Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-03 / 2. szám

Ka1zeMtammei' 1070 Mármmthogy macsikajaj 1970, csak mi szerietjük a tisz­ta magyar nyelvet és a szé­pen csengő idegen kifejezése­ket. Be kell vallanom, hogy hasra ütve találtam ki ezt a címet, de miután szilveszter éjszakáján minden eddigit fe­lülmúló spicces tömeget lát­tunk a szórakozóhelyeken, az utcán, a házibulikon és a ki­józanítóban, ha ezeknek csak a fele is másnaposat* ébredt újév délutánján, akkor a cím máris fedi a valóságot, ami­től ugyebár még az újév ürü­gyén sem szabad elrugaszkod­ni. Ha a valóságtól nem Ls, de az édes anyaföldtől igencsak elrugaszkodtak néhányan, s még szerencse, hogy a puha hóban nemigen üti meg ma­gáit az ember. Mert szilveszter éjjelén esett a hó, ugyanúgy, mint abban a bizonyos Katinka nó­tában, s ez a váratlan termé­szeti tünemény, na és. az ét­termekben, presszókban és a bárban kiállított számlák a szabadba csalták a szórakozó- kat. Hát az biztos, hogy a meglepetés mindig ott éri az embert, ahol nem számít rá. Na de félne a tréfával, ho­gyan is sikerült a szilveszte­rünk 1969-ben, amikor az új esztendővel egy évtizedet zár­tunk? Soha rosszabb ne legyen! Ahogyan az éjszakai divatot és az üres italosüvegek cím­kéit etaiézegettsm, panaszra nemigen volt okunk. Amíg az Üj Idők Illemkódexe a szá­zadforduló után a szilveszteri megjelenés elengedhetetlen feltételeként jelölte meg a frakkot, az egy- vagy kétso­ros fehér selyem mellényt, a cilindert és a claque-ot, vala­mint a fekete lakkcipőt és se­lyemharisnyát, ahhotz képest igazán nem változott sokat a világ. Nagyestélyiben, szmo­kingban, kisestélviiben, kom­piéban, arany- éá ezüsitlamé- ban, fémszálas Trevirákban búcsúztatták az évet a vidéki és a városi dolgozók. Az utcai árusok tisztességes nyereségre tettek szert a gi- rardikia lapok, sapkák, csákók, papírtrombiták és más szil­veszteri kellékek eladásával, mert kérem, ki sajnál hajnal­ban tíz forintot egy trombi­táért? A rossz nyelveik szerint a főpincérek már az idei esz­tendőt adták hozzá a számlák­hoz, mert egy év ide vagy oda már teljesen mindegy an­nak a kedves vendégnek, aki az asztal alól fizet. Állítólag akadtak olyanok is, akiket még az összeállított céh sem józanított ki. _ Amikor a megyei vendéglá­tó vállalatnál a szilveszteri forgalomról érdeklődtünk, Farlcas György főkönyvelő az évet záró ünnepség leglénye­gesebb jellemzőjének azt tar­totta, hogy a Kapósban ren­geteg csók csattant el, de po­fon egy sem. (Előbb-utóbb csak megtanulunk kulturáltan szórakozni!) — Ami a statisztikát illeti, a vállalat a tavalyi ötszáztíz- ezer forintos bevételhez -ké­pest 10—15 százalékkal for­galmazott többet. A Kapósban az étteremben, presszóban, bárban és az önkiszolgáló ét­teremben kétszázhúsz üveg pezsgőt, hétszázhanminc pa­lack bort, kétszáz liter folyó­bort, százötven liter szeszt és négyszázötven üveg Colát ad­tunk el. A vendégek megettek százötven adag malacsültet, százötven disznótoros vacso­rát, száz halászlét és száz adag töltött csirkét. tavalyi nyolcvanikilenc- ezer forinttal szemben szil­veszter éjszakáján száztizen- hánomezer forint maradt a Kapósban. Éjfélkor, amikor az egész országban egyszerre durran­tak a pezsgősüvegek, egy kedves és idősnek egyáltalán nem mondható színésznő így sóhajtott fel: — Jaj! Máris 1970-et írunk? Nem várhattunk volna vele még egy évet? Ma már túl vagyaink a nagy lumpoláson, a katzen- jammsren, az elszórakozott forintok fölötti szomorúságon (még szerencse, hogy az év fizetéssel kezdődött!), és ha csak a felét is megtartjuk az idén annak, amit tavaly.meg­ígértünk, akkor ebben az év­ben nyugodt lelkiismierettel hetrvenkedhetünk! S. G. Feledékeny gépjárművezetők! Ron des renitensek Oké, uraim! Az év első napja jól sikerült. Pedig — tegyék a kezüket a melltájé- kukra — a szonda elszínező- dött volna dühében, ha lehe­letük eléri a kristályszem­cséket. S ezeket az ördögien kanyargós, csúszós utakat sem tudták ziccer nélkül követni. Szabálytalan előzések miatt számosán közvetlen közelség­be kerültek az anyafölddel, illetve annak kellemesen hű­vös hótakarójával. Az össze­ütközésekről nem is szólva — esetenként kivilágítatlan sod­rófákkal —, melyekről a jegyzőkönyvek elsősorban a feleségek emlékezetében ta­lálhatók meg. Elismerés jár önöknek, bár minden lehetséges szabályta­lanságot elkövettek. Nem em­lékszem, hogy ezekért megdi­csértek volna gépjárműveze­tőt, hát mi most megtesszük. Félszázezer utas A szilveszteri sürgés-forgás nélkülözhetelen »-kelléke-“ ma már az autóbusz. Faluról vá­rosba egyik városrészből a másikba viszik, hozzák a szó­rakozni vágyók tömegeit. A decemberi tél és az útviszo­nyok riasztó hírei megcsap- pantották az utazókedvet, de Somogybán így is csaknem félszázezer ember kelt útra, a kavargó hó ellenére. Az AKÖV gondosan ügyelt arra. hogy biztosítsa a zökkenőmen­tes közlekedést állandó út- és hóügyeletet tartott. A Kapos­vár—Kecskemét távolsági já­rat kivételével minden kocsi a menetrend szerint közleke­dett. (Természetesen ilyenkor elmaradhatatlan kisebb-na_ gyobb késésekkel.) Nem volt könnyű ez, különösen azokon a pontokon, melyek kisebb hófúvások esetén is könnyen járhatatlanná váltak. De Szent- gáloskér. Igái, Som'gv szil, Edde, Mike és Lábod környé­kén sem kényszerültek a tele­vízió mellé azok, akik távo­labb lakó ismerőseiknél bú­csúztak az óesztendőtől. Szilveszter ROMAÉAN Üres üvegek, régi edények, és kopott ruhák repültek ki éjfélkor a római h zak abla­kain, ugyanis a lakosság évez­redes hagyomány szerint ki­dobálja a régi tárgyakat, mert Szilveszter éjjele csak így hoz szerencsét. A rómaiak szokás szerint éjféltől kezdve tűzi- játék-petárdákgt és tűzijáték­rakétákat robbantottak. Ná­polyban a rendőrség. olyan nagy mennyiségű robbanó­anyagot foglalt le, amely ele­gendő lett volna egy valóságos csata kirobbantósá oz is. PÁRIZSBAN S ilveszter estéjén a -benn­szülöttek-» és a francia főváros külföldi vendégei elárasz -t.ák a filmszínházakat, a bárokat és oz összes olyan helyeket, ahol szórako ni lehet. Éjfélkor a Champs El.ysées-n megnezdő- dött az autódudák klasszikus koncertje, amely innen kiter­jedt az összes kerületre. LONDONBAN Mintegy Í5 embert, legna­gyobb részt fiatalokat kellett orvosi ‘kezelésben részesíteni, miután a Trafalgar téren a ha­gyományos bohóckodásokat hajtották végre, köztük a tér szökőkútjainak jeges vizében való éjszakai fürdést. Az új évet Londonban is autódudák­kal és tűzijátékkal üdvözölték Az utcákon hullámzó sűrű tö­meg több helyen percekre el­zárta a forgalmat. NEW YORK! A New You. . Manhattan- szigeten az óén búcsúztatására érdekes társaság gyűlt össze o Times Square egyik vendég­lőjében. Á társaság legifjabb tagja 94 éves volt, a legidő­sebb 10S éves. Az első kaposvári újszülött ■■■M - íj ií| § .; .• •' " > WmI ' - MM. -4-- '­...e 'A ^ ; Pankász Lacika nyilatkozik — édesanyjával. Évről évre nő a »második nem« tekintélye. — Ma sók szülő inkább kis­lányt szeretne — mondta dr. Domány Sándor, a megyei kór­ház szülész főorvosa, amikor tegnap délelőtt- fölkerestük, hogy meglátogassuk a város 1970. évi első újszülöttét. Pankász Lacika pontosan tíz órakor megtartotta első »saj­tófogadását«. Természetesen még az. ápolónő és édesanyja segítségével. Született. 1970Tja nuár 1-én, 5 óra 55 perckor A 3200 grammos újszülött né hány nap múlva elhagyja a kórházat és a várost. Első útja Bolhásra, szülei otthonába ve zet. — Mit gondolsz, Lacika, örül édesanyád neked? Laciira kipirosodott arccal válaszol: — Oá, oá... — Nagyon örültem — feleli édesanyja —, de kislányt vár­tunk. így terveztük a férjem­mel. — Lacika, örülnél, ha anyu­ka melletted lenne három évig? — Oá, oá. — Kiveszem a hároméves szülési szabadsagot, kisfiam. — Édesanya, hogyan 'él a család?-r- 1967. október 19-én men­tem férjhez. Mindketten a Lábodi Állami Gazdaságban dolgozunk. Az esküvőnk után a férjem elment katonának egy évig. Alig hogy hazajött, hat hetes brigádvezető tanfolyam­ra hívták el. Most meg én jöt­tem el hazulról... — Lacika, mi a véleményed az. egyenjogúságról? — Oá, oá. .. H. B. Nem, e sorok írója nem ivott többet a kelleténél, s kedvét sem leli a közúti sze­rencsétlenségekben. Hát ak­kor mi van? Egyszerűen az, hogy a so­mogyi gépjárművezetők az előbbiekben felsorolt reni­tenskedéseket gyalogosként, uram bocsá négykézláb kö­vették el. Szórakozottságuk nem magasztalható eléggé: el­felejtettek a volán mellé ül­ni. A teherkocsis szélsebes elő­zésével nem rémítette halálra a csendesen, száztizes iram­ban kocogó Moszkvicsot, a motoros nem akart minden­áron egy tétován átkelő gya­logos nyakán keresztül eljut­ni úticéljához. Érdemes volt tizenkét hó­napot várnunk, hogy elmond­hassuk a múlt év utolsó »éj­szakáján, az új év első nap­ján nem történt baleset a me­gyében. Egyébként az első baleset- mentes napot leszámítva is határtalan optimizmus tölt el: a cikk megjelenhetett, annak ellenére, hogy megírása előtt fényes nappal vakmerő mó­don többször átkeltem a Kos­suth és Széchenyi téren, sőt két esetben a Május 1. utcán is. p. D. Mik a tervei? Kölcsönöz, tájékoztat, igé­nyeket kelt — olvasóvá akar nevelni a jó könyvtáros, a jó könyvtár. Hogy be- tölti-e hivatását, az jó rész­ben a módszertani munkájá­TV-jegyzet SZILVESZTER Tulajdonképpen bosszan­kodom — miért maradtam a képernyő előtt? A szilvesz­teri műsor este hétkor kez­dődött és fél kettőig tartott. Arról azonban meggyőződ­tem, hogy a műsornak, mint fogalomnak nagyon tág ér­telmezést adott a televízió. Mert nagy részét a riporte­rek beszélgetése töltötte ki, családi életükről, gondjaik­ról, a fizetésről, s minderről — »kötetlen« formában. Időnként szellemeskedőn, de nem mindig szellemesen. Es néha ízléstelenül. Erezhető volt az előre megbeszélt poén, amely nem csattant fa pezsgősüveg du­gója annál gyakrabban, úgy­hogy nehéz volt megítélni, vajon a vezető riporterek né­melyike a fáradtságtól vagy az italtól dülöngél-e.) Volt Vértesi Sándornak olyan poénja is, melyet csattantott, csak éppen nem értettük. A »riporterek műsora« túl hosszú volt, a színészeké túl rövid. Miért kellett a paró­diákban ismét a táncdalfesz­tiválon elverni a port? És miért volt olyan sekélyes a E ekete-fehér paródiája, amely többet is kibírt vol­na. (Kérdezzenek csak meg bennünket, vidéki nézőket!) A kupiék ugyanazt mond­ták, mint tavaly — csak nem ugyanúgy. Alacsonyabb színvonalon és banálisabban. Pedig volt fricskázni való bő­ven tavaly is, és lesz az idén is. Igaz, ezt a műsort nem ha­rangozta be senki, de arról olvastam, hogy nagy a rizi­kó meg az izgalom. Miért? Ha csak egy kilométert ha­ladhatnak előre az autók, a teke- (és semmiképpen sem kugli!) dobások után, akkor is húzhatták volna a kár­tyát, nyithatták volna a bo­rítékot. Legyek őszinte? En nem izgultam. Legföljebb azok, akik a borítékot nyi­tották, hogy gyufát kapnak vagy álarcot. Sok szó esett arról is, hogy ki fizeti a cehhet. Nagyon sokba került ez a műsor a tévének? Mert fizette a néző is a havi ötveneséből. Amelyből talán a pezsgős­üvegek helyett több színész­re, több nevetésre, több fi­nom humorra is tellett vol­na. Hiszen sok, nagyon jó színészünk (nemcsak komi­kusok), akit nagyon vártunk szilveszterkorhiányzott a műsorból. Én még azt sem bántam volna, ha Ruttkay Évát nem közvetlen adásban látom a képernyőn, hanem felvételről, és a boldonúj- évetkivánok helyett előad egy jó számot. Azt persze hangoztatták, hogy házibuli ez, a beton­útokra is kiterjesztve. Lehet, hogy akik részt vettek ben­ne, jól szórakoztak, (talán a pulóverje miatt a nézők előtt nyilvánosan megpirongatott Müller Tibort kivéve). Igaz, hangoztatták azt is — majd­nem mottóként —, hogy aki nem akarja nézni, az foglal­kozzon mással. Szilveszter­kor lehet. Ez igaz, csak ak­kor miért csináltak szilvesz­teri műsortj És éjfél után? Másfél óráig ugyanaz, mint már annyi éve. Gyenge énekes produkciók.1 Nem ártott vol­na, ha fiatal tán^daléneke- seink megnézik előre (már csak az előadásmód miatt is) a Gilbert Bécaud show-t — mert az volt a televízió iga­zi ünnepi ajándéka. Tanul­hattak volna belőle ... Tröszt Tibor tói függ. Ennek .a megyei irá­nyító posztján., áll Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgató­helyettese. — Ügy erzürn, egy helyben áll könyvtáraink tartalmi munkája. Ebben szetetnénk változást, frissítést az új év­ben. Mindenekelőtt a tájékoz­tatásban. Mit tudnak nyújtani könyvátraink? Ezt kellene sürgősen pótolnunk. Széles kö­rű tájékoztató szolgálatot aka­runk. Mindenütt, ahol könyv­tárak működnek: sokszorosí­tott ajánló jegyzékekkel, a propaganda üj, friss módsze­reivel. — A másik fontos felada­tunk: módszeresen földeríteni, kik a nem olvasó rétegek meg? Különösen falun igen számot­tevő tömegek nem olvasnak még rendszeresen. Főleg a 30—40 éves korosztályból adó­dik ez a tömeg. El kell jut­nunk hozzájuk; el kell juttat­nunk ezeket a rétegeket is •-» könyvhöz, az olvasáshoz. on — Az Olvasó népért mozga­lom lényege, hogy nemcsak olvasótoborzás. Tehát: való­ban olvasók-e a beírt könyv­tári tagok? — Igen, hosszabb ideje vizs­gáljuk ezt is. A törzsolvasók, vagyis a rendszeresen olvasók száma 60—70 százalék Som-gy- ban. Náluk a fő kérdés az idei évben is, hogy mit olvassa­nak ... — Néhány más új felada­tunk, tervünk 1970ben: meg­kezdődik a körzeti könyvtár- hálózat kialakítása. Tíz ilyen könyvtár indulaz idén. De je­lenleg csak három megfelelő szakképzett vezetőnk van. A többit a nyáron kapjuk a szombathelyi képzőből. Ez a tíz könyvtár egyben kísérlet is: tudunk-e, sikerül-e korsze­rű, könyvekhez kapcsolódó népművelést. végeznünk itt a klubkönyvtárakkal a közép­pontban. Nem a Filharmónia a hibás November 22-i számunk Hakni Kaposváron című cik­kében rámutattunk egy rosszul sikerült és alacsony színvona­lú haknielőadás hibáira. A cikk több megállapításával kapcsolatban — ténybeli kér­désekben — az Országos Fil­harmónia igazgatója helyreiga­zítást igényéit. Eszerint nem felel meg a tényeknek az, hogy a hasonló irodalmi műsoroknak nincs fe­lelősük. Az Országos Filhar­mónia által engedélyezett Fény és fellegek című irodal­mi műsor megrendezéséért fe­lelős személy a Latínka Mű­velődési Központ főelőadója volt. A Latinka Művelődési Köz­pont téves tájékoztatása sze­rint azt irtuk, hogy a rehdezó szerv felkérte az Országos Fil­harmónia illetékes szervezőjét, Lelkes Pétert egy irodalmi műsor összeállítására. Ilyen fölkérés az Országos Filhar mániához nem érkezett, és Lelkes Péter semmiféle kap­csolatban nincs az Országos Filharmóniával. Az Országos Filharmónia igazgatója kifogásolja a cikk­nek azt a részét is, amely rá­mutat arra, hogy a műsorokat rendező szervek (művelődési házak) gyakran »zsákbamacs­kát vesznek«, és országos ne vű művészek az őket kiközve títő Országos Filharmónia »ál dásával« ott hakniznak, ahová elhívják őket. Az Országos Filharmónia által engedélye­zett műsorok pontosan rajta vannak a rendezési engedé­lyen. Ezzel tehát nem csapnak be senkit. Hogy azután a sze­replő művészek betartják-e az engedélyezett műsort és azok a művészeik lépnek-e fel, akik az engedélyen szerepelnek, erről a jogszabályok szerint a ren­dező szervek, vagyis a rende­zésért felelős személy köteles gondoskodni. Az országban sok száz hasonló rendezvényt bo­nyolítanak le különböző ren­dező szervek. Ilyen esetben az Országos Filharmónia csak ak­kor gyakorolhatja hatósági jogkörét, a művészek felelős­ségre vonását, ha a rendező szerv bizonyítható panaszt je­lent be. Ilyen panasszal azon­ban a Latinfca Művelődési Központ nem élt a november 20-i Fény és fellegek című elő­adás után. SOMOGTI NÉPLAP Szombat, 1970. Január 3. í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents