Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-21 / 68. szám
SOMOGYIAK EMLÉKEZNEK Egy óra Molnár Gáborral Szalaváré Túra titka — Brazília és Attila koporsója — Utazó vagy író akart lenni? — író sohasem, még utazó sem. Belsó-Ázsia, Dél-Ameri- ka érdekelt. A Bakonyban, ahol gyerekeskedtem, meg is tanultaim mindent, amire Brazília ősvadonaitoan szükségem volt. Gyűjtő és vadász, mezőgazdász akartam lenni. A Tolna megyei Andráspusztán voltam gazdasági gyakornok 1928—29-ben. A Fejér megyei Feketepusztáról indultam el rövidesen egy rovar gyűjtő expedícióval Brazíliába. Életrajzából tudjuk, hogy 1932-ben elveszítette szeme világát. Még abban az évben hazatért. — A természet megismerésének vágya olyan erős volt bennem, mintha mór sejtettem volna; hamarosan ez a súlyos baleset ér. Molnár Gábor tizenhárom regénye — közülük legnépszerűbb a Bíborvískó, a Horgászom az Amazcmason, a Jaguárországban, Az óriáskígyók földjén, a Pálmakuny- lió az őserdőben — első útjáról szól. — író lettem — mondja az első gondolatsort lezárva. — Két évvel ezelőtt is még hosszabb utazást tett Mongóliában, — Az első, 1964-beli látogatásom, kutatómunkáiul után vissza kellett mennem, hogy megtaláljak egy kőkori sdk- larajzot egy kultikus barlangban ... Hatezerötszáz kilométert tettem meg 1968-ban Ismételten Mongólia földjén. Egy újabb könyvemhez gyűjtöttem anyagot. Talán látni sem kell... — így éreztem, amikor az ismert földre léptem. Annyira elevenen élnek bennem az emlékek, hogy tökéletesen bele tudtam illeszkedni a tájba. A feleségem csodálatos fölvételeket készített, közös könyvünk hamarosan elhagyja a nyomdát — Nem olvashatnánk bele keveset? — A mongol regevilág sok titkot őríz nekünk, magyaroknak is. Egy példát hadd említsek. Találtam egy regét, eszerint ötven éven át egy hun lovascsapat tartózkodott a Maros partján, s naponta figyelték, nem változik-e a folyó vízállása. Attila sírjának kutatásához új szempontot adott ez nekem, hogy ne a Tiszában, hanem a Maros medrében keressük a hármas érckoporsót. Az előbb világjáró író, most egy rendkívüli időgépet perget meg előttem. Az ezer kilométerek után az időben ezer éveket teszünk meg. Tündér Ilona jelenik meg, Molnár Gábor mutatja be: — Az Uz nép egyik királynője volt. 469-ben született, tizenhat évvel Attila halála után... Lenyűgöző mondákat mondott el. Belőlük a mese szépségét emelte ki. — Mondana egy ugyanilyen izgalmas vadásztörténetet is? , — Egy-egy monda szálainak felgombolyítása izgalmasabb. Egy vadászkaland csak egy vadászkaland. Nem hogy maradandó élményt, a rögtön utána következő elmossa. A mondák: örök életűek. —- Jó térjünk vissza a mondákhoz. Es meséljen egy izgalmasat. — 1945-ben, Szombathelyen elesett Szalaváré Túra szovjet partizán. Az ő csoportjában volt az ózdi kohász, Paál László, aki ma Is él. Az ő szerencséje volt, hogy találkozhatott a manst földről Jött Szalaváré Túrával, akinek a nagyapja sámán volt. Hozott magával néhány rovásmásolatot, melyeknek az eredetijeit István királyig Magyarországon őrizték. Nem tudjuk, hogy hol vannak ezek a rovásírások, de keressük, mert a magyarság története van bennük ... Horányi Barna NEVELÉS „Nincs más dolgod, csak a tanulás!“... Hányszor halljuk szülőktől ezt az életszaibálynak is beillő utasítást, különösen, ha a gyerek a felső tagozatba vagy a középiskolába kerül. A szülők ezzel azt akarják kifejezni, hogy ők mindenben gondoskodnak gyermekükről és fölmentik minden olyan tevékenység alól, amely a gyermeket akár rövid Időre is elvonná a tanulástól. Az apa vagy anya kiosztja a családtagoknak a szerepeket, a mosást, a takarítást, a bevásárlást, a tüzelő behordását, de talán még a kútról a vizet Is az idős nagyimama hordja be, hiszen a gyermek nem ér rá ilyen közönséges munkára. Az ő dolga a tanulás ... Na és a gyermek? Lassan kialakul benne egy olyan felfogás, hogy ő »különleges lény« a családban, akire csak valami »magasabb rendű« munkát lehet bízni. A tanulás, az igen. De elfutni a boltba bevásárolni, részt venni a család közös otthoni munkájában? Nem, az 5 dolga a tanulás!... Néha ugyan felötlik a jó- érzésűekben, hogy a nagymama milyen nehezen cipeli a kosár fát, és édesanyja vitte porolni a szőnyegeket, talán oda kellene ugrani és segíteni, hiszen az osztályban ő a legjobb súlydobó ... Dehát ezzel felbolygatná és átlépné a családi rendet. Az ő dolga a tanulás! Nem folytatom, hogy a családi nevelésnek ez az útja milyen kátyúikba vezetheti a serdülő gyermeket. Mindenesetre leszoktatja olyan közösségi cselekedetekről, amelyek egyáltalán nem ártanak a tanulásnak. Sőt természetes felüdülést jelentenek 'a legkomolyabb tanulási időszak alatt is. És van ennek egy igen nagy veszélye: Az a mesterséges állapot, kivételezett helyzet, amelybe a szülők jó szándéka állította a gyermeket, tartós gyakorlat esetén nemhogy segítené a hála érzékének növekedését az áldozatot vállaló szülök iránt, hanem éppen a kötelességérzetet, a családhoz való tartozást gyengíti, elsekélyesíti a gyermekben. A nevelésnek célja a jó tulajdonságokat növelni, a rosszakat visszametszeni. Az utóbbiak közt a leggyakoribbak az akaratosság, meggondolatlanság, lustaság. Ezek tulajdonképpen nem igazi »rossz« tulajdonságok. Az akaratosság az önállósodást segíti elő, a meggondolatlanság abból adódik. hogy a gyermeknek még nem állnak rendelkezésiére olyan bőséges tapasztalatok, amelyek kellő óvatosságra intenék, , a lustaság pedig sokkal inkáibb kifejlesztett, mint született hátrány. Különösen a családban egyedülálló gyermeket sújtja ez a veszély. Ha a szülők nem vigyáznak kellőképpen, hai tevékenységében akadályozzák, nem engedik önállóságát érvényesülni, ha lényegében mindent elvégeznek helyette, a gyermek valóban lustává válhat. Bizonyára sokan megfigyelték már, hogy az így nevelt gyermek természetes szolgáinak tartja szüleit, mindent, még egy pohár vizet Is tőlük vár; benne az alakult ki, hogy az ilyen kiszolgálás a szülők kötelessége. Amikor aztán a szülő rájön erre, azaz látja az ilyen nevelés következményeit, durva, ideges, vagy túlságosan kemény parancsokkal kívánja hibáit korrigálni. A serdülő gyermekkel szemben azonban ez a legrosszabb módszer. Nem szabad túlságosan feszült vagy tragikus helyzetet kialakítani! Ha már így alakult, próbáljuk inkább nyugodtan, barátságosan, ha lehet, vidáman »helyesbíteni«, de ebből is csendüljön ki a helyzet komolysága. Vissza kell térni ahhoz az úthoz, amelyet meggondolatlanul elhagytunk a nevelésben : a gyermeknek vannak kötelességei a családi közösséggel szemben, a- segítségnyújtás. a felnőttek, az öregek tisztelete, megbecsülése. Ezek alapvető emberi, közösségi kötelességek, és alóluk senki sem adhat fölmentést senkinek. Az apa, az anyd túllépi jogait, amikor fölmenti gyermekét köteles teendői alól. Tari János Az író sokat ivott. Már a rendezvény előtt konyakot, vacsoránál pedig bort, kevés szódával. Sokat beszélt, egyik cigarettáról a másikra gyújtott. És dicsekedett. A hőskort emlegette, a felszabadulás utáni ifjúsági mozgalmat, amelyben vezető szerepet töltött be. Méltánytalanság, sértődöttség, meg nem értés igazította szavait. Hangja egyre halkabb lett, és egészen közel kellett hajolni hozzá, hogy társasága —- a helyi könyvtáros és a művelődési ház igazgatója — megértsék szavait. — Elnézést kérek, záróra, szeretnék elszámolni — lépett az asztalukhoz egy fiatal pincérlány. — Szóval kirúgnak bennünket — nézett fel zavaros szemekkel az iró. — Nem, igazán nem azért — tiltakozott nekipirulva a fehér kötényes lány. — Nyugodtan maradhatnak még, csak a kiszolgálást be kell fejeznünk. De mi senkinek sem mondjuk, hogy ... — Jól van, kislány, szóból ért a magyar ember. Es annak vallom én is magam, ha nem is vidéken, hanem a fővárosban keresem a kenyeremet. Tessék a számlát adni, aztán itt sem vagyunk. cr I — Kérlek, ne sértegess bennünket! — Hát mit gondoltok, keresni akarok én ezen a rendezvényen? Amit tiszteletdíjként kaptam, kifizetem, ha esetleg nem lesz elég, pótolhatjátok. Száznegyven forintot fizetett, így még százhatvan maradt a tiszteletdíjból is. Elindultak a szálloda felé. Néptelen volt az utca, csak egy fiatal pár imbolygóit a higanygőzlámpák fényében. — Nézzétek csak! így mennek a nyílt utcán! Szemérmetlenül összekapaszkodva. Es ti tűritek? A kultúra munkásai! A ti szeretett városotok főutcáján? — Pista bátyáin, ez még nem is város, de nem is főutca. — Az most mindegy! De összekapaszkodva mennek! Igaz? Szinte egybeolvadtak. Na, majd én rendre utasítom őket! A könyvtáros kérlelni kezdte: — Hagyd őket, hiszen nem bántanak senkit! — Nem? Hát a közerköl- csöt? — Az a mi dolgunk, N. elvtárs! — emelte fel tilta- kozóan a kezét a kőnyvtár- ros. — Hogyne! A konyak meg a fekete rendben van, de a vacsora az én számlámra ment. Meg a pia. Ezzel szeretném viszonozni az udvarias türelmeteket, amellyel végighallgattátok a süket dumámat. — De nem is járnak az utcán! Pesten a villamoson világos navval miket müveinek a fiatalok? — Az más. Pest, az más. Az a főváros. De a vidéknek nem szabad mindenben követni. Hova is jutnánk? Már csak alig két háznyi választotta el őket a meg- megálló és hosszasan csőkoló- zó pártól. Szívhang és bombatöicsér Özvegy Zalka Jánosnc, Nagybajom: asszonyka nagyon rosszul volt már. Amikor beértünk, vizet tettem föl forrni. A többi gyerek ott sírt, topogott az anyja ágya körül. Átparancsoltam őket az öreggel együtt a szoba másik végébe. — Maguk csak vigyázzanak az életükre. Az asszonyra nekem lesz gondom. Megszült az asszonyka. Kíváncsi voltam a gyerekre. De olyan erős volt minden becsapódás, hogy alig hallottam valamit. Csak két robbanás közti szünetben éreztem, nogjr ver a szíve a kis mellében. Akkor elkészítettem és visszakúsztam. Haza. Talán otthon sem lehettem még, : antiker a mellettük levő ház találatot kapott. A robbanás letépte az ő házuk fedelét is. És ott feküdt az asszony, ezt isten ege alatt az újszülöttjével meg a síró gyermekeivel« Hát ezért mondana én magának. hogy lehet, mások sokat szenvedtek, de nem hiszem, hogy valaki az egész háborúban érezhetett nagyobb fájdalmat, mint ő. Mint az asszonyok. Mindenki azt várta, hogy legyen vége már. Volt itt egy tabi férfi. Idáig menekült, de elhatározta, hogy átszökik az oroszokhoz. Egy hajnalon átkúszott a vonalon. Férfi volt... Ő megrövidítette a háborút, de nekünk még menekülni kellett. Éhes férfiak meg lövedékek között, fázva, éhezve. És amikor visszajöttünk, itt láttuk Nagybajomot, a házunk táját... Mindenünket. Romokban. De tudja, az volt a jó. hogy csend volt És ha szült egy asszony, szépen, tisztán hallatszott a kisgyerek melléből a szívdobogás. T. T. Kiosztották a XI. munkavédelmi és munkaegészségiigyi filmbemutató dijait Szülésznő voltam meg vagyok Is, csak most már nyugdíjban. Éreztem a háború alatt magamon Is, másokon Is az asszonyok meg a gyerekek szenvedését. Az ember kfinuyen telejt. De azt sohasem lehet elfelejteni. Amin ez a falu átment, azt sohasem lehet elfelejteni. — Három szülést vezettem le. amíg folyt a harc Nagybajomban. Egyáltalán nem tartam hősnek magam egyikért sem. mert így kellett lennie. Én elhiszem, hogy kint a fronton sok mindent átéltek a férfiak. De a szenvedésekből minden nő kivette a részét Pokol volt a hátország is. Ügy csúsztak az emberek a földön, hason, mert állandóan lőtték a falut. És úgy jöttek hozzám Is. Emlékszem az egyikre, ösz- szekulcsolta a kezét, úgy kö- nyörgött, hogy segítsek. És a szülésznő, ha várandós asszonyhoz hívják, nagyon ritkán tud nemet mondani. Mert nekem is vannak gyerekeim! És az asszonyok megértik egymás fájdalmát. Volt itt egy lányanya is. Kinéztem a pinceajtón, és akkor láttam, hogy rohan szegény a nagy hasával, lehajol néha a palánk mellett és folynak a könnyei. Pedig még nem is volt itt az ideje, több mint egy hete volt vissza. Csak félt, mert nagyon egyedül volt. Tudja, a háborúban az ilyen kis szerencsétlenség porszemnek tűnik, de ahogy itt zokogott. én csak vele törődtem. És amikor megjött az ideje, segítettem neki. Köszönte is nagyon. Fiú lett a csöppség. Nem is hallatszott a sírása először, mert az utcán autók, motorok, tankok zörögtek. És elnyomtak minden emberi hangot. Később aztán a szerencsétlennek menekülnie kellett. Kiürítették a falut, és aki kilépett a háza kapuján, az már semmiben sem lehetett biztos. Neki is meghalt a gyereke az úton. Nem is tudom, megfagyott-e vagy éhen halt... A másik szülés, amiről még mesélek magának, szintén Itt esett a faluban. Az Öreg jött értem, hogy menjek, mert a menye szül. Már nem az első gyerek, de ez sehogysem akar menni. Mint a férgek, úgy lapultunk a kerítés mellett. Az Pénteken délután a KPVDSZ székházéban kiosztották a XI. munkavédelmi és munkaegészségügyi filmbemutató díjait. Első díjat kapott az egészségügyi filmek csoportjában az Egészségügyi Felvilágosító Központ megrendelésére a MAFILM által gyártott Meggyógyultak című film, a munkavédelmi filmek közül pedig a Nehézipari Minisztérium filmszolgálatának Baleseti múzeum című bábfilmje. A kes- kenyfilmek kategóriájában első díjat kapott az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Megfog, emel, szállít, letesz című filmje. Díjat kapott Popper Imre a legjobb rendezői, Vagyóczky Tibor a legjobb operatőri, valamint Czövek István és László Károly a legjobb szakértői munka elismeréseképpen. Az év legjobb filmjének díját a zsűri a SZOT munkavédelmi osztályának megrendelésére a KGM filmstúdiójában készült Jobban, korszerűbben, biztonságosan című filmnek ítélte, a közönség díjat pedig a jelenlevők szavazata a Bajeseti múzeum című filmnek juttatta. ÉklL — Ne csinálj botrányt, igazán kérlek, Pista bátyám — próbálta eltéríteni szándékától az igazgató is. — Inkább lépjünk ki, mert reggel korán indul a vonatod. — Az most engem nem érieken En rendre akarom utasítani őket! Ha nem segítetek, magam bonyolítom le az egészet! — És ha a fiatalember egyszerűen szájon vág? — Azért vagytok itt, hogy megvédjetek! Egy magyar írót erkölcsi kötelességetek megvédeni! — A magam részéről inkább a futást választottam még gyerekkoromban is, nemhogy belegabalyodtam volna, bármilyen verekedésbe — emelte fel hangját a könyvtáros. — Most meg, az elpuhult kilencven kilómmal meg a kétszázas vérnyomásommal? Ugyan. — Szóval, féltek. Akkor menjetek haza a francba! Majd én egyedül is elintézem ezt az ügyet, amire a lelkiismeretem kényszerít. Közben elérték a fiatalokat. Az író melléjük lépett és megérintette a fiú vállát. Az csodálkozva nézett rá, de nem engedte el a lány derekát, — Ne haragudjon, fiatal barátom, hogy megszólítom, de kötelességemnek tartom figyelmeztetni, hogy nyilvános helyen, egy ilyen forgalmas utcán nem illik erkölcstelenül viselkedni. Erősen rekedt, érezhetően bor- és nikotinízű volt az író hangja, és a nyomaték is elelcsúszott a hátsó szötagokra. A fiú is nyilván észrevette, hogy váratlan megszólítója nem kevés szeszt fogyasztott. Sértődés nélkül, é6t kissé fölényesen válaszolt: t — Köszönöm a figyelmeztetést uram, de megítélésem szerint az elmondottakból csupán a nyilvános hely felel meg a valóságnak, a másik kettő nem. Ugyanis nem\ merítettük ki az erkölcstelen viselkedés tényét, ami meg a forgalmat illeti... egyenlő a nullával. — Nullával? — hördült fél az író. — Hát mi nullák lágyunk? Semmik? Senkik? Jő, hogy azt nem mondja: senkiházikt Tudja, ki vagyok én, fiatal barátom. — Még nem méltóztatott bemutatkozni. — Az igaz — enyhült meg az író. — N. I. vagyok, József Attila-díjas író. Talán mond valamit magának e név. — Végtelenül sajnálom, de erősen természettudományos érdeklődésű vagyok, így az irodalom, hogy úgy mondjam... — Jó. Megértem én. Tudom. hogy ilyenek a mai fiatalok. Nem szeretik a verseket, elbeszéléseket, regényeket. Csak a Berkesit. Azt az egyet. Meg még néhányat. — Hát igen. Nem vamunk egyformák — akart indulni a fiatalember, aki eny pillanatra sem engedte el a partnerét. — Holló? Meg akarunk szökni a felelősségre vonás elől? Nem, addfn van az. fiatal barátom! Es mindenekelőtt,-ha már én bemutatkoztam, maga is árulja el a nevét. — B. Z. érdemes sportoló vagyok. Kajakozó. — Ahá. Sportoló. Mindjárt gondolhattam volna. Aztán miért »érdemes«? — Gondolom azért, amiért az úr József Attila-ti Jobb eredményt értem mint az átlag. — Igen... És egyébke..■ ? Munkahelye? — Negyedéves műegyetemista vagyok. Gépészmérnöki kar. — Helyes. Nagyon helye: Aztán hol kajakozik? Pev.t versze, hát a Dunán. lg-' De mit keres itt? Ezért a kislányért utazott le? — Tessék elképzelni? — Na, mutassa magát, kislány! Ne féljen, öreg vagyok én már. csak az arcát szeretném látni. Ügy. Csinos. Kimondottan csinos. Gratulálok. fiatalember. Szóval érte jött le? Meg is értem. És mikor utazik vissza? — Sajnos, már reggel, a hatötvenes gyorssal. — Hiszen akkor egijütt megyünk! Nagyszerű! Legalább nem unatkozom ezen a hosz- szú úton. Rendben? Na, akkor az állomáson találkozunk. De el ne késsen ám! Addig is szórakozzanak jól. és ne ha- ragudi"nak env Öregedő magyar íróra, akinek ezen a szén éjszakán beszélgetni támadt kedve. Ezzel feleletet sem várva, meggyorsította lépteit. Két kísérője alig tudta követni. Paál László SOMOGYI NÉPLAP Szombat, Üli, márehis SL
