Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-23 / 19. szám
Mitől is függ a kórusmozgalom fejlődése ? A SzGvletuniian szerepelnek az ifjú művészek j a »minősülés-« 1 U / M éve kórusmoz- ' galmunkban. Az országos minősítési versenyben felnőtt kórusaink minden második övben számot adnak felkészültségük mértékéről. Eldől ismét: kiket illet az arany-, ezüst- és bronzkoszorús kategória megtisztelő címe és rangja az országos mozgalomban: azaz, hol tart és előbbre haladt-e a mozgalom. Hazánkban több mint 200 minősített kórus nevét jegyzik hivatalosan. Munkásságuk tartalma, színvonala, a kórusok száma a fejlődés fő jelzőlámpái. De valójában nemcsak erről van szó. Legutóbb Somogybán hét kórust minősítettek. Ezek a rendszeresen és a legjobban dolgozói együtteseink. Többé- kevésbé rendszeresen működik mintegy tíz kisebb falusi énekkar, és van legalább ennyi jobbára csak névleg működő kórusunk is. Ezek különböző nehézségekkel küszködve hol vannak, hol nincsenek. S ha »vannak«, akkor is esetleg a művészeti szemle előtt egy hónappal ... Tudunk továbbá néhány falusi népdaléneklő csoportról, ők külön is figyelmet érdemelnek. Mindezt összevetve az utóbbi két-három év távlatában van némi fejlődés nálunk. Nem sok és nem annyira számszerű. Az országos minősítésre induló együttesek száma ugyanis várhatóan az idén sem változik. Mégis jólesik tudni, hogy főleg az újjászületett megyei pedagógus férfikar kisugárzó hatása, a kamagyi klub és a rendszeres továbbképzések hatására vannak ígéretes új, kezdő kórusok; erősödött a mozgalom második vonulata. (Jóllehet itt is vannak problémák. A hiányzásokból érezhető, hogy még nem mindegyik járási művelődésügyi osztályvezető látja egyformán fontosnak a megyei pedagóguskórus és a karnagyi továbbképzések munkáját.) A teljesen bizonytalan időközökben működő vagy nem működő együttesek csoportjában azonban — okkai vagy ok nélkül — több a siránkozás, mint a tenniafcarás. Kétségtelen, a működő együttesek nagyon ritkán jutnak szerepléshez. (Egyedül a barcsi járásban rendeznek évente — öt falusi kórus számára —■ külön járási kórustalálkozót. Példamutató figyelemmel és törődéssel:) Több módszertani segítségre is okkal számot tarthatnak a többre és jobbra képes énekkarok; esetleg új módszerekkel, új megközelítéssel. És van egy új jelenség is, amely az eddigieknél több figyelmet érdemelne. E mlítettük a falusi népdaléneklő csoportokat. Klubokban, fiatalok — néha felnőttek — körében találkozhatunk velük. Nyolcan- tizen. tizenöten? Voltaképpen mindegy, hányán. A zepe, a népzene, a dal szeretete hozza össze őket hetente-kéthetente, bizonyos napokon. Valakinek a hatására, szervezés áre-kéresőre. Ez a valaki falusi pedagógus vagy — ritkán — más értelmiségi, akinek hobbyja a muzsika, a zenei ismeretterjesztés. Aki nem sajnálja a fáradságot. a felkészülésre, a program összeállítására. Közös zenehallgatás, beszélgetés a muzsikáról meg népdaléneklés tőit; ki az ilyen összejöveteleket. Kevés hasonlóról tudunk, de van már ilyen néhány ifjúsági klubban, különös módon állandó, sőt gyarapodó hallgatósággal. De mi köze mindennek a kórusmozgalom- hoz? Nagyon sok. Ma, amikor a szabad idő kitöltésének számláiba tatlanul sok lehetősége osztja meg ahányan vannak, szinte annyi felé az emberek ügyeimét, érdeklődését, nehezen képzelhető el az, ami régen természetes volt. Az, hogy kimondjuk: »legyen a faluban énekkar —- és lön ...« Ma a legjobb akarat, a legszélesebb körű szervező munka is fiaskót szenvedhet Több okból is. Részben a sok irányú érdeklődés, elfoglaltság miatt részben azért, mert a kárvezető vagy mások azonnali eredményeket várnak az együttestől. Pedig nem feltétlenül a mielőbbi (több szólamú) szereplés lehet az együttesek összetartó ereje. Sőt. Ma a zenekedvelők összejövetele, a zenehallgatás, az egyszólamú népdaléneklés belső igénye, öröme lehet az elsődleges a kezdő kórusoknál. (Esetleg a közönség előtti szereplés távlati elképzelésével.) Példaként említem a iadi kórus esetét. Tagjai három-négy éven át jártak össze rendszeresen, az említett programinál, minden hétfőn este. Szereplések nélkül! Ma több rádiófelvételük van, és az egyik legjobb parasztkórusként emlegetik szakmai körökben. De hol az, aki ezt a munkát vállalja? Nem könnyű kérdés. Ám a legtöbb fa1 úriak megvan a maga zenei érdeklődésű pedagógusa vagy más értelmiségije. És a többi már az ő népművelési szemléletén, ösztönző tevékenységén, érdeklődésén múlhat. A többi már általában jönne magától... Persze, ha e népművelő munka méltó anyagi megbecsülésének a feltételeit is meg tudjuk teremteni. (Esetleg klubvezetői vagy ismeretterjesztői tiszteletdíjak formájában.) A kórusmozgalom második-harmadik vonulatának kibontakozása, íejlődése, a gyengébb együttesek megszilárdítása — anyagi és szakmai-módszertani támogatásuk mellett — jó részben ennek az előkészítő zenei nevelésnek, illetve belső nevelő munkának a jelenlététől függ. AVallinger Endre Szovjet turnéra utazott a jubiláló KISZ Központi Művészegyüttes úttörőesoportja. A KISZ Központi Művész- együttes 1970-ben ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. Az együttes úttörőcsoportja régi táncok felújításával és új műsorszá- mokkal készül a jubileumra. Január 18-án a Szovjetunióba utaztak kéthetes vendégszereplésre. Képünkön: Részlet a gyermek táncszvitből, Vadady Ágnes koreográfiája. Arcok simánkéban Reggel bemondta a rádió, hogy Eszak-Dunántúlon több községet elvágott a külvilágtól az újonnan hullott hó. Kitekintettem az ablakon, s láttam, nálunk is eleredt, Összeborzongva követtem útjukon a kavargó fehér szemcséket; nekem már megmutatta veszedelmes arcát is a csillogva hivalkodó hótakaró. Csak álltam, álltam és önkéntelenül hatalmukba kerítettek az elmúlt hetek élményei. Karácsony előtt néhány nappal, az ítéletidő első szakaszában, amikor a reggeli plusz háromról órák alatt süllyedt a hőmérő mínusz nyolc-tíz fokra, akkor történt. Huszonötén indultunk el. Egy egész tv-stáb. író, rendező, operatőr, segédrendező és segédoperatőr, gyártásvezető, fővilágosító és még sok más szakember. A nap vidáman kezdődött. Nada- lospusztára igyekeztünk. Az Űjvárfalva utáni erdei csapáson már meg-meg kellett tolni a kocsikat a hó miatt. A könnyű Robur busz úgy billegett a hótól síkos úton, mint kisasszony a jégen. A teherautó bírta csak. Két árát töl- tüttünk a pusztán. Baljós tekintetek között szálltuk be ismét a járművekbe. Akkor még nem sejtettük, milyen ellenséggé válik a sűrűn hulló hó. Délután négy óra. A _ szél már százkilométeres óránkénti sebességgel fésülte az erdei fákat. Fél öt sem volt még, amikor lefulladt a két kisebb autóbusz. Kézzel és fadarabokkal kaparták ki a kerekeket a férfiak. Minden perc drága volt. Vészesen esteledett A kis mikrobusznak már az ablakáig ért a hó, felmondta a Rég ismerős _ Csakhogy találkozunk!...- kiáltott, a váltamra ütött, evesen megrázta a kezem.- Hogy van, hogy van ... egalabb tíz éve nem lát- im. Jöjjön, ezt megünnepelik. Iszik egy duplát? Ez a resszó, itt a sarkon éppen jó ;sz ■.. Pincér... két duplát! taga alig változott! Na, ja! ersze, én sem panaszkodha- ym, bár még most is reggelül estig dolgozom. Hiába, a iunka felfalja az embert. A salad? Tudja, nálam az a elyzet, hogy csak hébe-hóba ilálkozom velük. Már itt >nne az ideje, hogy lazítsak s többet törődjek az asz- tonnyai meg a gyerekekkel. Na igen.. . hogy el ne kiabáljam! Ismeri a fiamat? Hogyne ismerné! Éppen most kaptam tőle egy táviratot. Képzelje, sikerült neki! Letette az államvizsgát. Előtte a világ. Ügyes fiú- Közgazdász. Mit mondjak, úgyis tudja, ezzel a szakmával bárhol elhelyezkedhet. Ezek a mai fiatalok, ezek aztán alaposan kiveszik részillcet az életből... Aztán itt van Vera, a kicsi. Magának mondom, hogy kicsi, mikor biztosan hallotta, hogy két hete volt az eljegyzése. Itt a fiú fényképe, micsoda parti! A vasútnál dolgozik, előadó. Ragyogó kilátások! Hát igen. így van ez! A feleségem? szolgálatot a kézifék is. Besö- tétedett. A reflektorok adtak csak jelzést és fényt is a hóval küzdő embereknek. Kilenc óra. A híreikben bemondták, hogy feltámadt a szél az országban és már több helyről jeleztek hóakadályt Régen volt ilyen rettenetes tél. A cipők eláztak, a kabátok átnedvesedtek. Sehol egy száraz darab, egy falat élelem. Csak Üj- várfalva házainak halvány fénye hívogatott bennünket. Nem bírtuk sokáig. Segítség nem jöhetett, hiszien senki sem tudott rólunk. Megindultunk a falu felé. Derékig érő hóban. A kocsma adott menedéket. A kocsmáros befűtött, és ébren töltötte velünk az éjszakát. Székeken vacogtuk, szunyókáltuk át az éjjelt; csak hajnalra engedtek föl végtagjaink. A szél félelmetes zenét komponált, s a virradat csak reménytelenné változtatta a helyzetet; láttuk, hogy a hó betemet mindent. Ekkor tűntek föl az arcok; piros orral, és a hideg könnyeket facsart a szeműből. Azt kérdezték, miben segíthetnek. Éhesek voltunk. A faluNna, fogjuk rá, hogy jól van az öreglány. Egészséges. Nem haragszik, mennem kell. Hiába, ez a taposómalom...! Pincér, fizetek! Két dupla. Felhív? Hát persze, hogy felhív, az Ági nagyon örülne. A számomra teljesen ismeretlen férfi a presszó ajtaja félé indult. Elképedten bámultam utána. Az ajtóban hirtelen megtorpant és visz- szajött. Bizalmasan megfogta a kabátom gombját: — Nehogy azt higgye, hogy bolond vagyok. Tudom, hogy nem ismerjük egymást. De mondja már, az is számít? tudja, én egyedül élek, se rokon, se család. Valakivel nekem is jólesik elbeszélgetni..Wolfgang Altersdorf íFordítoSta; Erős Rezső) ha a hó miatt már nem tudr ták behozni a kenyeret, a zsírt, a rizst és a lisztet. Nekik is alig volt. Abba kellett hagyni a disznóöléseket is. Rövid idő múlva kerek kenyeret tettek elénk. A boltvezető adta oda a sajátját. Igaz, kemény volt és száraz, de volt. A kályha tetején melegítettük ehetőre. Azután megannyi telefon Kaposvárra: küldjenek segítséget! Harckocsi indult mentésünkre. Már szombat dél volt, és sehol semmi, csak az emberek tartottak ki mellettünk. Koránk gyűltek, viccekkel, anekdotákkal vidítottak. Az író az egyik csoporttal kártyázott. Micsoda jóízűe- ket kacagtak. Fogyott a pálinka is. Ez adott még több meleget. A faluban mindenki sür- gött-forgott Csak nem hagyják cserben a tévét? Elő is teremtettek egy-egy tányér főtt tésztát, és hozzá pörköltet. A nőtanács elnöke osztotta szét, mellé adva néhány kedves megjegyzést is. örültek, hogy ettünk. Látszott rajtuk, hogy örültek. Egy piros arcú bácsika állandóan az egészségünkre emelte a sörösüveget. No és a kis ősz hajú, kurta bajszú öreg? Felkínálta a házát. »Dunyha, párna, meleg szoba várja magukat, lelkem, csak jöjjenek.« Szinte könyör- gött, ne induljunk el ebben az időben. Különösen a nőket féltette a megfázástól, neki is lánya van. De hát a karácsony közeledett. Mindenkit várt az otthona. Felpakoltunk. A tsz hatalmas dózerja vontatott lépésről lépésre. Koromsötétben, és egyáltalán nem volt biztos, hogy a vezetője vissza tud térni karácsonyra... Nem tudom elfelejteni az arcúikat, a tekintetüket. Szurkoltak nekünk, és sajnálták, hogy máris elmennek a vendégek. ök tudták, mert ismerik az időt, a falut, a telet, s azt is, hogy ide esetleg hetekig nem jut be vendég. Senki és semmi!... Ott álltak a kocsmaajtóban és utánunk néztek. Boldog karácsonyt kívántak. A szél őrült erővel, félelmetes falként tornyozta a havat egyes 1 elyeken nyolc-tízméteres re. Bán Zsuzsa Négy kiadó nyolc újdonsága Múzeumok kincse a könyvespolcon A megfizethetetlen festő — Pillantás a múltba Ellenfél: az éhség A dologi javak egyetlen kereskedője sem tárhat oly gazdag választékot a vevő elé, mint a szellem táplálékának kínálója a könyvesboltban, legalábbis ezt igazolja tallózásunk a közelmúltban megjelentetett újdonságok halmában. Regény, esszékötet, történeti tanulmány, album váltakozva sorakozik a recenzens előtt, közülük válogat. A könyv újdonság, a szerző azonban régi ismerős. Fritz Baade nyugatnémet profesz- szorról és Legyen mindenki jóllakott című, magyarul most megjelent művéről van szó. Korábbi kötete — Versenyfutás a 2000. évig — három kiadást és 33 ezres példányszámot ért el idehaza, ami a siker kétségbevontatatlan jele. Ahogy korábbi, mostani műve is váltakozva csábít egyetértésre és vitára. A téma: korunk emberének nagy ellenfele, az éhség. A szerző több évtizedes tudományos munkásságát és személyes tapasztalatait ötvözve dolgozza fel a világ éhséggel küzdő országainak helyzetét, problémáit, a megoldás lehetőségeiről sem élfeledkezve A szellemi fölfedezés friss Izgalmával olvastuk végig a Szépirodalmi Könyvkiadó két újdonságát, Vitányi Iván regényét és Faragó Vilmos ta- nulmánkötetét. Mindkét szerző szélesebb körben ismert, csak éppen, másként. Vitányi, a szociológus, az esztéta színes egyénisége a szellemi életnek, s most regénnyel igazolja sokszínűségét. Mert regényt írt — Széltenger címmel. A hős: fiatal ember, forradalmár, aki 1944 viharos holnapjaiban száll harcba a világgal, s benne önmagával. A szellemi fölfedezés izgalmát az adja, hogy Vitányi mást nyújt, mint amit a témától várunk. Regényt, emlékiratot, lélektani tanulmányt a hősről, s az őt körülvevő világról. Sokféle anyagból építi tehát regényét, de mint a ház, végül a sokféle anyag Ls egész, egység. Távoli és közeli történelmünk egy-egy jelentős szakaszát választotta tanulmánya témájául Nagy László és Gábor Sándor- né. Az Akadémiai Kiadónál megjelent két kötet négyszáz, Illetve ötven évvel korábbra forgatja vissza a történelem naptárát. Bethlen Gábor a független Magyarországért címmel élvezetes stílusban megírt tanulmányt nyújt át az olvasónak Nagy László egy olyan tört'énelm'. alakról, aki körül — történészi berkekben — viharok dúltak, akiről a legellentétesebb vélemények hangzottak eh Gazdag forrásanyag feldolgozására támaszkodva helyezi el a történelem folyamában ezt az alakot, aki kötéltáncot járt a magyar—török viszony, a magyarok és a Habsburgok kapcsolatának szakadéka fölött. Az említetten túl erénye a tanulmánynak az is, hogy Bethlen hadjáratait nemcsak történészi, hanem katonapolitikai, gazdasági szemszögből is vizsgálja, marxista módszerességgel oszlatva el hamis legendákat, alaptalan rágalmakat. Hasonló módszeresség jellemzi Gábor Sándor- né munkáját is. ö Ausztria és a Magyar Tanácsköztársaság címmel az első, s egyben átfogó tanulmányt írta meg e témáról. Sokféle szálon követi, nyomon a szerző 1918—19 eseményeit, de nem ragad meg azoknál, hanem belőlük kiindulva elemez. Nem kerüli meg az okokat, mégha »kényesnek-« tűnnek is. A zseniális alkotó élete mindig hálás téma az utókor számára, és sokan élnek is — sőt, visszaélnek — e lehetőséggel. Jól választott a Corvina Kiadó, amikor Henri Perruchot könyvét — magyar c-'me: Gauguin élete — fordít- tatta le, mert ő elkerüli a sablonokat és az olcsó megoldásokat. Nem felszínes, szentimentális életregényt írt, hanem minden föllelhető forrás összegezéseként gördülékeny stílusú életrajz-dokumentumot tesz az olvasó elé. Gauguin, akit életében gúnyra és nyomorra kárhoztattak — »ma leterített a nyomor« — írja egyik levelében, amelyet nem. kevesebbért, mint 600 000 frankért adtak el egy árverésen —, napjaink egyik legdrágább modern festője a világon, Miként alakult e drámai élet, s mit tett jóvá az utókor, erről szól az alapos, eseménynaptár- ml és bibliográfiával kiegészített munka. Két nagyalakú albumot kínál újdonságai között ugyancsak a Corvina, elsősorban a műkincsek szerelmeseinek. A bátor vállalkozás két, kezdő kötete Budapest: és München múzeumaiba kalauzolja el az olvasót és a szemlélőt. A Budapest Múzeumai című kötet a főváros hét nyilvános gyűjteményét mutatja be tömör, lényegre törő szöveggel és rengeteg képpel. (A reprodukciók, a kötetek kiállítása a Kossuth és az Egyetemi Nyomda munkáját dicsérik, felső?»'-on.) A München Múzeumai kötet tizennégy gyűjtemény anyagából ad szövegben teljes áttekintést, s ízelítőt kén-kiben. A jAl válogatott kénanyag, a laikus számára is világos szöveg, mindkét album esetiben meghódítja az olvasót, tehát sikert ígér a vállalkozás, a további kötetek számára is. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. Január 23. 5
