Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-11 / 59. szám
Osztrovszkij: A művésznő és hódolói Vrítifarnii movok . . ffOZlncdZnU elhetek en színház nélkül? ... Azt hitted, tudok hős lenni, de nem tudok... és nem is akarok...« A szép, fiatal és ragyogó tehetségű Szása Nyegina búcsúzik így szerelmesétől. Feladja az egyenlőtlen harcot. Előbb- utóbb be kellett lássa: tisztességesen, csak a tehetségével soha nem boldogulhat abban a társadalomban. Választása törvényszerű; a kor alapvető gazdasági, társadalmi és etikai törvényszerűségeiből következik. A kor és a helyszín a múlt század utolsó harmadának Oroszországa. Kisváros, melynek sötét és feudális maradványoktól áporodott levegőjét már a kapitalizálódás »modem« erkölcsei »-frissítik« sajátos megjelenési formáikkal. Orosz kisváros a maga jellegzetes figuráival a hetvenes- nyolcvanak években: urakkal — a hatalom pénzembereivel, a pénz hatalmának birtokosaival — és kényükre kiszolgáltatott kisemberekkel. Ezek a kisemberek egy vidéki színtársulat tagjai. Eibben a közegben jelenik meg Alék- szandr Nyikolájevics _ Oszt- rovszkij drámája, A művésznő és hódolói. Az író, aki munkássága termékeny évtizedei során a drámairodalom nagy kritikai realista remekműveivel, ma is élő és korszerű al- kotásolakal ajándékozta meg az embereket, e kései művében sem lép túl a jelenségek kritikai ábrázolásán. A végső következtetéstől ezúttal is visz- szaretten. Fiatal hőse, Melu- zov, aki a felvilágosodást, az ész, a tudás forradalmát hirdeti a züllés erőivel szemben;- k'tűnőén jelzi az író mérsékelt forradalmiságát »fontolva haladását«: a dráma befejező dikciójában — a világ megváltoztatásának alapvető szükségszerűsége helyett — az emberek »megjavítható» ágába« vetett hitéről biztosít. Meluzov sem fáklya, csupán pislákoló mécs. Azonban e mécsesek fénye messze, tartósan és mind nagyobb lánggal világított a századvég nagy orosz éjszakáiban. Előzmények voltak: nélkülük a fáklyák, a fényszórók, majd a történelmi ágyúlövés fénye se jelezhette volna az emberiség új korszakának kezdetét. A művésznő és hódolói nagyszerű dráma. Szerkesztésének, felépítésének értékein túl hőseinek két táborában a karakteralakítások lehetőségeinek olyan sorozatát teremti meg az író, amilyenre a kor színpadi irodalma kevés példával szolgálhat. A mű eszmeiségében a társadalomkritika világos megfogalmazású: a prostituálódás, a kisemberek kiszolgáltatottsága a kapitalizmusból, a pénz mindenhatóságából ered. De különös fénynyel ragyog fel ugyanakkor Osztrovszkij alapvető írói hitvallása is: az Ember tisztelete. Mélységes humanizmusa megkapó szépséggel tűnik elő sok szeretettel kimunkált szí nészfigurái ban. Főhőse, Nyegina, vívódásaival, kényszerű választásával; az ügyelő, a fiatal diák — és a negatív alakok is mind egy-egy találó jellemmjz. Történetükkel az író általános emberi igazságokért emel szót a társadalmi haladás oldalán. A mű dramaturgiai értékein túl ez az ihletett és szenvedélyes humanista mondanivaló teszi ma is, számunkra is vonzóvá és időszerűvé Osztrovszkij darabját. Hiszen tagadhatjuk-e, hogy e letűnt polgári-félfeudálds világ számos tudati maradványa, a kispolgári gondolkodásmód megannyi törtető, anyagias, hatalommal és kiszolgáltatottsággal visszaélő megnyilvánulása hogyan jelentkezik lépten- nyomon mai életüniklben is. Ez az egyetemesség és ez a szenvedélyes tiltakozás jellemzi Zsámbéki Gábor rendezését is: tiltakozás a pöffeszkedő ostobaság, a tehetséget rossz ízű és lealjasító alkura kényszerítő emberi magatartások ellen. Nem harsány kiáltással, nem ingerült csapkodással. Ellenkezőleg. Hanyétele erősen visz- szafogott. Halle, de nagyon határozott intellektuális érvelés tendenciáját érzem ebben a rendezői felfogásban. Következetes vonalvezetéssel ebben az irányban hat a jellemek kimunkálása; érzékeny, finoman kirajzolt emberi figuráikat adó színészvezetése; a helyzetek sarkítása, a lélektani mozzanatok árnyalt megjelenítése. Feltűnik stílusában az általánost erősítő rendezői koncepció tudatosan halványítja Osztrovszkij darabjánák egyedi, sajátos vonásait. Olyannyira, hogy a cselekmény meghatározott színhelye, környezete egy tipikus orosz kisváros helyett a kisváros légkörét árasztja. Az alakok eredeti karakterisztikus vonásait mindössze néhány külsőség, egy nadrágfazon; egy oroszosra kötött kendő villantja fel inkább jelzésként, mintsem funkcionálisan. Zsámbéki rendezése egységes, határozott. Szituáció teremtése, például a vasúti vendéglőbeli drámai csomópont előkészítése és szinte zenedrámai hatású meg- komponálása érett művészi látásmódra vall. A művésznő: Tímár Éva. Tudatosan, belső és halk művészi eszközökkel megteremtett bájos nőalak. Finom lélefcrajz, bár egyszerűségének hangsúlyozása, az ábrázolás visszafogottsága olykor kelleténél több a figura középponti helyzetéhez képest. Emlékezetes, kitűnő alakítás Kovács Jánosé a gazdag földbirtokos szerepében; Garay József pedig az ügyelő, Narokov alakját vési emlékezetünkbe mélyről fakadó, meleg színekkel. Jellemtanulmánynak is ragyogó telitalálat Csíkos Gábor tragikus színésze; Simon György hercege a legapróbb mozzanatokban is élvezetesen egyénített, kitűnő típusalkotás. Tets z *.t Hőgye Zsuzsa finoman megrajzolt színésznője; Lengyel János sikeres szerepfelfogásá- sát egyedül gyakori hadarása árnyékolja. Szlonka Mártának meglehetősen összetett figurát kellene hoznia: a rusztikusán darabos, de »viselkedésében« kitanul tan modoros, kapzsi özvegyet. Részben a rendezői koncepcióból is adódhat, hogy ehelyett finoman disztingvált és meglehetősen fiatalos hölgyet alakított, akiben az eredeti figurából (néhány kitűnő villanásával érzékelteti is): pénzsóvárgásán túl nem sok maradt. Kiss István Meluzov- alakításában tehetséges fiatal színészt üdvözölhetünk. Jól értelmezett, hiteles figurát állít elénk. Visszafogottsága azonban nála is olykor több, mint kellene. Forró Pál kezdetben eléggé szürke tisztviselője később érdekes, tartalmas jellemalakí tássá bontakozik. Koltai Róbert epizódfiguráját említhetjük még a népes szereplőtáborból, hangulatos jel- éJst/J/ mezeket Poós Éva, a díszletet vendégként Szinte Gábor tervezte. Wall inger Endre Visszavárjuk Galinát... SZŐKE HAJÄVAL, kék szemével, kispartolt alakjával azonnal kitűnt a szocialista országok újságíróinak csoportjából. Ügy tetszett, tévedésből került oda, inkább színésznőnek látszott, aki esetleg hozzátartozóját kísérte, vagy pedig kedvtelésből vállalkozott a tolmács szerepére. Hamarosan kiderült, hogy megtévesztő ez a látszat, mert a szőke hajú lány igenis újságíró. Galina Szemjonova a neve, és a moszkvai Komszo- molszkaja Zsizny munkatársa. — Tizenegy éve újságírós- kodom... Előbb Ogyesszában dolgoztam egy ifjúsági lapnál, s aztán kerültem néhány évvel ezelőtt Moszkvába. Nagyon szeretem ezt a szakmát. Az önök országában először járok, de nem ismeretlenként érkeztem ... S aztán arról beszél, hogy mennyire szereti a magyar zenét, a művészetet, a magyar embereket, s mennyire örül annak, hogy személyesen is találkozhat itt azokkal, akikről eddig csak hallomásból tudott. — Rengeteg emlék, élmény halmozódott föl bennem. A budapesti és a veszprémi fiatalokkal való találkozás külön örömet jelentett számomra. Örömmel láttam, hogy többségük érett, az átlagosnál műveltebb, hazáját szerelő ember. Galina erről a témáról nagyon szívesen beszél. Hiszen, mint a Komszomolszkaja Zsizny munkatársa o is sokat ír arról, mit jelent a hazát szeretni, érte áldozatot vállalni, s kommunista fiatalként másoknál többet tenni az előrehaladásért. — Az élményeken kívül rengeteg követendő tapasztalatot szereztem, melyet — úgy érzem otthon — a mi ifjúsági munkánkban is majd hasznosítani lehet. Igen jónak tartom azt a módszert, ahogyan a KISZ az ifjúság honvédelmi- hazafias nevelését végzi. A fegyveres testületek tagságával való találkozás, a történelmi nagyságok életének megismerése mind, mind elmélyíti az ifjúságban a haza iránti szeretetet. Ezt a módszert én is javaslom nálunk if júsá- i gunk körében. KÜLFÖLDÖN mér járt másutt, de soha olyan izgalommal nem készült még utazásra, mint hozzánk. Tanult róla, tudott arról, hogy a magyar nép milyen elmaradottságban, nyomorban élt a múltban, s kíváncsi volt arra, hogy huszonöt esztendő alatt milyen fejlődésen ment keresztül az az ország, amelynek felszabadításáért annyi szovjet katona áldozta életét. Édesapja végigharcolta a háborút — most a szovjet hadsereg ezredese —, s nagyon sokat mesélt neki arról, milyen pusztítást, mennyi romot és szenvedést hagytak maguk mögött a menekülő német fasiszták. Szavaiból az tűnt ki: velünk örül az országszerte látott fejlődésnek, s hazatérve arról számol be majd lapja olvasóinak, hogy a szovjet Ica tónak nem áldozták hiába életüket, vérüket a magyar' népért. Búcsúzáskor Galina Szemjonova így köszönt el: — Viszontlátásra a nyáron... Mert akkor feltétlen visszajövök, itt töltöm szabadságomat a Balatonnál, s tudom, velem együtt sok fiatal jön majd Moszkvából és máshonnan a Szovjetunióból. VISSZAVÁRJUK Galinát. S mindazokat, akik barátként érkeznek, hogy itt a magyar fiatalok között barátokat találjanak ... Szalai László Válasz cikkünkre Még egyszer a vasúti öltöző—mosdóról Lapunk február 14-i számában szóvá tettük, hogy vontatottan halad a kaposvári vasútállomáson az öltöző—mosdó építése. A cikkre dr. Szabó Tibor, a MÁV Pécsi Igazgatóságának vezetője válaszolt. V ála- szában részletezte a szerződés- kötés körül bonyolódó vitát Eszerint az eredeti építési szerződést 1968. november 27-én írták alá a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalattal. Az eredeti költségvetési ösz- szeg 6 157 000 forint volt. Ezután a kivitelező megkezdte a munkát. Később a kivitelező elvonult a munkahelyről kapacitás E gy kéz nyúl felé. Meleg, puha bőrű tenyér ragadja V' csuklóját. Könnyű érez, a fülénél buja . ..o- gást, és halántékán a nő homlokának nyirkos tapadását. Nem érti meg a szava- vakat, csak egyet, de attól zavart mosolyra húzódik a szája. Érzi bőrén a hirtelen pirulást. Az asszony kacag. Élesen, elnyújtva. Aztán az asztal fölött áthajolva a barátnőjének mond valamit. A magnó beatzenét bömböl. Három férfi az asztaltól távol, a sarokban vitatkozik. Állnak, kezükben félig telt pohár. Fehér bor. Gátlástalanul ágálnak, túlkiabálva a riköltozó zenét is. A legocs- mányabb szavakat, kifejezéseket ordítják egymás arcába. Hirtelen egyedül maradt. Baloldali társa fölkelt, az asszony pedig, akinek bőrét most is csuklóján érzi, második szomszédjával társalog, szinte eldőlve a mellette ülő széke mögött. Közben felhúzódott a szoknyája, és a harisnya fölött kifehérlett a comb keskeny csíkja. Gyorsan elkapta a tekintetét. Félt, hogy valaki észreveszi kíváncsiskodását. Maga elé bámult. Az asztalon poharak, félig telten, öblös, ólomkristály hamutálca. És üvegek. Különböző nagyságban, formákban, idegen nyelvű címkékkel. Kis tálkákban sós sütemények. Rudak, perecek, lapocskák. A tárgyak elszakadtak környezetüktől. Éles kontúrokkal önállósultak a tudatában. n N, TATÁR G! Sokat ivott. És szokatlan italokat. Ginnel kezdték, és még három vagy négyféle rövid italt meg kellett kóstolnia. Aztán jött a bor. Először tisztán, mert úgy illik. — En, Tatár Géza számtan-fizika szakos tanár — motyogja magában, kissé csodálkozva, de azért némi büszkeséggel is. —- A pusztai tsz-fogatos harmadik gyermeke. Hogyan kerültem én ide? Szemével hajdani iskolatársát keresi, a nemrég falujukba került tsz-jogászt, aki állítólag viszonyt folytat a háziasszonnyal, a középkorú, erősen elhízott orvos feleségével. Ö cipelte ide a Wartburgjával, a harmadik faluba. A jogászt nem látja. A háziasszonyt sem. Mikor jutnak innen haza? Tizenegy óra múlt. A feleségének azt mondta, elmennek a barátjával a presszóba, de vacsorára otthon lesz. Akkor hat óra volt. A jogász erőszakossága szinte belesodorta a gépkocsiba. A felesége. Három éve kerültek össze, akkor végezték a főiskolát mindketten. Csak a lakást nézték az elhelyezkedésnél, más nem érdekelte őket. Jólérzik magukat. Lassan berendezték a lakást, igaz, csak az egyik szobát. A másik még mindig lomtár. De a nyáron abba is vesznek valamit. Egyre sxrübben esik szó köztük a gyerekről. Hogy talán lehetne már. Szerényen élnek. Paraszti takarékossággal. Ital ritkán altod a háznál, de nem is vendégeskednek, csupán két családdal látogatnak el néha egymáshoz. Akkor is megelégszenek egyszerű borral, szendviccsel. Ilyen nagy társaságban még nem voltak. Az orvosuk meg az állatorvos idősebbek, zárkózottak. Barátja arca bukkan■ fel előtte. Fénylőn vigyorog. — Na, komám, hogyan érzed magad? Legalább megismered az életet. A másik oldalát, nemcsak az ezer- négyszázforintosat. Az ismereteket bővíteni kell. Amikor és ahogyan csak lehet. Igaz? Te is ezt teszed napról napra. Csak egy kicsit unalmasabban. Na! Igyál, ne keseredj el! Majd otthon kimentelek valahogy. Ezt csak bízd rám! És ne légy olyan mafla. udvarolgass egy kicsit a szépasszonyoknak! A A ellette a nő ismét felé tVI fordul: — Velem sosem koccint? Szeme ártatlan fénnyel tapad az övére. Akkor sem mozdítja tekintetét, amikor a pohárért nyúl és aprókat kortyint belőle. — Mindig ilyen szótlan? Most valami szépet kellene mondani — gondolja a férfi, de remmi nem jut az eszébe. u Aztán hirtelen mégis válaszol: — Csak akkor, amikor ilyen ritka csinos asszony mellett lehetek. — Na, ez igazán szép bók volt. Engedje meg, hogy jutalmul felkérjem táncolni. És már húzza is fel a székről, szorosan belekarolva. — Hova viszed a vendégünket, Muci? — kiabál az asztal végéről a háziasszony. — Egy kicsit megmozgatom a tagjait. Inkább te is csípj fel valakit a sarokban dumálok közül, és szállj be a buliba! A lábával félrerugdalja a szőnyeget. Géza lehajol, gyors mozdulatokkal összehajtogatja. Vad ritmust szór szét a magnó, de az asszony — mit sem törődve a gyors ütemmel — egész testével rátapadva, lassan ringatózik vele. — Ki ez az asszony? — kérdezi önmagától. — Legalább öt évvel idősebb nála. Annyit tud róla, hogy I a szomszéd falu állatorvosának a felesége. És gyermektelen. Meg azt is mondják, hogy vegyészmérnöki diplomával rendelkezik, de az egyetemről egyenesen falura kerülve, egyetlen napot sem dolgozott a szakmájában. Alakja telt. Feszülő mellei hozzápréselődnek. Alsó testét is szorosan simítja a férfi combjaihoz. Felesége sovány nő. Apró mellei mint egy bakfisé. Talán szoptatni sem tud majd. — A férjem iszik. Rendszeresen — súgja a fülébe, valami borzongató tárgyilagossággal. — Ezt miért mondja? Szótlanul táncolnak. A férfi a finom, női ujjak enyhe karcolását érzi a vállán. Az asszony szája a fülét érinti. — Jó lenne elmenni innen valahova. Kettesben. Egy erdő tisztására, parányi lombsátorba. Ott élni. Mindig. — Kivel? — Hülye kérdései vannak. Magával. — Velem? — Persze. Ilyen jó fej kevés akad a környéken. De azt mondják, elvei vannak, amolyan erkölcsiek, meg csak a családjának él. Kár ilyen csinos fiúnak ennyire begu- bózni. Nem mondták még? Jó, én is parasztlány voltam, de ezt az életet is hamar meg lehet szokni. Szinte egyhelyben topognak, vagy inkább lebegnek a parketten. A piros hangulatlámpával alig megvilágított szomszéd szoba felé lépegetnek. Az egyik ajtószámy mögé érve az asz- szony feljebb csúsztatja a kezét, ráfonja ujjait a férfi tarkójára és az ajkával a szájára tapad. Erőszakosan, de röviden, hogy partnere ne is tudja viszonozni a csókot. — Előlegbe — súgja az asszony. — Jó? A többit majd megbeszéljük. Te... Paál László hiányára, illetve fontosabb — a felügyeleti hatóságok: által kijelölt — építési feladatok elvégzésére hivatkozva. Ezzel egyidejűleg jelezte, hogy a megszabott befejezési határidőt (1970. V. 15.) nem tudja betartani. Ugyanakkor a költségvetés is módosult 1969 novemberében: 10 167 000 forintra, ami majdnem negyven- százalékos költségnövekedést jelent. Mivel a munka a szabad áras kategóriába tartozik és ilyen esetben a vállalkozási összeg nagysága a felek megegyezésétől függ, többszöri egyeztetésre, tárgyalásra került sor. Végül is megállapodtak, s a kivitelező 180 000 forint engedményt adott. Az új határidőt is kitűzték: 1970. november 15. »Az előzők szerint a Pécsi Vasútigazgatóságot nem terheli felelősség a szerződéskötés, illetve az építkezés elhúzódásáért. A magunk részéről mindent elkövettünk, hogy dolgozóink jogos szociális igényeit mielőbb kielégíthessük« — írja dr. Szabó Tibor. A továbbiakban így folytatja: »A cikk idézi a vállalati főmérnök nyilatkozatát, aki az anyagszállítás elmaradásától is függővé tette a határidő betartását, és a mújf évi kavicshiány miatt a MÁV-ot okolja. A vállalat a tavaszi hónapokban kellő mértékű előszállítást nem végzett, jóllehet szállítási kapacitásunk kihasználatlansága miatt annak idején ismételten kértük a vállalatokat előszállítások szervezésére, s figyelmeztettük őket az őszi forgalom idején várható szállítási nehézségekre. A múlt év első felében csak 30 000, míg a második felében — csúcs- forgalmi időben — 50 000 köbméter kavicsot igényeltek: tudomásunk szerint. A négy százalék alatti szállítási elmaradás nem lehetett döntő hiba, és az az építkezést nem is befolyásolta. A magunk részéről újabb határidő-módosításhoz nem járulunk hozzá. Ezúton is ltérjük a vállalatot és a felügyeleti hatóságát, hogy a több száz dolgozó érdekében tartsák be a határidőt« SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. március ü, 0