Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-20 / 43. szám
VITA f Tanulmányozzuk a fellazítás formáit! MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy nagyon időszerű foglalkozni a fiatalság problémáival. A KISZ-n ele azzal is törődnie kellene, hogy a televízió, a rádió, a filmszínházak műsora és a könyvpiac ne adhasson »•mérgező anyagokat« az if júságnak. Szerintem nem lehet kettős ráhatással nevelni a fiatalokat! Sajnos, sok esetben ez a családi körön belül is fennáll __Sok fiatal ezért n em találja meg önnönmagát. Nagy felelősség hárul az ifjúsági szervezetre, hogy tevékenysége mindenképpen mentes legyen e kettősségtől, semmilyen formában se hathasson a nyugati világ az ifjúságunkra. Amikor latolgatjuk, hogy a fiataloknak mindössze negyven százaléka tagja a KISZ-nek, valahol ezekben is kereshető az oka. Nem véletlen, hogy világjelenség lett a hippizmus. Csak kevesen ismerik fel azt a tényt, ^ hogy nem másról van itt szó, mint arról, hogy elvonják az ifjúságot a haladó irányzatok hatása alól! A KISZ feladata, hogy tanulmányozza és állandóan napirenden tartsa, majd vitára bocsássa az ifjúság legszélesebb köreiben a fellazítás eszközeit és formáit. AZ IFJÚSÁGI szervezet fordítson gondot aiva is, hogy az iskolázott s művelt fiatalok ne érezzék magukat csalódottnak, amikor a tanulmányaik befejezése után, sokszor diplomával a kézben más munkakörben helyezkedhetnek el, s számiaesetben így is csak szocialista üsszaköftetéz alapján. Balogh István, az SZMT elnöke Meglepeti, hogy meglepődtem Munkám végeztével kimentem a szövetkezeti irodából az útra, ám hiába kerestem az autót, amelyik idáig hozott. — Biztosan elmentek a boltba, vásárolnak valamit, aztán majd jönnek — gondoltam, s persze kicsit bosszankodtam, hogy szó nélkül itthagytak. Esteledett. A viszonylag enyhe februári naphoz méltatlanul úgy hullott a hó, hogy a legkeményebb télnek is becsületére vált volna. A szél vadul kavarta a pelvhe- ket, s ahogy teltek a percek, úgy erősödött a hideg. A várakozók örök optimizmusával nyugtattam magam; — Majd jönnek... Autók húztak el erre is, arra is. Két parasztasszony jött a falu központja felől, összehúzták magukat a hó és a hideg elől. Megláttak, amint az út mellett toporogtam, és odajöttek. — Böhönye felé akar menni? — kérdezte az egyik néni. — Igen, de... — Hát ilyet! Most ment erre egy autó, látja, azzal elmehetett volna Az egészen Kaposvárig megy. — Én is oda igyekszem... — Meg kellett volna állítani azt az autót. Most mi lesz magával? — Ne tessék aggódni, jön értem az autó hamarosan, arra várok. — Biztosan jön? Ki tudja, talán nem is jön. És akkor maga itt várhat. — Hamarosan itt lesz a kocsi értem, higgyék el. Csak bementek a faluba ... A két asszony csóválta a fejét, és tovább ment De alig mentek vagy tíz métert, megálltak, tanakodtak. Aztán intettek, hogy menjek oda. — Itt volt a téesznél? Nevelésről A GYERMEKTÁRSADALOM Nem jó. A másik véglet, amiA gyermek életében és idegrendszerében tükröződik a felnőttek élete. A munkahelyi tapasztalatok mindenkinek a rendelkezésére állnak, és a napi sajtó is rengeteget foglalkozik ilyen kérdésekkel; az emberek idegéletére, közérzetére, munkavégzésére nagy hatással vannak más emberekhez, munkatársakhoz, vezetőkhöz, családtagokhoz fűződó kapcsolataik. E hatások alól senki sem tudja kivonni magát. Ezt csak az tudja megtenni, akinek úgynevezett kötélidegzete van. A legtöbb felnőttnek már igen jó kiegyenlítő eljárások állnak rendelkezésére e hatások ártó oldalainak gyengítésére, ha nem is teljes megszüntetésére. A gyermektársadalomban élő gyermek ugyanilyen hatásoknak van kitéve a vele valamilyen kapcsolatban álló felnőtt és gyermek társai részéről. E kapcsolatoknak a gyermek korától és egyéniségétől függően még nagyobb jelentőségük van, mint a felnőttek egymás közti kapcsolatának. A gyermeknek még nem állnak rendelkezésére olyan nagy számban a kiegyenlítő eljárások, mint a felnőttnek. Segítségre van szüksége. Még csak föl sem vázolhatok minden kapcsolatot, legföljebb egyet emelhetek ki; az iskolai kapcsolatokat. Kivételesen most nem a nevelő és a gyermek között kialakult kapcsolatot érintem hangsúlyosabban, hanem a gyermekek egymás közti kapcsolatait. A kis gyermekben már a kisiskolás korban kezdenek kialakulni, megszilárdulni a felnőtt személyiségvonások. Észre lehet venni közöttük csöndes, szorgalmas, szerény és erőszakos, törtető, meghúzódó, hanyag, semmivel nem törődő kis emberkéket is. Ezeket a személyiségvonásokat a maguk módján ők is észlelik egymáson. Kialakulnak ennek következtében az egymással való kapcsolatok, viszonyok. A viszonyulásokat gyakran összeütközések tarkítják. Ilyenkor már konfliktushely- zeteket láthatunk. Ezeket a gyermekek nem tudják egyedül feloldani. Ekkor kell a felnőtt szülő, nevelő kéretlen segítsége. Ismerünk egy régi népi felfogást: a gyermekek ügyeibe soha nem kell beavatkozni. Ahogy összevesznek, ki is bé- külnek. Am ezt is, mint napjainkban sok mindent, korszerűsíteni kell. Kát szélsőséges felnőtt magatartás fordul elő társadalmunkban. Az egyik magára hagyja ilyen konfliktusos helyzetekben a gyermeket. Oldják meg ők a nézeteltéréseiket — mondják. Ennek rendszerint az a következménye, hogy sokszor az »-ököl- jog« kerül előtérbe. Ezzel lehet, hogy megoldódik, de gyakrabban inkább elmérgesedik a gyermeki nézeteltérés. kor a nezeteltérésaket a szülő akarja megoldani gyermeke helyett. Következménye ennek sokszor, hogy a gyermekek között természetüktől idegen, tartós harag alakul ki. Az a gyermek, aki helyett a mama vagy a papa oldja meg a konfliktusokat, kilóg a közösségből. »Kiutálj ált« Az ilyen helyzet a kisgyermeknek rendkívül sok fájdalmat, szenvedést okoz. Társtaianná válik, peremgye- rekké lesz. Mi legyen hát a megoldás? A különféle személyiségvonások kialakulását nem akadályozhatjuk meg. Nem is volna szerencsés. A negatív személyiségvonások helyes keretbe terelése, átalakítása már nevelői művészet. Ha észrevesszük, hogy a kisgyermeknél a társakhoz való helyes viszony kialakulása konfliktusok útján megy végbe, akkor álljunk ott mellette tanácsainkkal. Problémája nekünk, felnőtteknek is ugyanolyan probléma legyen, mint neki. Ehhez mindkét részről teljes bizalom szükséges. E bizalom kialakulásának nem feltétele az állandó egvüttlét, de annál inkább feltétele az egymás iránti állandó tisztelet. Ha a gyermek a társairól kezd beszélni — vallatás nélkül —, komolyan vesszük, érdeklődéssel hallgatjuk. Ha valami nincs rendben, tanácsot adunk. Később egv-egy érdeklődő kérdést teszünk fed. — Na, sikerült? Ugye, most már jóban vagytok? Meglátod, miK ét hosszút húzott a korsóból, amelynek fülét négy ujjal markolta meg, az ötödiket, a kisujját, rajta egy tompa fényű, barna köves gyűrűvel, elegánsan oldalra meresztette ki. Tömött bajsza szélén vékony fehér csík képződött, a sör habja, Nem törölte le; néhány másodperc. alatt elolvadtak a kis fehér gyöngyök, s a bajusz nedvesen csillogott a lámpa fényében. —, En gourmet vagyok, fiam, azaz ínyenc — kezdte hosszú monológját —, s figyelmeztetlek, hogy ez nem azonos a gourmand-nal, azaz a falánkkal. Engem a minőség érdekel, amazt a meny- nyiség. En, hallhattad az imént, pirított borjúmájat rendeltem, resztéit burgonyával és kovászos uborkával. Lehet, hogy megpróbálnak átejteni a konyhán, s disznómájból készítik el, vagy jobb esetben növendékmarha májából. De az nem ugyanaz, s én az első falatnál észre- veszem, ha már nem az ártatlan zsengeség porhanyót gyakran olvashatjuk, hogy fejlődésük korunkban meggyorsult. Ezt hívják tudományosan akcelerációnak. Ezt az akcalerációt többen csak a szexuális fejlődésre hajlandók érvényesnek elfogadni. Azonban ez a gyermekek társadalmában is jelentkezik. Gyorsan átveszik a felnőtt társadalom magatartásformáit is. Ezek nagyobb része helyes. Sajnos, vannak nemkívánatos tünetek is. Ezek is a gyermekek előtt játszódnak le. Sőt, a tv-ben látja is ezeket a gyermek A tv harcol a felnőttek társadalmában negatívnak jelzett jelenségek ellen. Ám azzal, hogy harcolunk ellenük, nem szűnnek meg azonnal. Ügy kall vigyáznunk a gyermekek társadalmára, hogy abban még csírájukban se erősödjenek meg a felnőtt társadalomban jelentkező negatív vonások: a közöny, törtetés, anyagiasság, nyerészkedés, jogtalan előny- szerzés, pletyka, képmutatás stb. A fejlődés — konfliktusok egymásutánja. Egyik konfliktus megoldódik, jelentkezik a másik. Vannak olyan alapvető konfliktusok, amelyéket mindenkinek magának kell megoldania. Vigyázzunk kicsinyeink társadalmára: a fölösleges konfliktusok ne szaporodjanak benne. Enélkül ma sincs fejlődés: de segítenünk kell a gyermeki életben jelentkező konfliktusok könnyű megoldását. hogy a gyermeki társadalom fejlődése helyes, jó irányban gyorsuljon. odaadásával omlik el a szájban. En már ilyenkor készenlétben vagyok: ■ gyomornedveim óvatosan, de céltudatosan kezdenek gyülekezni, s nyálmirigyeim is hozzáfognak a kiválasztáshoz, hogy mire az étel megérkezik, teljes készenlétben rohanják meg. Nagyon szeretem a serclit, persze, csak az igazit, a magasra nőtt házikenyér dur- cáját, nem az ilyen korcsot, amilyen itt is illegeti magát valamelyik sütőipari szövetkezet jóvoltából. De nem nyúlok hozzá; nem akarom becsapni borjúmájra felajzott belső szerkezetemet. A sör? Az más! Az csalt könnyű permet a belső tűzre, s ettől a láng nem lohad, inkább magasra szökken, mintha olajjal öntöznék. No, amíg ezt a berrjúmájat hozzák, elmesélem neked, nehogy ilyennek vagy olyannak — Igen. — No, most éppen itt van az irodában a jogászunk, talán látta is odabent. Neki van autója. Ö is Kaposváron lakik. Ö haza vihetne^ magát. De akkor be kellene' mennie, szólni neki, vagy itt megvárni. Nem is tudom... Talán — fordult az asszony a társához —, talán én bemennék a faluba, megnézném, hogy ott áll-e valahol az az autó, amelyiket maga vár... — Nagyon köszönöm, de igazán higgyék el, most már minden percben jöhet az autó. És nem kell fáradni. Olyan kedvesek, de nem kell annyira aggódni... -» — No, jó, de ha mégse jön? És maga itt fagyoskodik. Én csak elmennék, megnézném... Láttam közeledni a kocsinkat. Már lassított. — Ugye, igazam volt — mondtam, és vártam, amíg megfordult, aztán elköszöntem ismeretlen jóakaróimtól és az ajtóhoz léptem. A két asszony mosolygott Megnyugodva, kedvesen. Az volt az érzésem,. hogy aggodalmuk sokkal nagyobb volt. mint az enyém. Engem, az idegent féltettek... És akkor, hazafelé jövet a meleg autóban arra gondoltam: rendjén való-e az, hogy meglepődtem a két néni önzetlenségén, mindenáron való segíteni akarásán? Hát nem az lenne a természetes, hogy mindannyian ilyenek legyünk? Vagy mi tényleg olyanok vagyunk, hogy az ilyesfajta kedvesség meglep bennünket? Mert annyira elszoktunk az efféle emberi gesztusoktól? Egyszóval, nem tudom. Akkor zavarba jöttem, és meglepődtem. Akkor, 1970. február ll-én, szerdán este, a vései utcán ... tarts: jártam én jó néhány helyén a világnak, s mondhatom, mindig sok szép élménnyel tértem meg. Ma is a számban érzem — bár nem akarom megzavarni mostani felajzottságomat — annak a nyers uborkával készített tejföllevesnek az izét, amelyet egyszer Szófiában fogyasztottam volt. Ami igaz, igaz: Bulgária remek ország, Tudod, csinálnak ott gyenge bárányból egy fajta pecsenyét, az apró hús darabokat egy kis vasnyársra húzzák és úgy tálalják — az valami nagyszerű! Sokat vitatkoztam a bolgárokkal, hogy a töltött paprika paradicsommártását miért nem cukrozzák meg, de csak szá- nalcozva néztek rám, s rá kellett jönnöm, hogy elvi platformunkat mély szakadék választja eL Feledhetetlen élményeim voltak Lengyelországban is. lyen jó lesz együtt játszani. Ifjúságunkkal kapcsolatban Meleg József Hentese Ferenc A VI LAG E Effel — Kukrinikszi — Re freger Jean Effel (Franciaország): Kép szöveg nélkül. kiváltó nemzetközi karikatúra kiállítást rendezett: A Heriuf Bids trap vezette nemzetközi zsűri több díjat és jutalmat osztott ki a kiállítás részvevői között. Az első dijakat Anton Refreger amerikai, Stefan Velgus lengyel, Harald Krechmar NDK-beli művész, valamint leningrádi karikaturisták »Harcos ceruza« nevű kollektívája és a Vietnami Demokratikus Köriarsatág Művészszövetsége kapta. Bemutatunk három rajzot a politikai szatíra mestereinek. alkotásai közül. Kukrinikszi (Szovjetunió): Anton Refreger (USA): NaMenetelés a mocsárban. palm. Lírai sorok — egy kórházi ágyon Mint fiatal pedagógus kerültem első ízben egy fővárosi kórházba. A nappali szenvedések, a vég nélküli álmatlan éjszakák fokozott mértékben éreztették át velem: százszorosán, ezerszeresen meg kell hálálnunk a sorsnak, ha nem fáj semmink, ha testi-lelki erőnk birtokában vagyunk, es megtanultam azt, hogy egyetlen kórházi nap vagy éjjel szenvedése miliiószoTosan vési tudatunkba, érzésünkbe a nem egyszer figyelembe se vett, vagy lapos közhelyként kezelt »legnagyobb kincs az egészség« szólás igazát. így az első kórházi ágy tanulsága. Néhány héttel ezelőtt a jeges lépcsőn elestem, és hosz- szaibb időre kórházba kerültem itt, Kaposváron. Most felemelőbb, derűsebb, vigasztalóbb dolgokat tanultam meg a kórházi ágyon. Azt, hogy van emberi együttérzés, megértés, segíteni akarás. Hogy vannak jóindulatú, lelkiismeretes orvosok, akik 24, 36, vagy akár 48 órán át is egyfolytában állnak a betegék rendelkezésére, hogy vannak becsületes, szolgálatkész ápolónők, kórházi alkalmazottak, segíteni kész betegtársak, érdeklődő barátok, tanítványok. Jólesik tudni, hogy a goethei erkölcsi tanítás: —»Mindenkor legyen az ember nemes, segíteni kész és jó« — sok ember számára nem elröppenő költői szólam csupán, hanem reális, gyakorlatba épült, mindennapos valóság. Gycnes Zoltán re vo Érdekes nép; a hdietöételek készítésében páratlan fantáziát árulnak el. Csak azt a vörösszínű levesüket — olyan cibereféle ez — item bírtam lenyelni, isten bocsássa meg nekem! De sokat töprengtem azon a szokásukon, hogy az egyes fogások között le-le- hajtanak egy pohárka pálinkát, visnyovkát vagy vodkát, és akkor könnyedén tovább lehet enni. Egy réteg étel, egy réteg pálinka — ügyes dolog. Te tudod, hogy én nem vagyok a mennyiség hive, de ez a módszer elgondolkoztató. Meséljek nejped Prágáról? Azt hiszem, olyan knédlit még sehol se ettem, mint ott. A zaftokról, sűrűségükről, zamatuk sajátosságáról persze lehetne vitatkozni, de hát ahány ország, annyi szokás... De azért a legnagyobb meglepetés Berlinben ért. Oitjár- tamkor véletlenül bemegyek egy étterembe, rendelek egy tojásomlettet, hozzák, gyanútlanul belevágok a késsel, szájamba teszem az első falatot — hát képzeld: édes lekvárral van megtöltve. Gyomornedveim a tojás ízére voltak beállítva — gondold el ezt a döbbenetes csalódást! Ilyen szörnyű meglepetések érhetik a gyanútlan idegent Berlinben. De már itt is van a pirított máj... Szerencse, hogy itthon nem érhet ilyen váratlan- megrázkódtatás. Legföljebb nem borjú, hanem növendékmarha, vagy lerosszabb esetben sertésmáj. De nem lekvár a tojásban! Hallottál már ilyet? Lekvár tojáslepényben ... Sok országban jártam, világlátott ember vagyok, nekem elhiheted: legjobb mégiscsak itthon. No, tegye csak le, fiam, a tálat. Biztosan borjú? így görbüljön meg? Mindjárt készíttethet nekem még egy adagot. Ilyen goarmet-vendé- gük úgy sincs maguknak... Nemes György SOMOGTINÉPLAP Péntek, ma február M. S
