Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-06 / 31. szám
MAI KOMMENTÁRUNK Fejsze csattog, forgács pattog... Balogh B eláné. Erezzük: egyre hidegebb lesz, ahogy kapaszkodunk a szóládi dombra. Egyre keményebben harap belénk a Balaton felől nyargaló szél. Arcunk kipirul, lélegzetünk meggyorsul, Az út csúszós, csak óvatosan lehet haladni. — Eddig mindig munkaegységre termeltettük ki a fát — meséli vissza-visszafordulva Mohai András, a Kossuth Tsz elnöke. — Az idén más megoldást választottunk. Árverést tartottunk. Felosztottuk azt az erdőterületet, amelyet új telepítéssel akartunk pótolni. Tizenöt-húszas facsoportok alakultak így ki. A termelőszövetkezeti tagok azt vehették meg, amelyik nekik leginkább megfelelt A hazaszállítást is a szövetkezet végzi egységes fuvardíjért — Hány holdnyi erdőterületet ítéltek kivágásra? Király Sándor főkönyvelő is velünk tart ő válaszol: i » — Nyolc holdat. Műiden fát ; előre megszámoztunk, hogy ne § legyen vita. Ahogy följebb erünk, halljuk a fejszecsattogást A széles szurdokból már dőlő akácokra látunk. A tetőn szétszórtan emberek dolgoznak. Lábaik alatt ropog a vékony hóréteg. Gallyak pattognak, felszakad a fák ruhája, a kéreg, s kivillan az akácok sárgás »bőre« — Tizenöt fát vettem száztíz forintért az árverésen — mondja Tóth Ferenc, amikor megállunk mellette. Kezével törli verejtékes homlokát. — Megérte a vétel, szép a fa. Kell is a meleg a két unokámnak otthon. Tízet kivágok egy nap alatt Legyen minél előbb otthon a tüzelő. Harminc forintért elszállítják. Idekint kicsit friss az idő. Itt is ebedeltem. Aztán, aki dolgozik az nem ér rá fázni Ahogy én nezem: három nap alatt elfogy erről a területről a fa. úgy nekiálltak az emberek. Az idő meg éppen ennek a munkának kedvező. Ásóját a földbe böki. Meglazítja a fa környékét Körülbelül húsz centiméter mélységig nehezen megy a vas a földbe, aztán már nern ütközik akadályba. Pár perc múlva látszanak a gyökerek, erősen tartják a fát, »-karmai" a talajba mélyednek. Miután ezeket fejszékkel átvágják, a döntés már szinte gyerekjátéknak tűnik. Tóth Ferenc az ágakat méregeti: »Ezzel sül majd ropogósra a perec". Balogh Bálintné kissé távolabb dolgozik. Férje kezében csak a törött nyél. — Lassan hazafelé indulunk — mondja az asszonv. — Szemes tini eletemet össze sem lehet hasonlítani azzal a régivel. A faluban Is sok minden változott. Igaz, találkoztam olyan emberrel is, aki nem látja be ezt. Pedig hát nem panaszkodhat senki, aki szorgalmasan dolgozik. László Istvánná a fiával vagta a fát délelőtt. Delben aztán hazaengedte a gyereket, azóta egyedül dolgozik. — A férjem sajnos nem jöhet, mert bérelszámoló. Kicsit elfáradtam, az igaz. Ez más, mint a fózőkanál emelgetése. Így télidőben inkább ahhoz szokott az asszonynép a falun. Meg a horgoláshoz. Számolja, hányat vágtak ki délelőtt. Tizenkettőig jut Ez még a férfiaknak is becsületére válik. — Nem is árt egy kicsit megmozgatni az izmokat — Akkoriban és most Torma SándorII mozgó műhely dolgozói •— Ügy ismerem már a megyét, mint a tenyeremet Nem tudnak olyan helységet mondani, hogy a legrövidebb úton oda ne jussak — mondta Cserepes Boldizsár csoportvezető. — Persze megesett már, hogy eltévedtünk. Egyszer telefonáltak, hogy Vásárosdom- bón — mi legalábbis így hallottuk — lerobbant egy kocst Siettünk... De Vásárosdom- bón hiába kerestük a * pacienst". Nemhogy gépkocsit, még egy rossz kerékpárt sem találtunk. Telefonáltam: milyen autóról van szó, mert vagy megjavították már, vagy becsaptak bennünket Akkor derült csak ki. hogy Kasté- lyosdombón várnak ránk, de nagyon. Legalább száz kilométerre Vásárosdombótól... Négyen ülünk a műhelykocsiban. Irány: Daránypuszta! A 13. számú AKÖV öt kocsija dolgozik ott Zúzott követ kőport szállítanak a tabi depóba. A daránypusztai vasútállomás széles völgykatlanban fekszik. Metsző, hideg szél zúdul az itt dolgozókra. A gépkocsiknál ezerkétszáz-ezerötszáz kilométer után esedékes a szerviz, tehát ha a gépkocsivezetők jól hajtanak, Hetenként. A két szerelő, Horváth Imre és Kovács József a felhajtott tetejű motorházba hajolva dolgozik. A forgórakodó vezetője is bejelenti: rossz az index. CR-tíz perc, és a gép máris munkába állhat — Nem valami kellemes ebben a csípős hidegben a munka — toporgok fázósan. Horváth Imre csak mosolyog: — Ez már tavaszias idő a januári hidegekhez képest. Higgye el, néha majdnem jajgattam, annyira fázott a kezem. S a hidegtől mereveK. darabosak lettek az ujjaim, lassabban tudtam dolgozni. De kesztyűben mégsem szerelhet az ember. — Szeretne műhelyben dolgozni? — Jó ez is. Változatos. Bár jobhan fizethetnék. Napi nyolc órát számolnak el nyolcforintos munkabérben. Erre jön a napidíj. tizenkét forint Nem sok. — Mióta dolgozik a vállalatnál? — Ahogy kijártam az iskolát, mindjárt ide kerültem. Az idén lesz tizennégy éve Nem egy új embernek megadják a kilenc forintot is. Nekem nem. Amikor a törzsgárda jelvényt meg a hozzá járó pénzt osztották, engem kihagytak. Külön kellett kérvényezni... Dél felé jár az idő. A rakodómunkások vállukra vetett lapáttal ebédelni mennek. — Maguknál nincs ebédszünet? — Majd, ha elvégeztük a dolgunkat — Mikor ettek utoljára? — Reggel hatra kell a vállalathoz beérni, hajnalban kelünk. Ki gondol ilyen korán evésre? Hideget harapunk délelőtt vagy délután, s este otthon eszünk bőséges vacsorát Munkájuk végeztével helyükre rakják a szerszámokat — készülődnek haza. Mielőtt indítanák a kocsit, megjelenik a rakodógép vezetője. — Baj van — mondja. — Elrepedt a hidraulika olajvezetéke. Spriccel az olaj. Pillanatokon belül eltömítik a hajszálvékony törésvonalat Indulhatunk! Az út legalább kétórás. Az egyre nyomasztó fáradtság elfojtja a szót Röpke szunyóká- lás. néhány cigaretta parázslik. Sötét van. mire Kaposvárra érünk. — Mehetnek haza, ugye? — kérdezem, ahogy leszállók a Tanácsház utcában. — Majd a telepen kiderül. Lehet, hogy még ki kell ugranunk autót menteni... Csupor Tibor Tóth Ferene, rencsére most következett be ez a »baleset«. Férjem állat- gondozó, két órára már a jószágnál kell lennie. A fával elégedett vagyok, olcsó volt a magunk erejét meg nem számítjuk. Derűs a hangulat, egy-egy fa mellett ott a lámpás, a literes üveg is. Torma Sándor bácsi már nyugdíjas. De keze olyan erősen szorítja a fejszét, mint harminc évvel ezelőtt — Ahogy dolgozgattam, valahogy eszembe jutott az az idő, amikor még részesarató voltam. A faluban a módosabb gazdákhoz jártam aratni. A mondja. — Még hármat kell ma kivágnom. Holnap újabb tizenöt következik. Varjak csapata húz a fejünk fölött, talán a csípős időről beszélgetnek egymással, mert gyakran mondják: kár, kár... Megélénkül a szél, meglobogtatja a tarka kendőket az asz- szonyokon, rászárítja az izzadságot a férfiak homlokára. Egy pillanatra, ahogy eloszlik a köd a messzeségben, megpillantjuk a Balatont. Lefelé indulunk. Cipőnk újra nehezen engedelmeskednek akaratunknak. A fejszecsattogás messzire elkísér bennünket U L Éppen egy boltos mondta: ■>Valamit abból a negyven- öt-negyvenhatos lendületből kellene visszaadni, az volna az igazi«. A jubileumi munkaversenyről beszélgettünk. Azt hiszem, egy ilyen felhívás nyomán természetes a kérdés, mit tehet a kereskedelem? Hiszen annyit beszéltünk az ellátás hiányosságairól, hogy nyilvánvaló — jócskán van mit tennie. Boltos ismerősöm azonban nem állt meg a kezdeti lendület fejtegetésénél, hanem tovább ment. »Akkoriban órák vagy napok, alatt oldottuk meg azt, amin most hónapokat töprengünk. Akkoriban nem volt bürokrácia, rohantunk a falvakba az áruval. Az első árukkal...« Hogy kizárólag a papíruralom gátolná a lendületet, az kérdéses. Hogy gátolja, az tény. És főleg a »■papírforma szerinti" versenyfelhívások. De akkoriban megelégedtünk a lódenkabáttal — nem is volt nehéz beszerezni (hiszen azt nem gyártottuk exportra) —, ma viszont válogatunk a konfekcióféleségek között és joggal bosszankodunk, ha külföldön van magyar gyártmányú fehérnemű, nálunk viszont nincs. Hát igen., akkoriban egyszerűbben mentek a dolgok, és azt hiszem, annak az időnek az értékét nem szabad egy jelzővel sem csorbítanunk. A helyreállítás időszaka volt, és a jubileumi munkaverseny ennek is emléket állít Ez az, amiről sokat beszélgettem ismerősömmel. Mert állít... csakhogy méltót-e? Eléggé szomorú tapasztalat az, hogy nem mindig méltót. Sok a formaság. t rthető várakozással lapoztam bele a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat több oldalas versenyfelhívásába. A jubileumi cél az üzletek előtt a kiváló bolt cím elnyerése; a feltételek megfelelőek. Örömmel tapasztaltam: mintha nem is a kereskedők, hanem a vásárlók fogalmazták volna, foglalták volna rendszerbe a feltételeket, és ez a jó. A mit és hogyan kérdés- sének megválaszolását pedig az üzletekre bízták. »A program ... ne általános jellegű célkitűzés tegyen, hanem konkrét... célirányos feladatokat tartalmazzon- — írják.- Az lehet kiváló bolt, amelyik a bázisforgalmat legalább tíz százalékkal túliéi-, jesíti. Az lehat kiváló bolt, amelynek dolgozói részletesen közlik, hogy mit kívánnak tenni azért, hogy a »növekvő fogyasztói keresletet teljes mértékben kielégítsék". (Azt hiszem, ilyen jelentkezés kellő önkritikát is kíván...) Feltétel az is, hogyan mérik föl a kielégítetlen keresletet... És a vállalat előtti feladat — az árak mérséklése. Csupán néhány a feltételek közül, amelyekből látható, hogy nem könnyű kiváló boltnak lenni. És a vásárló döntőbíró is lesz (végre!), mert a panaszkönyvi bejegyzéseket alapvető szempontként veszik figyelembe. Ezek a, feltételek nem könnyűek — a kereskedelem szemszögéből nézve. Mert a feladatok teljesítéséhez elsősorban jó és olcsó áru kell. Az szükséges, hogy az ipar eleget és jól termeljen. De erről már sok szó esett (mégsem lehet eleget beszélni róla). Az ipar és a kereskedelem gordiuszi csomóját — melyet semmiképpen sem lehet megoldani úgy, hogy az egyik a másiktól várja a ket- tévágást — csak együttesen bogozhatják ki. De ennek éppen az a feltétele, hogy mindkét fél kezdeményezzen a jobb ellátás érdekében — amit és ahol lehet. És nemcsak felhívások útján. Egy másik boltvezető ismerősöm, (nem központi helyen levő, önkiszolgáló élelmiszerbolt vezetője) Kontra Elemér egész nap nyitva tart. Ügy tapasztalta, hogy a nappali zárórák idején is sok a vásárló. Én azt hiszem, hogy ez felér egy versenyfelhívással. És abból a bizonyos lendületből ilyen kezdeményezésekkel lehet valamit visszaadni. Mert akkoriban, ha gyorsan ment is a romeltakarítás, mégis nagy áldozatokat követelt. És ma? Észre kell venni, hogy a városszéli emberek is szeretnének a déli órákban vásárolni. És érdemes nyitva tartani a boltot Közös érdek ez. T. TA m U rr~m m •• rr rru rr • a r jelenről, a jovorol — őszintén Csökkentették a Balaton vízszintjét Elzárták a Sió-csatorna zsilipjét, amely november közepétől nyitva veit. A folyamatos téli vízeresztés során 42,7 millió köbméterrel apasztották a magyar tenger vizét. A vízügyi kirendeltség szakemberei tartanak attól, hogy az idén is »rosszkedvűen ébred" a Balaton, és heves lehet & jégzajlás. A vízkészletet a téli nagy havazások megduz- zasztották és a jégpáncél is rendkívül erős: vastagsága meghaladja a 20 centimétert. Magas vízállásnál erős vihartól keletkező zajlás nagy károkat okozhat a partvédő művekben. A veszélyek elkerülése miatt csökkentették a Balaton vízsztnitjét A kezdeményezés újszerű és példás. Napjaink mezőgazdaságában megannyi előremutató változás megy végbe; a szövetkezetek egyesülésével új gazdálkodási alapok teremtődnek, új eljárások, technológiák kémek maguknak helyet, új gyakorlat alakul ki a tervezésben, az irányításban. Ez ! a dinamikus változás megköveteli, hogy az ismeretek, a tapasztalatok, a feladatok megvitatásánál is a korábbiaktól eltérő, az új helyzetnek jobban megfelelő módszert keressünk. Korai lenne azt mondaná, hogy a marcali járás irányítóinak sikerült megtalálniuk a legcélravezetőbb formát Az azonban bizonyos, hogy több szempontból is figyelemre méltó, hasznos kezdeményezés volt annak a somogysámsoni szakmai vitának a megrendezése, melyet szövetkezeti főagronó- musok és a Keszthelyi Agrár- tudományi Főiskola tanárainak részvételével a közelmúltban tartottak. Mások a feladatok Ezen a tanácskozáson szoba került a termelésnek, a gazdálkodásnak, az értékesítés» nek szinte valamennyi összetevője. Olyan módon, olyan formában, hogy az tapasztalatokat útmutatást adjon a gyakorlatban dolgozó szakembereknek, de ugyanakkor megszívlelendő tanulságokkal szolgáljon a tudomány munkásainak is. Az egyik részvevő úgy mondta; »Ez a megbeszélés fúktő a megszokott értekezletek jelentőségén", nemcsak a vita módja miatt, hanem azért is, mert a marcali járásban a korábbi huszonöt helyett most január elsejétől összesen tizenhárom egyesült termelőszövetkezet kezdte meg munkáját. Ez a nagy jelentőségű változás új követelményeket állít a szakmai irányítók elé, és minősében is más munkát kíván tőlük. A néha szenvedélyessé váló V’tában a szavak, a gondolatok mögött egyértelműen húzódott meg a szándék: úgy kell gazdálkodni az új körülmények között, hogy köny- nyebbé, jobbá váljék azok élete, akik nap mint nap végrehajtói az üzem terveinek. Nagy a szóródás Nem egyszerű és nem kis munka vár a megnövékedett üzemek irányítóira. Már csak azért sem, mert az elmúlt éveikben a járás szövetkezetei szép fejlődésen mentek keresztül. Az 1962. évi 10,9 mázsás átlagos búzatermés például 1969-re 15,7, a 12,2 mázsás kukorica 22 mázsára emelkedett Jelentősen nőtt a műtrágya, a szerves trágya felhasználása. Ügy összegezhető, hogy sokat fejlődött korszerűsödött a gazdálkodás egésze, s ezzel párhuzamosan jelentősen nőtt a tagság jövedelme is. Ezen belül azonban, ha a részleteket vizsgáljuk, szembetűnik: községenként, gazdaságonként meglehetősen nagyok, az eltérések, nagy a szóródás. Kukoricából például Kéthelyen 33, Libickozmán 7,9 mázsát takarítottak be holdanként; a burgonya zén, Csákányban 90 mázsát adott holdanként, Vesén, Nagyszakácsiban pedig mindössze 17 mázsát Ha leszámítjuk az eltérő talajadottságokat akkor is megállapítható, hogy még igen sok kihasználatlan tartalék van a járásban. A nagyfokú szóródásból természetszerűen következik, hogy a fejlődésre nagy lehetőségek vannak. — és Mit lehet és kell tenni ennek érdekében? A témával kapcsolatban szóba kerültek talajtípusonként különböző, korszerű művelési módok, a talajerő-visszapótlás szükséges és adott körülmények között lehetséges formái, az ésszerű, az adottságoknak jobban megfelelő növényi arányok kialakítása Mind olyan tapasztalat illetve javaslat és tanács, melyeket feltétlenül hasznosíthatnak további munkájukban a szakemberek. Állattenyésztés, gyepgazdái kodás Ahogy a megye egészében, ebben a járásban is központi feladatnak tartják az állattenyésztés színvonalának emelését Talán ez a téma váltotta ki a legélénkebb vitát a részvevőkből. Érvek és ellenérvek csaptak össze, míg kikristályosodott az állásfoglalás: az állattenyésztés ezen belül is a szarvasmarhatenyésztés — színvonalát a g-_ ) tartási, takarmányozási körül- ' mények és az ezzel párhuzamosan végrehajtott tenyésztői munka javításával lehet csak emelni. Ehhez természetesen párosulnia kell olyan ösztönző bérezésnek, amely valóban segíti, támogatja a kettős cél egyidejű megvalósítását. A feladathoz szorosan kapcsolódik a hosszú időn keresztül elhanyagolt és csak nagyon vontatottan javuló gyepgazdál kodás fejlesztése. Különösen fontos ez ebben a járásban, ahol csaknem huszonhétezer hold gyepterület van, s az alacsony hozamok miatt a szálas takarmánytermelés jelentős szántóterületet vesz igénybe. A részben elkészült, részben most készülő üzemi távlati fejlesztési tervekben, agronómiái tervekben feltétlenül érdemes és szükséges nagyobb figyelmet fordítani erre. Az egész termelésszerkezet másképp, a céloknak még inkább megfelelően alakítható, ha következetes munkával javul a gyepgazdálkodás, s ennek eredményeként nőnek a hozamok. A megnövekedett szövetkezetek szakemberei előtt nehéz, nagy feladatok állnak. Nem túlzás azt mondani, hogy ez a követésre méltó szakmai vita sok vonatkozásban adott segítséget, támogatást nagy felelősséggel járó munkájukhoz. Voids Márta SOMOGYI NÉPLAP jSáaMs, 137Ö. íebraár A
