Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-12 / 36. szám

fl KISZ- vezetőségválasztások tapasztalatairól Interjú Stier Sándorral, a Somogy megyei KISZ-bizottság első titkárával Az új alapszervezeti veze­tőségek már megtartották első tanácskozásukat. A választá­sok idején sok szó esett az el­múlt évek tevékenységéről, az újonnan megválasztott alap­szervezeti vezetőségeken a sor, hogy pontosan meghatározzák a holnap tennivalóit. Mit várhatunk az űj tiszt­ségviselőktől? Milyen körül­mények között választották meg őket? Melyek az elmúlt hónapok pezsgő szervezeti éle­tének főbb tapasztalatai? — Fölkerestük Stier Sándort, a KISZ Somogy megyei bizott­ságának első titkárát, hogy vá­laszt kapjunk a KlSZ-válasz- tásokkal kapcsolatos kérdé­seinkre. — Hogyan készültek az alap- szervezetek a választásokra? Ki­elégítőnek tartja-e a Jelőlő bi­zottságok tevékenységét? — A felkészülés a KISZ központi bizottság május 30-i határozata után rövidesen megkezdődött A nyári tábo­rokban már több száz vezető­vel megbeszéltük a tenniva­lókat A járási és városi in­tézkedési terveket augusztus közepéig mindenütt elkészítet­ték. Az alapszervezeti vezető­ségek és a tagság felkészítése természetesen ezután is foly­tatódott Az előkészítő taggyű­lésen a fiatalok megválasztot­ták a jelölő bizottságot A vá­lasztások sikere jórészt az elő­készítő bizottságok munkájá­nak is köszönhető. A jelölő bi­zottság vezetője — néhány ki­vételtől eltekintve — idősebb KISZ-tag, illetve fiatal párt­tag volt A tagösszeírást úgyneve­zett beszélgető csoportok vé­gezték. Az alapszervezeteknek újabb lehetősége akadt arra, hogy felmérjék, mit szeretne a jövőben másképp a tagság — Számos alapszervezet ilyen csoportja készített föl­jegyzéseket a tapasztalatok­ról. De hibákról is tudunk: Siófokon, a marcali és a ka­posvári járásban bizony job­ban is dolgozhattak volna ezek a csoportok. A beszélgetések­ben szóba hozták a vezetőség tevékenységét, a vállalt fel­adatok teljesítését, s nem volt ritka, hogy a KISZ-tagok önkritikát gyakóroltak egy- egy elmaradt tennivaló miatt. A pártvezetőség rendszeresen tájékozódott a tisztségviselők munkájáról, sőt gyakran a pártvezetőség tagjai is részt vettek a beszélgetéseken. — Hogyan zajlottak le a veze­tőségválasztó taggyűlések? — Amit először hangsúlyo­zok, az a demokratizmus. A titkos szavazás mindenkinek lehetőséget biztosított, hogy csak arra a jelöltre adja a voksát, akiben teljesen meg­bízik. A korábbi évek munká­ját értékelő beszámolók — ke­vés kivétellel — kollektív munka eredményeként szület­tek meg, és olyan — a fiatalo­kat érdeklő — témákat tár­gyaltak, mint a pályaválasz­tás, a szakmunkásképzés, az egyetemi felvételek kérdései, közéleti demokratizmus stb. Az értékeléseket a kritika és a realitás diktálta. Hatvankét alapszervezet beszámolója azonban formális, tartalmat­lan volt. — Hogy milyen egy beszámoló, azt méri a hozzászólók száma is ... V — A hozzászólók többsége hasznos javaslatokat tett, fel­szólalásukban lemérhető volt a felelősség az alapszervezet jövője iránt. Több alapszerve­zetben egy-egy kisebb közös­ség véleményét összegezve mondták el a csoportok tagjai, a reszortfelelősök. Figyelemre­méltó, hogy a meghívott ven­dégek sem rejtették véka alá véleményüket. — Minden esetben jelen volttk a meghívott községi, termelőszö­vetkezeti, vállalati vagy munka­helyi vezetők? — Az a véleményünk, hogy a községi vezetők egyre in­kább magukénak érzik a KISZ-esek terveit. Programja­vaslatokkal támogatják őket, és a műszaki értelmiség bevo­nása, véleményének kikérése is gyakoribb, mint korábban volt. Egyes helyeken viszont ennek ellenkezője, az alapi- szervezetek magukra hagyása tartozik az egységes képhez. — Megesett, hogy nem a jelölő bizottság javaslatait fogadták el a vezetőségválasztó taggyűlés részvevői? — Az alapszervezetek het­venkét százalékában a jelölő bizottsággal egyetértett a tagság, ötvenhat esetben java­soltak olyan fiatalt a KISZ- vezetőségbe, aki nem szerep>elt a bizottság listáján. — összességében hogyan érté­keli a megválasztott alapszerve­zeti vezetőségeket? — Meggyőződésem, hogy túlnyomó többségében helye­sen választották ki vezetőiket a fiatalok. így nagyobb a le­hetőség arra is, hogy az új KISZ-vezetőségi tagok az ed­diginél is nagyobb bizalmat kapjanak a munkahelyi és a községi vezetéstől. — Milyen elképzeléseik vannak az új vezetőségi tagok képzésé­re? — A megválasztott KISZ- vezetőségi tagok hetven száza­léka nem végezte még «1 a mozgalmi iskolát. Ezért a járá­si bizottságok megszervezik a nyári és a téli, egyhetes veze­tőképző tanfolyamokat. A tan­intézetekben, kollégiumokban és nagyüzemekben társadalmi vezetőképzést tervezünk — mondta befejezésül Stier Sán­dor, a megyei KISZ-bizottság első titkára. P. D. Tavasai délelőtt ? Ajándék volt e* a délelőtt Előleg? — A következő napok majd választ adnak esve a kérdésre. Az emberek kigombolták a nehéz nagykabátokat, arcukat a nap felé fordítottak. Bolon­dos kedvű sugaracskák tapo­gatták végig a télen megsá­padt arcokat Egy ablak szélesre tárult a ház asszonya tárta ki, hogy üvegét megtisztítsa. Most nem remegett meg a beáramló le­vegőtök most nem a tél fa­gyos lehelete csapta meg. Gyerekek igyekeztek át az úttesten, fogták egymás ke­zét.. Az óvó néni siettette őket s mozdulatával mintha védte j volna az apróságokat a közel- | v ' V'" " *' , W' ; már a kártyát Is elővették. Az is biztos, hogy egyszerre töb­j ben lettek azok, akiken nem ! láttunk sapkát És az is igaz, hogy festóbarátunkkal az autóbuszmegállónál találkoz­tunk. Mosolygó arccal szállt le a 7-esről. Egy kicsit körülné­zett a határban — ezt mondta —, barátkozott a tájjal, beszív­ta a föld illatát. És arról is meggyőződtünk, hogy a piacon a faluról jött, hagymát almát áruló nénik hangosabban, jobbkedvűen kí­nálják árujukat. Vettünk egy kiló almát hogy kombináltan jussunk vi­taminhoz: az almából és a napfényből egyszerre. L. U gő autóktól. Az autók! Las­san, szinte méltóságteljesen húztak a szürke úton. Tavaszi délelőtt volt csak­ugyan. Annyi bizonyos, hogy az idősebbek kiültek a park­ba a padokra, hogy élvezzék a meleget. Délfelé néhányan Művészeti szemle előtt „Szerepelni pedig nagyszerű" CSÖKÖNT A VISONTÁN több mint tíz éve már, hogy a néptánc csoport megala­kult. A falubeliek úgy mond­ják, hogy 1966-ig tartott a »fénykora«. Négy évvel ez­előtt azonban különböző ne­hézségek miatt felbomlott a jóhírű csoport. De nem So­káig bírták esti éneklések, táncpróbák nélkül: a fiata­lokból újjászerveződött a nép­tánc csoport. Vezetője Németh Lajosné tanárnő, a megalakulás óta irányítja a csoport munkáját. — Akkoriban az fmsz tá­mogatott bennünket. Fiatal- asszonyok és családos férfiak jártak el táncokat tanulni, meg hát beszélgetni. Az idő­sebbek mellett volt egy úttö­rőcsoportunk is. Ez volt a leg­kedvesebb időtöltésük. Há- í rom éve anyagi gondokkal küzdünk, nincs támogatónk. A helyi KISZ-szervezetnek sincs annyi pénze, hogy állandóan fizesse a költségeket. De tud­ja, Csokonyavisontán nem le­het tánc nélkül meglenni. Leszereltek a fiúk is, és jöt­tek: kezdjünk mindent elöl­ről. Ki tud ellenállni ennek? Hozzáláttunk. .. Kismárton Annamária és Kismárton Ilona alapító tagjai voltak a csoportnak. — Igen. Mint úttörők kezd­tük, és mint KISZ-tagok tán­coltunk végig tíz évet. Szere­peltünk Kaposváron, Csille­bércen, Barcson és több más községben is. — Mi tartja össze most is a hajdani lelkes úttörőtánco­sokat? — Elsősorban a tánc szere­Lukács Ferenc: ALKONY A IPAIR1CI A Múzeumkertben ültek egy pádon. Este volt már, az utcán égtek a lámpák. — Nem emlékszem, hogy valaha is sikerültbe ilyen kel­lemesen elbeszélgetnem va­lakivel — mondta a férfi. — Ez meglepő. Mindenki­vel tud beszélgetni az ember, ha egyáltalán kedve van hoz­zá és őszinte akar lenni — mondta a lány. — Nem olyan egyszerű ez. Egy bonyolultabb egyénisé­get nem tud megérteni min­denki — érvelt a férfi. — Sok érdekes dolgot mon­dott, számomra új és elgon­dolkodtató dolgolcat. Bepil­lanthattam a gondolatvilágá­ba. Nem irigvlem — hatjot- ta le fejét a lány. — Köszönöm. Ez jólesett — fordult feléje a férfi. A lány elmosolyodott. — Bárki megértette volna. Ez magán múlott — mondta. — Mégis ritkán fordult elő velem — húzódott közelebb a férfi. — Igen. Egy bizo­nyos ponton magányossá vá­lik az egyén, hiába veszik körül emberek, — Ezt elismerem. A cél... ahogy említette — nézett rá a lány. — Azt mondta, közel áll eh­hez az érzéshez? — Mondtam. Ezzel most azt akarja javasolni, találkozzunk holnap is, hátha ... Nem sze­retek visszautasítani senkit. Inkább megelőzöm: Ez lehe­tetlen. A férfi előredőlt. — Belém látott... És miért lehetetlen? — Szeretek valakit. Ne néz­zen így! Jó volt hallgatnom. Ezért maradtam ilyen sokáig. Ö nem szeret. Ritkán talál­kozunk. Mégsem mondhatok mást. A férfi zavartan, köhécselt. — Hiszen így van: az em­ber mindig akkor veszít, ha ez fáj neki. Az utcán elzörgött egy vil­lamos. —• Lehet, de sohasem tudja mit veszít — sóhajtott a lány. — Én nem akarok veszíte­ni! — egyenesedett fel a férfi. — Félreértett —1 mondta a lány. — Csak egy találkozót. Az­tán majd eldöntjük — kér­lelte a férfi. — Mondtam. Lehetetlen. Nem is tartóztatom tovább. En még szeretnék itt ülni — szólt halkan a lány. — Én is. Ráérek — mond­ta a férfi. A lány felállt, és kezet nyújtott. — Ne, ne kísérjen! — mondta és elindult. A férfi döbbenten nézte, já­rás közben hogyan hullám­zik a válla. A lány elbicegett a megál­lóig és felkapaszkodott egy autóbuszra. A férfi kisétált a mellék­utcába, és beült a Warburg- ba. Bekapcsolta a rádiót. ».Sohasem tudja, mit vészit« — idézte fel a lány arcát. Fölberregett a motor, és eszébe jutott, hogy még nem vacsorázott. te te — veszi át a szót Ilona. — A nővérem és én is itthon dolgozunk. Hadd dicseked­jem : most olyan remekül megy a KlSZ-munka a fa­lunkban ! Igazán öröm KISZ- tagnak lenni, s főleg azért, mert önálló helyiséget kap­tunk. De a KISZ-es összejö­vetelek, játékok mellett vala­mi mást is igénylünk. Olyat, ami egyéni elfoglaltságot je­lent, ami kiegészíti az esti programokat. És erre a leg­jobb a néptánc. — Kell tehát a társasági élet, a közösség is, no meg egyéni sikerek. — Valóiban így van — foly­tatja Szőllős Gyula, aki szin­tén tizedik éve néptáncos. — Leszereltem, itthon helyez­kedtem el az építőipari ktsz- ben. Jó állásom van, és sze­rettem volna a szabad idő­met is jól eltölteni. Most egyik kollégámat is hívom közénk. Mi értelme lenne úgy élni le az életet, hogy csupán mun­ka, egj^kis tv-nézés meg al­vás? Egyszerűen hiányzik a mozgás, a beszélgetés, a vitat­kozás. Szerepelni pedig nagy­szerű ... A csokonyavisontai fiatalok szorgalmasan készülnek a művészeti szemlére. Egy do­log bántja őket: mindenki a régi teljesítményt várja tő; lük. Pedig hát, amint ők mondták, ez az idén még nem sikerül. A lelkesedés ke­vés, és időbe telik, amíg az újdonsült tagok (akik most végezték el az általános nyol­cadik osztályát) megtanulják a különböző táncokat. A ré­gieknek csak föl kell frissíte­ni a buzsáki párost, a kalo­csai pámástáncot, a lengyel és bolgár leánytáncokat és a sok-sok somogyi népi tincfi- gurát. AZ Ö IGAZI JÖ közössé­gükben azonban bizonyára mindez sikerül. A néptánc számukra a hasznos időtöltés, a közösségi élet. így nem al­kalomszerűség, hanem a tár­saság, a barátok utáni vágy hozza össze őket esténként a próbaterembe. B. 35s. Kúra után — Kérek egy nagyiröccsőt. — Igen. Tessék helyet fog­lalni! — Szervusz, komám! Sza- i bad ez a hely? — Tessék, ülj le! — Köszönöm. Tudod, most jövök az elvonókúráról. Az autóbusz éppen itt áll meg, mondom, bejövök körülnézni. Régen jártam itt. öt hétig végigszenvedtem a poklok kínját. Az sten verje meg azt a lepra helyet! Csakhogy már túl vagyok rajta. Nem bánom, hidd el, nem bánom. Megit­tam volna borból egy kúttaL A feleségem fizetéséből éltünk öten. Abból ruháztuk a há­rom gyereket is. Hát így nem mehetett tovább. Nem. sem­miképp sem. Ennek meg kel­lett történnie. Most már nem is bánom, hogy erőszakkal vtttek el. Mert nem magam­tól mentem ám. De nem ám! No, egészségedre! — Egészségedre! — Halló! Kérek még két­szer háromdeci tisztát! Amel­lett még goromba is voltam. A feleségemmel is, a gyere­kekkel is. Ha nem volt pén­zem, mindig házsártoskod- tam. Pénzt követeltem vagy bort. Akkor mindig beteg voltam, amikor józan voltam. Komolyan mondom. Ha nap­pal nem ittam, éjjel nem aludtam. Én akkor éreztem magamat jól, ha illuminált állapotba kerültem. Ha beteg voltam, a feleségem azonnal tudta, mi a bajom. Remélem, most kigyógyítottak. A pok­lok kínjait kellett végigszen­vednem, de most már túl va­gyok rajta hálisten. No, vedd fel, testvér! — De kérlek, én nem iszom, csak egy feketére jöt­tem, — Helló, pincér! Kérek egy tefcetét rummal! Szóval, én nagyon szeretem a félesége­met Hidd el, jobban, mint ahogy kívülről látszik. Taka­ros kis asszony. Szépen keres is. Odahaza a családot is rendben tartja. Tudod, bará­tom .., Tessék a kávé rum­mal! — Köszönöm, én már ittam egyet és rummal nem is kí­vánom. Meg indulóban is va­gyok már... — Hát azért ne vesszen kárba egyik se! Tudod, az úgy van, hogy ... Mit is akar­tam mondani ? ... Oda vol­tam az elvonókúrán. Igen, — Az én feleségem... az én feleségem egy aranyos teremtés. Aranyos ... A-ra- nyos... Helló! Még eggyel! Meg a gyerekeim is... Mind kitűnő. Hol az a háromdeci? —- Hozam. — A legokosabb az öcsi... A múltkor is, amikor Nagy Jancsit elhagyta a felesége... Hitvány asszony volt... Nem igaz? Hát mé’ Mé’ hagyta el? Hukk ... Me’ ivott? Én is it­tam azelőtt, nem igaz? Hkk— De mégis ember maradtam. Nem igaz? — Hát én kinek beszé­lek? ... Elment... Azt hiszi, kitolt velem? Hát ki fél tő­le?... Majd én megmutatom Találkozunk még. — Záróra! — Záróra! Kérem, tessék felébredni, fizetni, és szépen tessék hazamenni! — Kinek beszélek én?... Elvonókúrán voltam. Nna!... Kibírtam. Más is volt ott. és kész! — Elvonókúhá.. voltam.. Tessék tudomásul venni! Más is volt ott, nemcsak én!... És imbolyogva bámulja * koromsötét éjszakát. Szolga tárná* SOMOG 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents