Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

\ Összkomfort AZ ŰJ OTTHONBAN-'■* Barcs az első — Intézményes fogmosás Homokozó télen Az utóbbi időben egyre több jel mutat arra, hogy a híres barcsi Vörös Csillag Tsz mel­lett más értékekkel is dicse­kedhet a Dráva menti járási székhely. Legutóbb harmadik óvodáját tekinthettük meg, amely a szó legnemesebb ér­telmében is az összefogás ered­ménye. A községi tanács 200 ezer forintért megvesz egy emeletes magánházat. 300 ezer forintért óvodává alakítja. A Vörös Csillag Tsz 20 ezer fo­rint értékű berendezést vesz, s az Épületgép-javító és Gép­gyártó Vállalat barcsi üzemé­nek munkásai 15 000 forint értékben belső szerelési mun­kát végeznek. Mi volt még hátra? Az, hogy 70 aprósággal benépesítsék az óvodát, s gon­doskodjanak a gyermekek ne­veléséről, ellátásáról. Ez is megtörtént, s Barcs ma az el­ső járási székhely Somogy megyében, ahol teljes mérték­ben ki tudják elégíteni az óvodai igényeket. Nagy szó, az összefogás ered­ménye. Fürdők, mosdók, melegítő konyha, három esztétikusán berendezett foglalkoztató te­rem és ezernyi játék, össz­komfort fogadja az apróságo­kat. Bárcsak mindenki — aki tett valamit ezért a kis para­dicsomért — láthatná az ön­feledt játékot, hallhatná a csengő gyermekkacajt, a játé­kokra feledkező szemek csillo­gását ... És egy újdonság! Nem kell várni a nyárra többé. Az alag­sorban téli foglalkoztatót ren­deztek be. Az asztalok körül elmerülve barkácsolnak az apróságok, és a sarokban ho­mokozó is van — télen. A für­dőszobában pedig — bár így lenne mindenütt — ebéd után is fogat mosnak a gyerekek... C söndes, tiszta ez a táj; csöndesek a falvak, az utcák is szinte néptele- nek már ilyenkor. »Műszak- váltásra« készülődik a téli,es­te. De vajon minden ennyire csöndes? Vajon kimozdulnak-e néhányon, és fölkeresik-e a falu művelődési központját? És érdemes-e belépniük oda? Erre vártunk választ a mar­cali járás négy községében. hosszú kilomé­tereken nyúj­tózó két sor ház. Mintegy héíszáz lelkes xalu. Kalauzom: Márton Fe­renc pedagógus. Esti sétára in­dulunk. UtKözben elmondja: egyedül a nőtanács szakköre jön össze kétszer egy héten. Húsz-huszonöt lány és asszony. Kézimunkázás közben folyik az ismeretterjesztés. Miről? Például a baromfi tartásról, társadalmi, egészségügyi, ne­velési kérdésekről. A mintegy 30 fiatal egy része otthon dol­gozik. Van KISZ-helyisegük, de ott csak hét végén találkoz­nak: táncolnak, beszélgetnek. A politikai oktatást egy fiatal agronómus tartja nekik. Rábólint erre a KISZ-titkár, Kollár Tibor is. — Néha egy-egy filmet meg­nézünk közösen — mondja —, de más különösebb program nincs. Pedig jó lenne... De hát ki vezesse? Példázódom, hogy a falu egyetlen fiatal értelmiségije, hátha? ... Még nem kérdezték ugyan, de hátha szívesen el­vállalná a klub vezetését is — persze a népművelők segítsé­gével. A szabadpolcos könyvtár tá­gas, de nyirkos, nedves szoba. Jó meleg van, Tislér József né most fejezte be éppen a köl­csönzést. Tizenhatan voltak ma délután 4 és 6 óra között. Tizenkét felnőtt és négy gye­rek. Nyolc-tíz könyvet vittek fejenként. Általában — megle­pő! — mai szerzők mai témá­jú írásait keresik. Azt, ami a jelenről szól — meséli, a könyvtár vezetője, hozzáfűzve egy kis büszkeséggel: a tavalyi 212 olvasója közül már 124-en visszairatkoztak. Jól olvasó fa­lu ez, az egyik legjobb a já­rásban. A művelődési ház: egy mozi­terem és egy tv-szoba. Este fél hét. Barátságos meleg, tiszta­ság és működő tv-készülék. Nemrégen kezdődött a műsor. Túri Imre bácsi — egykori csongrádi kubikos — a felesé­gével meg Vida József né már itt vannak és még hárrrtan-né- gyen is érkeznek közben. Törzsvendégek. Általában hu- szan-huszonöten nézik együtt a tévét esténként, főleg idő­sebbek. Elejétől — műsorzárá­sig. Hiszen nagyszerű dolog ez itt, ebben a kis faluban. Kitá­rul az egész világ. Kérdem, mit szeretnek igazán? »Hát, a Röpülj pávát!...« Marton Ferenc tanító a tej- gyűjtőhöz, meg ide-oda, a for­galmasabb helyekre rakja ki a hét fontosabb műsorait. Per­sze jó lenne ezt a műsort is­merni akár negyedévre előbb­re is. (Például a Népművelés folyóiratból.) Akkor talán a tv mezőgazdasági' meg egyéb ismeretterjesztő műsoraira is föl lehetne készülni, és lehetne róla beszélgetni. Marton Ferenc pedagógussal ebben maradtunk. Somogy­zsitfa /& helyszín: vidéki szal­U» loda, közel a fővá­'"r 9 roshoz. Kilenc óra. A vendégek lassan szállin­góznak lefelé a lépcsőn a reggelihez. Barczelonay Attila, nős, budapesti lakos, kéz a kéz­ben egy ifjú hölggyel ugyan­ezt teszi, s a lépcsőház ka­nyarulatában szembetalálko­zik a főnökével és a főnök feleségével. Nem lehet kitérni, és mi sem természetesebb, mint­hogy a főnök ezen szavakkal fordul hozzájuk: — Nohát, micsoda megle­petés! Mikor érkeztek? — Ho-og-gy? Mi-i? Izé... tegnap. Hát ez igazán kitűnő... őszintén szólva, Barczelonay kartárs, nagyon régen sze­rettem volna megismerni a kedves feleségét... Sejtet­tem, hogy jó ízlése van... Most már a főnökné asz- szony is beleavatkozik a be­szélgetésbe. — Mondd, kedvesem, tud­ok bridzselni? ... Mert ha a férjecskédnek nincs ellene kifogása, boldogok lennénk, ha este a szobánkban vagy a ti szobátokban ... Persze a »férjecske« nem vallhatta be, hogy nekik nincs közös szobájuk. A bridssparti jól sikerült. A főnök és felesége el van ragadtatva a Barczelonay házaspártól. Igen, meg is kell ígérniük, hogy ez a vé­letlen hozta kapcsolat nem szakad meg, és odahaza, Pes­ten okvetlenül ellátogatnak a fönökékhez. Barczelonay azt reméli, hogy a fogadkozás feledésbe merül. De nem így förténik. Alig két hét múlva a fő­nök a folyosón megszólítja beosztottját: — Szombat estére okvetle­nül várunk benneteket.. . Mit lehet tenni? Barczelo­nay szombat este beállít a feteség-dublőzzel. A visszahí­vás veszélyét Barczelonay ügyesen elhárítja, rossz la­kásviszonyaira hivatkozik. Ügy egyeznek meg, hogy leg­közelebb egy vendéglőben látják vacsorán a főnökéket. Ez is megtörtént, ámde Barczelonay legnagyobb két­ségbeesésére a főnökné ad­digra már annyira megked­velte a »házaspárt«, hogy ra­gaszkodik a rendszeres talál­kozókhoz. Nem kis fejtörést okoz ba­rátunknak., hogy igazi felesé­gét (aJcit eleddig mindenüvé magával vitt), csak és kizá­rólag e napokon felcserélje az álfeleséggel, s nejét ugyan­ezeken az estéken vissza-, tartsa a társadalmi élettől. Közben jó sok idő telik el — egy esztendő vagy talán annál is több. Barczelonay már régen szakított ezzel az üggyel, sőt az ifjú hölgy már Üveges tánc a mesztegnyői gyűjtésű összeállításból. Szőke­dencsen nem volt sze­rencsénk. Szünnapos volt éppen a klub­könyvtár. Itt csak a falu két népművelőjé­vel, Varga Tiborral és felesé­gével beszélgettünk. Marcaliban az új házak ut­cájában tizenkét gyönyörű csa­ládi villa áll egymás mellett. Szőkedencsiek laknak ezekben. Egy-két éve hagyták ott a fa­lut. De nemcsak ők. Hetenként' 96 éltes férfi jár el dolgozni távoli vidékekre: Ózdra, Sal­gótarjánba, Várpalotára, Bu­dapestre. A tsz legfiatalabb a szót felesége. — A múltkor kiadtuk az egyik termet egy lakodalmas családnak. Jöttek ám az emberek, ők most hol fognak beszélgetni, játszani vagy tévét nézni. A könyvtár­ba is nagyon szeretnek járni olvasgatni. Még az ismeretter­jesztő előadásokra is 120-an 140-en eljönnek. Különösen a falutörténet érdekli őket. A körzeti művészeti szemle Szőkedencsen lesz, a helybe­liek csak szavalatokkal indul­nak. Nincs fiatal. Évek óta szerettek volna kórust alakí­tani, de az sem sikerült Ta­valy még volt színjátszó cső­Téli esték a művelődési házban tagja az 52 éves Tálos Vilmos j bácsi. A fiatalok? Tanulnak. ' Egyetlen bejáró van, a tobhi kollégista. A lányok általában hamar férjhez mennek. 14—15 éves korukban már menyasz- szonyok, emiatt azután ki sem lehet őket otthonról mozdítani. Mióta a tanács és a tsz köz­pontját is áthelyezték Sávoly­ba, még azokat is a késő éjsza­ka veti haza, akik eddig otthon töltötték az estéjüket. Csak al­só tagozatos iskola van a falu­ban, 45 tanulóval. A K1SZ- szervezetből — viccesen így jegyezte meg valaki — már csak a titkár van otthon, de ő is gépkocsivezető. De hát akkor minek és kik­nek építettek Szőkedencsen a művelődési ház mellé klub- könyvtárt is 1964-ben? — Minek? — nézett rám cso­dálkozva Varga Tibor. — A klubkönyvtárban állandóan sokan időznek. Igaz, nem a fiatalok, hanem a középko­rúak. Tévét néznek, beszélget­nek. kártyáznak, sakkoznak, ultiznak. A művelődési ház­ban csak egy szélesvásznú mo­ziterem van. — Ne is mondja — veszi át férjhez is ment azóta. Ámde két-három havonta Attila felhívja: »Segíts rajtam, kö­nyörgöm! Az ördög vigye él, már megint meg vagyunk híva....« S a hölgy merő ir­galmasságból kimenőt kér a férjétől. Nem is lenne semmi baj, ha történetesen Barczelonay egy szép őszi víkendet me­gint nem egy vidéki szállo­dában töltene. (De most már az igazi hites feleségével) Megint reggelizni indul, kéz a kézben, s ismét szembeta­lálkozik a lépcsöhajlatban a főnökével és feleségével. Nem lehet kitérni. Attila zavartan rebegi: — Engedjék meg... a fe- fe-leségem ... A fönökék e»':-násra néz­nek, hűvösen biccentenek, és továbbállnak.1 A főnök: »Azt hiszi, hogy hülyék vagyunk __ A felesége: »Micsoda alak! Ezzel az öreg nővel csalja a csinos kis feleségét...!« —- novo— port... A nőtanácsnak 1969- ben is volt néhány tanfolya­ma; ebben az évben a szülők akadémiájára járnak sokan. A tsz is szervezett közös tv-né- zéseket. A körzetesítés után már nem. Szőkedencsen érde­kes ellentmondásokat fedez­tünk fel. Fiatalok nélkül is ál­landóan ég a villany a műve­lődés házában. Akik a faluban élnek, még akkor is elmennek oda, ha otthon saját televí­ziójuk van. Az elvándorlás azonban óriási. Néhány év alatt 150 emberrel csökkent a falu lélekszáma. A kilencéves néptáncegyűt­Meszteg- tes célja az iSj nyőn j hogy az eddig i meglelt, össze­Y u kht életben tartsa. Ezen az es­tén is énekszótól volt hangos a művelődési otthon, és szilaj férfitánc dobogó ritmusa csa­logatott be bennünket. A Ka­puvári csikóst láttuk, aztán a helyi gyűjtésű mesztegnyői táncokat próbálták: az üve­gest, a botost és a párost. A lányok és a fiúk között ott táncolt, énekelt Kövesdi Tibor- né is, az együttes vezetője. Érdeklődtem arról is, hogy a régi együttesen kívül hogyan tölti be egyéb feladatait a köz­ség művelődési háza. Erre a kérdésre is Kövesdi Tibomé válaszolt, ugyanis is­mét átvette a falu művelődési életének irányítását. Március végén kiállítást rendeznek a felszabadulási ju­bileum tiszteletére. Erre az al­kalomra kell részben elkészül­nie a falu történetének. Most a gyűjtés az egyik legfőbb mun­közpant presszóféle helyiségében kája a művelődési háznak. Az ismeretterjesztés központja* oan az egészségügyi felvilágo­sítás áll. A gyermekkortól az öregségig címmel hat előadás­ból álló sorozatot indítanak, külön a nők és külön a férfiak részére. Olyan témákat érin­tenek az előadók, amikről fa­lun eddig nemigen beszéltek. Gyermek táncszakkört szer­veznek, amelyben a vidék oly gazdag népi gyermektáncait és játékait dolgozzák föl. Az ifjúsági klubba ritkán hívnak meg »központi t:'ondó­kat«. Itt a két tanító — Köves­di Tibomé és Futsz János — »a próféta« saját hazájában. Ök vezetik a beszélgetéseket. félórányit se töl­töttünk. Nem volt miért. A hatalmas kör­zeti művelődési egyetlen kőpadiós va­cogtam Mohácsy Lajossal, a ház igazgatójával: a kis olaj­kályha alig adott meleget. A klub ós a presszó egész heti nyitvatartására községi vo-na- tározat van. Esténként mindig vannak látogatói a jól fűtött klubhelyiségnek. Ma azon oan a tsz-vezetőség ülésezik ott. Az emeleti klubhelyiségben csak alkalomszerűen jönnek össze néha a fitalok. Két KISZ-szer­vezete van a falunak, de a gyűlésre kevesen járnak. Egyetlen pedagógus foglalko­zik velük, a KISZ-titkár. Ha­vonta egyszer tartanak klubes­tet, esetleg valamilyen közös játékkal, de különösebb tarta­lom nélkül. Három éve még volt fotó- szakkör is. Abbamaradt, a tel­jes fölszerelés ott porosodik! Nincs vezetője. Évtizedes ha­gyományai voltak itt a műked­velő színjátszásnak, a dalár­dának. De nincs, aki felé".. sz- sze, nincs, aki vezesse. dül a néptánc-csoport működik már két éve rendszeresen, a Böhönyei ÁFÉSZ támogatásá­val, Egyébre — néhány színhá­zi tójelőadásan kívül — nem futja a megye egyik legna­gyobb vidéki művelődési há­zában ... Miért? ' — Harminc éve élek a falu­ban, hosszú ideje vezetem a népművelést. Fáradt vagyok... Már át akartam adni az igaz­gatást. De kinek? A művelődési ház mellesleg közös fenntartásban van. A tsz ötezer forintja mellé nemré­gen a Böhönyei ÁFÉSZ is oda­tette a maga ötezér forintját. Ezért azonban adni is kellene valamit. Tartalomban, az em­berek alao- és szakmai mű­veltségének gyarapításában — azaz ennek a lehető'-! mű ben. Bán—Korányi—Wallinger l Jabh várakat mentenek meg a pusztulástól Veszprém megyében még ma is több mint húsz hajdani végvár romjai állanáik. Az il­letékesek gondoskodnak arról, hogy a romokat megmentsék a további pusztulástól. A nagyvázsonyi és a sümegi vár után rendbshózzák a várpalo­tai Mátyás-várat, amely a fia­tal iparváros idegenforgalmi nevezetessége lesz, és helyet ad az országos vegyipari mú­zeumnak is. Részlegesen hely­reállították már a szigligeti várat. Mintegy 40 méter hosz- szú szakaszon megemelték a falakat. Az idén folytatják a Bakony legszebb fomvára, a cssszneki erőd részleges re­konstrukcióját. Ezt követően a somlói vár részleges helyre - állítására kerül sor. SOMOGYI NÉPLAP SMUbat, 197«. (dmir 2L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents