Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-21 / 17. szám

A salemi boszorkányok a Csiky Gergely Színházban Turlafnuan hátrafelé A döbbenetes — és eme lie it 1 uaaiosan haladva in- kivételesen érdekes és izgal­mas — cselekmény azt mond­ta el, miként lesz néhány kis­lány elfojtott vágyaiból, belőle takadó félelmeiből, egy eroti­kájában túlfűtött, eltorzult sze­relemből egy emberi közösség szörnyű tragédiája, ha ennek kedvez a társadalom egész légköre. Pontosabban, ha ez a véletlen epizód felhasználható, ha előnyt ígér ennek az egé­szében hazugságra épített tár­sadalomnak. Akkor jön létre — Immár Miller szavaival —: »az általános félelemgerjesztés bűnének következménye: a lel- kiísmt rétéből, s önmagából ki­vetkezett ember.*’ De meg akkor sem szűnik meg maga az ember, amelyik egyszerűen nem vetkeztethető ki önmagából; amelyikben vé­gül is megmásíthatatlan tulaj­donság az egymásért és az igazságért érzett felelősség. Hős tehát? Miller ezt is nagy­szerűen válaszolja meg: nem, egyáltalán nem hős ezért, csak ember, a szó gyarlóságában is nemes értel mében. Megbirkózott p*^; ri Csiky Gergely Színház mű­vészgárdája ezzel a nehéz, ösz- szetett, gyönyörű feladattal? Részben igen, és ebben a rész­ben meglepő és váratlanul magas színvonalon. Lacina László rendezésiét meghatározta, hogy félt (jog­gal!) a mű méltóságát, nemes anyagát sértő túlzásoktól, fól- resiklásöktói. Ez a mértéktar­tás mindenképpen helyes do­log — de természetesen ennek is megvannak az egészséges határai. Az aggodalom helyen­ként úgy ül ra az előadásra, hogy bénítja, már feleslegesen is fékezi a színpadi mozgások lendületét, kivált az első két felvonásban. A salemi lányok felfogása alapvetően hibás. Mintha a rendező maga is el­hitte volna, hogy boszorká­nyokról, nem pedig megszep­pent, és kissé mintegy hipno­tizált kislányokról ván szó. Holott nyilvánvaló; nem ezek a — bocsánat — taknyosok hordoznák itt magukban a tra­gédiát, hanem a nyilvánvalóan • haladva xn dokolt talán egy rövid visz- szapillantás. Négy éve Színmű­vészeti Főiskolánkon, öt éve Szolnokon, Kecskeméten, nyolc éve Pécsen, kilenc éve a budapesti Nemzeti Színház­ban, egy évtizeddel ezelőtt filmen ismerkedett, illetve is­merkedett meg hazai közön­ségünk a huszadik század má­sodik felének egyik drámai remekművével, A salemi bo­szorkányokkal. A nagy ame­rikai író, Arthur Miller az utóbbi időpont előtt mindösz- sze két évvel készült el mű­vével, amelyet mind témája szerint, mind a Bemard Shaw remekművével való kétségte­len rokonsága szerint is egy kései Szent Johannának ne­vezhetek. 1953-ban készült el vele. Előre nem tudta, de így történt: még ugyanennek az évnek a folyamán állt maga is kora boszorkányüldözői, a hírhedt McCarthy-féle Ameri- toaellenes Tevékenységet Vizs­gáló Bizottság bírái előtt. Bírái? No, de hiszen mélyen benne vagyunk így már a re­mekművű dráma, A salemi boszorkányok kellős közepé­ben. Á szégyenletes salemi per, amelynek kapcsán egy akkori amerikai társadalom anyagi és irnrális összetevői boszorká­nyokat idéztek föl és embere­ket döntöttek romlásba — még csak kétszázhetvennyolc éve volt. Arthur Miller és sok más derék amerikai • meghur- colása és elítélése pedig még csak tizenhét éve. Sem azok a hajdani ítélkezők, sem ezek a közelmúltbéliek, nem voltak bírák, csupán egy hazug tár­sadalom kíméletlen érdekvé­dői. Millertől egyébként mi sem állt távolabb kimagasló mű­vének írásakor, mint a vulga- rizálás. (Előbb írta a darabot, azután lett kísérteties módon saját életének »-John Proc- tor«-a.) Szigorú hűséggel, pon­tos és korszerű lóleká.brázolás- sal, minden idő-képtelenséget és erőltetett ídöszei’űsítést mellőzve szerkesztette klasszi- kxjsan nemes veretű drámává a történelmi anyagot. Az első gór: Somogyszil Lassan emelkedik az influenzások száma >-Még nincs járvány, de el­készülhetünk rá.« — tájékozta­tott bennünket a Somogy me­gyei KÖJÁL igazgató főorvosa, dr. Tóth Sándor. A korábbi jelentésekből is­meretes: Európa csaknem min­den országában járványosán jelentkezik az influenza. Több nyugati országban teljesen ki­bontakozott, másutt, mint ha­zánkban is, gócokban jelentke­zik. Környezetünkben — mint közöltük — a Baranya és a Tolna megyei KÖJÁL jelzett gyarapodó influenzás gócokat több községben is. Baranyában négy dunaszekcsői beteg to­rokváladékából izolálták az influenza A—2 (Hongkong) 68 elnevezésű vírust. Somogybán a tájékoztatás szerint az elmúlt héten, 12— 18-a között az összes betegfor­galom és a táppénzesek ará­nya a szeptemberi átlaghoz vi­szonyítva 20 százalékkal ma­gasabb. 3652 influenzás meg­betegedést mutattak ki a járá­si közegészségügyi felügyelők jelentéseiből. A szövődmények száma viszonylag alacsony: mindössze 109. A megbetege­dések kiugróan magas számát egyedül Scmogyszil körzetében észlelték az elmúlt héten: 300 beteg közül kétszázan voltak influenzásak és negyvenen kaptak szövődményes tüdő- gyulladást. Ezek szerint So- mogyszil a megye első közsé­ge, ahol góc formájában je­lentkezett a betegség. Kapos­váron is meglehetősen magas az influenzások száma. A vá­ros tizenkét körzetében ötezer vizsgálat közül 860 influenzás megbetegedést mutattak ki. Általában az egész megye te­rületén folyamatosan növek­szik a hurutos megbetegedé­sek száma, s a tünetek, aho- gyar a korábbi évek influenza- járványainál is: láz. hidegrá­zás, végtagfájdalmak, gyomor- és bélbántalmak; nem ritkán hányás, hasmenés. Az idei járvány a tapaszta­latok szerint gócokra hajlamos. Kibontakozása várható So­mogybán is. Ennek a mértéke azonban függ az időjárástól, a betegség terjedésének lehető­ségeitől (tömeg, elővigyázatos­ság hiánya stb.) és az egyéni védekezésünktől is. kifejeződő társadalmi érdekek és az általuk megszabott kö­rülmények, amelyekben a lá­nyok pánikjából mások aljas­sága táplálkozhat és mások veszte keletkezhet. Ami a fel­vonásokat csaknem nyitányok­kal indító kísérőzenét illeti (Várkovyí Sándor), nem kíván értékelést, mert maga a gon­dolat elhibázott. Érezhetően nem segíti, hanem terheli a közönséget. Jánosa Lajos vendégként a* legmagasabb rendű művészet­tel, az együttest és a közönsé­get egyaránt inspiráló szín­padképeket teremtett. A jel­mezeket Pöós Éva készítette. Hubay Miklós ismert fordítása szép. Az alakításoknál is szívesen kerülök túl a nehezén: Hőgye Zsuzsanna játéka (Abigail) sajnos tévedés — meglehet ki­választása is a szerepre. És ez gondolatilag, alapjában zavar. A fiatal művésznő magatartá­sa hősi —, ebben a kívánatos, de tulajdonképpen jelentékte­len kis cafkában pedig semmi hősi nincs. Tulajdonképpen egyfajta bája van: kívánatos teste. És van egy bizonytalan kimenetelű trükkje Proctor megszerzésére, Proctomé tönk­retételére. Ezt hősi alapállás­sal éreztetni képtelenség. Abi­gail még a maga vacak igazát sem képviselheti így. A téves, tragiikai alapállás erősen kiha­tott az egész lánycsoportra, amely így valamely görög kó­rushoz vált hasonlatossá hol­ott kislányok kergévé tett csa­patának kellett volna lenni, amelyből — ismétlem — végső soron még a szánni való bál sem hiányzik. Faragó Sárinál 'Mary Warren) felcsillant be­lőle valami. Az okkal hangsúlyozott ki­fogás egyben az egyetlen lé­nyeges. A rendezés és a meg­valósítók őszinte elismerést ér­ieméinek az egyöntetű játék- modorért, a játékbeli modoros­ságok, túlzások elkerüléséért. Az egy Demeter Hedvig (Proc- torné) amúgy kimagaslóan érett játéka tévesztett csak arányt — ő is azonban a féke- zettség, a visszafogottság irá­lyában. Egy életen át elfojtott , -'zenvedelyt sem lehet színpa­don olv mélyre elfojtani, hogv ■'égül is az érthetőség, a hall­hatóság rovására menjen. Si­mon György (Proctor) életének egyik kimagasló emberformá­lásával találkoztunk. Elkerül­te a nagy veszedelmet: nem csinált hőst Proctorból, így teljesül végül is előttünk egész emberré. Az előadás másik marsié alakítása Csíkos Gáboré (Hale tiszteletes). A fiatal színész meglepő ritmus- írzékkel és emberábrázoló készséggel építi fel a mű leg­összetettebb jellemét. A felvetett natra sem teszik kétértelművé vélekedésemet: A salemi bo­szorkányok a színház egyik 'egérettebb produkciója. Kajk András JSla, tudsz-e latinul, fiú?... a A szemüveges fiú kislánynak. Párizsról mesél a 2. fülkében ülő szőke 5? Hat órában, fejhallgatóval —- Felel az osztály — Nyelvóra hallás után Aznavour-sanzon a tanteremben A TEREMBEN HÜSZ EGY­FORMA fülke, bennük húsz diák fülhallgatóval, mikrofon­nal. Előttük füzet és könyv, beépített magnó; hangszínsza- bályozó gombok. A fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium tagozatos II/C osztályával az iskola új nyelvi laboratóriu­mában vagyunk. A teremben lialk »zsolozs- mázás« ... Francia nyelvű szö­veg pereg a fülkékben, min­denki egyszerre beszél, min­denki mást, de ugyanarról, itt- ott (őőő... « — keresve a megfelelő szót. Pontosabban két-két fülke van egybekap­csolva; ketten-ketten kérdez­nek és válaszolnak. Beszélget­nek egymással. Párizsról. Sé­táltak egyet az álmok városá­ban és most elmesélik egy­másnak, amit láttak. Fran­ciául. Ez volt a lecke, ez az óra anyaga. Második éve tanulják a nyelvet heti hat órában- ma­gyar szó a 45 percen át nem hangzik el. A teremben egy pillanatra eszembe jutottak megboldo­gult latinóráim — hetenként hatszor. »Scis-ne latiné, ouer?« — hangzott sokszor a »társal­gási« kérdés, amire öntudato­san azt kellett válaszolni, hogy: — »-Non scio, séd dís- cio!...« (Tudsz-e latinul, fiú? — Nem tudok, de tanulok!.. ) A skandálva bemagolt gram­matikai versikéken túl ennyi maradt meg bennem. Nyolc év heti hat óráiból! A teremben a katedra — ve­zérlőasztal. Fiatal, karcsú, fe­hér köpenyes tanárnő, Sab- lauer Jenőné ül mögötte. Az asztalon beépített lemezjátszó; magnetofonok, középen kap­csolófal. A tanárnő »zongorá­zik« a gombokon. Amikor kap­csol a sok közül egyet, akkor »behallgat« egy-egy fülkébe. Ellenőrzi a beszélgetést, ja­vítgat, néha belekérdez, egy- egy fonetikai. hibás szót több­ször elismételte! Azután to­vább, szúrópróbaszerűen, min­den fülkébe. Itt-ott elég egy­két másodperc Is. »Lefejel« az osztály, és a többség észre sem veszi. Nincs drukk és fe­gyelmezni se kell. MOST ADÄSRA KAPCSOL, összeköttetést teremt vala­mennyi -fülkével. Most ő beszél a mikrofonba: elmagyarázza a következő feladatot. Ez lehet a -most tovább megyünk« része az órának. Eltér a hagyomá­nyostól az is, hogy a gyere­kek nem a tanárra néznek magyarázat közben, hanem maguk elé. Pedig feszülten fi­gyelnek — pontosan azért. A szöveget csak a fülhallgatón át hallják. Nem értem a franciát, csak néhány szót, például az »"t- tanszion« meg »repetiszion« csendül ismerősen. Programo­zott magnetofonszalagról most eredeti, anyanyelvi szövegfel­vétel következik. A feladat: »Figyeljétek és ismételjétek-...« Kattan a magnó és megkez­dődik egy francia társalgási szöveg. Kérdések és válaszok. Az osztály recitálja őket, a tanárnő pedig ismét »behall­gat« a fülkékbe. Néha leállítja a magnót: az anyanyelvi szö­veget a francia olykor elhadar­ja. Így, aki nem érti pontosan, jelzi. A magnó leáll. Visszake­resés, közben — saját mikro­fonra kapcsolva — szövegma­gyarázat. Majd házi feladat, leckekijelölés. Még van két-három perc. A tárcsán máris ott egy hangle­mez. A tanárnő néhány szóval bevezeti; L. Aragon és L. Fer­ré nevét hallom, s máris szi­szeg a tű, indul a lemez. A teremben feszült csend. Csak a tű sercegését hallani. A gyerekek moccanás nélkül ülnek. Tekintetük most egy kicsit érzelmes, egy kicsit ko­moly-ünnepélyes. Kapok egy fejhallgatót. A kagylóból Aragon egy versére irt szép francia sanzon dalla­ma árad. Ch. Aznavour bárso­nyos-meleg hangján. EZZEL VÉGZŐDIK AZ OUA. Szótlanul nyújtom visz- sza, tán meg se köszönöm a fejhallgatót; gondolataim újra elkalandoztak valahová, mész sze, messze. Torz recsegéssel, mint egy régi-régi lemezen visszhangzik .bennem a kér*- dés: »No, scis-ne latiné, puer?« Wallinger Endre Népművelés—távlal okban Az emberi akarat diadala — Tiszta őrület lenne fel­hívni Gyurit. A hadállás és taktika teljes feladása. Ha a józan ész és a női büszkeség utolsó maradványa él ben­nem, nem is teszem — mon­dotta magában Gizi, majd feltárcsázta Gyuri számát. A néhány másodperc alatt, míg a fiút odahívták, erre gondolt: — Semmi szemre­hányás, semmi jelenet. Né­hány tárgyilagos szó, hogy csak azért fárasztóm a tele­fonhoz, mert kérem vissza Platon Államát, amelyre égető zzüks'gem van. Miután a fiú jelentkezett, elhatározásához híven így szólt: — Ezt aztán igazán nem érdemeltem tőled. Négy napja, hogy még csak föl sem tárcsáztál, hogy tehetted ezt velem? Mint az őrült rohan­tam a készülékhez, valahány­szor csengett. Gyurinak arra való hivat­kozására, hogy mióta Dose k szabadságon van, még meg­halni is csak éjszaka, mun­kaidő után ér rá, így folytat­ta: — És májusban akkor miért tudtál minden reggel időt szakítani, pedig az egész osztály szabadságon volt! Miután úgy negyedóra múlva Gizi befejezte gondo­latmenetét, Gyuri igy vála­szolt: — Majd jelentkezem, mi­helyt ráérek — és már tet­te volna is le a kagylót. — Szóval már látni sem akar — gondolta magában Gizi. — Hát rendben. Ha vé­get ér, hát véget ér. Egyszer elmúlik minden. Inkább a nyelvemet harapom le, sem­mint én kérdezzem, hogy mi­kor találkozunk — majd gyorsan így szólt: — Es mi­kor látlak? A fiú néhány pillanatig hallgatott, majd ezt mondta: — Rendben van, holnapután hétkor a szokott helyen. Gizi ezek után elhatározta, nem megy el. Semmi ér­telme ennek a kikönyörgött randevúnak. Most, egy perc­cel a tizenkettedik óra után legföljebb még eggyel hódít­hatja vissza Gyurit, a teljes, a hideg közönnyel. Ha hiába ácsorgóit majd az óra előtt, beléje hasít a felismerés, hogy elvesztette öt, és akkor jön rá, hogy ki is volt neki Gizi. Miközben ezt mérlegelte, elment a kozmetikushoz, a fodrászhoz, a manikűröshöz, új ruhát, cipőt, harisnyát és nylon kombinét vásárolt és mindezt .magára öltve, az óra alá vonult, szívében a szent elhatározás és szilárd akarat lángjával, hogy ennek a ta­lálkozónak nem szabad meg­történnie. És íme, az emberi akarat, az erős, szívós női akarat diadala: valóban • nem tör­tént meg! Gyuri nem volt ott. Kertész Magda Puska József tsz-elnökkel, Deák Lajos párttitkárral, Sza- kály János tanácselnökkel és Mizerák Gyuláné pénzügyi előadóval, a göllei művelődési otthon igazgatójával a község kulturális életéről beszélget­tünk egy hosszúra nyúló dél- előttön. A tsz 1968 óta rendszeresen támogatja a művelődési ott­hont, hozzájárul fenntartásá­hoz. Eleinte hat-, tavaly és az idén már nyolcezer forinttal nyújt anyagi alapot arra, hogy a faluban megfelelő kulturális élet folyjon. A községi tanács vb tizenkétezer forintjával együtt húszezer forintból gaz­dálkodnak Gölle »szellemi konyháján«. A kétezer lakosú falu a kö­zelmúltban épített egy korsze­rű óvodát, egy tűzoltószertárat, éttermet és presszót, s ezekben a napokban már elkészült a filmszínház felújítása is. A so­ron következő feladat az üzle­tek portáljainak átalakítása tesz. Sorra eltűnnek a régi há­zak és az anyagilag tehetősebb lakosok — számuk egyre több — felcserélik új, nagyobb la­kással a régit. Az anyagi megalapozottság mellett azonban ezt is hallani kell: gyenge az olvasottság a könyvtárban. Igaz, vannak szép házi könyvtárak is. Sokan rendelkeznek televízióval. A négy-öt kilométer kiterjedésű faluban azonban meggondol­ják az emberek, hogy akár csak öt-hatszáz métert is jár­janak a könyvtárig. A könyv­tár és az egyetlen művelődési terem külön áll. Az összejöve­teleket, előadásokat se itt, se ott nem lehet megtartani, ezekhez, egy harmadik helyi­ség áll rendelkezésre, a párt­klub, amely szintén nemrégen épült, akárcsak a tanácsház melletti házasságkötő-terem. Mire van igény a művelő­désben Göllében? Nem sok--a, és az igények fölkeltése is bi­zony elégtelen még. A politi­kai oktatásban százötvenen vesznek részt, a marxista kö­zépiskolába huszonötén jár­nak. Az MHSZ honvédelmi ok­tatására huszonkilencen irat­koztak be. A tsz-ben két hat­van fős csoportot szervezte:- a politikai oktatásra. A TIT-elő- adások hallgatóságának létszá­ma változó, ha néha ilyenre is sor kerül. »A nagy háztáji is kiveszi a/ erőt« — jegyezte meg egyik beszélgető partnerem. És így folytatta: »A fiatalok már - év múlva a fele időt se for ják majd a háztájira. A f lók modernebb gazda képzelnek el. A korszerű áll. tartás hatvan százalékkal cr kentheti a munkát, így no . szik majd a szabad idő.« Gölle kulturális program tervét egy községi kulié bizottság készíti el évről ennek tagjai tulajdonkt azok, akikkel beszélgette!' a valóságba mélyre h,- elemzésből indulnának ki. nem formálisnak, hanem melőerővé átalakuló tevék, ségnek tekintenék a kultúrr -. művelődést, akkor innen vr honnan kellene megtenni további lépéseket Göllébei: korszerűsödő gazdálkodás felszabaduló szabad idő célszc rű kihasználásával. A fiatalok Igénye ebben könnyen tetter is érhető — s kielégítése nem­csak sürgető, de kötelező fel­adatunk is. A távlatokba): gondolkodó fiatalság értelmes ígéretes távlatokat vár a nép műveléstől is. Horányi Barna SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. január 2L 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents