Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-21 / 68. szám

Legszebb emlékezés a forradalmi tett (Folytatás az 1. oldalról) mán. jugoszláv nép fial és azok a magyar katonák, akik felismerték népünk igazi ellen­ségét, a fasizmust, és felis­merték igazi barátainkat, akik­ben felszabadítóinkat tisztel­jük. Az 1945-ös tavasz felkeltet­te a már idézett korábbi tava- | szók emlékét és a bennük rej­lő forradalmi erőket A félsza­badulással erőt és teret nyer­tek a magyar haladás és for­radalom híved, a dolgozó osz­tályok. — Történelmi tény, hogy új honfoglalás kezdődött Az el­múlt negyedszázad alatt ha­zánkban is végérvényesen győ­zött a haladás ügye, győzött a szocialista forradalom, lerak­tuk a szocializmus alapjait A forradalmi tavaszok emlékét idézve szocialista forradal­munk eredményeire támasz­kodva halad előre népünk és ifjúságunk szocialista céljaink teljes megvalósítása útján — fejezte be ünnepi beszédét Ri- bánszki Róbert Dokumentumjáték — mai fiataloknak HARSOGÓ beatzenével kez­dődik a Tanácsköztársaság 51. évfordulójának emlékműsora. “Ötvenkilenc éve áll ez az épü­let ... « — halljuk ezután a narrátor (Simon György) sza­vait a kaposvári Csiky Ger­gely Színház pódiumán. És emlékezünk: mi minden tör­tént fél évszázada e színház falai között, az épület körül, a városban és szükebb hazánk határain túl és innen. »So- mogyország kellős közepé­ben« ..., ahogy az érzelmes világháborús dalocská is fel­villantja azt a korszakot, ami­kor a rikkancsok hada riká­csolta szerte az országban,, a világban a szarajevói merény­let hírét; ő császári felsége mozgósítási parancsát. Ezekkel a képekkel indul és a történelmi mozzanatok idő­rendi villanásaival folytatódik örsi Ferenc Az ötvenegyedik esztendő című televíziós do­kumentumjátéka. Szerkezeti­leg a gördülékeny és tömör narrátorszöveg tartja össze a fontos periódusokat jelző és rendkívül gyorsan, lüktető len­dülettel pergő pillanatképeket. A szöveg az ifjúsághoz, a mai fiatalokhoz szól Azokhoz, akik a nézőtéren, illetve majd a képernyő előtt ülnek, és méltó követői tizenkilenc hőseinek­Ezeknek a hősöknek az em­lékét idézi fel a dokumentum­játék Zsámbéki Gabor jó rit­musú, hatásos, plasztikus ké­peket nyújtó rendezésében. A hősök emléke elsősorban egy középponti figura, Latinca Sándor alakjában testesül meg Csíkos Gábor meggyőző erejű hiteles megformálásában. La­tinca alakja felbukkan a vi­lágháborús lövészárokban: somogyi »rossebbakának« be­szél a föld tulajdonjogáról és várományosairól. S ahogy »ro­hanunk a forradalomba-«, a történelmi pillanatképek szín­helye is áttevődik Somogyba, Kaposvárra, a »kis vörös Moszkvába«, ahogyan Horthy gúnyosan emlegette. Felbuk­kan Latinca, a direktórium tagja; ott látjuk a kaposvári Voluntas újság ifjú szerkesz- { tői, és ott a róla elnevezett század katonái között. Hiteles történelmi figurák — Nagyatá­di-Szabó. Széchenyi gróf. Gaál Gaston képviselő — szavai jel­lemzik az események történel­mi fordulatait, a somogyi pa­rasztok földfoglalásait, és Mó­ricz Virágfakadásanak részle­te a győzelem örömét. Jól il­leszkedő verseket hallunk, Ady, Babits, Kónya Lajos köl­teményeit Tímár Éva, Kovács János előadásában, majd befe­jezésül a drámai hatású Latin- ca-balladát egy szépen kom­ponált, sirató hangulatú szín­padképbe illesztve. Szép és fel­emelő a zárókép is: a lampio- ( nos, fáklyás fiatalok tisztelgé­se a hősök emléke előtt. A MŰSOR fő értéké az, amit a helyszínen kevésbé érezhet­tünk: televíziószerv. volt. A díszlet Csányi Árpád, a drá­mai erejű koreográfia és zenei összeállítás Szigeti Károly, il­letve Simon Zoltán tehetsé­gét dicséri. (A tv holnap dél­előtt 9.50-kor közvetíti a mű­sort) L. G.—W. E, Eredményes év után — új feladatok előtt a megye állami gazdaságai A MÚLT ESZTENDŐ — a gazdálkodási eredményeket „tekintve — meglehetősen két­arcú volt a megye állami gaz­daságainál, jóllehet terven fe­lüli nyereséget és jelentős termelési értéknövekedést ér­ték el — röviden így summáz­ta az 1969. évet beszélgeté­sünk során Szabados Dezső, az Államai Gazdaságok Orszá­gos Központja Somogy megyei főosztályának vezetője. Vele és Kirkovits Istvánnal, a fő­osztály közgazdasági osztályá­nak helyettes vezetőjével ér­tékeltük 1969 főbb tapasztala­tait. A somogyi állami gazdasá­gokban a termelési érték egy esztendő alatt 88 millió fo­rinttal amelkédett, a nyereség az 1968. évihez képest 8,3 szá­zalékkal — ez 6,3 millió fo­rintnak felel — nőtt. AZ össz­termelésen bélül azonban el­térő az egyes ágazatok ered­ménye. Különösen nyereséges volt a 'búza, a kukorica, a lu­cerna, a szőlő és a gyümölcs termesztése, s lényegében ez segítette hozzá a növényter­mesztési ágazatot a 22 milliós nyereségnövekedéshez. Az ál­lattenyésztésnél viszont a száj és körömfájás — ez volt a legfőbb ok — 7,2 milliós csökkenéshez vezetett. Jelen­tősen bővült tavaly a gazda­ságok műszaki-technikai bá­zisa: 56 millió forintot fordí­tottak gépekre, berendezések­re, s ebből csupán növényter­mesztési gépekre mintegy 26 ■milliót költöttek. Sokba, ke­rültek a Balaton boglár! Álla­mi Gazdaság borkombinátjá­nak gépei is. Építkezésekbe és egyéb beruházásokba csak­nem százmillió forintot fek­tettek, s ennek a befektetés­nek nemcsak a felhasználás évében, hanem különösen az idén és a következő években érik be a gyümölcse, ekkor segíti igazán a termelést. A GAZDASAGOKBAN ösz­szesen mintegy tízezer dol­gozót foglalkoztattak a múlt évben. Ez öt százalékkal ke­vesebb az 1968. évinél. Ennek ellenére 15 millió forinttal több bért fizettek ki részükre, mint amennyit 1968-ban kap­tak a megye állami gazdasági dolgozói, s ez azt jelenti, hogy a bérfejlesztés meghaladta a hét százalékot. Az ezután kö­vetkező időszakban mintegy 20 millió forinthoz jutnak a dolgozók a nyereségrészese­désből. Fejlesztési alapjukat 22 millió forinttal növelik a gazdaságok. A késői kitavaszodás az ál­lami gazdaságokat is sújtja: az őszi vetések kissé „megsíny­lették a hosszú telet. A tava­szi munkáknál a torlódást jó technikai felkészültséggel kö­rültekintő szervezéssel igye- szenék elkerülni, s már ide­jében felkészülnek a munka­csúcsokra. A tennivalókat sza­porítja, hogy az időszerű ta­vaszi feladatokon túl a múlt évről elmaradt, az őszről ta­vaszra áthúzódott munkákat is el kell végezniük. A beruhá­zásokat illetően jelentős épít­kezések megkezdése esik er­re az évre. 220 millió forint­ból korszerű sertést érőhely e- * két, köztük' négy sertéstelepet, 30 millióért pedig szarvas- marhák elhelyezésére szolgáló létesítményeket, telepeket ké­szítenek. EZEK AZ IDÉN induló korszerű ópületberuházások jövőre vagy később fejeződ­nek be, s hosszú időn át áll­nak majd a termelés szolgála­tában, segítve a somogyi ál­lami gazdaságok fejlődését, további erősödését. HL F. Betonelemek készítésével és kisebb, három-négy millió fo­rintos nagyságrendű építkezé­sekkel foglalkozik a Vegyes­ipari Vállalat. A vállalatnak Samogyudvarhelyen is van egy termelőrészlege, mely be­tonelemeket gyárt — Ügy tudom, foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy So- mogyudvarhelyen tizenhárom- milliós beruházással egy kor­szerű mozaiklap-készitö üze­met létesítenek. — Valóban gondoltunk erre. Somogy megyében hiány mu­tatkozott ebből a termékből, s úgy véltük, ezen segítene az új üzem. De közben másképpen alakultak a dolgok. Kicsi üzem lenne a miénk, kis kapacitás­sal, s mire — egy-két év múl­va — felépülne, nem fizetődne ki, Szolnokon ugyanis hatal­mas burkolóelemgyár épül. Forintok és köszönet fl VÉLEUEL. A véletlen néha utolérhetetlen szervező. A megye egyik északi falujá­ból. Balatonendrédről, talán éppen akkor indult útnak egy meghívó, mikor a nyomdában megszületőben volt a másnapi újság, benne egy írás A hatá­rozat — és az emberek cím­mel. Ebből idézek: »,.. évente 18 milliót — az idén csak 15 milliót — fordítanak a rászo­ruló, idős tsz-tagok segítésé­re... államunk, kormányunk ismét tanúságát adta szocialis­ta humanizmusának... a jó ér­zés, az emberség úgy kívánja, hogy temérdek napi teendőnk között álljunk meg egy percre, tartsunk őszinte önvizsgálatot és feleljünk a kérdésre önma­gunknak: mi megtettünk-e mindent? S utána cseleked­jünk!« , , Akik fogalmazták a meghí­vót, akikor még nem olvasták ezeket a sorokat. Pedig 'mint­ha csak erre szándékoztak vol­na válaszolni. A. hívó szavak egy nem mindennapi ese­ményre szólítottak: Balaton- endrédén a szövetkezet jára­dékos tagjainak minden hó­napban száz forint járadékki- egészitést fizet, s az első ösz- szeget január elsejéig vissza­menőleg, ünnepélyesen adják át A véletlen sajátságosán és valóban szépen összekapcsolta ezt az eseményt azokkal a gon­dolatokkal, amelyek napokkal korábban megfogalmazódtak az újságban. Bevallom, nekem örömet szerzett ez. s azon a meghitt, rövid kis ünnepségen ez az érzés csak tovább mé­lyült. erősödött. POHJOS KEZDÉS... ügy mondják, a szövetkezet törté­netében ez volt az első össze­jövetel, megbeszélés, melyet pontosan meg lehetett kezdem. S aki nem volt beteg, menni, mozogni tudott, az két óra előtt már ott ült a művelődési ház­ban. A száztizenhárom járadé­kos közül nyolcvanan figyel­ték először Kolumbán Gergely párttitkár köszöntő, majd Ké­kesi Jenő elnök közvetlen sza­vait. Nem beszéd volt, amit mondott, inkább beszélgetés. — Évekkel ezelőtt már mondtuk — igaz, Jóska bá-. tyám? —. ha megerősödik a szövetkezetünk úgy, hogy tu­dunk segíteni, akkor segítünk. — így volt Tényleg. Bi­zony... — ki mondta, ki csak bólogatott egyetértőn. És most eljutottak idáig Pe­dig sem a hatvannyolcas, sem a hatvankilences gázdasági év nem sikerült mindenben úgy, mint szerették volna. De az idősek megbecsülésének, az irántuk érzett mély tisztelet­nek itt szinte hagyományai vannak, és a lelkiismeret, a jó érzés sürgetően megkövetelte most már: »tegyünk még vala­mi többet értük.« És a zár­számadó, közgyűlésen a közös­ség megszavazta ezt a hatá­rozatot — A fiatalok, akik még dol­gozni tudnak, azok termelik meg ezeket a száz forintokat — emlékeztette: őket az elnök —de egyhangúan határozott mindenki, mert rászolgáltak erre. Száz forint - Talán így ki­mondva nem sok. De százti­zenhárom járadékos esetében, éves viszonylatban, csaknem százötvenezer forint! S- ha, eh­hez hozzáteszem még azt, hogy a háztáji művelését az öregek­nek ingyen végzi a szövetke­zet, hogy minden évben öre­gek napján mindenki külön , kap kétszáz forintot, akkor nem tévedek, ha úgy mondom, évi kétszázezer forintot 'uttat idős tagjainak az endrédi kö­zösség. És ezen az adaton — éppúgy, műit az egész szép kezdeményezésen — már ér­demes elgondolkodni. II FŐSZEREPLŐK... Névsor szerint szólították a járadéko­sokat. A köteg százas egyre fogyott, és a papírra egyre több reszkető betűs aláírás került I Farkas József: — Már bo= csássanak meg, hogy felállók, és mindnyájunk nevében mon­dom, hogy nagyon szépen kö­szönjük, hogy ilyen hűségesek hozzánk. Erre többet nem is lehet mondani csak azt. hogy nagyon köszönjük. Keller Jánosné: — A ma­gunkfajta öregnek sókat jelent ez a havi száz forint. És ne értse félre, ha azt mondom, nem is csak a pénznek örül az- ember, hanem annak a szere­tetnek, ami a mozgatója. Mert az indította él ezt a juttatást És a szeretetet nem lehet pénz­ben kifejezni! Horváth Istvánná: — Na­gyon sok gondot megold ez a segítség. Ha az ember úgy számol, ez évente 1200 forint, és ebből már meg lehet venni a kis tüzelőt. Vagy a hízónak valót Bertalan Jánosne: •— Nagyon szép dolog, hogy így gondol­kodnak, felőlünk. Mert higgye el, a mi korosztályunknak a legrosszabb. Dolgozni már nem tudunk. A nyugdíj nincs meg, mert már akkor is öregek vol­tunk, mikor megalakult szö­vetkezet.. Simon József (83 éves): — Én' még minden évben leg­alább a száz egységet megke­resem. Kaszálok, kapálok, ami jön. De kinek ne esne jól az ilyen gondoskodás?!... És sorolhatnám még a néveket. a beszélgetéseken el­hangzott véleményeket. Hálá­sak, boldogok, a megbecsülést érzik ezek az emberek Na és.— az is igaz —, hogy mindany- nyiuknak nagyon elkel ez a kis anyagi támogatás. Meg lehetett tenni? Igen! Az elnök úgy mondta: »Lélföljebb eggyel kevesebbszer megyünk el kirándulni!« Az egyik öreg szavait leje­gyeztem: — Higgye el, a jóakarat, a jóindulat, az emberség igen nagy akadályokat is le tud győzni!... Mennyire igaz. es mennyire példás ez! Vörös Márta A folyamatos segítség első ünnepélye«; pillanatát Szigorú takarékossággal mellyel nem bírnánk a ver­senyt. A beruházás kockázata tehát túl nagy. Viszont kihasz­nálva a hagyományos beton­elemek iránt mutatkozó igé­nyeket. szeretnénk továbbfej­lesztem a sotnogyudvarhelyi részleget — mondta Kisdeák József, a vállalat igazgatója. — A váUalat profilja tehát az építőiparhoz kapcsolódik? — Igen. Készítünk kisebb üzemcsarnokokat, üdülő-, iro­da- és üzletházakat egyaránt Olyan épületeket, melyekkel a nagyobb építőipari vállalatok nem foglalkoznak, mert nekik nem éri meg Ez nagyjából meghatározza a tevékenysé­günket is; aranytalanul keve­sebb géppel, a hagyományos építkezési eljárásokkal dolgo­zunk. — Hogyan alakult a terme­lékenység tavaly? — Sajnos, két-három száza­lékkal csökkent. Egész évben szinte krónikus volt az anyag­hiány. Nem kaptunk elegendő cementet, (kavicsot, hiányoz­tak a szakipari anyagok: a horganyzott cső, a különböző idomok és az eternit áruk. A múlt év második felében be­vezettük a negyvennégy órás munkahetet, s az így mutatko­zó 9,1 százalékos munkaidő­csökkenést nem tudtuk pótol­ni. Kis vállalat vagyunk, a munkaerő-hullámzás különö­sen érzékenyen érintett ben­nünket. A kibontakozás nem köny- nyű. Az állóeszköz értéke álig hétmillió, szemben a hasonló nagyságrendű bajai cement­üzemmel. ahol eléri a tizen­nyolcmillió forintot is. A vál­lalat ez évben néhány gépei szerzett be (ezek értéke nem “ haladta meg a félmillió forin­tot): gyorsfelvonót, betonkeve­rőt és betonvashajlítót. A vál­lalat vezetői csökkenteni sze­retnék a megye különböző ré­szein lévő munkahelyek szá­mát, melyek a szállítási költ­ségeket tetemesen megnövelik, és olyan munkákat vállalnaE el, ahol a telep és az építkezés között lehetőleg a legrövidebb a távolság. Apró dolgok ezek, de másként nem megy. Csak megfontoltan, szigorú .takaré­koskodással . Cs. T, 3 SOMOGYI NÉPLAP ÄMBihai, 1970 snáreíns 2-L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents