Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-11 / 35. szám

' v. T VITA í Semmiben se döntsenek a fiatalok nélkül Ifjúságunk többsége, és bátran ki tehet jelenteni, túl­nyomó többségié, becsületesen él és végzi napi feladatait Na­gyon egyetértek azzal, hogy a váEig érő hajat viselő fiatal tehet kitűnő szakmunkás, je­lesen tanuló diák. Volt már arra példa, hogy hosszú hajjal éppen Somogynak szerzett di­csőségért tudásával valamely diák, és országos első helye­zést ért ed. Ez bizonyítja, hogy a külső megjéLanéstől függet­lenül a tanulásban és a mun­kában azért helyt lehet állni, és (különösen megállja a he­lyét, aki képezi magát növeli szaktudását, emeli műveltsé­gét Vitathatatlan, hogy a mai fiatalok sakkal műveltebbek, mint a korábbi évtizedek át- iagfiataljai. Kétségkívül töb­bet (kapnak már az indulásnál az iskolától, és így leint az életben is jobban helyt tud­nak állná. Konkrét példaként említhetem az építőiparban töltött két évtized alatt szer­zett tapasztalatomat, hogy a középiskoláikból kikerülő mai fiatalokat, ifjú technikusokat, ha megszerzik a szükséges gyakorlatot, igen komoly fel­adatokkal lehet megbízni. Mindez azt bizonyítja, hogy a sok ellentétes vélemény el­lenére nagymértékben lehet számítani a mai fiatalok mun­kájára és egyéb társadalmi te­vékenységére. Épp ezért meglepetéssel ol­vastam, hogy az ifjúság kép­viselőit, a KISZ-szervezetek vezetőit sok vállalatnál és in­tézménynél mellőzik annak el­lenére, hogy méltóan megáll­ják helyüket a legkülönbözőbb beosztásokban. Nem veszik fi­gyelembe őket á (különféle vá­lasztásaltnál, vagy elfelejtik meghívni őket olyan tanács­kozásokra, amelyeken jelentős dolgokról döntenek. Somogy és közelebbről Kaposvár ipari üzemeiben a dolgozok majd fele fiatal. Ép­pen ezért nagyobb figyelmet kell fordítani az ifjúság kép­viseletére. Ott ke'l lenniük a gazdasági döntések megnoza- talánál, hallatni kell szavukat és véleményüket, és áll ez for­dítva ás, részleteiben tudniuk kéil egv-tgy gazdasági egység vagy intézmény jövőjéről, az elképzelésekről, döntésekről. Csak ennek ismeretében moz­gósíthatják a KlSZ-szerveze- tek a fiatalságot. Pár évvel ez­előtt a bevonulási korhatárt húsz évről tizennyolcra szállí­tották le. Ha kormányzatunk ennyire megbízott az ifjúság­ban és méltónak találta a ha­za védelmére, akkor még in­kább indokolt, hogy- a gazda­sági és a tanácsi vezetők falu­tól a városig úgy értékeljék a mai fiatalságot, a KlSZ-ifjú- ságot, mint amelyre felelősség- teljes feladatot lehet rábízni. Ha a szükséges segítséget is megadják, akkor az eredmény sem maradhat él. Amikor 1945 tavaszán itt Samoffv megyében létrehoztuk a MADTSZ szervezeteit, nem volt még szó társadalmi mun­káról. mégis a falusi és a vá­rosi ifjúság többs-isje önkén4 ielentifcezett az ifjúsági helyi­ségek kialakítására, berende­Nem akarok beleszólni, de... Jegyzetek egy zenés komédiáról T úljutottam már azon a gyermekbetegségen, amelyik nehéztüzérsé­get alkalmaz ott, ahol vízipus­ka is megtenné. Épp ezért ál­talában szeretném elkerülni súlyos igazságok, alkotói' kon­cepciók keresését, vizsgálatát, elemzését a szórakoztató mű­faj produktumaiban. így ez­úttal a Ne szóljatok bele című zenés komédia bemutatója után is tartózkodom tőlük. Nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a szerzőhármas nyilatkozatának sem. Eszerint ugyanis nálunk mindenki min­dig mindenbe beleszól. A szülő a pedagógus módszereibe és vi­szont; az eladó a vásárlásba, és viszont. Ök elhatározták, hogy hadat üzennek e rossz szokásnak; tollhegyre tűzik, pellengérre állítják stb. így született a »Ne szóljatok be­le«. Nem is akarok beleszólni, de van egy legyűrhetetlen rossz szokásom: kedvelem színük helyett a dolgok visszáját, így még a gondolatára is pukka- dozom a visszanyelt kacagás­tól, hogy mi van akkor, ha — tényleg nem szólunk bele sem­mibe? Ha közéletünk porond­ján és a köznapok számos szürke mozzanatában — a be­vásárlástól a gyermeknevelé­sig — életünk »a felek kölcsö- hös megértése és teljes nézet- azonossága« szerint peregne folyvást-folyvást. Micsoda szikrázó komédiatéma kere­kedhetne ilyen fonákul felna­gyított helyzetből! De hát ez már az írók, szerzők asztala, ne szóljunk bele. A gondolatsort Majláth Jú­lia—Abai Pál—i}j. Kalmár Ti­bor zenés komédiája indította el bennem, s nekem ennek az előadásáról kell beszámolnom. Betöltötte-e küldetését ez az előadás; kellemesen elszóra- koztatott-e azon a színházi es­tén? Nem válaszolhatok egyértel­műen igennel. Sőt, a darab el­nyújtó ttságáért, az első rész vékonyan csörgedező humo­ráért egészében nem kárpótol­hatott a néhány valóban kitű­nő poén és a második rész fordulatosabb cselekménye sem. Laczkó Mihály rendező érezhetően mindent elkövetett — már ahol a szöveg, a hely­zetek erre lehetőséget adtak — a humor felszínen tartásáért. Helyzetkomikummal, ötletek­kel, kihegyezett poénekkel. A nevetés azonban elég nehezen akart »-bejönni«. Ez csak a második részben sikerült, ott éreztük helyenként, hogy még­iscsak komédiát látunk. Rész­ben terjengősség fogta vissza az élénkebb ritmust, részben — bizonyos figuráknál, bizo­nyos helyzetekben — alkati szereposztásbeli okok miatt nem sikerült próbára tenni nevetőizmaink teljesítőképes­ségét. Hatásosan, eredményesen el­lensúlyozta mindezt néhány szcenikai és dramaturgiai té­nyező. Jól mutattak Poós Éva jelmezei, s Gáspár András ele­ven, fantáziadús, szép díszle­teiben őszintén gyönyörköd­hetnünk. A darab éltető ele­me Majláth Júlia dallamos muzsikája, amely pompás színharmóniákban, változatos tánczenekari hangszereléssel hangzott el Rónai Nándor ve­zénylésével. Ez fenntartás nél­kül tetszett ebben a produk­cióban. Miért? Például, mert a hangulatos beatszámok és a vidám szaxofonkórusok közt kedves intimitással csendült a zongorakíséret egy-két san­zonszerű dalnál. Kár. hogy a »revüsitett« táncbetétek nem érhették el a többi'kiegészítő, hangulati és látványosság­elem színvonalát. A szereplők közül Komlós Istvánt emelném ki. Ahol megjelenik, ott azonnal lég­köre van bármilyen szituáció­nak. Szeretetreméltóan és na­gyon tehetségesen komédiázik. Anélkül, hogy komédiázna. j3első ihlettel, lélekből for­málja — ösztönösség és tuda­tosság (kitűnő szimtézisébép — Táncos bácsi kedves figuráját. Mellette Farkas Anni, Papp István és Varga Tibor szerez számunkra kellemes perceket; Faragó Sári, Högye Zsuzsa és ifj. Tatár Endre teljesítik fel­adatukat. K acagtunk is, nem is: szórakoztunk is, nem is. És ezt az egyenet­lenséget elég gyakran érezhet- ni magyar szerzők zenés víg­játékaiban. wallinger Endre zésére és eleven klubélet szer­vezésére. Ismeretlen volt eb­ben az időben a kellő pénzügyi alap és egyéb pénzszerzési le­hetőség — amely ma jobban rendelkezésére áll ifjúságunk­nak. Mégis sikerült jelentős eredményeket elérni a felsza­badulást követő néhéz időszak­ban. Ma is kellemes vissza- gondoiiiii. hogy mennyire örül­tek az akkori fiatalok, amikor a MADISZ-nak táncestélyek­kel, tombolák szervezésével si­került anyagi alapra szert ten­nie, és abból egy-egy rádiót, lemezjátszót vagy berendezési tárgyat megvásárolnia. Ügy gondolom, van a mai fiatalságban is kellő lelkesedés ahhoz, hogy elevenebb ifjúsági életet, vagy a KISZ-szerveze- teken belül szervezettebb moz­galmi életet bontakoztasson ki. Ehhez azonban elengedhe­tetlenül szükséges a megfelelő helyiségek és körülmények biztosítása,'' ami nélkül nem képzelhető el további előrelé­pés. Kaposváron például nem rendelkezik a KISZ olyan megfelelő, önálló Ifjúsá­gi házzal, amely kimondottan az általános iskolából kike­rült és harmincéves kort meg­közelítő korosztályú fiatalok­nak adna helyet.* Más szocia­lista országok példáját véve alapul, találkoztunk ilyennel. A nyár folyamán a 1 fiaim be­járták ^gész Lengyelországot, ahol nagyszerűen működő if­júsági klubokat látogattak meg ifjú barátaik kalauzolá­sával. Valamennyi városban pezsgő ifjúsági életet láttak és találtak, s különösen megra­gadta a figyelmüket, hogy az ifjúság műveltségi színvonalá­nak emeléséért, de a szabad időben való egvéfb foglakoz­tatás tekintetében is, ezek az ifjúsági szervezetek rendkívül sokat tesznek. Nálunk is va­lami ilyesmire volna szükség hogy a jó irányba befolyásol­juk ifjúságunk, életét és te­vékenységét. Hemesz János * * * *f A szerk. megjegyzése: Valódi otthont majd az az új épület jelent, amely egyelő­re még csak pauszpapíron, a közigazgatási központ ter­veiben szerepel. Erre vi­szont még várni kell.) iCÍVCfClC,) Helga és mi HÉTFŐN SZAKMAI bemu­tató keretében Kaposváron is levetítették a Helgát. Kriti­kákból és a körötte kavart hullámokból már tudtuk: a film témája a nemi felvilágo­sítás, és — jóllehet korhatá­rát 16 évtől állapították meg (nem ez az első ilyen baklö­vés!) — elsősorban a serdülő fiatalságnak szól, szólhatna. A Helga című nyugatnémet film — ami a lényegét ille­ti — fölemelően szép doku­mentumalkotás. Hadüzenet, a prüdériának, és általános em­beri-etikai szempontból ne­mes, őszinte hangvételű érve­lés amellett, hogy az emberi test, az élet keletkezésének titkairól beszélnünk kell. Ál­szemérem nélkül, okosan, ta­pintatosan és közérthetően. A film ismeretterjesztő szándé­ka: optikája megközelítési iránya; finoman megválasz­tott eszközrendszere, színvo­nala és hangneme tulajdon­képpen mindenkihez szól; mindenkinek mondhat erről a témáról valami nagyon fon­tosat. Az ember azt hinné, öröm- melvfogadunik egy ilyen lehe­tőséget: pedagógusoknak, szü­lőknek és gyerekeknek egy­aránt — a nemi felvilágosítás alapjaihoz. Lehetőséget nél­külözhetetlen ismeretekhez, amelyeket — így vagy úgy — mindenképpen megszereznek a fiatalok. Lehetőséget ahhoz, amiről — ne kendőzzük! — hallgatunk, amikor beszél­nünk kellene; ami »kényes« téma a felnőtt és a fiatal kö­ltött; amire kitérő választ adunk, ha a gyerek őszintén kérdez; amit rábízunk a vé­letlenre — mi: szülőik, neve­lők. És bizotny nemegyszer az iskolaorvosok is csak a »hiva­talos«, megszokott és felszí­nes »oktató« lemezzel rendel­keznek, amely ugyan már ré­gen lejárt Hát nem... Már az előké­szítést is elhibáztuk valahol. A nézőtéren alig százan vol­tunk. Igaz, a hivatalos embe­rek és az orvosok közt láttam néhány pedagógust is. De hol volt a város valamennyi osz­tályfőnöke, igazgatója, KISZ- és úttörővezetője stb.? A vetítés után tanácskozást terveztek. A téma, a közös Ahol a meleg készül Az első látásra azt hinné az ember, laboratóriumban van, tökéletesen pormentesitett, üvegfalú teremben, csillogó fémrészek, hasas kazánok, íve­lő csőrengeteg és hajszálfinom műszerek között. Itt óránként nyólcmiűlió kilokalória hőt termelnék. Ezzel fűtenek majdnem ötvenezer légköbmé­ternyi épületei Az irodahá­zat, a szerelőcsarnokokat és a műhelyeket. Innen kapják a meleg vízellátást a szociális létesítmények, az ipari (tech­nológiai) gőzt a galvánüzem, és a konyhai gőz is innen származik. A kazánházból. A VBKM Kaposvári Villa­mossági Gyárának területén, az út mellett húzódik a hatal­mas, majd ötven méter magas kémény árnyékában. A ké­mény áttetsző, halvány füstje jelzi, hogy itt merőben újról, korszerűről van szó. Az épület mögötti hatalmas fém- és betontornyokban ké­szítik elő a vizet. A kazánokban olajjal fűte­nek. Hosszú utat tesz meg ez a fűtőanyag, míg ide eljut Az iparvágányra érkező szállítmányok bemelegítésre várnak. A vagonok belsejében kígyózó csövekben gőz kering. A megmerevedett masszaszerű olajat ötven fokra hevíti, majd könnyűszerrel le lehet szivattyúzni Az olaj két, egyéniként ötszáz köbméteres tartályba kerül, melyeknek üveggyapot és alumínium szi­getelése tartja a hőt. Külön­böző nyomásfokozó és hevítő berendezések segítségévéi érik el, hogy az olaj porlasztásra alkalmas legyen. Huszonhét ember három műszakban dolgozik a hazán- házban. A rendkívül bonyolult cső­hálózat, az elektromos vezér- lőszékreny műszereinek és a három kazán karbantartását végzik. Köztük három főgé- pész és hat kazánkezelő van, a többiek segédmunkások. De a szakképzett munkáskézre egyre több szükség van, ezért a segédmunkások egy része továbbképző tanfolyamra jár. — A legkorszerűbb fűtő- berendezések közé tartozik a miénk — mondja Bognár Gé­za kazántelep-vezető. — Elő­nye a széntüzeléssel szemben a nagyfokú gazdaságosság. Az előbbi csak ötven százalék kö­rüli, az olajtüzelés hatásfoka eléri a 80—85 százalékot is. Varsányi Gábor főgépész:. — Munkásaink egyre job­ban értik, érzik, mit és ho­gyan kall tenni. A munkaver- seny eredményei is ezt tük­rözik. A múlt havi értékelés során a második helyet szerez­tük meg. Pedig nem egyenlő esélyekkel indultunk. Akik közvetlenül termelőmunkával foglalkoznak, könnyebben tel­jesítik túl az előírt normákat, mint mi. Marad a társadalmi munka, de vég nélkül ezt sem kérhetjük. A földgáz és az olaj gyöke­resen átalakította a fűtéstech­nikát is. A rendkívül egészség­telen, korszerűtlen széntüzelés helyébe olyan »-kazánszolgálat« lépett, mely fölveszi a versenyt a legkorszerűbb szerelőcsarno­kok munkakörülményeivel is. Cs. T. ügy azonban, úgy látszik, csupán nyolc-tíz emibert ér­dekelt. A vélemények meg­oszlottak. Néhány orvos és pedagógus szerint a filmet csak (!) a középiskolák III— IV. osztályaiban kellene, má­sok szerint »már« az I—li­bán is lehetne engedélyezni. Csak egy-két nevelő gondolt arra, hogy bizony nem árta­na már a VIII. általánosban is megnézetni. Határozott állásfoglalás még ma sincs. S ez eléggé jellem­ző is. Reflektorfénybe állítja, hogy pedagógusaink többsége mennyire felkészületlen és fá­zékony e kérdés iránt, és hogy mennyire nem szerves része még a mai pedagógiánknak a szexuális felvilágosítás. Álláspontunk: megfelelő elő­készítéssel — majd őszinte be­szélgetés kíséretében — in­tézményesen, ifjúsági előadá­sokon meg kellene nézetni ez a filmet valamennyi serdülő és tizenéves fiatallal. Leg­alább az általános iskolák VII. osztályától kezdve. Rizi­kó ennyire »-korán?« Esetleg kuncoghat az életlenebbje a film elején? Lehetséges, de vajon melyik a nagyobb koc­kázat? Ha látja ezt a doku- men.tum.filmet, vagy ha nem? Korhatáron felüli? A filmben a szexualitás motívuma olyan értelemben, ahogyan a gyer­mek korhatár nélküli filmek­ben naponta láthatja — nincs jelen. S egyáltalán: miért ne lehetne megbízni a mi tizen­éves fiataljaink értelmi ké­pességeiben, j óérzésében ? S HA ELSZALASZTJUK ezt a lehetőséget? Az sem lepne meg. Akkor az igaz emlékezetű Ady Endre ma is, erre is elmondhatná: »Mi mindig, mindenről elkésünk. Mi biztosan messziről jö­vünk ...« W. E. Jurij Nyikolszkij: Helytelen igefomznátat A barátom húsz nyelvet beszélt, én meg tizenötöt. Egyszer nála üldögéltünk, teát iszogattunk. Néztem a barátom feleségét, aki az asz­talról szedte le a fölöslegessé vált edényeket — s aki anya­nyelvén kívül egyetlen nyel­vet sem ismer. — Tudod, micsoda nő volt? Valóságos álom! — kiáltotta fel a barátom japánul. — Igazi szőke baba, és a sze­mei! Az alakja csinos, tartá­sa, járása kellemes — egészí­tette ki franciául. — Na, és mi történt? — kér­deztem hindu nyelven. — Meghívtam egy étterem­be — folytatta arabul. — It­tunk, kacarásztunk, táncol­tunk, enyelegtünk — hadarta barátom olaszul. — Aztán ha­zakísértem. — Kedvesem, a kalandjaid­ról áradozhatnál máskor is! — szólt a felesége. Nekem torkomon akadt a falat, a poharat feldöntöt­tem. — Miféle kalandokról be­szélsz? Az olasz nyelvben előforduló helytelen igehasz- nálatról folytattunk eszme­cserét ... — morogta bará­tom, s a kedvező pillanatban azt súgta nekem, a zulu nyelv egyik dialektusában: — Csak az anyanyelvén tud és mégis mindent megértett. — Ez az éles felfogóképes­ség! — kiáltottam fel törökül. — A helytelen igehasználat a férjem gyengéje — mondta a -.háziasszony felém fordulva. — Amikor erről beszél, a sze­me mindig titokzatos fénnyel csillog. Fordítdtta: Sigér Imre SOMOGYI NÉPLAP Snrda, 1979. február IX

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents