Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

Tartalm asahb honvédelmi nevelőmunkát Interjú Stier Sándorral, a megyei KISZ-bizottság első titkárával Nemrégen tanácskozott a KISZ kb arról, hogyan való­sulnak meg azok a párt. és KISZ-határozatok, amelyek az ifjúsági szövetség feladatául szabják meg a fiatalok haza­fias, honvédelmi nevelésének fokozását, a fiatalok felkészí­tését a fegyveres szolgálatra, a haza védelmére. Stier Sándorral, a megyei KISZ-bizottság első titkárá­val beszélgettünk tapasztala­taikról, a különböző társadal­mi szervezetekkel való együtt­működésükről és arról, hogyan kívánják a hazafias, honvédel­mi nevelést vonzóbbá, ered­ményesebbé tenni. — Mit tartottak e tevé­kenységük kezdetén a leg­fontosabbnak? — Élőször is szaros együtt­működést kialakítani mind­azokkal a társadalmi és tö­megszervezetekkel, amelyek­nek kapcsolatuk van az ifjú­sággal, hatni tudnak a fiata­lok formálódására- A Magyar Honvédelmi Szövetséggel, a tanács művelődésügyi osztá­lyával és az úttörőszövetség­gel közös együttműködési ter­vet készítettünk. Bevontuk a munkába a fegy­veres testületeket is: a hon­védséget, a határőrséget, a rendőrséget és a munkásőrsé­get. Különösen a honvédség és a határőrség nyújtott jelentős támogatást előadások tartásá- . val, fegyverbemutatókkal, lak­tanyalátogatásokkal, tanulók és katonafiatalok találkozójá­val Javult a kapcsolatunk a rendőrséggel és a munkásőr­séggel is, mind gyakrabban nyújtanak segítséget, de még sok lehetőség kihasználatlan. — Tudjuk, megyénk fia­talsága sok nagyszerű jelét adta és adja hazánk iránti felelősségérzetének. Mégis, hogyan fogalmazná meg a honvédelmi nevelő munka legnagyobb eredményét? — Viszonylag rövid idő alatt sikerült a honvédelemmel kap­csolatos közömbösséget meg­szüntetni. Ennek eredménye, hogy a fiatalok szívesen vesz­nek részt honvédelmi tárgyú előadásokon, a katonai előkép­zésen. E ezért tudtunk rendez­vényeinkre nagy tömegeket mozgósítani. A múlt évben az úttörők honvédelmi és lövészverse­nyein 20 000 tanuló vett részt. Igen sikeres volt a részükre indított »R 69« akció. A közép­iskolákban a katonapolitikai előadások, laktanyalátogatá­sok mellett az is jelzi a fejlő­dést, hogy tavaly 12 000 közép­iskolás szerepelt az összetett honvédelmi, illetve a lövész­versenyeken. Az üzemek közötti Novem­ber 7. Kupa lövészversemy is eredményesen zárult, ugyan­csak sikeresnek mondható az is, hogy harminc község több száz fiatalja vett részt honvé­delmi előképzésben. Sok új technikai szakkör alakult, ta­valy négyszáz fiatal tett ered­ményes gépjárművezetői vizs­gát, s mintegy másfél ezer fa­lusi fiatal tevékenykedett mo­dellező, rádiótávirász szakkö­rökben. A KISZ kb meghatározta, hogy továbbra is fokozni kell a honvédelmi, hazafias nevelést, el kell érni, hogy ifjúságunk forrón szeresse szocialista hazánkat, vállal­ja fegyveres védelmét, le­gyen következetes interna­cionalista, s mindezt napon­ta tettekben juttassa kife­jezésre. Az eddigi lehetősé­geken kívül milyen módot lát a nevelő munka további javítására? — Ezt az együttműködést folytatva tartalmasabbá és szélesebb körűvé kell tenni a honvédelmi, hazafias nevelő­munkát. Sokat segíthetnek eb­ben a községi tanácsok, a mű­velődési házak az ifjúság szá­mára vonzó, gazdag progra­mok készítésével. Iskoláink vi­szont úgy járulhatnának hozzá ehhez, ha a honvédelmi fele­lős tanárokat túlterhelés he- lyett mentesítenék más társa­dalmi feladatok alól. A tarta­lékos tisztek is sokat segíthet­nének, ha részt vállalnának e feladatokból. Hiszen alig van község, üzem, ahol ne dolgoz­na tartalékos tiszt vagy tiszt- helyettes. Bevonjuk a jövő­ben a pártmunkásokat is, ezért részükre a propagandis­ták értekezletein és a pártis­kolákon is rendszeresen tar­tanak majd — megyei veze­tők, tisztek — katonapolitikai előadásokat. ­— Ismerve, hogy Hiúsá­gunk is nagyban készülod'k felszabadulásunk negyed- százados évfordulójára, a Lenin-centenáriumra, arra kérem, említsen meg néhány jelentősebb ilyen rendez­vényt. — Külön hangsúlyozni kívá­nom, hogy valamennyi ren­dezvényünk célja az ifjúság hazaszeretetének elmélyítése. A felszabadulás negyedszáza­dos évfordulójára való ké­szülődést összekapcsoljuk az internacionalizmus szellemé­nek fokozásával is. Impozánsnak ígérkezik a nagybajomi ifjúsági találkozó, ahol katonai egységek fölele­venítik a környéken folyt fel­szabadító harcok egy mozza­natát. Kaposváron már volt, az idén Marcaliban kerül sor katonák nyilvános eskütételé­re, s nagyszabású, látványos lesz az Ifjú Gárda kaposvári szemléje is. Az úttörők és a középiskolások számára az idén is rendezünk honvédelmi és lövészversenyeket, új az »•Akarsz-e Lenin távirásza lenni?« és az »R 25—100« ak­ció. Mindezek alapján abban bí­zunk, hogy újabb jelentős lé­péseket teszünk előre a hon­védelmi, hazafias nevelésben, s ennek eredménye ifjúságunk napi tetteiben fog majd tük­röződni — mondotta befeje­zésül a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára. SZ. L VITA Csak közös erővel Szeretnék Vitatkozni ár. Szigetváry Sándor »A munka megbecsülésére neveljen a KISZ« címmel közölt hozzá­szólásának néhány gondolatá­val. Már a címből az tűnik Jd, hogy a KISZ nem foglalkozik a fiatalok nevelésével. Azt hi­szem, nem kell különösképpen bizonygatni az ellenkezőjét. A KISZ széles körű és sokirányú tevékenysége közül, amelyek a munka szeretet áré nevelnek, csak a KISZ-védnökseggel épülő létesítményeinket (DCM, Tisza II. vízlépcső, Barátság Kőolajvezeték, kollégiumépí­tés, járműprogram stb.), a tár­sadalmi munkaakciókat és a nyári önkéntes ifjúsági építő­táborok több százezer részve­vőjének munkáját említeném. Tágabb értelemben az erkölcsi nevelő munkának, a hazafias­ságra való nevelésnek és a ne­velés töbhi formájának is fon­tos szerep jut A vita elején a maximaliz- mus kérdésével foglalkozik a cikkíró. Egyetértek azzal a gondolattal, hogy mindenki tudása legjavát nyújtsa, s le­hetőleg »többre vigye« az élet­ben, mint szülei, akiknek nem volt módjuk tanulni. Azt hi­szem, Varga Teréz vitaindítója nem állította ennek ellenkező­jét. Azon pedig kár vitatkozni, hogy vannak maximalisták vagy nincsenek, mert vannak, de nem abban az értelemben, ahogy a cikk írója felveti, ha­nem ellenkező előjellel. Gondoljunk csak a pályavá­lasztásra — ezekben a hetek­ben küldik el jelentkezéseiket a tanulók. A tizennégy éves kisdiák helyett legtöbbször a szülők döntenek arról, hogy mi legyen. Ez nem is ienne baj, ha minden szülő reálisan ítélné meg a gyerek képessé­gét és a lehetőségeket. Sok fiatalra erőszakoltak rá olyan pályát, amelyikhez nincs ked­ve és esetleg tehetsége. Sajnos, van olyan eset is, amikor a tehetséges gyereket szülei nem engedik továbbtanulni. Min­denki persze nem lehet orvos, mérnök stb. Azzal egyetértek, hogy a pályaválasztásná’ a KISZ-nek fontos szerepe van. Már eddig is sokat tett ezen a területen az ifjúsági szövetség. Mindig újalbb és újabb mód­szereket dolgozunk ki, lehető­Tizenöt és fél év a börtönben Hát ezért lopok Kilenc plroshasú — „Nyisd már ki jobban a szemedet,, Gerencsér Miklós Fekete tél 6. — Jó estét! Mit akar? Kissé bizonytalanná tette a fiatalembert az elutasító fo­gadtatás. — örülök, hogy szabad... Ez a keresetlen őszinteség és a hang melegsége megrázta Urbamtsokot. Annyira gyenge volt, hogy már a jó szónak sem tudott ellenállni. — Köszönöm. Ki mega? — Németh János. Pontosab­ban Németh László János. Üzem írnok az öntödéből. Most már megismerte. Em­lékezett rá, hogy Pécssen jog­hallgató, de a front közele­dése miatt hazajött. — Ugve maga az, aki verse­ket szokott írni. — Igen... Elment az utolsó teherkocsi is, szabaddá lett a gyalogút. — Még egyszer köszönöm. Minőén jót! — És Urbantsok kezet nyújtott a fiatalember­nek. Németh László János nem akarta elengedni a kezét. — Főmérnök úr... Segítsen nekünk... Rossz tréfának vette a ké­rést. Miben segíthetne ő, a gyanús elem, akinek hajszálon függ az élete? Minden lépásét figyelik, és e pillanatban szám­talan tetű szívja a vérét. — Szívesen, ha tudok. A fiatalember is gyorsan körülpiUantott, mint Nyíri Imre az országzásriónál, csak egészen másképp. — öt évig élt főmérnök úr a Szovjetunióban... Baráto­kat keresünk... Először szomorúság, aztán gyanakvó ellenszenv borult a főmérnök elcsigázott arcára, íme, alig szállt le a vonatról, máris a sarkába küldték a besúgókat — állapította meg nagy belső nyugalommal. — Többre szeretném becsül­ni magát. Menjen a fenébe! Lomhán, fáradtan indult tovább, de alig várta, hogy be­fordulhasson a Fehérvári út sarkán, mert érezte, hogy ma­kacsul a hátába kapaszkodik a faképnél hagyott fiatalember tekintete. Fantasztikusan összekuszál­ta a teherpályaudvart a légi­támadás. Csomókba olvadtak a kiégett vagonok, összegöndö- rödték a sínszálak, mint a du­góhúzó. Mihelyt elsistergett az Novemberben a Diófa ven­déglő mellett útépítő munká­sak dolgoztak. Egyikük a fá­ra akasztotta a kabátját Az asszony arra járt, s a munkás kereshette a felöltőt... Pár nap múlva a kaposvári vasútállomás restijében megis­merkedett egy hatvanas férfi­val. Az illető otthon vette ész­re, hogy könnyebb lett négy­száz forinttal. — Csak az az érdékes, hogy a rendőrségen egyik sem is­mert meg. Mondogattam, én vágtalak meg, apuskám, nyisd már ki jobban a szemedet... Amikor lebukott, egy idő­sebb férfival élt együtt. De tőle is eljárt a kocsmákba. — Csak azért horgonyoztam le nála, mert van egy tizenhét éves fia. Ne gondoljon semmi rosszra, az ilyenekben is ma­radhat szemernyi tisztesség, mint én. Szeretem azt a fiút, akárha az enyéim lenne. Meg­esett, hogy délutánonként tu­catjával sütöttem neki a pala­csintát, pedig elhiheti: nem szoktam hozzá a főzéshez. Hi­szen alig voltam szabadlábon... Felhagy a zsargonjaival, so­káig beszél a fiúról. Hogy itt a börtönben dolgozni fog és küld ki neki pénzt. Ha havon­ta csak egv százast is. de küld. Talán a fiú az egyetlen, aki # iránt érez valamit. Cziple Simon vitorlavászon # — Teljesen mindegy, hogy köpenybe burkolózva görnyedt# csíkos ruhát viselek, vagy oda- a vascsonkok fölé. Arcát a# kint kalézolok. Amíg itt benn hegesztomaszk möge rejtette,# vagyok, legalább tisztességesen alakját kísérteties fénybe# bánnak velem. Kinn meg csak vonta a pisztoly csillagszoroja.# a bor számít. Elítélnek három Tűnődve méregette Bogdanov# évre. ötre, hétre? Nem érdekel. István a szétrobbant mozdonyl A börtönnel engem nem lehet réséin at f ijesztgetni. Megszoktam a ma­— Nem lehet. Hozd a kote-# jránvt. Odakint is egyedül va­leket! f gyök — Semmit nem fog erezni# , , ,,, , _ — hajtogatta a magáét ma-# Férjéből hosszú idő óta ku­orgon a kacsul Kiss István. Őszülő le-# el Van egv húszéves lánya. Egy mozdonyhUHát valóság- tete bajusza furcsán rángató- 5 „ . , . , , , . J vonásaira sem emlékszik pon­Bogdanov István a nehezsu-J tosan lyú ökölvívó kissé megemelte f <T ' ... , ,, a fejét, mintha arcát akarta« beszel magáról mint vonal hűsíteni az esővel. ( fsy idegenről Néha kifejezet­— Erre az oldalra döntjük lej ten az az érz/sem- hoqv a roncsokat. Szólj az emberek-$ ln!e,van ennek az asszonynak, nek, jöjjenek segíteni! ' J *a ,!lyf Wmfletl-iul szavak­... , . .... ... ba önti szennyes életet. mi*r* Elejet veve a további vita-5 ne kísérelne meg változtatni barat-i rab-a AmíVor ezt szóba ho­Hajlik rá az ember, hogy a romantikáit keresse benne. Illetve élete elmúlt három év­tizedében. Mivelhogy a csele­kedeteiben értelmet, logikát hiábavaló dolog lenne kutatni. Negyvenhét éves, tizenhat- szőr volt büntetve, tizenöt és fél évet töltött börtönben. Utoljára 1969. október 14-én szabadult. Két hót múlva is­mét bűncselekményt követett eh — Nem állítom, hogy meg­veszek a munkáért. Két-három napig kibírom, aztán elég volt. Ez még nem lenne baj, csak lenne pénzem italra. Nehogy azt higgye, hogy a krapekok kellenek nekem! Frászt. A bor az én istenem. Délután mindig nyakába szedte a várost. Nem tudott olyan korán elindulni, hogy egyik vagy másik talponálló­ban ne akadt volna részeg fér­fiakra. — Ha isznak, nem érdekli őket, hány éves. meg hogy néz ki az asszony, aki az asztaluk­hoz ül. Tudni kell velük bán­ni és fizetnek, mint a köles. Ha hozzájuk simulok, nem érzik, hogy a kezem a pénztár­cájukat kutatja... Egy alkalommal két barát­nőjével együtt meglátogatott egy kiskereskedőt. A férfi it­tas volt, s mindent megígért a három nőnek. — Sok dohánya van egy ma­szeknak, rá se gondoltam vol­na, hogy kilencszáz forintért kiveri a balhét Egy mosolyom többet ér ennél a pénznél... Hogyan történt? A két barátnőmet kijjüldtem a helyiségből. Akkor azt mondtam a kereskedőnek, hogy kopogtattak. Amíg az aj­tóhoz botorkált, kinézett, ad­dig én a kasszából megfújtam a kilenc piroshasút. Rutin kér­dése. Százat egy ellen, hogy az a másik két mamlasz ezt nem tudta volna megcsinálni. November végén egy idegen­nel poharazott. Záróra' után sétálni mentek. A férfiről le­került a zakó. A zakóból pe­dig eltűnt a pénz. — Kell az ital, hiába, nem tudok élni a kocsma nélkül. Annyit iszom, amennyit fizet­nek. De engem maga nem lát részegein. Eszem valami zsíro­sat, arra kívánkozik a bor. Ha nincs balek, aki fizet, magam­nak kell megvenni. Hát ezért lopok. utolsó gyújtóbamba és az eső­ben hűlni kezdett az átizzott roppant ócskavastömeg, a honvédségi mentőalakulatok mellé vagongyári munkásokat rendeltek ki a nyilasok, hogy minél élőbb eltüntessék a pusztulás szörnyű képét. Kötelekkel, í'es zí t örudakkal, hegesztőpisztolyokkal szedték darabokra a roncsokat Sza­kadt a november végi eső. Va­sakról és emberekről egyaránt csörgött a víz. bal betemettek a hátára szó­ródott vagonalvázak. A nehéz léptű, nyugodt Bog­danov István méregette, ho­gyan fogjanak hozzá a vesze­delmesen lebegő, tonnányi sú­lyok szétválasztásához. Cson­tos arcán, beesett szemén ke­mény fény villogott: a moz­dony túloldalán Cziple Simon hegesztőpisztodya sistergett. — Lökjük arra az oldalra! — szólt hozzá kalkan az őszü­lő bajuszó Kiss István, és mintha csak a vállát rándítot­ta volna meg, Cziple Simon felé biccentett. Bogdanov arcán semmit sem változott a kifejezés. — őrültség. Verd ki a fe­jedből! — Baleset. Véletlenül szo­kott történni — makacskodott szelíden Kiss István, de a szá­ja remegésén látszott, hogy eltökéltsége egy cseppet sem szelíd. nak, magára hagyta a ját. Felkapaszkodott a moz­donyra, tüzetesen vizsgálni kezdte az egymásba gubanco- lódott alvázakat, keretvasakat, tengelyeket, síndarabokat, ke­rekeket, hogy hol a leglazább a roncshalmaz. Cziple Simon rákiáltott: — Gyorsan, gyorsan! Még, ma helyre kell állítani a vá­gányokat! Csak bólintott, mint aki tel­jesen egyetért Cziple Simon naL Meglátta Miki József esz­tergályost, a társát. (Folytatjuk) zom, a fejét rázza. — Kókler va^ok. nagy a du«" ám. Arra való. hoffv rá- •szedto’T» a nalfkat. Ez az ««vei­len rrilom. Manci mpofeledkezV* arról, hnnv pnn részeges utca- I nővel ül szemben. t « * . Nagy Józscfné kaposvári foglalkozás nélkülit visszaeső­ként elkövetett közveszélyes munkák érül és. lopás é.s egvéb bűncselekmények miatt hama­rosan bíróság elé állítja az ügyészség. pintér Dezső ségeket teremtünk a fiatalok­nak, hogy megismerjék a kü­lönböző foglalkozási ágakat, szakmákat. Dr. Szigetváry Sándor cikke megemlíti a fizi­kai dolgozók gyermekeinek se­gítését. Ez valóban fontos fel­adata a KISZ-nek, s hogy ed­dig mit tettünk, legjobban azok a fiatalok, KISZ-vezetők, pedagógusok tudnák elmonda­ni, akik az iskolákban, a kol­légiumokban megkülönbözte­tett figyelemmel foglalkoznak a fizikai dolgozók tehetséges és kevésbé tehetséges gyerme­keivel. Vajon a vállalatok, üzemek, állami gazdaságok, tez-ek ve­zetői, szakszervezetei megtesz­nek és megtettek-e mindent azért, hogy vállalatuk dolgo­zóinak tehetséges gyermekeit segítsék a továbbtanulásban? Adnak-e nekik ösztöndíjat? A fölmérések alapján kevés üzem él ezzel a lehetőséggel, pedig azonkívül, hogy segíti a tehet­séges fiatalt a továbbtanulás­ban, a szakember-utánpótlást is megoldja. Dr. Szigetváry Sándor kifej­ti, hogy a vezetők kiválasztá­sánál, bizonyos funkció betöl­tésénél az élettapasztalat, a szaktudás, az egyéni művelt­ség a fontos, s ez feltételezi egy bizonyos életkor elérését. Meg kell jegyezni, hogy nem mindig a vezető életkora ha­tározza meg azt, hogyan ítéli meg a fiatalságot és mit tesz az ifjúságért. A legtöbb üzemben, hi­vatalban, intézménynél van KISZ-szervezet, amely képvi­seli a fiatalok érdekeit. Tehát meglenne az érdekképviselet és adva van a választott KISZ- titkár, akinek joga van részt venni az üzem, hivatal stb. ve­zető testületének munkájában, legyen az termelési tanácsko­zás, politikai kérdések megvi­tatása vagy éppenséggel az if­júságot érintő feladatok meg­beszélése. Ezeken a tanácsko­zásokon a KISZ-titkárnak joga van részt venni és kötelessége az ifjúság érdekeit képviselni. Ha igy lenne, nem is ienne semmi baj. Csak először is: nem minden vezető hívja meg a KISZ-titkárt ezekre az érte­kezletekre. A tapasztalat az, hogy nem az igazgatók zárkóz­nak el legtöbb esetben, hanem (üzemi szinten) a középkáde­rek. Másodszor: több olyan esetről van tudomásunk (mel­lesleg a sajtó is foglalkozott néhánnyal), hogy a KISZ-tit- kár, amiért el merte mondani véleményét, kitaszított ember lett. Fordítsuk meg a dolgot. A KISZ-vezetőség minden eset­ben megh'vja a község, az üzem, állami, társadalmi, gaz­dasági vezetőit egy-egy jelen­tős akciójára, taggyűlésére. Tudjuk, elfoglalt emberek, de azt a község fiataljai elvár­hatják, hogy legalább az ak­cióprogram elkészítését es ér­tékelését tárgyaló taggyűlé­sen megjelenjenek a község vezetői. Ne csak a párt- és az állami (tanács) funkcionáriu­sok. hanem a tsz-gazdasávi ve­zetője vagy a vezetőségből va­laki. Hogyan fogják a fiatalo­kat érdekeltté tenni a terme­lésben. esetleg megtartani ma­guknak, a községnek vagy ép­pen az üzemnek? (A félreérté­sek elkerülése végett meg kell legyezni, hogy egyre több he­tven találkozunk jó példával. És elszxjmoritó az a helvzet Is, amiről naponta hallunk vagy az úiságban olvasunk, hogy a fiatalokat kizárják a községi vagy a tsz-klubokból. Pedig 'dentűsen hozzájárulna az If­júság nevelésihez a kulturált környezetben biztosított orog- ram. egv-egv felnőtt jelenléte, aki beszél «eine a fiatalokkal. Az ifjúság nevelése fel­adata a társadalmunknak, a szülőknek, az iskoláknak, a munkahelynek, a társadalmi szerveknek: szakszervezet, nő­tanács. MHSZ stb. Tehát min­denkinek. aki közvetve vagy közvetlenül foglalkozik a fia­talokkal. Nagyon hasznos len­ne, ha azok á vezetők is meg­írnák véleményüket ötleteiket, módszereiket, akik lehetővé teszik a fiatalok beleszólását az üzem, hivatal, tsz vezeté­sébe. Wrfs* Voltán. a megyei KT<!7-bizottség munkatársa. Q SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. március 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents