Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
m» Összetett kifejezési formát Interjú Fábri Zoltán filmrendezővel w A filmekről és a közön- ingről szeretnék beszélgetni. — Ez manapság néni köny- nyű téma, — Köztudomású, hogy évről évre csökken a mozilátogatók száma. Egy ülmíorgal- mazási szaklapban olvastam. Véleménye szerint hogyan lehetne visszahódítani a közönséget ? — Sajnos, erre nincs semmiféle recept Ha valaki biztos választ tudna adni, nagyon megbecsült személy lenne az illeti Idehaza és külföldön is. — Szűkítsük le ért a kérdést Mit tesz óu, hogyan igyekszik visszahódítani a hűtlen inozinézök millióit? — Szándékom szerint igyekszem közel hozni művészi elképzeléseimet és a közönség érdeklődését Persze nem azon az áron, hogy föladjam művészi igényeimet — Milyennek tartja a magyar közönséget? — Őszinte leszek. A mozä- látogató közönség többségének ízlése — sajnos — elavult Nagyon nehezen fogadja be a gondolatokat ébresztő alkotásokat ■— Ez bizonyára igaz, de hadd emlékeztessem egy gyakori mondásra: a közönséget nem lehet leváltani.. Mit lehet csinálni? Ki kell elégíteni az igényeket? És hdL az a határ, ameddig el lehet menni? — Ez a mezsgye nagyon nehezen található meg. Csak azt tudom mondani, hogy a filmnek hatnia kell a közönségre, emelni kell a művészi igényt és közgondolkodásra kell nevelni az embereket Az igényes vállalkozás min, dig többet mond, és áttételesebb is a mondanivalója. —- Az a tapasztalatom, hogy nem foglalkozunk módszeresen a közönség nevelésével. Az iskolákban még gyereked- nőben jár a filmesztétika oktatása. Kevés a filmklub, még kevesebb a kamarajellegű . művészmozi, nem beszélve arról, hogy alig van olyan ifjúsági filmünk, amelyik segítene fölnevelni egy filmhez értő, az igényes alkotásokat befogadó új közönséget Mi a véleménye a film- forgalmazásról? Meddig é3 nálunk egy film? — öt évig, aztán raktáriba kerül. Legfeljebb a TV veszi elő egy-egy Sorozat keretében. Pedig a mozikban is érdemes lenne bemutatni az elmúlt esztendők néhány sikeres alkotását — A filmforgalmazásról is szeretnék hallani véleményt — Tapasztalataim szerint a jó filmek mellett a világ film- és tévé-terméséből elég •sok selejtet forgalmaznak nálunk. — Ezt úgy kell érteni, hogy ezek a filmek lejjebb szállítják a közönség igényét? — Ügy kell érteni, ‘ hogy ezek a filmek nagyon rósz konkurenciát jelentenek nekünk. — Ha már a konkurenciáról van szó, megkérdezem: Mi a véleménye a tévéről? — Lesújtó. Minden nagy- szerűsége mellett a kultúrám mért legintenzívebb csapásnak tartom. — Azt hiszem, ez a tömör válasz bővebb magyarázatra szorul. — Nem akarom én túl bőven magyarázni. Arról van szó, a hírközlés és a bő ismeretanyag mellett a televízió a gondolkodás restségét idézi elő az emberekben. A kényelemhez, a papucshoz szinte esténként szállítja a »•hidegtálat«. Csökkenti az emberek egyéni kezdeményezését Az aktív tévé-nézők keveset. olvasnak, irodalmi érdeklődésük leszűkül... Soroljam tovább? — Nem, ez éppen élég. De hadd kacérkodjam egy kérdéssel: Van tévéje? — Van, de én nagyon szigorúan szelektálok a műsorban. — Az előbb a külföldi filmekről beszéltünk. Tapasztalataim szerint a kritika gyakran megbocsátőan fogadja a gyenge külföldi filmeket míg a hazai terméshez túlontúl szigorú. Osztja-e ezt a véleményt? — Nem az a baj. hogy a magyar filmekhez túl szigorú a kritika, szerintem inkább ott a hiba, hogy a kritikában gyakori a sablon. Gyakran hallani és olvasni a megkülönböztetett definíciót: művészfilm, köaönségfilm. — Nem lehet így szétválasztani a filmeket Többek között azért seri. mert gyakran előfordul, hogy égy-egy kommersz filmnek nincs közönségsikere. — Véleménye szerint milyen adósságai vannak még a magyar filmgyártásnak? Milyen nagy témák várnak megfilmesítésre? —■ Erről még nem gondolkodtam. — fel milyen témák jöhetnek számításba? —r Talárt Móricz Er<Jély-tri- lőgiája, Gárdonyi Láthatatlan embere vagy Móra Aranykoporsója. — A három közül melyiket rendezné szívesén? — Egyiket sem. Mint irodalmi műveket nagyon sze- retem mind a hármat, de én elősorban a mai témákon gondolkodom. —- A közönség szereti a vidám, szórakoztató filmeket S ebben a műfajban is lehet igényeset művészit alkotni. Ezért kérdezem: Szentségtörésnek tartaná-e, ha vígjátékot rendezne? — Nem tartom éppen szentségtörésnek, de a vígjátékot a komédiát csak mint néző szeretem Meggyőződésem, hogy a neveltetés eszköze napjainkban a groteszk. Ez a műfaj sokirányú és összetettebb, mint á vígjáték; nagyobb gondolati izgalmat és természetesen nagyobb figyelmet több értelmet kivé11 a nézőktől. A filmművészet megújulása természetesen a technikával is együtt jár. De a technika nem minden. Én bízom a nevettetés, az elgon- dolkodtatás modern eszki^zé- ben, a groteszkben. A mai kor sokkal, de sokkal bonyolultabb, mintsem ábrázol ni lehetne egyszerű drámával vágy vígjátékkal Összetettebb kifejezési formára van szükség. Hiszek ebben az alkotó módszerben, ezért is vállalkoztam Örkény István nagysikerű művének, a Tó- théknak megfilmesítésére. — Engedjen meg egy abszurd kérdést: Ha az utókor számára három filmet kellene megőriznie, melyiket választaná? — A kérdés nemcsak abszurd, hanem kényes is. Ezért engedje él pekem a választ, legalább is ami a magyar filmeket illeti. Ha a világ filmművészetéről lame szó, azt mondanám, hogy Brüsz- szelben elég nehezen állították össze a világ 12 nagy filmjét. Gondolom ezekből kellene válogatni — Ennyi kérdés után befejezésül' milyen kérdést terme fel ön? Természetesen á választ is öntől kérem. ‘ — Semmit ín ugyanis nem vagyok kíváncsi ember. Persze, szoktam kérdezni, de elsősorban a filmjeimmel. Most legújabb filmemben az Isten hóZta őrnagy úr-ban teszek fel néhány kérdést Remélem, a közönség válaszol majd rá... M. L. S September elején még szentendrei műterem- házában találkoztam vele, több mint húsz, az idén készült festménye társaságában. Három héttel később Franciaországba utazott Okr tóber közepén részt vett tizenkettedik párizsi kiállításának megnyitóján a René Dwuet Galériában. Novemberben már ismét Szentendréi köszöntött, kihajolva most vásárolt Fiat autójának volánja mellől, a napokban pedig budapesti műtermébe invitált Amikor bekopogtam hozzá, ott ült festőállványa előtt, legújabb képén dolgozva. Fiatalokat megszégyenítő ak tivitással él és dolgozik. Cző- bel Béla Kossuth-díjas festőművész. Pedig a közelmúltban ünnepelte nyolcvanhatodik születésnapját! A legújabb párizsi tárlatról kérdezem. — Huszonnyolc olajképemet állították ki. Valameny- nyi Szentendrén készült A tárlatot nyolcvanhatodik születésnapom alkalmából rendezték. A huszonnyolc kép közül nyolcat már az edsö héten megvásároltak... Most várom a külföldi kritikákat és az újabb híradást.. A műterem asztalán festői rendetlenség. Tubusok, tégelyek, ecsetek, levelek és egy kerámia tálbán vagy két tucat pipa- Kiveszi az egyiket, kényelmesen megtömködí, rágyújt Tizenkét esztendeje ismerem személyesen. Már megtanultam látogatásaim során, hogy pipafüst mellett szívesen emlékezik. Ilyenkor nem szabad kérdésekkel megzavarná — A hetedik gimnázium után elhatároztam, hogy a nyarat Nagybányán töltöm — kezdi váratlanul, szavában csendes iróniával. — Levelet írtam Hollósy Simonnak, én, a gimnazista: szeretnék személyes ismeretséget kötni az ott élő művészekkel Csakhamar megérkezett a válasz: mehetek. — Akkor még azt hittem, hogy nekem, a tizenhét éves diáknak szól ez a nagy megtiszteltetés. Tévedtem. Apám nagybátyja, Zóbel Mjhály rangos arcképfestő volt a reformkorban. Neve fennmaradt a művészvilágban.. Azon a nyáron mégsem jutottam el Nagybányára. A szüleim nem, engedtek, csak az. érettségi után... Nem untatlak vele? >— néz rám derűs- kíváncsian, de a válaszra nem hagy időt, feláll, az egyik könyvespolchoz lép, kiemel egy könyvet, visszajön, leteszi elém. — öt nyarat töltöttem Nagybányán. Aztán Párizs leövetkézett... — mondja, és Czóbel Béta: Fiú felüti Bölönl György könyvét. Beleolvasok: Párizsban egy időben a 9. Rue Cam- pagne-Premiere-ben laktam. Hatalmas műteremház volt ez, sok-sok műteremmel, a CZÓBEL BÉLA világ minden tájáról verődtek itt össze a piktorok. 1906- ban volt ez, az IndéfSen- dents-ban, a függetlenek szalonjában ekkor kezdett csoportosulni a Matisse, Braque, Gauguin és Cézanne után jövő első jelentősebb festőnemzedék, és ekkor jelentkezett a fiatal Picasso is. , Egy csomó, tehetséges fiatal magyar festő követte ezek nyomdokait A magyar festők között a legtehetségesebb Czóbel Béla volt, akinek egyszerre híre ment az idegen festők között is. Amikör a nyáron hazautazott Nagybányára festeni, az én nagy műtermemben szívesen láttam a képeit Volt vágy húszhuszonöt képe, és ezekkel valósággal kitapétáztam a műBihari Sándor: Emlék, jelenre fordítva Ahonnan anyámat nagyapámat onnan ismertem őket — nekam egy falu nyelvén szólt a szazad, azért itt, hol a nyomorúság a világszínvonalon állt —, fát lopott s a kést dugta csizmaszárba. Érzett s nem kimondott forradalom. Legfeljebb dühödten megszorulni ’.yáriták kötélként egy nyakon. Hómezőről szállt szel: Irodalom, agyamba fújt— s négy kiskatona. sárban úszott a kert alól, . . • hozták a tanúságot reményt hogy ’ t1'1 épp a nyomorúságból építhet falu fölébe hajlékot utat a század alá az agy s kar, csendült és csjkordult hát a próba tétel. napsütéssel, faggyaL így lett Pétervár s Kisgyőr határps, — párezer kilométer, pár évtized mi élethez-halálhoz, ahhoz a magányhoz, amit az Cr az emberiségnek kínál, míg az idő szorul szívünk körül? Az egyetlen válasz már, amivel ember a földgolyóra állt fiú, Hamlet kérdését dönti eL Amit az emberiségnek én, a mezei kölyke, mondhatok — innen mondom, szívemben a példa, magyarul, mit oröszek-emberek .teste a hófúvásba mint használható eszmét szövegezett, emberiségre-fordíthatóan, Föld-méretűre, az időt nevelőre — a forradalomban. Találmány kis hibával Ámbátor Ervin feltalálta á kéifrontos engedékenységet Ráeszmélt ugyanis arra, hogy aki harcol, az sebet is kaphat Márpedig ezt 6 nem szerette Az igazság az, hogy gyáva ember volt ez az Ámbátor, és erre-neje is inspirálta, akivel immáron húsz esztendeje élt békés egymás mellett féléében. ■ — Te Csak ne szerezz magadnak ellenségeket! — szokta mondogatni — Ügy kell élned, hogy mindenkit megérts, senkit se bánts, és akkor téged is békén hagynak. Ámbátor már a külsejében is igyekezett találmányának szellemét megtestesíteni. Megnövesztette a haját, hogy a fiatalok lássák: nem zárkózik el a modern ízléstől. Hosszú haját viszont egy micisapka alá gyömöszölte. Mértékletesen bár, de lelkesedett az új mechanizmusért. Ugyanakkor nem mulasztotta el leszögezni, hogy azért a régi sem volt kutya. Gyerekét megkereszteltette a templomban, majd díszes névadót is rendezett. Reggel az utca baloldalán ment el otthonról, este a jobb oldalon tért haza. Egyszer megpróbálta, hogy az: út közepén menjen, de akkor felírta a rendőr. Az öreg portás bácsival megbeszélte, hogy mit mondott a tiranai rádió, az ifjú diszpécserrel a londoni hírekről konzultált. A táncdalfesztiválra két szavazólapot küldött: egyiket a rikoltozó nő, a másikat a puszit szóró fiú nevére töltötte ki. Esténként aztán a feleségével együtt félve latolgatták, hogy a nap folyamán nem galoppozta-e el magát valahol. Az ilyen beszélgetések után nyomasztó álmok gyötörték. Ijedten riadt fel és megállapította, hogy baloldalon dobog a szíve, ámbátor jobbkezes. Leginkább azokkal a szerveivel volt elégedett, melyekből mindkét oldalán viselt egyet. Ilyen volt a fűle, mellyel a két irányból érkező instrukciókat egyaránt meghallotta. S külön hálával gondolt szüleire, akik nem törődtek vele, és gyermekkori kancsalságát nem kezeltették: így ma is a jobb szemével balra, a ballal pedig jobbra nézett. Ámbátor készségesen elismerte a világ anyagelvűségét és örökvalóságát, de nem kételkedett, hogy lehet fölöttünk valaki. Ha ezekután valaki azt gondolná, hogy. Ámbátor igyekezett az ellentéteket kiegyenlíteni, az egymással vi- tatkozólcat közös nevezőre hozni, az az elmondottakból sem érti az Ámbátor-féle ta lálmányt. Ha ugyanis a szembeállókat kibékítené, kénytelen lenne az egyik oldalra állni, ami ezesetben már a halvány ellenzékiség látszatát keltené. Gondolom, a tisztelt olvasó megérti Ámbátor lelkivilágát, amit csak azért ecseteltem ilyen részletesen, mert vele még nem találkozhattak, hiszen egyedül van. Bevált-e a találmánya avagy elbukott? Tudom, egyesek most azt várják tőlem, mondjam ki. hogy boldogul. Ezzel szemben mások azt követelik, hogy rúgjam ki a nyomorultat, mert egy ilyen ingadozó opportunistának nem. lehet más a sorsa. Hát kérem... Szóval... Hagyjanak engem békén! Mit provokálnak? Cisz Ferenc terem falait. De nem volt nyugtom a látogatóktól, egymás után. kopogtak az ajtómon, úgy jöttek hozzam, mint valami kiállítási helyiségbe, és látni akarták Czóbel képeit... Csak. most veszem észre, hogy könyvjelzőként egy sárguló levelet hasznai. Tizenhét esztendővel ezelőtt a neves francia festő, Georges Braque írta Czóbel Bélához. »1906 óta, mikor együtt állítottunk ki az Independents Fauves termében, Ón megjárta útját, mely nem mindig volt a legkönnyebb...« Akaratlanul is rákérdezek; — Vajon mit értett Braque azalatt, hogy a megtett út nem mindig volt a legköny- nyebb? Válasz helyett újabb írást mutat Egyik legszigorúbb kritikusának, Kassák Lajosnak sorait: »Színvilága, formaalakítára merőben más, mint a franciák. Hiányzik belőle a lebegő könnyedség, legszélsőségesebb kilengéseiben is megmarad vaskosnak, komornak és anyagszerűnek.. Kiegészíti a meghatározást: — Megőrizni ez ember egyéniségét Ez volt a legnehezebb. Nem szegődni egyik kimagasló francia művész nyomába se... Picasso egyszer, ha jól emlékszem, 1907-ben felajánlott nekem egy műteremszobát Nem fogadtam éL Már akkor nagy művész volt. A nagy művész pedig mindig erős * hatást gyakorol környezetére... Művészete valóban mindenki másétól különbözik. Képein különös módon keveredik a valóság a fantázia szüleményeivel. Vásznain ott Vannak az ábrázolt tárgyak, de aki a tárgyakról felszárnyal: az már CzóbeL Művészetében a szín a döntő szerkezeti elem. Képei duzzadnak a színfölrakás és a tónusok eleven erejétől. Az intim meglátások művésze. Finom arcok, fiatalos formától duzzadó rjői aktok, szelíd tájak, csöndes utcák, derűs kertek, színpompás virágcsendéletek — ez a témavilága A formák nem pontosan körülírtak, a színek áttörik, erőszakosan elnyomják és hevítik egymást, mégis valami halk bensőség .árad a' szemlélő felé. K épeiből határtalan nyugalom árad — a vál>- tozatlant, az örökérvényűt fogalmazza meg vásznain —, de ő örökké nyughatatlan. Az elmúlt tíz esztendő alatt négy kiállítása volt Párizsban, kettő Chicagóban és ugyanennyi Géniben, egy pedig Velencében, Amszterdamban és Szentendrén. Tíz év — tizenegy kiállítás. És ma is olyan fiatalos lendülettel dolgozik, mintha nem is a nyolcvan- hatodik születésnapját hagyta volna maga mögött. Prnkner Pál SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1370. Január 4. 1