Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
KIÁLLÍTÓTERMÜNK ÜGYÉBEN K iállítótermünk hiányát kívánom szóvá tenni. Ez a helyiség a képző- és a fotóművészet csarnoka lenne (ha volna), és — mint ilyen — mdndannyiunké: So- mogyé és a nagy múltú képzóművészeti hagyományokat őrző, ápoló megyeszékhelyé. De nincs. Kaposvárnak a város felszabadulása után 25 évvel még nincs önálló képző- művészeti kiállítócsarnoka. Ez a helyzet nem azért fájó és a terem hiánya nem azért égető elsősorban, mert más, e művészeti örökségeiben talán kevésbé jelentős városok (éppen kiállítóhelyiségük birtokában) messze elhúztak Kaposvár mellett, s minden évadban ott érezzük rangos jelenlétüket és helyüket az ország művészeti vérkeringésében. A kiállítóterem hiánya nálunk súlyos kerékkötője már régóta Somogy és Kaposvár művészeti életének, a művészeti nevelésnek, a szocialista Ízlés alakításának is. Értékeinket emiatt nem tudjuk megfelelően bemutatod,, és sok rangos, európai hírű művészeti eseménynek éppen kiállítóhelyi- ség híján nem lehetünk a részesei. Hogy mást ne mondjak: micsoda veszteség nem láthatni Cscxntváry, Borsos Miklós, A. Tot, Vasarely művészetét eredetiben, csak azért, mert az anyagot nem tudjuk méltó helyen kiállítani. Hány és hány országos jelentőségű tárlat rendezési jogát kénytelen a továbbiakban is visszamondani Kaposvár (pL országos grafikai bdennálé) hasonló okokból. A kaposvári tavaszi tárlatokat két vagy több szükségteremben vagyunk kénytelenek megrendezni. A nemzetközi rangú fotóművészeti találkozó. b Barátság Hídja pedig rendre megalázó módon kiállítótermet »■koldulni« kénytelen, számolva az elutasítások sorozatával. (A legutóbbit egy klubhelyiség fogadta be. Itt viszont a méltatlan technikai feltételek miatt kellett pirulnunk. Szerencsére, csak egy külföldi országból érkeztek vendégek ide a nyolc közül...) Talán fölösleges folytatnom, miért hiányzik'már régóta és- egyre jobban a mi kiállítótermünk. Jóllehet azt sem állíthatjuk, hogy ez a városi nem tett és nem tesz semmit a képzőművészet érdekében. Több alkotóművésznek lakást, korszerű műtermet biztosított. 1975-ig tíz — központi műteremmel ellátott — művészlakást építenek föl a Géza utcában. Kamara-kiállítótermek létesültek, és van ilyen terv a Latinka Művelődési Központ bővítésével kapcsolatban is. A z alapvető hiányosságokat azonban mindez nem oldja meg. Néhány éve a megyei tanács vb határozatot hozott műteremlakások építésére és megfelelő, modem kiáSítóterem létesítésére. Az előbbi jó úton halad, az utóbbi változatlanul probléma. Sőt, úgy tűnilt, mintha újabban nem is beszélnének róla. Mintha beletörődnének »a majd csak megoldódik egyszer valamikor ez is« kényelmes álláspontjába. Pedig itt nemcsak a sok közül egy problémának a megoldásáról van szó. Több elgondolás után született egy elvi'állásfoglalás: az új .megyei tanácsszékház fölépítésével a jelenlegi műemlék épület kulturális — mindenekelőtt múzeumi és levéltári — célokat szolgál majd. Itt valóban kialakítanak termeket a múzeum állandó tárlata és időszakos kiállításai részére. Ebbe azonban egyfelől több év is beletelhet, másfelől ezek a kiállítóhelyiségek elsősorban múzeumi célokat és programokat szolgálnak majd. Kaposvárnak pedig mielőbb szüksége volna egy országos és nemzetközi tárlatkoUekciókat befogadó, modem kiállítóte- remre, amely később is ilyen és hasonló célokat szolgálhatna. Ehhez pedig egyetlen járható út kínálkozik: egy felépülő új háztömb f/Ußssintjän kialakítani a város kiállítótermét. Ez a lehetőség is. a terem hiánya is élénken foglalkoztatja a város művészetkedvelő közvéleményét. Ügy gondoljuk, haladéktalanul szólnunk kell a kiállítóterein ügyében: ezért kerestük fel a megyei és a városi tanács ebben illetékes vezetőit. örömünkre szolgál, bogy javaslatunk egyetértésre talált. S jóllehet az 1971. évi célcsoportos lakásberuházások terv-számai még nem alakultak ki, s a belvárosi rekonstrukció tervei közt is szerepel egy kiállítóhelyiség létrehozása — így konkrét választ még nem kaphatunk —, a nyilatkozatok elvi állásfoglalása is sokatmondó: járható út lehet egy épülő bérház földszintjén létesülő kiállítócsamok. Mégpedig a városi tanács fejlesztési alapjából; társadalmi (üzemi, vállalati) hozzájárulásból, illetve a megyei tanács anyagi támogatásával. Ilyen módon a képzőművészeti kiállítóterem konkrét lehetőségből konkrét valósággá válhat. 'Elismerjük ez nem lehet vitás: áldozatok árán. Ám, ha végiggondoljuk húszegynéhány év távlatában a képzőművészeti és fotóművészeti események mostoha feltételeit, kényszermegoldásaink sorozatát, csak egyetlen válaszunk lehet: sürgősen keressünk megoldást. K aposvár művészeti életének presztízse több áldozatót már nem vállalhat a hazai közvélemény előtt és szélesedő művészeti kapcsolataiba n, Wallinger Endre 1*€2rärr8©Sci iskola •.v.v,, ..«ü»;A Kossuth Lajos Általános Gép- és {intőipari Technikum most alakult át szak- középiskolává, de tovább folytatják itt jól bevált, immár hagyományos tevékenységüket a gyakorlati foglalkozásokon, ahol a z ipari gyakorlat elsajátítása közben értékes termelő tevékenységet végeznek a tanulók. Az öntödében tó ' tonna vasöntvény készül évente az Egyesült Izzó Bt, megrendelésére, sőt ők adnak segítséget is a munka elvégzéséhez. A gépműhelyek olyan berendezéseire, melyek nem vesznek részt az oktatásban, állandóan bérmunkákat vállalnak. Ez a tevékenység kettős haszonnal jár. A diákok az üzemi élet konkrét feladataival találkoznak, bonyolult öntvényeket, gépalkatrészeket gyártanak és érzik, hogy nem dolgoznak hiába, mert felhasználják az elkészült munkadarabokat. Konkrét haszna a munkának, hogy .jövedelmet biztosít az iskolának, melyet fejlesztésére, új taneszközök vásárlására fordítanak. Fúrás esztergagépen: Ber- ze Gyula tanár megmutatja a technológiát Pszilosz Kri- zosztomosz és Boldizsár Ildikó tanulóknak. Eredményes év — biztató távlatok Az éves átlagban csaknem kétezer munkással és majdnem félezer ipari tanulóval dolgozó Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Kaposvár azon munkahelyei közé tartozik, amelyek viszonylag keveset hallatnak magukról. Pedig tavaly is 202 millió forintos bevételre tettek szert november végéig. Deák János igazgatótól a vállalat tevékenységéről, eddigi eredményeiről és további terveiről érdeklődtünk. — A múlt évet a bázisüzemmel együtt kilenc állomással kezdtük, most két állomásunk dolgozik a megyében. Mező- gazdasági gépjavítással és gyártással foglalkozunk. Forgalmunk zömét három tevékenység adja: új termékek — gépek, elemek, alkatrészek, berendezések — gyártása, felújítás és javítás, valamint kereskedelmi forgalmazás (traktorelemek, például cseremotorok értékesítése). Emellett végeztünk szerélőipari és egyéb szolgáltatásokat, szállítást és mezőgazdasági munkákat is... Az idén egyebek között a víztorony-gyártás fejlődik, negyven és hetven köbméteres tornyokat készítenek a vállalat siófoki állomásán a gazdaságok állattenyésztési telepeinek. Ennek a gyártásával hosszú időn át foglalkozhatnak, mert hosszú távon nagy rá az igény. Százötven-kétszáz kétkerekű járművet készítenek az idén először, az erdőkben kitermelt fia kiközei ításére. Ezeket Tapsonyban állítják elő. A tavalyi kísérletek után most sorozatban gyártják a csemeteültetőket, gödörfúróra pedig szinte naponta érkezik megrendelés. Az állatt^.ivésztésj technológiáknál az igények megkétszé. reződtek és további kereslet- növekedésre számítanak, mert egyre több korszerű telep épül a megyében. A Kaposvári Állami Gazdasággal például hatmillió forintos munkáról szóló szerződésük van, s évről évre Túl a 200 millión.., többet dolgozik a Vállalat a somogyi állami gazdaságoknak. Az állattenyésztési berendezések szervizellátását egyik legjelentősebb feladatuknak tekintik, s országosan ezt a vállalatot jelölték ki a juhászotok gépi technológiájának elkészítésére. Széles a tevékenységi sfcála, s a műszaki fejlesztést a MÉM és a tröszt is segíti. Szinte állandó építkezés, átalakítás. bővítés folyik a központi üzemben, és az állomásokon, ment ezt igénylik a sokasodó megrendelésék. Fém nyílászáró szerlzezeteket ma már például 30 millió forint értékben gyártanak a mezőgazdasági üzemeknek, s első félévi szállításra kétszáz ponthegesztőt kértek a felhasználók. .. Csöndes szerénységgel teszi meg egyik lépését a másik után a fejlődés útján ez a vállalat. A múlt évi munka után az egy dolgozóra jutó nyereségrészesedés meghaladja a húsznapi kereset összegét. Gyártmányaikkal sok vevőt nyertek meg maguknak az országhatárokon túl is. Az idén a hazai bemutatókon kívül számos külföldi kiállításon vesznek részi Az idén májustód Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Romániában, Lengyelországban, a Szovjetunióban, Ausztriában és Franciaországban szerepelnék. Most különösen az itthoni nagy seregszemlére, a mezőgazdasági kiállításra készülnek. Sikert várnak erdészeti gépeiktől, a juhtenyésztésben alkalmazható gépek től, a ponthegesztőktől és a hajtóművektől. Egyre többen szereznék tudomást a Kaposvári Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatról — termékeik viszik szerte a hírt, azok a munka«zközölc, amelyek megbecsülést szereznek készítőiknek, a kaposvári vállalat dolgozóinak, Hemesz Ferenc Népszámláló voltam A meggylikőrtől a lebukásig Most már megmondom. nyugdíj kellene. De van egy őszintén, fogtam a paksamétát, és nekivágtam én is egy városszéli utcának. Nem kis izgalommal, hiszen ezúttal előre meghatározott, pontos kérdésekre kellett a pontos válaszokat begyűjteni, »büntetőjogi felelősségünk tudatában«. Várták a kaposváriak a nép- számlálókat. Azt hiszem, szívélyesen fogadtak minden számlálóbiztost, bár gyakran már jócskán estébe hajlott .az idő, amikor csengettek. Volt, ahol pezsgővel, meggy- likőrrel, kávéval kínáltak, vagy süteménnyel, és volt, ahol szaloncukrot akasztottak le a fáróL Szíves szóval fogadtak mindenütt. Egy öreg néni a Pázmány Péter utcában minden este nyitva hagyta a kaput — de mire odaért a számlálóbiztos — már meghalt. Nagyon sok idős emberrel találkoztam, egyedül élnek, néha egészen kicsi, nehéz szagú albérleti szobában, vagy nagy, kétszobás lakásban barokk bútorok, klasszicista festmények között. Amíg az első kérdések elhangzanak, mindegyik magáról beszél. Messze a kút, mogorva a szomszéd, több kérdés: »Élve született gyermekeinek száma.« Ennek kapcsán itt nagyon sokan szomorúan dicsekednek. Mert az imádott lány vagy a nehezen kitaníttatott fiú »havonta szokott írni«, »az ünnepekre küldött csomagot«, »mostanában éppen nem érték rá eljönni«... De elküldték az unoka képét. És ez volt a legszebb ajándék a magányos nagymamának. És a fiatalok. A város szélén szoba-konyhás lakások tapadnak az utca végéhez. Mikor beléptem, hétköznapi, de mégis modem kép fogadott, Fiatal pár kukoricát morzsolt, közben nézték a tv-t, a párnán két gyerek h^ncúrozott. Eddig az idill. Az iskola messze van. a gyerekeknek elég lesz odajárni. Egy hasonló lakásban élők a vizet több mint száz méterről hordják. A vécé közös a szomszéd lakókkal. Ez a valóság. És a kettőt nem lehet szétválasztani. — Látja, milyen furcsán élünk itt. Ez az előszoba az enyém, a volt férjem él a konyhában meg a nagyszobában az albérlőveL Itt járnak át. Most már nyugdíjban vagyok, van egy kis megtakar!éilf. Cockash megérkezett Mr. Matthew Cockash, mint minden évben, az idén is ellátogatott Budapestre. Egykori osztálytársam, a derék hazánkfia 1956-ban még Kokas Máté néven szakadt idegenbe egy teherautón. Azóta is odavan hazánkért. Hja, nekünk köny- nyű ragaszkodni a hazához, mi itt vágnunk a helyszínen. De neki sokkal nehezebb ott, idegenben, már csak a nagy távolság miatt is. Mr. Cockasht havonta nem is egyszer elfogja a honvágy. Olyankor erőt vesz rajta a nemzeti érzés. Volt úgy, hogy ez ügyben egy könnyesepp gördült alá a szeméből, sőt több. Megérkezvén, Mr. Cockash mindent szemügy re vesz: hogyan sáfárkodtunk az elmúlt év alatt mi, boldog itthon maradottak. Megtettünk-e mindent, amivel hazánknak tartozunk. Munkál-e még bennünk a nagy ősök szelleme. Nem tagadom, ilyenkor én nagy drukkban vagyok, hogy idegenbe szakadt hazánkfia úgy nagyjából mindent rendben találjon. Mert Mr. Cockash igen szigorú és magasra tartja a mércét. No de hol legyen az ember pedáns és igényes, ha nem ama forrón szeretett hazában, ahonnét idegenbe szakadt? Űj hazájában még úgysem számít tősgyökeres bennfentesnek, ha ott elégedetlenkedne, menten ráfognák, hogy követelőző. Mr. Matthew Cockash felkeresett és tüzetesen kifaggatott. Ügy éreztem magam, mintha »kimittudon« volnék, Kielégítő-e végre a demográfiai fejlődés? — kérdezte ő —, mennyit nőtt a nemzet lélekszáma, amióta én idegenbe szakadtam? Na jó, ez is valami, de azért jobban is igyekezhetnétek! Mondd csak, Joe (ez én vagyok), lehet végre banánt kapni? Mi? Hébe-korba? Ejnye, ejnye. Mit is akartam... mennyi a fizetésed, Joe? Nem értem, mondd még egyezer. Nahát! Tudod, hogy Henry Ford óránként nyolcezer dollárt keres? Na jó-jó. Apropos, Ford. Hány éve nyűvöd már a kocsidat? Jó ég, már három éve? Hihetetlen, Joe, az autót három évenként cseréled? Micsoda...? Még három évig? Joe, az autót évenként kell cserélni! Erről jut eszembe, csak 98 oktánszámú benzint kaptam, hát mikor lesz itt végre 106 oktánszámú benzin? Ezt igenis szorgalmazni kell. Egyébként ide jövet láttam, hogy most már valamicskével több a neonreklám, mint volt, de ez még mindig smirkász, Joe. Nézd meg, mi van New Yorkban. Az ám, hol nyaralsz az idén? Rómában? Szó, szó, egy-két napig ki lehet ott bírni. Micsoda, a Rómaiparton? Az ördögbe is, Joe utazni kell, világot látni! Én a jövő hónapban Honoluluba utazóra. De lehet, hogy Ausztráliába vagy Dél-Afri- kába, majd meglátom. Azért ismerd el, Joe, az első utam mégis haza vezetett! Ő, a honvágy, mit tudod te, mi az! Azért ez ' borzasztó. Szegény, ha közelről akarja szeretni a hazát, kénytelen effektiv dollárt áldozni rá. H. J. tolt pénzem. Gyerekünk nincs, de a férjemnek az első házasságából született fi-át én neveltem. Aztán kérték a pénzt, meg azt, hogy adjam el a lakást és költözzem albérletbe. Persze, hogy nem adtam, ezért váltunk el. Hogy k-i itt a főbérlő, ki az aIbértő. azt nem is tudom pontosan. A papírra úgyis csak számok kellenek... Nem hiszem, hogy volt számlálóbiztos, akit csak a számok érdekelteit, aki ne látta volna, hogy az adatok mögött életek, sorsok húzódnak. Egyszerű hétköznapi problémák, gondok, bajok. — Miért van felkötve a néni keze? — Elcsúsztam, kedveském. Eltörött. Miért, ezt is felírják? — Nem. — Kár, pedig felírhatnák, és még azt is, hogy hol. A Kapós-szálló. előtt. Én láttam a tv-ben, hogy megbüntették a felelőtlen háztulajdonosokat. De még intézményeket is — Pesten. De itt mintha nem lenne gazdája némely utcának. Persze magát éz nem érdekli. Elég a gondjuk manapság a pedagógusoknak, mire összeírják ezt a sok embert. Ez a gipsz itt a karomon az én gondom, de kS törődik vele. Egy újságírónak kellene megmondani. Ki kellene pellengé- rezn-i, hogy az ember a város közepén kitörheti a kezét... (Azt hiszem, lebuktam.) — No hát, a múltkor egy kis tanárnő járt itt... Maga a főnöke? — Igen ... vagyis nem csak azért jöttem vissza, mert néhány adat kimaradt. — Mondta a tanárnő órára pontosan, hogy mikor jön vissza érte. Sütöttem is egy kis süteményt ne«ki, hogy megkínáljam. Azt hittem, hogy ő jön. Nagy kár..,. (Azt hiszem, megnyúlott a képem.) — Tetszik tudni, ő most másutt gyűjt. — Aha, értem. Na jól van, fiam, itt van az adat, megkérdeztem az uramtól. Ezt a két süteményt pedig vigye el neki. Annyira vártam. Tudja mit, az egyiket megeheti... Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. január 14. 5