Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-31 / 26. szám

Megfelelő vetőmag - bő termés van arra, hogy az üzemek az adottságaiknak, céljaiknak leginkább megfelelő kukorica- fajtát vessenek. Ma már bebizonyosodott, hogy a hibrid kukorica — megfelelő agrotechnikával — jelentős termésnövekedést eredményez. Természetesen ehhez a feltételeket biztosíta­ni kell. Kétvonalas hibridet például olyan területen célsze­rű vetni, ahol a megfelelő táp­anyag-ellátottság fedezi az igényét. Emlékeztetőül itt annyit, hogy a kukorica alá a nitrogén, a foszfor és a káli műtrágya aránya 2:1:2 körüli. A hibrid kukorica vetőmag­igények szerződéskötésével egy időben az 1970. évi tava­szi és őszi kalászos vetőmag­vak szerződése is megköthető. Kalászos vetőmagvakból, a kenyérbúzafajtákat illetően a Bezosztája, a Rannája és a Fertődi 293-as fajta vetőmagja vásárolható. Takarmánybúzá­ból a Libelulla, Etoil és Moi- son. valamint kisebb mennyi­ségben a San Pastore fajta áll rendelkezésre. 1970 őszétől a kalászos vetőmagvak kizáró­lag nagykereskedelmi áron kerülnek értékesítésre, ez az ár mázsánként 30 forinttal alacsonyabb az 1969. évi nagy- kereskedelrhi árnál. Lucerna, vöröshere, tavaszi bükköny, baltacím, takar­mányrépa (Bábolnai sárga henger, Rózsaszínű BETA, BETA-poly rózsacukor 1., ke­reskedelmi cukorrépa jellegű), köles, szarvaskerep, fehérhere, napraforgó, takarmányborsó (Xregi sárga) korlátlan meny- nyiségben vásárolható. Vi­szont csak korlátozott mérték­ben van somkóró-, mohar-, keserű és édes csillagfürt, szó­ja-,. fehérmustár-vetőmag. megálla­pítható, hogy a Vetőmagter­meltető és Értékesítő Vállalat igyekezett megfelelően jól fel­készülni, hogs' nagyüzemeink növekvő igényét kielégíthesse. A megfelelő minőségű és faj­tájú vetőmag a biztonságos termelés egyik, lényeges elő­feltétele. és most van az ideje annak, hogy termelőszövetke­zeteink — elkészítve terveiket — beszerezzék, előrelátóan biztosítsák a céljaiknak meg­felelő vetőmagvakat. Miklósi László főmérnök Kibédi Mosolyogva nyit ajtót, ma­dár ül a vállán, a nyak védő hajlatában, és fejét odasimít­ja a színész arcához. Sím! kutya is ott sertepertél körü­lötte, vendégköszöntő fark­csóválással Kibédi Ervin, a Vidám Szín­pad művésze, a kedvelt ne­vettető szereti az állatokat. Konyhájuk mellett egy kis szoba, a falon csupa üvegház. A műszálra erősített faágon, alvásra készen, pintyek ülnek koszorúban. Kjivájt dísztök belsejéből élő fekete gyöngy­szemek fénylenek elő, tollpi- hecsomók, hegyesedő csőrrel., A vidám színek között szomo­rú szürkeség: — Ez a Ids toprongyos a legöregebb. Nyolc éves. Min­den áldott este védelmezőn körbeülik a többiek. Az a kék és ez a sárgamellényes egy venezuelai pár. A piros, a tig- i-ispinty, Afrikában, Indiában, Ázsiában él. ökegyelme afri­kai. Áruház — egy évvel később Hz utóbbi években a kukori­ca termésátlagának jelentős növekedését nagymértékben befolyásolta a jó minőségű ve­tőmag. A mezőgazdasági nagy­üzemek hibrid kukorica vető­magigényének fölmérését a Vetőmagtermeltető Vállalat a múlt év őszén elvégezte. Eb­ben az időben még nem volt ismeretes, hogy a vállalat 1970 tavaszán melyik fajtákból és milyen mennyiségben tud ve­tőmagot biztosítani. Ezekben a napokban kezdték meg a hib­rid kukoricák értékesítését. A vállalat termelési felügyelő: személyesen fölkeresik a me­zőgazdasági termelőszövetke­zeteket a vetőmag-megrende­léseik végett. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a termelőszövetkezetek nem használják ki azt a lehe­tőséget, hogy a nagyobb ter­mést biztosító kétvonalas (egyszeres keresztezésé) hib­rid kukorica vetésterületét növeljék. A jó vetőmagtermés' következtében az eddigi igé­nyeken felül jelentős készletek állnak rendelkezésre hazai egyszeres keresztezésű hibrid- kukorica-vetőmagbóL A tel­jesség igénye nélkül érdemes megemlíteni, hogy a kétvona­las MVSC 660, MVSC 620, MVSC 570, MVSC 530, a jugo­szláv ZPSK 1, ZPSK 4, ZPSK 6, BCSK 5 fajtákból, valamint a háromvonalas MVTC 651, MVTC 601, MVTC 540, MVTC 521 és MVTC 431 fajtákból most bőségesen biztosítható vetőmag. A négyvonalas hazai MV 1, KH 22, MV 502 és a SZE 270 csak korlátozott mér­tékben áll rendelkezésre, de ezek helyett ajánlja a válla­lat az MV 602, MV 26, MV 520, MV 40 és a SZE 71 fajtá­kat. Korlátlan mennyiségben vá­sárolhatók az egyéb nágyvo- nalas fajták. Ez a körülmény önmagában bizonyítja, hogy jelentősen bővült a fajtavá­laszték, nagyobb lehetőség Hanglemezek a sztereo adáshoz Az elmúlt évben mintegy 900 darab új, sztereofonikus hanglemez érkezett külföldről a Magyar Rádió drámai és szimfonikus zenei osztályára, így elegendő tartalékkal ren­delkeznek az egyre nagyobb számú kísérleti sztereo adá­sokhoz. Ezek közül a már nyilvántartásba vett lemezek közül válogatják ki az 1970-es év sztereo műsorainak jelentős részét, így például a Hangfel­vételek felsőfokon című soro­zatot is e felvételekből állít­ják össze. Egyebek között Gluck ritkán hallható Dón Juan balettjét mutatják be az új lemezek egyikén, február 4-én a St Martin in the Fields kamaraegyüttes előadásában. Egyébként a Magyar Rádió nagyzenekari stúdiójában is számos kitűnő sztereó-felvétel készült az elmúlt év folyamán. NÉGYSZÁZHATVAN EZER forint kötbér megfizetését aján­lotta fel a munkaügyi döntő- bizottsági tárgyalás előtt a ki­vitelező — a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat — a Siófoki Általános Fogyasztá­si és Értékesítő Szövetkezet­nek, mert megint nem készí­tette el a 10,5 millió forintos költséggel épülő Sió áruházat. A kötbér mellé határidőt is javasolt a kivitelező: eszerint március 31-re befejezik az építkezést. A szövetkezetnél érre azt mondják: most már bíznak, s megvan a lehetősé­ge, hogy májusban megnyíljon az áruház. Ez- a határidő pontosan ti­zenkét hónappal későbbi, mint amikorra eredetileg el kellett volna készíteni a Sió áruhá­zát. Az egy év történetét — tanulságként —■ érdemes számba venni. Az első határidő-módosítást — 1969 május helvett júniusra — azért kérte a Tanácsi Építő­ipari Vállalat, mert anyagbe­szerzési nehézségei voltak. A szövetkezet jegyzőkönyvben ígérte meg — s teljesítette is —, hogy megszerzi a szükséges vízvezetékcsöveket. Korábban pedig már egyszer megjárták az építőkkel. Akkor nem volt elég vasuk. A szövetkezet szerzett, s az építők ezt má­sutt, használták fel. Az indok: nem ígérték meg, hogy az áru­házba azt a vasat építik be. Akkor jött a balatoni nyár, s az újabb határidő-módosítás. A június 30-i befejezést át­tették augusztus 20-ra. Az in­dok: kevés a munkás. A szö­vetkezet toborzott — az építő­ipari vállalatnak. Gond me­gint akadt. Most már nem a munkásokkal, hanem az al­vállalkozókkal: azt mondta az építőipar, hogy nem teljesíte­nek a szakipari vállalatok, s ezért november 7-re kell át­tenni a befejezési határidőt. Áttették. Meg kell jegyezni, hogy közben megjelentek az alvál­lalkozó munkásai, magukkal hozták a burkolatnak szánt márványlapokat is, csak éppen nem tudták használni, mert — miirt mondták — az áruház oszlopainak nem az a méretük, ami a tervrajzon van, s a tég­lalap alakúra kivágott már­ványlapok — attól függően, ho­gyan helyezik el — vagy nem borítják be az egész oszlopot, vagy a sarkoknál kilógnak. A SZÖVETKEZET PEDIG ebben a határidőben már annyira bízott, hogy közben tárgyalt az áruház leendő dol­gozóival is. Megegyezték, aztán még mindig nem tudta alkal­mazni őket (Az mór csak rá­adás, hogy most — almikor is­mét megkeresték ezeket az embereket, s megkérdezték, jönnek-e dolgozni — legtöbb­jük még csak válaszra sem méltatta a szövetkezet levelét.) Mérgelődtek a nagykereskedel­mi vállalatok is: tőlük nem tudták elvinni a lekötött árut Kinek a kára lesz, lia a válto­zó divat miatt olcsóbban kell adni? A szövetkezet az elma­radt haszon miatt még nem indított keresetet. De fog. Míg ez a huzavona tartott, a novemberi határidő december 29-re tolódott át. A műszaki átadásra a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat minden érdekeltet meghívott. Mindenki meg is jelent — csak az építőipari vállalat nem. A jegyzőkönyv — amelyet akkor vettek föl — így kezdődik: a generálkivitelező nem jelent meg. Nem valami jó fényt vet ez a vállalatra. (A kivitelező szerint az igaz­gató elment az átadásra, de mire odaért, már fölvették a jegyzőkönyvet, hogy hiánypót­lással s.em veszik át az épü­letet.) Az áruház építése január­ban a harmadik évébe lépett. EZT MEGMAGYARÁZNI nem lehet. A kár nemcsak a fogyasztási szövetkezeté, ha­nem a vásárlóké is. A szövet­kezet kérhet kötbért, a vásár­lónak legföljebb a véleménye lehet meg az ilyen építkezés­ről. Sajnos, ezzel nem megy sokra, hiszen a határidő-mó­dosítás, a kötbérezés megszo­kott. Anyaghiányra, szakem­berhiányra mindig lehet hi­vatkozni. Ezen segíteni is le­het. Az igazi ok azonban leg­többször nem az, amire hivat­koznak, hanem a közöny. A munkamorált, amelyről mos­tanában olyan sok szó esik, ugyancsak oda lehetne ülfetni a vádlottak padjára, mgrt ha egy művezető, vagy éppen a szakemberekből álló brigád nem ideges, amikor egy érvet késik az átadás, akkor ott nemcsak az anyaghiány okoz gondot. A határidőcsúszás és a kötbér miatt művezetőn felül is idegeskedni kellene. Kereza Imre E zt a két gyereket min­denki nagyon szereti. A környék kedvencei. A házban, ahol laknak, pél­dának emlegetik őket a la­kók. Soha nem veszekednek, előre köszönnek mindenki­nek. Ha kilépnek a ház kapu­ján, rögtön megfogják egy­más kezét. így mennek ki a térre, így jönnek vissza. Aranyos, édes gyerekek. Az egyik nyolcvanegy éves, a má­sik hetvenhét. A nyolcvanegy éves a fiúcska, vagyis a Bé­ni bácsi; hetvenhét éves a lány (pardon: a hölgy), vagy­is Irmácska. Egyébként férj és feleség ők ketten. Negy­venhat éve. Béni bácsi és Irmácska minden hónap első vasárnap­ján ünneplőbe öltözik, és ven­dégeket fogad. Néhány ro­kon, barát, ismerős. Ezek is többnyire gyerekek, hetven és nyolcvan évesek. Én mindig a szélre kerülő1 Én vagyok az egyetlen »öreg«, mert még hatvan sem va­gyok. Éppen ezért, mint egyetlen öreg a társaságban, nekem kell mindig beszámol­Irmácska nőm arról, hogy mi van a többi ismerőssel. Tíz éve tar­tom ezt a pozíciót, sikerrel. Riportot adok, és csípős vic­ceket mesélek. Béni bácsi a szájába dug­ja a szivarját, fellobbantja kétkilós öngyújtója kanócát, és azt mondja: — Halljuk, öregem. Meselj! Mesélek. Illetve meséltem. Mert egyik vasárnap különös dolog történt. Ennek mar két éve. Én belekezdtem a mondó­kába, és Irmácska hátrahú­zott fejjel, hogy Béni bácsi észre ne vegye, szótagoló száj­mozgással rámsuttogott: — Hangosabban! — És rá­mutatott Béni bácsira. Ez megdöbbentett. Béni bá­csit úgy ismertük, mint a makkegészség szobrát. Ö vol­na, aki kihúzott derékkal megy a lépcsőkön is? Hiába na, az idő vasfoga valahová mégis­csak beleharap. Béni bácsinál a dobhártyáján kezdte. lebukott »Hangosabban!« — szólt rám Irmácska minden alka­lommal, ha beszélni kezdtem. De intett, grimaszolt és fi­gyelmeztetett mást is (mindig vigyázva, hogy élettársa meg ne lássa), aki csak egy kicsit is halkabbra vette a szót. És milyen fortélyokat ta­lált ki Irmácska, hogy Béni bácsi semmit ne vegyen észre abból, hogy a társaság tagjai már tudnak a rossz füléről! Pedig hát, ha valaki még pec­kesen jár, de egy kicsit rosz- szul hall a nyolcvanegyedik esztendejében, nem kellene ezt restellnie. Kicsit rosszul hall? No nem. ezt sem kell szépíteni. Az utóbbi időben már nem lehe­tett olyan hangosan beszélni, hogy Irmácska ne intett vol­na: — Han-go-sab-ban! A múlt vasárnap aztán pél­dátlan dolog történt. Irmács­ka lebukott. Igen. Irmácska, a férjére tapintatosan vigyázó gyöngéd lélek. Én éppen a híradómat tartottam. Olyan hangosan, hogy még a falak is belereszkettek, amikor Ir- mácskának valamiért ki kel­lett mennye a szobából. Béni bácsi felhúzott szemhéjjal, csodálkozva szólt rám: — Minek ordítsz? De egyál­talán. Már olyan régen fi­gyellek titeket. Mit kiabál­tok? Halkabbra csavartam a szavamat. Aztán még hal­kabbra. Már csaknem suttog­tam. Aztán visszajött Irmácska, leült, és figyelt. Magasra tar­totta a kezét, és nyitogatta a tenyerét. Mutatta, hogy han­gosabban. De akkor már mindnyáján tudtuk, miről van szó. Irmácska, a drága lélek rosszul kezdett hallani. Oda­ült hát mindig a férje mellé, és hangosabb beszédre ösz­tönzött. Valaki a vendégek közül nemrégen azt mondta: — Csak azt tudnám, hogyan csinálja Irmácska, amikor kettesben vannak! Boross Elemér És sorraveszi, bemutatja va~ I amennyit. Ráérősen elidőz pinty birodalma előtt. Ügy tűnik, karaktereket, jelleme­ket formálnak a színek ezek­ből a madarakból: piros me- fisztószemöldökével kajánul vigyorog az egyik, megközelít- h etet len szigorúság fekete-fe­hér apácaruhájában a másaik; a kis topronigyos a megteste­sült csalódás. Sárgaréz házában kismófaus szunyókál. Menyus. A beszéd­re fölneszei, és hirtelen lesza­lad gazdája lábához. Villám­gyorsan töri a mogyorót. Nem is töri: fűrészeli. Hatalmas farkát könnyedén libegteti maga után. Szétdabálja a hé­jat. Aztán egy kis bőröndben turkál, kiemel egy gesztenyét, és bűntudattal, hátra-hátra- nézegebve viszi házálba a szo­katlan időben szerzett kin­cset. Ott elf észkelőd ik, és hal­kan működésbe lép a »-fűrész­gép.-« Az olajkályha egyenletes meleget áraszt, a neoncsöveik nappali fényt Az orchideák és broméliák jóiesően nyúj­tózkodnak, azt hiszik, nap­fényt kapnak, melegebb égöv alatt. Pedig csak egy törpe 'botanikuskert lakói. — Mi ez, egzotikus leert? — Sokan feltették már % kérdést, és én sokszor vála­szoltam rosszul: »Orchidea­gyűjtő vagyok« — mondtam. Pedig ctóho'-'v vagyok én gyűj­tő. Egyszerűen csak termié- szetszerető vagyok. Próbálom megteremteni közvetlen kör­nyezetemben azt a világot amelyben jól érzem magam. Nincs időm a természetet jár­ni, ezért idehozom magam­nak. Külön kalitkájában a na­rancssárga hairzü kanári eb­ben a pillanatban rázendít végtelen énekére. A nyarat idézi, az eget egyenes vonal­ban ostromló pacsirtákat. De meditációra nincs idő. Máris előkerülnek a fiókból a tranzisztoros csodák: az ön­előhívás fényképezőgép és az automatikusan működő dia­vetítő. Zúg a filmvetítő is; az ősz, a tél, a tavasz és a nyár utánozhatatlan szüleit rajzolva a fehér vászonra. Megörökítette a virág nyílá­sát, és a szél hangját (ami ugyanott, ugyanakkor soha többé nem hajtogatja úgy a fiákat) — megment és vissza - forgat valamit az időből. az ismételhetetlen valóságból. Onody Év» A pályaválasztásról Kertészeti szakemberképzés Balatonbogláron A Balatonboglári Állami Gazdaság a szülője az 1965- ben épült, később szakközépis­kolával bővült, kertészeti szakmunkásképző iskolának. Az oktatás korszerűsítése ér­dekében egyesítették a múlt év őszén a két iskolát. A Mű­velődésügyi Mmisztériumtól átvette a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. 1969 őszétől rohamos léptekkel indult meg a fejlődés; a vidé­ki tanulók az eddigi externá- tusi elhelyezés helyett kollé­giumot kaptak. — A nagyüzemi munka, a termelés mellett most már »nagyüzemi tanítás is folyhat« — mondta találóan az iskola igazgatója, dr. Náfrádi István. A föltételek javultak, de az oktatás korszerűsítése még nem fejeződött be. Sok szem­léltető eszközre van szüksé­gük, és a gépparkot is növelni szieretnék. Két távoleső épü­letben folyik a tanulók elmé­leti képzése, szeretnék meg­szüntetni ezt az »ingázást« is. Négy új tanteremmel kíván­ják bővíteni az »anyaiskolát«, ahol jelenleg 126 szakmun­kástanuló és 127 szakközépis­kolás sajátítja el a korszerű mezőgazdasági, kertészeti is­mereteket. A szakioozépiskolában 1969 szeptemberétől már általános kertész szakképzés folyik. A négyéves tanulmányi idő alatt a tanulók megismerkednek a gyümölcs-, zöldség-, dísznö­vénytermesztéssel, a kertészet minden ágával. A tanulmányi idő befejeztével érettségi és szakmunkás-bizonyítványt kapnak a fiatalok. Egy új ren­delkezés értelmében techniku­si beosztásiba is elhelyezked­hetnek. Két év gyakorlat után középfokú technikusi vizsgát tehetnek. A toartészieti terme­lőüzemek várják a Balaton- 'bogláron végzett, érettségizett szakmunkásokat. Első átlagfi­zetésük ezerkétszáz—ezerhat- száz forint. A szakmunkásképző növen­dékei hároméves képzésben, vesznek részt. Alapfokon két kertészeti szakmát sajátíta­nak el, például a gyümölcs- termesztést és a zöldségter­mesztést, egyet pedig, például a szőlészetet, szakmunkás szinten. Az iskolát elvégezve szakmunkásként dolgozhatnak kertészeti termelőüzemekben. Tanulmányi eredménytől, évfolyamtól függően 50—-550 forint ösztöndíjat kaphatnak az iskola tanulói. Egyes tsz-ak magul« is adnak »zsebpénzt« saját tanulóiknak. (Kétszáz fo­rintot kap például minden lá- bodi tanuló.) Jó lenne, ha ez a példa serkentené a többi tsz-t, állami gazdaságot is. Két szakmunkásképző osz­tály és egy szakközépiskolai osztály indul a következő tan­évben Bogláron. Mindegyikbe 36—40 tanulót vesznek föl. Az 197Ü/71-6S tanévben lesz. néhány újdonság is. A szak­munkásképző iskolákban, a középiskolai oktatási rend szerint folyik majd a tanítás, tehát szieptembertöl június közepéig. Az öt hónap elmé­let, hat hónap gyakorlat he­lyett célszerűbb az egy-kéthe- tes váltás. Jelentősen javulnak a_ tárgyi föltételek is: az okta tás korszerűsítésére nagy gon­dot fordítanak. Erre mintegy négymillió forint áll rendel­kezésre. Ezekben a napokban készül el az új kémiai vizs­gáló laboratórium, mely a legkorszerűbb igényeidet is ki­elégíti. IL B.. SOMOGYI NÉPLAP ttomba*. vm. janair SL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents