Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-28 / 50. szám

X Bemutató az iskolaszínházban KEI TEN A FONÓMUNKÁSBÓL A1oHere: Tartuffe A Somogy megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a TIT Somogy megyei szerveze­te és a Csiky Gergely Színház a tanulóifjúság irodalmi, mű­vészeti ismereteinek gyarapí­tására iskolaszínházat indított. Az első bemutatón, csütörtö­kön zsúfolásig megtelt a Ka­tinka Művelődési Központ színházterme a közgazdasági szakközépiskola tanulóival. Néhány vidéki középiskola igazgatója is eljött a premier­re, s megnézte, milyen előadást fogadhat később a járási szék­helyen. Az iskolaszínház célja — ahogy azt dr. Csákabonyi Ba­lázs, a megyei művelődésügyi osztály népművelési csoport­jának vezetője elmondta, az, hogy megismertessük me­gyénk tanulóifjúságával a vi­lágirodalom legjelesebb drá­maíróinak egy-egy kiemelkedő alkotását a színpad', a színház varázsának segítségével. Más­részt: Sárospatak, Enyed, Deb­recen, Csurgó, valamint a töb­bi ősi kollégium és iskola pél­dája nyomán szorosabbá tenni a kapcsolatot az iskola, a ma­Fórum Kaposváron Kérdezz - felelek! Az ókori Rómában a Fórum volt a politikai élet színtere. Az utóbbi időben újra ismert­té, sőt közkedveltté vált ez a fogalom — elsősorban a tele­vízió jóvoltából. Tavaly vetődött fel Kapos­váron a városi népfrontbizott­ság egyik ülésén, hogy lehető­séget kell teremteni a város lakóinak, választópolgárainak, mondják el véleményüket Ka­posvár fejlődéséről, adjanak közvetlenül tanácsokat, javas­latokat, sőt kérjék számon az elmúlt évek során jtett ígére­teket. A cél megvalósításának eszköze a népfront fóruma, amelyre félévenként — de ha igény mutatkozik rá, akkor rö- videbb időközönként is — a városháza nagytermében ke­rülne sor. A fórum március 16-án dél­után 6 órakor Kaposvár ne­gyedik ötéves tervi fejleszté­sét és építését vitatja meg. Az előkészületekről dr. Kanyar József városi népfrontelnököt és Hotter István városi titkárt kérdeztük meg: — Milyen célt szolgál a kaposvári fórum? —■ Közéleti demokratizmu­sunknak és egyben a közéleti információnak is új utakat és tonnákat kell teremteni — mondta Kanyar József. — A fórumot, mint politikai, nép­művelési tevékenységet is föl lehet fogni, ahol a közösséget érdeklő és foglalkoztató té­mák őszinte légkörben való megtárgyalása a fő feladat. > — Milyen módszert követ­nek? Vita vagy kérdezz — felelek lesz? , — Inkább kérdezz — fele­lek — kan-csolődik a beszélge­tésbe Hotter István —, mert . ha belelendülünk a vitatko­zásba, akkor másnap reggelig is ott maradhatunk. Olyan ér­telemben viszont valóban vi­tafúrom lesz. hogv bárki rá­kérdezhet égv-esv adott vá­laszra. elmondhatja a saját vé­leményét is. — Kikkel lehet vitatkoz­ni,. kiktől lehet kérdezni? — A város párt- és állami vezetőitől, a nevek majd meg­jelennek a plakátokon. — Hívja a ll-542-t! — Hogyan lehet a kérdé- ■ seket föltenni? — A város területén hat szekrénykét helyezünk el — mondja a titkár —. ide kell bedobni az írásos kérdéseket. Telefonunknál állandó ügyelet lesz, tehát, ha valaki feltár­csázza. a 11-542-t és elmondja, hogy mire szeretne válássá; kapni, akkor ezeket a kérdése­ket összegyűjtjük, rendszerez­zük és továbbítjuk a városve­zetőknek. A harmadik lehető­ség pedig: a nagyteremben je­lentkezni és szóban kérdezni. Azért döntöttünk így, mert bizonyára lesznek olyan kér­dezők. akik szívesebben írnak vagy éppenséggel inkább be­szélnek. Ki-ki válassza ki a legmegfelelőbb formát. — Mit várnak a fórum­tól? — Minél egységesebb város­fejlesztési nézetet, a választók és a választottak egymás irán­ti megbecsülésének elmélyíté­sét, és sok-sok olyan kérdést és választ, amely előbbre viszi Kaposvár fejlődését. Hurinyák Fuxi életében sok mindennel probálkózott. Voll már iigyvédbojtár, ügynök, diótörő-csoportvezető; volt már előzetes letartóztatásban és nem előzetesben is. Nap­jainkban éppen munkaerő- szerződtetéssel foglalkozott. Járta az országot, s a lel­két kibeszélte, hogy milyen előnyös feltételek mellett le­het például a Földelhordó Vállalatnál idénymunkát vál­lalni: a munkásszállás kacsa­lábon forgó kastély, az üzemi kasztot osztályon felüli mi­nőségben főzik, és osztályon aluli áron fizethetik ki, a munkaruhát, amit adnak, Operában is hordhatják. De a Fakitermelési Kombi nát ügyét is szívén hordta meg a Kövek és. Kőzetek problémáit, is. Most éppen az Országos Fogdmen Tröszthöz irányította tr.z embereket. Az ottani illetékes, Tromba kar­gyar nyelvű drámaírás és a színházművészet között. Laczkó Mihály — az első darab, Moliere Tartuffe-jének rendezője — a XVII. századi Franciaországról, a korabeli színházról és a klasszikus francia vígjáték megteremtőjé­ről, Moliere-ről beszélt a fia­taloknak. Jobbára azonban olyanokat hallottunk, amiket a diákok tankönyveikben is megtalálhatnak. Kár, hogy ki­csit hosszúra is nyúlt ez a be­vezető. A függöny.felgördülése után a találó díszletek között meg­elevenedtek Moliere hősei. Or- gon és háza népe. valamint a vallásos túlbuzgóság és az ál­szent képmutatás megtestesí­tője, Tartuffe. Régen tapasz­taltam diákelőadáson' ilyen atmoszférát, együttélést egy darabbal, mint az iskoliaszin- ház premierjén. Ez a mag — az iskolaszín­ház gondolata — jó 'talajra ta­lált.- » A Tartuffe főbb szerepeit Csikós Gábor, Dánffy Sándor, Mészáros Joli, Faragó Sári, Koltai Róbert, Lengyel János, Szlonka Márta és Forró' Pál játszotta. A díszleteket Gáspár András tervezte. Az előadás pergőbb, lendületesebb lehe­tett volna,- ha a színészek pon­tosabban tudták volna szöve­güket. Sokszor éreztük, hogy inkább a szövegre, semmint a játékra összpontosították fi­gyelmüket. Az iskolaszínház ebben a tanévben Ibsen Nóra című drámáját mutatja még be. A következő tanévben négy- da­rabbal lépnek közönség elé; Vörösmartytól Brechtig terjed a bemutatók íve. Az iskola­színház Kaposváron kétszer mutatkozik még be a Tartuf- fe-fel, azonkívül Siófokon, Csurgón, Marcaliban, Nagy­atádon. Balatonbogláron lesz­nek még tájelőadások. társ boldogan fizette ki, a ko­ponyánként járó pénzt. Csak az volt a baj, hogy a szerzemények fele hajthatat­lan önbizalommal lógott. Fog­ni való még nem lett volna, csakhogy keveáen akartak él­ni a lehetőséggel. Szidor felügyelő éppen va­gonkirakást ellenőrzött az ál­lomáson. Csaknem szétpattan a látottak miatt. Különösen két hústoroni két igazi izomköltemén1 hozta ki a sodrából. Álltak agonban a lapátra támas kodva és beszélgettek. — Neki kéne fogni. — Neki. — Te is azt mondod? — Világos, azért fizetnek. — Hát akkor fogjunk n< V. — Fogjunk! — Csakugyan nekifogjunk? — Hát persze. — De előbb rágyújtunk. S. G. B. Zs. &tönyö$ cserebere Önérzet és lelkifurdalás — Na, gyerekek, még egyszer és nem utol­jára! A kórus egy kicsit keményebben! Rajta! Klujber László, a Fonómunkás Kisszínpad vezetője adta ki a katonás parancsot. Nem véletlenül katonás, mert keményen pattog­nak a szavak. »Hol a Horthy! Itt a Hor­thy U» Aztán a kórus... Együtt. Próbálják a felszabadulás ünnepére ké­szülő műsort. És a kórus fortissimo tempó­jában lüktet a szöveg. Aztán hirtelen kont­raszt: erős, karakteres hang — a Latinka- ballada. Mucsi Sándor mondja. Nem is vers szerű — a fiatal előadó a bal­lada dramattkai lehetőségét használja ki. A párbeszédek éles ellentéteiből épül fel a hatás. A két beszélgetésnek csak a töredékei ju­tottak eszembe a próbán, amíg figyeltem őket. Hiszen nehéz is lenne itt sokáig egy emberre figyelni. Igaz, most asztal mellett ülnek, de a hangjuk kiszabadul a kis szobából. Műsort készítenek — ünnepre. Gyakorolnak minden erejükkel, amíg ajku­kon szépen zengőve, erőssé, figyelmeztető­vé és e:mlékeztetővé válik a szó. Tröszt Tibor Mucsi Sándor a textilművek klímaberendezésében dolgozik. Kötött sapka volt a fején — tisztította az egyik elszívót a •fonóban, amikor beszélget­tünk. — Én tulajdonképpen gal­vanizáló vagyok. És az önér­zetem miatt vágyók itt segéd­munkás, Egy évet jártam gimnáziumban. Aztán a Fi­nommechanikai Vállalatnál kitariultam a szakmát. Szép a galvanizálás, csak az ember lenyel egy csomó mérges cú- got, különösen ha az elszívás nem * a legjobb. Átmentem a VBKM Kaposvári Villamossá­gi Gyárába. Szakmunkás vol­tam — de ott csak segédmun­kásnak vettek föl. Naná, hogy otthagytam. Az ember gürizik a galvánkád mellett, tanulja a szakmát és segédmunkás lesz. Ezért jöttem át a textilbe. Hogy megérte-e, azon nem tűnődöm. Az önérzetem ezt diktálta. Itt jól kijövök min­denkivel. Van időm is bőven. Az én legkedvesebb költőm József Attila. A szerelmes és a romantikus verseket szere­tem. És jó lenne, ha a verset minél többen szeretnék. Hív­tak már engem verset mon­dani véradásra, avatókra. Le­het, hogy vannak, alkik for­maságnak tekintették az egé­szet, de engem mindig az iz­gat, ha valaki odafigyel és a vers megfogja, akkor nagyon jó. Még a gal­vanizálóban találkoztam a Győri Attilá­val, ő vitt be a Fonómunkás­ba. Vannak már eredmé­nyek, helyezé­sek bőven, és nagyon szép emlékek. Persze ezt így elmesélni nehéz, azt látni kel­lett volna. Jó az az ;zga- lom a színpadon. Az ember mindig izgul egy kicsit És utána jólesik a közös szórako­zás, —• Szeretném, ha Kaposvá­ron lenne egy olyan helyük a fiataloknak, ahol verseket mondanak, ahol tánczene szól. Ahol jó együtt lennünk. Olyan igazi pinceklubfélére gondolok. Meg kellene csinál­nunk. » Én a verset szeretem a !égj óbban, persze vannak sze­repek, amelyek nem hagyják nyugton az embert. Ilyen a Bánk bán. Majd egyszer sze­retném eljátszani. Most felvé­telizek először a színművé­szetire ... Megszerettem a színpadot Azért mondtam, hogy először, mert ha most nem sikerül, újra megpróbá­lom .... Ha Fábián Éva verset mond, a hallgató azon tűnődik, ho­gyan lehet az, hogy bár a he­lyiség is nagy, halkan is be­szél az előadó, mégis tele lesz vele a terem. Lágy és egy kicsit vibráló a hangja. — Szeretném, ha az embe­rek szeretnék a verset, József Attila a legkedvesebb köl­tőm. És azt is szeretném, ha egy ilyen színpadi átadás út­ján — most nem találok' jobb szót — megértenék az embe­rek azt, amit mond nekik a költő. Élveznék a szép szó ze­néjét. Néha azt.érzem, hogy az emberek mintha odatarta­nák a tenyerüket maguk elé, ás csak egy szűk résen nézné­nek a szép dolgok felé. Ez az odatartott tenyér sok mindent elzár előlük, például a ver­set. Többet kellene szerepel­niük a textilben Azt hiszem, az lenne a legjobb. Nehéz visszaadni így szavakban azt, ami a színpadon összeköt bennünket. Olyan jóleső egy­másrautaltság. Izgalom, fe­szültség. Talán akkor oldódik fel, amikor az ember a ver­sét. mondja. És az nagyon jó. Én, amikor először megáll­tam a "gyár előtt, megijedtem. Milyen nagy ez a textilmű­vek! — éppen a közgazdasági érettségi után voltam. A meó- nál dolgoztam, és napok alatt több embert ismertem meg. mint máskor talán egy év alatt. Az a jó, hogy a szín­padnak a gyár sokat segít anyagiakban. És , egy kicsit mintha lelkifurdalásom len­ne. Mi is többet szerepelhet­nénk itt. Mert adósai is va­gyunk ... Én itt fogok dol­gozni, remélem nagyon so­káig. Most a főmérnöki iro­dán vagyok titkárnő, de azt mondták, népművelői iskolára küldenek, és utána visszajö­vök ide. Hogy mit szeretnék mint népművelő elérni? Amit mondtam. Hogy a kezek ne •takarják el a verset. Itt ez ÚitiíÉíradó jelentkezik! Rágyújtottak, és újra rá- kezdték: — Neki kéne fogni... A sínhordó brigádban min­den hórukk után lejátszottak egy ultipartit. Elküldeni mégsem merték őket — még ilyeneket sem kaphatnak, s hátha egyszer mégis meggon­dolják magukat, és ritkábban nyúlnak az ördög bibliájá­hoz. Így aztán, amikor ismét ar- "a járt a Hurinyák Fuxi, "'romba kartárs így szólt ozzá: — Tetemes összeget kap fe- enként, ha elviszi az abszo- út használhatatlanokat, és zonnal másokat hoz helyei­nk. Azokért természetesen djárna a szokott pénz. Percek alatt létrejött az üz- '■et. Hurinyák épp°n előző nap kapott hasonló ajánlatot 'z ottani naplopőkai illetően a Földelhordó Vállalattól. Azokat onnan ide, ezek-ct innen oda — igazán gyerek­játék lesz átirányítani. Nagy S. József Minden pénteken, a hosszú szünet előtti csengetéskor be­fejeződik a tanítási óra a Marcali Általános Iskola fel­ső tagozatainak osztályaiban. A gyerekek azonban a helyü­kön maradnak, és feszülten várják a csapathíradó szignál­ját. Papír, ceruza feleszik előt­tük. és lázasan jegyzik a szak­tárgyi rejtvénysorozat múlt heti megfejtését, valamint a pontot elért tanulók nevét. Az­tán várják az újabb kérdése­ket. A tanév elején megindult híradó ma már szinte nélkü­lözhetetlenül hozzátartozik az iskola életéhez. Tájékoztat az iskolát .érintő eseményekről, felhívásokat, pályázatokat tesz közzé, rövid műsort ad egy- egy évfordulón, egyéb ünnep­ségen. Legnagyobb érdeklődés azonban a 12 részből álló rejt­vényt kfféri. Az elsősorban a VII—VITT. osztályosokhoz szó­ló kérdések természetesen a tantárgyi követelményekhez kapcsolódnak,- de különböző kutatásokat, szakkönyvek fel- használását, és nem utolsósor­ban önálló gondolkodást igé­nyelnek. A pajtások egy része hétről hétre szabad idejének egy részét a kérdések megvá­laszolásával tölti el. A legjob­bak a sorozat befejezése után tárgyjutalomban részesülnek. A stúdió szerkesztői egyéb­ként elmondták, hogy a leg­több megfejtés történelemből érkezett, de nagy érdeklődés mutatkozott a magyar és a számtan iránt is. A sorozat kétségkívül jelen­tős többletmunkát ad elsősor­ban a szerkesztő, de az eseten­ként közreműködő nevelőknek Is. Mégis szívesen vesznek részt e számukra is izgalmas játékban, amelynek során job­ban megismerik a legtehetsé­gesebbek teljesítőképességét, gondolkodási, önálló kutatási készségét, P. L. SOMOGYI NÉPLAP Sewmbat, 1970. február 2& 5

Next

/
Thumbnails
Contents