre. A nagy munka azonnal kezdődött Mert itt nemcsak a reform végrehajtásán volt a hangsúly, hanem a gyorsaságon is. Azonnal és gyorsan kellett cselekedni. A cél az volt, hogy május 1-re a kiosztott földek meg is legyenek művelve A kö-sé-gj földiigénylő bizottság küldöttei naponta 'hetv“n°n-nyolcvanan jöttek hozzánk, felülvizsgáltuk az igénveket. ' : onv előfordult, hogy afféle feketéző emberek is a jogosultak közé keveredtek. Azonnal meghoztuk a határozatot a föld birtokba vételéről és osztásáról, mehettek, és már karózhattak is. (így elmesélve huszonöt év távlatával ez annyira egyszerű, kézenfekvő. Vannak körülmények, vannak munkák, melyeket szavakkal leimi nem lehet, legföljebb egy jelző alapján — -nagy munka «olt« — a képzeletben alakulhat ki csak valami kép. Ami talán megközelíti az akkori valóságot...) — Márciusban Nagybajomnál még dörögtek az ágyúk, de a Kapós-völgyében már osztottuk a földet.. Nagybajom ... Talán ez volt a legnehezebb. Úgy * határoztam, hogy a tárgyaló tanáccsal kimegyünk, és ott a helyszínen intézünk mindent.. Mikor továbbvonult a front, itt mindent elölről kellett kezdeni. Az emberek pincében, óvóhelyen éltek, nem is ismerték a föld- reformrendeletet Megalakítottuk a földigénylő bizottságot, kioktattuk, .munkába indítottuk. A határozatot nem Kaposváron, ott, a helyszínen, a tanácsházán hoztuk meg; s míg ott voltunk, egy hét, alatt ki is mérték a földet.... Ahányszor elindultunk egy külterületre, egy majorba, mindig megfordult a fejünkben: visz- szátérünk-e egyáltalán. Hiszen mindent elaknásítottak és nem telt el nap valami tragikus hir- nélkül. Az utolsó napon Sötétkeréknél visszafelé az erdő mellett jöttünk, és a nagy feszültség szinte akaratlanul hol egyikünkkel, hol másikunkkal mondatta: na, még egy lépés, na, talán még egy lépés, csak még ez a lépés legyen meg... És hazaértünk. (Elhallgat.. E'it csak elképzelni próbálom, ő újra átéli azoknak a »még egy lépéseknek« minden szorongató félelmét) — & elérkezett u május elseje. Most is öröm tölt el, ha eszembe jut az a Kossuth téri felejthetetlen ünnepség Mert hiszen ez tette rá a koronát a több hónapos munkára. Itt adták át minden földhöz j uttato ttnak a nemzeti színű keretes birtoklevelet, ez tanúsította: azé a föld, aki megműveli... Ilyen ünnepség, ilyen érzés csak egy akad az ember életében. A földműves hazavitte, megmutatta a családjának: íme, itt van a nevemre szóló papír, enyém a föld ... Visszavonhatatlanul. (Élmények, emlékek., történetek forognak a szóban. -Hetekig lehetne erről beszélni.- Példák sorakoznak, hogy a megyében a helyi körülményeknek megfelelően, milyen rugalmasan alkalmazták a »hatszázast«, hogyan segítette a földrendezőket a kommunista párt, milyen igaz barátság szövődött V arab jav alezredessel és Naumo kapitánnyal, a megyei ellenőrző bizottság elnökével és helyettesével, és hogy indult meg rendben, szépen a munka, az élet. És as út azután is, mint addig, egyenes volt, Dr. Rá- sonyi Sándor először a megyei bírósághoz, majd a megyei gazdasági döntőbizottsághoz kerylt, és ott van ma is. Hatvannégy éves. Tárgyal, dolgozik fáradhatatlanul, s ha valaki a nyugdijat emlegeti, csak annyit mond: -Munkából élünk.« Percei kiszámítottak. De ha kérdik, késszéggel, szívesen emlékezik életének erre a nagy vizsgájára. Neki élmény, emlék — nekünk történelem....) Vörös Márta A Szovjetunió a ieghűbb barátunk Jubileumi kitüntetések az MSZBT-nél Azok gyűltek össze tegnap délelőtt a Hazafias Népfront kaposvári klubhelyiségében, akik sokat tettek a magyar— szovjet barátság elmélyítéséért. A bensőséges ünnepségen részt vgt.t Dombóvári László, a Kaposvári Járási Pártbizottság első titkára, dr. Szőke Pál, az SZMT vezető tikára, a megyei párt-vb tagjai, Olcsai-Kiss Zoltán szobrászművész, az MSZBT országos elnökségének tagja, Szabados Dezső, Sándor Lajosné, a Hazafias Népfront megyei alafnökei. Róna Imre, az MSZBT megyei elnöke, a megyei párt-vb tagja nyitotta meg az ünnepséget, majd Kiss József né, az MSZBT megyei titkára méltatta azt az utat, amelyet, a magyar nép a felszabadulás óta eltelt negyedszázadban megtett. Hangsúlyozta, hogy a szovjet hadsereg hozta a legtöbb áldozatot, hogy az első lépést megtehessük. Példák sorával bizonyította a Szovjetunió anyagi és erkölcsi támogatásai, amely felbecsülhetetlen jelentőségű a számunkra — Az itt ülők' felvilágosító munkájukkal járultak hozzá, hogy ezek a tények ismertek legyenek megyénk rninden rétege előtt. Áldozatos munkájukkal, példamutatásukkal tették hitet a magyar és a szovjet nép barátságának elmélyítése. illetve e barátság szükségességének bizonyítása mellett. Az elmúlt huszonöt év alatt következetesen ismertették és bizonyították, hogy a Szovjetunió a mi leghűségesebb barátunk és támaszunk, hogy a felszabadításunktól kezdve az 1956. évi ellenforradalom leverésében nyújtott önzetlen segítségig ma is a Szovjetunió a legjobb, a legönzetlenebb barátunk, támaszunk a szocialista Dr. Szőke Pál, az SZMT vezelö titkára átveszi a jubileumi aranykoszorús jelvényt. tábor országai között, mind gazdasági, mind politikai téren. Ezután Olcsai-Kiss Zoltán szobrászművész, az MSZBT országos elnökségének tagja nyújtotta át az MSZBT jubileumi aranykoszarús jelvényét. Összesen harminchármán kaplak oklevelet és aranykoszorús jelvényt. Két művészeti csoport, a BM művészegyüttes, a Fonómunkás Kisszínpad jubileumi aranykoszorús plakettot kapott. A kitüntetettek nevében Honfi István, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának munkatársa mondott köszönetét, hangsúlyozva, hogy megtisztelő feladat a népek közötti barátság elmélyítésén munkálkodni. A most átvett aranykoszorús jelvények aranyfedezete a huszonöt éve végzett munka, a magyar—szovjet barátság ügyének önikénteis szóin gálato. Sándor Lajosné, a Hazafias Népfront megyei alelnöke gratulált a kitüntetetteknek, majd a Fonómunkás Kisszínpad Kelet felöl címmel irodalmi összeállítást mutatott be. L. G. Korszerűsítik az anyagmozgatást Ragyogó tavaszi napsütésben erkéztunk. A fény, mely végigömioU a széles udvaron, öreg épületein, megállapodott a szürkére mázolt gépeken, melyek a műhelyek mögött sorakoztak. — Megszűnt a hajdani gépállomás, de kapcsolatunk a mezőgazdasági gépekkel tartós maradt — mondja Csöndör Lajos telepvezető. — Amikor megtudtuk, hogy az Óbudai Gépipari Ktsz létesít itt termelőüzemet, nem hittük, hogy ez lesz belőle. A munkások az első hónapokban csak havat lapátoltak és árkot ástak- Aztán megérkeztek a gépek, az esztergapadok, s a második negyedévben már megindult a termelés. — Azóta? — A kezdeti negyvenhármas létszám meghaladja a kétszázát, s az 1967-es tízmilliós termelési értékkel szemben ez évben ótven-ötvenötmilliót terveztünk. — Marcali köztudottan megzögazdasági telepylés. Nem okozott nehézséget az öt-hatszorosára felduzzasztott létszám szakképzetlensége? — Eleinte voltak problémák. Különösen a nőknél. Közel van a Balaton-part, s a nyári idénymunka nagy riválisunk volt. Akadt néhány asszony, aki sehogy sem tudott megbarátkozni a rendszeres, fegyelmezett munkával, s a minimális műszaki készséget sem sikerült elsajátítania. Ezek aztán lemorzsolódtak. — Milyen a nők aránya? — A munkások harminc- negyven százaléka nő. Az itt dolgozók jól érzik magukat, a ezalagterm elésnél és a présgépek kezelésében jobban számíthatunk rájuk, mint a férfiakra Tálán, mert lelkiismeretesebbek, türelmesebbek. Többféle terméket készítenek; TKF—120-as trágyakihű- zókat, sertésönetetőket a mezőgazdaság számára; gyártanak portáldarukhoz rácsszerkezeteket, s a híradástechnika szamára műszerszekrényeket is. Ez évben negyvenmillió forint értékben elakadásjelzőket az NSZK-ha. Az előző év termelésével. szemben az idén mintegy húszmilliós növekedéssel számolnak. — A jelenlegi körülmények között meg tudják-e valósítani e nagyszabású terveket? — Így nem menne. Üjább munkaerőket — főként nőket — veszünk föL Az üzemen belül gépesítéssel, ésszerűsítésekkel szeretnénk a termelést fokozni. Elsősorban az anyag- mozgatási időt fogjuk csökkenteni, legalább harminc százalékkal. Az óbudai központtól villástargoncát és egy automata szállitósort kapunk erre a célra. Várható még többféle gép is: IFA teherkocsi, csapóolló, esztergapad, különböző prés- és marógépek. — Milyenek a kereseti lehetőségek? — Nyugodtan mondhatom, hogy Marcaliban a legjobbak, A nyereségrészesedés az évi kereset tizenöt százaléka volt. Az órabérek megközelítik a tíz forintot, s mivel csoportbére- zés van nálunk, a csoportok tagjai egymást sarkallják. Kiemelném a Vass-csoportot, mely már a harmadik hónapja 135 százalékra teljesíti a normát. Persze a teljesítmény nagymértékben függ a munka közbeni állandó ésszerűsítésektől is. — Gondoskodnak-e az utánpótlás neveléséről? — Igen. Jelenleg is hatvankét ipari tanulónk van. Cs. T, Munkásőrök kitüntetése Hazánk telszabadulasa negyedszázad«* évfordulójának alkalmából ünnepséget rendezett tegnap a munkásőrség megyei parancsnoksága. Azokat ä mimkasóröket köszöntötték, akik az elmúlt huszonöt év alatt kiemelkedő tevekenyseget fejtettek ki szocialista hazánk építésében, a fegyveres szolgálatban, partunk politikájának megvalósításában. Zelenka Béla, a munkásőrség megyei parancsnokhelyettese ismertette Papp Árpádnak, a munkásőrség országé* parancsnokának parancsát, amelyben több, a munkában kiemelkedő munkásömek kitüntetést adományozott. A Haza szolgálatáért érdemérem arany fokozata kitüntetést kapták: Marosi József, a nagyatádi járás niun- kasórparancsnoka, Bene József, Mátés János, Nagy János és Nagy Pál munkásőrök. E kitüntetés ezüst fokozatát négy, bronz fokozatát ugyancsak négy munkásőr kapta. A kitüntetéseket Zsák Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka nyújtotta át. Jó egészséget kívánt a kitüntetett munkásoröknek, s kérte, hogy a jövőben is hasonló szellemben tevékenykedjenek a munkásőrség harci készültségének fokozásáért. Dómján Sándor, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának munkatársa, a pártbizottság jókívánságait tolmácsolta. Arra kérte a munkásőröket, hogy a jövőben is hasonló módon dolgozzanak, erősítsék, szilárdítsák a munkásőrséget Mozaikparketta exportra Az ország egyik legnagyobb faipari vállalata — a Nyugat- magyarocrszági' Fűrészek — az idén 120 000 négyzetméter mozaikparkettát gyárt, s ennék 40 százalékát Belgiumba exportálja. Az első negyedévben 5200 négyzetmétert szállítottak él nyugat-európai megrendelőjüknek. A vállalat exportjának lehetőségét figyelemre- méltóan bőséges választéka, s termékeinek korszerűsége teremtette meg. Legkorszerűbb cikkük a háromrétegű mozaik- parketta Ezt parafával vagy hungarocellel, illetve habszivaccsal kombinálva készítik. Kitűnő hő- és hangszigetelő tulajdonsága miatt keresett. SOMOGYI STEFLAP emmsk, i&o ápraí* & /
