Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

Lélektan a pályaválasztásban H azánkban szervezett pá­lyaválasztási szakta­nácsadás mindössze néhány éve van, Somogy me­gyében pedig 1969. január 1-től. Az ifjúság pályaválasztásával kapcsolatos különböző gon­dok nemcsak a pályaválasz­tásban érdekelt fiatalokat és szülőket, hanem a tanácsadás­ban részt vevő pedagóguso­kat, orvosokat, pszichológuso­kat is foglalkoztatják. A gaz­dasági vezetés, az üzem- és munkaszervezés tudománya, a munkalélektan, a munkaegész­ségtan és az üzamszociológia például abban segít, hogy a korszerű gépekkel dolgozó em­berek optimális teljesítményt nyújtó közösségei kialakulhas­sanak. De mi történik addig, amíg egy fiatal bekerül egy- egy ilyen közösségbe? Pályát, élethivatást kell választania. A választás nem könnyű. A döntésnek pedig egyre na­gyobb értélte lesz. A munka­helyeken most már nemcsak a kézzelfogható teljesítményt, hanem olyan emberi tulajdon­ságokat is szeretnének haszno­sítani, mint a példamutatás, a becsvágy, vagyis az alkotó- újító kedv. A pályaválasztási szakta­nácsadás szükségességét tehát az egyén és a társadalom ér­deke is indokolja, hiszen a jól végzett munka — alapfeltétele az arra való alkalmasság — a társadalomba való beilleszke­désnek is egyik biztosítéka. Egy ember csak úgy élhet ki­egyensúlyozottan, ha a mun­káját szereti és jól el is tudia végezni; ha önmagában sem érez csalódottságot, és a mun­kahelyén is elégedettek telje­sítményével. A pályaválasztá­si szaktanácsadás a pszicho­lógiában ismert és élfogadott módszereket használja fel vizs­gálat közben. Megyénkben — mint már hírt adtunk erről — a pálya- választási szaktanácsadó a Krénusz János Általános Isko­lában működik Bodosi Tamás- né pszichológus vezetésével. (Egy hónapban egyszer Nagy­atádon és Siófokon' is tarta­nak vizsgálatot.) Eddig mint­egy százötven gyermek fordult a pályaválasztási szaktanács­adóhoz. A gyerekek különböző prob­lémákkal keresik föl a pszi­chológusnőt. Vannak, akik már választottak szakmát, de vagy szüleik vagy önmaguk nem biztosak abban, hogy he­lyesen. Előfordulhat, hogy a választott szakma alacsony követelményű a gyermek ér­telmi szintjéhez vagy pedig nagyobbat vállal képességei­nél. Sok gyerek jól tanul ugyan, de olyan sokrétű az ér­deklődési köre, hogy nem tud­ja eldönteni, melyik az a tu­lajdonsága, amelyet érdemes a legmagasabb szintre fejlesz­tenie. A másik véglet az, ami­kor gyenge tanuló valaki és semmi sem érdékli különö­sebben. Vannak érzékszervi vagy értelmi szempontból csökkent képességű gyerekek is. Az ilyen tanulók válasz­tási lehetőségei korlátozottak; igen gondosan kell megkeres­ni azt a pályát, amelyen bol­dogan dolgoznak majd egész életükben. A szaktanácsadóban külön­böző vizsgálatokkal igyekeznek eldönteni, milyen pályára al­kalmas a tanuló. A vizsgálatok első és legfontosabb állomása az értelmi képesség (emléke­zet, gondolkodás, figyelem) vizsgálata. Azután a speciális képességek föltérképezése, így például szemmérték, formaér­zék, térlátás stb. következik. Az érdaklődésvizsgálat nagyon fontos szerepet tölt be; az egész vizsgálat anyagi értékét ezzel állítják párhuzamba. A mozgásügyesség (kéz, láb moz­gásának, ujj, kar, két kéz moz­gásának összhangja) vizsgála­ta is lényeges. B izonyos szakmáknál (villanyszerelő vagy géppel dolgozó) különö­sen fontos, ki hogyan reagál az egymás után ható gyors in­gerekre. Elengedhetetlenül szükséges a pályaválasztás előtt álló egyén személyiségé­nek alapos ismerete. Választ kell kapni olyan kérdésekre, mint; hol érzi magát jobban a gyerek, hol tudja tudása leg­javát adni? Olyan helyen-e, aihol sokan dolgoznak egy te­remben, ahol társaival együtt él, beszél, látja, hallja maga körül őket? Vagy ilyen kör­nyezet zavarná, és csöndben, egyedül szeret dolgozni? Lé­nyeges szempont az is, meny­nyire tud alkalmazkodni kör­nyezetéhez, s milyen hatást vált ki nála egy-egy rosszul sikerült munkadarab vagy kellemetlen élmény. A pályaválasztási szakta­nácsadóhoz, amely most már korszerű munkaeszközökkel ellátva tevékenykedik Kapos­váron, általános és középisko­lai tanulók egyaránt fordul­hatnak kérdéseikkel. Sajnos, a gyerekek bizal­mát sokszor éppen a szülők ingatják meg azzal, hogy min­denáron az évekkel ezelőtt «■kiszemelt« pályára kénysze­rt tenék a gyereket, félredob­va a szaktanácsadás eredmé­nyét, véleményét. Az ellentét különösen akkor éles, ha a fia­tal szakmát tanulna, a szülők pedig inikább íróasztal mellé szániák. A pályaválasztási szakta­nácsadás csakis úgy hasznos, ha az — első­sorban a szülők — komolyan veszik, és gyermekeik boldo­gulása érdekében segítik a szakember munkáját. Bán Zsuzsa A PÁLYA DELÉN Korábban szállt fel a vonatra Egy hideg téli napon be­mentem Kaposváron, a Pelőfi téren a Fodrász és Fényképész Ktsz férfifodrászüzletébe. Le­ültem a várakozók között, akik furcsán tekintettek rám, mert mit is keres egy nő férfifod­rászüzletben? Néztem az ősz hajú embert, akinek kezében borotva villo­gott. Dolgozott, beszélt mosoly­gott. Bérdi Józsefnek hívják. Fiataloktól, azoktól hallot­tam róla sokat, akiket évek óta tanít esténként, szabad idejé­ben. Hol az egyik, hol a másik üzletben jönnek össze, bemu­tatókat tartanak, hiszen nincs megállás, folyton változik a divat, és a jó borbély is holtig tanul. Tizenhat éve résztvesz minden versenyen, sokszor nyert első díjat a megyében, a Dunántúlon. Kétszer nyerte el az országos fodrászverseny második díját, amikor a leg­jobb nyolcvan szövetkezeti fodrász mérte össze tudását. Befejeze a munkát; elrakta a szerszámok sokaságát, be­szélgettünk. — Mióta dolgozik a szakmá­ban? — Harminc éve. Most negy­venhárom éves vagyok. — Es a ktsz-ben? — 1951 óta. — Hiszen akkor alapító tag. — Igen, az vagyok. — Miért lépett a ktsz-be? — Nehéz volt kint és hittük, amit Vercsik elvtáns, a KI­Helytörténeti kutatómunka a nagyatádi járásban (Tudósítónktól.) NAPJAINKBAN MEGNŐTT az érdeklődés a községek tör­ténetének kutatása iránt. Er­ről a témáról tárgyalt leg- utóböi ülésén a Nagyatádi Já­rási Tanács V. B. A honismereti munka célja megismerni lakóhelyünk múlt­ját, gazdasági, politikai és kulturális életének átalakulá­sát; s mindezeket közkincs- csé tenni. A kutatómunka két terüle­ten folyik a nagyatádi járás­ban. Egyrészt a helytörténeti monográfia-, illetve krónika- nő csoportok, szakkörök, más­részt egyéni kutatók, gyűjtők munkásságával. Mindkét terü­leten születtek már jelentős eredmények. A községek múlt­jának feltárása, annak rend­szerezése a falumonográfiák­ban valósult meg. A monográ­fiák — bár készítőik nagy je­lentőségű munkát végeztek — hiányosak. Egyes részterületek teljesen kimaradtak, néhány esetben viszont' egyes terüle­tek aránytalanul nagy helyet kaptak. Ezért a legfontosabb feladat: a meglévő monográ­fiák átdolgozása, bővítése, pontosítása. Szükséges, hogy a krónikaíró csoportok a leg­újabb kor — tehát napjaink — eseményeit rögzítsék, és gyűjt­sék össze az összes fontosabb írásos és képi dokumentumot. A lábodi és a nagyatádi hon­ismereti szakkör több kisebb tanulmányt készített. Munkás­ságuk eredményét kiállításo­kon mutatták be. Jelentős te­vékenységet fejtettek ki a földrajzi helynév- és a sze­mélynévgyűjtő pedagógusok is. Az egyéni kutatók közül többen nyertek díjakat dolgo­zataikkal különböző megyei pályázatokon. A kutatómunka további fej­lődésivel kapcsolatban felme­rült. hogy szükséges volna a szakkörök és az egyéni gyűjtők által felhalmozott tárgyi és néprajzi emlékek szakszerű tárolását központilag megol­dani. Ennek érdekében mó­dot keresnek arra, hosv Nagy­atádon egy tájházat létesítse­nek. (Van erre a célra még néhány áttelepíthető falusi talpasház.) Ezt tárgyi emlé­kekkel rendezik be. A külön­böző helytörténeti jellegű ta­nulmányok megjelenését le­hetővé kell tenni. Szükséges, bogy a járási művelődési köz­pont a jövőben mintaszerű honismereti szakkört működ­lessen, amelynek módszertani segítő, kisugárzó hatása érvé­nyesülhet majd a községek­ben működő honismereti bi­zottságok tevékenységében. A JÖVŐBEN ÉVENKÉNT kei, alkalommal összehívják szakmai tanácskozásra a Hon­ismereti bizottságok, szakkö­rök vezetőit és a helytörténeti kutatókat. A határozat kötelezi a művelődésügyi osziályt, hogy b’Ztósítsa a honismereti-hely- történeti kutatómunka szaK- szerű irányítását, és adjon eh­hez hathatós módszertani se­gítséget. Művészeti szemle előtt a szövetkezeti együttesek, csoportok A fogyasztási szövetkezetek támogatásával, dolgozó művé­szeti csoportok, együttesek, kó­rusok többsége szorgalmas igyekezettel készül a felszaba­dulás tiszteletére indított mű­vészeti szemle bemutatóira. SIÓFOKON a Balaton Táncegyüttesnél öt­ven fiatal készülődik a sze­replésire. Eddigi műsoruk mel­lett egy falusi életképet állí­tanak színpadra, amely So­mogy népzenéjéből, táncaiból, dalaiból köt össze egy csokor- ravalót. A műsorban ősi népi hangszerek is megszólalnak. Az együttesnek végre van sa­ját próbahelyisége, így rend­szeresen tudnak klubfoglalko­zásokat is tartani. LADON megalapozott fejlődésről ta­núskodik a kórus munkája. Rendszeresen próbálnak. Klubestjeiken zenehallgatás­sal, zenei ismeretterjesztéssel foglalkoznak a legszívesebben. A jubileumi szemlén népda­lokkal, népdalfeldolgozások­kal, madrigálokkal és mozgal­mi dalokkal vesznek részt. A nők napját ugyancsak a ladi énekkar rendezi meg a köz­ségben. További terveik: a ta­vasszal szeretnének ismét ott lenni az országos minősítő kó­rushangversenyen. Ezenkívül országjáró kirándulásra ké­szülnek. Fenntartó szervüktől, a homokszentgyörgyi fogyasz­tási szövetkezettől nemrégen kaptak munkájukhoz egy rá­diót és egy szekrényt. FONYÓDON ugyancsak rendszeresen tartja próbáit a vegyes kar. Sikerült a fiatalítás a kórusban, s ez igen jő hatással van az együt­tesre, különösen a női szóla­mokra. Munkájukban sokat segítenek a fonyódi zenetaná­rok. Nemrégen szerepeltek a balatonszentgyörgyi körzeti bemutatón, a járásira pedig újabb műhöz láttak: Lóránd Ének a szabadságról című kó- rusművét tanulják. CSURGÓN újjászervezték a Csokonai Táncegyüttest. Ám — a hosz- szabb kiesés után — idő kell, amíg ismét talpra áll telje­sen az együttes. A művészeti munka megkezdődött, a szem­léken már részt vehetnek. Munkájukhoz a fogyasztási szövetkezettől és a Napsugár Ktsz-től kapnak anyagi tá­mogatást. D. Z. SZÖV akkori elnöke mon­dott — Mit mon­dott? — Azt, hogy aki korábban száll fel a vo­natra, az ké­nyelmesebben utazik, meri az ablak mellett talál helyet. — Hogyan fejlődött a ktsz azóta? — Tizen­nyolcán kezd­tük. Niselber- ger Mátyás volt az elnök. Két kis üzlet­ben dolgoz­tunk. A Béke­porta helyén volt az egyik, a Széchenyi téren a másik. Most 7 2 üzlet­ben 360 ember végzi a mun­kát. Majdnem tizenkétmillió forint a forga­lom évente. — És a szakma változott-e? — Sokat fejlődött. Egy ki­csit «elnőiesedett«. Persze, ez nem baj, de akkoriban el sem tudtuk volna képzelni, hogy fia­tal lányok nyírják, borotvál­ják a férfiakat. Ma huszon- négv nő dolgozik a férfifod­rászatban. — Milyen frizurákat ké­szít? — Egyénit... Mindenkinek lehetőleg azt, ami illik az ar­cához. Persze, ha nem paran­csol mást a vendég. — Mi a véleménye a fiatal munkatársakról ? — Nagy részük gyors, lelkes, tehetséges. Természetesen akad olyan is, aki elbizako­dott, azt hiszi, már mindent tud a szakmáról. Az ilven fia­tal vagy lemarad, vagy meg­érti, hogy mindig van új — nemcsak a nap alatt — ha­nem a frizurában is. Évente tartunk bemutatók­kal egybekötött szakmai to­vábbképzést, rendezünk ter­melési versenyeket. Népszerű­vé vált a Szakma ifjú mestere mozgalom nálunk is. Most ké­szülünk a dél-dunántúli terü­leti fodrászversenyre, melyet március 15-én rendez a KI- SZÖV és a KISZ Somogy me­gyéi bizottsága. Meghívunk budapesti szakembereket is, akik nemzetközi fodrászver- senyekem vettek részt. Segí­tik majd a fiatalokat, megta­nítják a legújabb frizurák ké­szítését. — Mivel töli a szabad ide­jét? — Az asztalitenisz a ked­vencem. Harminc év óta ját­szom. Szívesen végzek moz­galmi munkát a ktsz-ben és a sportkörben is. Megszoktam, hozzátartozik az életemhez. — Mit szeretne még? — Szeretnék kiváló szakem­bert nevelni a harmadéves női fodrásztanuló lányomból. Sokáig dolgozni a ktsz-ben, és látni, hogy milyen gyümölcsöt terem a fa, amelyet 1951-ben elültettünk. Szakács Erzsébet Mézeskalács és gyertyaöntő műhelyt vásárolt az esztergomi múzeum Érdekes ipartörténeti, nép­rajzi gyűjteménnyel gazdago­dott az esztergomi Balassa Bálint múzeum. Megvásá­rolták a Bernwaller család­nak, az utolsó esztergomi mézeskalács és gyertyaöntő dinasztiának a műhelyét. Az 50-es években még működő műhely legrégibb darabjai a múlt század elejéről szár­maznak. A mintegy 500 darabos gyűjtemény külön értéke, hogy az a teljes műhelyt, még a vásárokon használt lá­dákat és sátrakat is magába foglalja. Nem hiányzik a fel­szerelésből a nagy gyertyaol­vasztó üst, és a hozzá tartozó forgó kerék sem. Erre akasz­tották fel az üstbe lógó ka­nócokat, amelyekre egy 2 li­teres merőkanállal addig csurgatták a viaszt, amíg szálegyenes nem lett. A szer­számokkal együtt a mú­zeumba került a műhely ala­pító oklevele, és sok. egykor családi titokként őrzött re­cept. Megvették a sütéshez használt, nem mérgező festé­keket, a díszes préselt ké- pecskóket, a mézeskalács fi­gurákat, a viaszból készült fogadalmi tárgyakat is. Hiába a kifinomult művé­szi ízlés nevében elhangzó rengeteg intelem, a krimi rajongói nem hagyják ma­gukat lebeszélni. Én sem. Imádom a krimit. De csak a realista krimit, mert az ab­szurd krimit gyomorból utá­lom. Hogy mi az abszurd kri­mi? Hát az olyan krimi, amelyben át akarják ejteni a nézőt: lehetetlen és hihetet­len mozzanatokat szőnek a cselekménybe. Tegnap is láttam egy krimit. Egészen jó lett volna, de a vége felé egy olyan át­látszó képtelenséggel akar­tak megetetni, hogy mérgem­ben elzártam a tv-t, és zsi­lettpengével apróra hasogat­tam a ruhásszekrényt. 'Douglas Jim bandáját nyugtalanítja, hogy romlik a koszt a manchesteri fegy- házban, ahová tizenöt évre beutalta őket a törvényszék. Ezért elhatározzák, hogy megszöknek a kulcslyukon át. Sikerül. Ámde ott állnak ap­rópénz nélkül. Douglas leve­let írt Londonba a milliárdos Abszurd krimi Brown bankárnak: azonnal küldjön nekik egymillió fon­tot, különben elrabolják egyetlen lányát, a húszéves, csinos Bessyt. A fukar Brown azonban inkább tíz géppisz- tolyos detektívre költi a pén­zét, velük őrizteti Bessyt éj­jel-nappal. Douglas Jim mér­ges. Behatol a Brown-villába, egymaga tönkre silányítja a tíz detektívet, majd pattoga­tott kukoricával magával csalja Bessyt. A banda heli­kopterrel rejtekhelyre távo­zik. Brown bankár zokog és mind a tíz detektív béréből levon egy-egy fontot. Mint látják, eddig minden rendben, a történet hihető. Az ügyet Dickson, a kiváló mesterdetektív veszi kézbe. Liverpool levegőjének szeny- nyezettségéből rájön, hogy a banda Londonba iszkolt Bessyvel, ezért ő is oda ira­modik. Mivel London nagy és Dickson nem győzi egyedül a nyomozást, felfogad egy segédet. Ez a fickó nem más, mint Douglas Jim, aki így akarja megkeresni Bessy mindennapi kenyerét. Közben a gengszter alig tudja visz- szatartani a röhögést, csudá­ra átveri Dicksont, összeku­szálja a saját magához veze­tő szálakat. Ámde Dickson néhány hónap múlva egy ha­nyagul eldobott almacsutká­ból ráeszmél, hogy kicsoda is az ö segédje. De már késő. Jim jót kacag a defektiven, és a biztonság kedvéért nyolcvan golyót ereszt Dicksonba. A banda a repülőtérre száguld, Amszterdam az úticél. Dick­son hamarosan megához tér- hetvenkilenc golyó elcsúszott a hóna alatt, csupán egy kar­colta fel a bőrét. A mester- detektívnek eszébe jut az An­gyal egyik kalandja: akkor a gengszterek Amszterdam felé oldottak kereket. Megvan, Douglas Jim sem utazhatott máshová! ö is kirohant a re­pülőtérre. Az amszterdami gép már a kifutópályán su­hant, de Dickson utolérte és felkapaszkodott a farkára. Amint a gép Amszterdamban leszállt, el akarta csípni a bandát, de mit ad isten, a banda nem volt a gépen! Ugyanis a gengszterek lekés- ték a gépet s Londonban ma­radtak. Nosza Dickson, us- gyi vissza Angliába. Mint lát­ják, eddig minden rendben, hihető. Londonba visszatérve Dick­son beront a banda szállásá­ra. De az ajtó mögött leske- lődő Douglas Jim fültövön csapja a detektívet. Dickson még ájultában is észleli a gúnykacajt, amit a banda hal­lat és elfogja, hogy a banda ezúttal Párizsba repül. Dick­son kisvártatva feléled, ki­vágtázik a repülőtérre es fel­ugrik a párizsi gépre. Ennél a jelenetnél fogott el engem a szörnyű gyanú. Hát ez egy abszurd krimi! Pima­szul át akarnak engem ejte­ni? Na nem, rendező úr. én nem a falvédőről jöttem: Mert tegyük fel, hogy Dick­son évekig nem járt külföl­dön, ezért az amszterdami utazáshoz simán megkapta a Brit Nemzeti Bank deviza- ígérvényét, majd az útlevelet és a 70 dollárt. Igaz, gyanú­san gyorsan ment a dolog, de hát egy magándetektívnek jo összeköttetései lehetnek. El­utazott tehát Amszterdamba, majd onnét vissza Londonba. És ekkor jön a bukfenc, a né­zőnek az 6 semmibevétele! Oickson nyomban Párizsba repül a banda után. Hát azt senki se akarja nekem be- mesélni, hogy Dickson egy éven belül másodszor is meg­kapta a devizaígérvényt, az útlevelet és a 70 dollárt... Horváth József SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. február 14. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents