Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-06 / 55. szám
Fejlődő könyvtárhálózat Nagyatádon Készül a járási könyvtár terve Kevés a mezőgazdaságban dolgozó olvasó A KÖZKÖNYVTÁRAK fejlesztéséről tárgyalt legutóbbi ülésén a Nagyatádi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Nagyatádon jelenleg -öt tanácsi kezelésű közművelődési könyvtár működik. A járási könyvtár felnőtt- és gyermek- részlegén kívül fiókkönyvtár van Bodvicán, Henézen, Ki- vadáron és a József Attila Diákotthonban. Sajnos a fiók- könyvtárak elhelyezése nem megnyugtató. A bodvicai könyvtár hosszú ideig a tsz volt irodahelyiségében működött, ahonnan a múlt év végén a termelőszövetkezet kitelepítette, s jelenleg a lelkes könyvtáros adott hajlékot saját lakásán a könyvszekrénynek. Henézen és Kivadá- ron az iskolában tudták elhelyezni a könyvtárat. Az öt könyvtárban összesen több mint 22 500 kötet áll az olvasók rendelkezésére. Ezenkívül mintegy félszáz napi-, heti- és havilap, folyóirat, képes újság közül válogathatnak a könyvtárlátogatók. A járási székhely egy lakójára 2,2 könyv, egy beiratkozott olvasóra pedig 12 kötet könyv jut. A lakosság könyvellátottsága tehát jó, a könyvállomány fejlődése pedig megfelel a harmadik ötéves terv időszakára előírtaknak. 1969- ben 55 000 forintot fordítottak könyvbeszerzésre: 2241 új könyvet vásároltak. Tavaly 1976 olvasójuk volt 'a nagyatádi könyvtáraknak, ez a lakosság 19,16 százaléka. (A járási átlag ennél jobb: 22,91 százalék.) örvendetes, hogy az ifjúság is érdeklődik a könyvtár iránt, és szép" számmal találhatók a 25 év fölötti korosztályból is az olvasók között. Áz általános iskolások 78 százaléka könyvtári tag. Sanjos, nagyon kevés a mezőgazdaságban dolgozó olvasó: mindössze 54 könyvtári tag közülük. Az ipari munkások közül 382-en tagjai a községi könyvtárnak. Az üzemekben jelentős állománnyal rendelkeznek a szakkönyvtárak. A BEIRATKOZOTT olvasók egy óv alatt 50 000 kötetet kölcsönöztek- ki. A kölcsönzött könyvek 27,6 százaléka szakkönyv volt, s ez a könyvtárak gazdasági munkát segítő tevékenységét is bizonyítja. A gyermekkönyvtár és a felnőttrészleg látogatottságának további fokozása .érdekében a járási könyvtár könyvtárlátogatásokat szervezett; a kezdeményezésnek elsősorban az általános iskolai tanulók körében volt eredménye. Nem sikerült megvalósítani az üzemek szocialista brigádjainak csoportos könyvtárlátogatásait, bár erre több kísérlet történt. Az elmúlt évben a könyvtárak szakmai fölszerelésének javítására mintegy húszezer forintot költöttek. Szó esett a testületi ülésen a könyvtárhálózat további fejlesztéséről is. A járási könyvtár jelenlegi épülete csak ideiglenes otthona a könyveknek. Az új, modem, 800 négyzetméter alapterületű, kétszintes járási könyvtár tervei most készülnek a Pécsi Tervező Vállalatnál. A könyvtárát a negyedik ötéves terv folyamán építik föl. Rövidesen — még ebben az évben — megoldják a bodwicai könyvtár elhelyezését is. Erre mintegy ötvenezer forintot költ a községi tanács. FEJLESZTIK a többi fiókkönyvtárat is. A határozat alapján további kitartó szervező munkával kívánják növelni a felnőtt olvasók — elsősorban a mezőgazdasági és ipari munkások — létszámát. A cél érdekében ajánló jegyzékekkel keresik föl az üzemek és a tsz-ek dolgozóit, s könyvkiállításokat rendeznek különböző helyeken. D. S. Elég fűszeres, remélem a lányoknak is ízleni fog. A Krenusz János Általános Iskola alagsorában kellemes, ínycsiklandozó illatok terjen- genek. A teremben nagy a sürgés-forgás, a nyolcadik B osztály leánytanulói a politechnikai foglalkozáson Szopkó Olivérné tanárnő vezetésével főzni tanulnak. Közös költség- vetést készítenek, majd összeadják a pénzt, és megvásárolják a szükséges nyersanyagokat. Savanyúságot és kompó- tot még az ősszel raktak el, ilyenre most nincs kiadás. Mindenkinek megvan a maga feladata, ki zöldséget, burgonyát tisztít, ki levest készít, húst süt. A gyerekek külön kívánságára torta vagy tészta mindig kell. Ha kész az ebéd, ízlésesen megterítenek és jóízűen elfogyasztják. A tésztát »érzékkel- kell gyúrná. Életünk tükörben Huszonöt év krónikája az Életünk tükörben című riportkönyv. A krónikások' ismert íróink. A kötet hagyományt folytat, tükröt tartva a valóság elé. Hagyományt folytat, mert íróink nagyobb része mindig szívesen vállalkozott riportírásra. (Elég csak Mikszáth Kálmánra, Móricz Zsigmondiba utalni.) Nemes György szerkesztő úgy válogatott, hogy amint írja: »Ne kerüljenek be a kötetbe a lakkozó, sematikus, csupán bólogató, helyeslő és aggodalom nélkül ujjongó írások.« Huszonöt év fontosabb fordulópontjait idézik a riportok. Illés Béla mozaikból felépített írása a felszabadulást eleveníti föl, az aktív részt vevő láttatni tudásával. Illyés Gyula földosztásról írt riportját is tartalmazza a kötet. Egyik alcíme: A kaposvári hosszú asztalnál. A szerző Tolnában, Somogybán, Baranyában járt a földosztókkal. Karinthy Ferenc Ezer éve televíziójáték formájában is ismert. A szelemi sötétség, az igénytelenség gyökereit kutatja. A kötet riportjainak nagy része az 1956 utáni években íródott. Sükösd Mihály Húszévesek-je egyik egyetemünk első éveseinek gondolkodásmódját, technikai és ideológiai világlátását boncolgatja. Váci Mihály pedig a tanyán élő emberekről, a tanyasi életmódról írt felkavaró riportot. Lázár Ervin azok közé az írók közé tartozik, akik már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet a cigányság társadalmi helyzetének problémájára. Tűzugró Maris című írásában. lírai hangvétel keveredik a szenvedélyessel. Brády Zoltán a kimerült bányák bezárásának emberi következményeit vizsgálja Búcsú a széntől című riportjában. Huszonöt év. huszonöt riport. S ahogy a műfaj is erre kötelezi valamennyit: személyes élményanyagú, olykor talán hirtelen haragú, de igaz szenvedélyű, gyógyító erejű írások. L. L. A szépen terített asztalnál az étel is jobban ízlik. Hogyan keletkezett egy falu neve? Az ötvenes években a megye pedagógusai elkezdték írni az egyes községek monográfiáját. Az egyes községekben hosszabb idő óta élő pedagógusok az idősebb emberektől sokat hallottak a község eredetéről. E hallomások egy része nélkülöz minden tudományosságot, a naiv monda elemeit tartalmazza. B. tanító úr is alig néhány éve élt még a községben, és bár nagy buzgalommal fogott hozzá a munkához, csak nem tudta a község nevének történetét, eredetét megfejteni. Az egyik közeli községben lakott a mindnyájunk által szeretett Gy. bácsi, áld iskolafelügyelő is volt, tehát gyakran megfordult az egyes iskolákban. Volt is nagy panaszkodás, amikor Gy. bácsi megérkezett. A felügyelő nagy tréfacsináló is volt. Mikor meghallotta, hogy milyen nagy bajban van a szomszéd, rögtön megszületett benne az a gondolat, hogy itt segíteni kell, még tréfa árán is. Az iskola- látogatás után egy pohár borocska mellett így szól Gy. bácsi: — Hadd halljam, mi az a nagy baj, mit nem tudsz? — Nem tudom, honnan származik a község neve — válaszolta nagy búsan B. bácsi. — Hát te nem kérdezted meg a falu öregjeit? — Dehogynem, de senki sem tud rá választ adni. — Akkor nyisd ki a füledet és jól jegyezd meg! A török időkben a két szomszédos falu között egy erdőrész miatt kitört a háborúság. Mindegyik falu elöljárósága magának tulajdonította az erdőt. Végül is az egyik falu elöjárói — addig a falunak neve sem volt'— egy folyamodvánnyal elmentek a kanizsai béghez, hogy tegyen igazságot. A kanizsai bég a küldöttségtől átvette a folyamodványt, elolvastatta íródeákjával, majd össze-vissza forgatta, .jobbról- bairól megnézte és kérdően így szólt: MJiegállt a teremnyi szo- ba közepén és várt. Megvárta, amíg a vezérigazgató föláll hatalmas íróasztala mellől, és elébe jön. Akkor kedvesen mosolyogva biccentett: — Csemegi Arnold. — Molnár — mondta a vezér• és gyors kézfogás után a garnitúra foteljére mutatott. — Foglaljon helyet, Csemegi elvtársi Csemegi belesüppedt a fotelba, lábát keresztbe vetette, kiemelt egy reprezentációs cigarettát, rágyújtott, és miután szabályos füstkarikákat ügyeskedett, megkérdezte: — Szabad? — Ö, hogyne — bólintott a vezérigazgató. Majd: — Miben állhatok rendelkezésére, Csemegi elvtárs? — Ellenkezőleg! Én szeretnék az ön rendelkezésére állni vezérem — mosolygott nagy leereszkedéssel egy újabb füstkarikán keresztül Csemegi, s csak úgy mellékesen megjegyezte: AZ UNIVERZÁLIS ZSENI — Vagy nem mondta a Pisti? — Kicsoda? — Mármint a miniszterhelyettes elvtárs. — Nem, azaz... ő csak any- nyit mondott, hogy Csemegi elvtárs állásügyben kíván velem beszélni. — Állásügyben? —- csóválta a fejét Csemegi. — Ez a Pisti, ez a Pisti! Ennek már srác korában is ilyen humora volt. Ugyanis együtt rúgtuk a labdát a grundon. Tövig égett Cseme'gi cigarettája, mire lassanként kibökte, hogy miről van, azaz lenne szó. Ö jelenleg is főosztályvezető a Közép Müveknél, de tekintve gazdag élet- tapasztalatát (fölsorolás), eddigi »sokrétű« tevékenységét (részletezés), valamint abszolút megbízhatóságát (hivatkozások), nagyobb feladatra vágyik. A vezérigazgató könnyekig meghatva hallgatta végig, aztán bevallotta^ hogy új gyáregységükben valóban még néhány vezető állás betöltésre vár. A kérdés csupán az, mihez ért Csemegi Arnold. — De elvtársam! — szólt Csemegi, hangjában nem titkolt sértődöttséggel. — Én eddig még minden poszton megálltam a helyem. Különben szíveskedjék informálódni Pistitől, azazhogy (elnéző he- herészós) a miniszterhelyettes elvtárstól. A vezér azonban nem informálódott, hanem átadta Csemegi Amoldnak az új gyáregység dokumentumait, és megkérte, tegyen javaslatot a termelési főosztály megszervezésére. Alig huszonnégy óra múlva Csemegi személyesen adta át tömör javaslatát a vezérigazgatónak. A vezér ismét hellyel kínálta Csemegit, és egyfüst alatt (mármint egy reprezentációs cigaretta füstje alatt) átfutotta a tervezetet. — Ne haragudjon, elvtársam — szólalt meg aztán kissé bátortalanul —, de úgy látom elkerülte szíves figyelmét az, hogy új gyáregységünkben automata gépsorok működnek, s így csupán hat- van-hatvankét dolgozóra van szükség. Ezért kicsit túlzottnak hat, hogy ön a termelési főosztályt százhuszonkét beosztottal gondolja megoldani. — Sajnos, vezérem — nevetett enyhe fölénnyel Csemegi —, a termelési főosztály munkáját nem lehet automata gépsorral elvégezni. Oda gondolkodó emberfők kellenek. Hehehe! — Igen, igen — bólogatott a vezér, és belepillantott a tervezetbe. — De három mérnök, egy főmérnök, két közgazdász, három osztályvezető, nyolc főelőadó, tizenhat előadó, irattár hat személlyel, harminchat gépíró. — S önnek külön egy ... Valamint titkár és személyi titkár... Gépkocsi öt, személyi használatra kettő; három sofőrrel és... — szaporán nyelt, nyel- desett a vezér. De hogy kiszáradt a nyelve, artikulátlanul fölüvöltött: — És ön mit csinálna? — Hogy én? — csodálkozott a naiv kérdésen Csemegi. — Kérem, én mint főosztályvezető természetesen vezetem a főosztályt. — Értem, értem — bólintott szemét lesütve a vezér. — Természetesen ön beszél néhány nyelvet. — Oppardon! — rikkantott föl Csemegi. — Látja, vezérem, ezt el is felejtettem. Szabad! — Kikapta a vezér kezéből a javaslatot. — Három tolmács — mondta, és oda is írta. — Sajnos — szólalt meg nagy sokára, ahogy sikerült lélegzetet vennie, a vezér —, úgy látom, a mi vállalatunk még nem elég nagy az ön képessége számára. Sólyom László — Beleg, beleg?! Beleg, beleg? Végre a küldöttség hosszas tanakodás után kitalálta, hogy a folyamodványról valami hiányzik: a bélyeg, az okmány- bélyeg. A török bég ezt nem tudta kimondaná, hanem csak- azt: beleg, beleg. A beleg máskülönben bélés, ami nem más. mint bélyeg. Az elöljárók gyorsan vettek bélyeget, ráragasz-, tották a folyamodványra. Egyúttal azt is elhatározták, hogy ezentúl falujukat úgy hívják, ahogyan a török bég mondta: Beleg. Erre már aztán inni kellett a tanítónak és a felügyelőnek. Néhány hét múlva ismét találkozott a két cimbora. Már messziről szívélyesen üdvözölték egymást, és B. bä esi így szólt: — Elkészült a falu története. Ha te akkor nem jösz, sohasem tudjuk meg, honnan van a falu neve! Gy. bácsi, a felügyelő, örökké mozgó bajusza alatt csendesen megszólalt: — Csak azt nem tudom, hol vették abban az időben az elöljárók az oítemánybélyeget?! Kiss József SOMOGYI MfEPLAP Matat, UW «in** fl. 5
