Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-19 / 66. szám

1

Érdekes kiadványok Leninről, és a felszabadulásról

LrJGKes KiaavanyoK Leninről, es a feiszapoouiosroi 11 fii i ^ ff

KP7ilnrlnp!r 8? pvfnFdpInc Ifnnvvnsiiifilr trdckvcdclciii! bizioiiss^crzci

HSlUUIIIICÍI üt U V Höl UUIIIu !4Ö3Sf f KIOpöHl Interjú a Kiskereskedők Országos Szervezetének megyei titkárával

MINDEN ASZTAL könyv- csomagokkal van tele mostanában a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségén. Az összeállításokat hamarosan megkapják a pártszervezetek. Nemsokára megkezdődnek a tavaszi évfordulós könyvnapok a Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenegyedik, hazánk felszabadításának huszonötödik és Lenin születésének századik évfordulója alkalmából. Elsősorban a megyeszékhelyen és a kaposvári járásiban — a ruhagyárban, a textilművekben, a kefeüzemben, Mennyén, Nagybajomban, Somogyszilban és Kaposfőn — rendeznek könyvismertetőket megyei előadók részvételével. Rugya Béla, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének vezetője elmondta, hogy a felszabadulásról megjelentetett művek nagy segítséget adnak az ünnepségek szónokainak, a kiállítást rendező vagy a dekorációt készítő üzemeknek, tsz-eknek, iskoláknak, pártszervezeteknek.

— Mit ajánlanak az ankéto- kat, könyvismertetőket rendező községek és pártszervezetek figyelmébe?

— Talán első helyen említeném A mi negyedszáza- zadunk. 25 év történelme fotókban című albumot. Ez a kiadvány nagy érdeklődésre tarthat számot, mert csaknem kétezer fényképen mutatja be a negyedszázad legfontosabb hazai eseményeit. Karsai Elek

M. Somlyai Magda: A felszabadulás krónikája a szovjet hadsereg 240 napos felszabadító harcával foglalkozik. Elsősorban ünnepi beszédet tartók, propagandisták, pártcsoportok meríthetnek sok tényt és adatok az Ez történt 25 év alatt című kiadványból, mert pontosan bemutatja, honnan indultunk el huszonöt évvel ezelőtt, s milyen fejlődést értünk eL Baktat Ferenc Akik mertek című, sok képpel illusztrált ripartkönyve forradalmárokról, partizánokról szól, akik szem-beszálltak a fasizmussal. A Felszabadult nők, a 25 év 25 kép ugyancsak kiválóan használható dekorálásra, mert az egyes lapok kiszedhetők. Nemes György állította össze az Életünk tükörben című riportkötetet, amely művészi hitelességgel és erővel idézi föl az élet változásait. Utoljára említeném a Politikai plakátok 1945—1948 című kiadványt. A m-egújhodott magyar plakátművészet minden nevesebb képviselőjének alkotója szerepel a kiadványban. A negyvennyolc plakátreprodukció miniatűr változatban is megjelenik.

— Mindenhol készülnek már a Lenin-eentenáriumra. A Kossuth Könyvkiadó milyen kiadványokkal segíti őket?

— Sokan ismerik Nemes Dezső A lenini eszmék ereje című művét, mert néhány részletét a Népszabadság is közölté. Moszkvában és Budapesten jelenik mag a centenárium alkalmából. A szerző a l-enmizmus néhány általános elvi tételét szentesíti karunk gyakorlatával, és kimutatja a leninizmus e; . .éjnek erejét. A centerül u.nra megjelenik miniatűr kiadásban a Lenin utolsó írásaiból című válogatás. Eddi-g nálunk nem, vagy kevéssé ismert fölvételeket tartalmaz a 4 kép Leninről. Lenin a kommunista erkölcsről című összeállítás a Vlagyimir Iljics műveiből vett szemelvényeken kívül tartalmazza a kortársak vallomásait Lenin jelleméről, emberségéről, az erkölcs különféle kérdéseiben elfoglalt álláspontjáról.

— Sdkan megkedvelték tavaly a kiadó 10+1 akcióját. Folytatódik-e ez az idén?

— Természetesen, s a követkéz^ művek szerepelnek benne: A felszabadulás krónikája, Találkozások Leninnel, Rátóti—Tolnay: A világ országai, Beljajev: Az utolsó

atlantiszi, Zsukov: Emlékek,

gondolatok. Kende István: Forró béke — hidegháború, Brecht: Irodalomról és művészetről, Smith: Testünk titkai, Dolmányos István: A

Szovjetunió története, Kari Marx Életrajz. A könyvbarátok a szelvények beküldése után már öt könyv megvásárlása esetén is ötvenforintos utalványt kapnak. Aki mind a tíz könyvet megvásárolja, százforintos • jutalomutalványt kap.

A TAVASZI évfordulós könyvnapak sikerének záloga a megjelent és a még megjelenő művek érdekessége, színvonala és időszerűsége. A j pártszervezetek nagyon sokat tehetnek azért, hogy minél többen olvassák ezeket a könyveket.

L. G.

Mintegy négyszáz kiskeres-1 kedő él a megyében. A KISOSZ ' szervezi, fogja össze őket. Problémáikat, ügyes-bajos dolgaikat is intézi. S akinek a vállán nyugszik a fő teher: a megyei szervezet titkára. Somogy megyében dr. Ungar Sándor.

— Milyen szerepük van

a kiskereskedőknek a lakosság ellátásában?

—■ Gazdasági mechanizmusunk jelenlegi rendszere a piac szabályozó szerepén is nyugszik. Természetesen a lakosság ellátása szintén nagyobb súlyt kap. Azokat a réseket, amelyek az,állami és a szövetkezeti ellátás elégtelensége miatt keletkeznek, a magánkereskedelem tömi be. Erre egyébként párthatározat is van. Ami bennünket különösen érint: 1968. október 8-án a megyei párt-vb is határozatot hozott a magánkiskereskedelem támogatására, természetesen az állami és a szövetkezeti szektor elsődlegességének

hangsúlyozásával. Csak néhány adatot mondanák. A múlt évben már negyvenkilenc fővel emelkedett a kiskereskedők száma megyénkben. Közülük a Balaton-parton — a legkritikusabb területen — harmándketten kértek engedélyt.

— Milyen jelentősége van

Az egyre sokasodó közmű- és távvezeték-építési feladatok teljesítése elképzelhetetlen modern, nagy teljesítményű gépek nélkül. Ezek sorába tartozik az »ER—7—AM« típusú új szovjet árokvájó gép, mely óránként 500 köbméter (!) föld kitermelésére .alkalmas. Ez azt jelenti, hogy egy óra leforgása alatt mintegy 200 méter hosszban készít 2 méter mély és 1,2 méter széles árkot. Üzem közben a láncputtonyos járókereket leszüllyesztik a kívánt mélységbe, s az oldalra kinyúló szállítószalagok egyenletesen felhalmozzák a kiemelt földet az árok mindkét oldalára. Az árokásó gép a 80 cm mélyen megfagyott föld ellenállását is legyőzi, de k laza, ingoványos talajdon is biztonsággal halad a 108 lóerős hajtóművű, széles lánctalpú vontató.

a szervezetnek?

— Egyre növekvő. Ahhoz, hogy'a kiskereskedők nagyobb kedvvel vállalkozzanak, elengedhetetlen egy bizonyos biztonságérzet kialakítása. Érezzék, hogy munkájukra szükség van, s azt támogatják. Ezt szeretnénk mi is segíteni, amikor az ő nevükben tárgyalunk. A szervezetnek irányító és érdekvédelmi feladatokat kell megoldania, hisz az egyetlen testület a miénk, amely a tagokat összefogja. Eligazítjuk őiket, felvilágosítással, tanácscsal szolgálunk. Gyakran tárgyalunk az áruellátás ügyében is. Kapcsolatunk jó a nagykereskedelmi vállalatokkal, s ennek eredménye az, hogy az áruellátás csak ritkán akadozott. De ellenőrző — megelőző, segítő célzatú — szerepünk is van, sőt fegyelmi jogkörünk is.

— Vannak-e jelei az említett biztonságérzet kialakulásának?

— Az üzletet alapító kiskereskedőnek létfontosságú, hogy hitelt kapjon. A hitelnyújtás már ezt a megváltozott szemléletet tükrözi. Míg 1968-ban hatvanezer forintot kölcsönzött az OTP, a múlt évben ennek több mint kilencszeresét: 549 ezer forintot. Örömmel mondhatom el, hogy az országban legnagyobb mértékben Somogybán támogatták a magánkereskedelmet. S ehhez számítsa hozzá a múlt évi rendelkezést, amely szerint a falusi takarékszövetkezetek is

megyei

adhatnak kölcsönt, elsősorba* a helybeli kiskereskedőkneik.

— Meddig terjed a szervezet érdekvédelmi köre?

— A köztudatban, sajnos, úgy élnék a magánkereskedők, mintha zömük rendszeresen megkárosítaná a vásárlókat, s a törvényeket rendre kijátszanak, szóval becstelenek lennének. Én pedig azt mondom, hogy itt sincs kevesebb becsületes ember, mint másutt! A szervezet eszerint jár el minden esetben. Mindaddig védjük a kiskereskedők érdekeit, amíg az állami érdekbe nem ütközik. Ha ezt elfelejtenék, ügyük már nem ránk tartóik, hanem a bíróságra.

— Ha valaki működési engedéhit szeretne szerezni, milyen hatósághoz kell fordulnia?

— A tanácsok döntenek. Az úgynevezett iparigazolványokat tizenöt szakmában az első fokú hatóságok — tehát a községi tanácsok — is kiadhatják. Megyénkben hetvenöt községnek van ilyen joga. A többi szakma elbírálására a járási tanács vagy a nagyközség szakigazgatási szervei illetékesek.

— Kanhatnak-e nyugdí- jat a kiskereskedők?

— Igen. Ez a legújabb vívmányunk. A múlt év szeptemberi közgyűlésén szavazták meg, s ez év január elsejétől fizethetik a nyugdíjjárulékot. Ez is fokozza a biztonsáérze- tet, S ha a kereskedőink érzik, hogy minden tekintetben egyenrangúak a társadalom többi tagjával, nő a vállalkozó kedv, s így lassan eltűnhetnek a közellátásban ma még tapasztalható fehér foltok.

Csupor Tibor

VITA

Legjobban a munkahely nevelheti a fiatalokat

Nem értek egyet azokkal, akik lép-ten-nyomon bírálják a fiatalokat az öltözködésük és a magatartásuk miatt. Ez nem vezet eredményre sem egyéni, sem társadalmi szempontból. Az a véleményem, hogy ne kívánjunk többet a mai fiataloktól sem, mint a régiektől. Nem megalapozott követelmény, hogy máról holnapra érett fel3.

— Nem vagy álmos? — kérdezte tőle gyanús rokon- szenwel Szénási.

Megrezzent, mint a gyenge háló a szél érintésére.

— Egy cseppet sem ... Hova megyünk tulajdoniképpen?

Szénási a sofőr tarkóját nézte.

— Számodra teljesen mindegy. Rád csak annyi tartozik, hogy jelen légy. A többi a mi dolgunk. Inkább aludj egy kicsit, van még néhány percünk ...

Faragó nem tudott megbirkózni a képzeletével. Látta magát levetkőztetve egy gödör szélén.

A kétéltű megállt a templomóriás roppant támfalai mellett. Mögéje gurult óvatos lassan a teherautó, aztán megszűnt a motorok íüktetéVára koztak néhány pillanatig a tökéletes csendben, majd Szénási a kilincsre ejtette a kezét

— Te itt maradsz a sofőrrel — mondta Faragónak. — Őrmester, felkészülni! Semmi zaj. Azt akarom hinni, hogy mezítláb járnak a katonák. Mozgás!

Schultz őrmester egyszerre pattant ki a kocsiból Szénási- val. Mindketten nyitva hagyták maguk mögött az ajtót.

Mintha teljesen egyedül lett volna a sofőr, közömbös arccal becsukta az ajtókat Dolga végeztével újra szoborrá dermedt, Faragó nézhette tovább a frissen nyírt tarkót.

Teljesen valószínűtlen volt fél nappal ezelőtti önmaga, 'a fölényes vallató, aki az erő, az idő és a helyzet uraként latolgatja, melyik áldozatát kötöztesse a székhez kihallgatás előtt. Bizonyosra vette, soha többé nem lesz módja belefáradni a kihallgatottak pofozásába. Kiirthatatlanul emésztette a rettegés a szörnyű gyanúról, hogy a Gestapo tudomást szerzett titkáról...

— Milyen falu ez? — próbálta beszélgetésre bimi a sofőrt.

Nagysakára és kelletleniül válaszolt a fiatal katona.

— Csak térképről ismerem. A nevét elfelejtettem.

— Kiszállok egy kicsit levegőzni.

— Itt is jó a levegő.

Faragó ebből megértette,

hogy tanácsosabb hallgatnia.

Odakint fojtott zajok ku- szálódtak a sűrű sötétben. Óvatos berregéssel indult be a teherautó motorja.

Szénási épp olyan titokzatos zordsággal ült vissza a helyére, mint ahogy húsz perccel koraibban eltűnt. Schultz őrmester géppisztolyát az ölébe fektetve fészkelte magát a sofőr melletti ülésre.

— Irány a Rábca-part! — hangzott feszes kiejtéssel a parancs.

Sokáig tartott, amíg lassan, tompa bugással keresztülhaladt a két gépkocsi a hosszú falu kacskaringós utcáin.

Faragó azt hitte, a táj síri borultsága növeli riadalmát, s nem jutott eszébe, hogy éppen előlük bújik a föld alá a maradék vigasz. Beléje sugárzott félénken a nagyon távoli emlék, amikor ott állt a szegedi vásártéren, és a kalandvágy ellenállhatatlan rohamában felkérezkedett a német gépkocsioszlopra.

Autózni, autózni! Szívni a részegítő benzinfüstöt, röpülni soha nem látott tájakon át Idegen országok felé rohanni, és ha ez teljesül, nem sajnálja az árát, legyem bármekkora. Csak az utazás élvezetére gondolt. Soha nem hitte, hogy a gurulás, a motor monoton duruzsolása őrjítővé képes fokozni a halálfélelmet.

— A híd előtt megállni! — parancsolta szokott feszességével az őrmester.

Faragó várta, mikor szólnak rá az általa is annyiszor mondott rémületes egykedvűséggel : »Kiszállni!«

De a Gestapo ösiszíekötője nem szólt hozzá. Gyorsan kipattant a kocsiból ■ Schultz őrmesterrel együtt,

Ekkor már lábdobagás, kiabálás örvénylett a teherautó körül. Ütésék zuhantak, nyögések visszhangja szakadt fel nyomukban, és a zajokból eiő-előhairsant Schultz őrmester káromkodása. Ez mind ismerős volt Faragónak. Ideg- szálaiból kiolvadt a fagy. Megint élni kezdett.

Minden úgy történt, ahogyan benne élt az éjszakai kivégzések emléke. Faragó Béla, a volt önkéntes SS-ka- tona pontról pontra követni tudta a kivégzést. Közben semmivé párolgott az előbb még zsigaraibe markoló halálfélelem. Visszazökkenve megszokott természetébe, gyakorlottan számlálta a lövéseket, és megállapította, hogy körülbelül tíz személlyel végeztek.

Neszezés következett, és a] szakasznyi SS-katona körvo-■ nala is előrajzolódott.

Szénási az út kövéhez döngette csizmája sáros talpát, csak ezután ült vissza a kocsiba. Hanyag pillantást vetett karórája foszforeszkáló számlapjára.

— Négy-negyvenöt. Minden rendben történt. Rá lehet# gyújtani. Indulás!

Faragót is. az őrmestert is megkínálta cigarettával. Épp akkor lobbant az öngyújtó lángja, amikor átgurultak a Rábca hídján.

— Még most sem vagy álmos? — kérdezte Faragótól a szívélyes Gestapo-összékötő.

Faragó Béla immár a Nemzeti Számonkérő Szék politikai nyomozójának lélekjelenlétével válaszolt.

— Egészen addig fog gyötörni az álmatlanság, amíg el nem árulod, hogy miért kellett veletek jönnöm.

— Elvégre a nevedben csináltuk — világosította fel magától értetődően Szénási. — Ügy gondolom, helyes lenne megemlíteni a Nemzeti Szá- ' roonkérő Szék szokásos jelen- i tésében. Tehát: a polgári fel-) derítés elfogott Lébény köz- i ségben nyolc, bujkáló magyar katonatisztet. Szóltál?... #

íFolytatjuk)

nőttek legyenek. Akár beatzenére, akár kanásztáncra ugrálnak is. az idővel úgyis bekövetkezik.

Vajon eredményre vezet-e, hogy a társadalmi klubok és más intézmények útján neveljük a fiatalokat. Szerintem legjobban a munkahelyen' nevelhetik őket szocialista szellemben. ahol az idősebb munkatársaikkal együtt részt vehetnek az üzemi értekezleteken, élhetnek a hozzászólási jogukkal, s jó javaslataikkal elősegíthetik a vállalat fejlődését, a munkafegyelem megszilárdítását stb.

Lehetetlen állapot, hogy bizonyos szakmunkások, akiket a vállalatok nagy áldozatok árán taníttattak ki. egyszerűen faképnél hagyják az üzemet, ahelyett hogy tevékenységükkel érnék el a jobb keresetet. Amikor aztán rájönnek, hogy a másik helyen is csak nagyobb teljesítménnyel lehet törnöt- tebb a borítékjuk, akkor így vagy úgy megsértik a munka- fegyelmet, inert legtöbbször nem éreznek felelősséget a társadalmi rendszerrel szemben. Ennek általában az a gyökere, hogy nem tanulták meg, mi a kötelességük, mit várnak tőlük. S mivel ez hiányzott a nevelésükből, ezért vonzódnak aránytalanul jobban a különféle szórakozásokhoz.

A KISZ-nek valóban nincs módja arra, hogy még a munkafegyelemre is ő tanítsa meg a fiatalokat. Az a véleményem, mindannyiunk kötelessége, hogy ségítségére legyünk a fiataloknak, úgy tanítsuk és neveljük őket, hogy mind nagyobb hasznára legyenek a társadalomnak és önmaguknak.

Bencze József veterán

Q

áOMOGYl NÉPLAP

Csütörtök. 1970. március 19.

i