Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

Régi és új épületek harmo­nikusan fonódnak össze az ezeréves Elba-parti város, Magdeburg városképében. A tanácsháza előtt évszázadok óta álló lovashoz új látvá­nyosság társul: a 110 méter magas, hatszögletű épület, a Gépépítés Háza. Ez lesz a megváltozott városközpont kiemelkedő látványossága. AMIÓTA AZ NDK csak lé­tezik, immár több mint húsz év óta, az ország egyetlen óriá­si építkezés. Új üzemek, házak tízezrei, egészen új lakónegye­dek és városok épültek ezen évek során. Az építés arányainak nagy­ságáról ékesen szól az a tény, hogy az összes nagyvárosok, mint Berlin, Drezda, Lipcse, Karl-Marx-Stadt, Rostock vagy Magdeburg — amelyek a második világháború során mind-mind súlyos károkat szenvedtek — ma már újra fel­épültek. Drezdának, a gyönyö­rű félmilliós városnak több mint 80 százaléka pusztult el. Csupán a városból 17 millió köbméter romot kellett eltávo­lítani, új házak építéséhez csak a romok hosszú évekig tartó le­bontása és eltakarítása után lehetett hozzákezdeni. Mai szemmel nézve nagyon egysze­rűek azok az új 'épületek, ame­lyek kezdetben épültek, de ak­kor az volt a jelszó, hogy mi­nél előbb lakásokat tudjanak teremteni. E kezdeti évek óta azonban nagy léptekkel fejlődött az építési technika. Az építészek Új városközpontok az NDK-ban munkájának jellemzői ma: az üveg. a vasbeton és a könnyű épületelemek. Három év óta a várostervezőknek az a fel­adatuk, hogy 14 kerületi köz­pontnak és a fővárosnak, Ber­linnek új arculatot adjanak. E nagyarányú vállalkozás felöle­li e városok általános beépíté­si és közlekedéspolitikai prob­lémáit. A tervek kidolgozásá­ban részt vettek a városi ta­nácsok, a várostervezők, a gazdasági és a közlekedési szakemberek, s nagy lelkese­déssel kapcsolódott be a viták­ba a városok lakossága is. A tervek születésénél az eddi­ginél sokkal jobban figyelem­be vették e városok megnöve­kedett, új szerepét, úgyhogy a most jóváhagyott tervek már a jövő szükségleteit is kielégí­tik. E tervek jóváhagyása óta az­tán a nagyvárosok központjai újból nagyarányú építkezések színhelyévé változtak. Óriási acélvázak, magas daruk nyúl­nak a városközpontokban az ég felé ma az NDK nagyváro­saiban. E központok most megkapják mindazon építmé­nyeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ismét a társadal­mi élet központjává váljanak. Példa erre a tévétorony a ber­lini Alexanderplatzon, ahol még egy szálloda és számos kormányzati épület kap he­lyet: Drezda történelmi műem­lékű Altmarktján épül az új kultúrpalota, s a Prager Stras­sen egy modern idegenforgal­mi központ, amelyben több szálloda, vendéglő és számos üzlet lesz. Lipcsében, a legna­gyobb egyetemi városban megkezdték az új egyetemi épület építését, s ezzel egy időben számos diákszálló is épül. AZ NDK NAGYVÁROSAI megtartják jellegzetes külsejü­ket — valamennyi szintézise lesz a modern építészetnek és a kultúrtörténeti műemlék épületeknek. Catherine Gittis * * 3 4 A régi Berlin parádés útja, a Brandenburgi Kamiba tor­kolló Unter dor Linden nemcsak régi, gyönyörű épületeit kapta vissza. A berliniek és az NDK fővárosába látogató külföldieknek kedvelt találkozóhelye a Lindencorso vendég­látóipari komplexum.--------- KÜRTI EE A NDRÁS = A budai villa titka 24. vasaikat. — Átáztam, mint egy ürge, potyán. — De hiszen az 'ablakot is kinyitották? — Ki, de nem voJt jó a szög, nem lehetett becélozni őket. Nem is indítottam el a magnót — dugta a másik orra alá a masinát.' — Láthatod. Vedd fel a ládát, elosonunk! — Idaíelé is én hoztam! — jegyezte meig Mucur, mert ő volt a másik. A pakomparbos vállat vont. —- Na és?! Bn vagyok szakmunkás, te vagy a segítő. Amíg engem fent vert ez az át­kozott eső, te itt lent üldögél­tél. Kvittek vagyunk. Világos? Akkor indulhatunk ... Ja, még arra is megkérlek, hogy ment­sél ki Palmernál a nyolcórai találkozón. Egy kis privát ügyem van egy presszóscicá­val. Nem szeretném kihagy­ni. Jelentsd ezenkívül, hogy a prof váratlanul hazajött. Tár­gyalt Hondával. Semmi érde­keset nem sikerült megtud­a nunk. VIII. FEJEZET Honda megkísértése Aztán az is kiderült, hogy ezt a felgyülemlett raktári készletet bizonyos katalizáto­rok révén, meghatározott mó­don, kisebb-nagyobb mérték­ben mozgósítani is lehet. És ez meg azzal a sajátos követ­kezménnyel jár, aminőt Hon­da úr is tapasztalt ma délelőtt egypár alkalommal. Namór- most, ami a szimpatron pontos vegyi összetételét illeti... Egy pillanat türelmet, brr! már egészen hideg lett itt. Felállt, az ablakhoz lépett, és becsukta. Visszaült az asz­tal mellé... A Málimkó utca átellenes ol­dalán egy elhanyagolt, bokros telek mellett álló telefoni pózna tetején halkan szitkozódott fo­gai között a szerelőruhás, ol- cl a 1 szakállas fiatalember. «Az ördög vinné el, még egy perc Huzatot kibírhattak volna!" Fürge újakkal, összenyomta a puskamiikrofon teleszkópját, leemelte az apró „készülék mű- anyagfedelét, ügyesen kifűzte a magnószalagot. Újat tett a helyére, aztán levette a fejé­ről a fülhallgatót. A mászóva­sak: segítségével lekászálódott a földre. — Na. mi van? — kérdezte társa, aki gumiköpenyben, fe­jére húzott csuklyával a pózna tövében kuporgott egy nagy szerelőládán. — Semmi! — felette Bálint, miközben kikapcsolta a kara- toinerövet, és kifűzte a másaó­— Bűvös erő volt e viráhá- hágban, a börtön mélyén szí- hivemre záháhártam ... Honda áriázott a Wesselényi utca 83-as számú ódon épület második emeletén. Kovalcsik- né lakásának fürdőszobájában, a kádban, albérlői minőségé­ben. Bár minden hang hamis volt, az előadást mély, szenve­délyes átélés és túlcsorduló életöröm jellemezte. Indokol­tan. Ugyanis: 1. Kocsis Andrea a Bioló­giai Kutatóintézet folyóirattá­rában megtalálta a Scienza múlt év februári számát, ben­ne Manfredo Rottinak a cik­két és a könyvtáros minden tiltakozása ellenére magával vitte az egész összefűzött év­folyamot. Erőszakos nő, az biztos. 2. Ambrózy professzor űr, miután figyelmesen átbön­gészte a szóbanforgó tanul­mányt, határozottan leszögez­te, hogy analóg áramütéses sérülésekről van szó. Tekin­tettel arra, hogy az olasz kol­léga az általa kimunkált és a tanulmányban részletesen ki­fejtett fizikoterápiás gyógy­móddal hét esetből hat alka­lommal egyértelmű sikert ért el. Az időszakos elhülyülést teljesen megszüntette, igen­csak megalapozott a remény — jelentette ki Ambrózy —, hogy egy hónapon belül a ma­gyar technikust ő is rendbe­hozza. 3. Ambrózy egyidejűleg saj­nálattal jegyezte meg, hogy az alkohol hatására jelentkező zsenialitás likvidálását ille­tően egyelőre nem mondhat semmi biztatót. Ilyesmire a Sciesnzában nincs utalás. Erre a paciens jelölt ünnepélyes nyilatkozatot tett, miszerint ő erre nem is tart igényt, ez önmagában nem elviselhetet­len állapot. Sőt, megváltozott hivatali beosztásában, mint a minisztérium kettes osztályá­nak vezetője esetleg olykor még hasznát is veheti, ha két- három féldecivel egy-egy nép- gazdasági jelentőségű kérdés eldöntésénél zsenivé pumpálja magát. 4. Andrea az eltelt huszon­négy óra tündérmesébe illő eredményeit összegezve ekkor azt a javaslatot terjesztette elő, hogy mindezt egy nagy dúridóval ünnepeljék meg hár­masban. Még ma, frissiben. Részint közös vacsora kereté­ben a Béke-szálló kupolacsar­nokában, majd a Budapest mulatóban. Az ajánlat általá­nos helyesléssel találkozott, Andi vállalta, hogy elintézi az SOMOGYI NBPLAP Csütörtök, 1910. Január 29. Művészeti szemle előtt Dallal, versselzeneszóval A barcsi járásban is — mondják — visszaesett a mű­kedvelő csoportok lendülete. De azért van még dicsémiva- ló. Komlósdon színjátszó szak­kör, Tótújfaluban irodalmi színpad és délszláv együttes próbál esténként. Ladon a kó­rus mutat föl szép sikereket, Istvándiban pedig egy népi já­ték — lakodalmas — feldolgo­zásán fáradoznak. Mi Bolhóra látogattunk el egyik este. A szép, újjáépített művelődési házban ugyancsak hangosak a késő délutáni, esti órák. Egy huszonnyolc tagú vegyes kórus, meg egy citera- zenekar próbál. Margittal Ti­bor, a művelődési ház vezetője elmondta, hogy Bolhón nagyon szeretnek az emberek énekelni. Ez a kórus is kisebb-nagyobb szünetekkel 1962-től működik. Harminc éwei ezelőtt pedig nagyon is sok tagja volt a kó­rusnak. így mentették át a népdalok kifogyhatatlan kin­csestárát. A jelenlegi kó­rusban, amelyet megalakulása óta Halmai Ferenc vezet, a ti­zennégy év körüli fiataloktól a hatvanéves idős emberekig mindenki helyet kapott. Kislá­nyok, asszonyok, fiatalabb és idősebb tsz-tagok járnak es­ténként a próbákra. Néhá- nyukkal beszélgettem. Lelke­sen mesélték készülődésüket a körzeti művelődési szemlére, amely éppen Bolhón lesz már­cius elején. Hét szép népdalt tűztek műsorukra, egyebek kö­zött a Szombat este nem jó ci- terázni, a Komáromi magasto­rony és a Megkapáltuk szü­leinket kezdetűt Az éneklés szünetében pedig szóba kerül­nek az ügyes-bajos dolgok. Ké­sőbb, úgy tervezik, még gyak­rabban találkoznaík majd a jól fűtött klubteremben. Sze­retnének — az elmúlt évek­hez hasonlóan — közös kirán­dulásokat szervezni. Szívesen járnának ismét más községek­be is énekelni, sőt lenne ju­goszláviai meghívásuk is. Csakhát — panaszkodtak — nincs pénzük. A művelődési ház nem bír mindent fizetni... Az idén alakult itt egy cite- razenekar. Tagjai: Gyuroko­vícs József, Sántics Pál és Só- tonyi István. A Gyurokovics Próbál a két Gyurkovics testvér. testvérpár hároméves karában ismerkedett meg a népi hang­szerrel. A családi citera 1700- ból való. Apjuknak és ükap­juknak is kedvenc időtöltése volt a citerázás. Most a leg­ifjabb Gyurokovics fiú már zeneiskolában tanul. Ferenc és József játszik még szájharmo­nikán, tangóharmonikán, bő­gőn és dobon is. Hobbyjuk a zenélés. Elmesélték: Bolhón legalább százötvenen tudnak még jól citerázni, és hogy so­kán összejönnének, ha kell éj­félig is, játszani a zenekarba, de nincs elég hangszer. A kü­lönböző hangulású citerák ze­néje ugyanis élvezhetetlen. De ha kapnának néhány újat, hát egy nagyobb együttest is ala­kíthatnának. A járási tanács támogatta a citerazenekart ezer forinttal, a községben azonban még nem akadt sem a kórusnak, sem a zenekarnak egyetlen mecéná­sa. Sokat jelentene, ha a jó­módú tsz is segítené őket. A járási székhelyen. Bar­cson ugyancsak több műked­velő művészeti csoport tevé­kenykedik állandó jelleggel. A művelődési házban próbál a papucsüzem tizennyolc tagú leánykórusa: népdalfeldolgo­zásokat tanulnak. A lányok a több műszak ellenére is rend­szeresen és szívesen járnak a kórusba. Barcson a fiatalok műkedvelő művészeti csoport­jai a Fábián Béla ifjúsági klub keretében dolgoznak. így jött létre egy irodalmi színpad is. A tavaszi évfordulóra hiteles adatokból, történetekből állít­ják össze műsorukat Barcs és a járás községeinek negyedszá­zados életéről. A klub a. fiatalok második .otthona. Tagjai között van szakmunkástanuló, kórházi és földhivatali dolgozó, raktáros, bolti eladó. A művészeti cso­portok programját közösen alakítják ki. Sokszor kirándul­nak és társadalmi munkával igyekeznek jobb anyagi felté­teleket teremteni működésük­höz. B. Zs. A pályaválasztásról (6.) r állatokkal kapcsolatos teen­dőket, Etelka nénit átkíséri a, szomszédba és telefonon asz­talt foglal mindkét helyre. Ta­lálkozás kilenckor a szálloda halijában. És még volt egy ötödik pont is. Honda kuncogott a kádban, amikor erre gondolt. A lopás­ra. Arra a cé-értékű szimpat­ron ra, amelyet a laboratóriu­mi asztalról egy óvatlan pilla­natban felcsapett, és a pénz­tárcájába csúsztatott. Lopás volt ez. akárhogyan nézzük, de a szándék — nemes. Azért tulajdonította el ezt az egy-1 szem patront, hogy holnap1 Kovalcsiknénál is kipróbálja a csodaszer hatását. Hadd gya­rapodjék újabb pozitív raak-f cióval az asszisztensnő kísér-f lett naplója. Más módon nem? is tudná kifejezni mélységes* háláját ennek a két riagysze-J rű embernek, Andinak és aj professzorának. Nem, nem aj lakbérhétraléktól akar sza­badulni. Hülyeség! Az osztály- vezetői fizetés mellett ez nem lesz gond. Igaz viszont, hogy a hálanyilvánítás mellett azért más cél is vezette a kezét, amikor elcsente azt a pirulát j Azóta, hogy délben a Bonbon-/! presszóban felmerült az ötlet,« sehogyan sem tudott megsza-J badulni tőle, végig ott motosz-^ hált a fejében. Majd tíz évei ismerte Kovalcsilcnét. Napon-f ta legalább kétszer találkoztak,^ de egy jó szót, egy kedves pil-# lantást ennél az asszonynál még» nem tapasztalt. Milyen lehet, t amikor nem keserű, nem go-f romba, nem ellenséges? Elkép-B zelhető ez egyáltalán? <* ~ Hé! ■—• verte meg egy ke- J meny ököl a fürdőszoba aita-* ját. — Hé! d Honda ijedten riadt fel ál-j modozásából. Gyorsan felült aj kádban, a karórájára nézett,, amely a törülközőtartóra volt) felakasztva. (Folytatjuk.) Elő kapcsolatot! A pályaválasztás nagy gond a fiataloknak, de csaknem ugyanolyan súllyal érinti ez a vállalatokat, intézményeket, állami gazdaságokat és terme­lőszövetkezeteket is. Nem mindegy, hogy a fiatalok mi­lyen szakmákat, munkalehe­tőségeket ismernek és válasz­tanak. Az újságokban nap nap után jelennek meg a hirdetések: azonnali belépés­sel tanulókat vesznek föl. De vajon elég-e, ha csak az új­ságokban hirdetnek a külön­böző munkáltató szervek? Bátran állíthatjuk: nem. Rendszeres és élő kapcsola­tokra van szükség a vállala­tok, üzemek és a szakmun­kásképző intézetek között. A termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak pedig az általános iskolákkal kelle­ne szorosabb viszonyt kiépí­teniük. Megyénkben a pályaválasz­tás sajnos még mindig idény­jellegű. A fiatalok elég keve­set látogatják a különböző üzemeket. Az utolsó percben, amikor »megkondulnak a vészharangok", mindenki pá­lyaválasztási problémákkal foglalkozik. Egész évben pe­dig szinte «csend van". A fia­talok többsége a fölvételi ké­relem benyújtása előtti na­pokban is tanácstalan. Nem tudja, mit is kellene csinálnia egy életen át, ha ezt vagy azt a szakmát választja. Nincs alkalmuk és módjuk azoknak a fiataloknak megszeretni és becsülni a fizikai munkát. Mit lehet tenni ennek ér­dekében? Elsősorban azt, hogy az ipari és a mezőgazdasági üze­mekben egész évre kineveznek pályaválasztási felelősöket, akiknek feladata folyamatosan ismertetni, népszerűsíteni a szakmákat. Prospektusokat lehet és kellene készíteni a gyár termelési profiljáról, jö­vőjéről és arról, milyen szak­mákban helyezkedhetnek el a fiatalok; milyen munkaeszkö­zökkel dolgozhatnak. Az ipari és a mezőgazdasági üzemek vezetői gyakrabban ellátogat­hatnának például az osztály- főnöki órákx’a. És még több üzemlátogatást! Ez azonban csak az egyik oldala a dolog­nak. A fiatalokat az is érdek­li. hogy megtalálják-e anyagi számításukat a szakmában. Ezen a téren is sokat tehet­nének. a termelőüzemek, az állami gazdaságok és a tsz-ek. A 8/1969. MŰM. sz. rendelet lehetővé teszi, hogy társadal­mi tanulmányi ösztöndíjat kössön a tanuló és a munkál­tató a nehezebben beiskoláz­ható szakmákban. A napilapokban számtalan vállalat és üzem hirdetésében szerepel már a felhívás társa­dalmi ösztöndíjra, a Somogy megyei hirdetések között azonban ilyennel még nem ta­lálkoztunk. Pedig például az építőipari szakmákban 1968- ról 1969-re mintegy százzal csökkent a tanulók száma. Igaz, számon tartanak már jó példákat is. Egyebek között a Somogy megyei Sütőipari Vál­lalat ötvenöt tanulóból ötven- nel kötött az idén szerződést társadalmi ösztöndíjra, több üzemben pedig már foglalkoz­nak ezzel a gondolattal. De ez kevés. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok kö­zött is ritka, mint a fehér hol­ló a társadalmi ösztöndíj föl­ajánlása. Pedig a rendelet rá­juk is vonatkozik. A beiskolázás mindaddig gond lesz, amíg elmarad a megfelelő anyagi ösztönzés, amíg a vállalata'-, állami gaz­daságok, tsz-ek nem töreked­nek fokozottabban arra, hogy a fiatalok megismerjék leen­dő munkahelyük élétét, pers­pektíváit. Bán Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents