Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám

AI őst már a Pannónia gondja Mikor készül el a Béke? Három év kárba veszett —• Új tulajdonos, friss remények Amikor a hat éven át húzó­Több ezer könyv feláron Az Állami Könyvterjesztő Vállalat március 21-ig ötvenszázalékos engedményt ad a könyvvásárlóknak. A kaposvári József Attila könyvesboltban az első napon több mint 20 ezer forintos forgalmat bonyolítottak lg. VITA Mi szorgalmasan építjük és védjük hazánkat dó építkezés után 1967 őszén felavatták a megyeszékhelyen az átalakított Kapós (koráb­ban: Korona) szállót, ezt gon­dolták a város lakói: — Ilyen lassú, a szakma hír­nevét is kikezdő beruházás még egyszer nem fordulhat elő. Aztán kiderült:. tévedtek. Hamarosan három éve lesz, hogy dossziét nyitottak egy másik vendéglátóhely, a Béke komplexum felújításának. S ami azóta ebben az ügyben történt, annak kevés köze van az átgondoltan, felelősséggé] végzett munkához. A keserű jubileum alkalmat kínál arra, hogy vázlatosan felidézzük harmincöt hÄiap eseményeit. 1967. március 31-én a So­mogy megyei Vendéglátóipari Vállalat levelet küldött a So­mogy megyei Beruházási Iro­dának (ma: SOMBER), ezzel a sokat mondó szöveggel: »■Személyes tárgyalásaink ered­ményeképpen megbízzuk önö­ket a kaposvári Béke vendég­látó komplexum felújításának lebonyolításával.*' Ugyanezen a napon a Somogy megyei Tervező Irodának is megbízást aaott a vállalat, hogy 1967. október 31-ig készítse el a re­konstrukció kiviteli terveit. Októberre nem, de decem­berre kialakult valamiféle terv, vagy legalábbis annak első változata. Az építési ha­tóság (a városi tanács vb épí­tési és közlekedési osztálya) az elgondolások több részleté­vel nem értett egyet. Elfogad­hatatlannak tartotta a szállo­dai recepció elhelyezését, a kávéház addigi főbejáratának megszüntetését, 'a nyílászáró szerkezetek cseréjét, kifogá­solta a homlokzat javasolt ki­alakítását, s általában azt a törekvést, hogv a földszint sze- - cesszlós, sajátos hangulatú bel­ső elrendezését modern tér- kiképzéssel váltsák fel. A tervező a korábbi elgon­dolásai mellett kardoskodott, s ez a szembenállás a termé­ketlen stílusvita lavináját in­dította el. Egyeztető tárgyalá­sok, tervtanácskozások, szakér­tői vélemányék, levélváltások követték egymást, s a »-háztáji igazságot« kereső sokszálú fá­radozás közben szinte feledés­be merült az alapvető cél: át­alakítás. A városi tanács vb építési és közlekedési osztálya végül 196S augusztusában kl­ar senki sem kérdezte, hogyan szalad a Skoda. Elmaradtak a tréfák is. Nem cukkolták, hogy mel­lette alszik a garázsban, hogy nem bír majd a nőkkel ez­után. Mert nőkkel a megrög­zött agglegényeket lehet iga­zán ugratni, különösen az ilyen Mézei féléket..* Vasárnap természetesen ko­csival ment a sógorékhoz. Egyenként akarta vinni őket, de Lajos kinevette. Azt mond­ta, ilyen vékonydongájú em­berekből akár hatot is vihet egy bejáratás kocsi. Végül csak megsértődtek, mert fi­gyelmeztetni merte Lalikat, nehogy lecsöpögtesse a hu­zatot fagylalttal. Sötétedés előtt indult haza. Az állomás előtt sorompót kapott. Elrobogott a személy, lassan emelkedni kezdett a kis kerítés. Megvárta, míg teljesen felhúzzák, aztán indí­tott. Halk duruzsolással bil­lent át a kocsi a kis emel­kedőn. Szőke, teltkarcsú asszony lépett eléje az úton. Intett neki. — A városba? — Igen. — Lekéstem ezt az átkozott járatot. — Tessék parancsolni! A kosarat talán hátra ... Ke­gyed pedig... ó, nagyon örü­lök. Előbb érünk, mint a vonat. — Üj a kocsi? — Egy hete kaptam meg. De régóta vezetek, nyugodtan adta a felújítási engedélyt, de ebben nem volt köszönet. Az engedélj’’ melléklete ugyanis számos kikötést tartalmazott, s így további tervekre volt szük­ség. Közben a kivitelezésre kisze­melt és az élőkészületeket ad­dig is figyelemmel kísérő So­mogy megnei Tanácsi Építő­ipari Vállalat írásbeli kötele­zettséget vállalt: 1968 májusá­ban megkezdi a rekonstruk­ciót. Ehhez a vendéglátó vál­lalat az éttermet, a pincét, az eszpresszót és több más he­lyiségét az építőnek át is adta. A huzavona azonban nem csitult a Béke körül. Az épí­tőipari vállalat a terveket ki­vitelre alkalmatlannak találta, a póttervek csak vontatottan készültek. A tárgyalások ele­jén a vendéglátó vállalat 6.5 millió forintot szánt a felújí­tásra, s ez az összeg akkor elegendőnek látszott. A közben eltelt idő alatt azonban egy­részt változtak az építőipari árak, másrészt a kérdéses munkák a szabadáras kategó­riába kerültek. így az építő 1969 májusában tájékoztató jelleggel közölte: a kivitelezés költségei több mint 11 millió forintot igényelnék. A tervegyeztető értekezletek ezután a fedezetet kereső tár­gyalásokkal bővültek, s a me­gyei tanács többszöri sürgető észrevételezése ellenére to­vább halasztódott az építkezés. Végre a múlt év december elsején az igyekvő SOMBER és az építőipari vállalat alá­írta a kivitelezési szerződést, mely szerint 1970. január 5-én indul és 1972 áprilisában be­fejeződik a felújítás. A költ­ségvetési főösszesítő csaknem kilenc millió forint költséget mutatott. Persze, az idei január sem oldotta fel a tétlenséget a Bé­ke épületénél. S tulajdonkép­pen a tervezés sem ért a vé­géhez: a még hiányzó pótter­veket s pótköltségvetést a ter­A szegedi szénhidrogén-me­dencében befejeződött hazánk első, úgynevezett "bokorfúrása. Ennek lényege az, hogy egy »•bokorban« (vagyis egymástól nyolc méter távolságra) jelöl­ték ki a fúráspontakat. Az algyői 284., a 310. és a 311. számú pontokon 5 hónap­pal ezelőtt kezdték meg a víz- visszanyomatásira szolgáló ter- málkutak mélyítését. Amikor az elsővel elkészültek, 8 mé­rőm bízhatja magát, asszo­nyom. Minthogy János a világért sem akart pénzt elfogadni a fuvarért, s egyébként is ki­derült, hogy az asszonyka ép­pen a szemben levő ház har­madik emeletén lakik, leg­egyszerűbbnek látszott egy szerény vacsorával honorálni a szívességet. — Bizonyára valami hit­vány kis vacsorát készítene — mondta az asszonyka. — Mert a férfiak csak akkor igényesek, ha más készít ne­kik. Én ugyanis férjnél va­gyok, sajnos. Bár talán nem helyes, hogy panaszkodom. Nem rossz ember a férjem. Kalauz. Most is szolgálatban vaji... Hajnali háromkor gondolt arra először Mezei János, az áruház reszortfelelőse, hogy talán haza is kellene mennie. — Ugyan, kis butám — dünnyögte az asszony. — A k lauz bácsi kilenckor érke­zik. Ráérsz nyolckor elmen­ni. — Hétkor nyitunk... A kollégák a jókedvet, a szokatlan előzékenységet, a vidám fütyörészést mind­mind a Skoda számlájára ír­ták. Két hónap múltán is a kocsit irigyelték. Azt hitték, a dióbarna volán, az üvegen sétáló ablaktörlő, az almazöld motorháztető lebeg János sze­vezőiroda csak későbbre ígér­te. Most 1970 márciusát írjuk — vagyis a kilencimlliós építke­zés előkészítése éppen három esztendőt emésztett föl. S hogy a rekonstrukció valójában mi­korra fejeződött volna be, ne­héz lenne megjósolni. Annyi ígéret és fgéretszegés, válla­lás és visszamondás, határidő- kijelölés és -módosítás történt eddig a Béke körül, hogy a ki­vitelezésre megjelölt időpontot tulajdonképpen senki sem te­kintette megalapozottnak. A megyei tanács végrehajtó bizottsága egy három évvel korábbi elképzeléshez vissza­térve most úgy döntött, hogy az egész épületet átadja a Pannónia Szálloda és Vendég­látó Vállalatnak. Hétmillió fo­rintos támogatásáért cserébe az épület 20—30 millió forin­tos felújítását várja. A Pan­nónia vállalta ezt a kötelezett­séget. Az új tervek elkészülte utián. még az idén hozzákezd a rekonstrukcióhoz, és 1971 végéig üzembe helyezi első ka­posvári egységét. A Béke-ügv ezzel a félide­jéhez érkezett. A »játékidő« eddigi szakasza nem biztatott semmi jóval s most még leg­alább húsz hónapot kell várni arra, hogy a megyeszékhely patinás étterme, eszpresszója, esti szórakozóhelye, platános kerthelyisége vendégeket fo­gadjon. Ám a tanulságokat haladék­talanul és minden szintűn le kall vonni. A kellő előkészí­tést és felelősséget nélkülöző. a haszontalan vitákba bonyo­lódó munka, tekintély-szem­pontokat a közösségi érdekek elé helyező szemlélet tűrhetet­len szocialista életünkben. A kaposvári közvélemény joggal háborog a Béke komp­lexum felújításának késedel­mén. S a további indokolat­lan huzavonát aligha venné tudomásul az eddig tanúsított türelemmel. térré elmozgatták, tovább tol­ták az BD—23-as fúrótornyot — anélkül, hogy szétbontották volna. Ugyanígy láttak hozzá a harmadik kút fúrásához is. Az új módszerrel — a rend­kívül mostoha időjárási viszo­nyok ellenére — csaknem 3 héttel hamarabb készültek él a munkával, mintha a hagyo­mányos fúrást alkalmazták volna. me előtt, amikor réveteg mo­sollyal kibámul a kirakatab­lakon. Pedig Ibolya hangja, kislá- wos dünnyögése kapcsolta ki időnként az agyát, A kapcso­ló! Micsoda ötlet! Ibolya egy zseni! Ez nem jutott volna eszébe. A férj este hétkor tá­vozik, ha szolgálatba megy. Vonatra azonban csak nyolc- tízkor száll. Fél kilencig tehát várni kell. Hátha cserél vala­kivel, vagy más vonalra irá­nyítják, s csak reggel kell be­állnia. Fél kilenckor János kiáll az erkélyre, s figyeli Ibolyáék fürdőszobájának ablakát. Ha felgyullad a villany, s egy másodperc múlva újra elal­szik, akkor indulhat. Ha há- romszor-négyszer gyullad és alszik egymás után, akkor ve­szély van: otthon a férj. A múlt héten is volt ilyen eset. Valóban fontos az előrelátás. Ibolya negyedkor feltette a krumplit. János barátfülét rendelt. Azt pedig nem lehet felfújni. Anti már nem jöhet, ezóta már elindult. — Kiöntöm én a konyakot is. Csak emelnem kell János elé, ha belép! És a kávé is ... hadd fájjon! Tíz perc múlva fél. Pamparapam.m ... Jesz- szusom! Ez Anti! Egy rövid csöngetés! És próbálja a kul­csot! — Reggel megyek a hathu­A vitaindító olvasása­kor arra az elhatározásra ju­tottam, hogy több fiatal vé­leményét kikérem a leírtak­ról. Azt hiszem, nagyon idő­szerű és sokat vitatott, elég­gé kényes témát feszeget a cikkíró, ő mint ifjúsági veze­tő, elmondta a véleményét, s igyekezett összegyűjteni má­sok gondolatait, hol dicsérő­ket, hol elítélőket. Valahogy én is így próbálkoztam, egy­részt mint KISZ-vezető, más- ’ részt mint az ifjúság népes táborának tagja. A mai fiatalok viselkedésé­ről: az a baj, hogy egyes em­berek hamar törnek pálcát mások feje fölött anélkül, hogy előbb a saját portájukon is körülnéznének. Számtalan olyan esettel találkoztam az utcán vagy más helyen, hogy megjelenik egy fiatal, aki nem az ifjúság úgymond »fel­sőbb«, intelligensebb rétegé­hez tartozik, máris elhangzik a megállapítás: »ez a mai fia­talság«. szonnégyessel... Mi ez? Két­szer vacsorázol? — Tudod, úgy... — Csend! Hát ide figyelj! Hányra jön? — Kicsoda? — Azt akarom tudni én is! Hányra jön? Halljam.! — Nem jön senki! Ha te nem hiszel nekem, hát ülj ide az előszobába a baltával vagy a konyhakéssel... te bolond! — Hová mégy? — Kezet mosni. Alig találta a kapcsolót. •Már görbítette az ujjait, hogy egymásután öt-hat gyors kap­csolással jelezzen a túlsó er­kélyre: most aztán igazán nagy a veszély, szerelmem! Csak most ne mozdulj! Égy... Aztán semmi. Üres kataná- sok. Hiába rázta, cibálta, ütötte, nem gyulladt többször. Az égő egyet villant, halkan pattant benne valami, aztán 'elsötétült. »Mi lesz itt?« Mezei János három nap múlva nézett be az üzletbe. Bal szemét nem láthatták a kollégák a nagy kék folttól. Arcán ragasztások fehérlet­tek. Jobb fülét is kötés tar­totta, bal lábára erősen bic­centett. — Mi történt, komám, ka­rambol? — kapták körül mindannyian. — Semmiség — legyintett. — Műszaki hiba... Nem tudta senki, hogy igazat mondott. Annus Ja/aet Én azt hiszem, hogy más társadalmi rendszerekben és nálunk is van, volt és lesz mindig egy olyan kis százalék, amelyik nem tud beleillesz­kedni a közösségbe. Sajnos ezekből általánosítanak, álla­pítják meg, hogy ez a mai if­júság. A miniszoknya és a hosszú haj önmagában iriég semmit sem mond. Egy em­ber társadalmi értékét soha­sem csak a haja és a ruháza­ta határozza meg. Amikor el­hamarkodottan ítélkeznek, ak. kor elfelejtik, hogy ők is vol­tak fiatalok, s akkor is volt az ifjúságnak ilyen rétege. Az ifjúságnak a mindenna­pi életben betöltött szerepéről már eléggé szerteágazó felele­teket kaptam. Azonban mind­egyik válaszban volt valami közös, mégpedig az, hogy bár a fiatalok nem rendelkeznek olyan élettapasztalattal, mint a felnőttek, de azért komo­lyan lehet venni, sőt kell is, hogy komolyan vegyék őket. Nem egy olyan fiatal van, aki nagyon felelősségteljes munkát végez, és ha hibát kö­vet el, a felelősségre vonásnál nem azt mondják: hiszen ő még tapasztalatlan, fiatal, ba­Az ünnepi ruhába öltözött tagság figyelemmel hallgatta a bosszúra nyúlt elnöki és fő­könyvelői beszámolót. A szá­mok sokasága, > az évközi anyagellátásban tapasztalt ne­hézségek, az eredmények, az ez évi tervek minden ember számára érdekesek voltak. »A szövetkezeten belül szervezett, gyárszerű munka folyjon« — hangsúlyozták, s ennek egyik alapfeltételeként jelölték meg: »Tanulni kell!« A mai ismeretek már nem elegendők. Az egyre jobban gépesedé faipar, a hatalmas ütemben bővülő piac kénysze­rű szükséggel tűzi napirendre a tanulást. »Az úgynevezett sziács szemlélet — apám is ebben nőtt fel, neki jó volt, hát miért zaklatnak engem — ma már visszahúzó erő a termelésben« — mondta dr. Magyar Gyula, a Kaposvári Lakberendező Ktsz főkönyve­lője. Így igaz. A technikai for­radalom korában, amikor az emberiség felhalmozott tudás­anyaga két-három évenként duplázódik meg, s az új gé­nem ugyanúgy büntetik, mint ha már tapasztalt felnőtt len­ne. Igaz, hogy mi nem álla­mosítottunk, nem osztottunk földet, de ugyanúgy részt ve­szünk a termelőmunkában, mint a felnőttek. Ez nem hat olyan nagy jelentőségűnek, mint az 19Í9-es ifjúság hős­tettei. Mi csöndesen, szorgal­masan építjük és védjük a hazánkat. Igenis éppen ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy mi valóban gyerekek vagyunk-e. A felnőttek, talán nem veszik rossznéven, ha egy fia­tal is bírálatot mond, ha nem is olyan formában, hogy »ezek az idősebbek«. Szerintem elő­ször ők járnának elöl jó példával, mert hiszen a nap nap után előforduló mulasz­tásokból, botlásokból, bűnözé­sekből jócskán kiveszik a ré­szüket, és a fiatalok sem maguktól jönnek rá minden­re. Szerintem érdemes ezen elgondolkozni. Ne ítéljünk el­hamarkodottan, gondolkod­junk logikusan, legyünk tár­gyilagosak és néha nézzük meg a dolgok miértjét is. Bunovácz Dezső szervezőtitkár szinte napról napra hódítanak teret, az ilyen gondolkodás — párosuljon az még oly becsü­letes nmnkaerkölccsel is — egyre inkább visszahúzó erő,. Az üzemen belüli ésszerűsí­tések, új munkafogások nagy­mértékben fokozhatják a ter­melékenységet. S aki a »ho­gyan jobban« szemléletet, az újat egész lényével érzi, akar­ja, üzeme jó hírét, fejlődését, de nem utolsósorban saját boldogulását is követi. A ve­zető? -nek is vannak tenni­valói, anyagilag és erkölcsi­leg is ösztönözniük kell a tu­dásukat egyre gyarapítók és hasznosítók ’ táborát. (A ktsz tízezer forintot tartalékolt er­re a célra.) Csak így valósítható meg az igen szimpatikus elhatározás:, a Lakberendező Ktsz ebben az évben nem kívánja a létszá­mot tovább emelni. A terve­zett 40 milliós teljes terme­lést — a múlt évi 34 174 000 forintos összeggel szemben —• kizárólag a termelékenység növelésével szeretnék elérni. Cs. T. ^Műszaki hiba Bánhidi Tibor Bokorfúrás „Tanulni kell!“ Megjegyzések egy mérlegzáró közgyűléshez pék, a technológiai eljárások SOMOGYI NEPLAP CMtfttiSk, MI márchm 1 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents