Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám

A Pannónia tájékoztatása Kis kirendeltség — nagy haszonnal Róma, Párizs és a somogyi bárány A JUHHÚS olyan export­cikk, amelyből nem tudjuk az igényeket kielégíteni. A felve­vőpiac szinte kimeríthetetlen lehetőséget biztosít tenyésztő mezőgazdasági üzemeinknek. Franciország. Olaszország, Gö­rögország és több arab ország (különösen Líbia) évről évre több tízezer bárányt, juhot im­portál. Tavaly Somogy bői mintegy 24 000 juhot adtak el ezeknek az országoknak, jóllehet me­gyénk országos tekintetben csak tizenharmadik helyen áll a juhtenyésztésben. Így aztán nem véletlen, hogy a szakem­berek mind nagyobb gondot fordítanak a juh tartás fejlesz­tésére. Ebben jelentős szerep jut a Gyapjú- és Textilnyers- anyag-forgalmi Vállalat ka­posvári kirendeltségének. — Már az idén is mutatko­zik eredmény, de jövőre bon­takozik ki propagandánk ha­tása — mondta Matics Pál, a kirendeltség vezetője. — A termelőszövetkezetek, az álla­mi gazdaságok rájönnek, hogy érdemes minél előbb, már no­vemberben elletni az anyaáb latokat Tenyésztési szempont­ból is előnyösebb, de forint­ban is jelentős haszonmii jár a korai elletés. Hogy csak az idei árakat említsem, február végén 35 forint volt, most 31 forint húsvét előtt már csak 28 forint lesz kilója a tejesbá­ránynak. Rövid fejszámolással rájöhetünk, melyik a kifizető­dőbb. Pedig ezek nem is vég- I leges árak, mert a szerződés úgy szól, hogy a dollárban ki­fizetett összeg 85 százaléka a szerződőé. Az irányár és a 85 százalék közti különbséget el­szállítás után utólag utaljuk át a termelőszövetkezeteknek, ál­lami gazdaságoknak. így a tavalyi szerződésekre 1 230 000 forintot fizettünk ki ilyen cí­men. — Mit várnak ettől az év­től? — Exportra 20 000 juh szer­ződéses vásárlását terveztük, ebből 18 000 már megvan. Ta­valy 29 százalékai teljesítettük túl a tervünket. 18 600 helyett 24 000 darabot szállítottunk el. Remélem, az idén is sikerül hasonló eredményeket elérni. A kezdet biztató. Januárban líbiai exporttal kezdtük az évet Ezer kifejlett juhot küld­tünk oda. Most az olasz ex­port megy. Jön a húsvét, és kell a tizenhat-tizenyolc kilós lejesbárány. Ezer már elment. Ezen a héten újabb ezerkét­százat küldünk. Az ezt követő j két hétben még két szállítás lesz, ezerkétszázas és ezres té­telekben. Hizlalt bárányból mintegy tízezret exportálunk, de ezt már csak a második és a harmadik negyedévben. A terv további részét kifejlett, feljavított juhokból akarjuk teljesítem. Ezeket főleg Fran­ciaországba és az arab orszá­gokba szállítjuk. Matics Pál jól ismeri, hogy melyik gazdaságban hány hí­zóbárány és tejesbárány van, s mikor várható az elszállítá­suk. 'milyen a kondíciójuk. — Négy munkatársammal járjuk a megyét Hetvenkét termelőszövetkezettel és nyolc állami gazdasággal van kap­csolatunk. Ma is csak magam vagyok itthon, mert a mun­kánk nagy része kint, a gaz­daságokban folyik. Szemmel tartjuk az állományt, szállí­tás előtt minősítünk. Ahol kell segítünk, tanácsot adunk. GYAKRAN a gazdaság ál­lattenyésztőjével közösen állít­juk össze a takarmányadagot, hogy az állat minél előbb és minél olcsóbban adja a kí­vánt súlyt. Egymásra vagyunk utalva, érdekeink közösek... Győri András A tizedik szezon előtt Nemes Pál üzletvezető ellenőrzi a felszolgálót már három alkalommal tün­Tíz év nem nagy idő. De ennyi ideig vezetni egy Bala­ton menti vendéglőt, bizony nem könnyű dolog. S elérni, hogy a csafcem ráfizetéssel dolgozó étterem nyereséges le­gyen, hímeve határainkon túl is éljussom. Erről beszélgettünk Nemes Pállal, a balatonszárszói Vén­diófa étterem vezetőjével. A »■titokról«, miiként lehet azt el­érni, hogy náluk a legzordabb télben !s bőséges választékot talál a vendég, s a tisztaság, az étterem berendezése, a fel­szolgálók udvariassága is csak dicsérhető. — Erre csupán egyetlen vá­laszt adhatok: szeretni kell a szalonét, ez mindent megmond. Éneikül hiába állítják a leg­képzettebb embert a vendéglő élére, nem érhet el eredményt. Ugyanis, ha a szakmát nem szereti, akkor nem becsüli a vendéget sem, és ők ezt azon­nal észreveszik. Szavaiban sok igazság van. A Véndiófában mindenki ta­pasztalhatja, hogy valóban vendégként fogadják. A fel­szolgálókat erre oktatják idő­sebb társaik és a vezetők. A konyháról nem mehet ki úgy étel, hogy a vezető vagy a fe­lesége ne ellenőrizné az adag nagyságát. S olyan vendég sincs, akitől meg ne kérdez­nék, hogy ízlett-e az étel, elé­gedett volt-e a mennyiséggel? Több mint harmincféle kész­étel, frissen sült, s naponta nyolcféle módon elkészített hal, tészták és különleges le­vesek szerepelnek az étlapon. Az árak is elfogadhatóak, 11,90 forintért már jóízű, tartalmas ebédet lehet kapni. Nemes Pálnak — amikor megbízták a Véndiófa vezeté­sével — első céllá volt a törzs­gárda kialakítása. Ez sikerült is. Ezért mondja Farkas János, a Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat területi irodájának a vezetője: — A Véndiófa a legjobb Ba­laton menti éttermünk. Tavaly nyáron is elsők lettek a válla­lat balatoni egységeinek ver­senyében, s ezt már második alkalommal érteik el. Jó szak­embereket nevel Nemes Pál. Két felszolgálóját nemrégen bíztuk meg önálló munkával, étterem vezetésével. Persze ez azt is jelenti, hogy a szaikembernevélést új­ból kell kezdeni. Jelenleg is sok fiatal van az étteremben, jó néhányan viszont kezdettől együtt dolgoznak. Kovács Já­nos pincemester, Tóth Etel, Szappanos Ferencné, Kovács Jánosné és a többiek jó mun­kája is nagyban hozzájárult a Véndiófa hírnevének megala­pozásához. Olyan étteremként ismerik a vállalat vezetői ezt az egy­ségüket, ahol szükségtelen a panaszkönyv. A vendégnapló­ba Torontóból és Moszkvából, Zágrábból és Prágából, Nyír­egyházáról és Budapestről ér­kező vendégek írtak elismerő, köszönő sorokat. Az idén nagy feladat vár a Véndiófa személyzetére. Tíz évvel ezelőtt havi 60—70 000 forintos forgalmat értek el, nyáron is alig haladta meg a forgalom a százezret, ezzel szemben tavaly volt olyan nyári hónap, amikor egymil­lió forint bevételük volt Az idei tervük 3,5 millió forint, ennek teljesítése igen nehéz lesz. Ezért is rendezik meg hamarosan a már hagyomá­nyossá vált v--' —írbált, amely­re Budapestről és még távo­labbról is rendszeresen érkez­nek vendégek. Felszabadulásunk negyed- százados évfordulójára szocia­lista brigádot alakítanak a felszolgálók. Tagja lesz ennék Nemes Pál üzletvezető is, akit tettek ki kiváló jelvénnyel, egyszer pedig megkapta a bel­kereskedelem kiváló dolgozó­ja kitüntetést is. Szalal László Lövés dörrent. A kisfiú sze­me hatalmasra tágult. Egyet­len iszonyatos »miért« volt ez a tekintet. Még kérdezni akart valamit a közelben ál­ló anyjától, kinek hóna alatt eladásra várt az újságköteg. A vékony papírra nyomott, egyre szorongatóbb, riasztóbb híreknek súlyuk volt, az asz- szony válla, háta egyre haj- lottabb lett. Hangja fárad­tabb, reszketöbb. Ruhája ko- pottabb. Lövés dörrent. És a vézna kis test, amelyet egyre nehe­zebb volt cipelni, a földre roskadt. Visszavoríhatatlamil. Örökre. Miért7 (...»Kinn a hegyen lak­tunk. Lassan mindenünket el­vittek. Először a lovunkat, aztán az egy szem kis tehe­nünket. Ahogy közeledett a front, mind nehezebb lett az életünk. A rettegés, a félelem belénk csontosodott. Mint ahogy az itatós magába szív­ja a tintát. Az uram a fronton, az anyám betegen. És ott volt a gyerekem, aki még nem is lát­ta az apját. Eleinte imádkoz­tam. Imával keltem, azzal fe­küdtem. És imádkoztam, míg hullott a bomba, s az ágyúk tüzet okádtak. Valahogy túl­élni a poklot — ezért fohász­Százötvenmillió torint az éttermi és szállodai hálózat fejlesztésére A balatonföldvár! Neptun-szálló terve. A déli B&laton-jpart je­lentősebb szállodáinak és ét­termeinek zömét a Pannónia Vállalat üzemelteti. Az évről évre fejlődő idegenforgalom igényei azonban túlnőttek már az ellátás jelenlegi szintjén, s az újabban kialakult vagy korábban elhanyagolt üdülési övezetek a szolgáltatások fej­lesztését sürgetik. A Pannónia — partner eh­hez. Somogyi Jenő, a vállalat vezérigazgatója számos olyan döntésről tájékoztatta lapun­kat, mélyek a közeljövő bala­toni beruházásait körvonalaz­zák. — A fonyódi Delta étterem már épül — jegyezte meg Somogyi elvtárs. — Ez az egység főbb szerkezeti voná­saiban a siófoki »névrokonát« követi, de méretei meghalad­ják azt. Az Ady út felőli ol­dalára kerül a nagyobbik, négyszáz személyes étterem, ennek egyik hátranyúló csat­lakozása a bisztró — óránként 300 adag ételt szolgál ki —, a másik egy kisebb, százötven személyes étterem lesz. A konyha a három helyiség ál­tal bezárt térségbe kerül. A nagy étterem elé háromszáz személyes kerthelyiség épül. Az emeleten a fedett bárt és a nyitott teraszt helyezzük el, és »zsúfolt ház«« esetén ösz­szesen mintegy kétezer ven- i déget tudunk leültetni, és — I reméljük — gyorsan kiszol­gálni. Mint a vezérigazgató tájé­koztatójából kitűnt, a Delta komplexum mellé a negyedik ötéves terv időszakában szál­loda is csatlakozik Fonyódon. A négy-öt emeletes, 150—200 fekvőhellyel rendelkező ho­telt az elgondolások szerint az étteremmel fedett közlekedő köti majd össze. A Delta étterem egyébként részleges üzemeltetésre is al­kalmas lesz. így a helyi la­kosság igényeit egész éven át, kellő választókban ki tudja majd elégíteni. S hogy az annyira fontos határidőről se feledkezzünk meg: az idén. július első felében nyit a fo­nyódi Delta étterem. Fonyódligetre és Sza­badi-Sóstóra egy-egy fetszáz adagos önkiszolgáló éttermeit telepít a vállalat. A két léte­sítmény építési munkáit még ez év őszén megkezdik és 1971-ben fejezik be. A balatonbogláti Simon-kas- télyban a söriparral közös vállalkozásban sörözőt, a hely­beli állami gazdasággal együttműködve pedig borozót nyitnak. A fedett boxokkal ellátott, hangulatos egység a Kinizsi-udvar elnevezésit kap­ja. A Pannónia hálózat legje­lentősebb tóparti fejlesztésé­nek színhelye Balatonföldvár lesz. Itt előbb — .a jelenlegi Balaton Gyöngye helyén — Delta-étterem létesül, ennek alapozásához még az idén hozzáfognak. A továbbiakban 1971. évi kezdéssel a kem­ping és a tó közötti területen, a szabad , strand övezetében fölépítik a nyolcszáz szemé­lyes vendéglátó kombinátot, a Neptun t amelynek központi épülete 14 emeletes lesz. — A magas épület föld­szintjére üzletsor kerül — tá­jékoztatott Somogyi elvtárs —, két oldalához egy-egy há­romszintes motellszámyat csatlakoztatunk. Nagy kapa- citású cukrász- és hideg- konyhai üzem, kellő méretű étterem és kétszáz személyes munkásszállás teszi teljessé ezt a korszerűnek és tetszetősnek ígérkező létesítményt. A szá­mítások szerint a Neptun 1975-ig megnyitja kapuit az üdülővendégek előtt. Az említett, összesen több mint 150 millió forintot jelentő fejlesztési tervekkel az illetékes megyei és központi szervek egyetértenek. Jó len­ne, ha a kivitelezés körül sem támadnának nehézségek. B. T. TAPS NÉLKÜL kodtam. De a hitem egyre fo­gyott. Mert a hírek egyre szörnyűbbek lettek. És nem értettem az istent, hogy miért hagyja ezt?! Mert ha létezne, ha volna, nem nézhetné, ho­gyan hurcolják el még az öre­geket és a gyerekeket is mun­kára, árkot ásni. Közülük es­te mindig kevesebb került ha­za... Időnként bementem a fa­luba. Anyósoméknak volt egy kecskéjük, ők segítettek né­ha egy kis tejjel. Mindig fut­va tettem meg az utat. Fél­tettem anyámat meg a gye­reket. Azon a napon már nagyon közel ágyúztak. De be kellett mennem. Mikor visszafelé jöttem az úton, öt géppiszto- lyos német állt elém... Vala­mi kimondhatatlan jeges ré­mület hasított belém: a kis­fiam, az anyám...! Mikor magamhoz tértem, feltápászkodtam a földről, nyakamba gyűrt szoknyámról csöpögött a tej. Eszelősen ro­hantam haza... De csak romokat találtam. És két holttestet. Ma sem értem, hogyan van az, hogy élek. De élek. így. Örökös feketében...«) A vézna kis test a földre roskadt. Az asszony, újságok­kal a hóna alatt, bénultan állt. Jól látta gyereke ámuló, kérdő tekintetét. — Gyilkosok — szakadt ki a melléből suttogva, reked­ten. Aztán, mintha a dadogó szótagok gátat törtek volna szét, a felismerés minden iszonyatával tört fel a hang — Gyilkosok...! És ebben a percben, ebben a dermesztő csöndben egy újabb lövés dörrent. Az asszony már nem kiál­tott. Újságai, melyekben má­zsás súlyú hírek voltak, pil­leként szálltak, szóródtak szerteszét. Úgy roskadt a gye­rekére, mintha holtában is védeni akarná. — Állítsátok meg, állítsá­tok meg Arthuro Uit! — mintha már nem is ő mond­ta volna ezeket. Mintha már valahonnan nagyon nagyon messziről jött volna a hang... (Auswitzet láttam magam előtt... A némaságukkal or­dító barakokat. A feketére mázolt kivégzőfalat. És a fal mellett vezető csatornát, amelyben naphosszat vér folyt. *Hallani véltem a ku­tyák csaholását, és feszülni láttam d régi, berozsdásodott szögesdrótokat.) A rikkancs és fia ott fe­küdt. Katonák jöttek, mene­teltek. Lőttek. Valaki u há­tim mögött azt mondta, vagy kiáltotta: »Elég!«... Aztán világos lett. A szín­pad kiürült. Csak a rikkancs és a fia feküdt ott mozdulat­lanul. Tapsra jöttek a szí­nészek. És jött ő, Arthuro Vi, és jöttek mind, a gengszterek. Valamennyien, óvatosmi meg­kerülve a két tetemet. Meg­hajoltak — és mentek. Nem tudtam tapsolni. A kezem nem mozdult. Mert a, függöny nem ment össze, és a rikkancs ott feküdt a fiával. A darabnak már vége volt. Régóta nem menetelnek ná­lunk katonák, nem hullanak bombák, és Auswitzban hu­szonöt éve felrobbantva he­vernek a krematórium rom­jai. De a függöny nem csapó­dott össze. A rikkancs és a fia soha többé nem kel fel. És a világon vannak, lehet­nek még Arthuro Uik. Állítsátok meg őket...! Vörös Márta, SOMOGYI NÉPLAP Ihm, ina. március 7. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents