Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-20 / 16. szám

Jó egészsége! - falura, tanyára... A szülei falusi néptanítók voltak. Maga is az irodalom iránt érdeklődött — középis­kolás, egyetemista korában verseskötetei jelentek meg. Aztán orvosnak tanult. Ma az egész országot tanítja. Nép­nevelő, tudománynépszerűsítő, a közegészségügy lelkes szó­szólója, egészségügyi szakíró és népszerű ismeretterjesztő könyvek szerzője, lebilincselő előadások, rádiós orvosi taná­csok előadója, az Egészség cí­mű lap főszerkesztője. Túl a huszadik könyvön, az ezredik rádióelőadáson, az évi ICO—200 előadáson a falusi kö­zönség legnépszerűbb orvosa, tanítója dr. Buga László. Két évvel ezelőtt nívódíjat kapott rádiós orvosi tanácsai­ért De legnagyobb sikerének azt tartja, amikor falun, ta­nyán százak gyűlnek össze egy-egy előadására, és rongy- gyá olvasva hozzák magukkal valamelyik könyvét — Miért és hogyan lett népművelő? — Még otthon, az Esztergom melletti Ebeden (a község neve törökül hajnalt jelent) medi­kus koromban, csendes vasár­nap délutánonként a falusi kispadon körülültek az öregek és bajokról, betegségekről kér­dezték. Én meg meséltem, me­séltem megtörtént eseteket, ki­talált történeteket Valahol itt kezdődött az én ismeretterjesz­tő munkám. Ezzel egyeztettem irodalmi indulásomat, érdeklő­désemet És rájöttem, hogy a kettőt Össze lehet kapcsolni. Ügy adok tanácsot, ismertetek házi gyógymódot, egészségte­len jelenségekre úgy hívom fel a figyelmet, hogy humoros­komoly történettel fűszere­zem. Olyan sztorit mondok hozzá, róla, ami élményként rögzíti az emberekben a mon­danivalómat »Csodálatos ember ez a Bu­ga doktor, a magyar falu egészségének fáradhatatlan apostola. Orvos — aki egyút­tal a szavakkal is tud bánni, de nemcsak a tudományos ki­fejezések világában otthonos, nem is csak egyszerűen orvos íróember, hanem a falusi, ta­nyai nép nyelvének is nagy­szerű ismerője. Így aztán iga­olv^asóiniknak, hogy a KISZ központi bizottsága és a Nóg-1 rád megyei ' KlSZ-bizottság Salgótarjánban háromnapos tudományos ülést rendezett a magyarországi partizánmoz­galmakról. A tudományos ülés idején kezdődött Salgótarján­ban az első országos partizán emléktúra is, melyein me­gyénkből hét középiskolai, il­lettve ipari tanuló vett részt. A fiatalok — Lakatos Ju­dit, Lango József és Cseke László, a Táncsics Gimná­zium, Óvári Lajos és Huszár Nándor a közgazdasági szak- középiskola és Walter Géza, a MŰM 503-as szakmunkás- képző intézet hallgatója — örömmel számolnak be 'a tú­ráról. Kérik, ne felejtsük ki a részvevők névsorából Hor­váth Évát, a fonyódi gimná­zium növendékét sem, aki nem utazhatott Kaposvárra erre a beszélgetésre. Egymás szavába vágva mondják el a programot. A túra első napján, január ?- én a megérkezés után koszo­rúzás! ünnepségen vettek részit, majd a szálláson dalo­kat tanultak, ismerkedési es­tet tartottak. — Kíváncsiak voltunk, ki mindenki gyűlt össze. Nem mindegy, hogy kikkel tölt el az ember ha. xu ;x>t. Es a ba- rátsag.^Oiésre . ,. ..váló lehető­ségek nyílnak ilyenkor — ezeket egyetlen fiatal sem mulasztja el. Másnap — jórészt gyalogo­san — ellátogattak a salgóbá- nyai\ tanáxs ör.t.ivsr.tági em­lékműhöz. Hogy ott jártait, azt koszorúik bizonyítják. Aznap látogatott körünkbe Ajtai Miklós, a Mkiíszterta­zán ritka tulajdonságok talál­koznak benne: a tudomány megállapításait, a tudományo­san megfogalmazott Ismerete­ket és egészségügyi tennivaló­kat bámulatos művészettel fordítja le a midennapi falusi élet nyelvére, és ami ennél is fontosabb: gyümölcsözően, mert Buga doktor a legtudo­mányosabb kifejezéseket is tiszta, világos,. mindenki szá­mára érthető módon csempé­szi be az olvasók tudatába. Húsz könyve jelent meg, legutóbb az Egészség az esz­tendőben és a Gyógyító szó. Mert Buga doktor azt vallja: »szóval annyi mindent el le­het érni!« Vigasztaló szót mond a betegnek, megnyugtat­ja, útbaigazítja. Okos felvilá­gosító szóval elérhető az egészséges életre nevelés. Leghasznosabb könyvének, a kétkötetes »Jó egészség falun, tanyán« címűt tartja. Az első rész, Az egészség útján, álta­lános higiénés témakört ölel fel, tanácsokat ad a megelőzés­re, az egészséges életre. A má­sodik kötet címe: Beteg a ház­nál — arra ad tanácsot, mit tegyen a falusi ember, ha meg­betegszik, diétás étrendekét, házi betegápolási tanácsokat ad. — Melyik a legkedvesebb könyve? — Az orvosi almárium. Eb­ben van egy kis irodalom is. Történetekre épül a könyv, az ódón orvosi almárium, egy fa­lusi orvos emlékeinek gyűjte­ménye. (A felszabadulás előtt Muzs- lán volt körorvos, majd To­kodra került bányaorvosnak:.) Szemléletesen ír, mintha példázatokat sorolna — trom­bózist, a vakbélgyulladást, a tetanuszmérgezést, a fagyási a legközvetlenebb példákkal ma­gyarázza. A szervi elváltozásokat és az ideges panaszokat így: »Ha két egymásba kapaszkodó fo­gaskerék közül az egyiknek ki­tört a foga, akkor akadozik. Ez a szervi baj. A másik az, ha mindkét kerék ép, de nem il­leszkedik pontosan össze, a fogak nem kapcsolódnak kel­lően egymásba.« inács elnökhelyettese is, aki­nek kérdéseiket tehettek fel a túrázók. A későbbiek során jártak a legendás hírű Gusztáv-ak- nán. Karaites b erényben, az üveggyárral ismerkedtek, a magyar ellenállási mozgalom témaköréből vetélkedőt ren­deztek. Elrepült a Irat map, a színes program még meg is gyorsí­totta az idő múlását. Megkérdeztük, kinek-fcínék a történelem melyik időszaka kelti föl leginkább az érdek­lődését. Volt, aki az ókort, akadt, alti a középkort emle­gette, de a második világhá­ború. az ellenállási mozgalom mindenki témájának bizo­nyult. —r Varga Teréz, a ‘ Somogy megyei KISZ-faizottság titkára egy interjúban elmondta: a háromnapos tudományos ülés­szakon javasolta, hogy készít­senek filmet a partizánmoz- gaknaitról. Vegyük úgy, mint ha máris mindnyájain forgató- könyvet írnátok! Idézünk a válaszokból. —• Én időrendi sorrendben lejátszatnám egy partizáncso­port összes akcióját. — Én kiválasztanék a cso­portból egyetlen partizánt, az ő életén, cselekedetein ke­resztül mutatnám be a törté- nieijiná időket. — Én kaiandfilmet készíte­nék. Szimpatikus főhőssel, mint amilyen a Kloss kapi­tány ... Rajzanak az elképzelések, akad köztük egészen jó is. Az ihlet meglenne a megvalósítá­sukhoz — hiszen hat napig a hősi harcok színhelyén jár­tak. p. n, Irt tápszerekről, gyógysze­rekről, vitaminokról, ártal­makról és mérgezésekről, öl­tözködésről, tisztálkodásról. — Beszéljünk a rádiós elő­adásokról! — A rádió egészségügyi adá­sait annak idején bemondó ol­vasta fel. A tanácsok, üzene­tek meggyőzőbben hangzanak orvos szájából. Már korábban is tartottam elaődást a rádió­ban, de 1952-től rendszeresen vezetem az orvosi tanácsadást. A tömegesen érkező levelek­ből válogatom ki az érdeklő­désre számottartó témákat. Váltogatom a normát is, hol én adok elő egy és más tudni­valót, hol neves szakorvosok­tól tudakolom a betegség is­mérveit — Mi lesz a levelekkel? — O, a levelek! Ezrével jön­nek. A java a témát adja. Az olyat, amelyre feltétlen vá­lasz kell, áthozom a Szabad Földhöz. Mert megalakulása óta, 1949-től írom a lap orvo­si tanácsait. Ma is 30 levélre válaszoltam. — A rádiós előadások alap­ján könyv íródott. Lesz-e könyv a levelekből? — Negyvenezer levelet tet­tem félre — az érdekesebbek közül. A válasz is megvan hozzá, szeretném megírni á fa­lusi orvos testamentumát Tavaly 143 előadást tartott. Az idén Miskolcon lesz az el­ső. A csallóközi kulturális na­pokon hatszázan hallgatták meg Buga doktort. Kilenc éve a TIT egészségügyi országos választmányának titkára. Meg­alakította a Semmelweis bri­gádot1— a »tudomány vándor- színész társulatát« —, amely- lyel az országot járják. Amikor 60 éves lett, kitün­tették. Van Munka Érdem­rendje, kiváló népművelő ok­levele, érdemes orvosi címe, mégis annak örül legjobban, ha látja, tapasztalja: megfo­gadták tanácsait, élnek vele. Buga doktor higiénés szak­orvos, volt körzeti orvos, de ma már nem praktizál. Lefog­lalja, kitölti életét a népmű­velés. Szép beszédű, közvetlen em­ber. Egyszer elkövette azt a »szentségtörést« a tv-ben, mi­közben a dohányzás ártalmai­ról főijét a kerékasztal vita, hogy pipára gyújtott. Nem akart más lenni, mint ami­lyen. Életének mottója lehet, amit egyik könyve ajánlásául írt: »A jó egészséget szeretném el­küldeni mindenfelé falura, ta­nyára, ahol olyan népek él­nek, akik meg is becsülik. Mert az egészség olyan, mint a mesebeli madár, aki nem be­csüli meg, attól elszáll, és sokszor évekig hiába lohol utá­na.« Néptanító akart lenni — ne­ki sikerült! Kádár Márta zotyola epizódszínész volt, de egyéb szak­mákban is megfordult. Vajszín Izettájával a kavi­csos udvaron parkolt. Tizen­egy tájban megjelent Szotyo- la, szvetierekbe bugyoládva, és körbejárta a kocsit. Meg­lengette előre-háira, aztán megrugdosta a gumikat. Re- szelősen krákogott, és összébb húzta a sálját. Lappangó hörghurutra gyanakodott. Hallottam, Pestre készül, hogy elhozza időrendben utol­só hitvesét. Újabb — azaz a négyes számú jelölttel — az előmelegítés lírai korszakát élte. »A házasság, kampót szalicilban. Egyszer biztosan elromlik. A kocsi az, ami végérvényes« — hangoztatta. — Vegyél fel engem is, el­végre ' barátod vagyok — ajánlkoztam. — Ingyen nem — válaszol­ta praktikus rövidséggel. — Ezért áldozatot kell hoznod. Kicsit megütődtem. — Jó. Kössünk üzletet. Mennyi? Fejben számolt egy kis ideig„ Az első országos partizán emléktúra Hat nap a hősi harcok színhelyén Arról már beszámoltunk 350 tonna könyv A könyvművészetéről híres gyomai Kner család nyomdája 1963-ig a békéscsabaival egye­sült, és azóta valósággal újjávarázsolták. A nagyszabású rekonstrukció utáni első év­ben, 1969-ben már csaknem 100 tonna színes prospektust és 5 könyvkiadó vállalat ré­szére 350 tonna könyvet nyomtattak a régi hírnévhez méltó színvonalon, de a leg­újabb technikával. Vörösalma, 1970. fák lombtalan ágai kö­zött már megérkezett a reggeli fény, hideg ko­morsággal ölelkezett az erdei vastag hótakaróval, ami der­medt várakozásba taszított mindent. A kemény hideg mintha kitárta volna karjait és hangtalan sóhajtással azt mondaná: »Most az enyém minden. Enyém az erdő élet­telen, álmodó világában a nagy csönd fagyos lehelete, a hó alá szorított bokrok száraz koronája, a vadutak csábító il­lata, a kis patak jeges locsogá­sa, a tegnapi szánutak hideg barázdája.« Tuöjiuik, hogy' az élettelen álmondó csönd koronás kirá­lya vagy te, Tél, de a te vilá­god ünnepi hangulatát is meg tudja zavarni az élet. íme. most is! Egy harkály csettegése, mintha életre hív­ná azt, amit eddig nem is lát­tunk. A kemény koppanások átverik hideg országod jeges falát. De úgy érezzük, hogy szegény harkály mégis a, tava­szi szerelmek, a nyári bőség, az őszj jólét koporsóját sze­gezi. Cérnahangú madársereg gyors közeledése szívünk tá­jára meleget hoz. S egy cinke- pár is megjelenik a vén bükk sima kérgén. A csilingelő han­gú őszapók is megérkeznek. Rözébük röppen a két cinke, örülnek egymásnak, és élénk madárbeszéd következik. Meg­vizsgálnak minden ágat, alul­ról. felülről és szomorú csip- pantásokkal tovább szállnak. Beszélgetnek, beszélgetnek, de hangjukból hiányzik a nyá­ri öröm, a szerelem szava, a jólét világgá kiabálása. Egy lövés. Már megindultak volna? Elfordulunk tőled, er­dei Tél! Most a vaddisznókat lessük. De továbbra is a miénk leszel, de ha egy pillanatot le­maradunk, a disznókat már el­szalaszthatjuk. Vaddisznók. Az erdei havas világ fekete gyöngyszemei. Hány vadász szívét mozgattá­tok meg úgy, hogy azokat a perceket soha el nem felejti?... Hány ábrándokat szövögető fiatal álmodik rólatok?... S hány vadásznak maradtok örökre utolérhetetlen messzeségben?... Ti azt nem tudhatjátok. Jobh is, mert megijednétek sorso­toktól! A lövések sokaságából ítélve nagyon sokan le­hettek itt. Ügy ropog a fegyver, mint amikor kukori­cát pattogatnak. A távoli' er­dő fehér nyiladékán egymás után ügetnek át a fekete disz­nók. De mikor lesz már vége? Mintha a somogyi őskanászok hagytak volna itt egy karidót a késői unokáknak. Egynéhány fekete csomó ott maradt! Nem mozdul. A többi az oldalon, girbe-görbe utakon menekül biztonságosabbnak remélt erdőrészek felé. Menekül a másik konda! A lövések egymásutánja úgy hangzik, mint valami bosszús, kerepelő, ami egyszerre túl akarja magát tenni minden munkán. A hatalmas disznók hátán ide-oda hajladozó pompos sör­te, valami hátborzongató lát­vány lehet annak, aki még ilyet nem látott. De annál na­gyobb öröm annak, akinek szemében a biztos zsákmányé lás lehetősége ragyog ... Egy másik erdőrész meghaj­tásával vége lett a vadászat­nak. • Itt sem volt kevesehb lövés, mint a másik tagokban. Az arcok ragyoknak, újra meg új­ra átélve az izgalmakat, a va­dak fölötti diadalok pillana­tait. Amikor a zsákmány ösz- szehordva ott fekszik a dél­utánra kissé megpuhult hó hi­deg hátán, valaki megjegyzi: »Ilyen még nem volt Vörös- almán!« A tizenegy* disznó úgy fe­küdt a fehér havon, mintha tizenegy fekete koporsó lett volna. Azok is voltak. Mind­egyikbe belezárva egy’ élet. M ost gyere, harkály! Rop­pan ts tizenegyet a vén fa korhadt oldalára, s kiáltsd széjjel, hadd hallják meg az erdő rettegett szívű la­kói, hogy tizeneggyel keveseb­ben Vannak. Gyere te is, Tél! Vedd át jogos birodalmad. Cseréld ki a csend megtépett takaróját, nagy Hópelyhekkel tapaszd be a nyomokat, s tüntesd el a nappalok vérfolt­jait. A szakadékba hullott pus­kaszót nyelje el a föld, s he­lyette az erdőn is álljon fel egy kis időre isteni valóságá­ban a »béke«. Cséplő József $zotyofa — Üzemköltség és a vezetői munka. Mondjuk: háromszáz és a feketék. Taxiért ezret fi­zetnél. — Legyen kétszáz, cákli- pakli — próbáltam puhítani. Lekicsinylőén mért végig. — Öregem, szuperbenzint használok. Kettőszázötvennel közös platformra jutottunk. — A kocsiban én dirigálok — mondta. Be akartam szállni, de he­vesen félrenyomott. — Majd én kinyitom. Nem értesz hozzá. Ha beülsz a to­honya testeddel, ügyelj a rá­dióra! Most csináltattam. Fölrántott szemöldöke alól figyelte, míg elhelyezkedem. — Könyök be! A karok szo­rosan tapadnak. Ez nem Ja­guár. Sűrűn használom a ké­ziféket. Néhol kitöredezett a beton, ilyenkor huppant a kocsi. Dühösen forgatta a kormányt, aztán begorombult. — Azt. hiszik, lopom a pénzem. fuvarban Igyekeztem csillapítani. — Egy-két helyen kimarta a jég. Különben egészen tűr­hető. Vasvilla szemmel mért vé­gig. — így beszél a szájtátó utas. Neki aztán teljesen mindegy. Később szabálytalanul elő­zött, és a padkára csúsztunk. — A vadbarom! Középen halad! —' Kanyarban voltunk — kockáztattam meg gyámolat­lanul. Azt hittem, átharapja a tor­kom. —• Vak vagy? Nem láttad, hogy le akart szorítani az útról? Megfogadtam, hogy nem gyűjtök kocsira, miért vásá­roljak idegbajt drága pén­zen. .. Visszafelé pár percet késr. tem a találkozóról. BK-felesé­§e integetett felém a presz- szóban. — Meg fogja magát verni. Most mindenfelé telefonál. Magát keresi. Amikor beállított, a szája széle remegett és az óráját ütögette. — Mi vagyok én neked’.’ Riksakiilíd, azért a rongyos százasért? Tíz évet loptál a: életemből. összezsugorodtam, mint egy vízibolha. Az asszony hízelegve bújt hozzá. Pucoljak neked egy na­rancsot, Mucus? Az lecsilla­pít. Jeges pillantással nyugtázta a kedveskedést. — Kifizetted a kocsiadót? — De mennyire. Hiszen közös a lux sí — jókora ge­rezdet nyomott a szájába. Szotyolát kicserélték. Rán­gatózó szakálla mozdulatlan bozóttá merevedett. Kama- szos kötődéssel ütögette a váltam. — Te most hátra ülsz. Ott nem pöfékelhetsz, mert fel­gyújtanád a járgányt. Hunyadi István SOMOGYI NÉPLAP 5

Next

/
Thumbnails
Contents