Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-14 / 62. szám

Losonczi Pál Somogybán (.folytatás az 1. oldalról) földek között, kellemes nap­sütésben érkezett meg Loson­czi elvtárs és kísérete Vése községbe. A magas rangú ven­déget sokan várták már az utcán, a házak előtt. A kul- túrotthonnál a lakosság nevé­ben Balogh Andor. az egye­sült Vj Elet Termelőszövetke­zet elnöke mondott köszöntő szavakat, az úttörők vörös szekfűcsokoirral kedveskedtek az Elnöki Tanács elnökének, valamint Németh Ferenc és Böhm József elvtársaknak. Az épület termében, a szö­vetkezet párt- és gazdasági ve­zetőinek jelenlétében a tsz elnöke adott számot a közös gazdaság eddigi fejlődéséről. Elmondta, hogy több évi mér­leghiányos gazdálkodás után 1966-ban következett be ked­vező fordulat a szövetkezet életében. Ekkor eredményessé vált a gazdálkodás, kialakult az a szarvasmarha- és sertés­tenyészet, amely ma is alapját képezi a folyamatos fejlődés­nek. A 7890 katasztralis hold­dal, de csak gyenge termőte­rülettel rendelkező nagyüzem közös vagyona az elmúlt év során 37 millióról 42 millióra, beruházott vagyona 16 millió­ról 19 millióra növekedett, s a munkanap átlagos értéke túlhaladta a 68 forintot. Ta­valy a szövetkezet a nemesdé- di tsz-szel, az idei év elején a varászlói üzemegységgel egye­sült, s az új körülmények kö­zött is szép eredménnyel. jó reménnyel gazdálkodik. — S elégedettek-e a tagok az 1969. évi zárszámadással? — érdeklődött Losonczi elv­társ. Jandrics Sándor, a termelő- szövetkezet pártalapszerveze- tének titkára felelt a kérdés­re: — Nincs elégedetlenség. Dolgozóink valamennyien tud­ják, hogy ha terveinket telje­sítjük, s ha az időjárás is ked­vező lesz, még előbbre jutha­ttunk. Sok egyéb között a földek minőségéről, az állattenyész­tés hozamáról, a háztáji gaz­daságok terméseredményeiről, a tagok munkakészségéről kért felvilágosítást az Elnöki Ta­nács elnöke. Majd meghall­gatva a szövetkezet szorgos asszonyait dicsérő vezetőket. ke elmondta, hogy a koncent­rált táppal és a kukoricadará­val nevelt állatok egy hónap alatt több mint 64 kiló súly- gyarapodást értek el. Ilyen eredményeket korábban nem ismertek. — Kik foglalkoznak a bor­júneveléssel? — fordult Lo­sonczi elvtárs Radák Jánosáé állatgondozóhoz. — Valamennyien assoznyok vannak itt —. hangzott a. vá­lasz. — Eleinte nehezen szok­tuk meg az állatnevelés új módszereit, de az eredmények láttán már szívesen végezzük ezt a munkát. A továbbiakban még három istálló állatállományát nézték meg a vendégek, majd a Nagy­kanizsára vezető, út mentán te­lepített 62 holdas almáskert­hez mentek. A gyümölcsös a múlt évben fordult termőre; a középmagas és a törpe alanyú fák szépen fejlődték, s az idén is jó termést ígérnek. A szövetkezet gazdaságából a kultúrházba tértek vissza a vendégek, s ott a helyi veze­tőkkel ’ fehér asztal mellett csak én vagyok bizakodó, ha­nem az emberek tekintetéből is tükröződik: idő és szorga­lom kérdése csupán, hogy el­érjék a gazdálkodás és a jö­vedelem szintjében a haladó átlagot. Rámutatott Losonczi elvtárs arra a nélkülözhetetlen segít­ségre is, amelyet az ipar nyújthat a mezőgazdaság fej­lődéséhez, majd a megválto­zott falusi életről szólt. — Jó úton halad, eredmé­nyesen fejlődik Somogy megye — mondotta —, s ebben a megállapításban a falvak vál­tozása is benne foglaltatik. Az egy kor > kise mmizett somogyi parasztság• sietős léptekkel zárkózik fel a munkásosztály mellé, és további boldogulásá­nak lehetőségei is adva van­nak, Mi úgy dolgozunk a fel­ső vezetésben, és ők is úgy munkálkodjanak gazdaságaik­ban, hogy ; terveink, vágyaink eljesüljenek. Az Elnöki Tanács elnökének Németh -Ferenc mondott kö­szönetét a megtisztelő látoga­tásáért s az annak során nyil­vánított véleményeikért, taná­csokért. Emlékeztetett arra, hogy negyedszázaddal ezelőtt, ezekben a napokban vívtak a dicső szovjet seregek nehéz harcukat a somogyi fronton, s akkon győzelmük lett az alap­ja szabad életünknek, egész fej lődésünknek. Az elmúlt 25 esztendő útját méltatva kifejtette a megyei pártbizottság első titkára: ha nehézségek közepette is, de lépésről lépésre előbbre jutot­tunk, s a megye munkásai, pa­rasztjai bebizonyították, hogy az urak nélkül is tudnak élni és alkotni. — Biztosíthatom az Elnöki Tanács elnökét — tett ígérő- tét Németh elvtárs —, hogy a jövőben is minden erőnkkel pártunk és kormányunk poli­tikájának hiánytalan végrehaj­tásáéin, a somogyi emberek boldogulásáért küzdünk. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke az. esti órákban köszönt el a vései egyesült ter­melőszövetkezet dolgozóitól;; s ezzél befejezte kétnapos so­mogyi látogatását. A vendégek a vései egyesült Űj Élet Termelőszövetkezet állatgondozóival. MAI KOMMENTÁRUNK fi határozat — Erről a határozatról nehéz úgy beszélni, hogy az ember kívül rekessze az érzéseit. Sőt nem is lehet. Amikor először hallottam, és elolvastam a róla megjelent sorokat, vala­mi, szavakkal nehezen meg­magyarázható öröm töltött el. »...dr. Baskay Tóth Ber­talan, a mezőgazdasági, vala­mint a szociális és egészség- ügyi bizottság nevében, vála­szolt a Parlament legutóbbi, decemberi ülésszakán dr. Gu­ba, Sándor képviselő részéröl elhangzott interpellációval kapcsolatban... A bizottság javasolta a kormánynak, hogy az idős, magatehetetlen, tá­mogatásban nem részesülő, és dolgozni már nem tudó falusi embereket életük vé­géig részesítsék a segélyezé­si alapból rendszeres segély­ben ... Az együttes bizottság segélyezési alap létrehozásá­ra szóló javaslatát a kor­mány elfogadta.. ■„« A sorokat olvastam, de mégsem a betűket láttam, ha­nem őket, akiknek ez a leg­közvetlenebbül szól, akiknek az érdekében született a ha­tározat. Párasztarcok, villa­násnyi jelenetek idéződtek föl bennem. És szavak. Köny- nyes, reszkető hangú, fáradt­öreg szavak. »... Talán ha gondolnának ránk. Csak egy kicsivel töb­bet kapnánk. Hiszen nem sok kell már a magunkfajta öre­geknek. De ebből a pénzből olyan nehéz.« »Nem panasz ez. Hiszen ez az állam any- nyit adott már. Talán meg­érem még, hogy egy kicsikét többet juttat az ilyen magá­nyos, beteg öregnek is, mint én...« Szívszorító szomorúság — és remény. Furcsa ellentét­ben, de mégis egymást ki­egészítve, ez volt minden ki­ejtett szó mélyén. Olvastam a sorokat ás látni véltem őket, ahogy reszkető kezükben remeg az újság, s talán a szemüveget könyvpá­ra homályosítja. Mégis meg­könnyebbült örömmel sóhaj­tanak: végre! Igen. Érzések nélkül nem lehet elolvasni. tudomásul venni ezt a határozatot. Tud­juk jól, nem volt egyszerű és nem is máról holnapra vált valósággá. Első lépesként és az emberek a kormány negyven forinttal emelte a tsz-tago'rnai: járó öregségi segély összegét. így kimondva nem, nagy összeg ez, de országosan, több száz­ezer rászorulót figyelembe véve nagyon is számottevő. Eredmény, előrelépés ez, amit örömmel nyugtázhatunk. Mégis sok tehetetlen paraszt- embernek nem hozott enyhü­lést mindennapi gondjaiban. S íme, most megszületett az újabb határozat: évente 18 milliót — az idén csak 15 milliót — fordítónak a rá­szoruló, idős tsz-tagok segí­tésére. A javaslatot somogyi kép­viselő mondta el. Itteni kez­deményezés hozott az ország­ban több tízezer embernek támogatást. Pontos adát ugyan nem áll rendelkezés­re, de itt, a mi megyénkben, ahol meglehetősen nagy a falvak lakosságának elörege­dése, több ezer ember része­sül majd ebben, a segítés­ben. Olvastam az örömet keltő határozatot és arra gondol­tam: államunk, kormányunk ismét tanúságát adta a sip- cialista humanizmusának. Akaratlanul is hozzátettem gondolatban: de jó lenne, ha egynémely szövetkezet fi­gyelmeztető példának tekin­tené ezt. Mert nézzünk ön­magunkba őszintén: vajon a kisebb családon, a szövetke­zeten belül nem tehetnének-c egy kicsikét többet a becsü­letben megöregedett, maguk­ra maradt idős emberekért?! Vagy megfordítva a kérdést: mindent megtettünk már, amire lehetőség volt? Nem tudom. Nem tudom, tiszta lelkiismerettel ki mit felelne. Mikor olvastam a határozatot, és magam előtt láttam újra meg újra egy so­mogyi öreg parasztembert — mindez eszembe jutott. És az is, hogy a jó érzés, az em­berség úgy kívánja, hogy te­mérdek napi teendőnk között álljunk meg egy percre, tart­sunk őszinte önvizsgálatot és feleljünk a kérdésre önma­gunknak: mi megtettünk-e mindent? S utána cselekedjünk! V. M> szóvá tette: — Őszinte beszéd ez, hogy a férfiak elismerik az asszo­nyok munkáját. De akkor ér­kezésünk alkalmával miért csak a hátsó sorokban álltak, s miért hiányoznak az asszo­nyok most innen a teremből? ügye, egyetértünk abban, hony több megbecsülést érdemel­nek?! A beszélgetés után hintóra szálltak a vendégek, és a szö­vetkezet központi majorjába hajtattak. Ott előbb a leg­újabb nevelési módszerrel te­nyésztett növendék bikákat, majd a gépen keresztül táp­lált fehérhús-borjúkat és hát­rányokat szemlélték meg. A növendék bikákról a tsz elnö­íolytatták a beszélgetést a szö­vetkezetek időszerű kérdései­ről. A későbbiekben Losonczi elvtárs összefoglalta kétnapos somogyi látogatása során ta­pasztaltakat. — Meggyőződtem arról, hogy a megye vezetése és egész dolgozó társadalma sikerrel fáradozik a politikai és gazda­sági célkitűzések megvalósítá­sáért. örülök annak, hogy sem itt. Vesén, sem más köz­ségekben nem a szövetkezeti rendszerben, hanem a helyi vezetés gyengeségeiben talál­ták meg a korábbi hibák okait. Ügy látom, ezen a nehéz időszakon túljutottunk, s nem­Ivosonczi elvtárs emléksornkat ír a Kállai Éva brigád nap­lójába a kondenzátor-üzemben. Több mint egymillió gépekre Céltudatosan fejleszti gépállományát a segesdi szövetkezet Termel őszövétkezeteinkban járva sokszor fordul a szó a gépi ellátottságra, a mezőgaz­dasági munkák gépesítésének égető szükségességére. Köztu­dott, hogy a megye termelő- szövetkezeteinek erőgépállo­mányát alkotó gépek nagy ré­sze elhasználódott, ötvenként százalékuk öt évnél idősebb. Nagy részük használtan került i gépállomásokról a szövetke­zetekbe. Hogyan próbál egy szövet­kezet enyhíteni a gépi ellátott­ság gondjain — erről érdek­! lődtiink a segesdi Üj Elet Ter­melőszövetkezetben Szalai József elnöktől. Kérésünkre részletesen ismertette a jelen­legi helyzetet Gépparkjukban huszonegy traktor van. Az MTZ típusúakból tizenöt, Su- per-Zetor hat darab áll ren­delkezésükre. Három 25-ös Ze­Kedvezmcnyek, megkülönböztetett támogatás Mindjobban segítik a csurgói járásban a dolgozó nőket (Tudósítónktól.) A mezőgazdaság és az élel­miszergazdaság üzemeiben foglalkoztatott nők anyagi és szociális körülményeit, a vé­delmükre hozott rendelkezé­sek betartását, valamint a to­vábbi képzésük jelentőségeit vizsgálta meg a csurgói já­rási Népi Ellenőrzési Bizott­ság. A járás hat tsz-óben és élelmiszer-gazdasági üzemé­ben tapasztaltak alapján megállapították a népi ellen­őrök, hogy a nők foglalkozta­tási lehetőségei Zákány kör­nyékén a legjobbak, A nők szakképzettségük szerint dol­gozhatnak. Lehetőséget terem­tették a munkaadók, hogy a kisgyermekes anyák csökken­tett munkaidőben dolgozza­nak. A teljesítménybérezés­ben hátrányos megkülönböz­tetést. nem észleltek. A szo­cialista versenymozgalomban a nők aktívan részt vesznek A MÉK zákámyi szárító és a Csokonai Tsz száraztészta­üzemében női szocialista bri­gádok alakultak. Többnyire gondoskodnak a csökkent munkaképességű tagok foglalkoztatásáról. A gyékényes! tsz-ben tojásválo- gatásd lehetőséget biztosítot­tak, Somogyudvarhelyen szál­lítási kedvezményben része­sülnek az ilyen tagok. Keve­sebb juttatást kapnak viszont a kelleténél az egyedülálló nyugdíjas és járadékos nők. Említésre méltó az is, hogy a közös gazdaságok többsége a lehetőségekhez mérten segít a több gyermekes anyák munkahelyen kívüli gondjai­nak megoldásában is. (Takar­mányellátás, háztáji termé­kek értékesítése, szállítása stb.) Megállapították azt is, hogy a nők állandó foglalkoztatása érdekében a gazdaságok új profilokat vezetnek be, vagy a meglevőket fejlesztik. így például Somogyudvarhelyen a zöldségtermesztést, Őrtiloson a baromfi tenyésztést növelik. tortikkal már csak szükség esetén dolgoznak, főként a kaz- lazást segítve A traktorosok sem szívesen vállalkoznak ve­zetésükre, mert kis teljesítmé­nyűek, az időjárás viszontag­ságai elleii vezetőfülkével nem védenek, s az időszakos mun­ka seré vonzó. Azok a gépek, amelyeket vizsgáztattak, egész télen dolgoztak. Az erdőgaz­daság és a Tőzegkitermelő Vállalat részére fuvaroztak. Gondjaik — mint nagyon sok termelőszövetkezetnek az or­szágban — vannak: négyszáz- harminc holdon maradt el ná­luk az őszi mélyszántás. S ez annak köszönhető, hogy az erő­gépek egy része régi, elhasz­nálódott. 1968 nyarán felújí­tották ezeket, de 1969 őszén már újra munkavégzésre al­kalmatlanoknak bizonyultak. Okulva ebből, olyan határozat született, hogy a régebbi 45 lóerős MTZ-ket új motorok­kal kell ellátni. Az AGRO- KER a tsz számára kedvező lehetőségeket kínált: 33 ezer forintért új motort ad. Ezzel jelentős időt is takaríthatnak meg: egy régi felújítása 15—20 nap alatt történt meg a szö­vetkezetben. a négy motorcse­réhez két-három nap elegen­dő. Az is előny, hogy az új motorral körülbelül három j évig nagyjavítás nélkül üze­mel a traktor. A segesdiek azonban felkészültek a gépja­vításra is. Saját műhelyükben végzik a főjavításokat és a mo­torcseréket A szerszámmal jól fölszerelt műhelyben meg­felelő szakgárda tevékenyke­dik. A gépmühelyvezető és he­lyettese gépipari technikumot végzett Öt gép- es egy vil­lanyszerelő dolgozik a szövet­kezetben. Egy miínkagépjayí- tójuk és egy állattenyésztés­ben használatos gépekkel fog­lalkozó emberük is van. Arról is érdeklődtünk, hogy milyen mértékű gépi beruhá­zás szerepel évi tervükben. Szalai József elmondta, hogy erre a .célra nagy összeget fordítottak már tavaly is. Fel­ismerték, hogy csak nagyfokú gépesítés pótolhatja a tagság elöregedésével bekövetkező munkaerőhiányt. 1969-ben 1 226 000 forintot fordítottak gépvásárlásra, az idei tervük 1 080 000 forint. Három MTZ— 50-es traktort, egy SZK—4-es gabonakombájnt, trágyamar­kolót, trágyaszórót vásárolnák Egy részük már meg is érke­zett. Vésznek még néhány munkagépet is. A tagság meg­értette. hogy a nagy beruhá­zás elkerülhetetlen volt Példákkal bizonyítja, hogy a termelőszövetkezeteknek nagy gondot kell fordítaniuk az Üzemi gépjavító hálózat kiépí­tésére. A szövetkezeti erőfor­rásokat jól kell kihasználni. Természetesen ennek ellenére sem képes minden szövetkezet a komplex gépesítés önálló megvalósítására. Központi erő­ből is többet kellene fordítani erre a célra. tu tfc SOMOGYI KTÉPLAP SS«*»»»*. 1910. máxeht* 14

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents