Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

Szása meg a többiek — Mit dabslt '%3$£ béreié» i. tey'ám,'amikor a szo­bába iépi.em — Tankcsapdát és tövészár- tót kell menni ásni a tizein» hét—hatvan éveseknek — vá­laszoltam. — Te el akarsz menni? — kérdezett rémülten. ■»*- Nem akarok, de ez a pa­rancs — Te nem mész el vágott közbe Rózsi nénám. — Menje­nek az elöljárók meg a lógó- sok, akik naphosszat a szőlő­hegyen lebzselnek. Még nem is vagy tizenhét éves, kisfiam! — Tudom, tizenhat éves és hét hónapos vagyok ., — És ha az oroszok bejön­nek hozzánk, mi lesz velünk férfi nélkül? — emelte fel hangját a nóném. — Eddig sem ettek mag sen­kit. Ide hozzánk, a dombra egyébként a bevonulásnál is csak béhámyan jöttek fel égy kicsit melegedni, Játszottak a fiaddal, ittak egy pohár bort, aztán továbbmentek — Hisz' nem szektád ezt. a munkát, Jóskám! . ’-*•"A cséplőgépnél szoktam 3' munkát?'A' képes tárlót szoktam?-A fájutást szoktam? — ■ válaszol tani sértődöt­tén. Rám ne mondják, hogy lógós vagyok, hogy. a csa­ládos emberek mennek helyet­tem a közmunkára. Ha nem győztem is meg a családomat, de tovább nem marasztaltak. Akkor nem lát­tam be, hogy anyámeknak a maguk módján igazuk volt. Féltettek. Óvni akartak. Ezért mindennel érveltek, csakhogy otthon maradjak. Hátizsákom nem lévén, egy tiszta kukoricászsák két csücs­kére ruhaszárító kötélből he­vedert kötötten. Mások is ezt tették- Ebbe rakta anyám az ennivalót, a tartalék kancát, egy rossz inget hálórubának meg néhány apróságot. Majd­nem egy egész kenvér pedig a zsák tetejére került nyoma- téknák. Másnap reggel szinte roska­dozva a zsák alatt,, ásóval, és lapáttal a kezemben, indultam a községháza elé. A kocsisor már ott volt ., A lovak pokróc­cal leterítve. Gyülekeztek az emberek is. Magamkorú nem­igen akadt, mert a főoktató úr az oroszok bevonulása előtt el­indult a leventékkel nyugatra. Én másnap érkeztem haza Budapestről. így kimaradtam ebből .a »mesés utazásból*. Gyurka barátom, akivel a ko­csinál találkoztam, Kaposvár­ról jött a. szüleihez. Lakatos - segédként dolgozott megyénk székhelyén. Egy kocsira tele­pedtünk. Máring bácsi, arosa, ki prosz hadifogságban tanul meg oroszul az első vi­lágháború idején, volt a tol­mácsunk. Többen megkérdez­ték tőle hova megyünk. — Nem tudom, emberek, -de megkérdezem a tisztet . Láttam; beszélt, vele. A tiszt hangosan;'. . szinte .kiabálva mondta, hqgy mindenki .meg­hallhassa: Marcali, Csomend T- ez egyébként -CsÖmendert je­lentett. de nem tudta az ö-t kiejteni —, Táska­— Te jó- isten! — kiáltott mellettem Pali -bácsi — Hi­szen ott vsa a front! A tiszt látta, meglepetésün­ket ATcring bácsi tolmácsolása néíkyi rrtartart"'" '""ább. — ‘ Nye h' ‘ rabo­taem. nos* .............. 'erőm t ánc, muzi’ Gyurka bar-j-o. megér­tette, hogy tánc, muzik lesz. Meg is jegyezte: ehhez kell a csákány meg a lapát? — Hát azt nappal fogjuk használni, barátocskám. Majd este muzsikálunk- — Amikor Móring bácsi lefordította a szöveget, mintha kicsit meg­enyhültünk volna,' de szoron­gásunk csak nem múlt el. A tiszt és néhány katana szin­tén elhelyezkedett a kocsikon. — Nu davaj! — hallottuk az orosz kiáltást Elindultunk. Még sötétedés előtt Táskára értünk. Csak egy-egy öreg tartózkodott a Házaknál, mert. a falu lakóit más falvakban helyezték biz­tonságba. Beszállásoltunk; Az öreg táskái szívesen fogadott bennünket Innen jártunk a környékre lövészárkot ásni. A műszaki katonák kilépték á kiásandó távolságot megjelöl­ték a cikcakkokat, megmutat­ták, hogyan kell a kilövőpad­kát megcsinálni A .tötíbj már .a mi dolgunk volt, Ha nagyon fáztak, ők i$ velünk ) csáká­nyoztak, . lapátoltak. Néhányan tolmács -nélküli is-igyekeztünk az orosz katonákkal valamit beszélni. Psisze-csak ilyen ek- .ről- hogy hol lakik, mi a fog­lalkozása, yan-e- felesége, gye­reke. 'Nein is igazi beszéd volt ez, hanem inkább jelbaszéd, kézzel, lábbal való mutogatás. Egy-egy orosz szó azért csak megragadt bennünk,. Esténként aztán ' valóban volt muzsikálás, dalolás. Erről a tisztünk intézkedett. A mi kvártélyunkon gyakori . vendég volt Miska tizedes. Vélünk dú- dolgatott, mert a jó öreg szál­lásadónk a noha borából meg­megkínált bennünket vacsora után. A közelben fegyverek, húztak telettünk a repülők, és otthoni félelmünk lassan még­is feloldódott Az egy hetet né­hány nappal meg is toldottuk. Munkánk nyomán hosszan kí­gyózott az árokvonal a falu ha­tárában. Miska tizedes közvet­lensége meg a zenés esti ösz- szejövetelek a katonákkal, a falunk mázsaházán lévő Vörös Rém plakát félelmetes figurá­ját kezdte elhomályosítanram- lélrimkbea-,' A mup.kát befejeztük Örömei mentünk hazafelé Móring bácsi vezetésévé). A sor végén bandukoltam, ami­kor hallom, hogy ja nevemét kiabálják az elöl haladók. Égy hintót láttam és orosz tiszteket, akik tolmácsunkkal beszélgettek. Mikor hozzájuk értem, meglepetésemre az is­koláim iránt érdeklődött Mó­ring bácsi. — Hányadikba jártál, Jós­ka? — Másodikba — mondtam, — Te tanultál németül? — Tanultam, de csak írni és olvasni tudok, beszélni csak keveset. — No, fiam, elmész a tisz­tekkel. Valami német meg magyar szövegét kell olvasnod, a többit majd ők megmond­ják. Csak menj nyugodtan. Ne félj, rendesek ezék a tisztek. Már. tolmácsoltatn nekik több­ször. Add oda a szerszámaidat, .majd mi hazayisszük. — És mikor jöhetek vissza? Azt nem mondták, de gon­dolom, hamarosan. . Mikor jobban szemügyre vett a. ütyinánt, vagyis a had­nagy, látta meglepett gyerek­képemet, barátságosan intege­tett és .mutogatott, bogy üljek fel a hintúra. A magasabb rangú — a majöcr — még né­hány szót váltott a tolmá- csunkfcaí. GdAdolbm; e szóvál­tás eredménye volt az, hogy Gvurka barátomhoz szólt a földim A kaposvári gizJdrendeltség 1370. február »-4= délután * órakor készülékbemutatóval egybekötött gázankétot rendez a • Somogy megyei Tervező Vállalat ebédlöhelylségé- ben, (Kaposvár, Rákóczi tér 12/a.), melyre az érdeklődőket szeretettel meghívja. Az ankét a gázenergia (elhasználásé­■ val kapcsolatos problémákkal foglalkozik* Az ankét ideje alatt a 14-120 telefonszámon telefonügy eletet tartunk. v*­KÖZfiF-DUNÁNTÜLI GÄZSZ OL Gr ALTATÓ é$ SZEB^ILÖ V.. 4* sz. kirendeltség Kapó svár — Menj te is, legalább nem unatkozik Jóska, nem lesz egyedül. Talán azt is gondolta, csak nem mondta ki, hogy így nem félek. Beszálltunk a járműbe és is­mét a front felé kerekeztünk. Kölkedpusztán megálltunk, egy katonákal telt ' ház udvarán. Orosz katonalányok kocsonyát, szögletesre formált ka toriaké­rt yeret tálaltak fel mindnyá­junknak. A ütyinánt egy pá­linkás üveget nyomott a ke­zünkbe. Egyre csak biztatott, hogy igyunk. De mi nem vol­tunk ivós kedvünkben. Rövid plöenés dühünk továoD. Szürkületkor egy mindössze néhány házból álló pusztán kötöttünk ki. A házaknál rengeteg- orosz katona. A rítkás erdőszélen aknavetők, ágyúk, kocsik. Tá­volabb bunkerek. Állandó volt a. nyüzsgés. Egyik csapat jött, a. másik ment. Lövések, becsa­pódások ; zaja - hallatszott. Mindebből. arra következtet­tünk, hogy valami front mö­götti pihenőhöz érkeztünk. A ház udvarán a katonák körülfogtak bennünket, civile­két. Az egyik tatárképü külö­nösen. tréfás dolgokat mondha­tott róliink, mert mindig .nagy nevetés volt a yálasz a. töb­biek részéről. Mi js velük, ne­vettünk. Aztán ismét előke­rültek a tisztjeinké A ház egyik jól fűtött szobájában asztalhoz ültünk. Német és magyar röp­cédulákat, géppel írt szöveget adtak a kezembe Jó hangosan olvasni kezd­tem: Magyar katonák! Értel­metlen a további harcotok. Gyertek át a Vörös Hadsereg oldalára! Hazamehettek csalá­dotokhoz, gyermekeitekhez. Ütött az óra, hálál a német megszállókra! A német nyelvű szöveg szintén az értelmetlen további harcról, a front hely­zetéről. a fasizmus szétzúzásá­ról szélt. Ügy láttám, elégedet­tek voltak az olvasásommal, "lég aznao este hátunkra vet­jük szerelvényeinket, és elin­dultunk a domb túlsó oldalára, tisztiünk és néhány katona kí­séretében. . A frontvonal közelében, egy hevenyészett fedezékben sze­reltük fel mikrofonunkat. Mi­kor befejeztük az adást, gyors ütemben indultunk vissza a parancsnoki bunkérjiez, majd szállásunkra. Ugyanis ezek után gyakoribbá néha félel­metessé vált a lövöldözés. Míg a völgybe mentünk, nem kel­lett félnünk. A kiseFdő előtti tisztáson már veszélyesebbé vált a közlekedés. A valóságban nem tartott só­imig, de nekem mindig órák­nak tetszett, míg a biztonsá­got jelentő parancsnoki .bun­kerhez értünk. Az egyik éjszaka a szokott­nál nagyobb volt a harci za'j. Elértük az erdő szélét, tovább­menni azonban nem tudtunk. Reszkettem a félélemtől. Ösz­tönösen bújtam egy vastagabb fa mögé. Mellettem hasalt Szá­sa, a híradós katona, akivél napközben mindig együtt vol­tunk. Látta, líbgy egész testem remeg. Fektében átfogott és mutogatva' beszélt. — Nicsevó, ne bójsza , nyugtatgatott Araikor elcsendesült a kör­nyék és indulni akartunk, álig tudtam lábra áüni. A . ké­szülékemet sem tudtam a há­tamra emelni. Szása elöl-há.tul felmálházva vezetett tovább a bunker felé Végre/ megérkez­tünk. Bent egy nagy . lábos kásás hús volt az ácsolt asztalon. A ütyinánt, Szása és á többiek evéshez készülődtek,. Én a priccsre ültem. Rövid idő múl­va evésről, lövöldözésről, min­denről m®gfel®Ökezye,. a, kime­rültségtől élaludtunk. Már-már kezdtem megszok­ni a kalandos éjszakai por­tyánkat, amikor a ütyinánt hozta az elbocsátó papírunkat és kezünkbe • nyomta. — No szpasziba, továris! Igyite domojl ; zsákomban' egy nagy halom cigarettadohányt, finom cigarettapapírt és Szása bőrto­kos tőrét találtam. Futottam a ütyinánt után meg az is­mert arcú katonákhoz, és egy­re Szásáztam- nem tudták megmondani, hogy. hol van. így köszönés nélkül váltunk el. Szásától, a híradós katoná­tól. Pusztai József A BEKE HADSEREGE M a van 52 esztendeje, hogy égy szociáista forradalom — először a világ történelmében — sa­ját reguláris haderejével véde­kezett az idegén betolakodók és a velük szövetkezett e-Len- íorrada! ómmal szemben. Igaz, Pszkovnál é$ Narvánál ez az akkor mind ősze háromhetes múltra visszatekintő, háncsba- kancsos, rosszul fölszerelt, rosszul ellátott, kicsiny sereg nem aratott döntő győzelmet, nem semmisítette meg az el­lenségét, ‘de Ivaréba szállt véle és átmenetileg megálította. Óriási tett volt ez, kifejező­dött benne, hogy a szerveződő fiatal proletárállam életereje leküzdhetetlen, meg akarja és meg tudja védeni önmagát. ' A Vörös Hadsereg , bölcsőjé­nél Lenin álít, a párt vezére, a proletérforradalem teoreti­kusa és stratégája, akinek 1001 születési évfordulóiéra most az egész -haladó világ oly nagy lelkesedéssel készül Azóta 52 esztendő tapaszta­lata bizonyította a szocialista állam Lenin alapította katonai szervezetének fölényét eüén- ségei felett Ez a fölény min­denekelőtt a szocialista rend­szernek a tőkés rendszerrel szembeni magasabbrendűségé- ben, a marxizmus—-len inizmus eszméinek erejében gyökere­zik. A szovjet hadsereg fennállá­sának egész története — a meglepetések története. Megle­petés azok számára, akik kép­telenek felfogni\ a szocialista állam erőforrásainak mérhe­tetlen nagyságát, és azt, hogy a szocialista vívmányok mi­csoda lelkesedéssel tudják az egyenruhát' őitött munkásokat, parasztokat, értelmiségi dol­gozókat eltölteni. Ki gondolta 53 évvel ezelőtt az akkori Oroszországon kívüü világban, hogy abból a kis narvai csa­patból micsoda hatalmas had­sereg nő majd ki,.s hogy az a hadsereg 14 ország interven­ciósait fogja kisöpörni a meg­szállt területekről? A szovjet katonák, együtt a szovjet néppel, hősiesen visel­ték a Hitler-ellenes háború fő terheit, megvéd el mezték szocialista államukat, szétzúz­ták a hitleri hordáikat, és meg­mentették az emberiséget a fa­siszta. leigázás veszélyétől. Mi is a megmentettek kö­zött. vagyunk. Csak néhány napja, hogy szovjet katona, vendégeket köszönthettünk, akik narancssárga, kék csí­kos szalaggal díszített emlék­érmeket, viseltek a mellükön. Ilyen szalag díszíti a Buda­pest felszabadításáért kapott emlékérmet, amelyet oly sok szovjet katona viselt. S hány­fajta érmet viselhetnének, ha emlékérmeket alapítottak vol­na mindazokért a magyar vá­rosokért, falvakért, amelyekért oly sokan hálták meg közü­lük! Most, hogy megkezdődtek felszabadulásunk 25. évfordu­lójának ünnepségsorozatai, megkülönböztetett szeretette! és tisztelettel gondolunk a szovjet,, hadseregre, s megala­kulásának évfordulóját még inkább saját ünnepünknek is érezzük. A mi ügyünk is az a küldetés, amelyet ez a hadsereg immár 52 esztendeje betölt: a mi sza­badságunkat és a mi békén­ket is védelmezi. Számunkra is Öröm tudni a szovjet had­sereg további fejlődésének té­nyeit Nekünk, mint a Varsói Szerződés tagállamának, mint a szovjet hadsereg szövetsé­gesének, jólesik tudnunk, hogy a Szovjetunió vitathatatlanul' katonai erőfölényben van az imperialista államokkal szem­ben. Ez ma a világ békéjének legfontosabb záloga. Felszabadulási rejtvénypályázat Baloldalon; A képen látható hűtőtornyok egyik energia- szolgáltató létesítményünkhöz tartoznak- Ez a jelentős létesít­mény abban a megyében van, ahol egy messze földön híres- nevezetes, 1859-ben alapított porcelángyár is működik. Eb­ben a gyárban jelenleg a por­celán mellett kerámiacikkek is készülnek. Melyik nagy ener­gialétesítményről van szó? Jobboldalon; Ennek a so­mogyi gyárnak a. nevét nagyon jól , ismerik AngÜábán. az NDK-ban és az NSZK-ban. A Szovjetunióban elsősorban az itt ‘ gyártott Balaton salátát és a Zakuszkát fogyasztják szíve­sén. A teljesen korszerűsített gyárnak nincs testűére a me­gyéién, csak a szomszédos Baranyában. Hogy hívják a gyárat? Ezt a teret a Tanácsköztár­saság mártírhalált halt kor­mánybiztosáról. a somogyi di­rektórium tagjáról neveztek eL Itt áll a szobra is, és a hát­térben magasodó épület egy részé szintén az ő-nevét viseli. Kiről van szó? Abban a városban, ahol az új épületek . szomszédságában emelt Lenin-szobor áll, a ró­maiak távoli,'afrikai istennek is szentélyt emeltek. A közel­múltban feltárt maradványa: Idegenforgalmi nevezetessé­gek. A város székesegyházá­nak kupolája 1880-ban a föld forgását bizonyító ingakísérlet színhelye volt Hol készült a szép városrészletet bemutató telvétel? I SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1936. február 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents