Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

Marcali iparosodásának történetéből A felszabadulás előtti évtizedekben említésre méltó ipari ősiemet nem találunk Marcaliban. Az uradalmi tég­lagyár, a két malom, a fűrész­üzem, a két bőrgyár alig né­hány embernek adott munka­alkalmat. Jelentősebb létszá­mú munkást foglalkoztattak viszont az építési vállalkozók, továbbá számottevőnek ítélhe­tők a nagyobb asztalosüzemek. A községben ugyanakkor je­lentős arányú kisiparos réteg élt, kielégítve a környék me­zőgazdasági lakosságának szükségletét. Emellett azonban a két-három segéddel dolgozó mesterek számottevő mennyi­ségben készárutermeléssel is foglalkoztak. 1948 áprilisában kelt jelentés — a két-három holdas agrár­proletárokkal együtt — hat­száz munkanélküliről tesz em­lítést. (Jellemző a gondok sú­lyosságára, hogy a felszabadí- tási harcok során tetemes ká­rokat szenvedett uradalmi tég­lagyár termelésének megindí­tásáért — éppen a munkaal­kalom fokozása érdekében — éles harcot folytatott a helyi kommunista és szociáldemok­rata párt az aggályoskodó kis­gazdákkal szemben, mind a képviselőtestületben, mind a nemzeti bizottságban.) A termelőszövetkezetek megalakulásával tovább sú­lyosbodó foglalkoztatottsági nehézségek enyhítésére 1961­:s e As «más minden részébe szállítanak olajkályhát Marcalibői. némi fejlődésnek induljon a járás ipara: 1947. október 23-án — tíz munkagéppel és mintegy harminc munkással — a Széohenyi-tiradalom terü­letén megkezdte működését az állami gépállomás. A rohamo­san fejlődő üzem elévülhetet­len érdemeket szerzett a me­zőgazdaság gépesítésében, a termelőszövetkezeti mozgalom anyagi és erkölcsi— politikai — támogatásálban, és nem utolsósorban a musíikás-paraszt szövetség gyakorlati megvaló­sításában. A közben gépjavító bázissá átalakult állomás 1964- ben szűnt meg és adta át he­lyét egy más jellegű üzemnek. Ugyancsak az iparosodás el­ső — ha mai szemmel még oly csekélynek tűnő is — mozza­natai közé tartósak a tejfeldol­gozó üzem létesítése. Az 1947- ben történt megszervezése egy élelmes magánvállalkozó ne­véhez fűződik, aki helyesen is­merte föl a mezőgazdasági fel­dolgozó ipar lehetőségeit. Az üzemet 1950-ben államosítot­ták. Azóta termelési föltételeit állandóan fejlesztve, bővítve, ma már napi harmincötezer liter tej feldolgozásával nyolc­féle terméket állít elő, több cikkből jelentős exportszállí­tást Is teljesítve. Hetvenhárom fős munkásgárdája több év óta lényegében változatlan ösz- szetételű. A többszörösen ki­tüntetett egység a Kaposvári Tejipari Vállalat Marcali Sajt­üzemeként működik. A kisüzemi termelés fej­lesztésében jelentős szerepet töltöttek be a kisipari termelő- szövetkezetek. A cipészek és csizmadiák által 1947-ben lét­rehozott társulás taglétszáma négy év alatt már elérte a fél­százat, és a szolgáltatás mel­lett jelentős mennyiségű kész­árut is állított elő. 1951-ben az időközben megalakult egyéb — szabó, fodrász stb. — rész­leggel vegyesipari ktsz néven egyesült. Jelenleg a megye- székhelyi központ üzemeként végzi szolgáltatásait. Az építőmunkás kisiparosok ugyancsak ktsz-be tömörültek 1951-ben. Szövetkezetük 1968 végén már százhatvannyolc taggal működik. A község foglalkoztatási gondjait azonban e kezdeti lé­pések alig enyhítették. Egy meg működését Marcaliban, a volt uradalmi gépműhely épü­leteiben: a Somogy megyei Fi­nommechanikai Vállalat szeg­verő, gyermekkocsikat, mos­dóállványokat, egyszerűbb technológiát Igénylő fémipari termékeket előállító telepe. Az üzem átlag százhúsz-száznegy- ven fővel 1988. június 30-ig működött. A kezdeti nehézsé­gek, értékesítési gondok tö­megével telített hét esztendő tevékenysége vetette meg tu­lajdonképpen a fémtömegcikk profilú üzemek alapjait Mar­caliban. A tsz-efc gépesítésének, ke- mizálásának fokozásával újabb jelentős munkaerő szabadult fel elsősorban a járás székhe­lyén, de a környező falvakban is. Foglalkoztatásuk fontos fel­adatként állt a járás vezetői előtt Az országos szervek tá­mogatásának célszerű felhasz­nálására — amelynek során a járási székhelyen 17,3 millió forintos üzemtelepítési hozzá­járulásban részesült — a fő­városi Mechanikai Művek kí­nálta a legkedvezőbb feltéte­leket. A jelentős nagyságú vál­lalat átvette a Finommechani­kai Vállalat elavult terméke­ket előállító és éppen ezért súlyos értékesítési gondokkal küzdő marcali telepét, s 1968. július 17-én megindította a termelést és egyúttal új csar­nok építését kezdte meg. Az avatás e napja azért is jelen­tős, mert a gyáregység szalag­rendszerű termelést biztosító berendezésével a nagyüzemi jelleg első megjelenése Marca­liban. Az olajkályhákat előál­lító új üzem az év végén már hétszáz embert foglalkoztatott. Külön gondot jelentett a hatvanas évek elején a nagy­arányú női munkaerőhiány megszüntetése. Az első lépése­ket a Honvédelmi Miniszté­rium tette meg: közbenjárásá­ra alkalmazottainak feleségei, családtagjai részére a Pécsi Kesztyűgyár Marcali Üzeme indította meg a termelést, csaknem kétszáz asszonynak nyújtva — bedolgozó rendszer- -el — munkalehetőséget. 1965-ben megindult a So­mogy megyei Textilipari Vál­lalat Marcali Konfekcióüzeme is, amely az év végén már 130 munkást foglalkoztatott. Há­rom év múlva azonban áru­értékesítési gondok miatt fe­lére csökkent létszámmal — a Kaposvári Textilruházati Ktsz vette át az üzemet. A volt konfekcióüzem épületében ugyanakkor a Mechanikai Mű­vek gyengeáramú kondenzáto­rokat előállító részlege rendez­kedett be és indította meg 1968. június 1-én a termelést kétszázhúsz fővel. Az üzem a következő éveikben hatszáz fő foglalkoztatására alkalmas he­lyiségekkel bővül. E nagyobb jelentőségű ipar- telepítési eredmények mellett egyéb lehetőségekkel is gyara­podott a járás: 1967. január 1-én a megszűnő gépállomás helyén az Óbudai Gépipari Ktsz létesített üzemet. A Kü­lönböző rendelések alapján működő egység mintegy két­száz dolgozót foglalkoztat. Szerepet játszók a község foglalkoztatottsági gondjainak enyhítésében az 1967-ben ala­kult Termelőszövetkezetek ön­álló Vállalkozása, illetve a községi tanács költségvetési üzeme is. Üj színt jelent Marcaliban a fővárosi HORIZONT ÁFÉSZ bőrdíszmű üzemének és fonal- feldolgozó részlegének 1966. évi telepítése. A háromszázhet­ven főt foglalkoztató egység termékeinek egy része kül­földre kerül. A fokozott ütemű ipartelepí­tés kedvező hatása a gazdasági és társadalmi élet számos te­rületén lemérhető: emelkedett több száz család jövedelme, növekedett a község, sőt a já­rás áruforgalma. Az iparoso­dás az urbanizálódás több jel­lemzőjét is maga után vonja: a közlekedés javítását, a tele­pülés közművesítését, újabb lakások építését. Nem jelen­téktelen azonban társadalmi hatása sem: a munkásosztály helyi bázisának kiépülése, és véle együtt új réteg, a műszaki értelmiség megjelenése a já­rásban. A nagyarányú ipartele­pítés és -fejlesztés hatására a járás székhelyén fokozatosan nőtt az aktív keresők száma. Ezen belül az iparban foglal­koztatottak aránya 1968 végé­re elérte az 59 százalékot (a nyolc évvel előbbi 16,7 száza­lékkal szemben). így a nem említett kisebb létszámú egy­ségekben — téglagyár, AKÜV- belep, fűrészüzem, kenyérgyár stb. — dolgozókkal együtt az ipari foglalkoztatottak száma kétezer-hatszázötvenre emel­kedett. A negyedik ötéves terv időszakáé n Marcaliban az ipar további fejlődésével szá­molhatunk, elsősorban a meg­levő üzemek bővítésével. Paál László A nagyteremből Stolcz VI- rágsusoeás keringőjének dalla­mai szűrődtek ki. Időnként a karmester álljt vezénylő sza­va is kihallatszott. Újból és újból eljátszottak egy-egy részt A Kilián György Ifjúsági és Úttörő Ház nagytermében eléggé hideg volt. Néhányan le sem vették a kabátjukat, az ujjak is kissé gémberedetten mozogtak a billentyűkön. Több napja és naponta több órán ke­resztül próbáltak már. Ám fá­radtságot nem láttam az arco­kon. Ügy látszik, a két év si­kerei erőt is adnak a munká­hoz. A bét év történetéről kérde­zem Kaposvár ifjúsági fúvós­zenekarának tagjait Igaza nap­ló még nincs, mindenki a fe­jében őrzó a legkedvesebb tör­téneteket 1967. május elsején egy ti­zenhárom tagú úttörő fúvósze­nekar műsort adott Kaposvá­ron. A továbbiakról Fehérvári József, a Liszt Ferenc Zeneis­kola tanára mesél. — 1966-ban kerültem a ze­neiskolába. Már akkor felve­tődött, hogy a kis fúvósnöven­dékekből alakítani kellene egy zenekart. Megtörtént. A városi tanács hangszereket vásárolt, később a zeneiskola tanulóiból huszonnégyre emelkedett az együttes létszáma. 1968-tól a zeneiskola és az úttörőiház ze­nekaraként működünk. A tag­ság cserélődött, de egyben gya­rapodott is. Most huszonnyol­cán ülünk le egy-egy próbára. A zenekarnak négy tagja nem úttörő; középiskolába, il­letve szakmunkásképzőbe jár. Azt mondják, az idén a leg­erősebb a zenekar. Jövőre azonban sokan ismét elmen­nek és újaikkal kell kezdeni. Persze nem elsősorban az utánpótlás a probléma, hanem hangszereket nehéz beszerezni. Az ifjúsági fúvószenekarnak 1969-ben negyvennyolc fellé­pése volt A Krénusz János és a Vöröshadsereg úti általános iskolával rendszeresen szervez­nek közös műsorokat. Négy­szer látogattak a textilművek­be, részt vesznek a város po­litikai rendezvényein éa ott vannak a kulturális szemléken is. Legemlékezetesebb szerep­lésük tavaly Siófokon volt Két hétig naponta kétszer adtak térzenét a városban, és hang­versenyeztek a déli part más üdülőhelyein is. Büszkén me­sélték, hogy olasz, osztrák és francia állandó hallgatóik is voltak. Külföldi barátaikkal ma is leveleznek, kottákat kap­nak tőlük. Repertoárjuk háromórás. Játszanak esztrádmuzsikát, klasszikus zenét és indulókat. Legkedvesebb számaik közé tartozik egyebek között Mozart Falusi táncók, Beethoven Né­met táncok című műve, de szí­vesen tűzik műsorukra Bartók rövid fúvós zenedarabjait és Theodorakisz Zárba táncát is. Az idén nagy feladatot szedet­nének megvalósítani. Rendsze­resen elmennek majd a vidéki iskolákba hangszerbemutató­val egybekötött hangversenyt adni. Céljuk kettős: megsze­rettetni a fúvószenét és tehet­séges fiatalokat találni. A zenekar tagjai valameny- nyien zeneiskolások Különórá­kon Csupor László zeneiskolai tanár foglalkozik még velük. Balogh Sándor és Bese Ferenc nyolcadik osztályosok. Mind­ketten pisztonon játszanak. Erősségei a zenekarnak. Vár­vízi Vilmos másodikos gimna­zista. Hat éve klarinétozlk, s legkedvesebb időtöltése a ze­nekari együttes játék. Molnár László a zenekar legidősebb tagja. Tizennyolc éves, a So­mogy megyei Víz- és Csator­namű Vállalat dolgozója. A zeneiskolában pisztonon tanult, féléve azonban fölvette mellé a helikont is. Azóta jár a zene­karba. Számára is szórakozás, kikapcsolódás, pihenés a zene. Ebben a nemes szórakozásban azonban úgy érzi — két szak­munkástanuló zenekari társá­val együtt —, hogy munkahe­lyén gátolják. Nem szívesen engedik el őket a próbákra. Vagy zenét, vagy szakmát ta­nuljanak — indoklással. örvendetes, hogy városunk­ban is van egy ifjúsági fúvós­zenekar. Fiatal együttes, lelkes munkája mindenképpen meg­érdemli, hogy támogassák őket. Bán Zsázsa Népszámlálás Kaposváron Gáz vagy széngáz — Este nyílnak az ajtók — A munka oroszlánrésze ezután jön A téma — a népszámlálás — már egy hete állandóan foglalkoztatja az embereket Elszegődtünk hát tegnap egy számlálóbiztos mellé. Kasza Istvánná pedagógussal kopog­tattunk be néhány lakásba. Heggel kilenc óra múlt El­ső állomásunk: Honvéd u. 24. I. emelet 1. ajtó. A névtáolán: dr. Nagy Jenő. Csengetés. Vá­rakozás. Mire ismét meg­nyomnánk a csengőt, nyűik az ajtó. Betessékelnek. Kellemes meleg, a szobában rengeteg virág. A tévében a Delta ké­pei peregnek. — Megfelel az asztal? — kérdezi kedvesen a ház asz- szonya. — Persze — mosolyog Ka­sza Istvánná —, írtam én már cipész »pánglin« is. A táskából előkerülnek a kérdőívek. Ebben az épület­ben a rövidebb változatot kell kitölteni. Gyors egymásután­ban peregnék az adatok 1965-ban adták át az épületet; állami házban lévő főbériek lakás: két szoba, fürdőszoba éléskamra. Villanyvilágítás, ivóvíz, hálózati gáz a kony­hában, központi fűtés stb. Há­romtagú család lakja. A papa és a mama adatai után Jenő- fcéét vezetik a személyi kérdő­ívre. A számlálóbiztos »szigo­rú«, a kisfiúnak önállóan kell válaszolnia. már, háromba eddig egyál­talán nem tudtam bejutni. Január 2-től csinálom. — Történt-e valami érde­Beszédes adatok kerültek Ivády í vekre. Sándoréknál a kérdő­- Születési éve?- 1959.- Családi állapota? Jenőké elpirul, édesanyjára .jülantva suttogja: — Nőtlen.. A következő lakásig a nép- számlálóé a szó. — Általában kedvesen fo­gadnak. Este nyílnak ki job­ban az ajtók, amikor otthon tartózkodnak, de kilenc óra után már kinézik az embert mindenhonnan. A városban a java része megvan a munká­nak. A külső területekre, a hegyekre nehéz kijutni. Én 107 lakást kaptam, ebből ki­lencvennyolcat összeírtam — Egy édes esetem volt. A Honvéd u. 22. alatt egy idős néninél. Kérdezem, van-e gáz a lakásban? Van, van — hajtogatja a néni, bejegyez­tem hát. — Majdnem meg­haltam tagnap — mondja ké­sőbb ismét —, úgy ömlött a széngáz a kályhámból... — Ezek után új lapot kellett ír­nom. A 2. sz. ajtónál csengetünk. Ivády Sándoréit fogadnak. Kétszobás lakás. Sándor bá­csi nyugdíjas. — 1896-ban születtem. — Iskolai végzettsége? — Hat elemi és három ipa­rt. 1913-ban lakatos lettem, hengergépészként dolgoztam Pesten..." Beszédes adatok. bizony percekig tart fejben utánaszá­molni, mi mikor is történt pontosan. A szépen berendezett lakás­ból kifelé jövet arról beszél­getünk, hogy a népszámlálók munkájának az összeírás csak a negyedrészét teszi ki. Az oroszlánrész ezután jön. Ott­hon rendszerezik, majd az összesítés után négy példány­ban leíriák az í'-«'­Zs. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. január 8. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents