Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám

Munkaértekezlet a Balaton déli partjának tejellátásáról Színvonalas tanfolyamok Siótokon Ezerrel többen ismerkednek R párt politikájával, korunk fő kérdéseivel, a marxista elmé­lettel megyénk második váro­sában, mint az előző oktatási évben. A hallgatok számának növekedése a munkamegosz­tásnak köszönhető, hiszen első­sorban a szakszervezet, a KISZ és a népfront tanfolya­maira járnák jóval többen. A pártoktatáson viszont a kom­munisták aránya emelkedett A Siófoki Városi Pártbizottság először szervezte meg önállóan az oktatást az ősszeL Csala Jó­zseffel, a városi pártbizottság agitációs es propaganda főelő­adójával arról beszélgettünk, milyen tapasztalatokat szerez­tek eddig. Élénk szemináriumok — Kifejeződik-e a város jel­lege és az üzemek sajátossága a választott oktatási formák­ban? — Erre határozott igennel tudok válaszolni. , A városi párt-végrehajtóbizottság érté­kelte az oktatás első félévét, s megállapította, hogy nagyon helyesen elsősorban a világpo­litikai és világgazdasági tago­zat, a szocializmus építésének kérdései formákat választották az alapszervezetek a javasla­tunkra Az érdeklődés és az aktivitás egyik forrása éppen az, hogy a hallgatók önként vállalták az oktatási formát, pontosan isméink az egész te­matikát Az oktatás eddigi eredményességéhez hozzájá­rult, hogy több alapszervezet, mint például a viUamosmű, a kenyérgyár, a Kőolajvezeték Vállalat eltért az oktatási nap­tártól, s a legjobban megfele­lő időben tartja a szemináriu­mokat Sokkal nagyobb a rész­vétel. a foglalkozásokon, untat tavaly; főképpen a Kőolajve­zeték Vállalat, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Válla­lat, a fogyasztási szövetkezet matat ebben példát A szemi­náriumokon őszintén és bátran felszólalnak a hallgatók, el­mondják a véleményüket, ér­dekli őket a téma. S ami na­gyon jői: felkészülten mennek el a foglalkozásokra, A jól összállított témák (például a demokrácia kérdései, gazda­sági rendszerűink kérdései, a moszkvai tanácskozás) eszme­cserére ösztönöznek. Amikor az előadás valamilyen formá­ban a hallgatók munkájához kapcsolódott akkor volt a leg­élénkebb az érdeklődés, A Kő- olajvezéték Vállalat szeminá­riumán annyi hasznos javas­lat elhangzott a műszaki fej­lesztést, a bérpolitikát illetően, hogy az igazgató külön össze­hívta a véleményüket kifejtő műszakiakat egy ankétra. Változik a szemlélet — Hogyan formálják az elő­adások és a viták az oktatásra járók magatartását és gondol­kodását? — Az a tapasztalatunk, hogy a foglalkozások nagymérték­ben hozzájárulnak a helyes közgazdasági szemlélet kiala­kításához. Az alkotó viták, a téma mély elemzésed elősegítik a tisztánlátást a gazdasági kér­désekben. A hallgatók ezenkí­vül jobban megértették a szo­cialista országok gazdasági kapcsolatának fontosságát, az állami, társadalmi demokratiz­mus fejlesztésének teriiiivalóit, az üzemi demokrácia kiszéle­sítésének szükségességét. A szemináriumok a moszkvai ta­nácskozás anyagának alapos feldolgozásával elősegítették a részvevők helyes szemléleté­nek kialakítását. Hazánk ne­gyedszázados eredményeinek ismertetését következetesen beépítették az előadásokba. A Kőolajvezeték Vállalatnál, a Nemzeti Bank fiókjánál, a Vak Bottyán iskolában egészséges törekvéseket tapasztaltunk Lenin szerepének, munkássá­gának bemutatására. Több tájékoztatást — A városi pártbizottság megállapítása szerint megfele­lő színvonalon foglalkoznak-e a propagandisták a helyi gon­dokkal az országos ügyek mel­lett? — Sajnos, a foglalkozások vezetői még mindig nem kap­nak megfelelő tájékoztatást a gazdasági vezetőktől, pedig az oktatás kiváló fóruma lehelne a tervek, elképzelések, a jobb munka népszerűsítésének. Sze­rintünk helyes volna, ha a pro­pagandista megkapná a terv- teljesítésről készített jelentés egyik példányát Pártoktatóink harmincöt százaléka esti egye­temet végzett, s er. a szeminá- riumoikan is érződik. A Idsebb intézmények, üzemek propa­gandistáinak azonban gondot okoz a különféle anyagok meg­szerzése, s ez gátja a még jobb munkáinak. A párt-vb ezért azt javasolta, hogy mindenhol sze­rezzék be azokat, a könyveket, amelyek a felkészüléshez szük­ségesek. Még nem mindenütt becsülik meg eléggé a pártok- tatók munkáját Ez abból fa­kad, hogy nem értik meg tevé­kenységük jelentőségét és fon­tosságát. A jövőben ezen vál­toztatni kelt Összegezve az el­mondottakat a négyezerkétszáz hallgató sokkal színvonalasabb oktatásban vesz részt, mint bármikor — fejezte be nyilat­kozatát Csala József. Lajos Gésa Mérlegbeszámoló az emberekről ELKÉSZÜLTEK a vállalati mérlegek. Termelés, adóter­hek, termelési költségek, anyagfelhasználás, értékesítés, nyereség adatai sorakoznak a mérlegbeszámolóbán, azaz: a gazdasági tevékenység egé­sze. Valami mégis hiányzik ezekből a szöveges mérlegek­ből. Közvetve szerepel ugyan bennük, hiszen minden ered­mény vagy kudarc azokhoz fűződik, akik a munkát vé­gezték, mégis e beszámolóból hiányzik a mérleg az — em­berekről ! A gazdasági folyamatok minden apró mozzanata az emberek kisebb és nagyobb csoportjaihoz kapcsolódik Az új technológia bevezetése a mérlegbeszámolóban egyetlen mondatot kap csupán, ám végrehajtása esetleg megmoz­gatta az egész gyárat, mér­nökök, technikusok, munká­sok csoportjai vállaltak több­letmunkát a siker érdekében. Az értékesítés bővítése, új piacok felkutatása ismét csak néhány számadat a mérleg­ben, de tehetséges embereket állított előtérbe, képzett és fantáziában, ötletességben sem szűkölködő közgazdászokat, kereskedőket. A munka majd minden részletéről elmondhat­juk ugyanezt. Mert nemcsak a vezetői posztokon, hanem a beosztottak, a munkások között is mérleget von napról napra az élet. Tréfásan azt mondogatják a gyárakban: a munka a leg­jobb káderes. Van benne igazság. Munka közben, ne­héz feladatok idején sok min­den kiderül. Az is, ha valaki csak szájjal győzi a munkát, de az is, ha felnő a felada­taikhoz, ha kibontakozik a te­hetsége, rátermettsége, ha tudását lelkesedése sokszoroz­za meg. Ezért reális az igény: készüljön »mérlegbeszámoló« az emberekről is. A gyárak, vállalatok pártszervezetei, szakszervezeti bizottságai nagy alapossággal összegez­zék: mi és hogyan történt az elmúlt esztendőben, kik vol­tak azok, akik »kiugrottak« az átlag mezőnyéből, kik tet­tek tanúságot önzetlen oda­adásról, kik voltak képesek jó közösséget formálni ma­guk körül és így tovább. AZ EMBEREKBŐL készült mérlegbeszámoló — s nyu­godtan elhagyhatjuk az idé­zőjelet, mert valóban mér­legbeszámolónak kell ennek lennie — legalább olyan fon­tos, mint a gazdasági tevé­kenység adatainak papírra ve­tése. Sőt: talán fontosabb. Mert valójában és lényegé­ben arra felel ez a mérleg, hogy miféle kádemevelés va­lósul meg az adott helyen, hogyan fejlődnek, változnak az emberek, s mi várható holnap meg holnapután tő­lük. Á munka, a gazdasági tevé­kenység érteimet nemcsak az adja meg, hogy értéket hoz létre, hanem az is, hogy for­málja, alakítja, tökéletesebbé teszi az embert, hogy emberi kapcsolatok kovácsává lesz. Éppen ezért ahol elkészítik az emberekről szóló mérleget, ott ne röstelljék a fáradságot minden lényeges' mozzanat földerítésére. Arra például, hogy év közben mi rontotta meg hetekre a hangulatot a vég szereidében, mi keltett nyugtalanságot a szóbeszéd­nek könnyen hívők seregé­ben, miért léptek ki feltű­nően sokan a festőműhelyből. Keressenek választ arra is, vajon odafigyeltek-e a veze­tők beosztottjaik véleményé­re, kik azok a kommunisták vagy pártonkívülidk, akik megértek a kiemelésre, irá­nyító posztra állításra, kik azok, akik emberi magatar­tásukkal, munkájukkal és társadalmi tevékenységükkel alkalmassá , váltak a párttag­ságra. Benne legyen t ehát minden ebben a mérlegben? Igen. MÉRLEGET készíteni any- nyi, mint összegezni. Össze­gezni pedig a tapasztalatok, tanulságok, -teendők világos megfogalmazásával egyenlő. A mérlegbeszámoló az em­berekről is ilyesfajta össze­gezés. Hasznos, mert tanul­ságokat ad, s nélkülözhetet­len, mert megmutatja a hol­napi teendőket. M. O. MAI KOMMENTÁRUNK Elismerés nspiszizsiiys fó/iálSsss&rt Magas kitüntetést cdomó- nyoznaJí ezekben a napokban azoknak a párttagoknak és pártonkívülieknek, akik a fel- szabadulás első percétől nap­jainkig ott voltak az új rendért vívott minden csatában, s legöntudatosabb harcosai vol­tak. a demokrácia, a szocia­lizmus ügyének. Ezt a ne­gyedszázados áldozatkész és hűséges tevékenységet szim­bolizálja két a szám a kitün­tetésen: 1945—1970. A felszabadulás huszonöt éves jubileuma alkalmából ezerhatssázhetvenkét somo­gyit tüntettek ki a Felsza­badulási Jubileumi Emlék­éremmel. Egytől-egyig min­dig az első sorokban halad­tak, szivvel-lélckkel küzdöt­tek a független, szabad, de­mokratikus Magyarország megteremtéséért, minden ál­dozatot vállalva építették a szocializmust. Akik átveszik a kitüntetést, tudatosan szolgálták a nép ügyét, pártszervezetet alakí­tottak, földet osztottak, meg­kezdték az újjáépítést. Még dörögtek az ágyúk a nagy­bajomi frontszakaszon, a me­gye felszabadult helységeiben azonban már munkához lát­tak. S amikor az utolsó Jcöz- ség is szabad volt, egész So­mogybán élen jártak a há­borús károk eltüntetésében. Ifjúsági szervezetet, szabad szakszervezetei, nőszövetsé­get alakítottak, elsőként je lentkestek a dem.okratikus rendőrségbe, hadseregbe, ök államosították az iskolákat, az üzemeket, sokan közülük mvnkásigazgáióként tevé­kenykedtek. Soraikból kerüle­tek ki a termelőszövetkeze­tek alapító tagjai, tudatos és lelkes agitátorai is, a földmű­vesszövetkezetek, a kisipari szövetkezetek megalapítói. S amikor a külső és a belső el­lenség fegyverrel támadt új rendünkre, akkor ők voltak azok, akik azonnal 'kiálltak szocialista vívmányaink vé­delmében, jelentkeztek a kar­hatalomba, a munkásőrség­be, s fegyverrel a kézben védték, amiért annyi áldoza­tot hoztak. Somogy felvirágoztatásá­nak, iparosításának meggyö- ződéses hirdetői voltak, s azok ma is, ezreket ragadtak magukkal példamutatásuk­kal, okos érvelésüklcet. Az új üzemek alapjainak lerakói között nagy számban talál­hatjuk meg őket, s amikor a megye megváltozott térképé­ről beszélünk — ebben az ’ ö munkájuk is benne van. Ez a kitüntetés a haza el­ismerése a közösségért min­dig önzetlenül tevékenykedő hű harcosoknak. Példájukra gazdag tapasztalatukra ezután is nagy szükség van Somogy minden helységében. A Felsza­badulási Jubileumi Emlék­éremmel kitünteteti somogyi­akat tisztelettel és megbecsü­léssel köszöntjük, s azt kí­vánjuk, hogy még nagyon sokáig szolgálják ugyanilyen lelkesedéssel a nép ügyét. L. G. Amire egy igazolvány emlékeztet: Százöt napig a „senki földjén Nemcsak megyei gond! Milyen lesz a balatoni ellá­tás az idén? — erről tárgyal­tak tegnap a somogyi tejipar és a kereskedelem illetékesei a Kaposvári Sajtüzem kultúrter­mében. — Tízszázalékos forgalom- növekedésre számítunk. Nyolc­vankétfajta árut kínálunk a kereskedelemnek — mondta Erdész István, a Tejipari Vál­lalat főmérnöke. A déli partot eddig a Ka­posvári Vajüzem és a Siófoki Tejüzem látta eh Az idén lé­nyegesen jobb lesz az ellátás, hiszen a felújított marcali üzem is részt vállal a feladat­ból. Sőt, a Székesfehérvári Tejipari Vállalat is szállít — hogy milyen módon, az még nem tisztázott — fiakonc« te­jet és kakaót. Ezt már tavaly is ígérték és mégis elmaradt. Pedig nagy igény mutatkozik iránta — mondták a kereskedők. Felvetődött a munkaértekez­leten, hogy miért maradi él a somogyi üzem.ek fejlesztése. A fölvetett kérdésre nem kaptak választ, mert a Tejipari Tröszt képviseletében nem jelent meg senki. A tejellátással kapcsolatos problémák közül a legnagyobh talán — a reggeliztetés a Ba­laton mentén. A kereskedelmi egységek jó hozzáállásról és további termiakarásról tettek tanúságot, nem úgy a vendég­látó egységek — összegezte ta­pasztalatait Szőnyi Ferenc, a megyei tanács kereskedelmi osztályának csoportvezetője. A múlt nyári szúrópróbák elszo­morító képet mutatnak; néme­lyik étterem szükséges rossz­nak tekinti a tejes reggeli áru­sítását. Hogy várható-e ebben változás, az a jövő titka, hi­szen a vendéglátőipari irányí­tó szervek képviseletében sem vett részt senki a kaposvári ér­tekezleten. Mi lesz a vasárnapi nyitva- tartással? — kérdezte Szitár Nándor, a BKM élelmiszer- és vegyi kereskedelmi főosztályá­nak munkatársa. A Csemege és a Somogy me­gyei Élelmiszer-kiskereskedel­mi vállalat válasza: reggeltől délután 2-ig tartanak nyitva a kijelölt boltok. Szondi István, igazgató zár­szavában arról beszélt, hogy a tejtermékeket a jövőben job­ban reklámozzák, megpróbál­nak úrrá lenni a szállítási gon­dokon (a Tejipari Szállítási Vállalat képviselője a gumi­hiányra panaszkodott {!]). Gon­dot jelent a visszáruzés is, ezt azonban a kereskedelemnek és az iparnak kölcsönös enged­mények útján kell megoldania. Az értekezletnek az a tanulsá­ga, hogy a balatoni gondokról ne akkor vitázzunk, amikor már a fogyasztó reklamál, ha­nem ilyen, kora tavaszi mun­kamegbeszélések során. Sajná­latos tapasztalat, hogy sok il­letékes távol maradt, pedig a Balaton déli partjának tejel­látása nemcsak megyei, hanem országos gond is. Tröszt Tibor A háromnyelvű igazolvány. Mindössze néhány gépéit szó: »-Igazolom, hogy Zákányi Béla kadarkúti lakos a kadar­kúti községházán mint tisztvi­selő teljesít szolgálatot, ezért szabad mozgás illeti meg.« Ugyanez a szöveg oroszul és bolgárul is szerepel az igazol­ványon, amelyet 1944. decem­ber 29-én állítottak ki. — Nehéz Időszakot juttat eszembe ez az igazolvány, va­lahányszor csak kezembe ke­rül. Azt, hogy Kadarkút, ak­kori munka- és lakóhelyem százöt napig volt a »senki földje«... A község 1944. de­cember 6-án szabadult fel, majd a front eseményei miatt még e hónap 24-én elrendel­ték kiürítését. Én a helyemen maradtam és amennyire tud­tam, segítettem a bolgár és a szovjet csapatok tevékenysé­gét. Zákányi Béla — most a ka- posfői egyesített tanács tit­kára — ma is jól emlékszik a negyedszázados eseményekre, arra, hogy a fent már idézett szövegű igazolvány birtokában mi is volt a feladata. — Elsősorban munkacsapa­taikat kellett szerveznem, akik segítettek a védelmi vonalak kiépítésében. Mind a kadarkú­ti, mind a környező községek lakossága szívesen részt vett ebben, s nekünk is részünk volt abban, hogy az itt véde­lemben levő csapatoknak sike­rült 1945. március elején a né­metek által indított nagy ere­jű támadást visszaverniük. A védelem megszervezése, a védelmi vonal kiépítése, a kö­zelgő támadás ’ visszaverése volt elsődleges feladatuk a bol­gár és a szovjet csapatoknak. Mégis akadt idejük arra is, hogy törődjenek a falvak lako­sainak sorsával, azzal, hogy a front elvonulása után milyen sürget» feladatok várnák majd megoldásra. — Hűből az érdeklődésből, törődésből, meg a falvak la­kóival kialakult emberi, köz­vetlen kapcsolatból már akkor megérezték, hogy ezek a bol­gár és szovjet katonák barát­ként érkeztek. Ezért is segí­tettünk mindnyájan örömmel, még akkor is, ha a nehéz mun­kákat nemegyszer életveszély­ben, ágyú- vágy aknatűzben kellett végezni. S amikor a harcban elesetteket temettük, legalább úgy gyászoltuk őket, mint közvetlen hozzátartozó­inkat — emlékezik Zákány Bé­la. Az igazolványon levő fény­kép még fiatal, fekete hajú férfit ábrázol. A csaknem hu­szonhat esztendő alaposan megváltoztatta az egykori iga­zolvány tulajdonosát. Az emlékek az érzéseket, a százöt nehéz nap alatt a»sen- ki földjén« kötött barátságokat azonban nem tudta feledtetni az idő. Zákányi Béla ma is végtelen szeretettel gondol vissza az ott tevékenykedő bol­gár és szovjet katonákra. Örökre szívébe véste G. Lim- dov őrnagy alakját, aki ab­ban az időszakban volt Ka­darkút szovjet katonai köz- igazgatási parancsnoka, s aki e községben ünnepelte a har­cok vége után katonatársaival és magyar barátaival együtt alezredesi előléptetését. Szálai László SOMOGT1 NÉPLAP BfeteÉS 103®, asásaatas &L 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents