Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
NYELVM ÜVELÉS RENDEZŐI PORTRÉ: Ingmar Bergman F ilmtörténeti műveltségünk hiányos volna Bergman munkásságának, egyéniségének ismerete nélkül. Műsorainkról azonban — sajnos — ennek a jelentős alkotónak művei jobbára hiányoznak. Mégis most, hogy a Szégyen című Bergmán-filmet ismét láthatjuk, szólnunk kell a rendezőről, stílusáról, alkotó módszeréről — sajátos művészetéről. Évekkel ezelőtt mutatták be A nap vége című filmjét. A filmklub műsorán szerepelt a Szerelmi lecke, a közelmúltban pedig a televízió tűzte műsorára egyik korai filmjét, az Eső esik a szerelmesekre címűt. A nap rége bemutatásakor megállapíthattuk, hogy Bergman jelentős alkotó. 1918-ban született. S nem egycsapásra lett világhírű. — Stockholmban végezte egyetemi tanulmányait, majd operaházi segédrendező; 1944-ben irodalommal is próbálkozott: elbeszélései jelentek meg. Á színházhoz azonban nem lett hűtlen, Göteborgban rendezett, majd Malmőben. 1963-tól a stockholmi operaház igazgatója. 1944-ben írja meg és röviddel később készíti el első filmjét. Jelentős alkotásai az ötvenes éveiktől kezdődően születtek. Eddig mintegy harminc filmet rendezett, közöttük több kitűnő alkotást. (Művei közül a Tükör által homályosan, az Úrvacsora és a Csend trilógiának tekinthető). Legutóbbi filjmiei is — a Persona, a Farkdsok órája és a Szégyen — egységes trilógia tagjak Bergman majd mindegyik művében valamilyen filozófiai mag köré éníti a történetet, s ebből fakad filmjének mondanivalója is. Lényegében az élet nagy kérdéseit kutatja, és ezekben próbál állást foglalni. A férfi és a nő viszonyát elemzi (Szerelmi lecke); az élet és a halál, az öregedés problémáira keres. választ (A nap vége). Izgatja isten léte és nemléte; foglalkoztatják a vallás kérdései (A tükör által homályosan); foglalkoztatja a személyiség (Csend), és állást foglal az emberiség sorsának, a háborúnak és a 'békének kérdéseiben is. (Szégyen). Egyéni hitvallását, alkotói módszerének "fő jellemvonását ,egy interjúból ismerjük meg. Ennek során Bergman elmondta, hogy »van egy bizonyos hitem, amely három parancsból áll. Először: mindenkor szórakoztatnod kell. Ez azt jelenti, hogy a közönségnek joga van a szórakozáshoz, izgalomhoz, örömhöz, a lelki élményhez. Én felelek azért, hogy ez meglegyen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tehetségemet áruba bocsássam, ezért második parancsom: minden időben engedelmeskedned kell művészi lelkiismeretednek. Végül a harmadik parancsom: úgy csinálj meg minden filmet, mintha az lenne életed utolsó filmje!-« A Szégyen mellett a néző nem mehet el szó nélküL Legalább is nem vonhatja ki magát a film hatása alól. A háborúról, a háborúnak a társadalomra és az egyénre gyakorolt hatásáról, az embernek emberhez való viszonyáról és a háború okozta bizonytalanság deformálásáról szól ebben a filmben Bergman. A teljes erkölcsi-anyagi pusztulást, az ember elalja- sodását talán még soha sem ábrázolták a filmművészetben ennyire döbbenetes erővel.. A film elején egy házaspár mindennapi életének lépteit láthatjuk. Meg-'smerhetünk két embert a békés hétköznapok pillanataiban egy svéd szigeten. Ott, ahová a feloszlott filmharmóniai társaság két zenésze visszavonul, hogy békében,; nyugodtan leélje életét Teljes emberi mivoltukban mutatja meg szereplőit: a lassú, szinte már vontatoknak tűnő életképek alapján megismerhetjük a házaspár egymáshoz való viszonyát, szokásait. Az elromlott rádió és a makacskodó telefon jelenti ä kapcsolatot a külvilággal. Csak egy-egy elejtett szó utal itt még a háborúra. És ekkor döbbenetes erővel, nyersen a két ember életébe lép a háború: a maga teljes iszonyatával rombolja szét Rosenbergék otthonát, gazdaságát, végül is önönmaguk belső világát, erkölcsi értékeit is. B rngman módszere ezúttal is a hűvös tárgyilagosság. A szinte hir- adószerűen bemutatott menekülési jelenetek. A feldúlt országút a házak, a halottak és a kietlen táj naturális látványát a két főszereplő: Liv Ulman és Max Von Sydov természetes . játéka teszi még. vaíószeriibbé. Ezzel a művel Bérgman az ember mellett vallott. Annak ellenére, hogy ez a film pesszimista végkicsengásű (nem lát kiutat az apokaliptikus méretű háborúból) a teljes elaljasodásban mégis felcsillan egy-egy tiszta emberi tekintet, a kétségbeesett, hitében és erkölcseiben is megtört asszony arcvonásaiban a még létező tisztaság. A filmben sem erkölcsileg, sem politikailag nem konkretizálja Bergman a körülményeket: ezzel is pacifista álláspontját hangsúlyozza. Ez a filrmkiálfás még pesszimizmusában is a béke megőrzéséért, felhívás és parancsoló figyelmeztetés a háború ellen. S habár pacifizmusával nem értünk egvet, a film- művészetnek egyik kimagaslóan nagvigénvű alkotása ez a film. Hatásában és eszközeivel viszont kifejezi Ingmar Bergman humanista hitvallását. Dr. Torma Ákos Portré és város Gink Károly, a neves fotóművész, nagyobb riportutat tett meg a közelmúltban az Ezeregyéjszaka hangulatát őrző szovjet közép-ázsiai területen. Az út eredményeként a Corvina Kiadó gondozásában könyv jelenik meg. Vámbéry nyomában címmel. A mű szövegét Gombos Károly írja. Két fotónk szemelvény a gazdag képanyagból. A portré öreg üzbég parasztot mutat be Khiva piacán, a városképen az 1127-ben épült buharai nagy mecset látható. Képes Géza: VILLANÁSOK Nézem a Kaukázust s hiába, erről is csak te jutsz eszembe. Lassú permeteg hull szitálva s o hegy melle mintha zihálna. Havas csúcs, csüngő fellegekkel. Csermely bukdácsol lenn a mély' keskeny ér, de a messzeségben zúgó folyó lesz s végül tenger. Arcod előttem úgy dereng fel mint havas éjben, félálomban — Felocsudok: páraként lengsz el. A messzi égen kék láng lobban. Susa (Azerbajdzsán) Századunkkal született, ma tölti be 70. életévét. Azt hiszem, kevesen vannak, akik ne olvasták volna valamelyik írását vagy ne látták volna regényének filmváltozatát. Az már kevésbé ismert — talán még megyénkben is —, hogy somogyi származék: Göllén született és Kaposváron járt iskolába. Az a harminchárom év, mely a Koppányi aga testamentuma és a Zsellérek című pályadíjnyertes regényeitől a tavaly megjelent • Barangolásod -ítélt, gazdag szép- és s '.etút. Mintegy húsz k együttes példányS2u >bb százezer. Némelyik K-rom-négy kiadást is megért: néhány francia, lengyel ' es német nyelven is megjelent. A könyvtá*• fölmérések szerint egyik legolvasottabb írónk, r i' . .1 ok és felnőttek egyaránt keresik a könyveit. Elbeszélései, karcolatai gyakran szerepelnek a rádió műsorában, folyóiratokban és Egy író, aki ért a természet nyelvén Fekete István 70 éves napilapokban. A negyvenes években művészi ismeretterjesztő kisfűmeket írt és rendezett; Halászat (1956) című kézikönyve a maga nemében hézagpótló munka volt. Pepi- Kert (1960) című könyvében a szarvasi arborétum történetét dolgozta fel. Veres Péter nagy elismeréssel szól egyik jegyzetében a világszerte oly népszerű ál- latirodalomon elmélkedve Fekete István Huszonegy nap címer megjelent négy elbeszéléséről. A dolog lényegét illetően bizonyára igaza van: a civilizált ember elszakadt természettől, a természeti lét törvényei közepette élő állatok — és tegyük hozzá: füvek, fák, folyók, csillagok — »nyelvén« értő ember mind kevesebb lesz. Kíváncsiságunk, olykor nosztalgiánk azonban eleven a természeti létformák iránt. Ezt bizonyítja a kiváló természetfilmek közönségsikere is. Fekete - István szakszerű alapossággal ismeri a tárgyakat. Megérti és átérzi az élő és élettelen természet világát, és irodalomról lévén szó: ábrázolni tudja ... Megejtő mesemondó, nagyszerű leíró, költői érzékenységű atmoszférateremtő. Helyenként drámai sűrítettséggel s mindig tiszta és igaz szeretettel rajzolja meg ember- és állatszereplöit. Az állatok, a folyók, a hegyek az emberi világ részeivé lesznek történeteiben, s gyakran korok, nemzedékek, egymástól távoli tájak összekapcsolói, üzenetvivői. írásaiban megszólal a (nagybetűs) Szél, a Csillagok, a Nyár, az Este, a Vihar. S a kiapad hatatlanul áradó, örökösen születőpusztuló lét valami sajátos mitológiája teremtődik meg... »Vissza! Vissza az időben!« — rikoltja egy madár: valaki elindul »a halott-öreg nyárfa felé, amelynek kiégett belsejéből az utolsó göllei imám nézi a fogyó félholdat«. Valaki — legtöbbször egy még friss szemű, érzékeny lelkű kisfiú — rácsodálkozik a világra, fellép egy kút kövekből rakott, mohos padkájára, mintha inni akarna. De nem nyúl a vödörhöz, hanem rádől a meleg kútkávára, és lenéz a homályba, amelynek időtlen mélységéből, a felhők közül visszanéz valaki... Egy öreg török, vagy az öreg juhász, a molnár... Es hogy ez a kút valahol a Kács-patakos göllei legelő, a Cönde szélén áll, nem messze a Puszta-templomtól, a Cifranádtól, no meg a csornai úttól, ez számunkra még kedvesebbé teszi írásait. Papp Árpád Anyanyelvűnk szerkezete Nyelvünk sajátosan magyar jellege csak akkor kezd igazán tudatosodni bennünk, ha más ajkúak beszédét figyeljük vagy épp tanuljuk. Így, az összehasonlítás által értjük meg fokozatosain, mennyire más lehet két, önmagában egyaránt gazdag, fejlett nyelv szerkezete! Ez a különböző eredet (más nyelvcsaládhoz tartozás) és eltérő történelmi fejlődés meghatározta külön nyelvi szerkezet igen bonyolult dolog. Leginkább három területen lehet megközelíteni: a nyelv sajátos hangállományában, szókészletében és nyelvtani rendszerében. Fülünknek bizonyára a hangtani furcsaságok tűnnek föl leghamarabb: a franciában az orrhangú magánhangzók, az oroszban a hangsúlyosság szerint változó színű magánhangzók^ a németben az au, ei, eu stb. írású kettőshangzók (diftongusok) stb. A magyar magánhangzókra ugyanígy jellemző a rövid és hosszú párok szabályos szembenállása: a és á (ez különbözteti meg pl. a var és a vár főnevet), e és é (jól látszik pL a kerek, kérek, kerék sorban) stb. A magas és mély magánhangzók eltérése egyrészt sok-sok egyszerű szavunk toldaléktalan formájában lehetővé teszi a »hangrendet-«: mély hangú szó az aggastyán, zakatol, magas hangú a cinege, sündörög. Másrészt a toldalékok is gyakran eszerint »Illeszkednek« a szótőhöz: aggastyánnak, de cinegé-nek; za- katol-ás, de sündörg-és. (Az ilyen hangtani szembenállás tehát a nyelvtan alaktani részére is kihatással van.) A szókészlet kérdéseinek egy része még a hang- rendszerrel függ össze. (Az úgynevezett hangrendről már volt is szó.) Részben ide. tartozik a kifejező hangzású szavak viszonylag kedvező aránya is. Külső zajokat beszédhangokkal utánoz pL a dörög, kakuk, zakatol; a jelölt cselekvés, tulajdonság, dolog hangulatát érzékeltető »hangfestő« szó pedig a sündörög, szöszmötöl, nyim- nyám, pipogya, mütyürke és sok társa — Érdekes jelenség, hogy több, közös eredetű igei-főnévi párunk van (ősi igenévszók fejleményei): les, nyom, zavar; halász(ik), vadásziig.) stb. —■ Ismét a nyelvtan alaktani részével függ össze ez; hosszabb szavainknak jókora részében megkönnyíti a jelentés megértését, hogy világosan fölismerhetjük az egyes alkotóelemeket: áll-\-hatj-atlan-\-\-ság, el-\-ad+hat+ó; méreg- +zsák, rügy \-fakadás; csillog—f villog, irka+firka. A tanulatlanoknak nehezebben érthető idegen szavak (mint: amalgám, javorizál, metoní- mia) a beszélt nyelvben s a szépirodalmi stílusban eléggé ritkák. Inkább csak a szakmai használatban fordulnak elő nagyobb számban, ott pedig hasznosak is: segítik a szabatos, félreérthetetlen kifejezést, továbbá megkönnyítik a nemzetközi ismeretcserét Mint végső példáinkban láttuk, a különféle szerkezeti vonások a társadalom szempontjából más-más mértékben hasznosak. Érthető tehát hogy a nyelvművelés és a stilisztika egy-egy sajátságot jobban becsül és félt, mások elhalványodását ellenben szinte örömmel veszi tudomásul. Ez a tapasztalat még világosabbá válik a nyelvtani rendszer kérdéseiben. Ide általában két nagy anyag tartozik: az alaktan a szavak nyelvtani fajtáival, szerkezeti elemeivel s ezek összeillesztési szabályaival foglalkozik; a mondattan pedig a mondatok fajtáival, a szavak mondatbeli szereldeivel és kapcsolási módjaival, szórendjével és hangsúly- meg hanglej tésviszonyaival, továbbá a mondatok összetűzésének típusaival és szauáiyaivai. Mondanunk sem kell, hogy a nyelvtan két nagy részé töbo heiyt erősen egymás oa szüvőuik, sót oiyitor a hangtan meg a szókészlet kérdéseivel is igen szorosan ösa- szefügg. A szóra jók például jóreszt a szójelentés általános típusai szerint különülnek el: a főnevek magukat az élő, élettelen vagy elgondolt dolgokat jelentik (medve, pad, tudománytalanság), az igék az ilyeneken időben végbemenő folyamatokat (van, hever, alkot, gyógyul), a melléknevek a rajtuk megfigyelhető sajátságokat (nagy, szögletes, igaz) stb. De egyúttal alaktani kategória is a szófaj, hiszen vannak ragozható szófajok (ige, főnév stb.) meg vannak ragozhatatlanok (mint a névelő, névutó, in- dulatszó); s a ragozhatók kö zül is másként toldalékolható — mondjuk — az ige (idők, módok, egyes és többes szám stb. szerint), mint a főnév vagy a melléknév. Sőt még mondattani kategória is a szófaj, hiszen alap jelentésében minden szófaj csak meghatározott mondatrészi szerep (ek)re alkalmas: az ige pl. a magyarban csak állítmá- nyira: »Van időnk«; »A beteg állat lassan gyógyul«. A magyar nyelv legjellemzőbb nyelvtani sajátsága talán nagyfokú toldalékol- hatósága. Az igék egy részének (a tárgyas jelentésű eknek) például külön alanyi (várok, vársz, vár stb.) és külön tárgyas ragozása (várom, várod, várja stb.) van. A főnévnek és a többi névszónak egyes és többes számban (könyv, könyvek) van birtokos személyragozása (könyvem, könyved stb., illetőleg könyveim, könyveid stb.), s minden említett alaknak még van egyes és többes számú birtokjeles változata (könyvé, könyvéi, könyveké, könyvekéi; könyvemé, könyveméi, könyveimé, könyveiméi stb.). Azonfelül valamennyi alakból mint alap- alakból (alanyesetből) külön hosszú sor viszonyragos (esetragos) alakot formálhatunk. A könyveiméi-ből pl.: könyveiméi-t, -ben, -bői, -be, -n, -röl, -re, -nél, -töl, -hez, -ig, -ért, -vei, -vé, -ként, -képpen, -ül, nek (ez külön részeshatározói és külön birtokos jelzői szerepben is). Ez a hitetlen alakgazdagság perszte rendkívül tömörré teszi nyelvünket: a megnéznélek vagy a könyveitekéből alak csak több szavas szerkezetekkel fordítható le indoeurópai nyelvekre. Másrészt az is érthető, hogy a nyelvünkre jellemző, toldalé- kos (»szintetikus«) alakok helyére vagy mellé idegen hatásra gyakran jelentkeznek körülíró (»analitikus«) kifejezésmódok is. A fiúnak részeshatározót visszaszorítaná a fiú számára vagy részére (német: für den Knaben); a jótállással, felelősséggel, mértékre módhatározót is a jótállás mellett, felelősség mellett, mérték után stb. Bármennyire tudjuk mármost, hogy toldalékolásunk mai rendszere így nem ősi (csak hosszú fejlődés eredménye), s hogy a mi nyelvünkben szintén vannak viszonylag ősi analitikus (pl. névutós) kifejezések: nyelvművelésünk védi a tömörebb formákat mindazok ellen az újabb kö- rülírásos szerkezetek ellen, amelyek nem hoznak pontosabb árnyalást mondataiinikba, azaz szükségtelenek, nem hasznosak. A magyar nyelvi szerkezet tehát ma is alakuló, gazdagodó (olykor meg éppen rossz irányban módosuló) közös kincsünk. Változása természetes folyamat; de hogy egyértelműen hasznos is legyen, az elsősorban rajtunk és nyelvművelésünkön áh. Or. Tompa Józsc* 8 50M0GX1 NÉPLAP Vasárnap, 1970. január 25.
