Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

REKLÁMOK ÉS PORTÁLOK Milyen leszel, Kaposvár? «— Régen nem találkoz­tunk! — Hát, ami azt illeti, va­lóban jó ideje, hogy utoljára szóba állt velem. Szándéko­san kerülget? Pedig az a szokás, hogy mi félünk a szel­lemektől, és nem fordítva ... — Én nem félek senkitől, legkevésbé tőled! De mindig felbosszantasz a maceráló kérdéseiddel. Fogadok, hogy most is belekötsz valamibe! — Ígérem, uralkodni fogok magamon. De beszélgessünk a Fő utca kirakatairól, az üzle­tek portáljairól és a reklám- mokról. Az utca mindkét ol­dala úgy néz ki, mintha most ért volna véget egy csata... — Mi az, hogy csata? Újjá­építik, rendibe hozzák, tata­rozzák az üzleteket, hogy szebbek legyenek. — Persze, persze. Elővará­zsolják a régi furm'rt és fa­bejáratok mögül a régieket, amelyek megfeleltek az épü­let stílusának, nrüg a mosta­niak agyonütik mindazt, amit mutatni kellett volna. — Ehhez te vajmi keveset értesz, de abban igazad van, hogy minden épület egy-egy egyéniség és ami benne van, annak igazodnia kell ehhez. — Volt más dolgunk is az elmúlt huszonöt év alatt, mint a portálokkal törődni. Ez kü­lönben is a kereskedők fel­adata. — Nem is vitatom. De mi­után a saját fejük után men­tek, azért kell most jó pár ki­rakatot szétbontani és nem kevés forintért újjávarázsol­ni. Miért nem kérdezték meg magától? — Nekem is más dolgom volt, de egyébként is ezes az idők már elmúltak. A mosta­nit nézd meg és abból ítélj. — Végtelenül sajnálom, de nem tudok elszakadni a múlt­tól. Régen, ha egy maszeknak a Fő utcán vcát az üzlete, az olyan rangot jelentett, ami maga felért egy mai ötméte­res neonreklámmal. A mos­tani kereskedők miért nem értékelik eléggé, hogy az üz­letutcában árulhatnak? — Mi a kifogásod az üzle­tek és reklámjaik ellen. Hiszen este csupa csillogás vagyok... — Azért van a közvilágítás, de sem a kirakatok, sem pe­dig a reklámok nem elég fé­nyesek, ha úgy tetszik, nem elég városiasak. — Kétségbe vonod a ran- i gomat? — Szó sincs róla. De miért | tűri el már évek óta, hogy huszonötös körték világítsa­nak egy-egy kirakatban, vagy »pipics« égjen az üveg mö­gött. — Az ünnepek után min­den másként lesz. — Az előbb emlegette a csillogást. A pislákolásról és a hunyorgatásról viszont meg­feledkezett — Soha nem voltak vosz- szak a szemeim! — De a neonjai annál in­kább. Tudja, mit láttam egy­szer: krémkávé helyett »rém-« kávét Nem is mentem be... — Ilyen reklámot te itt nem láttál, mert ebből egv sincs a városban. Viszont mit szólsz az új Cameához? Tet­szik, ugye? — A mostani állvánnyal kétségtelenül »dekoratív-«, de anélkül gusztusos és ízléses lesz, az biztos. De miért nem tették az Omnia bárét a Fő utca felé egy vörös nyíllal, és lemutathattak volna a pin­cébe. — Aki sokat markol... — Kevesebbet keres. Ugye, ezt akarta mondani? Na de maradiak még a reklámok­nál. Mit tud tenni ellenük? — Már mint a rosszak el­len Újabban csak akkor sze­reltethetnek föl az üzleteik újat, ha azt megtárgyalták a városházán. Több elképzelést is el kell hozniuk, és egvütt választjuk ki a legmegfele­lőbbet. Olyan csúnyaság, mint a Csi'bié, nem lehet töhb. A régi szatócsboltok cégtáblájá­ra többé nincs szükség. Von­zó, vevőt csalogató, tiszta üz­letekre és kirakatokra tapad a tekintet — Akkor ezt majd súgja meg a Kapos takarítóinak is. Olyan piszkosak a hatalmas üvegablakok, hogy az ember csaknem odaragad. De a töb­bieké sem különb. Hogy az üzleték előtti szemétről ne is beszéljünk. — Nézd. Régen egy keres­kedő kizavarta az inast na­ponta négyszer, hogy takarít­sa le a járdát — Ma viszont nincsenek inasok, csak szakmunkásta­nulók. Képzelje el, hogyan áll annak a kezében a seprű? — Az igazság az, hogy sem­mivel sem különbül, mint az akkori inaséban. Csak most már van öntudata, és ez el­veti a takarítóeszközöket. — Na nézd csak! Maga ad­ja alám a lovat! Mi történt Csak nem aludt rosszall? — Szellemek kísértettek ál­momban. Azt láttam, hogy főutcámon nem a szél takarí­tott hanem néhány kék kö­penyes kereskedő. Ez nem le­het más, mint lidércálom. — Sose fájjon emiatt a fe­je. Jönnek az ünnepek, any- nyira csinos lesz, hogy magá­ra sem lehet majd ismerni. — Igen, de attól félek, hogy ha befejeződnek, akkor utána se... Saly Géza VITA A fiatalok művelése közös feladat A fiatalok szeretik a beatzenét szeretnék modem ruhában járni, és igénylik a táncos szórakozást, ahol a má­sik nemmel találkozhatnak. Az olyan fiatat akiről a fen- t'eket nem mondhatjuk él, rit­ka, mint a fehér holló. Ha azonban a fiatalságot műveltségi szempontból vizs­gáljuk, megállapíthatjuk, hogy vannak, akik könyvet egyáltalán nem olvasnak, eset­leg néha a kezükbe vesznek egy-egy Rejtő Jenő regényt. Ezzel szemben találunk olya­nokat is, akik rendszeres könyvtári olvasók, és a szép- irodalmon kívül az ismeret­terjesztő műveket is olvassák. Elmondhatjuk ezt a többi mű­velődést jelentő szórakozással kapcsolatban is. Egyes fiatalok rendszeresen járnak moziba, nézik a tv-műsort, sőt a beat­zene mellett a komoly zene iránt is érdeklődnek. Ugyan­akkor sok olyan fiatal van, akit csak a bűnügyi film ér­dekel. Sajnos, az utóbbiak vannak többen. A fentiekkel kapcsolatban tehát nem lehet általánosíta­ni. Talán csak azt mondhatjuk ki, hogy a fiatalok jelentős hányadát a szórakozásban nem a művelődés iránti igény vezérli, hanem a könnyű szó­rakozás keresése. Ezeken a tényeken szerin­tem csak úgy tudunk változ­tatni, ha a tömegszervezetek, „Hogy tudjál róla64 i Somogyi fiatalok! A SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT kaposvári és nagyatádi székhellyel, kollégium! ellátással KŐMŰVES, ACS-ALLVANYOZO, VASBETONSZERELŐ. BURKOLÓ. üveges. Épületbádogos, műköves. Épületasztalos ipari tanulókat vesz föl Jelentkezni lehet az 512. sz. kaposvári, valamint az 524. sz. nagyatádi szakmunkásképző intézetekben. 8 általános iskolai bizonyítvány, pályaválasztási és alkalmassági orvosi igazolás szükséges. (90768) »■Szeretném, ha tudnád, ki vagyok. Tizenhat éves ko­romtól háromszor voltam börtönben. Üzletszerű kéjel- gésért is. És loptam. Huszon­egy éves koromban férjhez mentem egy nálam tizennégy évvel idősebb férfihoz. Egy év múlva elváltunk, aztán összeálltam egy sofőrrel. Ve­le éltem tavaly februárig.« A fiatalember hallgatott. Tudta, hogy a lánynak »múlt­ja« van, de ennyire nem szá­mított Üzletszerű kéjelgés... Eddig az ilyeneket kikerülte. S őt most feleségül kérte. A lány nyugalmat erőltetett magára. Pillantása az abla­kon túli világot kutatta. Félt a következő percektől. Nem a szégyentől, hanem, hogy ismét magára marad. Talán a fiú el sem hiszi, hogy neki is lehet­nek érzelmei. Akinek ennyi férfi volt az életében... »Jó, hogy elmondtad, így könnyebben beszélhetek. Szóval nekem ez lenne az el­ső házasságom. Azt akarom, hogy velem élj. De nem veszlek feleségül. Egyelőre, ügye, megérted? Nekem ke­gyetlen nagy zsákbamacska ez az egész.* A lány felsóhajtott. Mosoly­gott Mit is várhatna? A biza­lomról minden csak ' szöveg. Bár alapja sem igen van .., A fiatalember egyik rokona vette magához őket. Egy mun­kahelyen dolgoztak, ahol senki sem tudott kettőjük kapcsola­táról. Még ebédnél sem ültek egy asztalnál. Egyszer a műszak után va­laki megjegyezte az öltözőben: »Ismeritek ezt az új lányt? A vasútállomás környékén szo­kott csellengeni. Azt mondják, nem rossz baba.« A fiatalember is nevetett Későin ment haza, részegen. A lány gyakran találkozott a »régiekkel«. Hívták, menjen vissza az utcára. »Hiányzol, ki­csikém. Nem lennék ám hálát­lan...« »Tegnap este megint le­szólítottak. Azt hiszem, az üzemben dolgozik az a srác. Azt mondta, tud rólam min­dent, meg hogy ne adjam a szende kislányt. Meg hogy addig úgysem hagy békén. Csak azért mondom, hogy tudjál róla.« Legjobb lenne, ha elköltöz» nének. Idegen városba, új em­berek közé. De hova? A taka­rékban négyezret tartogatnak. Mire mennének ennyi pénzzel A fiatalember össaeszorított fogakkal káromkodott Meges­küdött, hogy szétveri annak a gazembernek a fejét. Aztán le­gyintett; mire jó? Csak arra, hogy mindenki megtudja, ő is »ismeri« a lányt A szóbeszéd­nek semmi sem vet véget. Ta­lán egyszer majd az idő. De mi lesz addig? »Rosszul érzem magam már napok óta. Azt hiszem, terhes vagyok. Kérlek, ne kiabálj velem, de meg aka­rom tartani a gyereket. És ha úgy jön, hogy... hogy itthagynál, nem kérek gye­rektartást. Írásba is adha­tom.« A fiatalember számított a terhességre. Már arra is gon­dolt, hogy azért húzódik a do­log, mert a lánynak nem lehet gyereke, öt hónappal ezelőtt elhatározta, hogy elveszi a lányt. S a gyerek sokat jelent majd. Azt hallotta, az anyaság átformálhatja a nőt. Már régóta nem gyanúsítgatta, de azért szívesen látta volna mindig otthon. Kétezerkétszázból hár­man már ki tudnak jönni Ha minden kötél szakad, hazavi­szi őket a szüleihez egy időre. »Nem akarom, hogy elve­tesd a gyereket. A jövő hé­ten összeházasodunk, te nem jársz többet munkába. Egy lesz a dolgod: vigyázni ma­gadra.* Az üzemben feltűnt, hogy a lány nem jár dolgozni. A sze­mélyzetis később megmondta, hogy kilépett. A fiú, aki egy­szer leszólította a lányt az ut­cán, hangosan szitkozódott aa öltözőben. »Ez az én formám. Az ördög tudja, miért nem kellettem neki. Rohadt rin- gyó.« A fiatalember előtt elborult a világ. A szappant a mosdóba vágta és a fiúnak ugrott. Részlet a rendőrségi jegyző­könyvből: »A nyomozás során megállapítást nyert, hogy H. K. (teljes név) anélkül, hogy megsértette volna M. J., a ne­vezettnek támadt. Több ököl- csapással, térdre irányuló rú­gással H. K. a védekezésre képtelenné tette M. J.-t Az or­vosi látlelet szerint M. J. sú­lyos, nyolc napon túl gyógyu­ló sérüléseket szenvedett« »Ugye, nem haragszol, de nem megyek el a tárgyalás­ra. Voltam én ott eleget... A védőnő azt mondta, ne na­gyon mászkáljak már az ut­cán, meg érzem is, nagyon rugdalózik a gyerek. Irtó rendesek a háziak, éjszaka is benéznek. Úgy teszek, mint­ha aludnék. De ritkán jön álom a szememre. Hoztam neked könyveket. Mire kike­rülsz, a könyvekből megta­nulod, hogyan kell gondozni a gyereket...« A cellatársai nem nagyon fag­gatták. ök a társadalmi tulaj­don ellen vétettek, sikkasztot­tak. A fiatalember meg össze­törte azt a másikat Nem árt vigyázni. Ki tudja mi lakozik az ilyenben... Pintér Dezső a művelődési intézmények és mindazok, akik valamit is te­hetnek a fiatalok műveltségé­rek emeléséért, összefognak és közösen próbálják megoldani a problémákat Az ifjúság tanulásban, mun­kában való helytállásával kap­csolatban szintén nem lehet egyértelműen rossz vagy jó vé­leményt mondani. Vannak o’yan fiatalok, akik modem öltözetet hosszú hajat visel­nek, de munkájukat becsülete­sen elvégzik, amellett tanul­nak. Előfordul ennek az ellen­kezője is. Vannak, sajnos, olyan szem­léletű fiatalok is, akik arra törekednek, hogy kevés mun­kával sok pénzt keressenek, s egyáltalán nem érdekli őket, hogy megtesZik-e mindazt a szocializmus építése érdeké­ben, amire képesek. Ezt sem lehet azonban általánosan ki­mondani, mert ez a kisebb rész. A fiatalok többsége be­csületesen megállja helyét a munkában, tanulásban egy­aránt. Tehát, ha megfelelő kö­rülményt biztosítanak számuk­ra a felnőttek, akkor nyugod­tan rájuk bizhatnak olyan nagy feladatokat is, mélyeket komoly, gyakorlott vezetők végeznek. Tehát lehet a fiata­lokra számítani, csak mindig és mindenütt, ember-, s nem gyerekszámba kell őket ven­ni. Sajnos sok tsz-vezető még így vélekedik róluk, ezért is vannak kevesen a mezőgazda- sági, pontosabban a termelő­szövetkezeti munkában. Nagy feladat vár azokra, akik valamit is tehetnek a fiatalok nevelése, szemléleté­nek kialakítása érdekében. Az ifjúsági klubok vezetői sokat tehetnének. Ugyanis több köz­ségben az ifjúsági klub veze­tését olyan emberre bízták, aki tud a fiatalokkal bánni, tud reájuk hatni és nem utol­sósorban hallgatnak rá. A klubban rendszeres szórakozá­si lehetőséget találnak a fiata­lok, jól érzik magukat, szíve­sen mennek oda, főleg,' ha a vezető rendszeres programról gondoskodik. Időnként lehet szervezni ismeretterjesztő elő­adást, politikai oktatást, kö­tetlen beszélgetést, irodalmi an.Rétot, szellemi vetélkedőt stb. Mindez nagyban hozzájá­rulhat a helyes szemlélet ki­alakításához és az egyéb ne­velési célok eléréséhez. Megállják a helyüket a mi fiataljaink, mint más or­szág fiataljai vagy mint a ré­giek, csak sok esetben az idő­sebb vezető emberek ezt nem ismerik el, talán félnek attól hogy korán át kell adniuk a stafétabotot Szabados András, a Hazafias Népfront fonyódi járási titkára. A mezőgazdasági gépjavító vállalat azonnali belépésre keres képesített könyvelői oklevéllel rendelkező KONTÍROZÓ KÖNYVELŐT, LEÍRÓ KÖNYVELŐT, SZTK-ügyintézésben jártas BÉRELSZÁMOLÓT, ÉRETTSÉGIZETT, GÉPÍRNI TUDÓ MUNKAERŐT. Jelentkezés a vállalat személyzeti vezetőjénél, Kaposvár, Jutái út 7. (90823) A peronon sodródó tömegbe fúrta magát, és hagyta, hadd úsztassa a sokaság az aluljá­rón át ki az utcára. Tudta, hiába próbál menekülni, Nagy Rezsőt már képtelen számítá­son kívül hagyni. A remény is felcsillant benne, hátha Bog­danov Istvánnak van igaza, hátha nincs joga kétségbe f vonni mások elszántságát, ? amely ugyanolyan tiszta lehet, Jmint az övé. \ Miért, miért nem, Köteles JLenke jutott eszébe. Csodál- 1 kozott, mennyire fáj neki, J hogy nyouna veszett a iány- Jhak. • • • i A vármegyeházán berende­zze tt lakása hidegen fogadta i Faragót, amikor este haza ér­ékezett Mosonmagyaróvárról. Bosszankodott, amiért elmu­lasztotta megparancsolni a fogdaőrneík, hogy fűttessenek be az alagsori rabokkal. Val­latáshoz, veréshez nem volt kedve. Nyilas társaival sem akart találkozni. Töprengett, mivel tehetné kellemessebbé a sivárnak ígérkező estét. Gyű­lölte a magányt, különösen, ha már a saját emlékeire is rá- únt. Töprengéséből a telefon csörgésére ocsúdott Rossz előérzettel közelítette meg a széles ablakpárkányon csengő telefont. — Itt Faragó... Alig akart hinni a fülének. Volkhardt kellemesen duru­zsoló hangját hallotta. — Jó estét, kedves barátom! Szívesen látnám mai fogadá­sunk vendégei között. — Parancsára, százados úr... — Ugyan, kedves Faragó, ezúttal a házigazda hívja, nem a parancsnok. Öltözzön sötét­be. és fáradjon át! Szeretettel várjuk. Szárnyakat kapott az imént még letört, szökött SS-katona Észre sem vette a szoba hide­gét, gyorsan lehányta magáról az egyébként kifogástalan úri öltönyt Az inget is levetette, noha reggel váltott tisztát. Per­ceken belül valóságos nábob- nak festett a tükörrgallérú szmokingban, a kényes lakkci­pőben, a cilinderben. Ugyan­ott, ahol ezeket a holmikat kapta (a zsidóktól rabolt ingó­ságokkal megtömött pénzügy­őri palotában), beszerezte az öltözethez illő fehér selyemsá­lat és a londoni szövetből var­rott fekete télikabátot is. így hát gálaöltözetében akár mil­liomosnak is nézhették volna. Felszabadultan sietett a Ge­stapo Andrássy úti villájába. Semmi kétség: biztonsága tö­kéletes, múltjáról semmit nem tudnak, különben szó sem Le­hetne erről az égből pottyant megtiszteltetésről. Nyilvánva­ló, hogy csak a megye legfon­tosabb személyei vehetnek részt a fogadáson, s pláne fon­tosak azok, akiket személyesen hív meg,maga a parancsnok. Várakozását minden igazol­ta. Egy tábornoknak sem tisz­teleghetett volna feszesebben, mint neki az SS-őr a villa ka­pujában. Még az épület belső őrsége sem állította meg. Szó nélkül és már-már érthetetlen tisztelettel nyílt meg előtte minden ajtó. A nagv társagólba lépve to­vább nőtt ámulata. Csupa hí­resség kavargott kényesen ki­öltözve az egyszerű eleganciá­val épített, modem teremben. Valóságos udvartartás köze­pén fejtegetett valami érdekes gondolatot Magyarffy Gyula főispán, buzgón helyeselt neki Szekendy György megyei párt­vezető; gyárosok, ezredesek, fő­tisztviselők, nagyestélyiben vi­ruló hölgyek bókoltak egymás­nak. Az exkluzív varázslatnak mindössze annyi ártott, hogy frakkos inasok helyett csizmás SS-katonák hordták körbe a metszett poharakkal teli tál­cákat. A vendégeknek nem sok idejük maradt megbámulni a fess jövevényt, és Faragó sem szokhatott hozzá a káprázatos környezethez, mert máris mel­lette termett a házigazda. Mo­solyogva megfogta a karját, lassú sétával bevezette dolgo­zószobájába. Ketten maradtak a csukott ajtó mögött. — Kedves Faragó, ott a fo­gas a kabátnak, önnek pedig ez a kényelmes fotel Volkhardt is civilben volt így nem tűnt olyan kövérnek, mint az egyenruhában. Leül­tek a kék szattyánfotelekre. A Gestapo-parancsnok színültig töltötte barackpálinkával Fa­ragó poharát, de magának alig cseppentett a köménymagos likőrből. (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. márctas ü

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents